Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-10 / 85. szám

•NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Néerv évtized a közösség szblgálotában A messziről jött társadalmi munkás — A társadalmi munkát 40 éve kezdtem el a soproni bá­nyamérnöki karon, ahol a kollégák, munkatársaim szak- szervezeti titkárnak választot­tak meg 1947-ben — idézi em­lékeit Dehény Zoltán nyugal­mazott bányamérnök- Apám, mint középiskolai tanár- az oktatást és a nevelést válasz­totta hivatásának. Példáját én is követtem a bányamérnöki karon, a munkatársaimmal pedig szakszervezeti titkár, ként foglalkoztam... Sopronból az intézetet Mis­kolcra helyezték át, itt ad­junktusnak nevezték ki- In­nen jött Salgótarjánba, ^a bá­nyatröszthöz mérnöknek' _E15- ezör itt a szakszervezeti moz­galomban végezte társadalmi megbízatását. Munkájáért ér­zett felelősségét, szorgalmát figyelembe véve, újabb tár­sadalmi megbízatásokat ka­pott. Így választották még a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság körzeti titkárának, majd a népi ellenőrzési bizottság­nál az ipari szakcsoport el­lenőrzési csoportvézetőjeként te vék en yked ett. Lakóhelyén — a 46-os kör­zetben — 20 évvel ezelőtt vá­lasztották meg a Hazafias Népfront körzeti bizottsága vezetőjének- Szerényen, be­csületesen látta el ezt a tár­sadalmi munkáját is, ezért a lakótársai már négy ciklus­ban újból megválasztották. Lelkiismeretességét, szor­galmát nagyra értékelik, szá­mos oklevél tanúsítja, hogy erőfeszítései nem voltak hiá- bavalpak. Társadalmi tevé­kenységét 1963 óta szinte min­den második évben oklevelek­kel ismerték el. Szakmai munkáját 1975-ben a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatával, 1980-ban Kiváló dolgozó oklevéllel honorálták- A HNF országos' titkársága a kitüntető jelvényt adományoz-- ta neki 1982-ben. Az áltála szervezett- irányí­tott és végzett társadalmi munkákról pontos, precíz nyil­vántartása van, s ez igen fi­gyelemreméltó. Eszerint 1985 december 1-től 1986. november 30-ig 654 társsal végzett tár­sadalmi munka -értéke 1 377 850 forint- így az egy főre jutó társadalmi munka értéke 2107 forint. A jelentés tételesen tartal­mazza, hogy az elmúlt évben a körzetében 47 346 óra se­gédmunkát, 2052 óra szak­munkát végeztek és 249 gépi órát dolgoztak, a felhasznált ingyenes anyag értéke 16 900 forint volt­— A múlt évben elért ered­ményeink is köteleznek arra, hogy környezetünk védelme ér­dekében fáradozzunk. Így a Bajcsy-Zsilinszky úton a ré­gi, alaktalan akácfákat ki­vágjuk és helyükre hársfákat ültetünk. A játszótér elé élő sövényből kerítést készítünk, virágoskertet létesítünk, a terü­letet gyepesítjük, a járdákat felújítjuk. A Jesse-fél-e domb­oldal rendezését is elvégez­zük — fejezte be teendőik so­rolását Dehény Zoltán­Aki fát ültet, a jövőre Is gondol. A nyugdíjas bánya­mérnök, élethivatásának te­kinti foglalkozni á lakótársai­val, a választóival. Mozgósíta­ni, szervezni, irányítani a tár­sadalmi feladatok végrehajtá­sát — ez a mindennapi teen­dője. Fodor Kellene már egy új cipő •4 salgótarjáni Pécskó Aruház cipőosztályán igazi dél­utáni csúcs látványa fogad. Fiatal lányok kis csoportja a divatcipőket nézegeti, próbálgatja, közben élesen felcsen­dül egy-egy hang: „Nézd azt a cuki sárgát, azzal a piros masnival!” S már dobja is le a megunt régit, s nagy igye­kezettel préseli lábfejét az új csodacipellőbe. Elégedetten szemlélgeti mutatós lábát a tükörben, társ­női is elismerően mondogatják: „De jól nézel ki”. ,,£n is elfogadnám!” „A helyedben megvenném!” ö azonban hirtelen kijózanodva, kedvetlenül lehúzza lábáról, s las­sú mozdulatokkal visszateszi a polcra, e szavak kíséreté­ben: „A, most sajnos nincs egy vasam se!” Majd oda­megy a holmijához, s unott egykedvűséggel visszadugja lábát a saját csizmájába. Idősebb, fejkendős nénike fáradtan ereszkedik le az egyik székre, fekete táskáját szorosan, féltőn maga mellé húzza. Kezében végre a kiválasztott: a szürke, puha, fű­zős. Nehézkesen, görnyedve veti le kopott lábbelijét. Nem kér, nem is kap segítséget... Szerencsére jó a kiválasz­tott nagyság, nem kell újra keresgélnie. Sóhajtva előve­szi pénztárcáját, s kosarával a pénztár felé ballag. Tíz év körüli élénk kislány kelti fel figyelmemet, csi­nos, fiatal mamája láthatóan nehezen uralkodik már tü­relmetlenségén. Már legalább az ötödik próbánál tarta­nak. Az ismerős eladónő meggdóan hozza-viszi az újabb és újabb fazonú topánkákat. „Anyu, ez a piros-fehér olyan szép. de nagyon drága.” — Kislányom! — így az anyuka. — Nem az a fontos, hogy drága.e, vagy sem. Csak arra figyelj, hogy kényel­mes legyen! S miközben gyermekét oktatja, ügyesen egyensúlyoz az imbolygó, aranyozott, kopogó sarkakon. — mihalik — A serdülők egészségi állapota Elkészültek az első össze­sítések a serdülőkorúak egész­ségi szokásait, magatartását vizsgáló nagyszabású felmé­résről, amelyet az Országos Egészségneveiéi Intézet — az Országos Csecsemő- és Gyer­mek-egészségügyi Intézettel, valamint a Központi Sta­tisztika Hivatallal közösen — készített a WHO nemzetközi kutatási programja keretében. A fiatalok és a középkorú­ak körében világszerte nö­vekszik az egészségkárosító szokások okozta megbetege­dések, halálozások száma. Ezért határozta el az Egész­ségügyi Világszervezet, hogy megvizsgálja a különböző or­szágokban az iskolás korú gyermekek életmódját, egész­ségmagatartását. Hazánkban tavaly február­ban több mint ötezer hatodik, nyolcadik, illetve középiskolai második osztályos töltötte ki a WHO kérdőívét, s egyúttal válaszolt azokra a speciális kérdésekre is, amelyeket a ma­gyar szakemberek állítottak össze a hazai problémák is­meretében. > A számszerű eredmények meglepőek: kiderült például, hogy a megkérdezett fiatalok­nak mindössze 19 százaléka ítéli nagyon jónak saját egész­ségi állapotát. Elgondolkodta­tó. hogy a serdülők mindössze 92 százaléka mosakszik naoon- ta, s a gyerekek 13 százaléka csak hetenként egyszer, vagy annál is ritkábban használja a fogkefét. Teveverseny Szaúd-Arábia fővárosának, Híjadnak a közelében évről évre teveversenyt rendeznek. Az állatokat már négy héttel az esemény előtt Rijadba vi­szik, s ott gyakorolnak velük, hogy a 22 km.es távon mint­egy 3000 fajtársukkal meg- küzdve megállják a helyüket. A versenyt két osztályban futják. Ismét tv-híd Több száz amerikai és szov­jet újságíró „találkozhatott” egymással szerdán a Moszkva és San Francisco között létre­hozott újabb „tv-híd”, azaz műholdas televízióskapcsolat segítségével. Az újságszerkesztők ameri­kai társaságának éves tanács­kozása elé időzített kétórás párbeszéd résztvevői a két or­szág tájékoztatási rendszeré­ről, s az egymásról alkotott kép eltéréseiről cseréltek véle­ményt. A vita során az egyik amerikai újságíró maga is rá­mutatott, hogy „az amerikai közvélemény sokkal egysíkúbb képet alkot a Szovjetunióról, mint ők mirólunk”. Vlagyimir Pozner, a moszkvai televízió kommentátora viszont elismer­te. hogy a szovjet újságírók néha „túlhangsúlyozzák” az amerikai élet olyan negatív vonásait, mint a munkanélkü­liség vagy a szegénység. A szovjet és az amerikai új­ságírók párbeszédének egyes adatok szerint mintegy 120— 140 millió nézője volt a Szov­jetunióban. A tavaszi szünidőben a palotáshalmi iskolások is csatla­koztak a megyei társadalmi munkahónap akciójához. A KISZ-fiatalok társadalmi munkában festik a község játszó­terének mászókáit és a hintákat. —RT— Gál József a társmatróz és Fa Nándor éppen nem a vízben, hanem a hajón kapitány Viharban az Atlanii-cceánon Erőt gyűjt a Szent Jupát Különös vitorlás közeledett március 15-én délután 5 óra­kor — argentin idő szerint, hisz ekkor a Duna mentén már este kilenc órát jelzett az óramutató — Buenos Aires San Fernando nevű kikötőjé­hez. A hajó tépett volt, a be­jegyzések szerint Szent Jupát névre hallgatott, s azonkívül, hogy a távoli Magyarország­ból érkezett, semmi sem volt bizonyos az argentin kikötői hatóságoknak. Bizony senki sem vájta a- hajót erre az időpontra, bármennyire készült a Buenos Aires-i magyar koló­nia. A derék és udvarias ki­kötői rendőrök spanyolon kí­vül egy nyelvet sem beszéltek, azt azonban meg tudták kér­dezni a két hajóstól: honnan jöttek? Az új-zélandi Auck- landból — mondták a magya­rok, csak hát az útlevélben nem volt új-zélandi pecsét. Fa Nándor és Gál József elfe­ledkezett hatvanhat nappal korábban erről a fontos hiva­talos teendőről. A többi kérdésre sem kap­tak az argentinok egyenes és érthető választ. Ki a kapi­tány? Ki a legénység? Arra a válaszra, hogy a Szent Ju- pátnak két kapitánya van, és ők egyben a legénység is, csak a fejüket ingatták. Az úi-zélandi kikötőből ja­nuár 11-én futott ki a Szent Jupát. Akár az érkezés, a bú­csúzás is ünnepélyes volt. Pi- ros-fehér-zöld zászlók, him­nusz, és kicsit angolos akcen­tussal kiejtett mondat: jó sze­let! Északról kerülték meg hajósaink Űj-Zélandot, maid dél felé irányították a hajót. Az 50. szélességi fok mentén haladtak, a tenger hullámos volt, de barátságos. A napi munka egyformaságát csak a magyar, ausztrál és új-zélandi rádióamatőrökkel váltott mon­datok oldották. Santa Inez szi­geténél délután kettő óra húsz perckor pillantották meg az első vitorlást — február 26- án. A veszélyes Horn-fok kö­zelében voltak. A szél egyre erősödött, két-három emeletes hullámok dobálták a Szent Ju- pátöt. Kemény küzdelem volt a dél-amerikai kontinens csücskének megkerülése. Újra északnak vették az irányt, az 50. szélességi fok mentén. A 61. hosszúsági fok közelé­ben újra hajót pillantottak meg. s ez már nem vitorlás, hanem egy korszerű bahamai kereskedelmi hajó volt. Nem csak lélektanilag fontos az ilyen találkozás. A Szent Jupát csillagászati navigációs mű­szerrel állapítja meg ugyanis helyzetét. Csakhogy nem min­dig felhőtlen az ég. Az utób­bi esetben bonyolult matema­tikai számításokra és bizony „saccolásra” kell hagyatkozni­uk. Tény: a Szent Jupát ka­pitányai és egyben legénysége sohasem tévedett 1—2 mér­földnél nagyobbat. Most is így voR, amikor a bahamai meg­adta a pozíciót. Fa Nándor és Gál József március 6-án azt jelentette a székesfehérvári rádióamatőröknek: az idő ki­tűnő, nemsokára .elérik Dél- Amerika partjait. Azután meg­szakadt az összeköttetés. Mi történt? Napokkal később mondta el Buenos Airesben Fa Nándor és Gál József a ne­héz órák hiteles történetét. Egyik óráról a másikra 130 kilométer/órás szélvihar csa­pott a tengerre. Ekkora vihart bizony a Csendes-óceánon ed­zett Szent Jupát nem látott. A tetejébe éjszaka volt. Gál Jó­zsef a kajütben aludt. Aztán az egyik hullám dióhéjként felkapta a hajót, negyvenöt fokkal megfordította (ez volt a szerencse, de a jó hajósnak ez is kell) és a vízre döntötte. Hosszú percekig voltak ebben a helyzetben a vízen. Fa Nán­dor lerepült a hajóról, de az nem borult rá (ismét a sze­rencse!). Biztonsági kötele a közelben tartotta. Ekkor „talpra állt” a Szent Jupát. Az árboc felkapta Fa Nán­dort kötelestől, s a derék ma­gyar világjáró ég és föld kö­zött szemlélte az At’anti-óce- án viharát. Azután újabb szél­roham: a megdőlt vitorláról leakadt a kötél, s Fa Nándor újra a hullámhegyekkel küz­dött három méterre a hajótól. Fa Nándor és Gál József napok óta az argentin yacht- klub vendége, no meg a Bue­nos Aires-i magvarok Hungária klubja is gondoskodik róluk. A bajóra csövön vizet és vil­lanyt vezettek az argentin ki­kötői hatóságok. A Buenos Aires-i újságok címoldalán szerepeltek, s a Ganz-Danubi- us kirendeltségvezetője is el­mondhatta a rádióban, hogy ezek a fiúk abból az ország­ból érkeztek, ahonnan a húsz kikötői daru származik. A ha­jósok napirendje: reggeltől ké­sé délutánig munka, aztán is­merkedés az országgal. Remé­lik, hogy egy hónap alatt el­készülnek a Szent Jupát rend­behozásával, s azután irány Montevideo és Rio de Janeiro, Igyekezni kell, mert szeptem­ber 26-ra, — az előzetes terv szerint — Opatiába kell érkez­ni. Azután háza. Jó szelet, Szent Jupát! R. L. Példaadó nyugdíjasok Hátraverebélyben Kilencedik esztendeje idén, hogy megalakult Mátravere- bélyben a nyugdíjasok klub­ja. Oljlan emberek részvételé­vel- akik több mint fél év­század-dal előtte együtt gyere, keskedtek. együtt töltötték a fiatalságukat, de sokuk még a munkáséveket is- Kőműve­sek, ácsok, bányászok voltak hajdan; csak keveseknek ada­tott meg a lehetőség a tanu­lásra, önképzésre. Legtöbbjük felnőttként pótolta a mulasz­tást. Sokan közép-, vagy fel­sőszintű vezetőként búcsúz­tak a munkahelytől. A nyugdíjasklub vezetője Verebélyi András, egykori ál­talános iskolai igazgató, aki csaknem negyven esztendeig községi tanácstag is volt. Olyan ember, aki akár tanácstagi, akár iskolaigazgatói minősé­gében nyitott szemmel és ér­zékeny füllel élt a községben- Az ő szervezőmunkájának köszönhetik a klubtársak, hogy csaknem egy évtizede tartalmas együttléteknek le­hetnek részesei. Az azonos érdeklődés. az azonos életkor hozta össze a verebélyi nyugdíjasokat, akik­nek heti egy alkalommal tör­ténő összejövetele mára nem­csak a közös, kulturált idő­töltésre alkalom, hanem egy­fajta fórum is a község éle­tében. Ök azok ma a telepü­lésen. akik példát mutatnak másoknak akár a munka, akár az együttélés, vagy a kulturá- lódás és a kitartás terén. Kötött foglalkozásokon is­mereteiket bővítik még most is, s ezeken aktuális társa­dalmi. gazdasági, vagy politi­kai témák éppúgy szerepel­nek, mint földrajzi, helytör­téneti, művészeti, vagy éppen­séggel kertészeti tudniva’ók. Magukra vállalják a társadéi, mi munka szervezését, de szü­lőfalujuk gyarapodáséért sa­ját erejüket sem sajnálják- A társadalmi munkát részletes terv alapján végzik. Idei tervben járdafelújítás, a temetőkert rendezése és az úgynvezett „kőlány” kijavítá­sa szerepel. Az utóbbihoz Mát- raverebélyben a füllentő le­ány legendája fűződik. Az ap­jának vitt kosztból a leány útközben a húst kiette, majd égre-földre esküdözve mond­ta : „Váljak kővé, ha volt ben­ne hús’” A hamis esküvés me­mento ja máig a tsz_major hát­só fertályánál megbúvó kő­építmény. Svájc tisztább levegőt akar Az egykor\gyógyító hatású svájci levegő ma már olyan mértékben szennyezett, hogy .félő, tönkreteszi az ország er­deit. A fák fele beteg, s jó részük szinte haldoklik a szennyeződésektől — legalább­is így véli egy kormányzati jelentés, amelynek alapján az ország törvényhozása cselek­vésre határozta el magát. A svájci szövetségi gyűlés — az ország parlamentje — kötelezte a kormányt, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek 1995-ig az „ötvenes évek levegőjét” hozzák vissza. Hamar kiderült azonban, hogy rendeleteket alkotni könnyebb, mint azokat végrehajtani. Központi akció híján a he­lyi hatóságok maguk láttak dologhoz. Két városban — Bázelben és Badenben—ezen­túl megbüntetik azokat a gép- járművezetőket, akik nem ál­lítják le a motort a piros lám. pánál. Zürichben tervet fo. gadtak el, amely az utak szű­kítésével és a parkolóhelvek csökkentésével fogná vissza a városi forgalmat. St. Gallen kanton kormánya már a köz­ponti üzemanyag-elosztást fontolgatja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents