Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

Előnyös szemléletváltozás A termelőmunka szerves része a munkavédelem A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben értékelték a múlt évi munkavédelmi _ tervben foglaltak végrehajtását. A vállalati tanács legutóbbi ülé­se elé került beszámoló meg­állapítja: tavaly a legfonto­sabb feladat volt a megelőző két évben kialakult kedvező baleseti helyzet megőrzése, il­letve javítása. Ezt a célt 1986- ban nagyrészt sikerült elérni. A kivizsgálásra kötelezett üzemi balesetek száma ta­valy tovább csökkent és a vállalat történetében először száz alá került. Az ezer em­berre jutó balesetek száma 28, ami 2 százalékos csök­kenést jelent. Ezzel szemben viszont 11,8 százalékkal növe­kedett a baleseti táppénzes- napok száma az előző évhez viszonyítva, örvendetes, hogy tavaly halálos, csonkulásos, vagy azonnali bejelentésre kötelezett üzemi baleset nem történt a kohászati üzemek­ben. Felmerül a kérdés: miként sikerült ezeket a jó eredmé­nyeket elérni? A legfonto­sabb összetevő, hogy a leg­több vezetőnél sikerült szem­léletváltozást felmutatni, így mind többen tekintik a mun­kavédelmet a termelőmunka részének. Az is szerepet ját­szik a sikerben, hogy a mun­kavédelem szinte minden ele­mét szigorították, s érezteti hatását a munkakörülmények javulása az elmúlt években. Az 1986. évi munkavédel­mi terv megvalósítása sikeres volt. A tervben 75 téma meg­oldását szerepeltették a mun­kakörülményeknek. a bizton­ságos munka feltételeinek ja­vítására. az egészségre ártal­mas munkahelyek csökkenté­sére. Kiemelkedő helyet ka­pott a vállalati fűtési rend­szer korszerűsítése, valamint a vállalati, úthálózat aszfalto­zása. A munkavédelmi terv­ben szereplő feladatok közül 67 témát valósítottak meg több mint ötvenmilliós költ­ség felhasználásával. Idén a tavalyi jó eredmény tartása, s elsősorban a bal­eseti táppénzesnapok növe­kedésének megállítása a cél. Az év jól indult, s közvetle­nül az első negyedév vége előtt elmondhatjuk, hogy az azonnali bejelentésre kötele­zett baleset nem volt. Eddig 22 baleset következett be. ezek fele a hengerműben történt. Mivel jelenleg ebben a gyár­részlegben a legnagyobbak a termelési feladatok, s már ké­szülődnek a nagy rekonstruk­ciós fejlesztésre is, a munka- védelmi szervezetnek, a gyár- részlegvezetőnek és az aktí­váknak céltudatosabb bal­eset-megelőző munkát kell vé­gezni. Nagyon fontos a tervszerű munkavédelem, nem csök­kenhet a dolgozók fegyelme, a munkavédelmi előírások ma­radéktalan betartása. Ebben segít a vállalati munkavédel­mi szabályzat is, amit ezek­ben a napokban igazítanak a legújabb rendeletekhez. Új paradicsom betakarító gép A visszafogott rendelések ellenére: fldósságmentes negyedév a Widentánál A ^GRÁNIT” Csiszolószer­szám- és Kőedénygyártó Vál­lalat Widenta romhányi gyá­rának idei tex-melési terve el­éri a 100 millió forintot. Az elmúlt évinél némileg maga­sabb követelmény teljesítése nehezebb feltételek között in­dult. Ezt mutatja az első ne­gyedévről készített értékelé­sük is. 1986 januárjában szinte egész évre biztosították pia­caikat. ezzel szemben az idén mindössze két hónapra tud­ták eladni megrendelőiknek a termékeiket. Nehezítette a helyzetüket , hogy a rendelés- állomány sem volt megfelelő, emiatt kisebb munkaerő-átcso­portosításra volt szükség. A hirtelen jött januári hideg Időjárás kedvezőtlen hatása jelentkezett az exportrende­lésekben is. A negyedév végé­re azonban javult. a helyzet. Az év első három hónapjá­ban 25 millió forint értékű csiszolóidomot és polírpapírt állítottak elő. A kanadai bér­munka értéke elérte a félmil­liót. Exportárbevételük pedig meghaladta a 2 millió forin­tot, melyből egyhatod részt képviselt a tőkéskiszállítás. Időközben a termékösszeté­tel is a kívánatos irányba to­lódott el: a kerámiakötésű gépipari és polírkorong tette ki gyártmányaik 50 százalékát. A műszerészeknek majd 5 millió forint értékben szállí­tottak dörzsszerszámokat, de jelentős mennyiséget képvi­selnek a fogászati korongok is. Az első negyedévben ki­elégítő volt az alapanyag-ellá­tás. Ennek java része tőkés- importból származott, ezért a vele járó ésszerű takarékos­kodás meghatározó szerepet játszott az első negyedévi gaz­dálkodásban. Csupán a csi­szolóvászon beszerzése bizo­nyult nehezebbnek az im­portanyagok közül. Üj, nagy teljesítményű pa­radicsom betakarító gépet fej­lesztettek ki a hazai szakem­berek. A berendezést a MÉM Műszaki Intézet irányításá­val a soroksári paradicsom- termesztési rendszer taggaz­daságaiban próbálják ki. Az elmúlt év őszén már műkö­dött a gép. az idén megis­métlik a kísérleteket, és utá­na kezdődhet meg — az ered­mények ismeretében — a so­rozatgyártás. A mezőgépfejlesztő intézet szakemberei olyan berende­zést terveztek, amely a ré­gebbi gépekkel ellentétben be­takarítás közben a paradi­csom nagy tömegű szárát nem tépi föl, csak a bogyókat „fé­süli* le róla. így — mivel a gyökértépés, a talaj és a nö­vény szárának felhordása jó­részt elmarad — a betakarí­táshoz feleannyi energia szük­séges, mint a hagyományos gépek esetén. A gép előnye, hogy a terményt tisztábban takarítja be. Műanyagból ké­szült fésülőszerkezetének le- választóujjai az ütéstől meg­kímélik a paradicsomot, en­nélfogva nemcsak konzerv­gyári, hanem kisebb váloga­tás után — friss áru betaka­rítására is használható. Az új gépből eddig ötöt készített el a HÓDGÉP Vál­lalat. A típust az AGROMAS kertészeti gépesítési társaság munkaprogramja keretében próbálják ki. Egyegy gép mi­nősítését a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az NDK- ban is megkezdték. A tapasz­talatok kedvezőek: a géppel — a termés mennyiségétől és a növény fajtájától függően — óránként 16—20 tonna para­dicsomot lehet betakarítani, 20—25 százalékkal többet, mint a régiekkel. Korszerű szállítás felhangokkal számára előnyös, az Amfora­telepek közül csak a miskolci és a nyíregyházi rendelkezik alkalmas mozgatóeszközzel, illetve az egri, amelyik a kiskonténerekre rendezkedett be. Azok számára, akik a hagyományos fuvaroztatásra álltak rá, természetesen drá­gább ez a módszer, ezért nem is igénylik. Megyénk legnagyobb kon­téneres vasúti szállíttatója a salgótarjáni öblösüveggyár. Ta­valy 913 kis- és 420 úgyneve­zett húszlábas konténerben ad­ták fel portékáikat. Az első ne­gyedév után az előbbiből 267, utóbbiból 92 hagyta el a sal­gótarjáni vasúti kereskedelmi telepet. E korszerű rakodási forma sajnos, nem minden fogadó A Budapesti Közúti Igazgatóság balassagyarmati üzemmérnökségének dolgozói megkezd­ték a főútvonalak tavaszi karbantartását. Varga Pál és Sági László — képünkön — a 2-es számú úton a szegélyjelző oszlopok pótlását és tavaszi mosását végzik, majd est követően a közúti jelzőtáblák és szalagkorlátok tisztításával folytatják a munká­latokat a 2-es és 22-es utakon, — — Kőbányászok a Fogacsi-hegyen Kő kő hátán. Az egész hegy csupa kő. A kő, amit másutt odébblöknek, mond­ván: semmire nem jó, erre­felé kincs. Embereknek ad megélhetési, kenyeret, A csonkakúp alakú Fogacsi- hegy tar tetején állunk, as úgynevezett Dallos szinten. As utóbbi elnevezés köbányá- szoktól származik. Ugyanis kőbányászok dolgoznak itt, a berceli bányában, évtizedek óta bontják és hordják a hegy kőtestét. Ideíentről jól látni a légvo­nalban néhány kilométerre lé­vő másik kőbányát, a Szanda- hegyit. Ott még korábban kezdték a termelést. Ez a két kőbánya tartozik a nógrád- kövesdi üzemhez, melynek vezetőjével felkapaszkodtunk a magaslati kőkatlanba. — Az idén legalább négy- zázötvenötezer tonnával tovább csökkentjük a két hegy kőtö­megét — mondja Kovács Já­nos. — A tei'v szerint ennyit kell kibányásznunk, méghozzá nyolcmillió-hatszázezer forint nyereséggel. A miénk a Kö­zép-magyarországi Kőbánya Vállalat legnagyobb üzeme: az éves termelésnek a negyven­öt, a nyereségnek a hatvan százalékát adjuk. Hogyan lesz valakiből kő­bányász manapság? A fiatal­ember a Miskolci Nehézipari Műszaki ■ Egyetemen szerzett diplomát, s a kőbányák köz­pontjában kezdte szakmai pá­lyafutását. ^Nyolcadik éve üzemvezető, s megszokta, megszerette ezt a kemény, férfias életet. — Azért az én sorsom nem tipikus, napjainkban koránt­sem így születnek a kőbányá. szók — jegyzi meg. — Néz­zen körbe: rajtam kívül lát-e itt fiatalt? Ugye, nem. Har­minc éven aluli csak az ipa­ros szakmunkások között ta­lálható. Éppen az a legsúlyo­sabb gondunk, hogy elörege­dett a kőfejtők gárdája, után. pótlás pedig úgyszólván nincs. Néhány esztendő múlva ko­moly probléma lesz a terme­lőd létszámhiány, ha... nép- gazdasági szinten nem intéz, kednek a kőbányászat rang­jának növelése érdekében. Az elmúlt évtől önállóan gazdálkodik a kőbányaválla­lat. Pálmai Béla termelési osztályvezetőtől tudom: kifi­zetődő számukra az önállóság. A maguk urai lettek, önálló­an dönthetnek. A gépeket nem külső cégekkel, hanem egy ütőképes vállalati gazdasági munkaközösséggel javíttatják, természetesen olcsóbban. A szobi, a sóskúti és a leány­vári üzemben úgy szervezték meg a belső szállítást, hogy kisebbek a költségek. Olyan termékből termelnek többet, amit megvesznek, ami jöve­delmező a vállalatnak. Az eredmény: a kollektíva a ter­vezettnél 61 százalékkal ma­gasabb nyereséggel zárta az esztendőt, a bánya 8 száza­léknyit emelhetett a, dolgozók bérén, s a korábbinál több pénz jut fejlesztésekre. De térjek vissza a Fogaesi- hegyi kőbányászokhoz! Megis­merkedem két idősebbel is. Egyikük az 53 éves Káplár József lőmester, aki ezen a délelőttön a bányamestert is helyettesíti. — Harminc éve lesz május 14-én, hogy idejöttem, — közli magáról a zömök, vál­las, markáns arcú férfi. — A két nagybátyámat követtem a kőfalhoz; ők innen mentek nyugdíjba. Nekem az öcsém is kőfejtő, a bátyám a bánya iparosa. Amikor a bányászéletet kezdte, még 43 méterrel ma­gasabban termelt a bánya. Hosszabb ideig csillepakoió- ként kereste a kenyerét. Mű­szakonként harminchat, egy- tonnás csillét kellett kézi erő­vel megraknia, a csilléket a feladóállomáshoz tolnia, tar­talmukat kiürítenie. Az évek múlásával lassan lépegetett előre a ranglétrán, mígnem kinevezték lőmestemek. Be­osztása roppant fontos. — Legutóbb decemberben végeztünk nagyrobbantást — magyarázza. — Ha jól em­lékszem. huszonnyolc függőle­ges lyukat fúrtunk le a bá­nya tetejéről, s a lyukakba közei hatezer kilogramm An. Káplár József: „Nagyobb anyagi megbecsülést érdemen nénk.” Ma már gépesített a rakodás, a szállítás. Munkában « batározógép. dó és paxit robbanóanyagot helyeztünk eL Mintegy nyolc, van ezer tonna követ robban­tottunk le a kőfalról. Kitart még egy ideig... Káplár Józsefet megbecsü­lik. Kapott vállalati kiváló dolgozó, az Építőipar kiváló dolgozója és Kiváló bányász miniszteri kitüntetést. Ám amikor a fizetésére terelem a szót, elhallgat, jelét adva, hogy kevesli a nem egészen 6 ezer forintot. Jövedelemkiegé­szítésképpen kertészkedik. Ta­valy 120 négyszögölön ter­mesztett uborkát a feleségé­vel, s ezért 16 ezer forint ütötte a markukat. — Azt hiszem, nem vagyok egyedül a véleményemmel: nagyobb anyagi elismerést ér­demelnénk — fogalmazza meg a benne bujkáló elégedetlen­séget. — Mert a mi mestersé­günk a gépesítés ellenére is nehéz, sok a hátránya. Mun­kahelyünknek nincs ajtaja és ablaka. a teteje pedig a csil­lagos égbolt. Télen a hideg, nyáron a meleg, tavasszal és ősszel a gyakran hulló eső teszi próbára a tűrőképessé, günket. A januári mínusz húsz-huszonöt fokdk különö­sen cudarul megviseltek mind­annyiunkat Észre sem vet­tem, megfagyott a nagyuj- jam. Nézze meg. hámlik róla az elhalt bőr. Bogdán Ferenc dömperes még idősebb, immár 56 évet tudhat a háta mögött. Ala­csony, vékony, kis ember. A KPM-től jö+t ide dolgozni ez. előtt öt évvel. — Itt valamivel több a pénz — adja tettének egy­mondatos magyarázatát. Az ő pénzesborítékjába 0t, Bt és fél ezer forint kerül ha­vonta. Az elmúlt évben 2 fo­rint 10 fillér béremelést ka­pott. többet, mint eddig bár­mikor. A nagyobb fizetésért viszont keményen megdolgo­zik. — Műszakonként harminc­egy fordulót kell tennem — meséli. — Nincs is baj a nor­ma teljesítésével, ha jók a gépek, mostanában azonban gyakran meghibásodnak. Szük­ség van már az éves nagyja­vításra.. . Befejezzük a diskurzust, a kőbányászok teszik a dolgu­kat. A kőfal tövében szinte eltörpülő hatalmas rakodógép belemélyeszti acélfogakban végződő több köbméteres ka­nalát a kőhalomba, majd ter­hét belezúdítja a dömper vas­puttonyába. A Belaz 27 ton­nás rakományával elpöfög a feladóállomás irányába. — Az általunk bányászott követ részben út-, részben vasúti töltések építéséhez használják — foglalja össze munkájuk értelmét az ifjú üzemvezető. Megállunk a géppuskaszerű hangot hallató batározógép mellett. Az óriási darázsra emlékeztető masina karvastag­ságú „acélfullánkjával” pilla, natok alatt szétrepeszti a ke­mény andezitet. Az aprítómű­velet során füstszerű, finom kőzetpor emelkedik a levegő­be. A bánya katlanjának szélé­ről utoljára visszanézek. Eszembe villan s kérdem is: vajon bánya szkodnak-e itt majd az ezredfordulón? — Minden bizonnyal — fe­leli Kovács János. — A meg­kutatott kővagyon jelentős. Tehát kő van, kő hátán. Az egész hegy csupa kő.' A kő, amit másutt odébblöknek, mondván: semmire nem jó, errefelé kincs. Embereknek ad megélhetést, kenveret. Kolaj László 1 Fotó: Bábel László T | NÓGRÁD — 1987. április 6* hétfa / 3

Next

/
Thumbnails
Contents