Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

1987. május 4., HÉTFŐ NOGRAD 3 Színpompás ünnepségek május elsején Szécsény „Számíthatunk dolgozó népünk tenni akarására” A vándorzászlóval kitüntetett Palóc Háziipari Szövetkezet dolgozói a fölvonuláson. Pergő ritmusokra, katonás dallamokra ébredtek a mun­ka ünnepén a szécsényiek, kiknek a város párt-, álla­mi és társadalmi szervei kí­náltak e napra bőséges prog­ramválasztékot. Délelőtt tíz óra tájt mintegy két és fél ezren gyűltek össze a főté­ren, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Az üzemi, in­tézményi kollektívákat, a kiemelkedő munkát végző közösségeket és élenjáró dol­gozókat köszöntötték, majd a Himnusz eléneklése után Szerémi Andrea szavalatát hallgatták meg az egybe­gyűltek. Ezután Kelemen Béla, a szakszervezetek városi bi­zottságának titkára üdvözöl­te a jelenlévőket, s kérte föl dr. Sándor Lászlót, az MSZMP Nógrád Megyei Bi­zottságának osztályvezetőjét ünnepi beszédének megtar­tására. Bevezetőül a törté­nelmi eseményeket idézte föl a szónak, utalva a máig ható tanulságokra, különös­képpen a béke megőrzésé­nek fontosságára. — A múlt felidézése azért is lényeges, mert gyakran hallani mostanában, hogy nehéz, bonyolult, összetett feladatokat kell megoldat­nunk — folytatta dr. Sán­dor László. — Ez nem vitat­ható, de vajon az elmúlt 42 év folyamán voltak-e köny- nyű időszakok, könnyű fel­adatok? Azt gondolom, hogy minden korban nehéz, bo­nyolult feladatokat oldottunk meg sikeresen. A XIII. pártkongresszus határozatá­nak, a VII. ötéves terv megvalósításának nehézsége most azt jelenti, hogy a jövőben nem egyszerűen csak többet, vagy jobban kell dolgoznunk, hanem más­ként kell tevékenykednünk, magunknak is változni kell! A jelen és a jövő felada­tait taglalva azzal zárta mondandóját a megyei párt­bizottság Josztályvezetője, hogy társadalomépítő mun­kánkban a nehézségek ölle­nére optimisták lehetünk, mert van világos progra­munk, amelynek megvalósí­tásában a párt számíthat a jövőért felelősséget érző dolgozó népünk cselekvő ten­ni akarására. Az ünnepi beszéd után vette kezdetét a munkahe­lyi kollektívák színpompás felvonulása. A legkisebbek, az általános iskolások nyi­tották meg a sort, majd a szakközépiskolások, a spor­tolók, a BRG doilgozói, a bútorüzemiek követték őket. A menet a Kossuth-ligetbe vonult, ahol a szabadtéri színpadon előbb a fővárosi művészeknek, majd a mű­velődési központ amatőrcso­portjainak tapsolhatott a közönség. Bemutatkoztak a ikaratézök, gazdag volt a sportkínálat is, s természe­tesen a táncra várók sem csalódtak: videodiszkóval ért véget a program. Rétsáq—Tolmács Meghatározó a közhasznú társadalmi munka A rétsági településrészen, Tolmácson, 7 órakor zenés ébresztő jelezte az ünnep kezdetét. A hangszóróból vi­dám májusi dalok csendül­tek fel. Tíz óra előtt a vá­rosi jogú nagyközség üze­meinek, intézményeinek képviselői zászlókkal, transz­parensekkel, léggömbökkel vonultak az ez alkalomból zászlódíszbe öltöztetett kas­télykertbe, ahol Sóg°r László, az Ipolymenti Víz­gazdálkodási és Talajvédel­mi Társulat igazgatója volt az ünnepség szónoka. Beszédében emlékezett a régi május elsejékre, ki­emelte a nemzetközi szolida- ritís fontosságát. A nép- gazdasági helyzet, a törté­nelmi múlt felidézése és külpolitikai törekvéseink rö­vid ismertetése után szólt a helyi építőmunka eredmé­nyeiről. Hangsúlyozta, hogy a térségben a munkának mindig rangja, becsülete volt. Ezt bizonyítják, az elért eredmények is. A térség ipari üzemei az elmúlt esz­tendőben átlagosan 15 szá­zalékkal emelték termelésü­ket, s összesen 40 százalék­kal teljesítették túl az ex­porttervet. A termelőszövet­kezetek a viszontagságos időjárás ellenére egy kivéte­lével nyereségesen zártáik az évet. Az ünnepi beszédet köve­tően a kiemelkedő társadal­mi munkáért itt vehette át a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának emlékpla­kettjét a Sziklai Sándor KISZ-alapszervezet. Szabó Ferenctől, a megyei nép­frontbizottság munkatársától Szabó József vette át az el­ismerést a kollektív^ nevé­ben. Az ünnepséget követően fővárosi művészek léptek színpadra. Délután a sport­pályán ügyességi verse­nyekkel, különböző sportren­dezvényekkel ért véget a majális. E napon nemcsak a nagy­községiek, hanem a környe­ző falvak is sport- és kul­turális bemutatókkal gazdag ünnepségeket tartottak. Hagyományt elevenítettek föl Nóqrádkövesden Jövőre, ugyanitt! A lakosság kérte, a helyi párt-, KISZ-, tanácsi és társadalmi szervek aktívái pedig teljesítették az óhajt, miszerint ismét legyen Nóg- rádkövesden május elsejei ünnepség, amelyre meghív­ják a három társközséget is. Becske, Galgaguta és Szé- csénke ifjait és idősebbjeit! A mintegy másfél évtizeddel ezelőtti hagyomány föleleve- nítése sikerrel járt, több mint félezren vettek részt a nógrádkövesdi sportpálya egész napos programján. A je­lenlevők előtt Koreny Jó­zsef, a területi pártvezető­ség titkárának ünnepi kö­szöntőjét hallgatták meg, elégedetten nyugtázva a környék üzemeinek. intéz­ményeinek jó munkáját. Majd a nógrádkövesdi He­gedűs tánccsoport, a galga- gutai óvodásak és a va- nyarci nemzetiségi együttes műsorát tapsolták meg a jelenlevők, de bemutatko­zott a színpadon az orszá­gos hírű Népek Barátsága együttes is mozgalmi, népi dalokból álló műsorával. Délután a négy község hat csapata mérkőzött a labda­rúgókupáért, a gyerekek pe­dig zsákban futottak, lisztet fújtak, csokit ettek késsel- vifiával, s más bohókás já­tékkal szórakoztak. A remek szervezésű, jó hangulatú, disz­kóval záruló nap után úgy döntöttek a nógrádkövesdi- ek. hogy: „jövő május else­jén,, ugyanitt!”. A délutáni programok fénypontja a négy község labdarúgó­csapatainak villámtornája volt. Boton y térén ye Fejlődésünk kulcsa az eredményesebb munka Sokan irigyelhetik a bá- tonyterenyeieket, kevés te­lepülésen ünnepelhették olyan gyönyörű környezet­ben május 1-ét, mint a kis- terenyei Népkert. A sétá­nyok a korai órákban meg­teltek, s már tartott az ün­nepi megemlékezés, amikor a vonattól még mindig hömpölygő emberfolyam tar. tott a tavasz minden pom­páját viselő parkba. A vonzáskörzet dolgozói, fiataljai előtt Szabó Lajos, a Fűtőber bátonyterenyej gyárának szb-titkára mon­dott ünnepi köszöntőt, aki mindenekelőtt a teremtő munka, az alkotó ember, a munkásösszefogás ünnepe­ként emlékezett meg május 1-ről. A történelmi vissza­tekintés után megállapítot­ta: a magyar munkásság megmutatta, hogy nincs az a hatalom, az a sötét ter­ror, amely képes kiirtani május elseje szellemét. A felvonulók gyermekeikkel együtt jöttek Családtagokkal együtt ünnepelt a Gyurtyánosban Puporka György ménkesi vágathajtó brigádja Mai dolgaink kapcsán szólt az előadó a gazdasági nehézségekről, .s a megol­dásit szolgáló intézkedések­ről is. Mint mondotta: ezek — kiváltképpen az áreme­lések nem népszerűek, de szükségesek. — A felelősséggel elvég­zett elemző politikai mun­ka megállapította az oko­kat — folytatta a szónok. — Feltárta, hogy ezek a nemzetközi összefüggések, valamint saját tevékenysé­günk együttes hatására ala­kultak ki. A további lehetséges út­ról így szólt: fejlődésünk­nek, életszínvonalunk eme­lésének, jólétünknek a ha­tékonyabb, eredményesebb munka a kulcsa. Alapvető­en ki kell használni saját lehetőségeinket, javítani szükséges az üzem- és mun­kaszervezést. A szónok hang­súlyozta, hogy a kialakítan­dó megfelelő ösztönzőknek a dolgozók tudatos cselek­vésével kell párosulnia a munkapadoknál, a tervező­asztaloknál. Az ünnepi megemlékezés, a nagyobb teljesítményre való biztatás után néhány percet még éppen a kiváló munkának szenteltek a bá- tonyterenyei ünnepségen. Letovai Ildikó, a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz, s a HNF Országos Tanácsa megbízá­sából a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat bá- tonyterenyei üzemmérnök­sége kollektívájának átadta a Kiváló társadalmi mun­káért plakettet. Az elisme­rést Borbás János, az üzem- mérnökség vezetője, a me­gyei népfrontbizottság tagja vette át. Az ünnepség után — mint szerte az országban — a szórakozás, a kellemes idő­töltés színhelye volt a Nép­kert. A sportkedvelőka lab­darúgóknak szurkolhattak, ekkor rendezték meg a Má­jus 1. Kupa döntőjét.. Tudósítottak: Kelemen Gábor, Surányi János, Tanka László, Zsély Andrá^. Fotó: Bábel László, Kulcsár József. Ünnepi hangulatban A legifjabb... Kocsival és léggömbökkel A bányász-fúvószenekar már reggel ébresztette a megye* székhely lakosságát

Next

/
Thumbnails
Contents