Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-29 / 125. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. ne Érkezett. településfejlesztés és társadalmi munka A Hazafias Népfront Bá- tonyterenyei Nagyközségi Bi­zottsága csütörtökön ülése­zett a kisterenyei mozgalmi házban. Molnár Béláné nép­fronttitkár szólt a helyi körzeti bizottságoknak a te­lepülésfejlesztési tevékeny­ségben, a társadalmi mun­kaakciók szervezésében be­töltött szerepéről. Ezen be­lül javaslatokat tett a kör­zeti bizottságoknak a, tár­sadalmi munkaakciók jobb szervezéséhez, Felhívta a figyelmet arra is, hogy mit tehetnek a környezetvéde­lemért, az üzemekkel való kapcsolatok erősítéséért. A környezetvédelmi munká­ban kiemelte a nagyközség­ben működő két kertbarát­kor tevékenységét, amelyek társadalompolitikai felada­tokat is ellátnak. A Uvmxí napsütés hatására sok ember indul útnak a települések melletti mezőkre és legelőkre, hagy ös*- szegyüjtsék a májust sxegfügombát. Az esőt kővető meleg idő elúcsaiogatja a tavaszi csemegét, amely levessel és tojással elkészítve finom eledel. Képünkön; Nyerges András a balassagyarmati határban Viktor fiát avatja be a gombázás „titkaiba". Filléres emlékeim AZ ÉNEKES VENDÉG Ülünk a nagyvárosi szálló éttermében. Szerény forgal­mú, hétköznapi este, jó né­hány asztal üresen. Követ­kezésképpen a cigánybanda sem hajtja magát, ilyenkor megengedhető egy-egy ko­molyabb mű tolmácsolása is a nagyérdeműnek, lássák, nem buta zenészek ők. Kezdi is a prímás a köz­ismert Bánk bán részletet, keményen birkózva a vonó­val — párbaj ez a javából. Am, egyszercsak csoda tör­ténik! Valahonnan a terem mélyéből valami fantasztikus tenorhang jön élő, s betölti az egész helyiséget a „Ha­zám, hazám, te minde­nem. .." Az étkezők kezében megáll a villa, torkukon a falat, minden szempár a sarokasz­talra szegeződik: ott ül egy daliás öregúr, s oly köny- nyedén és szépen énekel, mintha az Operaház színpa­dán lenne. Hatalmas taps jutalmazza a spontán mű­sort, s persze várjuk az újabb produkciót. Csakhogy a banda hirtelen feszesebb ritmusra vált, s a cincogó hegedűhúrokból máris egy Modern Talking dallam mászik elő. „Ezt nó- tázza, ha bírja!” kacsint huncutul a többiek felé a főbazseváns, s bizony az énekes vendég nem is bírja —, no meg nem is akarja. Mosolyogva nyúl a boros­pohár után. Aznap este hamar kiürült az étterem. ÉS KI DOLGOZIK? Alakulóban az egyesület. Több mint százan eljöttek, hogy belépjenek a városszé­pítő közösségbe. Tucatnyi a hozzászólás, bő kétórás a vita — formailag nincs is gond. Csak éppen a tartalommal kapcsolatban akadnak kifo­gások, ugyanis talán, ha ket­ten beszélnek arról, hogy mit is kellene csinálnia ennek az egyesületnek. Min­denki a névválasztással van elfoglalva. Városszépítő? Lakóhelyszépítő? Városépí­tő? Lakóhelyszépítő és vá­rosépítő? Városszépítő és la­kóhelyépítő? Hát igen, nehéz kérdés ez. Aztán vezetőséget válasz­tanak. Nézem a tizennyolc tagot, van közöttük igazgató, elnökhelyettes, mérnök, nép­művelő, építész... nem ér­tem, miért feltétel egy tár­sadalmi munkát végző egye­sületnél a felső fokú végzett­ség? Nincsenek közöttük fi­zikai munkások. Pedig, va­lakinek majd a lapátot is meg kell fogni, ha építjük, szépítjük ezt a várost. Ak- kőr pedig legjobb, ha már a dolgok alakulásába is be­leszólnak, nem? ORVOS-HONOROK Egy oldalnyi kéziratért ma a tisztelt szerző körül­belül nyolcvantól nyolcszáz forintig kaphat. Egy best­seller-könyv írója, légyen az krimi, vagy focitéma, ol­dalanként — azaz harminc gépelt sorért —, tehát átla­gosan pár száz forintot föl­vehet. De van egy kivétel. Az orvosok tudományos publi­kációi valamiféle különös és halmozottan hátrányos hely­zetben vannak. Orvos ismerősöm immáron hetven kutatási eredményt publikált különféle Szakla­pokban, tudományos folyó­iratokban, némelyik írása nemzetközi figyelmet is kel­tett, több nyelvre lefordí­tották. Hónapokon, olykor éveken át kutatott, összegez­te a vizsgálatok eredménye­it, gyakran harminc-negyven cikket, könyvet átlapozva. Kissé pironkodva mutatja a legutóbbi nyolcoldalas írás honoráriumutalványát, rajta egy szám: 53 forint. A múltkor egy tizenkét olda­las cikkért, nem kevesebb, mint hetven forintot kasszí­rozhatott be. Most készült el egy újabb tudományos mun­ka, amelynek gépeltetése kerül csupán négyszer any- nyiba, mint amennyit majd fizetnek érte. Azt mondja, nem hagyja abba soha. A MI TERVÜNK Nagyon jó hangulatú volt a tanácskozás. Sok hozzá­szólással, javaslattal. Min­denki dicsérte a tervet. — Nagyszerűen fejezi ki a településen lakók igénye­it. .. ez a terv reális és biz­ton végrehajtható... kiváló és alapos munkát végeztek a tervelőkészítő bizottság­ban dolgozók... gratulálok a tervet alkotó munkabizott­ságnak. .. ez a terv, a mi tervünk... mi ezt a tervet magunkénak érezzük — alig győztem jegyzetelni a fel­szólalásokat. Aztán vége lett a tanács­kozásnak. Amikor elbúcsúz­tak a résztvevők, megjegyez­te az elnök: — Bárcsak a végrehajtás­ban is ilyen egységesek len­nénk! A múlt héten módosították harmadszor a tervet. Tanka László Bővülő választék fagylaltból Az Utóbbi években gyara­podott a fagylaltárusító he­lyek száma, s a korábbiak­hoz képest háromszorosára bővült a választék. Az egy főre jutó fagylaltfogyasztás az utóbbi öt év alatt 1,5 ki­logrammról 3,5 kilogramm­ra emelkedett, vagyis az idén is várhatóan 35 000 tonna fagylalt fogy az or­szágban. (Érdemes azonban összehasonlítani a fogyasz­tást más országokéval is: Svédországban átlagosan 10, az NSZK-ban 20, az USÁ- ban 28—30 kilogramm fagy­laltot vásárol évente egy-egy állampolgár.) A hazánkban megnöveke­dett kínálat annak eredmé­nye, hogy a fagylaltot immár több mint három éve sza­badáras formában lehet áru­sítani, s ez megnövelte a vállalkozók kedvét. A válla­latok, szövetkezetek és a ma­gán-kiskereskedők egyaránt kifizetődőnek tartják ma már, hogy külföldi gépeket szerezzenek be, s bőséges választékkal várják vásárlói­kat. . A bővülő választék, s a növekvő mennyiségi kínálat nem járt együtt a minőség kellő javulásával. A keres­kedelmi felügyelőségek az idei szezonban is megkezd­ték az ellenőrzéseket. Hosszú az az út, amelyet Koroknál Gábor határőr al­ezredes nyugállományba vonulásáig megtett. Veres Péter szülővárosában, Bal­mazújvárosban született, amint mondja, végtelenül szegény családban. Se föld, se munka nem volt, és ti­zenhárom gyerek csüngött a szülők nyakán. Gábor a leg. kisebb közülük. — Testvéreim közül leg­többen a pártmunkát vá­lasztották. ' Van közöttük pártbizottsági titkár, mun- kásőrparancsnok, de sajnos legtöbbjük —, mint én is — már nyugdíjas. Magam is megjártam az élet göröngyös útjait. Már négyéves ko­romban megismertem a munkát. Voltam libapásztor, kihajtó bojtár, csikós a Hor­tobágyon, kerékgyártó inas, majd kerékgyártó segéd. A felszabadulás jelentette szá­momra is a változást. A bá­tyáim a pártot szervezték, én a MADISZ-t, 1949. már­cius 9-én rendőrnek jelent­keztem, május 1-jén már ott voltam, mint próbarendőr, az első díszszemlén Budapes. ten. Szóval, voltam rendőr, de nemsokára eljegyeztem magam a határőrséggel. Szo­bán kezdtem, mint őrvezető. Voltam útilevélkezelő, őr- szolgálatos a vasúton, járőr. Helyzetkép és előretekintés Romhányi eredmények a vöröskeresztes munkában A Vöröskereszt Nógrád megyei vezetősége a rom­hányi területi munka érté­kelésekor az élenjárók kö­zé sorolta az alapszervezete­ket. Erről meggyőződhet­tek a nemrégiben sajátos légkörben lezajlott vezető­ség- és küldöttválasztó érte. kéziét résztvevői is, köztük dr. Kaposvári Júlia, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkár, helyettese. Koczka Imréné lakóterü­leti vöröskeresztes titkár tar­talmas beszámolójában em­lékeztetett arra, hogy köz­ségükben a dr. Szuchovszki Sándor által megkezdett len- ‘ dületes, fáradhatatlan egészségügyi tevékenység hagyományait szeretnék foly­tatni. Az ő hitének —, mely szerint a betegápolást nem lehet csupán a szeretetne építeni, ahhoz szakismere­tek kellenek — a gyakor­latba való átültetése hatá­rozza meg munkájukat, to­vábbi feladataikat. Ezeknek a megoldása számos terüle­ten új ismereteket és szak­értelmet kíván a nyolc alap- szervezettől. A jó munkához a nagy­község tanácsi, párt-, gaz­dasági és szakszervezeti szerveinek anyagi támoga­tása is nagyban hozzájá­rult. Az elmúlt öt évben több mint 160 előadást tar­tott az egészségvédelemről, a munkahelyi ártalmakról, a mértéktelen alkoholfo­gyasztás káros hatásáról dr. Jakubecz József főorvos, dr. Szépvölgyi János fogor­vos és a gyógyszertár több vezetője is. Somogyi Eszter védőnő igen körültekintően, odaadó, an segíti tanácsaival a kis­mamákat gyermekük egész­séges nevelése érdekében. A vöröskeresztes aktivisták a szűrővizsgálatokon való meg­jelenésre is sikerrel moz­gósítják a lakosságot. Nagy figyelmet fordítanak az idősek támogatására, ezért minden évben meg­rendezik az öregek napját, ahol a falu három legidő­sebb emberét külön is kö­szöntik. Rendszeresen látó. gatják az öregek napközi otthonát, a hatvan éven fe­lüliek életkörülményeit fe­lülvizsgálják. A Vonzáskörzetben ebből a községből indult az első önkéntes véradás. 1983 óta három véradást szerveztek, amelyeken egy-egy alkalom, mai csaknem hatszázan vet­tek részt. Köztük a Romhá­nyi Építési Kerámiagyár és a Gránit Csiszoló Szerszám, és Kőedénygyár rétsági üze-' mének szocialista brigád­jai. Évente színvonalas ün­nepélyen köszönik meg az alapszervezetek a véradók önzetlenségét. , anyagi és erkölcsi elismerésben része, sitiik őket. A környezetvédelem érde­kében a tavaszi-őszi lom­talanítási akció jegyében a munkahelyek külső és belső takarítását szervezték meg. A Tiszta udvar, rendes ház mozgalom népszerűsítésé­ben is példát mutatnak a vöröskeresztes aktivisták. Az építési kerámiagyár dolgozói közül nyolcvanan végezték el az elsősegély- nyújtó tanfolyamot. Minden alapszervezet nagy figyel­met fordít a veszélyeztetett családok felkutatására, meg­segítésére. A VI. kongresszus hatá­rozata alapján az angolai és mozambiki testvérszerveze­tek részére ruhagyűjtési ak­ciót bonyolítottak le. A kommunista műszako­kért kapott pénzt a rok­kant gyermekek támoga­tására ajánlották fel. A nemzetközi segélyalapra bé­lyegek és propagandaanyag vásárlásával több mint 13 ezer forintot gyűjtöttek ösz- sze. A gránitüzem dolgozói a kommunista műszakok bérét a budapesti Gyógyá­szati Anyagok Gyára részé­re juttatták" el, szocialista brigádjaik iskolákat patro­nálnak. S lesz kinek átadni a sta­fétabotot? Kiemelkedő mun­kát végez az ifjúság köré­ben Torzsa János tanár, aki az úttörőket vöröskeresztes vetélkedőkre készítette fel. s ahol mindig szép helyezést értek el. Mindezek elérését az 1967 óta a községben élő és tevékenykedő orvoshá­zaspár — dr. Jakubecz Jó­zsef és dr. Bornemissza Éva — munkaszeretete és szak­mai tudása nagyban segítet­te, segíti ma is. Ezt erősítették meg dr. Kaposvári Júlia szavai is, amikor így fogalmazott: ,.A munka presztízsét minden­kor az érdeklődés foka mé­ri. S akkor lehet a közös­ségért tenni valamit, ha a szervezet — az eddigiekhez hasonlóan — hosszú távú programot is vállal". — m. j. — . Húiilo gtongcgodg Az új családjogi törvény... .. .második részét közöljük ezúttal fő témaként: a házas-, ság felbontása és a házas­sági vagyonjog kérdése biz­ton számíthat olvasóihk ér­deklődésére. Hogy milyen meggondolások vezették a törvényalkotókat, amikor a házasság felbontásának sza­bályait módosították? A tör­vény módosításának évében mintegy 29 000 házasság fel­bontására került sor, s ezek­nek csak harmada volt gyer­mektelen. A többiből két, esetleg több gyermek szár­mazott — és ők voltak az igazi vesztesek. A törvénymódosítás érin­tette a házassági vagyonjogi rendszerünket is: az eddigi­eknél részletesebb szabályo­zásra került a házassági va­gyoni szerződés intézménye. A házasulok most már há­zasságkötés előtt is rendez­hetik a szerződéssel, egy­más közötti vagyoni viszo­nyaikat. Az új törvény a lakáshasználatot is megvál­toztatta ; tükrében másként alakul a gyermektartás rend­szere is. Rovatainkból kiemelést érdemel gmk-postánk, Autó és Jog rovatunk, mely ez­úttal a szolgáltatás, ellen­szolgáltatás és szavatosság kérdését tárgyalja. Végül, de nem utolsósorban a Jogi esetek témája izgalmas: munkajogi „különlegessége­ket” gyűjtött egycsokorba. A Házi Jogtanácsadó kap­ható az újságárusoknál, elő­fizethető a postahivatalok­ban. üreolg Úrvezetőtől az alezredesi rangig szolgálatot teljesítettem a Dunán.. . Újabb állomások követ­keztek Koroknai Gábor éle­tében. Már főhadnagy volt, amikor Kiskunhalasról az ellenforradalom leverésére Budapestre szólították. — Legkedvesebb emléke­im a balassagyarmati kerü­letparancsnoksághoz, még közelebbről a parassapusz- tai átkelőhelyhez kötnek. Az utóbbinál csaknem két év­tizedet töltöttem el, mint a forgalomellenőrző-pont pa­rancsnoka. Gondolataiba mélyed az alezredes. Arcán meg-meg- rándulnak az izmok. Sok emlékből néhányra még ma is szívesen emlékezik visz- sza. — Akár hiszi, akár nem, alezredes létemre a díszlé­pést nem tanultam meg az életben soha. Pedig hány­szor kerültem olyan hely­zetbe, hogy államférfiak, csíkos nadrágú, magas ran­gú katonatisztek jelentek meg az átkelőhelyen... S vannak kellemetlen emléke­im is. Lengyelek jöttek Olaszországból: egy kiló ara­nyat koboztunk el tőlük. Hamis útlevéllel nem is egy külföldi állampolgár kívánt átlépni a határon. Rengeteg gondot jelentettek a csem­pészek, a határsértők, és ez mind teljes embert kívánta kiskatonától és a parancs­noktól egyaránt. Koroknai Gábor határőr alezredes most nyugdíját tölti. Legjobban az unokái­nak örül. De ott van a köz­életben is: vezetőségi tag a pártban,, megtalálható a pol­gári védelemnél is. önkén­tes határőr és póttgnácHTg. Könyvterjesztő és —, amint mondja, — „újságíró” is, hi­szen levelező tudósítója a Pest Megyei Hírlapnak, a NÓGRÁD szerkesztőségének. Hobbija is van: a konyhá­kért és a szőlő gondozása. — A határőrségtől sem szakadtam el. Minden ideg- szálam odaköt, gyakran já­rok be a kerületparancsnok. Ságra, Balassagyarmatra. És amire igazán büszke va­gyok: Gabriella nevű lá­nyom —, aki most már ta­nár — tizenkét éves korában határsértőt fogott az Ipoly- parton. Ezért egy karórát kapott ajándékba a pa­rancsnokságtól. .. Remélem, az unokák is követik nagy­apjuk példáját, hűségesen őrzik majd a Magyar Nép- köztársaság államhatárát... Somogyvári László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents