Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-27 / 123. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. Nógrádi forrásfoglalók 4 természet szerelmesei (Tudósítónktól) A madarak és fák napjának megünneplésére készült a nógrádi természetbarátok maroknyi csoportja. Képviselőik között a fiatalabb és az idősebb nemzedék egyaránt megtalálható, és jelentős azok száma is, akik egy-egy cél érdekében alkalomszerűen kapcsolódnak be a természetvédelmi tevékenységbe. A felnőtt természetbarátok, pontosabban: „a természetvédők társadalmi erdei szolgálatának'’ tagjai már többéves eredményes munkát tudhatnak magukénak. Fő feladatúknak tekintik a község határában és a környező erdőikben lévő források felkutatását, azok rendbetételét tisztán tartását, rendszeres ápolását, egyszóval az úgynevezett forrás- foglalásokat. Mindezt, ahogy Korbely József és Szakállas József nógrádi természetbarát mondja csak a természet szeretetétől vezéreltetve lehet igazán és önzetlenül végezni. Eddig mintegy tíz forrást vettek ily módon birtokba, — nem kevés társadalmi munkával. A legjelentősebb közülük a nógrádi „csurgó” forrás, a „sóskút”, a ,/törökforrás” és az úgynevezett betyárkút rendbetétele volt. A munkálatokat a Nógrádi Községi Közös Tanács is segítette és a természetvédők tevékenységét falugyűlésen nyilvánosan is méltatta. De elismerően nyilatkoznak a csoport tevékenységéről a Iktözség lakói is, hiszen némely forrásnak a községi kutak szennyezettsége miatt a mai napig nagy jelentősége van a település életében. A lakosság támogatását bizonyítja az is, hogy a nógrádi „csurgó” forrás mai arculatának kialakításában mintegy 30—40 fő vett részt a csoport irányításával. Igaz, hogy a források jelentősége vezetékes ivóvíz kiépítésével csökkenni fog, de a kristálytiszta hegyi vízfolyások ezután is valameny- nyiülk közös kincsét képezik, amire érdemes odafigyelni, és amit kötelességünk megőrizni. A természetbarátok más környezetvédelmi tevékenységet is végeznek, kiveszik részüket a fásításokból és a parkgondozási munkákból. Figyelemmel kísérik a környék madárvilágát, fotókat, leírásokat készítenek a védett madarakról és szükség esetén jelzik a velük kapcsolatos észrevételeiket. Az idősebbek eredményeit látva egyre aktívabban tevékenykedik a Máté Józsefné vezette úttörő természetjárószakkör. Ök a forráskutató . munka mellett feltérképezik és rövid leírásokat készítenek a már feltárt forrásokról. Közreműködésükkel a sóskútnál egy kis tavat alakítottak ki, melyen a gyermekek örömére „vízkereket” helyeztek el. A szakkör fő célja, hogy a természet szeretetére, a ■természet értékeinek, az emberi környezetnek a védelmére nevelje és a turisztikai alapismeretek elsajátítását is biztosítsa. Munkájukat a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség és a Tájak Korok Múzeumok klubja 1986 decemberében oklevéllel jutalmazta. A nógrádi természetibarátok munkája a jövőre orientált. Nagy lelkesedéssel neveztek be több évre szóló vállalásaikkal ,,a szebb emberi környezetért” meghirdetett pályázatra, melynek keretében jelentős természet- és környezetvédelmi feladatokat szeretnének megoldani. Dicséretet és elismerést érdemel az a tevékenység, amelyet a nógrádi természetbarátok végeznek, Dudás György Drogeluono két megyeben Hadüzenet a szenvedélybetegségeknek Üjabb egészségügyi intézmények segítik a kábító" szer-fogyasztás megelőzését, a bódulatkeltő szerekkel visszaélő fiatalok gyógyítását, utógondozását. Az utóbbi időben meggyorsult az országos drogellenes program megvalósítása, több tárca együttesen segíti a vonatkozó állami határozatok, intézkedések teljesítését, — állapította meg az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság kábítószer albizottsága, amely számba vette az e téren elért eredményeket. A fővárosban a III. kerületi Klapka utcai orvosi rendelőben például tanácsadó központot alakítanak ki. Az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben már megszervezték a drog" ambulanciát: hetente kétszer — kedden és csütörtökön — pszichiáterek és pszichológusok kezelik a kábítószereket fogyasztó fiatalokat. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság székhelyén február óta „él” a drogtelefonvonal. Minden kedden délután szakemberek telefonon ad" nak tanácsot a rászorulóknak és hozzátartozóiknak. A drogfogyasztó fiatalok szüleit külön — csoportos beszélgetéseken — is tájékoztatják: a család, hogyan segíthet leküzdeni ezt az egészséget károsító szenvedélyt. A megyei tanácsok szintén gondoskodnak az országos drogprogram megvalósításáról : rendre megteremtik a megelőzés és a gyógyítás tárgyi és személyi feltételeit. Az Egészség- ügyi Minisztérium megbí" zásából és anyagi támogatásával két megyében szervezik meg a drogelvonás modellintézményeit. Csong- rád megyében áz elvonórészleget a Szegedi Orvos- tudományi Egyetem Ideg" és Elmegyógyászati Klinikájának 40 ágyas gyermek- és serdülőpszichiátriai osztályán alakítják ki, Elfelejtett mesterségek bognár Ma már az egyik legritkább szakmát gyakorolja Králik János bognármester balassagyarmati műhelyében. 82 évesen még mindig javítja a meghibásodott kocsikerekeket, készíti a faszánkókat és a kapanyeleket. Szakmáját az 1920-as években tanulta meg. Az eltelt évtizedek alatt sok hintót, szekeret és régi autókarosz- szériát készített az idős ember. A különféle speciális szerszámok — gyaluk, szekercók, menetmetszőik, csapolok — százai őrzik a régi idők munkáinak emlékeit. A technika rohamos fejlődésével már egyre kevesebb munkája akad a régi szakma művelőjének. Képriportunk a gyarmati szakember munkáját mutatja be. — Rigó Tibor képriportja — Ni marad a peronon ? Rajtvonalon Keresve sem találtam volna jobb példát a társadalmi mobilitásra, mint, amit a véletlen sodort elém egy orvos képében. Az álig több mint harmincesztendős fiatalember nagyapja paraszt, apja bányász volt. Tudom, nem ő az egyetlen példa a nemzedékváltással sokszor együttjáró „fel- emelkedésre”. (Csak idézőjelben írom a szót, mert noha közhasználatú, mellékíze van. Azt sugallja, hogy ahonnét „felemelkedünk”, az mintha valami alacsonyabb rendő hely lenne.) Példa tehát számos akad, elég, ha ki-ki körülnéz környezetében. és szinte vég nélkül sorolhatja azokat, akiknek szülője paraszt volt, netán falusi iparos, vagy éppen szakma nélküli, és fiábó'l- lányából szakember, sokszor értelmiségi lett. Senki sem állítja, hogy erre régebben nem volit példa, azonban az esetek mai sokasága (függetlenül attól, hogy a tanulási kedv sokszor regisztrált csökkenése miatt a folyamat lelassult), a régi, szabályt erősítő kivételből jellemző vonás lett. Az új, az erős vonulat lényegében a felszabadulással kezdődött, ám évtizedekbe telit, míg életünk természetes részévé lett, s ma már a váltások kevés, vagy semmi megrendülést nem okoznak azokban, akikkel ez végbemegy. Nemrég két írást olvastam újra. Az egyik Szirtes Ádám Pályázat amatőr alkotóknak A Magyar Honvédelmi Szövetség Országos Központja a szövetség megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére 40 év a honvédelemért címmel pályázatot hirdet amatőr alkotók részére irodalmi, képző- és fotóművészeti alkotásokra. Pályázni olyan tematikus alkotásokkal lghet, amelyek bemutatják az MHSZ mindennapi tevékenységét, megjelenítik a képzés, a nevelés, a minőségi és tömegsport jellemző pillanatait. A pályázaton csak amatőr alkotók és alkotó csoportok vehetnek részt. Csak olyan pályamunkák nevezhetők, amelyek még nyilvánosság előtt semmilyen módon nem szerepeltek. A pályázók kategóriánként legfeljebb három alkotással nevezhetnek. A részletes pályázati feltételekről az MHSZ megyei, városi, területi vezetőségei, és klubjai adnak tájékoztatást, s ugyanitt a témaválasztáshoz és a felkészüléshez is segítséget nyújtanak. A pályamunkák beérkezési határideje 1988. január 20. Eredményhirdetés 1938. március 1-én lesz. Honvédelmi előképzés Három éve táborszerű keretek közt oldja meg az MHSZ salgótarjáni városi szervezete az általános iskolát elvégzettek kötelező honvédelmi előképzését. Az idei 80 órás oktatás májusban fejeződött be a sal- góbányai KISZ-iskolán. A képzésen 35 fiatal vett részt. A 19 éves fiatalok a tanfolyami tananyagon túl tájékoztatást kaptak az ifjúságpolitikai kérdésekről, előadást 'hallgattak meg a fiatalkori bűnözésről, az állampolgári jogokról és kötelezettségekről, a választójogi törvényről és több más, fontos témáról. Az előképzés végeztével akadályversenyen adtak számot a tanultakról. monológja, a másik egy Galgóczi Erzsébettel készített interjú. A pályáról, a rajtvonalról vallanak, s mondandójuk tanulsága máig hat. Szirtes Ádám. a parasztfiú, szívbemarkolóan beszél arról a gátlásról, ami benne és sorstársaiban volt, mert jókora időbe telt, míg Pesten a villamos peronjáról a villamos belsejébe merészkedtek, mert azt hitték, az ő parasztszaguk, rossz ruhájuk, ott belül, visszatetszést kelthet. Az írónő — a ménfőcsa- naki parasztlány — egyebek közt azt mesélte el, hogy az 1950-ben megjelent fiatal írók antológiájának ötven- egynéhány szerzője közül mára mindössze hárman maradtak meg az irodalmi közéletben. (Szirtes Ádám mondatát szimbólumnak használva: hárman léptek a peronról a villamos belsejébe.) A többiek vagy tehetséggel nem győzték, vagy a hirtelen rájuk rakott teher súlya alatt roppantak össze. Sokan, nagyon sokan voltak az élet minden területén, akik a magukkal cipelt örökség súlyával legfeljebb elrugaszkodtak a rajtvonalról, de a távot végigfutni már nem tudták. Az érettségire készülő diákok — iskolatípusonként persze változóan —. jelentős része olyan családból került a nagy megmérettetés, valamint az esetleges továbbtanulás küszöbéig, ahol a taA négyütemű motorok hengerfejében található szelepek fontos és kényes részei a szerkezetnek. Mind a szeleptányérban végződő szelepszárak, mind a szelepülések hőtűrő, szívós anyagból készülnek, s finoman csiszolt állapotban érintkeznek egymással. Ám még a legjobb anyagból való szelepek is tönkremehetnek, ha nincs megfelelően beállítva a szelephézag. Ilyenkor ugyanis a szeleptányér nem fekszik vissza a szelepülésre, tehát nyitva marad, és a mellette kifújó gáz tönkreteszi a csiszolt felületet. De a szelepek tökéletes hézagbeállítás mellett is tönkremehetnek, ha rendszeresen a megengedettnél nagyobb hőhatás éri őket. Ilyen károsodás helytelen arányú robbanóelegy- összetétel esetén, rossz gyújtásbeállításnál fordul elő. Elvileg egyet lehet érteni azzal, hogy amit lehet, helyesebben, amit tudnak, egyedül végezzék el az autósok és a motorosok. Tudni kell azonban, hogy a szakszerűtlen munka sok esetben nemcsak üzemképtelenséget. hanem jelentős többletköltségeket is okozhat. így például a házilagosan végzett szelephézag-állításnál is előfordulhat, mogy a hibás, vagy figyelmetlen munka következt ében leég a szelep. Ennek ellenére, bizonyos hozzáértés és gyakorlat után ez a munka házilag is elvégezhető, különösen felül szelepeit motornál, ahol az állítócsavarok jól hozzáférhetők. A szelepfedél leszerelése után először is azt állapítsuk meg, melyek a szívó-, illetve kipufogószelepek. "Erre a szelep elhelyezéséből is következtethetünk. A szívócsatornához közelebb eső a szívó- a kipufogócsatorna melletti kipufogószelep. De a szelephézag is elárulja a szelep nemét: a kisebb hézag a szívó-, a nagyobb a kipufogószelepre utal. A hézagot a szelepemelő és a szelépszár közé helyenulásnak kevés hagyománya volt, ahonnét ma is a „kiemelkedés” útja a szakmunkás-bizonyítvány, az érettségi megszerzése. Sokan állnak hamarosan a képzeletbeli rajtvonalra, hogy onnét eliramodva jussanak még messzebbre. Az esélyek természetesen nem egyformák, s badarság lenne azt mondani, hogy csakis a képességek, a rátermettség lesz mindenkinél legdöntőbb mozzanat. Hiszen a társadalmi háttér, az otthoni indíttatás, a szerencse, az ország és az egyén gazdasági jobb, avagy rosszabb léte megannyi befolyásoló tényező a további életutakra. De az is bizonyos, hogy azok a hátrányok, melyekről a színész és az író beszélt, társadalmi méretekben elképzelhetetlenek. Megkockáztatom még azt is. hogy a peronon lassan senki sem marad, még az sem, akinek pedig ott lenne a helye. De ez. már korántsem a szociális származás függvénye. Az országban tehát tízezrek állnak a rajtvonalon, nem először és nem is utoljára életükben. S ki tudja, hányszor kell majd még bizonyítaniuk az életben. Vitathatatlan: sok múlik a körülményeken. Ám hiszek benne: aki bizonyítani akar, ha igazán akar, ritka kivételtől eltekintve, bizonyíthat is. Speidl Zoltán zett hézagmérő lemezzel mérjük. A hézagmérő lemezt akkor helyezzük el, amikor a másik szelep emel. így biztos, hogy a mért szelep nincs emelés előtt, vagy az emelés végén, ami kedvezőtlenül befolyásolná a mérést. Ennek megfelelően azokat a szelepeket állítsuk először, melyeknek párja éppen emel. Ez különösen azoknál a kocsiknál hasznos, ahol nincs kézi indító (kurblivas), az ilyeneknél a forgattyús tengelyt csak a ventilátorszíjjal, vagy a kocsi tolásával lehet tovább forgatni. Az állítást az állítócsavar- ral végezzük, amelyet olyan mértékig csavarunk befelé, vagy kifelé, hogy a hézagmérő lemez húzósán legyen mozgatható. A rögzítőanya meghúzása után mégegy- szer ellenőrizzük a hézagot. A korszerű vízhűtéses motoroknál a kipufogószelepnél, ahol nagyobb a melegedés. általában 0,1—0,4, a szívószelepnél pedig 0,1— 0,3 milliméter szokott lenni a hézag. S végül egy jó tanács. Amikor a motor hosszú időn át maximális teljesítménynyel működik, minden része forró, természetesen a szelepek is, különösen a kipufogószelep. Ha ilyenkor azonnal leállítjuk a motort, egy- egy nyitva maradó kipufogószelep a hirtelen lehűlés folytán károsodást szenvedhet. Amikor tehát hosszú útról megérkezünk (különösen nyáron, nagy melegben), vagy például tartós hegymenet után megállunk, ne állítsuk. le azonnal a motort, hanem néhány percig hagyjuk üresjáratban működni. Ez az idő elegendő arra, hogy a kipufogószelepek olyan hőmérsékletre hűljenek le, hogy később már ne szenvedhessenek alak- változást. Igaz, hogy ezalatt az idő alatt a motor üzemanyagot fogyaszt, egy szelepjavítás azonban ennél lényegesen többe kerülhet. B. I. ©I^ZlEKEDÉSBIZrONSÁG© Szelepek és hézagok
