Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Akiről beszélnek r f CJr' ír Könnyű ecset — nehéz kalapács Ahogy a könnyed vonala­kat nézem, lebegni látsza­nak. Nehéz elképzelni, hogy alkotójuk egész nap nehéz kalapácsokat emel­get grafitportól feketélő kezekkel. Földi József amatőr fes­tőművésszel, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek szak­munkásával, a megyei pe­dagógiai intézet megbízá­sából készülő videofelvéte­lek szünetében beszélget­tünk. — Honnan ered ez a vonzalom a képzőművészet iránt? — Anyai nagyapám er­délyi származású volt. Amo­lyan ezermester, aki cso­dálatos székely kaput tu­dott faragni. A rajzkészsé­get talán tőle örököltem. Engem a rajzolás; festés gyerekkorom óta foglal­koztat. Kisterenyén Radics István vezette azt a szak­kört, ahová tizennyolc éves koromban kezdtem járni. Kisebb-nagyobb megsza­kításokkal — katonaság, tanulás — azóta is tart ez az „önképzés”. Salgótar­jánban, a Bányász Műve­lődési Ház képzőművész­körében Iványi Ödön fes­tőművész irányításával dolgoztunk, akitől a port­rérajzolás, -festés elemeit is tanultam. Jelenleg So­moskői Ödön festőművész vezetésével működik a kör, ahová 1985 őszétől újra el­járok. — Munkatársai hogyan viszonyulnak művészi am­bícióihoz? — Kuriózumnak tartják. Van, aki lekezel, mások viszont tisztelnek érte. Ti­zennégy év óta a megyei amatőr képzőművész-stú­dió tagja vagyok, rendsze­resen veszek részt csopor­tos kiállításokon, de volt több önálló kamaratárla­tom is. Ezek hatására meg­változott a hangnem ve­lem kapcsolatban. Akinek csak az erő számít, az bán­tó összehasonlításokat tesz. Akit csak a pénz érdekel, azt kérdezi, hogyan, meny­nyiért adom el a képeket. Meglepődik, amikor azt mondom, hogy nem adok el képeket. — Ezek nem kedvetlenj­ük el? — Inkább sajnálom azo­kat, -akik nem találnak örömet a színek világában. — Ha szabadon választ­hatna, hová menne legszí­vesebben tárlatlátogatás­ra? — Egy Van Gogh-kiállí- tásra. — Kortárs festők, vagy szűkebb pátriájának, Nóg- rád megyének alkotómű­Ha nyit a Kert A salgótarjáni József At­tila Művelődési Központ, ma kezdődő programsoro­zata hadat üzen a szellemi pangásról panaszkodóknak. Tavaly bizonyára sokan jár­tak a Kertben, a művelődé­si központ belső udvarán, amelyet az intézmény mun­katársai alakítottak ki, hogy a város és a környék lakos­sága kellemes környezetben, igényes szórakozással tölt- hesse a nyárestéket. Az elmúlt évi kezdemé­nyezés — a látogatók szá­mát tekintve — bebizonyí­totta, hogy életképes, hogy a szabad időt kulturált kö­rülmények között, kultúrá­val tölteni kívánók igény­lik ezt az új formát, a vá­ros szívében. Mától a Kertbe naponta 14 órától térhet be a pihe­nésre, szórakozásra vágyó. A kora délutáni órák a pihenést szolgálják, s álta­lában öt órakor kezdődnek a szórakoztató programok. Hétfőnként azoknak az SBTC-szurkolóknak ked­veznek — videofelvételek segítségével —. akik látni kívánják az idegenben ját­szott mérkőzéseket, valamint a filmbarátoknak ígérnek jó szórakozást. Ez utóbbiak egyébként szerdán és szom­baton is láthatnak jeles al­kotásokat. Kedden és csü­törtökön híres-neves vendé­geké a porond, akik nem csupán művészként lépnek a közönség elé, hanem vála­szolnak az érdeklődők kér­déseire is. Elsőként — júni­us 16-án — a helybeli Mli- nár Pál és Kolarovszki Má­ria néptáncosok, valamint a Düvő együttes franciaor­szági élménybeszámolója és műsora ígér nívós együttlé- tet, majd 18-án, a szolnoki Szigligeti Színház művészei lépnek fel. Ellátogat még Salgótarjánba többek között Balázs „Fecó”, Szuhay Ba­lázs és Verebély Iván, s ta­lálkozhatnak a Kertben Dinnyés Józseffel, Mikó Ist­vánnal vagy Pécsi Ildikó­val is. A tavalyihoz képest bő­vült a kulturális kínálat pa­lettája, a többi közt azzal is, hogy mostanra, a gyerekek­ről sem feledkeztek meg a rendezők. Júliusban a Lek­vár, augusztusban a Rodeo együttesnek tapsolhatnak. Lesz nosztalgiadiszkó, fel­elevenítik a hajdáni néma­filmek hangulatát, bemutat- kozak a művelődési köz­pont dzsesszbalettes lányai. E fenti Ízelítőből kiderül, hogy mindenki talál magá- nakvalót a Kertben. Elaludt az Ecsedi-láp tüze Megszűntek az éjszakán­ként villogó „lidércfények”, elmúlt a messze környéken érzékelhető jellegzetes, fojtó íüstszag: kialudt az utóbbi 100 év legtovább tartó, s legnagyobb kiterjedésű tő- zegtüze, az Ecsedi-lápon. Az 1500 hektáros mocsár­vidéken — kisebb, nagyobb foltokban — együttesen kö­rülbelül százhektárnyi te- rüléten hamvadtak el a mélyben felhalmozódott szerves anyagok. A múlt év novembere óta tartó tő­zegizzást nem a hó és nem az eső oltotta ki. Az vetett neki véget, hogy a sok csa­padék miatt megemelke­dett a talajvízszint. A ha­sonló tüzek fölülről gya­korlatilag elolthatatlanok. Ha felülről oltanák — mint ezt korábban tervez­ték — mindaddig kellene locsolni, míg a víz a legal­só rétegeket is el nem éri. A láp belobbanásakor a költöző vízimadarak sze­rencsére már elvándoroltak az ingoványról, a többiek pedig a környéken találtak menedéket. A kár azonban a madárvilágban is jelen­tős, hiszen a fészkek, a le­rakott tojások megsemmi­sülése emberi szemmel is érzékelhető zavart okozott életük folytatásában. Hosz- szú időnek kell eltelnie addig, amíg a világszerte páratían, védett természe­ti értékként számon tartott Ecsedi-láp eredeti állapota helyreáll. vészei közül kik vannak leginkább hatással munká­jára? — Nagy tisztelője vagyok Lóránt Jánosnak. Szeretem Kokas Ignác képeit, talán mert annyira mások, mint amit én csinálok. Mestere­im, Iványi Ödön és Somos­kői Ödön természetesen hatnak rám. Sokat tanul­tam Bálványos Huba gra­fikáiból. Czinke Ferenc raj­zainak fekete-fehér villód­zása, elrendezése mindig megragadott. Kis gondolkodás után, mintegy összegzésként te­szi még hozzá: — v Minden ember tud adni a másiknak valamit a művein keresztül. Földi József különleges személyiség lenne? Ma még — főként némelyek sze­mében — talán igen. Bár reméljük, egyre többen lesznek hozzá hasonlók. Alkotásaival adni akar. örömet szerezni másoknak is. S a kettő — munka és alkotás — természetes egy­ségben fér meg életében. Sz. Csáti Veronika Lengyel turisták Rendhagyó turistacsoport töltött megyénkben öt emlé­kezetes napot a héten: a len­gyelországi Zábkovice Slás- kie város gyertyagyárának csökkent munkaképességű dolgozói látogattak hozzánk. Ittjártuk során nem csupán megyénk természeti és törté­nelmi nevezetességeivel is­merkedtek meg, hanem a gyárak rehabilitációs tevé­kenységéről, a csökkent mun­kaképességűek elhelyezkedé­si lehetőségeiről is érdeklőd­tek. Világsztárok szamárpadban „Mi lesz belőled fiam?" — teszik fel a kérdést az év­ről évre bukdácsoló diákok­nak. A nebulók rendszerint kapásból tudnak néhány olyan híres embert — Ein­stein, Edison, Churchill —, akik nemigen jeleskedtek az iskolapadban. Napjaink leg­híresebb emberei, a popsztá­rok újabb remek példákat szolgáltathatnak az érveket keresőknek. Már az olyan „ősök” mint a Beatles és a Rolling Stones tagjai is főleg az iskolake­rülésben tűntek ki, „zseni­alitásukat” nem értékélték a tanútok, lan Andersont, a Jethro Tull atyamesterét ki­tiltották a vasárnapi iskolá­ból botrányos magaviseleté miatt. A maiak közül Martin Go­re, a Depeche Mode-ból, még dicsérettel érettségizett fran­cia és német nyelvből, ezzel szemben Nick Rhodes, a Du­ran Duran kisfiús billentyű­se és Adam nt csak a fia­talabb tanárnőknek tett ajánlataival tette ismertté nevét iskolájában. HÉT várható eseményei Hétfőn összeül a balassagyarmati tanács végre­hajtó bizottsága; önkiszolgáló bolt nyílik Heren- csényben; Salgótarjánban, a József Attila Művelődé­si Központban megyei iskolaigazgatók, művelődés- irányítók a most befejeződött tanév tapasztalatait összegzik;' a szakszervezetek oktatási központjában országos egészségpolitikai továbbképzés kezdődik; a Karancs Szálló mozaiktermében a péceli TRITON kisszövetkezet mutatja be termékeit, például a telex­komputert. Kedden, Salgótarjánban, a kiskereskedők megyei elnöksége a munkaidőalap védelmével kapcsolatos ügyfélfogadási rendről tárgyal; a HNF megyei ok­tatáspolitikai bizottsága az iskolatanácsok előkészí­tésén fáradozik. Szerdán, a megyei úttörőelnökség kihelyezett ülését tartja Balassagyarmaton; településvédő egye­sület alakul Bátonyterenyén; a HNF megyei gazda­ság- és településpolitikai munkabizottsága, a város­szépítő egyesületi mozgalom megyei helyzetét elemzi. Csütörtökön megyei építőipari szakemberek és jogászok tanácskoznak a vállalati csődeljárásokról; a HNF megyei elnöksége a falugyűlések tapasztalatait értékeli. J Javult a vadgazdálkodás megyénkben A Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetségének Nógrád Megyei Intéző Bizottsága szombaton Salgótarjánban, a Technika Háza nagyter­mében tartotta az év, első küldöttközgyűlését. A közgyűlésen beszámoló hangzott el A külföldi bér­vadásztatás hatása a társa­ságok gazdálkodására cím­mel, majd előterjesztés az 1986. évi gazdálkodás ta­pasztalatairól, a trófeabírá­latok következtetéseiről, va­lamint az 1986. évi pénzgaz­dálkodás eredményeiről. Mátrai István, az intéző- bizottság vadászmestere a többi között elmondotta, hogy az 1986. évi vadászás után 201 szarvasbika, 267 őzbakagancs, 44 vadkanagyar és 10 muflonszarv került a trófeabíráló bizottság elé. Ezek közül a megyéből 23 szarvasbika-, 43 őzbakagancs és 5 muflonszarv került az országos bírálóbizottság elé. A vadászmester elmondotta, hogy nagy gondqt jelent me­gyénkben az őz- és szarvas­trófeák gondatlan kikészíté­se, amihez a vadásztársasá­gok elnökeinek segítését kérte. Bejelentette, hogy a vadállomány jelentősen fejlő­dik a megyében. Miklós Endre, az intéző- bizottság gazdasági felelőse az 1986. évi pénzgazdálkodás fejlődéséről adott számot. Tavaly vadértékesítésből 7,5, bérvadászatból 2,9 millió fo­rint volt a vadásztársaságok bevétele. Fenntartásra ebben az időszakban 6,2 millió fo­rintot költöttek. Ebben az évben már 15,3 millió fo­rintos összbevétellel és majd­nem ennyi kiadással szá­molnak a vadásztársaságok. A beszámolók és a hozzá­szólások során megállapítot­ták, hogy javult a vadgaz­dálkodás megyénkben és most már a mennyiség mel­lett a minőség javítására kell törekedni. Részt vett a küldöttköz­gyűlésen Ádámíi Tamás, a MAVOSZ osztályvezetője, aki a Nimród-emlékérmet adta át Kovács Jánosnak, az endreíalvai vadásztársaság elnökének, Palotás Józsefnek, a szécsényi társaság vadász- mesterének és Annus Antal­nak, az ipolyvecei társaság elnökének. A küldöttközgyűlés szemé­lyi ügyekben is döntött. A MAVOSZ központja más fon­tos gazdasági vezetői beosz­tásba kerülése miatt, érde­mei elismerése mellett fel­mentette Tóth Józsefet me­gyei fővadászmesteri be­osztása alól, s erre a tiszt­re Rotterhoffer Attila er­dőmérnököt nevezte ki. ■ ..iákkor két eset lehet­séges: vagy dolgozunk, vagy nem dolgozunk. Az el­múlt hét végén általában nem dolgoztunk, annál töb­bet strandoltunk, pihen­tünk. — Senki sincs benn, ki­véve néhány karbantartót — kaptuk a tájékoztatást Ju­hász Lászlótól, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek ügyeletesétől. — Ma nem dolgozunk. — Mi sem — tudtuk meg az öblösüveggyári üzemren- désztöl, Plavetz Zoltántól, aki azt is elmonta, hogy tegnap, szombaton bent vol­tak az üvegfúvók géemkáz- ni. most viszont csak az automata gépsor megy, két ember felügyeletével. A Nógrád Megyei Sütő­ipari Vállalat két salgótar­jáni üzemébe délután ér­keztek a dolgozók. A 2-es üzembe tíz-egynéhányan jöttek be azért, hogy ma, hétfőn reggel friss kenyér legyen az asztalunkon. A 3- a.s üzemben pedig a kifli­ket, zsemléket gyártották a kánikulai hőségben. Üzem, strand, hotel Ha végre itt a nyár... Minden bizonnyal a leg­keményebb és legelviselhe­tetlenebb munkát a ka- rancslapujtöi költségvetési üzem festöbrigádja végezte. Szinte vágni lehetett a port a megyeszékhely szövet­kezeti fodrászüzletében, ahol a felújítás zajlik. Reggel hatra jött a brigád Ju­hász Gábor, Miklós Jó­zsef, Nyerges Tibor és Csemer Tamás, s délutánba nyúlóan csiszolták a műkö­vet, festették a falakat. — Muszáj igyekeznünk, mert szerdára végezni aka­runk — említi Juhász Gá­bor, aki azt is elárulta, hogy ezért a vasárnapi mű­szakért öt-hat száz forintot kapnak. — A család persze inkább szerette volna, ha strandra megyünk — teszi hozzá —, ahol, igaz, fele­ennyit el is költöttünk volna. A salgótarjáni strand e hét végén végre benépesült Már szombaton 2200-an vál­tottak belépőt, vasárnap pe­dig újabb csúcs: több mint háromezren lubickoltak a 21 ég 26 fokos medencék­ben. Bizony néhányan szem­látomást leégtek. Egy nős fiatalember látványos felsü­lésének mi is tanúi vol­tunk. .. De a többség, ki­csik és nagyok rettentően él­vezték a vizet, a napsütést. — Kicsit megszépült a strand mostanra, s bár má­jus eleje óta nyitva va­gyunk, igazából csak most indult be a nagyüzem, — mondja Bocsó Ferenc, a strand vezetője. — Üjdon- ság csupán annyi, hogy nyi­tottunk egy elsősegélynyújtó helyet, ahol a gyors ellátást biztosítani tudjuk. Szeren­csére még senki nem vette igénybe! Akik az erdőt, a roman­tikát szeretik, azok az er­dőkbe, hegyekbe menteit. So­kan fölkeresték a balassa­gyarmati nyírjesi tó kör­nyékét, a pásztói Nagyme­zőt, a Bánki-tó környékét, s az eresztvényi utakat. — Csak iréhány szoba maradt üresen. Vannak ven­dégeink Békéscsabáról, Nyíregyházáról, egy nász- utas pár Törökszentmiklós- ról jött, s itt pihent meg három amerikai és két ausztrál vendég — 'tájékoz­tat bennünket Krüschmer Iván, a Salgó Hotel portása, aki többi társával együtt ilyenkor 24 órás szolgálatot lát el. XXX Szóval túlvagyunk a ká­nikulai beköszöntőn, s bár a meteorológia záport, zi­vatart is jelez, visszavonha­tatlanul itt az igazi nyár. Persze, az élet ilyenkor sem csupán strandolásból, túrák­ból áll. . . (tanka) A nyírjesi üdülőövezetben található tavat az elmúlt hét végén több százan keresték fel A baglyasaljai sütőüzem kemencéi mellett készült a zsemle — képek: Rigó —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents