Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-06 / 105. szám
NÓGRÁDI TELEXEN ÉRKEZETT Harmadszor is kiváló postások Szügyi szorgoskodók, Húszéves idén a Nógrád Megyei Távközlési üzem balassagyarmati főközpontjának Szondi György Szocialista Brigádja. Eredményes két évtizedet mondhatnak magukénak. A munkaversenyben minden évben elnyerték a szocialista címet, négyszer kaptak arany és ezüst fokozatot, háromszor a bronzjelvény jutott nekik. Idén pedig — immár harmadszor a Posta kiváló brigádja kitüntető címet vehették át a Budapesten tartott központi ünnepségen. A kitüntetés rangját jelzi, hogy a Budapest-Vidéki Postaigazgatósághoz tartozó négy megye kollektívái közül keltőnek jutott ez a magas elismerés. r ásztor János technikus évig volt a brigád vezetője, és bár még maga is messze van a nyugdíjkokha- tártöl, azt mondta, jó, ha jönnek a fiatalok, s így tavaly új brigádvezetőt választottak. Neki maradt még társadalmi elfoglaltsága, ugyanis a postaigazgatóság szakszervezeti bizottságának tagja és tanácstag lakóhelyén, Drégelypalánkon. — Brigádunk legfontosabb vállalása, hogy a zavaridőt csökkenteni kell, hiszen ennek alapján ítélik meg a munkánkat — mondja a volt brigádvez^tő. —■ A megye nyugati része tartozik a balassagyarmati főközponthoz és az itt levő postai távbeszélőközpontok, telexgépek, berendezések javítása, karbantartása a mi feladatunk, csakúgy, mint a vállalatok, intézmények alközpontjainak gondozása is. Nem mindegy tehát, milyen hosszú a zavaridő. A vonalfelügyeletes hibabejelentés után megvizsgálja, hol a hiba és mi az oka. Ha bent van a hiba, nekilátnak a főközpont, műszerészei, vagy, ha a vállalat alközMeglehet, nem elsősorban ide indul az, akit már sürgetően gyötör az éhség. A megyeszékhely központjában gyorsabban, könnyebben is lehet étvágycsitító helyet találni. Mégis —. aki csak egyszer járt a Salgóvár étteremben, az bizonyára egyetért velem: a néhány kilométeres autózásért bőkezűen kárpótol a látvány, amit a Salgó környéki hegyek, dombok, fenyvesek nyújtanak. A pompázatos tavaszban ezernyi árnyalattal nyíló zöldek elbűvölően szépek. A termeszei megújulásának látványára valamennyire is fogékony ember — noha gyomra erősen jelez már — előbb szemének éhségét csillapítja. A Salgóvárban elköltött ebéd élményéi a páratlan környezet készíti elő. Nos, nézzük, odabenn tudják-e ezt fokozni! Az étterem földig érő üvegajtói kihúzva, az immár csaknem nyárias napsütés végzi el a fűtés dolgát. A mennyezetről lelógó makramé virágtartókban egy-egy cserépnyi zöld, egy lépéssel beljebb került hát a természet. A helyiség egyébként példa rá, hogy egyszer kell egy étkezőhelyet ' rendesen megcsinálni. A székek ugyan kissé kopottasak már, egészében véve mégis ízléses, kellemes étterem ez. Az üvegfalon beintő fenyőágak pedig a legdrágább poszternél is többet érnek. A fehér abroszok tiszták, a rajtuk átalvetett szőtteseken már virítanak némely pecsétek. A fiatal felszolgálólegényke modora viszont egészen kifogástalan. Sietve megmagyarázza az étlapot, mely azért szorul e kiegészítésre, mert a kettőnk elé kitett két carte a kiikszelt ételeket és egyes árakat illetően eltérést mutat. Figyelmeztet, hogy a rostos birslé, amit kérünk, már néhány napja fel van bontva (ötliteres üvepontja hibás, megint csak ok indulnak útnak. — Ismerni kell ugyanúgy a régit is, mint az újat, mert a Magyar Királyi Posta kézi kapcsolásos, zsinó- ros központjától kezdve, a számítógép-vezérlésű modern központokig mindenféle megtalálható a területen — jellemzi a brigádtagok munkáját Pásztor Sándor, a főközpont vezetője. — Szaknyelven úgy mondjuk, az átviteltechnika minden formájának karbantartásához érteniük kell. És, hogy ismerik is szakmájuk minden csínját-bínját a főközpont műszerészei, technikusai és üzemmérnökei azt az is mutatja, bogy az 1990-ben Balassagyarmaton üzembe helyezendő új központ kapcsolódó postai munkáinak előkészítését is elvállalták. Azoknak a berendezéseknek az áthelyezését oldották meg, amit külső postai egység csak későbbi határidőre és háromszoros költséggel vállalt volna el. A Szondi brigád már országosan is kiemelkedő teljesítményéről szólva, ők gekben kapják), így zama- ta nem egészen kifogástalan. Társamnak, aki éppen epéjével veszkődik, felajánlja. hogy a húsételt megpárolják a kedvéért. A konyhán leadott harsány rendelése pedig felér egy üde tavaszi mosollyal: „Egy kiváló májgaluska leves, első osztályú nyitrai, diétás‘natúr rendel!” A leves némi utánasózást igényel, egyébként forró és jó ízű. A .húsétel zavarbaej- tően bőséges, a köretet meggyszemekkel, bevagdalt uborkával dekorálták. Nem nagy dolog, szolid érzékeltetése csupán az étterem másodosztályú besorolásának. Lopva az étlapra pillantunk, ugyan mibe kerül nekünk e kiadós ebéd. Kellemes a csalódás. A zömmel negy- ven-ötvenforintos második fogások nem tetszenek drágának. Megjegyezzük ugyan, hogy nem látni a másodosztályú helyekre kötelező idegen nyelvű étlapot, de őszintén szólva, a gazdag trakta után nem tudjuk igazán rossz néven venni. Másik hiányérzetünk már kissé nyomatékosabb: a szárnyas belsőségeiről ismert Salgóvárban ezúttal semmi ilyesmit nem lehetett kapni. A felszolgáló fiatalember tökéletes házigazdára valló modoráról már szóltunk. Oly magától értetődő természetességgel, játsszi könnyedséggel udvarias, oly finom meghajlásokat produkál, hogy az embernek az a benyomása: erre már születni kell! (Ami persze, nem fedi a valóságot, hiszen mindez kis jóakarattal bárki számára megtanulható). Nos, mindez után állíthatom: a Salgóvár étterem környéki természet páratlan élményét az odabenn dolgozók nem tudták fokozni — miután ez eleve lehetetlen —, de tartani, azt igen! Ügy vélem, dicséretnek ez éppen elegendő. szerényen úgy fogalmaznak: csupán a munkánkat próbáljuk minél jobban csinálni. De többről van itt szó. — Az új brigádivezető, — Csadó György — és Pásztor János is beszámol arról, hogy a brigádtagok évente két-három újítási javaslatot is benyújtanak, sokan továbbtanulnak, és részt vesznek a . Szakma ifjú mestere vetélkedőben is. Társadalmi munkában dolgoztak tavaly a Petőfi Általános Iskolában, a patvarci óvodában. a balassagyarmati szociális otthonban és a dré- gelypalánki tanácson is. — Van két nyugdíjasunk, náluk a házi munkában minden évben segítünk — teszi hozzá az új, ifjú brigádvezető. — Tavaly a postaigazgatóság felhívására részt vettünk a Brigádéletünk a békeévben címmel meghirdetett pályázaton, ahol az első díjat nyertük el. — Jól együttvan ez a gárda s, ha váratlan feladat adódik, nem mondja senki, hogy most nem tudok elmenni. Pedig a törzsgárda fele éppen harminc-negyven év között van, amikor a családfenntartás az elsődleges szempont — vélekedik a brigád hozzáállásáról a főközpont vezetője. Igen, a család. Tavaly a brigádtagok családjában öt újszülött látott napvilágot. Együtt ünnepeltek. De az ünnepre itt sincs sok idő: bőven ad munkát nekik az elkövetkező években Balassagyarmat telefonközpontjának korszerűsítése. Zsély András Újabb tejipari termékek Az állami tejipar a nyár elejétől megötszörözi a féltartós tej gyártását. Több vidéki üzemében beruházási program fejeződik be, s ezzel már az egész országban kapható lesz az egyhetes szavatosságú tej. A tejipar tucatnyi új termék gyártását kezdi meg az év második felében. A fogyasztók által megkedvelt féltartós tejből a kelenföldi és a tatabányai tejüzemek évente összesen 20—22 millió litert készítettek. Az ipar új termékek gyártására is fölkészül. A tatabányai üzemben berendezkednek a jelenleginél ha- rom-négyszer hosszabb, 12—14 napig eltartható gyümölcsjoghurtok gyártására. Megjelenik az ipar a kétszeres szavatossági idejű, léltartós habtejszínnel, amelyet a jászberényi tejüzemben készítenek, i a féltartós tejet előállító gépsor gazdaságosabb kihasználásával. A Budapesti Irószer- ** gyár részére bérmunkában végzik a pasztell és grafit ironok vágását, hegyezését, cégezését, és csomagolását az érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben. Az 1981 nyarán létesített üzemben két műszakban, huszonhatan tevékenykednek, s az eltelt időszakban megközelítőleg 200 millió darab ceruzát „dolgoztak” föl. Az erre az esztendőre tervezett árbevétel 2,7 millió forint. Vendégszemmel A Salgóvár étteremben avagy a HNF ázsiója A szügyiek legutóbbi falugyűlésén sok mindenről szó esett, arról is, hogy mikortól számíthat valaki a lokálpatrióta, a jó értelembe vett őslakos megtisztelő címére. Mert jószerével a fél falu amolyan „betelepült” Szügyben. Ide házasodtak többen, sokakat a megélhetés hozott a községbe. Nem kevés azok száma, akik tíz-húsz esztendeje élnek a faluban, de meg sem fordul a fejükben, hogy máshová valónak mondják magukat. S, hogy mitől érezheti valaki szügyinek magát? Az itteniek azt vallják: együtt kell élni, gondban és örömben osztozni. Törődni egymással, a községgel. Szépíteni, csinosítani a falut, hogy mindenki otthonának érezze. A két éve újjászerveződött HNF helyi szervezetének különösen megnőtt az ázsiója a faluban. Az aktivisták a társadalmi munkát szervezik, gondot fordítanak a fiatalságra; a múlt évben például ifjúságvédelmi őrjáratot szerveztek. Ismeret- terjesztő előadásokat is egyre többet rendeznek; fontosnak tartják felhívni a figyelmet a káros szenvedélyekre csakúgy, mint a fiatalok társadalmi szerepére. A felnőtteknek tanfolyamokat- szerveznek. Igyekeznek bekapcsolni, kihasználni a helyi szellemi erőket; a pedagógusok, az orvos, a mezőgazdászok és a tanácsi dolgozók mindenkor szívesen vállalnak feladatot. Frenyó Gyuláné, a HNF szügyi titkára a társadalmi munkáról szólva elmondja, ebben semmi dicsekedni- való nincs; a szügyi emberek természetes, megszokott dolognak tartják, hogy ásót, kapát, vagy lapátot ragadnak a közös célokért. Május első szombatján a Szügy—Nógrádmarcal, és Szügy—Csesztve közötti útszakaszon, a falu parkjaiban, a műemlékiskola környékén dolgoztak a községbeliek. — tuza — Élénk forgalom a kötvénypiacon Palóc 2 kg-os kenyérrel bővítette választékát a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat pásztói üzeme. A búza- csírás pékáruból 25—28 mázsát sütnek naponta. Szovjet—magyar közös vállalat alakult Élénk forgalom tapasztalható a vállalatok által vásárolható kötvények piacán. A Budapest Bank —, amely jelenleg legnagyobb forgalmazója ezeknek az értékpapíroknak — az első negyedévben 1,2 milliárd forint értékben vásárolt, illetve adott el kötvényeket. Ebben az időszakban a bank kétszer annyi értékpapírt vásárolt, és hozptt újra forgalomba, mint tavaly az egész esztendő során. Az első negyedévben több újonnan kibocsátott kötvény is megjelent az értékpapír- piacon. A vállalatok mellett egyre inkább a bankok is vállalkoznak kibocsátásra. Három kereskedelmi bank, a Budapest Bank, a Magyar Hitelbank, és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank látott hozzá egyenként 500— 500 millió forint összegű értékpapír kibocsátásának a megszervezéséhez. így jelentősen nőtt a kötvények kínálata, de az még mindig nem tart lépést a kereslettel. Ezt mutatja például, hogy a Budapest Bank kötvényeit lényegesen túljegyezték. A banki értékpapírokból a vállalatok 700 millió forint értékben kívánnak vásárolni. A pénzintézet ezért úgy tervezi, hogy az eredetileg meghirdetettnél több kötvényt hoz forgalomba. A kötvénypiac élénkülése jelzi, hogy a vállalatok mindinkább élnek a befektetési lehetőségekkel. Korábban is rendelkeztek jelentős mennyiségű — időlegesen fel nem használt — forrásokkal, de a pénzeiket nem forgatták, hasznosítatlanul hagyták, ami nemcsak a pénztulajdonosoknak okozott kárt, hanem népgazdasági méretekben is csökkentette a jövedelemtermelést. A vállalati szakemberek kezdik felismerni a kötvénypiac által kínált üzleti lehetőségeket. Ezt elősegíti,.hogy az értékpapírpiacon tevékenykedő bankok nemcsak hosszú, hanem rövid lejáratú befektetési lehetőségeket is ajánlanak. Közös vállalat létrehozásáról írtak alá szerződést a napokban a Littara Szovjet Termelési Egyesülés és a magyar Volánpack Vállalat vezetői. A litvániai szovjet cég elsősorban használt csomagolóeszközök — ládák, dobozok — újrahasznosításával foglalkozik, de korszerű, jól felszerelt ládagyártó üzeme is van. A szovjet vállalat korábbi szakkiállításokon figyelt fel a csomagolásra és az ehhez szükséges eszközök gyártására egyaránt specializálódott Volánpack tevékenységére. A Littara cég — felismerve, hogy a biztonságos szállítás, az áru esztétikusabb megjelenése érdekében, szükség van a korszerű és szakszerű csomagolásra — tárgyalásokat kezdett a magyar szakvállalattal. Az egy éven át tartó megbeszéléssorozat után most megállapodtak abban, hogy közös vállalatot alapítanak csomagolóeszközök gyártására, termékcsomagolásra, csomagolás- technikai berendezések szervizelésére, továbbá a becsomagolt cikkek rakodására, raktározására, szállítmányozására. A tervek szerint július elején indul a gyártás, az év végéig várhatóan egymillió rubel lesz a termelési érték. A következő évben három. 1990-ben pedig már ötmillió rubelre számítanak. A két cég a bevitt tőke arányában részesedik az eredményekből. A darabológépnél Csűri Katalin és Csűri Éva. Holman Jánosné fóliába csomagolja a ceruzákat. Halkó Sándorné a kézi csomagolásban vesz részt. (Fotó: Bábel L.) Sz. M.
