Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

1987. június 15., HÉTFŐ NOGRAD 3 Hét r r vegei) is dolgoztak A meleg időt kihasz­nálva a hét végén folya­matosan dolgoztak me­gyénk termelőszövet­kezeteinek földjein. A nyár eleji idénymunkák zökkenőmentesek vol­tak a földeken. Az Endrefalvai Aranyka­lász Termelőszövetke­zet háztájijában, a tu­lajdonosok, a mag nél­küli tököt kapálták. Oláh Jenő és fia (felső képen) lókapával műve­li a földet. A Karancs- xági Egyesült Erő Tsz földjein a silókukoricát vetette Vásári Ásóit, az erőgép segítségével (al­só képen). —Kigó— Balesetekről három üzemben Nem volt súlyos sérülés Idén, az eddig eltelt idő­szakban nem volt súlyos sé­rüléssel járó baleset a Nóg­rádi Szénbányák üzemeiben. A három napon túl gyó­gyuló egészségkárosodás 18- cal csökkent, az elmúlt esz­tendő első öt hónapját ösz- szehasonlításul véve. A ked­vező tendencia ellenére, ugyanakkor májusban vi­szonylag sok baleset történt Kányás-bányaüzemben, el­sősorban figyelmetlen köz­lekedés miatt. Sajnos még mindig igen magas az egy balesetre jutó kieső napok száma; 4—5 nappal több az országos, illetve szakmai át­lagnál. Az elmúlt hónap végén többek között erre is kiter­jedt annak a bizottságnak a figyelme, amely az Or­szágos Bányaműszaki Fő­felügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium szak­embereiből állt. Bányajárá­saik során jónak ítélték a biztonságos munkavégzés feltételeit a Nógrádi Szén­bányáknál. Az idei és a tavalyi öt hónapot összehasonlítva nem emelkedett a balesetek szá­ma a Nógrád Volánnál; mindkét évben 13 jegyző­könyv született az említett időszakban. Az ezer főre ve­tített balesetek száma nem éri el az ötöt. A bekövet­kezett egészségkárosodásra jutó kieső napok száma né­miképp emelkedett. A vál­lalat illetékesei nagy fi­gyelmet szentelnek a meg­előzésre, s ennek tudható be, hogy a legveszélyesebb munkahelyen, a szállításnál- rakodásnál ebben az évben még nem volt sérülés. Kedvező öthavi mérleget vonhatott meg a Nógrád Megyei Tanácsi Tervező és Építőipari Vállalat munka- védelmi felelőse. Tavaly jú­nius elejéig 9 baleset kö­vetkezett be a vállalatnál, és emiatt 215 nap esett ki a termelésből. Ezzel • szem­ben idén eddig mindössze 7 sérülésről kapott jelzést, és a kieső munkanapok szá­ma alig haladta meg a 150- et. Többsége könnyű sérü­lés volt, s közülük is 3 a téli időszakban esett. Az elcsúszások mellett két esetben azért következett be sérülés, mert a dolgozó nem viselt védőkesztyűt. Két esz­tendeje egyébként csökkenő tendenciát mutat a NOT- TÉV baleseti helyzete. Okát abban kereshetjük, hogy szigorodott mind a külső, mind a' belső ellenőrzés és az építésvezetők a termelés részének tekintik a munka- védelem biztosítását. JOT — JÓL Nyereséges tsz-öntöde Szécsényben Még le sem hullott a BNV-nagydíj hímpora egy rúdhúzó beredezéseken hasz­nálatos úgynevezett beveze­tőgörgőről, a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet öntödéjében máris hozzáláttak a gyártásához. A termékkel a magyar népgaz­daság importot tud megta­karítani. De „bírták a gyű­rődést" a próbán a nagy teljesítményű markológé­pekhez szükséges, s eddig Norvégiából importált szu­perkemény acélkörmök is; ugyancsak jól vizsgáztak azok a papíripari őrlőgép- tárcsák, amelyeket eddig Svédországból hoztak be, de most ezt is, azt is ^ szécsé­nyi tsz-öntödében állítják elő. Ezekből az alkatrészekből évről évre nagy sorozatra szóló megrendelésre számí­tanak. örülnek is, ha egy- egy öntvényből sok ezer da­rabot kell kibocsátani, ennek ellenére az üzem tipikus hát­téripari tevékenységet foly­tat. összeszámolták: tavaly több mint 400-féle öntvényt gyártottak. Saját műszaki- technikai lehetőségein be­iül az öntöde vállalkozik bármilyen, akár egyedi me­zőgazdasági- vagy iparigép­alkatrész elkészítésére. Per­sze, ha a megrendelő meg­fizeti. Abban biztos lehet, hogy reális áron, jó minősé­gű árut kap, mert ez a kis üzem egyik alaptörvénye. Van másik alaptörvénye is: a nyereségesség. Pedig két éve még nehezen döcö­gött a szécsényi öntöde sze­kere. Hetvenhárom alkal­mazottjával, mindössze tizen­kétmillió forint értékű önt­vényt bocsátott ki, csaknem ugyanennyi veszteséggel. A vezetést 1985 közepén vette át két egykori dunaújvárosi kohász, akik mindenekelőtt a notórikus borisszáktól és munkakerülőktől szabadul­tak meg. A létszám hetven- háromról negyvenháromra csökkent. A munkafegyel­met megszilárdították, meg­szigorították a műveletközi ellenőrzést és a végtermékek minőségi kontrollját. Az üzem alapelve, hogy csak jó munkadarabért fizethető bér, de aki tisztességgel tel­jesíti feladatait, az átlagnál akár huszonöt százalékkal is többet kereshet. Az üzemvezető és he­lyettese keresetét a tsz sza­bályozta: fizetésük negyven százalékát kaphatják meg prémiumként — de csak ha az öntöde teljesítette éves pénzügyi eredménytervét, nem lépte túl raktári kész­letnormáit, a bérszínvona­lat, és ha az üzemben nem történt halálos baleset. Jelenleg az öntöde évi harmincmillió forint értékű termék kibocsátására képes, több mint hatmillió forintos tiszta nyereséggel. A cél: elérni az egy főre jutó évi egymillió forintos termelési értéket. Ehhez szükség van némi műszaki fejlesztésre, a tsz kereske­delmi munkájának javítá­sára is, hiszen nemritkán közvetítők fölözik le a hasz­not. Ezenkívül törekszik az öntöde a jobb együttműkö­dés kialakítására a terme­lőszövetkezet forgácsoló- üzemével, mert a helyben jó minőségben elvégzett megmunkálással az öntvény készáruvá lép elő, és ked­vezőbb áron értékesíthető. ☆ A szécsényi öntöde Ózd. Diósgyőr, Dunaújváros ár­nyékában persze aprócska üzem; ám a vezetését, ter­melését szabályozó elvek még talán a milliárdos acél­kombinátok hajóját is ked­vezőbb vizekre kormányoz­hatnák. „Haszontalan" gépek Mi a költségesebb: ha áll a gép, vagy ha termel? Po­litizáló olvasóinkban jogo­san ébred fel a gyanakvás szikrája, mert a kérdésre adandó válasz korántsem egyértelmű. Normális eset­ben természetesen az a na­gyobb költség a vállalat szá­mára, ha áll a gép. Ezt még viszonylag egyszerűen meg lehet magyarázni. Tudniil­lik minden berendezés pénz­be kerül — egyszeri nagy kiadás —, amelyet minél előbb szeretnének behozni azzal, hogy az általa — vagy rajta — készített termékbe beleépítik annak árát is. És minél hosszabb a megtérülé­si idő, annál kedvezőtlenebb a gazdálkodó egység pénz­ügyi helyzete, például új fejlesztés indításánál. Mert ugye az innováció valahogy innen indul. De a kérdés másik oldal­ról közelítve is igaz lehet, csak azt kell megvizsgálni, milyen körülmények hatásá­ra növekszik a költség egy termelőberendezés esetében. Egyáltalán helyes-e így fel­tenni a kérdést: drága-e a gép, ha termel? Többek kö­zött ez is kiderült abból a jelentésből, melyet a me­gyei népi ellenőrzési bizott­ság készíttetett a nagy érté­kű és nagy termelékenysér gű berendezések kihasznált­ságáról, 16 gazdálkodó egy­ségnél. Több tényező is indokol- ia, hogy bizonyos eszközök munkarend szerinti kihasz­náltsága ne érje el a 100 százalékot. Vegyünk sorra egy-két érvet. Az éjszakás dolgozónak pótlékot kell fi­zetni, s egy alacsony ha­szonkulcsú terméknél nem biztos, hogy ez megéri. Fel­oldására már számos köz­ponti intézkedés történt: a vállalatok műszakpótlék-tá­mogatásban részesülhetnek, adókedvezményt élvezhet­nek. Érv lehet a piaci meg­rendelés hiánya: az elfekvő készletek szaporítása nyil­vánvalóan nem gazdaságos. Űjabb kérdés következik: ha van piac, és megéri há­rom műszakban termelni, akkor vajon miért nem éri el a kihasználtsági mutató a 100 százalékot? Megkérdez­ték a dolgozókat; szerintük az okok között első helyen áll az anyaghiány, utána a létszámhiány, majd az alkat­részhiány és végül a mun­kaszervezési hiányosságok. Mit válaszoltak a vezetők? Véleményük szerint első he­lyen áll az anyaghiány,, utá­na a megrendelés hiánya, majd a munkaszervezés, vé­gül a gépmeghibásodás. És mit mutatott a felmérés? Bár meglepő, de első helyre került a munkaerőhiány, ezt követte a technológiai kiesés és a váratlan meghi­básodásból adódó szünet. Ez utóbbi külön figyelmet érde­mel, mivel a vizsgálat sze­rint a vállalatok egyre ke­vesebbet törődnek a gépek műszaki színvonalának meg­tartásával, s megelőzés he­lyett a váratlan hibaelhárí­tás vált jellemzővé. Hosz- szabb távon ez a felfogás csak gyorsítja a gépek „pusztulását", közeledését a nullás állapot felé. De a legszembetűnőbb észrevétel az volt, hogy a so­kat emlegetett anyaghiány miatt kieső idő a 100' száza­léknak vett veszteségidőből alig haladta meg az 5 száza­lékot. A kihasználtsági mutatót egyébként szinte csak a sta­tisztikai hivatal számára ké­szítik ahelyett, hogy okulá­sul felhasználnák, elemez­nék. Mi tehát a megoldás? Pél­dául bevált forma az ala­csony kihasználtságú gép bérbe adása, a lízing, eset­leg eladása. Még jobb meg sem vásárolni a gépet, ad­dig, amíg az általa készült terméknek biztos piaca nem ígérkezik. Ez viszont már stratégiai kérdés, hiszen a beszerzés attól is függ, mit kínálnak a piacon. Vegyem-e a korsze­rűt, és vállalom, hogy né­hány százalékig használom ki, vagy veszem az olcsób­bat, javítva e mutatót, de vállalva azt, hogy hamaro­san kidobhatom. És külön­ben is: lesz-e módom fej­lesztésre súlyosbodó anyagi gondjaim mellett a későbbi­ekben is, vagy csapjak le már most a kínálkozó lehe­tőségre? Ki tudna ilyen kérr désekben egyértelműen nyi­latkozni? A megyei felmérésből min­denesetre látszik, hogy nem állt meg a gépek elöregedé­se: jelenleg átlagéletkoruk 11,2 év az említett 16 válla­latnál. Akad olyan gyár, ahol a nullára leírt beren­dezések aránya eléri a 80 százalékot! Pedig a fej­lesztésre fordított pénz ta­valy a megyében 50 száza­lékkal növekedett 1985-höz képest. A dinamizmus szép­séghibája, hogy jelentős ré­szét épületek létesítésére for­dították az üzemek. Mikor felejtjük már el azt a gon­dolkodásmódot, hogy az új berendezésnek új csarnok is kell? Miért nem lehet ki­dobni az elavult technikát, és a helyére telepíteni az újat? A vállalatok ódzkodnak a világbanki hitel igénybevé­telétől, noha ez a forrás nem hanyagolható el gazdaságunk jelenlegi helyzetében és a korszerű technika megszer­zéséért vívott harcban. Ám a Világbank „ravasz róka", csak akkor ad hitelt, ha fel­mutatják neki a gazdaságos- sági számításokat. Ez pedig idő és szakértelem kérdése. „Jenő kartárs! Hogy is hív­ják a közgazdászunkat?" T. Németh László Országos bányabiztonsági konferencia A bányatüzek elleni véde­kezés hazai tapasztalatairól és a megelőzést szolgáló fel­adatokról országos bánya- biztonsági konferenciát ren­deztek szombaton Oroszlány­ban. A tanácskozáson az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, va­lamint a térségi bányászko­dás megkezdésének fél év­százados jubileumát idén ün­neplő Oroszlányi Szénbá­nyák meghívására több mint 100 szakember vett részt: az iparág központi irányító szerveinek, a kutatóintéze­teknek, és a hazai szénbá­nyavállalatoknak képviselői. A szakemberek a jövőben jelentős előrelépésre számí­tanak az úgynevezett inert — semleges hatású — gázvé­delmi rendszer elterjeszté­sétől. Az eddigi kísérletek során igazolták, hogy a ve­szélyes mértékben felmelege­dett vágatokba juttatott inertgázzal — amely elvon­ja a térség oxigénjét — ered­ményesen előzték meg a tü­zeket. De kialakult tűz ese­tében is hatásos a gáz alkal­mazása. Lehetővé teszi ugyanis a bányamentők munkáját, és nem okoz olyan károkat a nagy értékű gépekben, mint a jelenlegi vízelárasztási, illetve iszapo- lási megoldás. Kábeltévé társadalmi segítőkkel Újabb állomásához érke­zett a salgótarjáni kábelté- vézés: a hét végén megala­kult a társadalmi szerkesztő- bizottság, amely a közeljö­vőben jelentkező „képújsá­got" állítja majd össze. Ed­dig hétfőnként egy-egy fil­met láthattak a Beszterce- lnkótelepiek, most már majd közéleti, szabadidős-, hobbi-, sport- és egyéb jellegű hírek­hez, információkhoz is hoz­zájuthatnak a szokásos hét­fői filmvetítések mellett. A társadalmi aktivistákból álló bizottság számít a lakóte­lepiek és a városlakók tá­mogatására, várják ötletei­ket, javaslataikat. Szó esett az alakuló ülésen arról is, hogy a Beszterce-lakótelep közösségi klubjában rend­szeresen találkoznak majd a szerkesztők és a nézők, mi­nél szélesebbre vonva a kört az adások tartalmasabbá té­tele érdekében. A melegebb nyári napokban ugrásszerűen megnő az üdítők fogyasztása. Az igények kielégítésére jól fel­készültek az Egervin II. sz. nógrádi üzemében Pász­tó«. Naponta 6 ezer palack literes és 3« ezer kétde- elás üveget töltenek meg, 10—11-féle üdítővel és a megyénkén kívül is kedvelt Karancsvízzel _ hn — ooo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents