Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-15 / 113. szám

NOGRÄD 1987. május 15., PÉNTEK Szovjet—francia kormányfői Ülésezett a megyei pártbizottság tárgyalások Moszkvában A szovjet kormány meg­hívására, csütörtök délután hivatalos látogatásra' Moszk­vába érkezett Jacques Chi­rac, francia kormányfő. A francia államférfit a szovjet főváros Vnukovói re­pülőterén Nyikolaj Rizs­kov miniszterelnök, Eduard Sevardnadze külügyminisz­ter, az SZKP KB PB tag­jai, és más hivatalos sze­mélyiségek fogadták. A moszkvai Kremlben csütörtökön megkezdődtek Nyikolaj Rizskov és Jacques Chirac tárgyalásai. Nyikolaj Rizskov a fran­cia kormányfőt üdvözölve, azért szállt síkra, hogy a szovjet—francia tárgyalá­sok és megbeszélések te­gyék lehetővé a Szovjet­unió és Franciaország kö­zötti politikai párbeszéd el­mélyítését, s ezt a két or­szág , együttműködésében rejlő, a nemzetközi légkör javítását célzó lehetősáaek felkutatásánnk medrébe te­rel jék. A. két kormányfő közvet­len, nyílt légkörben, egy­más álláspontjának meg­értésére törekedve, véle­ménycserét folytatott a szovjet—francia együttmű­ködés jelenéről és jövőjé­ről az európai és a világ- helyzet alakulásával ösx- szefüggésben. Rizskov és Chirac egyetértett abban, hogy az együttműködés to­vábbfejlesztése megfelel n szovjet és a francia nép ér­dekeinek. a biz dóm növe­lését, a nemzetközi enyhü­lés és stabilitás megszilár­dítását szolgálja majd. A francia kormányfő ér­deklődésére Nyikolaj Rizs- Jcov ‘tájékoztatást adott a Szovjetunióban folyó átala­kítás főbb kérdéseiről, s hangsúlyozta, hogy az át­alakítás szervesen kapcso­lódik a Szovjetunió külpo­litikai kezdeményezéseihez. A kormányfői tárgyalá­sokat folytatják. A Nagy Kreml Palotában a szovjet kormány csü­törtökön vacsorát adott Jacques Chirac tiszteletére, amelyen megjelent Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. A díszvacsorán Nyikolaj Rizskov és Jacques Chirac beszédet mondott. (MTI) • A szovjet embereket n.em nagyon izgat­ja. milyen benyo­mást kelt nyugaton a ..glasznoszty" orosz szó, latin betűs átírásban. A leg­fontosabb az, hogy az belső használatra szánt, hatékony gyógyszer. A nyilvánosság körül az országon belül és külföldön folyó viták nem akadályoz­zák azt, hogy ez mindenütt elterjedjen. Azokat a nyugati szemé­lyiségeket, akiket bosszant a ..glasznoszty". és a Szov­jetunióban azokat, akiknek a nyilvánosság túlságosan veszélyes „kétélű” fegyver­nek látszik — aligha vigasz­talja a szovjet társadalom egységének új megnyilvánu­lása. amely éppen a nyilvá­nosság politikája körül mu­tatkozott meg. Egyfelől, csu­pán a központi szovjet sajtó 14 millió új olvasót szerzett a legutóbbi időszakban; másfelől, az ország politi­kai vezetői szavakkal és tettekkel fáradhatatlanul igazolják azt, hogy kitarta­naik a nyilvánosság mellett. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB ez évi januári plénu­mán kijelentette: „Támogat­ni kell a tömegtájékoztatá­si eszközöknek a kritika és az önkritika fejlesztésére irá­nyuló erőfeszítéseit.” Két és fél hónappal később, ápri­lisban, amikor az igazat meg­vallva, kissé fokozódott a nyilvánosság belföldi kriti­(Folytatás az I. oldalról.) műszaki haladás gyorsításá­nak alapfeltételéül szolgá­ló új szellem, munkastílus , A kibővített megyei párt­bizottsági ülés vitájában, az előterjesztés legfontosabb gondolatai fogalmazódtak újra. Dr. Bandur Károly, az MSZMP Nógrád Megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgató­ságának vezetője a társada­lomtudományok fejlődésé­ről szólva a szellemi élet további élénkülésének egyik feltételét, a párt-, a társa­dalmi és az állami szervek által , a társadalomtudomány művelői számára adott megrendelésekben látta. Az ily’ módon is megszülető tu­dományos munkák, disszer­tációk, a megyei középtá­vú tervekhez való jobb kap­csolódás útján is a- fejlődés gyorsításának részesei le­hetnek. Javasolta továbbá, hogv . a tudományos életnek a tudománypolitikai aktíva­ülések rendszeressé tételé­vel is adjanak nagyobb nyilvánosságot. Ürmössv László, a MTESZ megyei el­nöke azokra az érdekütkö­zésekre irányította a figyel­met, amelyek a gazdaság műszaki fejlődésének esélye­it rontják. Szóit a térmer lé«! előnyben részesítő rövid­távú gondolkodásról, a má­nak élő stílusról, mely még rhn is a tudományos ered­mények gyors alkalmazása ellen hat. Varga László, a síküveg­gyár létesítőiért .^-főmérnöke, a műszaki alkotómunka ér­tékteremtő szerepéről be­szélve kiemelte: a kezde­ményezés nemcsak a „hiva­tásos gondolkodók” dolga! Horváth József, a TIT me­gyei szervezetének titkára a tudományos élet köriilmé­A Központi Bizottság no­vemberi határozata végre­hajtásának ’félesztendős ta­pasztalatairól, valamint a Központi Bizottság idei áp­kája. Gorbacsov teljesen ha­tározottan kijelentette, hogy a nyilvánosság politikája ..nem ideiglenes, nem uti- litárius szükséglet, mint egyesek tartják.. .’ A nyilvá­nosság. a kritika és a de­mokrácia. a megújulás moz­gatóerői, hiányuk pedig me­gint csak pangáshoz vezet­ne bennünket." Azt lehetne gondolni, min­den világos, a nyilvánosság ellenfelei azonban egyre újabb érveket kérésnek avégből, hogy kétségbe von­ják a szovjet vezetőség őszinteségét. Ezek az érvek meglehetősen könnyű sú­lyúak. , Mihail Gorbacsov, amikor értékelte a nyilvánosság je­lenlegi méretének indo­koltságáról az országon bé­lül folyó vitát, kijelentette: ..Mi ezt a vitát nem tekint­jük negatív jelenségnek: ebben a maga módján je­len van a társadalmunk sta­bilitásáról való gondosko­dás”.' És hozzátette: „Van­nak olyan emberek, akik mintegy az újért harcolnak, amikor azonban teli ökre ke­rül sor. akkor a demokrá­cia. a kritika, a nyilvános­ság fejlődését különfajta feltételekkel bástyázzák kö­rül”. •kialakítása is elképzelhetet­len annak legfontosabb „eleme", az alkotó ember nélkül. nyeit elemezve jutott arra a következtetésre, hogy az ér­tékteremtő tudományos munka feltételezi annak igénylését, és megbecsülését. Szót kért a testület vitá­jában Imre Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető-helyet­tese is. Mint mondotta, Nógrád megye — miután főhivatású kutatóhellyel, in­tézettel nem rendelkezik — tudományos életét a tudo­mányos eredmények beszí- vódása minősíti. Az intéz­ményrendszer hiánya hívta elő azokat az értékes erő­ket, amelyek ma a szelle­mi élet megszervezésében tevékenykednek. Ez egyben arra is ráirányítja a figyel­met, hogy tudományos munkával nemcsak az inté­zeti kutatóknak kell foglal­kozniuk, hanem mindazok­nak, akik eri;e elhivatott­ságot, tehetséget éreznek. Ehhez természetesen olyan társadalmi légkör is szük­séges, amely kedvez az al­kotókedv kibontakozásának. Hangsúlyozta, hogy a tudo­mányos eredmények alkal­mazásának a gyakorlati ta­pasztalatok elsajátítására irányuló készség is hordo­zója lehet, mint azt a me­zőgazdasági termelési rend­szerek is mutatják. A nehe­zedő gazdasági körülmények semmiképp nem indokol­hatják az oktatás, kutatás „sarokba állítását", hiszen éppen ezek jelenthetik a kivitelező ut^t belőlük. A. megyei pártbizottság a napirend előterjesztését és a vitában elhangzottakat el­fogadta. rilisi ülésének állásfoglalá­sáról Ozsvárt József, a Nógrád megyei pártbizott­ság titkára tájékoztatta a testületet. Többek között Tatvjána Zoszlovszkaja akadémikus, a szovjet szo­ciológiai társaság elnöke nem csupán bürokratikus, hanem lélektani okokkal is magyarázza azt, hogy az országon belül ellenállás mutatkozik a nyilvánosság­gal szemben. Az Izvesztyi­jának nemrég adott inter­jú jáiban megállapította: „Az emberek jelentős ré­sze számára a társadalmi élet stabilitása, formái­nak meghízhátósága önálló értéket jelent. A hagyomá­nyos viszonyok megváltoz­tatását új. szokatlan viszo­nyokkal való felváltását so­kan fájdalmasan érzéke­lik”. Minthogy a nyilvánosság mindenki számára egyre nyilvánvalóbb eredmények­kel jár, a kritika és az önkritika ilyen fájdalmas reagálása a szooilista 'tár­sadalmon belül — valószí­nűleg háttérbe szorul majd. Ezekhez az eredményekhez már ma legalább a követ­kező jelenségeket lehet sorolni: az ország rendkí­vül élénkítő hatású éle­tét, a társadalom vala­mennyi egészséges erejének konszolidálódását, a szocia­lizmus végeredményben szi­lárdító jellegű stabilitását; megállapította; hogy a ha­tározat, valamint a megyei pártbizottság januári állás- foglalása az idei tennivalók­ról, ösztönzést adott a párt­szerveknek, az alapszerve­zeteknek, a gazdasági egy­ségeknek eddigi munkájuk felülvizsgálatához, a meg­újulási folyamat kibonta­koztatásához. A párt-, a munkahelyi demokrácia fó­rumai azt bizonyítják, hogy a párttagok, a közvélemény a bizalom mellett a párttól várják a kibontakozást, a központi és a helyi tenniva­lók egyértelmű meghatáro­zását. Szinte mindenütt meg­fogalmazódott az erőteljes igény: a kongresszus és a megyei pártértekezlet hatá­rozatainak következetesebb végrehajtása szükséges. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a novemberi határozat va­lóra váltásának próbaköve a gazdaság teljesítőképessége. Az idei megyei tervekben jóllehet általános törekvés­ként fogalmazódott meg a gazdasági munka javítása, a teljesítmények, a jövedelem növelése, mégis a népgazda­sági célkitűzéseknek csak részben sikerült eleget ten­niük. A gazdasági növekedés élénkítésének helyi elképze­lései elmaradtak a kívána­tostól. Az ipari és a mező- gazdasági termelés növeke­dési ütemével óvatosan szá­moltak az üzemek nagy ré­szében. Az exporttervek ugyanakkor összhangban vannak az országos és a megyei elképzelésekkel. S az is a tapasztalatok sorát gazdagítja, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek mind nagyobb erőfeszítése­ket tesznek a hatékonyság, a jövedelmezőség javítására. Az ipari üzemek 12, a me­zőgazdasági nagyüzemek pe­dig csaknem 25 százalékos eredményjavulást terveztek 1987-ben. Az esztendő első hónapja­inak teljesítményét vizsgál­va azonban az is kiderült: az óvatos terveket sem si­került maradéktalanul meg­valósítani. A kívánatos szer­kezetváltás, a műszaki fej­lesztés késésben van. s a nyereség sem egészen úgy alakul a gazdaságok többsé­gében, mint ahogy azzal számoltak. Az ipari termelés az első negyedévben mind­össze másfél százalékkal nö­vekedett Nógrádban, elma­radt az országos átlagtól. A hideg tél, a későn jött ta­vasz sok gondot' okoz a a társadalom vezetői cse­lekedeteinek aktív támoga­tását a lakosság legszéle­sebb rétegei részéről, és vi­szont: valamennyi szintű vezetők konstruktív érdek­lődését a közvélemény iránt. Mi több, a nyilvánosság, már gazdasági hatással is jár. Az északi folyók víz- mennyisége egy részének délre történő átirányítására vonatkozó terv megvalósí­tásáról való, lemondás —, ami a nyilvánosság politi­kájának kétségtelen győ­zelme — sok milliárd ru­belt takarított meg az or­szág számára. A szolgálta­tások valóban megsemmi­sítő kritikája ösztönözte azt. hogy törvényt hozzanak az egyéni munkatevékenység­ről —- ez lehetővé teszi majd a szolgáltatások terén lévő hiány felszámolását és több millió állampolgár jövedel­mének növelését, aki él majd azokkal a jogokkal, amelyeket ez a törvény nyújt. A nyilvánosság: a szovjet fogyasztó egyik re­ménysége. Már csupán ez is biztosítja számára az or­szágos méretű támogatást: Rendkívül fonitosak a nyilvánosságnak már az első sikerei az ökológia te­megye mezőgazdasági üze­meiben is. Ügyanakkor ked­vezően alakult — az elmúlt év hasonló időszakához vi­szonyítva 26 százalékkal nőtt — az exporttervek tel­jesítése. Ám ez az ütem is kevésnek bizonyult a ne­gyedéves terv teljesítésé­hez. Az előterjesztő joggal álla­pította meg; a novemberi határozat következetesebb végrehajtására van szükség, a sikeres kibontakozás érde­kében. Ezért az alapszerve­zetek a pártszervek legfon­tosabb feladata továbbra is, hogy a politikai munka meg­újuló módszereivel, felelős­séggel segítsék a gazdasági célok teljesítését. Szólt ar­ról is, hogy a párt megyei testületéi tervszerűen és fo­lyamatosan foglalkoznak a A vita résztvevői kiegé­szítették saját tapasztalataik­kal az előterjesztést. Czene József, a bátonyterenyei vá­rosi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkára, a pártszervek, az alapszerve­zetek gazdaságszervező te- vékenyésgének hatékonysá­gáról, munkamódszerük, munkastílusuk változásá­nak szükségességéről szólt. Szalai László, a salgótarjá­ni városi pártbizottság első titkára többek között el­mondotta, hogy mintegy 300 pártfórumon dolgozták fel a novemberi határozatot. Kiemelte a tapasztalatok közül azokat a javaslato­kat, amelyek az elmúlt esz­tendő kritikus értékelését a zavartalan termelést, és a rend, a fegyelem erősí­tését szorgalmazták. Klei- ban Rezső, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek műveze­tője, az alapszervezetek te­vékenységéről és felelőssé­géről szólt a helyi felada­tok kimunkálásában és végrehajtásában. György Istvánná, a Páva Ruhagyár üzemvezetője és Zentai Ist­ván, a balassagyarmati ká­belgyár munkása, a kom­munisták felelős tevékeny­ségét, példamutatását hang­súlyozta a termelési, az ex­porttervek teljesítésében. Még Bandur Istvánná, a Karancslapujtői Karancs Termelőszövetkezet dolgo­rületén. Csupán két, leg­utóbbi kormányhatározatot említünk, amely erre a te­rületre vonatkozik: a szennyvizeivel a Ba.ikál- és a Ladoga-tó vizét mérgező vállalatok profiljának meg­változtatására vonatkozó határozat jobban megszilár­dította a nyilvánosságba ve­tett hitet, mint az erről a témáról szóló, sok tucat, egyébként helyes beszéd; a glasznoszty pedig a kultu­rális ügyekben — azelőtt meg nem jelent könyvek közlése, éles problematiká­jú és szokatlan formájú fil­mek széles körű bemutatá­sa, az azelőtt érinthetet­len „irodalmi nagyságok” nyílt kritikája — a szovjet értelmiséget a szellemi terü­letre vonatkozó nyilvános­ság nem kevésbé aktív hí­vévé telte; mint a. szovjet fogyasztókat gazdasági té­ren. A nyilvánosság az olyan, a közönség széles körei szá­mára látszólag tabutémák­ba is merészen behatolt, amilyen például a jog. A Lityeratúrnaja Gazeta egyik legutolsó számában a szov­jet börtönökben levő hely­zet , problémáját vetette fel; a Moszkovszkije Novosztyi azt a kérdést tűzte napi­gazdasági megújulás egv-egv fontos területével. így töb­bek között konkrét javasla­tok, intézkedések születtek a műszaki fejlesztés meg­gyorsítására. Szükséges, hogy a gazdasági egységekben is végiggondolják tennivalói­kat. A pártszervek, az alap­szervezetek bátorítsák, se­gítsék a gondolkodó, az újí­tó, a többre törekvő embe­reket. Támogassák a ter­mékszerkezet módosítását, a központi, gazdaságfejlesztést szolgáló, programokhoz va­ló csatlakozást, a jobb mi­nőségű, eredményesebb munkát. Végezetül Ozsvárt József, a Központi Bizottság ápri­lis 28-i üléséről tájékoztatta a testület tagjait, a meghí­vottakat. zója a technikai megújulás, a termelés, a jövedelmező­ség közötti összefüggést emelte ki. A pártbizottság az előter­jesztést és a vitában el­hangzottakat jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt köve­tően személyi kérdésekben döntött a testület. Boldvai Lászlót, a KISZ Nógrád Megyei Bizottságának első titkárát, és Sajgó Ferencet, az Érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Ter­melőszövetkezet elnökét megválasztotta a megyei pártbizottság tagjának. Az időközben bekövetkezett vál­tozások miatt, s szükségessé vált a pártbizottság mellett működő munkabizottságok kiegészítése is. A testület megválasztotta a fegyelmi bizottság tagjának Kisbene- dek Miklóst, a pártépítési munkabizottság tagjának Boldvai Lászlót, az ifjúság- politikai munkabizottság tagjának Puszta Bálát és Mátrai Józsefet, a gazda­ságpolitikai és szövetkezet­politikai munkabizottság tagjának pedig Mihálvné Balázs Melindát és Juhász Andrást. Végezetül a testület tag­jai tájékoztatót hallgattak meg a két pártbizottság ülése óta eltelt időszak eseményeiről, valamint a további feladatokról. rendre, vajon indokolt-e manapság a halálbüntetés alkalmazása. A „glasznoszty” nyugati értelmezése és a szovjet nyilvánosság között azonban elvi különbség van. Ennek lényege az, hogy a Szovjet­unióban jelenleg végbeme­nő, valamennyi folyamat a szocializmus erősítésére irá­nyul. Számunkra nemcsak a mai napnak, hanem jö­vőnek is ez a jelszava: „Több szocializmúst!” Tő­lünk pedig azt követelik, hogy — éppen ellenkezőleg — a „glasznoszty” segítsé­gével aláássuk a szocializ­mus pilléreit. Kénytelenek vagyunk kiábrándítani kri­tikusainkat: a szovjet em­berek egyáltalán nem szán­dékoznak lemondani szo­ciális vívmányaikról, csu­pán azért, hogy eleget te­gyenek egyes nyugati ele­mek kívánságainak. M inden szovjet ember, minden nyugati megfigyelő olvas­hatta a több millió példány­ban megjelenő Pravda 1987. január 28-i számában Mi­hail Gorbacsovnak azt a kijelentését, hogy csupán a demokrácia révén lehet tág teret nyitni „a szocializmus leghatalmasabb alkotóere­je — a szabad országban levő szabad munka ás sza­bad gondolat” számára. Vitalij Tretyjakov, az APN szemleírója Értékteremtő tudományos munka .Glasznoszty” nagy nyilwánossőg Mi a célja a szovjet sajtó nyíltságának? Következetesség a végrehajtásban A kommunisták példájával ' " " .’v;í

Next

/
Thumbnails
Contents