Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
MŰVÉSZET Múzeum a föld alatt rr Őszi gyöngysor Varga István alkalmazott grafikái és fotói Salgótarján központi részén találjuk az országban egyedülálló, Pothornik József nevét viselő bányamúzeumot. A föld alatti vágatrendszerben 280 méter hosszban különböző biztosításé szakaszok követik egymást. A múlt nehéz bányászsorsát idéző vékonytelepi munkahelytől a mű' szaki fejlődés mai állomását tükröző, hidraulikus pajzsbiztosítású frontfejtésekig végigkövethetjük megyénk bányászati fejlődését. Az 1985-ben létesült külszíni épület több termében a bányászkodás történetét, a bányászéletet, a bányászok politikai küzdelmeit és az életmód fejlődését követhetjük nyomon. A múlt évben felavatott; skanzenben pedig többféle mozdony és ■ szállítóeszköz található. — Bencze Péter — Varga István alkalmazott grafikáiból és fekete-fehér fotóiból nyitottak nemrég kiállítást a salgótarjáni Jurij Gagarin Általános Iskola galériájában. A Gagarin galéria Nógrád megye újabb iskolagalériái közé tartozik, rangos tárlataival azonban máris fölhívta magára a figyelmet elsősorban a megyeszékhelyen. Az iskola, a belső tér adottságai hasonlóak más oktatási intézményeinkéhez, kedvező lehetőséget nyújtanak a legkülönbözőbb képző" és iparművészeti kiállítások, esetleg egyéb bemutatók rendezéséh ez. Butiyánné Tóth Ildikó szervezi jelenleg a galéria programját, aki nemcsak rajztanárként tevékenykedik az iskola tanulóinak esztétikai nevelésében, hanem az utóbbi időlíen egyéni képzőművészeti törekvéseiről is hírt adott. Az idei megyei képző- művészeti kiállításon első. sorban friss színvilágú olaj- képeivel és akvarelljeivel mutatkozott be először a nyilvánosság előtt. Az alkotó művészek műhelye tavaly jött létre Nógrádban. ez kitűnő lehetőséget nyújt, számára is a folyamatos továbbképzésre, egyéni munkássága kibontakoztatására. Hasonlóan más pedagógus képző- és iparművészekhez-.' Buttyánné Tóth Ildikó sem lát semmiféle ellentmondást a tanítás és a művészeti munka. valamint az ezzel összefüggő kiállításszervezés között. Annál kevésbé, mert hiszen a megyében élő legnevesebb hivatásos művészeink csaknem kivétel nélkül tanárként is dolgoznak, nagv súlyt helyeznek az ifjúság ismeieteinek gyarapítására, az Í7lésfcrmálásra. isknlagalé- riákat működtetnek, tárlato. ka' szerveznek. Varga .István az alkalma' zott grafika legismertebb Nógrád megyei művelője Megjelent Salgótarjánban a Palócföld idei második ^zárna. Á társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat publikációinak gerincét most azok az írások jelentik, amelyek gondolatköre a kelet-közép-európaiság. illetve a mai magyarság fogalmának értelmezése körül forog. E rendkívül szerteágazó tematikai blokk élén Käfer István irodalomtörténész a bécsi nemzetközi hungarológiai kongresszusról számol be. Amint arról annak ideién a tömegtájékoztatási eszközök is számot adtak, a második hungarológiai kongresszust 1986. szeptember 1- tól 5-ig tartották Bécsben. Témája: A magyar nyelv, irodalom, történelem és néprajz a Duna-völgyi ' népek kultúrájával kölcsönhatásban, különös tekintettel a XVIII —XIX. század és a XIX— XX. század fordulóján. E témának megfelelően hét szekció alakult. Az első: Művelődési pluralitás a Duna- völgyi népek kultúrájában, különös tekintettel Bécs és a magyar főváros szerepére. E szekció 26 előadása közül 15 lényegében Bécs—Budapest. illetve Magyarország összefüggéseivel foglalkozott. A második szekció témája: Nemzeti kérdés, irodalom, irodalomtudomány. Itt az osztrák—magyar vonatkozások kicsit háttérbe szorul, tak. elsősorban a magyar szellemi élet kérdései kerültek szóba. A harmadik szekcióban néprajztudományi előadások, a negyedikben szintén néprajzi témák kaptak hangsúlyt. Az ötödik szekció a két századforduló irodalmi-művészeti irányzatait tárgyalta. a hatodik a nyelvtudomány szerepét vizsgálta a szintén közéjük tartozik, maga is Salgótarjánban tanít. A Gagarin galéria eddigi kiállítói ugyancsak ilyen alkotók. Az első kiállítást tavaly szeptemberben nyitották ebben a galériában, akkor Ló- rántné Presits Lujza mutatkozott be a közönségnek. A következő kiállító Földi Pé~ tér volt idén januárban, a művész munkásságát a közelmúltban Munkácsy-díjjal ismerték el. Az iskola Három tavasz címmel pályázatot hirdetett, a legjobb pályaművekből márciusban nyitottak kiállítást. A mostani Varga István, tárlat a tanév végéig tart nyitva. A program a jövő tanévben folytatódik. Terv szerint, szeretnék megrendezni Czinke Ferenc kiállítását, s az iskola megalakulása huszadik évfordulója alkalmából ugyancsak gyermek. rajzpályázatot hirdetnek, hogy csak néhány további elképzelést említsünk. Amint az eddigiekből is kiderül, a galéria célja elsősorban a tanulóifjúság esztétikai kultúrájának fejlesztése. Ezt szolgálják a kiállításokhoz kapcsolódó programok is. Nem elhanyagolandó ugyanakkor az sem. hogy a fiatalok megismerkedhetnek a Nógrádban élő művészekkel, a művészeti irányzatok, stílusok sokféleségével. Nem utolsósorban megszokják a szép környezetet, az igényességet. illetve a környezet vé_ delmét. kulturáltságának fejlesztését, megóvását. Az alka’mazott grafika sajátos módon járulhat hozzá e nevelési .cél eléréséhez. Ha nem is láthatatlan, ám e korosztály számára bizonyára nem a leglátványosabb műfaj. Hatása rejtettebb. de meghatározóan van jelen hét. kóznapjainkban. Talán nem is olyan különös módon, inkább hiánya tűnik föl zavangmzeti kultúra fejlődésében. A hetedik szekció a Történelem, kultúra és nyelv címet viselte. Kater István megállapítása szerint, a bécsi kongresszuson szerencsésen ötvöződött a tudomány és a politika. Székely András Bertalan, a magyarságkutató csoport történésze , Tükörcserepek című írásában két szomszédos ország, Románia és'Csehszlovákia magyar tannyelvű középiskoláinak tankönyveit választotta vizsgálata tárgyául. Ezekben yz országokban él — a hivatalos népszámlálás: adatok szerint is — a határon túli magyarság fele. ö.sz- szesen legalább két és fél millió ember. A szerző tudományosan vizsgálja az e tankönyvekben megrajzolt többségi élőképet és magyarság- képet. s szól időszerű tudományos kérdésekről is. Ugyancsak a szomszédság gondolatkörben mozog Varga Imre költő írása a szlovák képzőművészet kiemelkedő személyiségéről Albin Bru- novskyról. Németh János István Magyarország a XXI században címmel egy fontos Kossuth- kiadványról számol be, amely az MSZMP XII. kongresz- szusáig. 1980 márciusáig tár. gyalja a legújabb kor eseményeit. Kerékgyártó István F.szme és valóság címmel jegyzeteket ad közre Bibó István válogatott tanulmányaihoz. amelyek a Magvetőnél láttak napvilágot. Szakály Sándor történész A katonai elit az ellenforradalmi Magyarországon címmel publikálja azt az előadást. amely Budapesten 1986 márciusában hangzott el, Gazdaság, társadalom, paliróan. a hétköznapi vizuális környezetszennyezés megany. nyi bántó jele. időnként primitív formai megoldások egész sorában a reklámpropagandában és másutt. Varga István évek óta kitartóan küzd e jelenségek el. len. elsősorban egyéni munkásságában magasra emelve a mércét. Oklevelei, emblémái, emléklapjai, kiadvány- borítói, meghívói stb. kitűnnek szakmai precizitásukkal, az igényes (megoldások váltó, zatosságával. Csak üdvözölhetjük ilyen irányú megbízatásainak gyarapodását a megyében. A jelenlegi kiállítás egyik része alkalmazott grafikai munkásságából ad ízelítőt az érdeklődőknek. Kitűnő lehetőséget nyújtva egyúttal arra is, hogy a fiatalok figyelmét fölhívja a tartalom és a forma sokat hangoztatott egysége fontosságára. nélkülöz- hétetlenségére a mindennapi életben, bármely pályára készülnek is az általános iskola elvégzése után. A tárlat másik része látványosabb. s a legifjabbak számára is könnyebben fölfogható. Varga István feketefehér fotó'ból mutat be egy csők orra való*. Ezekre szintén a szigorú és pontos szerkesztés a jellemző amelv azonban nem megy a képek hangulati elemei gyengítésének rovására. A fotók érzelmi, gondola*' töltése megkapó és egyszerű a szerkezetet, a témát pontosabban fejezik ki a képek A gondolati fegyelem, a for. mákat megőrző gesztus teszi vonzóvá ezeket a fotókat. Ugyanakkor' mély líraiság is jelen van a képeken. Hogv csak egvet'en példát említsünk. az Őszi gyöngysor finom köVöiséS“ a pókhálón meeiilő hármatcsepmk sora emlékezetes fotográfia. Vka a két világháború között címmel megrendezett fiatal kutatók konferenciáján. A Mérlegen rovat írásai szintén összefüggést alkotnak e gazdag tematikával. Mezey László Miklós Ének az éjben című írása a Madách Kiadó Csehszlovákiai magyar írók sorozatban megjelent antológiát elemzi (szlovákiai ma' gvar írók 1939—1945). Alexa Károly pedig A Pályatárs müvéről címmel számol be Kulin Ferenc Kijzelitések a reformkorhoz című tanulmányáról.. A Palócföld más publikációi között említendő Baranyi Ferenc lírai jegyzete és értékelő baráti emlékezése . a tragikusan korán elhunyt Ladányi Mihályról. Mint írja: „A Ladányi-versek ^ költő halála után is ezt munkálják azokban akik hajlandók és képesek még versektől pirulni. Akik a költészet által felszított igazságérzetüket a saját tudati esettségükkei szegezik szembe elsősorban," A folyóirat élén örömmel ol. vastuk Garai Gábor versét. Az Ablak szicíliai leültöket mutat be. Rolando Certa bevezetésével. A Valóságunk rovatban adják közre a szerkesztőik Gulay István Kelj fel és járj című regényrészletét. A regény Kovács István Kossuth- és állami díjas fizikusról szól. A főszerkesztő vendége című új rovatban Praznovszky Mihály Korill Ferenccel, a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójával beszélget. A Palócföld megkérdezte rovatban pedig Szeré' mi Sándor rendőr ezredes, megyei főkapitány válaszol Bacsko Piroskának a Nóg- rád megye közállapotára vonatkozó kérdéseire. Közösségben Megmutatni, hogy mit tudunk Nem csoda, hogy rohanó világunkban egyre inkább az úgynevezett passzív befogadási formákat — a tévézést, a videózást, az újságolvasást stb. *- választják kulturális igényeik kielégítésére az emberek. Ennek a térhódítását statisztikai , adatok bizonyítják, mint ahogy azt is, hogy a színház- és koncertlátogatók száma stagnál, a különböző művelődési, művészeti kisközösségek — klubok, szakkörök, amatőreg.vüttesek — száma pedig csökken. Csökken, ám mindig hallani újak születéséről szerte az országban, Kecskeméttől Debrecenig. Békéscsabától Pécsig. A magyarázat valószínűleg az emberek önkifejezési vágyában keresendő. Furcsa kényszer ez, mely arra ösztökél, hogy valamilyen módon, formában — vászonra festve, kőbe vésve, a zene, a tánc nyelvén, avagy versbe öntve — elmondjuk, megmutassuk mindazt. amit érzünk, gondolunk önmagunkról, illetve a körülöttünk derülő vagv boruló világról. Ez a kénvszer általában erősebbnek bizonyul a szükségesnél. nemesebbnek az anvagi fontolgatásoknál Ugyanakkor — lévén az ember kollektív lény — egy másik kénvszerrel párosul: megmutatni másoknak, mit (ilyen-olyan színvonalon) alkottunk. Valahol itt keresendő az azonos érdeklődésű emberekből szerveződött közösségek jelentősége. amelyben a bemutatkozási-a, illetve a nevelő-segítő kukkéra egvaHnt alkalmat teremtenek. S mindez újabb ösztönző erő lehet az önkifejezésre. az alkotásra. Persze kulturális életünket tekintve, egyoldalú lenne, ha csak a -művészeti közösségek jelentőségét méltatnánk. A különböző klubok — i dicséretes példaként említhetők az ország legkülönbözőbb részén szerveződött. jórészt értelmiségieket tömörítő Üj Tükör klubok — a lehetőségek sokaságát kínálják az új ismeretek. esztétikai vagy egvéb élménvek szerzésére. Vagyis a nem kimondottan alkotásra. hanem ..csak" művelődésre inspiráló közösségekben kitűnő alkalmak .vannak arra, hogy p hasonló érdeklődésű tagtársak — sok esetben a meghívott* előadókkal, írókkal, művészekkel közösen — megbeszélhessék, amit éreznek, gondolnak e világról, illetve jelenségeiről. S a véleménycseréknek, a vitáknak változatlanul megvan az a nagyszerű tulajdonságuk, hogy nemcsak gyarapíthatják: el is mélyíthetik az ismereteket, több oldalról világíthatnak meg egv-egy kérdéskört, jelenséget. Emellett — szintén nem mellékes — közösségi szemléletre, magatartásra nevelnek az együtt1 töltött órák, évek. K. E. (te) A Palócföld második számáról
