Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

NÓGRÁDI TELEXEN ÉRKEZETT Harmadszor is kiváló postások Szügyi szorgoskodók, Húszéves idén a Nógrád Megyei Távközlési üzem balassagyarmati főközpontjának Szondi György Szocialista Brigádja. Eredményes két évtizedet mond­hatnak magukénak. A munkaversenyben minden évben elnyerték a szocialista címet, négyszer kap­tak arany és ezüst fokozatot, háromszor a bronz­jelvény jutott nekik. Idén pedig — immár harmad­szor a Posta kiváló brigádja kitüntető címet vehet­ték át a Budapesten tartott központi ünnepségen. A kitüntetés rangját jelzi, hogy a Budapest-Vidéki Pos­taigazgatósághoz tartozó négy megye kollektívái kö­zül keltőnek jutott ez a magas elismerés. r ásztor János technikus évig volt a brigád veze­tője, és bár még maga is messze van a nyugdíjkokha- tártöl, azt mondta, jó, ha jönnek a fiatalok, s így ta­valy új brigádvezetőt vá­lasztottak. Neki maradt még társadalmi elfoglaltsága, ugyanis a postaigazgatóság szakszervezeti bizottságá­nak tagja és tanácstag lakóhe­lyén, Drégelypalánkon. — Brigádunk legfonto­sabb vállalása, hogy a za­varidőt csökkenteni kell, hiszen ennek alapján ítélik meg a munkánkat — mond­ja a volt brigádvez^tő. —■ A megye nyugati része tar­tozik a balassagyarmati fő­központhoz és az itt levő postai távbeszélőközpontok, telexgépek, berendezések javítása, karbantartása a mi feladatunk, csakúgy, mint a vállalatok, intézmények al­központjainak gondozása is. Nem mindegy tehát, mi­lyen hosszú a zavaridő. A vonalfelügyeletes hibabeje­lentés után megvizsgálja, hol a hiba és mi az oka. Ha bent van a hiba, nekilátnak a főközpont, műszerészei, vagy, ha a vállalat alköz­Meglehet, nem elsősorban ide indul az, akit már sür­getően gyötör az éhség. A megyeszékhely központjá­ban gyorsabban, könnyeb­ben is lehet étvágycsitító helyet találni. Mégis —. aki csak egyszer járt a Salgóvár étteremben, az bizonyára egyetért velem: a néhány ki­lométeres autózásért bőke­zűen kárpótol a látvány, amit a Salgó környéki he­gyek, dombok, fenyvesek nyújtanak. A pompázatos tavaszban ezernyi árnyalattal nyíló zöldek elbűvölően szépek. A termeszei megújulásának látványára valamennyire is fogékony ember — noha gyomra erősen jelez már — előbb szemének éhségét csil­lapítja. A Salgóvárban el­költött ebéd élményéi a pá­ratlan környezet készíti elő. Nos, nézzük, odabenn tud­ják-e ezt fokozni! Az étterem földig érő üvegajtói kihúzva, az immár csaknem nyárias napsütés végzi el a fűtés dolgát. A mennyezetről lelógó makra­mé virágtartókban egy-egy cserépnyi zöld, egy lépéssel beljebb került hát a ter­mészet. A helyiség egyébként pél­da rá, hogy egyszer kell egy étkezőhelyet ' rendesen meg­csinálni. A székek ugyan kissé kopottasak már, egé­szében véve mégis ízléses, kellemes étterem ez. Az üvegfalon beintő fenyőágak pedig a legdrágább poszter­nél is többet érnek. A fehér abroszok tiszták, a rajtuk átalvetett szőtteseken már virítanak némely pecsétek. A fiatal felszolgálólegény­ke modora viszont egészen kifogástalan. Sietve meg­magyarázza az étlapot, mely azért szorul e kiegészítésre, mert a kettőnk elé kitett két carte a kiikszelt ételeket és egyes árakat illetően elté­rést mutat. Figyelmeztet, hogy a rostos birslé, amit kérünk, már néhány napja fel van bontva (ötliteres üve­pontja hibás, megint csak ok indulnak útnak. — Ismerni kell ugyanúgy a régit is, mint az újat, mert a Magyar Királyi Pos­ta kézi kapcsolásos, zsinó- ros központjától kezdve, a számítógép-vezérlésű modern központokig mindenféle megtalálható a területen — jellemzi a brigádtagok mun­káját Pásztor Sándor, a fő­központ vezetője. — Szak­nyelven úgy mondjuk, az átviteltechnika minden for­májának karbantartásához érteniük kell. És, hogy ismerik is szak­májuk minden csínját-bínját a főközpont műszerészei, technikusai és üzemmérnö­kei azt az is mutatja, bogy az 1990-ben Balassagyar­maton üzembe helyezendő új központ kapcsolódó pos­tai munkáinak előkészítését is elvállalták. Azoknak a berendezéseknek az áthelye­zését oldották meg, amit külső postai egység csak későbbi határidőre és há­romszoros költséggel vállalt volna el. A Szondi brigád már or­szágosan is kiemelkedő tel­jesítményéről szólva, ők gekben kapják), így zama- ta nem egészen kifogásta­lan. Társamnak, aki éppen epéjével veszkődik, felajánl­ja. hogy a húsételt megpá­rolják a kedvéért. A kony­hán leadott harsány rende­lése pedig felér egy üde ta­vaszi mosollyal: „Egy ki­váló májgaluska leves, első osztályú nyitrai, diétás‘na­túr rendel!” A leves némi utánasózást igényel, egyébként forró és jó ízű. A .húsétel zavarbaej- tően bőséges, a köretet meggyszemekkel, bevagdalt uborkával dekorálták. Nem nagy dolog, szolid érzékelte­tése csupán az étterem má­sodosztályú besorolásának. Lopva az étlapra pillantunk, ugyan mibe kerül nekünk e kiadós ebéd. Kellemes a csalódás. A zömmel negy- ven-ötvenforintos második fogások nem tetszenek drá­gának. Megjegyezzük ugyan, hogy nem látni a másodosz­tályú helyekre kötelező ide­gen nyelvű étlapot, de őszin­tén szólva, a gazdag trakta után nem tudjuk igazán rossz néven venni. Másik hiányérzetünk már kissé nyomatékosabb: a szárnyas belsőségeiről ismert Salgó­várban ezúttal semmi ilyes­mit nem lehetett kapni. A felszolgáló fiatalember tökéletes házigazdára valló modoráról már szóltunk. Oly magától értetődő természe­tességgel, játsszi könnyed­séggel udvarias, oly finom meghajlásokat produkál, hogy az embernek az a be­nyomása: erre már születni kell! (Ami persze, nem fedi a valóságot, hiszen mindez kis jóakarattal bárki számá­ra megtanulható). Nos, mindez után állít­hatom: a Salgóvár étterem környéki természet párat­lan élményét az odabenn dolgozók nem tudták fokoz­ni — miután ez eleve lehe­tetlen —, de tartani, azt igen! Ügy vélem, dicséretnek ez éppen elegendő. szerényen úgy fogalmaznak: csupán a munkánkat pró­báljuk minél jobban csinál­ni. De többről van itt szó. — Az új brigádivezető, — Csadó György — és Pász­tor János is beszámol arról, hogy a brigádtagok évente két-három újítási javaslatot is benyújtanak, sokan to­vábbtanulnak, és részt vesz­nek a . Szakma ifjú mestere vetélkedőben is. Társadal­mi munkában dolgoztak ta­valy a Petőfi Általános Is­kolában, a patvarci óvodá­ban. a balassagyarmati szo­ciális otthonban és a dré- gelypalánki tanácson is. — Van két nyugdíjasunk, náluk a házi munkában min­den évben segítünk — teszi hozzá az új, ifjú brigádveze­tő. — Tavaly a postaigazga­tóság felhívására részt vet­tünk a Brigádéletünk a bé­keévben címmel meghirde­tett pályázaton, ahol az el­ső díjat nyertük el. — Jól együttvan ez a gár­da s, ha váratlan feladat adódik, nem mondja senki, hogy most nem tudok el­menni. Pedig a törzsgárda fele éppen harminc-negyven év között van, amikor a családfenntartás az elsődle­ges szempont — vélekedik a brigád hozzáállásáról a főközpont vezetője. Igen, a család. Tavaly a brigádtagok családjában öt újszülött látott napvilágot. Együtt ünnepeltek. De az ünnepre itt sincs sok idő: bőven ad munkát nekik az elkövetkező években Balas­sagyarmat telefonközpontjá­nak korszerűsítése. Zsély András Újabb tejipari termékek Az állami tejipar a nyár elejétől megötszörözi a fél­tartós tej gyártását. Több vidéki üzemében beruházá­si program fejeződik be, s ezzel már az egész ország­ban kapható lesz az egy­hetes szavatosságú tej. A tejipar tucatnyi új termék gyártását kezdi meg az év második felében. A fogyasztók által meg­kedvelt féltartós tejből a kelenföldi és a tatabányai tejüzemek évente összesen 20—22 millió litert készí­tettek. Az ipar új termékek gyár­tására is fölkészül. A tata­bányai üzemben berendez­kednek a jelenleginél ha- rom-négyszer hosszabb, 12—14 napig eltartható gyümölcsjoghurtok gyártá­sára. Megjelenik az ipar a kétszeres szavatossági idejű, léltartós habtejszínnel, amelyet a jászberényi tej­üzemben készítenek, i a fél­tartós tejet előállító gépsor gazdaságosabb kihasználá­sával. A Budapesti Irószer- ** gyár részére bér­munkában végzik a pasz­tell és grafit ironok vágá­sát, hegyezését, cégezését, és csomagolását az ér­sekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Ter­melőszövetkezetben. Az 1981 nyarán létesített üzemben két műszakban, huszonhatan tevékeny­kednek, s az eltelt idő­szakban megközelítőleg 200 millió darab ceruzát „dolgoztak” föl. Az erre az esztendőre tervezett ár­bevétel 2,7 millió forint. Vendégszemmel A Salgóvár étteremben avagy a HNF ázsiója A szügyiek legutóbbi fa­lugyűlésén sok mindenről szó esett, arról is, hogy mi­kortól számíthat valaki a lokálpatrióta, a jó értelem­be vett őslakos megtisztelő címére. Mert jószerével a fél falu amolyan „betelepült” Szügyben. Ide házasodtak többen, sokakat a megélhe­tés hozott a községbe. Nem kevés azok száma, akik tíz-húsz esztendeje él­nek a faluban, de meg sem fordul a fejükben, hogy máshová valónak mondják magukat. S, hogy mitől érezheti valaki szügyinek magát? Az itteniek azt vallják: együtt kell élni, gondban és örömben osztoz­ni. Törődni egymással, a községgel. Szépíteni, csino­sítani a falut, hogy minden­ki otthonának érezze. A két éve újjászervező­dött HNF helyi szervezeté­nek különösen megnőtt az ázsiója a faluban. Az akti­visták a társadalmi munkát szervezik, gondot fordítanak a fiatalságra; a múlt évben például ifjúságvédelmi őr­járatot szerveztek. Ismeret- terjesztő előadásokat is egy­re többet rendeznek; fon­tosnak tartják felhívni a fi­gyelmet a káros szenvedé­lyekre csakúgy, mint a fi­atalok társadalmi szerepére. A felnőtteknek tanfolya­mokat- szerveznek. Igyekez­nek bekapcsolni, kihasz­nálni a helyi szellemi erő­ket; a pedagógusok, az or­vos, a mezőgazdászok és a tanácsi dolgozók minden­kor szívesen vállalnak fel­adatot. Frenyó Gyuláné, a HNF szügyi titkára a társadalmi munkáról szólva elmondja, ebben semmi dicsekedni- való nincs; a szügyi embe­rek természetes, megszo­kott dolognak tartják, hogy ásót, kapát, vagy lapátot ragadnak a közös célo­kért. Május első szombat­ján a Szügy—Nógrádmarcal, és Szügy—Csesztve közötti útszakaszon, a falu parkja­iban, a műemlékiskola kör­nyékén dolgoztak a község­beliek. — tuza — Élénk forgalom a kötvénypiacon Palóc 2 kg-os kenyérrel bővítette választékát a Nóg­rád Megyei Sütőipari Vállalat pásztói üzeme. A búza- csírás pékáruból 25—28 mázsát sütnek naponta. Szovjet—magyar közös vállalat alakult Élénk forgalom tapasztal­ható a vállalatok által vá­sárolható kötvények piacán. A Budapest Bank —, amely jelenleg legnagyobb forgal­mazója ezeknek az értékpa­píroknak — az első negyed­évben 1,2 milliárd forint ér­tékben vásárolt, illetve adott el kötvényeket. Ebben az időszakban a bank kétszer annyi értékpapírt vásárolt, és hozptt újra forgalomba, mint tavaly az egész esz­tendő során. Az első negyedévben több újonnan kibocsátott kötvény is megjelent az értékpapír- piacon. A vállalatok mellett egyre inkább a bankok is vállalkoznak kibocsátásra. Három kereskedelmi bank, a Budapest Bank, a Magyar Hitelbank, és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank látott hozzá egyenként 500— 500 millió forint összegű ér­tékpapír kibocsátásának a megszervezéséhez. így jelen­tősen nőtt a kötvények kí­nálata, de az még mindig nem tart lépést a kereslet­tel. Ezt mutatja például, hogy a Budapest Bank köt­vényeit lényegesen túlje­gyezték. A banki értékpapí­rokból a vállalatok 700 mil­lió forint értékben kívánnak vásárolni. A pénzintézet ezért úgy tervezi, hogy az eredetileg meghirdetettnél több kötvényt hoz forgalom­ba. A kötvénypiac élénkülése jelzi, hogy a vállalatok mindinkább élnek a befekte­tési lehetőségekkel. Koráb­ban is rendelkeztek jelen­tős mennyiségű — időlegesen fel nem használt — forrá­sokkal, de a pénzeiket nem forgatták, hasznosítatlanul hagyták, ami nemcsak a pénztulajdonosoknak oko­zott kárt, hanem népgazda­sági méretekben is csök­kentette a jövedelemterme­lést. A vállalati szakemberek kezdik felismerni a kötvény­piac által kínált üzleti lehe­tőségeket. Ezt elősegíti,.hogy az értékpapírpiacon tevé­kenykedő bankok nemcsak hosszú, hanem rövid lejára­tú befektetési lehetőségeket is ajánlanak. Közös vállalat létrehozá­sáról írtak alá szerződést a napokban a Littara Szovjet Termelési Egyesülés és a magyar Volánpack Vállalat vezetői. A litvániai szovjet cég el­sősorban használt csomago­lóeszközök — ládák, dobozok — újrahasznosításával foglal­kozik, de korszerű, jól fel­szerelt ládagyártó üzeme is van. A szovjet vállalat ko­rábbi szakkiállításokon fi­gyelt fel a csomagolásra és az ehhez szükséges eszkö­zök gyártására egyaránt specializálódott Volánpack tevékenységére. A Littara cég — felismerve, hogy a biztonságos szállítás, az áru esztétikusabb megjelenése érdekében, szükség van a korszerű és szakszerű cso­magolásra — tárgyalásokat kezdett a magyar szakvál­lalattal. Az egy éven át tar­tó megbeszéléssorozat után most megállapodtak ab­ban, hogy közös vállalatot alapítanak csomagolóesz­közök gyártására, termék­csomagolásra, csomagolás- technikai berendezések szervizelésére, továbbá a becsomagolt cikkek rakodá­sára, raktározására, szállít­mányozására. A tervek szerint július elején indul a gyártás, az év végéig várhatóan egy­millió rubel lesz a terme­lési érték. A következő év­ben három. 1990-ben pedig már ötmillió rubelre szá­mítanak. A két cég a bevitt tőke arányában részesedik az eredményekből. A darabológépnél Csűri Katalin és Csűri Éva. Holman Jánosné fóliába csomagolja a ceruzákat. Halkó Sándorné a kézi csomagolásban vesz részt. (Fotó: Bábel L.) Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents