Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

1987. június 2., KEDD NOGRAD 3 Speciális géppel vegyszerezik a rozst az Orhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet 48 hektáros nagyhegyi táb­láján, ahol anyarozst termesztenek. — RT — Hiányzó mesterek Lakossági szolgáltatás Rétságon Sok vagy kevés a szol­gáltatás Rétságon? A lakos­ság bizonyára nem tartja elegendőnek, noha a nagy­községben és településré­szein összesen csaknem ki­lencven különböző szakmájú kisiparos dolgozik a szol­gáltatásban. Igaz, közülük többen a népszerű, jól jövedelmező mesterségeket művelik: leg­többen a szállításra vállal­koznak, de nincs hiány a kőművesekből, a szobafes- tő-mázolókból sem. A szol­gáltatásba kapcsolódik be eredményesen a helyi költ­ségvetési üzem tehergépko­csijaival és az Ipolymenti Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat is, mely­nek betonüzeméből kevert betont rendelhetnek a csa­Nem ilyen kedvező a kép több, alapellátásnak számító szakmában. Egye­bek között nincs férfi- és női szabó, hiányzik a fény­képész, az üveges, a kár­pitos, de egy-egy pár cipő reparálásáért is utazni kell. Nem javított a jelenlegi helyzeten a tanácsnak az a terve sem, hogy négy mű­helynek alkalmas szolgál­tatóházat épít a Korányi utcában. A kezdeményezés meghiúsult, mert egyetlen mestert sem érdekelt a le­hetőség. Szívesen nyújtaná­nak segítséget a szolgálta­tás színvonalának érdeké­ben egy-egy letelepedő fia­tal iparosnak is, de úgy tű­nik, jelentkezők hiánya mi­att erre még várni kell. Kelendő a radiátor A Budapesti Nemzetközi Vásáron is fokozott érdeklő­dés nyilvánult meg a Balas­sagyarmati Fémipari Válla­lat radiátorai iránt- A ter­vek szerint az idén 205 ezer négyzetmétert gyártanak a vállalat legfontosabb termé­kéből, összesen 121 millió forint értékben. Vagyis, az előirányzott 442 milliós éves árbevételnek csaknem a 30 százalékát biztosítják a mi­nimum két, maximum har­minckét tagszámmal, hét színben készülő gyártmány­ból. A radiátor keresettsége a kiváló műszaki tulajdonsá­gainak köszönhető: Nem­csak belföldön vásárolják szívesen, hanem a külföldi értékesítés növelésére is re­mény mutatkozik. Jelenleg az NSZK-ba exportálják a balassagyarmatiak a régi gyártmányukat, s a közeli hetekben Norvégiába szállí­tanák egy mintakollekciót. Mosható hő- és hangszigetelő tapéta Mosható, hő- és hangszi­getelő tapéta tömeggyártá­sát kezdték meg az Érsekvad­kerti Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz legifjabb ipa­ri üzemében, Dejtáron- A közös gazdaság megvásárolt egy találmányt. Az előírt technológia szerint habosí­tott műanyagot visznek fel és rögzítenek a tapétapapír­ra, amelynek hő- és hang- szigetelő tulajdonsága ettől — a hivatalos minőségvizs­gálat tanúsága szerint — megfelel egy hagyományos kistéglával felhúzott fal hő- és hangszigetelő tulajdonsá­gainak. . Felragasztásának módja nem különbözik a már ismert módszerektől. Meg­felelő bánásmód esetén az újfajta falburkoló anyag akár tíz évig kitart. A szövetkezeti üzem egye­lőre évente egymillió négy­zetmétert bocsát ki az 52 centiméter széles, tíz méter hosszú tekercsekből; java­részt — a TEXÉRT Válla­lat révén — külföldön ad­ják el konvertibilis valutá­ért. A termék fejlesztésének legközelebbi tervei a szín- és a mintaválaszték bővítése, a távolabbiak — tekintettel a nagy külföldi keresletre — egy újabb gyártósor felsze­relése. A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében javítják a mélyművelésű bányák meghibásodott ra­kodógépeit.- bp — ládiház-építők. Nézőpont Ki az okosabb? A községi tanács elnökének szobájában alig van szabad hely. A váratlan látogató udvariasan visszalépne az ajtóból, gyanítja ugyanis, hogy valamiféle gyűlést za­vart meg. „Gyere nyugodtan, csak beszélgetünk” — így az elnök. A parányi helyiségben ott van a végrehajtó bizottság né­hány tagja, a község párttitkára, a társadalmi és tömegszer­vezetek néhány vezetője. A vita folyik tovább, időnként egé­szen éles a szóváltás. A véleménycsere eredményeként pe­dig kézben a toll, máris javítják, átírják az asztalon he­verő stencilezett papírlapokat. Tanácsrendelet készül. Nem itt„ nem ezen a fórumon. Az előkészítés a végrehajtó bizottság, a rendeletalkotás pedig a tanácsülés feladata lesz. E beszélgetésen „csak” az alapozást végzik, a véleményeket gyűjtik és ütköztetik. A fiatal tanács­elnök később így fogalmaz: nincs az sehol előírva, hogy a tanácselnök, vagy a testület elé kerülő napirend előterjesz­tője a legokosabb. Erre tényleg nincs előírás, meg garancia sem. S mivel a tisztségviselő mindezt tudja — és saját magának is bevall­ja —, a megmásíthatatlan tényhez igazítja a munkamódsze­rét. Nemcsak most, hanem máskor is tájékozódik, amennyi­re az ideje engedi véleményeket gyűjt. Vagy a most tapasz­taltakhoz hasonlóan kisebb-nagyobb kollektíva vitájában, vagy pedig személyes szondáztatás révén. Mellesleg, az említett és megzavart beszélgetésen a ház­adórendelet tervezetéről volt szó. Még pontosabban: a vég­rehajtó bizottság elé kerülő tervezet tervezetéről. S éppen ez jelzi a demokratikusabb előkészítés jelentőségét: érdemibb, gyorsabb — nem utolsósorban pedig igazságosabb — lehet a testület elé kerülő anyag vitája és a döntés, ha a vita­alap a több szem többet lát elve szerint készül el. Mondhatja persze valaki azt is, túlságosan óvatos ez a tanácselnök. Talán a felelősséget akarja elhárítani vagy meg­osztani, mondván: mosom kezeim, együtt csináltuk. Aligha erről van szó. Ismerje akármilyen jól a települést, amely­nek lakossága az elnöki székbe emelte, hallhat újat ő is. Ki­váltképpen akkor, amikor arról van szó, hogy az adó szem­pontjából milyen övezeteket célszerű kialakítani, s a helyi viszonyok alapján milyen legyen a kedvezményezettek köre. 'Más konkrét ügyekben más az érv, a végeredmény azon­ban ugyanaz. A kollektív bölcsességben született állásfogla­lás valószínűleg közelebb jár az igazsághoz; s ily módon a lakosság nagyobb része azonosul a döntéssel. Ez pedig köz­érzetet befolyásoló tény, ami nem lehet közömbös egyetlen tanácselnöknek sem. A döntés-előkészítést szolgáló munka- módszer éppen ezért szimpatikus. K i tehát az okosabb? Bizony az, aki tudja, elhiszi és bevallja, hogy esetleg nem ő a legokosabb. Éppen ezért nem is úgy él, és ítél, mintha az ő íróasztalán lenne a bölcsek köve. K. G. Alapítvány kutatás támogatására A köztudottnál gyakoribb idegbetegség, a fiatal korban kezdődő sclerosis multiplex kutatásának támogatására, a betegségben szenvedők segítésére alapítványt hoz­tak létre a székesfehérvári megyei kórház idegosztályá­nak orvosai. A sclerosis multiplex leg­gyakrabban 20 és 40 éves korban kezdődő, nagyobb­részt nőknél kialakuló, köz­ponti idegrendszeri megbe­tegedés, amely a világ szin­te minden országában elő­fordul- Hazánkban a becs­lések szerint 10 ezerre te­hető a megbetegedettek szá­ma. A betegség klinikai tü­netei változóak. Esetenként lassan, észre­vétlenül kezdődik, és a be­teg állapota megállás nél­kül rosszabbodik; egyesek­nél egymást követik a rosz- szabbodó periódusok, s ezek között némi javulás, panasz- mentesség tapasztalható, má­soknál egy-két rosszabbo­dást egy életen át tartó stagnálás vált fel. A be­tegség következménye le­het szédülés, állandó hány­inger, bizonytalanságérzés, homályos, vagy kettős látás, gyengeség, különböző zsib­badás, izommerevség, resz- ketés, beszédzavar. Mivel a betegség oka pon­tosan még ma sem ismert, az úgynevezett SM-alapít- vány a befizetett összegek­ből elsősorban a kutatásokat, az azokhoz szükséges beren­dezések vásárlását kívánja támogatni, s hozzájárul a betegeknek szóló oktató-, felvilágosítóanyagok, köny­vek kiadásához. A tervek szerint néhány kutatónak és betegnek anyagi segítséget nyújtanak a Nemzetközi Sclerosis Multiplex Társaság tanácskozásain való részvé­telhez, ahol az orvosok, a betegek és a gondozók együtt vitatják meg a leg­újabb eredményeket. Ez évben ötödik alkalommal nyerte el a Vállalat kiváló gyára címet Szirákon a Könnyűipari Alkatrészellátó Vál­lalat helyi gyára. Fő termékük a szövőgépekhez készülő vezetőfog és vetélő. ■ A régi pásztoremberek nagy nemzedékének névsorában szerepel éz a név: Helisz János számadó juhász. Ki tudja, talán an­nak a hegyvidéki juhász­nemzedéknek az utolsó élő tanúja ő. Üj-Dorogházán, jó néhány ölnyire házától fo­lyik a Zagyva, mögötte a Mátra. Ott sütkérezik az ud­varon, ha az időjárás jobb­ra fordul. A fűrészbakon ala­kította ki magának az ülő­két, hogy a lába szabadon lógjon alá. Nem bírja más­ként tartani, mert elnyomo- rodott és fordította rabságba az életét. Egy alkalommal a majorból hazafelé a bicikli fordult ki alóla, és amikor leesett, eltörött a combja. Később meg a jégen csúszott el és megint egy újabb tö­rés. Belenyugodva a sorsába, reszkedte el keservét. — Mészhalom már az én csontom. A doktor úr is azt mondta, bele kell ebbe nyu­godni. .. Messzi, a hegyi legelőkön pásztázott a tekintete, és a gondokkal, emlékekkel teli. Galcsik Gyula, a volt bojtár­ja nézte az öreg vergődését szótlanul. A juhászok nem szoktak egymás vívódásába szólni. A maga dolga birkóz­ni a fájdalmával. Pedig, ha a lábával nem lenne gondja az öreg számadónak, színe sem lenne arcán a korának, mert a ráncok is csak ven­dégségben tartózkodnak azon. A haja ritkult meg, de az is ápolt és inkább szép­nek tűnik, mint elvénültnek. Amikor meg a hűséges boj­tár néhány szócskával csak éppen megkoccintotta a régi múltat, valósággal felderült a számadó arca. Fejét csó­válva befelé nevetve, botjá­val a földet verdesve, hosz- szan elhúzva mondta: — Hohoho, hát az még a reakcióban volt... így nevezi azt a világot, amit mint juhász töltött el a báró birtokán. Nagyon meg­keményítette az az élet. Ter­metre a kisebb emberek so­rába sorolható, de szikarcs a teste, még a kézfogása most is kemény. Nem hiába, hogy az ijedtséget soha nem is­merte. Neki barátja volt az erdő, a mélyen búvó rétek, s testvére a sötétség. Olva­sott a természet minden za­jából. Pedig állította őt is raportra az ispán, ha felön­tött a garatra, mert szenve­délye volt kínozni a cselé­det. Eszébe villant Helisz Jánosnak, amikor összeakasz­kodott ezzel az irdatlan nagydarab ispán tekintetes­sel. Még most is harag gyűlt a szemében: — Nem adta ki a kom- menciómat... Azzal vádolta a juhászt, hogy a másik nyájba oltotta a rühöt, amitől az egész ál­lomány pusztulásra ítéltetett, mert gyógyítani sem lehe­tett. Vád volt ez, kihívás! De Helisz János állta. Kést nyo­mott a csizmaszárba és ment az ispán elé. Amikor a te­kintetes ráemelte a kezét, a kés már villant és abba vágott bele az ütésre len­dült ispáni ököl. A juhász­becsület soha nem bírta el a megalázást. Pedig nagyon meg kellett szenvednie érte, mert sehol az uradalmakban nem kapott többé állást. Így szegődött aztán Nemtibe a parasztokhoz juhásznak. Innen lett a tsz kiváló ju­hásza is. Itt érte az öregség is, habár azt mondta: — A juhász nem öregszik meg, ha csak az egészsége nem hagyja el — tekintete a rossz lábára esett. Nem is tekintik még ma sem öregnek a számadót. Amikor a múltkoriban ki­váló lett a mindszenti terme­lőszövetkezet aranyozott meghívót küldött neki a tsz elnöke, Katona Károly. Még a taxiját is érte küldte. Nem mert elmenni az ünnepség­re, mert fél már mozogni. Meg egy kis óvatosság is van az öregben. Vitte már máskor is autóval a juhá­szát az elnök, de nem haza, ahogyan azt Helisz János gondolta, hanem ki az akol- hoz, ahol nyírták a juhokat. Nagy kavarodás van ilyen­kor ott. Nézte a jószágokat és látja, hogy lábukon, olda­lukon lóg az ott hagyott gyapjú. Kicsúszott a száján: — Hé, ez így nem jó! — Bakos Tibinek, az állatte­nyésztőnek címezte. „Szuperfólia” — üvegházra Az izraeli Weizmann in­tézetben olyan műanyag fó­liát fejlesztettek ki, amely a napfényből különösen sok hőt nyel el, s ezért kiváló­an alkalmas rá, hogy vele üvegházakat fedjenek be. E fóliának az alapanyaga po­lietilén, s ehhez nátrium- metafoszfátot kevernek hoz­zá. Ennek a sónak köszön­hető az, hogy a fólia a szo­kásosnál felén.vivel több infravörös sugárzást nyel el. Egy adalék azt gátolja meg, hogy a fólián kondenzációs víz csapódjék le. Az elnök is meghallotta. Mérgesen beugrott a juhok közé és marokszámra tépte a gyapjút, és áldott minden­kit a trehányságért. Bán­totta, hogy beleavatkozott és akkor megfogadta, meggon­dolja, hogy beül-e még egy­szer a taxiba. Hiába, szere­ti a juhokat az öreg szám­adó juhász, tanulta tőle a jószág szeretetét a mostani juhász Bakos István pocsár is. Meg a huncutságot is. Mindketten megdézsmálták már a takarmányt, hogy több jusson a saját nyájuknak. A volt bojtárja mondta neki csendesen arra, hogy nincs jobb a jó legeltetésnél. Ez a két ember még most is tud egymás szeméből olvas­ni, beszélniük sem kell. Az öreg csak annyit mondott: — Hiszen ez lenne a dolog lényege! Még ők úgy tették dolgu­kat valamikor, hogy kora hajnalban keltek útra a nyáj­jal legeltetni. Amikor a nap már derekasan sütött, bete­relték a nyájat a deleidre, hogy tudjon a juh kérődzni. Ha kétszer is teheti a jószág, annál jobb. Amikor a nap­fény gyengülni kezd, akkor újból ki a legelőre éjfélig is. így válik igazán széppé a birka gyapjúja. De ezt az öreg julj^iszok tudták igazá­ból, amikor még tét volt, melyik nyájnak szebb a gyapjúja. Ezért hívogatják a tsz-beliek az öreget, hogy menjen segítsen, mert azért a mátramindszenti közösben szeretik a juhot. — Dehát hogy menjek... Mert menne, örömmel is menne, ha bírna az öreg számadó, hiszen á szeme te­le van vágyakozással, ami­kor végigtekint a távoli, zöl­dellő legelőkön és képzeleté­ben ott hömpölyög előtte a nyája. Csak a régi bojtárja tudja, mi dúl ilyenkor lel­kében. De hirtelen vihar ke­rekedett a Mátra felől. Az öreg feleszmélt. Botjára tá­maszkodott és az udvarról bebicegett a házba. éobál Gyula , f ' jgj ,■ t\ c* "jp f^l 51 Wj wFáeiimZI ■ ■ ■lllliiiWll# » | ^ JMIioSSEiMW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents