Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
A nögrád Karancslapujtőn Délelőtt kihalt a falu. Csak a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása, távoli gépcsühögés. valamint a boltok előtt álló biciklik, s néhány trécselő asszony jel- , zö, hogy nem díszletek között, nem afféle Patyomkin (Potemfejn) — faluban járunk- Az iskola felé menve, a hangokat fülelve, immár bizonyosság: aihol ily jókedvű gyerekhad zsivajog, ott a délelőtti csend látszat csupán. Utolsó nekibuzdulások Lapujtő felé autózgatva. a későn jött tavasz zöldítő gyürkőzesét figyelve, az iskolai látogatásra gondolva, kézenfekvő volt a párhuzam: az iskolában is a gyür- kőzések, az utolsó nekibuzdulások ideje ez. Azok számára pedig, akik a nyolcadik osztály padjait nyűvik, már a cél is látható; a szalag, ami mögött egy nyár- nyi távolságra az újabb rajthely húzódik- A jelek szerint ugyanis, nincs egyetkétkezi foglalatosságra akarják adni fejüket. Nézzünk egy kis összesítést a korábbi évekről is. Eszerint: a tavaly végzett ötvenkilenc gyerekből három híján mindenki továbbtanult. Gimnáziumot és szakközépiskolát huszonötén választottak. közöttük tizenöten voltak lányok; szakmunkásképzőbe harmincegyen jutottak, de a lányok itt már abszolút kisebbségbe kerültek, hiszen tízen jnA két osztályfőnök: Somoskői Tiborné és Gordos Mihályné. len hamarosan végző diákja sem az iskolának, aki ne akarna továbbtanulni. Az igazgatói irodában egy ■kis statisztikát készítek. Eszerint az ötvenegy nyolcadikosból négyen — közöttük három lány — gimnáziumba készülnek, a szakközépiskolát tizenketten — nyálban lányok — választották, míg a túlnyomó, többség, harmincötén a szakmunkásképzőt jelölték meg a továbbtanulás színhelyéül. Míg az érettségit is adó iskolákba igyekvők többsége lány, addig itt fordul az arány: mindössze tizenketten vannak, akik valamely A miértre a feleletet a két jelenlegi nyolcadik osztály osztályfőnökével, Somosköi Ti- bornéval (VIII. a) és Gordos Mihályné (VIII. b) kerestük. Elöljáróban azonban még annyit, hogy az iskola, lehetőségeihez képest. mindent megtesz a pályaválasztás segítéséhez, hiszen több fakultáció és szakkör igyekszik megkönnyíteni a bizony, nehéz döntést: hogyan tovább? A fakultációk sorában a számítástechnika, a mezőgazdasági gépszerelés; valamint a háztartási ismeretek találhatók egyebek közt, a szakkörök közül pedig a rajz említendő kiemelten, hiszen — tekintettel a műszaki pályát választók nagy számára — a foglalkozásokon a műszaki rajz elemeivel is megismerkedhetnek a tanulók. De hallgassuk a diákokat legjobban ismerő osztályfőnököket. — Mintha az elnőiesedés már az általános iskolában kezdődne — fejtik ki véleményüket a tanárnők —- hiszen az adatok mutatják, hogy a magasabb képesítést igénylő pályák felé elsősorban a lányok orientálódnak- A fiúknál gyakran hallható dúltak 1986 szeptemberében szakmát tanulni. S menjünk vissza még egy esztendőt: a gimnáziumba nyolcán mentek, egytől egyig lányok, a szakközépiskolába hat fiú és öt lány, szakmunkásképzőibe harminchatan indultak, közöttük tizennégy lány akadt, míg az egészségügyi szakiskolát, valamint a gyors- és gépíró iskolát, egy-egy leányzó választotta. Ha az adatokon végigtekintünk, egyértelmű: a több tanulást, s az esetek jelentős részében — a mai helyzetet figyelembe véve — kevesebb keresetet, a gyengébb nem képviselői választották. a vélekedés: minek tanuljak tovább, pontosabban, minek tanuljak a legszükségesebbnél többet, úgy is többet keresek, mint a tanár úr, mint a tanárnő. Ehhez még az is hozzátehető. hogy sokszor az keres a legjobban, akinek még szakmája sincs... A középiskolába jelentkezőik mind tovább akarnak tanulni, de jól körvonalazott elképzelése csak kevésnek van. Inkább azoknál látható határozottság, akik hazulról hozzák a mintát, s így pontosan tudják, mit és miért választanak. (Nem az osztályfőnökök mondták, de a későbbiekből kiderült: erne a legtöbb példa a pedagógus szülők gyermekeinél van. S ez érthető is..,-) Még hozzáteszik: — A szakmunkásjelölteknél. különösen a fiúiknál viszont egyértelmű, hogy a mintát szinte kizárólag a családban kapják: természetesen elsősorban az apa a mérce. Hogy a pályaválasztást mennyire befolyásolja a külvilág, közelebbről nézvést: az anyagi viszonyok, arra bizonyítékul egy adalék Gordos Mihálynétól: Elsősorban a lányok Mit is válaszoljunk? — A pénz szerepe egyértelmű. Korábban ugyanis a többség, —. még a gyengébbek is —, középiskolába akart menni. Most, .a'könyv; nyebb ellenállást választják sokan ... Tegyük hozzá azonban: ezért nem a gyerekek hibáztathatokA következő kérdések azt firtatták, milyen mintát választottak életükhöz, van-e példaképük, s milyennek látják a felnőttvilágot; másképpen: milyenek (nem) szeretnének lenni? A példaképekre adott feleletek elég sivár ábrázatot mutatnak. Legelébb is azt, hogy az iskolában tanultak, különösképpen az irodalom és a történelem, mélyebb nyomokat nem hagynak bennük. S ezért aligha csak tanáraik felelősek, hiszen sokan megírták már: a tananyag, .különösen felsőbb osztályokban kevés lehetőséget ad az elmélyülésre, a példák kiválasztására. Susán Katalin erről ezt mondta: — Kevés az idő, sok a tananyag, így a hősöket emberközelbe hozni nehéz. Nagyon kevesen vannak, akik olvasnakds- : nők. akik nem kérdeznek meg minket, hogy mit akarunk.’’ „Nem is nagyon várom (a felnőttkort), mert sokat kell dolgozni, . •” „Én nem olyan ember szeretnék lenni, akit nem érdekel, hogy mi történik körülötte..., hanem olyan ember, aki élvezni akarja az élet örömeit és nemcsak azért van, hogy eggyel többen legyenek a földön. . . Vannak olyan dolgok, amit a felnőttek komolyan vesznek, pedig azon valójában nevetni kéne-..” „Szerintem a felnőttek nem törődnék sem egymással, sem a gyerekekkel. . . a többség nemtörődöm.’’ ..A felnőttekben nincs semmi rossz, csak ők már nagyobbak...” „nem szeretem az alkoholistákat és a dohányzókat. - .” S egy sokmindent összegző vélemény: „Sok olyan felnőttel talákozok, aki csak Olvasni jó. Ezek is fontos ismeretek. Ismerkedés » számítástechnikával. lépések, de ez legkevésbé az ő hibájuk. Mert ki tud határozott programot állítani maga elé tizennégy, sőt, csak tizenhárom és fél évesen, ki tudhatja- mit akarjon, ha a minták, a példák köre kicsiny sugarú. S, ha azt mondtuk: néha bizony aprónak tűnnek a tudás iránti igények, ne csak őket hibáztassuk. Inkább azt a felnőttvilágot, amelyik — sokszor persze kényszerből — a pénz után rohan- amelyik — részben emiatt — keveset szán kiszámolt idejéből a gyerekekreA karancslapujtői nyolcadikosok pontosan olyanok egyébként, mint sok tízezernyi társuk, szerte az országban. S biztos az is, hogy többségük helytáll, s a „könnyűről” sokak számára majd kiderül: nem is olyan könnyű. S az is biztos, hogy csakúgy, mint eddig, ezután is lesznek kiváló munkások, mérnökök, orvosok, tanárok, akik ebből az iskolából lépnek magasabb grádicsokra. panaszkodik mindenre, neki nem jó semmi. Ezekkel olyan szívesen beszélgetnék, és megpróbálnám megvilágítani a dolgok jó oldalát is. Sokan azért bosszankodnak, mert »ő annyit dolgozik, pénzt pedig nem kap érte«. Ezeket én is belátom, hiszen a szüléimét látva, igazat adok nekik. De, akik hülyeségekre költenek, azokat megvetem. Mostanában már minden felnőtt rohan, nincs ideje semmire. Régen anyuéknak mindig volt idejük beszélgetni, most pedig azt mondják: majd később, nem érek rá.” Nyilván az olvasók közül való az az egyetlen diák. aki Bornemissza Gergelyt nevezte meg. Egyébként a negyvennyolc diákból huszonheten írták: nincs példaképük. A többiek javarészt a szülőket, nagyszülőket jelölték meg, akadt, aki kedves tanárára adta vok- sát; ketten Diego Marado- nát, ugyancsak ketten pedig egy breakfilm főszereplőit állították ideálként maguk elé. Hogy milyennek látják a világot? Álljon itt erről is néhány szemelvény. „Nekem a felnőttvilág nem nagyon tetszik. Vannak olyaerről lényegében már esett szó. A .,Miért?”-re kapott indoklásoknál azonban érdemes némiképp elidőzni. Az összesen negyvennyolc válaszból ugyanis, alig több mint a fele, 26 tanúskodott arról, hogy körvonalazottá bb ismeretekkel, valamelyest határozott elképzelésekkel rendelkezik az, aki a szakmát, az iskolatípust vá- . lasztotta. A gimnáziumba, szakközépiskolába igyekvőknél nem nagy, csak na- gvohh a Ä7aVrrmnkp«iAlnlDelet harangoznak, s kissé megbolydul a lapujtői világ- Elébb a gyerekek rajzanak az utcára, majd sorra nyílnak a kapuk: indulnak a délutáni műszakosok. Busz berreg, utasokra vár. A diáksereg zajong’ puffan néhány táska is. Ott; zsonganak a mai nyolcadikosok, akik újabb lépésekre készülnek. Meglehet, sok- szer hiznnv tétovák ezek a megtanítom őket írni és olvasni, és megadom nekik az alapokat a nagyobb tudás elsajátításához.” S egy jö- ' vendő közgazdász, aki a leg- racionálisabbnak tűnik: „A szakmát azént választottam, mert a jövedelem szempontjából megfelelő...” A másik csoport válaszait talán egyetlen citátummal is be lehet mutatni: .,Azért választottam ezt . a szakmát, ment nekem tetszik a mező- gazdasági gépekkel való frfcG.l Q.l 7Ú e 55 Innét lépnek feljebb majd később...” Nem állíthatom, hogy a „felmérés”, amit a két nyolcadikban végeztem, tudományosnak lenne minősíthető, de bízom benne: segít valamelyest az -eligazodásban. (Egyébként köszönet Saródi Péterné rajzszakos tanárnőnek, valamint Susán Katalinnak, aki történelmet tanít, hogy órájukból jókora darabot lecsípve, hozzájárultak: a diákok névtelenül, amolyan röpdolgozatban adjanak néhány kérdésre feleletet. Az első kérdésre — „Mi szeretnél lenni?” — adott válaszokra kitérni felesleges, tekn-él sokkalta kisebb a céltudatosság- idézzünk egykét jellemzőnek minősíthető választ is. „Azért akarok építész lenni, mert szeretek rajzolni és tervezni. Kisebb koromban, de mostanában is tervezek otthon házakat, játszótereket stb...” „Karosszérialakatos szeretnék lenni.. • Nekem van két motorom, amit saját magam javítok, nyíltan és őszintén szeretem a gépeket, és velük szórakozni.-.” „Azért szeretnék tanítónő lenni, mert szeretem a kisgyerekeket... és szerintem nagyon szép dolog, hogy Speidl Zoltán Képek: Rigó Tibor
