Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-08 / 107. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett.. Nógrádi szénbányászoknak is... Gyógykúra a jósvafői barlangszanatóriumban MfigZ I ü y£&t$yi É ' M ■iviM'We 1L»-jt -ffi K. S ® ® 1% %Ba \ :vfflBp P » . • bsC ** s 'f Vi-. ~ """í** ’ T’^S&wr , J~« .• <*?*** i \*'JSKE - '■Är- ^ * g ^-ik;' ^mwát^. A légzőszervi megbetege­désben szenvedők Mekká­jának is szokták nevezni a jósvafői barlangszanató­riumot. Okkal és joggal, mert egy háromhetes föld alatti gyógykúra jelentősen enyhíti az asztmatikus meg­betegedés tüneteit. A gyógy- barlang iránti érdeklődés jócskán meghaladja a lehe­tőséget, korlátozott szám­ban még külföldről is ér­keznek ide vendégek. Az idén harminchét me* (Tudósítónktól) Kedves hagyomány, hogy az anyák napját követő hé­ten a pásztói idősek klub­jában a város úttörői és a vállalatok szocialista kol­lektívái köszöntik az idős édesanyákat és nagymamá­kat. Ez évben a pásztói ki­segítő iskola és nevelőott­hon gyermekei voltak az első köszöntők, virággal és Színes forgatag fogadta a látogatót szerda este a sal­gótarjáni Lovász József Ál_ talános iskolában. A lépcső- fordulóban magyar gyerekek várakoztak — többen a né­pitánchoz beöltözve, mások úttörő-egyenruhában. Fönt­ről az emeleti teremből a finn gyerekek zsivaja hallat­szik kii, muzsikaszóval keve­redve. Szemet gyönyörködte­tő az ő viseletűk is. Várako­zással teli a levegő, a finn— magyar baráti estre készü­lődnek. Anneli Mäkelä, a tolmács­nő a hirtelen jött májusi zi­vatar miatt később érkezik. Addig Nádasdi Istvánnal, az iskola igazgatójával beszél­getünk erről az egyhetes „vendégségről”. — Testvérvárosunk, Van- taa a kapcsolatok szélesítő, sekor a Kaivokselai iskolá­nak keresett partnert. A Sal­gótarjáni Városi Tanács a mi intézményünket javasolta — szintén ének-zene tagozatos, mint a finneké. A levelek jöttek-mentek 1985 őszétől és a mostani személyes ta­lálkozásig számos figyelmes­séggel igyekeztek egymás megismerését segíteni. Fotó­albumot, videokazettát küld­tek, angol nyelven sokan vál­tottak levelet a mi negyedi­kes angol osztályunk tanulói­val. — Végül a családi elhe­lyezést nem a levelezőpart­nereknél oldottuk meg, ha­nem a mi iskolánk művészeti csoportjainak tagjainál. Hu­szonhárom diák és három felnőtt kísérő érkezett. Tol­mácsuk az igazgató felesége, gyénkbeli szénbányász vesz majd részt gyógykezelésen. A bányászok táppénzt kap­nak a három hétre, s ne­kik 1071 forintba kerül a gyógykúra. A kiadás ennél azonban jóval nagyobb, de a 7 ezer forintos különbö- zetet a vállalat fizeti. A jósvafői barlangszana­tórium mintegy két évti­zede szolgálja a légúti meg­betegedésben szenvedők gyógyulását. pásztóiak ünnepi műsorral kedves­kedtek az idősebb asszo­nyoknak. A héten a Mező Imre téri óvodások, a Dózsa György Általános Iskola harmadik osztályos tanulói és immár hagyományosan a Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége szocialista bri­gádja köszöntötte az anyá­kat. aki néhány éve kezdett ma­gyarul tanulni, Salgótarján­ban már vannak ibarátai. Műsoraikon kívül hoztak finn gyermekmunkákat is, amiből kiálllítást rendeztünk. Cseré­be a búcsúzáskor mi is adunk át ajándékokat, főként nép- művészeti tárgyakat. Csodaszép hímzésű finn népviseletben, a lábán bőr­saruval betoppan Anneli Mä­kelä. Kevés az idő már, de nagyon sok mindent szeretne elmondani. — Nagy magyarbolond va­gyok — akármikor jöttem ide. mindig igaz szeretettel fogadtak. Most arra is figyel- gettem a társaság többi tag­jának milyen benyomásai vannak. A visszhang nagyon jó — rengeteg élményt kap­tak a gyerekek. A folyosóról már behallat­szik a gyerekek sürgető tap­sa. itt a közös fellépés fcez­Forgalomnövelés — költség­gazdálkodás A NÓGRÁDKER-nél a múlt évben tovább fejlő­dött a szocialista brigád- mozgailom. A különböző cí­mekért vetélkedő kollek­tívák száma 42-ről 45*re bővült, a felajánlást tett dolgozók aránya pedig 5 százalékkal emelkedett. Az idén 44 kollektíva je­lezte versengési szándékát, s a központi célok megva­lósítása érdekében határoz­ta meg tennivalóit. Első­ként a forgalmi terv túl­teljesítése, a készletgazdál­kodás javítása, az ésszerű létszámgazdálkodás szere­pel. A vállalások között ta­lálható a jogos reklamáci­ók gyors és pontos intézé­se. Van olyan brigád, ahol az egyik tag költségfelelős­ként ügyel a takarékos gazdálkodás követelménye­inek betartására. A forgalomnövelést és a jövedelmezőséget növelő vállalások mellett többen vállalkoztak a boltvezetői tanfolyam elvégzésére, il­letve a szakképesítés meg­szerzésére. dési ideje. Anneli végig „munkában” van — kedve, sen töri a nyelvet, de min­denki számára világosan tol­mácsolja a finnek vélemé­nyét, köszönetét. Seppo Hie- tala, a Kaivokselai hatodiko­sok osztályfőnöke, zenei irá­nyítója, köszöntőjében el­mondta, úgy érzi, minden ta­vaszi örömben részük volt a magyarországi, salgótarjá­ni napok alatt. Szomorú csak az lehet, aki nem jöhetett. A finn gyerekek egy osz­tályból verbuválódtak, ám így is háromszólamú kóru­suk, zenekaruk kamarazenei csoportjuk, néptáncosaik van­nak. akik ízelítőt adtak ha­zájuk folklórjából és kama­razenei tudásukból egyaránt. A Lovász József iskolásai szintén sokszínű programot mutattak be — galgamácsai gyermeklakodalmastól a ri- móci csárdásig. Az est vé­gén közös daltanulásra, já­tékra, diszkóra is jutott idő. Csütörtökön a salgótarjáni zeneiskolában újra közösen léptek pódiumra a két iskola ifjú muzsikusainak képvise­lői. Gazdagította a progra­mot a Liszt Ferenc kamara­kórus szereplése (Guthy Éva vezényletével) és a gyermek szimfonikusok zenélése (V*- rúg László karnagy irányítá­sával), valamint a finn—ma­gyar összesített kórus éneke. Ma Egerbe és a Bükk­be kirándulnak. Az egyetlen szomorú esemény valószínű­leg a szombati búcsúzás lesz... De legközelebb Finn­országban majd újra talál­koznak. G. Kiss Magdolna Az 1986. évi településfej­lesztést segítő társadalmi munkaversenyben a nagyköz. ségek és a községek kategó­riájában, az első helyezést Tar község érte él, az egy főre jutó 6180 forintos tár­sadalmi munka értékével. Ezzel elnyerte a megyei ta­nács díszoklevelét és a vele járó 400 ezer forintot. Jóval több mint két kilo­métert sétálok Taron, a Szondii György utcán. A be­tonjárda szálét csaknem min. denütt gondos kezek ápolta virágágyások, virágokkal díszített kertek szegélyezik. Az első kerékpáros embert szólítom meg: mit tett Mus­tó Imre nyugdíjas azért, hogy Taron ilyen magas le­gyen az egy főre jutó társadalmi munka értéke? — Sok mindent. Ott vol­tam a betonjárda építésénél, befedtük az árkot, fásítot- tun.k, meg ki tudja még mennyi munkát végeztünk. Több mint 70 órát töltöttem a község szépítésével az el- múlt évben. Hogy mi az összefogás titka? Rossz ki. fejezás, de mást nem mond­hatok: mozgósítjuk az em­bereket a közös feladat el­végzésére. A Szondi utca 125. számú ház előtt a tiszta udvar hívja fel magára a figyel­met. A járda szélén frissen ásott virágágyasak. A 108— 110. számú ház kertjében sárga és piros tulipán dí­szeleg. De talán valameny. nyi portára ez a jellemző. Egy kívülről nagyon csinos házon nézem a táblát: „Kiss István sütőmester”. Beballagok az üzletbe. — Itt valóban sokan meg­fordulnak. Jönnek a falusi­ak kenyérért, pékáruért. Sok­szor szót váltunk, hogy mit is kellene tenni a község szépítéséért. Magam például éveken át a közkút karban­tartását végeztem el. Mielőtt Taron még nem volt vízve­zeték, erről a közkútról lát­tuk el az orvosi rendelőt, a gyógyszertárat, a művelődé­si házat, az iskolát, a biszt­rót jó ivóvízzel. Aztán én 12 ezer forintot ajánlottam fel a sportkör számára, felsze­relés vásárlására. Jó a szer­vezés a községben. De úgy érzem, hogy sok ember még nem állt be a sorba. Legyek őszinte? Magam is többet tehetnék a községért. Gépkocsi áll Seiben Mik­lós lakása előtt. Azt jelen­ti, hogy otthon lehet a há­zigazda. A Balatonban megkezdő­dött a leggyakoribb halfaj­ta, a keszeg ívása. Ezek a halak ilyenkor teljesen meg­feledkeznek természetes óvatosságukról és szemlé­lődő emberek közvetlen kö­zelében járják násztáncu­kat a parti kövek között. Gyakran előfordul, hogy az ikrarakó anyahalak pil­lanatokra fönnakadnak a parti köveken, majd látvá­nyos szaltóval vetik magu­kat a vízbe. Az anyák nyo­mában fickándoznak az ik­rákat haltejjel megtermé­kenyítő hímek. — Nálunk hagyományai vannak a társadalmi mun­kának. Korábban répát szedtünk a termelőszövetke­zetben, meg törtük a kuko­ricát, most más a felada­tunk. Még 1985-ben a csa­padékvíz elvezetése, meg a burkolás volt a legfonto­sabb. Aztán a focipályán újítottuk fel az öltözőt. Ki­cseréltük a kapufákat, meg­építettük a kerítés egy ré­szét. De ott vagyunk más közösségi tevékenységnél is. Az óvodánál például a ké­ménybontásokat végeztük el, s eltakarítottuk a törmelé­keket. Az iskolánál a tan­termek javításánál, a kőmű­vesmunkákat vállaltuk. De helyreállítottuk a drótháló­kat, sőt felújítottuk azt. Megjavítottuk a kerítést s ki tudja még mennyi mun­kát végeztünk ott. A tava­lyi és az azelőtti évek újabb nagy tervekre kész­tetnek bennünket. Szeret­nénk egy új, modem öltö­zőt, zuhanyzóval megépíte­ni, társadalmi munkában. Biztosak vagyunk abban, hogy itt segítségünkre jön­nek a helyi kisiparosok is. Mivel az iskoláról igen sok szó esett a beszélgetés során, magam ás kíváncsi voltam arra; mit mond az iskola igazgatója a végzett társadalmi munkáról. Ba­logh Károlyné — gki egyéb­ként tanácstag is —, meg­fejti a tari titkot. — Hosszú lenne felsorol­ni mindazt, amit itt a szülői munkaközösség tag­jai, a gyerekek és a peda­gógusok elvégeznek. Azért A legtöbb társadalmi mun­kát a község vízvezeték­rendszerének kialakításakor végezték. A csendes öblök parti sávjaiba kivonult sokszáz­ezer hal közül nagyon so­kat akár kézzel is ki le­hetne fogni a tilalom idő­szakában, azonban egyetlen sporthorgász sem folyamo­dik ehhez a könnyű zsák­mányszerzési módszerhez, / az orvhorgászokat pedig el­riasztják az éber önkéntes horgászőrök. Az emberek­nél jóval nagyob veszély- lyel fenyegetik az önfeled­ten lubickoló halakat a varjak, amelyek a csendes, néptelen partszakaszokon csoportosan csapnak le a közülük néhányat megemlí­tek. A szülőik segítségével festettük ki a tantermeket, készítettük a lábazatot. Asz­talokat, Szekrényeket, pa­dokat javítottak társadalmi munkában. A tornaterem parkettáját szülök és peda­gógusok csiszolták és fénye­sítették. Csupán nálunk, az iskolánál és az Oktatási in­tézményeknél az elvégzett közhasznú társadalmi mun­ka biztosan meghaladja az ezer órát. — És akkor a titokról? — teszi fel önmagának a kér­dést. Azt hiszem nincs tit­kunk. Mi azt valljuk, hogy a pedagógusoknak példát kell mutatni a községben, őket követik a tanulók. Mi a szülőket személyesen ke­ressük fel, ha valamire megkérjük őket. Nem csak a gyerekkel üzenünk, ha­nem egy közvetlen kapcso­lat alakul ki a szülő és a pedagógus között. Hány esetben megállítottak már a szülők, hogy jöjjenek-e se­gíteni. Amikor a községi tanács­házára betérek, Becze La­jos tanácselnök előszedi a tariak önkéntes munkavál­lalásáról szóló okleveleket. Már 1984-ben a másodikak, 1985-ben a harmadik helye­zést érték el, az ötéves ér­tékelés során is a harmadi­kok lettek. S amire nagyon büszkék; a mintegy 2300 lel­ket számláló község lakói a felszabadulás 40. évforduló­jára hirdetett társadalmi munkaversenyben az első helyezésit érték el a megyé­ben. Az i-re pedig 1986- ban tették fel a pontot a 13 millió forint értékű köz­hasznú társadalmi múntka elvégzésével. Érdemes Romasz Adolf megyei tanácselnök-helyet­tes néhány szavát is felidéz­ni : — Tudatos, tervszerű gazdálkodás jellemzi a ta­nács munkáját. Az elmúlt évben megépítették a víz­müvet vezetékkel együtt. Korszerűsítették a közvilá­gítást, egyszóval van fazon­ja az itteni politikai tevé­kenységnek. Példás a kö­zösségi magatartás. Nem meglepő ez az áldozatválla­lás, hiszen egységes község alakult ki, tenni akaró em­berek lakják a települést. Ezekért az emberekért pe­dig a falu vezetőinek is ér­demes dolgozni. nászukba belefeledkezett keszegekre. A könnyen meg­szerzett zsákmányt kivon­szolják a partra, csőrükkel agyonsebzik és néhány fa­lat elfogyasztása után, vé­rengzéssé fajuló vadász­szenvedéllyel, újabb prédá­ért indulnak a parti vizek­re. Kártevésüket a partőrök sűrűbb portyázással, csó­nakos pásztázással igyekez­nek megakadályozni. Segí­tenek ebben horgászok is, akik felügyelnek a ritkáb­ban látogatott partszaka­szokra. Várakozás a Lovász aulájában a baráti estre. Kedveskedő (tóth) „Minden tavaszi örömben részünk volt..." I Finn vendégek a Lovászban A salgótarjáni sportcsarnokban az egész iskolaközösség előtt mutatkoztak be a finn vendégek. Fotó: Rigó—Bencze Bencze Péter felvételei Somogyvári László Orvhalász varjak a Balatonon

Next

/
Thumbnails
Contents