Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
A nóqrád PALOTÁSHALMOM Lakni muszáj „Nomen est omen?” — kérdeztem magam- ban úton hazafelé, noha tudom, hogy a latin mondás — a név a végzet —, baljós dolgok, ra vonatkozik. De> ezúttal a Palotáshalom elnevezésen rágódtam, ahol a név előtagja „Pa. lotás”, mintha valami jelenidejű jóra is utalna. Mert, ha palotákat nem< de néha több mint tisztességes küllemű házakat bőségesen láthattam. Ámbár kissé visszájára fordítottam az ókori bölcseimet, s jó kicsengést adtam neki, mégsem mondhatom egyértelműen, hogy ezek a házak kizárólagosan a boldogság fészkei lennének. Hiszen — milliók tudják —, építkezni> pénzt kuporgatni. építőanyagot és mestert felhajtani, segédmunkásokat toborozni, s évtizedekig adósságot nyögni, igazán nem tartoznak a kurta földi lét kellemetességei közé. Ma, kicsiny országunkban, nem hajózni, hanem lakni muszáj. Kerüljön bármibe is. ... ki győzné kiszámolni... A Szabadság út 53. alatt álldogáló porta, kínálja magát a fényképezésre. Íme, a régi és az új! A képre ugyanis, a majdnem elrombolt ócska mögött magasodó, friss, belülről még be sem fejezett házat vetítette a lencse. A ház, ha teljesen elkészül, bizonnyal szép leszA kapuban pipás öregember, ösztövér, fején kucsma, derekán öv szorítja a kabátot. A beszélgetésre egy idősebb. fésülködő asszony is előkerül. Szépvölgyi Józsefné, foga között haj tűvel tessékel beljebb. — A férjem 76 éves, 1956 óta leszázalékolt, én is a hatvanharmadikban vagyok. A férjem nyugdíja 3100 forint, most emelték, az enyém 2600. Itt ez aiz építkezés, kell a pénz- — A tükörbe néz, utolsót igazít a haján. — A nyugdíj mellett dolgozni járok. Fél egykor indul a busz, megyek Gödöllőre, a Ganz-villamosságába. De már ez sem olyan, mint volt, mert korábban háromezer forintot kaptam, most csak ezernyolcszázat. Nem dolgozhatom többet tizenkét napnál. Nincs pénze a gyárnak. Bejön az öreg is. — A régi ház — mondja pipája mögül —, vagy háromszáz éves. Két szoba, konyha. .. Valamikor erdőben állt- A régi térképen rajta is volt — S kissé kihúzza magát, mintha valamely jeles őst említett volna. — Évek óta építkezünk — ragadja vissza a szót Szépvölgyi Józsefné- — Elkezdtük 1983-ban... van egy lányunk, nem akar férjhez menni, neki majd jó lesz. Most Pesten, a postásszállón dolgozik, takarít, háromezret keres, de jönne haza, mert kevés az a pénz. Míg mesél, körülkísér- Á konyha hozzávetőleg kész. A három szoba is. A fürdőszoba berendezést vár. csakúgy, mint a szobák. A tetőtér feljárója elzárva. Majd, ha ké- rü' arra is. •. Aztán számolni kezdünk. A lánynak 150 ezer forint induló tőkéje volt. A két öreg 80 ezer kölcsönt vett fel. a lányuk 220 ezret. Milyen a sors; ha Szépvölgyinének csak hét forinttal kevesebb akkor a nyugdíja, akár eltartottak lehettek volna, az pe. dig nvolcvanezer forint kedvezmény lett volna. Volna és megint csak volna; a fránya hét forint miatt, lesz mire fordítani a nyugdíjakat, s aligha adhatja fel állását Szépvölgyi Józsefné- S, hogy hány pipát szív ki az öregember, míg kész lesz a ház. míg bútor is kerül belé, ki győzné kiszámolni. Tájkép csata közben Palotáshalom szép falu. Igaz, akadnak itt is fölöslegesen hivalkodó majdnem paloták, cifra kerítések, de a magafitogtató építkezéseket a szolidabb, célszerűbb és tetszetősebb házak váltják fel. Azon azonban már lehet gondolkodó, hogy ezek azok a tájba ;llő epííminyek-e, mi. lyeket az építészek oly előszeretettel om'/»gémek, igaz, építésze vá’ogtti !• In "y ki es mit tart annak, s ez is tisztázandó: mi is a táj? A távoli hegyeket értsük annak, avagy a legkülönbözőbb korokat, s pénzbeli állapotokat tükröző mindenféle házakat? Attól tartok, lettlégyen bármily tisztességes a szándék, hogy falvaink szépek legyenek, számos gátja van annak, hogy valóban tájba illő, lakályos, s elérhető árú házakat húzzunk fel. Egyelőre örüljünk annak, hogy mondjuk a palotáshalmi Mikszáth Kálmán utcában nagyjából egységes képet láthatunk az új házak során végigpillantva, hogy — igaz vakolatlanul —, de a Szabadság úton is magasodik néhány újsütetű otthon, s örülni kell annak a látványnak is, amit a valamikori Palotás 4s a korábbi Héhalom között szemlélhetünkAmolyan tájkép csata közben. Homokhegyek, és kavicshalmok, zsákok, vasak, kötelek drótok és madzagok, szélfútta por és monoton zajjal forgó betonkeverő, mindenféle árok és gödör. Utca épül itt. Van. ahol csak az alapokig jutottak, s akad — igaz egyetlen egy —, ame,yik már befejezettség külső jegyeit viseli magán. Ahol a betonkeverő forog, emberek is találtatnak. Először a .,csafc após” (aki nevének mellőzését kéri, mert rokkantnyugdíjas, s tudott dolog, hogy egy rokkantosított, ötvenes évei derekán levő férfi, még a veiénél sem dolgozhat) válaszol néhány rövid kérdésre. „Esztendeje építkezünk. Hogy mikor lesz készen a ház? Azt én is szeretném tudni. Hogy mennyit is ér majd. ha készen lesz? Ügy egymillió-kétszázezret Mert- kérem. lehetne olcsóbb is. de az építőanyag..-” — S legyint csak, amolyan tétova fé’mozdulattal; rám néz, mint, aki biztos benne- a mondatot képes vagyok befejezni. EL mondja még: lánya, « veje agrár szakemberek, albérletben laknak havi ezerötért, egy gyerek már van, a, másik a jövő hónapra esedékes. Trabant fékez, előkerül a vő, de nyilatkozni nem szeret, a nevét kéri kihúzni, annyit azonban megmond: a Pásztói Állami Gazdaságban dolgozik. — Nyolcszázötvenezer forint lesz a beköltözésig- A tetőtér, rel —, ha lesz tetőtér — kerül majd egymillión felük A szokásos kölcsönökön. a gyerekek után kapható pénzen felül az állami gazdaság is adott 120 ezer forintot. A többi saját rész. Tudja — melegszik a témába — nálunk az a probléma, hogy nincs rokonság... így az összes pénz húsz százaléka munkabér, 65 százaléka anyag, plusz szállítás ... Csak az étel-ital felmegy huszonötezerre. •. Az anyagbeszerzés eszméletlen dolog. Mert az igaz, hogy akinek van pénze, mindent be tud szerezni. De, akinek nincs..- Anyag van is, nincs is.., például az ablakokat úgy kellett összeszedegetni- Nekem a Mátra gázbetonnal, a falazóanyaggal még szerencsém volt, mert, amikor kezdtünk, kapni lehetett: most már azért is sorba kell állni. A cserép nehéz ügy, fa van. A „csak após” még megtoldja: — Anyag utón mindennap menni kellett Mondták, hol- hap itt lesz. jött egy hét múlva. Ha volt kis jatt, érkezett az anyag. Ha nem volt várni kellett.. • Az utolsó kérdéstől el felhősöd ik a tulajdonos homloka. Pedig csak egy egyszerű mondat: — Mennyi lesz a rezsi? — Jó négyezer körül. Egyszer az anyós, egyszer anyuka A tanócsházán Markolt Ger- gelyné, az elnök, és Krekács Judit vb-titkár szolgál tudnivalókkal. Ezek szerint, a három társközség négy településén öt év alatt, száznál több ház épül. A tanács — változó keret felett rendelkezvén — változó számban ad kamatmentes építési kölcsönt- Idén három- százezer forint osztható szét. — A cél — mondja Markolt Gergelyné —, a fiatalok letelepedésének támogatása. Jelentkező a kölcsönre már sok van, s áprilisban dől el, hogy kik is kapnak. Most. a két település. Palotás és Héhalom összeépítését szorgalmazzuk, de tervezzük a társközségekben építkezők támogatását is. Nálunk — folytatja az elnök —, nagyobbak a gondok, mint sokhelyütt, mivel saját építőanyag-telepünk nincs. legközelebb Jobbágyiban és Szirákom van lerakata a Pásztó és Vidéke Áfésznek. Vannak magánfuvarosaink, de sokat segítenek az építőanyagok szállításában a munkahelyek- .. Elmondta még: a palotási településrészen már kevés a tanácsi értékesítésű telek, vL szánt Kisbágyonban, Héhal- mon, Szarvasgedén nincs ilyen gond. Szó esett róla: a közművek itt pontosan úgy nincsenek arányban az új építkezésekkel- mint országszerte szinte mindenütt. Beszéltünk arról, hogy a házak java része több generáció részére is alkalmas lenne. — Alkalmas lenne — hangzott a kérdésre a felelet —, ám nem jellemző. Pazarlók voltunk, s részben vagyunk is az építkezésekben. Mert hiába sokszor a nagy ház, a fiatalok is megépítik a magukét- Igaz, mostanában, négyzetméterben kisebbednek a házak. Korábban csupa 100 négyzetméteren felüli épült, most a 70—80 négyzetméter sem ritka. Kevesebb a „magtár”. Az ok kézenfekvő: ke. vesebb a pénz is. Így mintha a korábbi versengés is háttérbe szorult volna. S, hogy — hiába rokoni, baráti segítség. hiába kerül ily módon „csupán” 6—7 ezer forintba egy lakás négyzetmétere —, mekkora terhet jelént az építkezés, különösen fiataloknak, arról szól a rövid történet— Egy fiatalasszony jött a múltkor — meséli Markolt Gergelyné —, nemrég fejezték be az építkezést, rá is ment apai, anyai. Mondta a fiatalasszony: „De jó, amikor a hónap felén túl az egyik hét végén az anyós mondja együnk náluk, a másikon anyuka mondja, együnk náluk,. Nem ők az egyetlenek — teszi még hozzá a tanácselnök.-. Hat ökörrel sem... Valaki azt mondta: „Nesajnáld őket. Fizetést kapnak a gyárból, a tsz-ből, van háztáji, összejön az a pénz. ami a házra kell.” Nem tehetek róla: sajnálom őket; és sajnálok minden átlag állampolgárt, akinek nemcsak a háza, de az adóssága is egy életre szól. A házravaló —, mint az építkezések sokasága mutatja —, tényleg összejön. Csak az a kérdés, milyen áron? S, ha az árról van szó, nemcsak a pénzre kell gondolni- Mert a házak árába beszámítandók az elrongyolt idegek, a lehajtott szervezetek. Csoda-e, ha valaki egyszer leteszi magát valahol, mert megépült a háza, hat ökörrel sem hagyja magát elvontatni; még akkor sem, ha elemi érdekei kívánnák így. Ekként leszünk röghözkötöttek. Palotáshalmon, s szinte mindenütt, holott egyre mobilabbak- ká kellene lennünk. Hiszen sokat hallani mostanság: nem biztos, hogy mindenkire ott van éppen szükség, ahol jelenleg van. SpeidI Zoltán .... — Ilyen volt ilyen lesz.., Űj házak a Mikszáth Kálmán utcában. Tájkép csata közben. avagy a beton útja. — (Rigó Tibor felvételeQ
