Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

Cered példája Az önállóság útján ' SZOMBAT DÉLELŐTT CE­REDEN. A falu lüktető és ele­ven életét éli. A kertekből a tavaszhoz elmaradhatatlanul hozzá tartozó fanyar füst száll az égre, a jobb termést meg­alapozó trágyát villázzák, ás­nak. Czene Győző tanácselnök ezen a napon sem foglalkoz­hat hasonló egyéni dolgai­val, , ilyenkor zavarja a kró­nikás. A bocsánatkérést fele­sége, Irénke, a helybeli isko­la pedagógusa hárítja el: — Semmiség. Régen meg­szoktuk, hogy a közszolgálat­tal járó teendőket nem lehet az órához igazítani. Pedig jó oka volna a csa­ládnak a zavartalan egvütt- létre.' Az asztalon ott a torta az elmaradhatatlan, a gyer­meki örömet fokozó gyertyák­kal: a tanácselnök kisebbik gyermeke, a Gábor fiú éppen most négyesztendős. Születésnapi ünneplés he­lyett falujárásra indulunk, s ez első állomás a művelődé­si ház építkezése. Művelődési ház? Hogy mennyivel több annál, az kiderül, amikor Cze­ne Győző határtalan büszke­séggel végigkalauzol a pincé­től a padlásig. Megmutatja a színháztermet, az idősek és a KISZ-esek, az úttörők leendő klubjait, a zeneiskolások pró­batermét. A sor pedig foly­tatható tovább, hiszen .itt nemcsak egy új épületegyüt­tes. hanem a korszerű szem­lélet is tetten érhető. — Ügy terveztük, hogy eb­ben a faluházban minden együtt legyen. A tanács, a párt. a Hazafias Népfront, a KISZ éppúgy közösen használ­ja a helyiségeket, mint szán­dékunk szerint közösen, egy­más mellett élik majd szabad Idejüket a generációk, gyere­kek és idősek. A vállalkozásban van vala­mi jelképes is. Ritkán látni Ilyen létesítményt: a hagyo­mányos stílusra is ügyelő épü­letbővítést úgy oldották meg, hogy a tanács és a tömeg- Bzervezetek munkaszobái a Rzó szoros értelmébn egybe­nyílnak a közösségi élet leen­dő terével. — A nyitottság megvalósL Ibósa mellett, más szándék is Vezetett bennünket. Ez az új létesítmény mindenkinek üzlet, hiszen fölösleges több külön célra használt épület, helyiség. Pénzt takarítunk meg a többcélú, hasznosítás­sal és a közös helynek kö­szönhető kisebb létszámmal. E törekvés hasznát már a gyakorlatban is lemérhették. Zabar társközségben például a tanácsi intézmények rend­ben tartására a sok részállás és tiszteletdíjas foglalkoztatás helyett, egy főállást létesítet­tek. Ügy mondják, a kötele­zettség számonkérése is egy­szerűbb így, s a mai világ­ban ez sem lényegtelen szem­pont. Mellesleg, ennek a háznak Is köze van ahhoz, hogy hét közben nem találkozhattunk. A tanácselnök Zalában járt, hogy a faluházak és a műve­lődési közösségek munkáját tanulmányozza. . — Azt néztem meg. ho­gyan él a gyakorlatban mind­az, amit mi is szeretnénk megvalósítani. Tanulni nem szégyen másoktól. Németvi- falúban például egy rendkívül jól működő közművelődési egyesülést ismerhettem meg. Ügy vélem, hogy hasonlónak, például Zabaron. kiváló kö­zösségi magja van már ma is Itt, a falu leendő szívét je­lentő épületegyüttesben per­sze az is kiderül: az álom valóra váltásához nemcsak ittlét és szándék kell. A pél­dák pedig szemléletesen bizo­nyítják, hogy Cereden kéz­zel fogható valóság, ami sok helyütt még csak kívánalom: a tanács és a településen dol­gozó gazdálkodó egységek nem járhatnak külön utakon. — Hadd kezdjem egy ki­csit korábbról — így a ta­nácselnök. — Az étterem, az ABC megvalósításához anyag­gal és géppel egyaránt be­szállt a tsz. Gondolom az»-t. mert látta közvet’en prH-»'-e't- sézét, e’végre onn^n étkez­tetheti dolgozóit. A művelő­4 NÓGRÁD - 1987. dési házhoz... Művelődési ház­hoz? Ihkább faluház, de kel­lene neki valami szép és ki­fejező magyar név. Nincs va­lami ötleted? Szóval, ehhez az új létesítményhez a tsz nyolcszázezer forint értékű gépi munkát és anyagot aján­lott fel. Megint csak az ér­dekeltséget említem, elvégre minek működtessen például a fiataljainak egy különkiubok A falu jövőjének meghatá­rozója a pénzt is szülő együtt­működés, aminek kitaposott útja van Cereden. Apropó út. Egy tervciklusban 450 ezer forinttal járult hozzá a szö­vetkezet az utak karbantar­tásához. Mondván: a majo­rokba, a táblákra az ő gépe­ik is azokon járnak. A most alakuló főutcát az idén 150 ezer forinttal segíti a tsz. S. hogy semmit sem bíznak a véletlenre, azt bizonyítják a tanácselnök -szavai: — Két hete tekintettük át az együttműködés tapasztala­tait és szóltunk a teendőkről is. Azzal a szándékkal, hogy a közös munkát az újhoz, a változó körülményekhez kell igazítani. A krónikás a legszíveseb­ben tucatjával idézné a pél­dákat. Kezdve azzal, hogy a tsz úgy szervezi a munkáso­kat szállító buszjáratait, hogy egy füst alatt a ceredi iskolá­sokat is bevihesse a salgótar­jáni uszodába. S folytatva az­zal. hogy hasonló szervezés­sel o'diák meg Tótúifnlu tei. lepülésrészein á szociális ét­keztetéshez. szükséges éx“l ki­szállítását. Apróság? Megta­karított pénz, ez pedig a mai világban végképp nem apró­ság. MÚLIK AZ IDŐ, a korsze­rű szemlélet bizonyságainak sorolása mellett azonban Cze­ne Győző még azt is megmu­tatja, hol állnak majd a falu. házban a helybeli Tajti László által faragott ceredi lócák, mert, hogy ide bőrfotelek he­lyett azok illenek. Még min­dig a közösség házáról beszé­lünk, s aztán egyszer csak rá­jövök: a tanácsi irányítás, a vezetés egyik célszerű mód­szeréről is szó van. \ — Az úttörők és a KISZ- esek rajzoltak; hogyan és milyennek képzelik el, szeret­nék a házat. Fontos ez, hi­szen ők használják majd, mi­ért ne legyen benne a véle­ményük? Nem erőszakoltunk hát semmilyen tervet senki­re. közösen készítettük. Az elképzeléseket felhasz­nálta egy budapesti építész házaspár, Sattler Anna és Ger­gely Zsolt. Amikor történetü­ket hallgatom, az jut eszem­be: nemrég született döntés, hogy a városoknak legyen fő­építészük. Cered megelőzött jó^ néhány jelentősebb tele­pülést is, az 1700 lelkes falu­nak igenis saját építészei van­nak. — Néhány éve kerültünk kapcsolatba a fiatal házas­párral. Megszerették Ceredet, s ez a találkozás rendkívül szerencsésnek bizonyult. Mit mondjak..., amikor elkészült a faluház belsőépítészeti ter­ve, rámutattak a számlára: ezt nem kell kifizetni. A gazdálkodást könnyítő gesztus talán a kevesebb. A több az, hogy a szakember véleménye ott van Cered falu­képén. S ezért igazán jelképes elismerés, hot*’7 h^+főn - *- sadalmi munkások megyei konferenciáján Sattler Anna ps* Porő.o’ú r~ - " ‘ ' J Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést. * Az utcai sétában kicsiny­ke pihenő következik a turis­taszállónál ás étteremnél. Ter­mészetesen ezek is az irigy­lésre méltó ABC-vel és biszt­róval együtt a ceredi mód­szernek köszönhetők. — Feltárni az érdekeket, egyeztetni és szervezni — ez alapvető feladatunk. Az előb­bi létesítményeket az áfész- szel közösen hoztuk tető alá. Ügy, hogy mi adtuk a telket és a közműveket, a költség- vetési üzemünk pedig a ki­vitelező volt. Kevesebbe ke­rül* így arról nem is be­szélve. hortv a megvalósí’ást ötmillió forint értékű cél­április 4., szombat részjegy gyorsította. Meg az­tán, a szándékunk talákozott a kistelepülések bolti rekonst­rukcióját szolgáló központi akarattal, így szerencsésen tudtunk pályázni újabb pén­zért. Czene Győző , valószínűleg jól ért a pénzhez és a mate­matikához, elvégre közgaz­dász. Mindez azonban ele­gendő volna? — Azt vallom, hogy a ta­nácson ott kell lermi a köz­lönyöknek, szakmai lapok­nak. Ezen nem szabad spó­rolni, a kiadás busásan meg­térül. Túlzás nélkül r-' tóm, hogy a gyors Ínformáló­dásnak, a pályázati lehetősé­gek megismerésének köszön­hetően, a három falu rendel­kezésére álló fejlesztési pénzt megtöbbszöröztük. Így jutottak országos for­rásból a művelődési házhoz másfél millió forinthoz, így segítheti az ÁISH az ifjúsági ■ és gyermekklub technikai be­rendezését. A megyei tanács­tól a számítógépes program­hoz kaptak segíts éget. S a folytatás? — Mindennek olyan hatása is volt, hogy az iskola önálló­an is beszerez számítógépet. Nagyon előremutató tény, hogy az általános iskolában máris jól működő számítógé­pes-fakultáció van. Hosszasan időzünk az ABC előtti téren, félj egyezni való bőven akad itt is. Kuriózum az egyedi tervezésű buszváró, arról nem is beszélve, itt ta­lálható talán az egyetlen fa­lusi nemdohányzó bisztró. Czene Győző megmutatja, hogy hová álmodták a szolgál­tatópavilonokat; milyen te­lekalakítással formálják a leendő faluképet. Közben nem kerüli el figyelmem a párat­lan tisztaság: — Közterület-takarítót is alkalmazunk. Ennek pedig az az igazi jelentősége, hogy példát mutatunk, másokat is a rendre késztetünk. Szó esik Cered, Zabar és Szilaspoaony sok más vállal- kozásátróil is, a tanácselnök közben rendületlenül dol­gozik az utcán. Tóth Vilmos népfrontelnökkel a jövő heti teendőkről tanácskozik; Pócsa Géza közlése kissé fel is pap­rikázza: a költségvetési üzem még mindig nem kötötte meg vele a vízelvezetést szolgáló csatornarendiszer tisztítására a szerződést. Egy kertből pe­dig kardos asszony szól ki: — Várj csak, Győző! Mi lesz már a telkem mellett a földdel? Mindent elvisz a víz! Dorogházi Lászlónénak té­nyekkel válaszol az elnök: — Engem is boszant, Giza néni! De másfél millió forint kellene, az pedig egyelőre nincs... Az út- és vízrendezés által kiváltott vitáról jut eszembe: milyen ma Cered tanácsel­nökének a közérzete? — Alapvetően jó, bár né­hány feszítő problémán nem tudunk úrrá lenni, mert a mi helyzetünk sem független az országétól. Ezért kell a ■ ke­vés pénzt célszerűen, taka­rékosan felhasználni, s arra törekedni, hogy ne legyenek fölöslegesen foglalkoztatott emberek. Mindez azzal jár, hogy a népszerűtlen felada­tokat is vállalni kell, de nem törekedhet egy vezető arra, hogy mindenki szemében jó legyen. Ebből pedig az is kö­vetkezik, hosv a nagyobb kö­zösség szolgálata, a..nem” ki­mondása ürügy lehet a jogta­lan támadásra. Késő délután, Ceredtől bú­csút véve. mi más juthatna eszembe: e vidéknek nem­csak a szépség a jellemzője; Cered sok szempontból meg­előzött másokat. Példának otáé-t: évek óta 1átda az. ön. állóságnak és kezderhénve- zőkészcégnek azt az útiét, smelvre más települések c">k újabban, a megváltozott ta­nácsi gazdálkodás kényszeré­ből léonek. AZ IDŐ AZONBAN NEM Állhat meg. a falutól kő­hajításnvira, az ’ árnyékosabb völgyekben még hó fehérük, igaz. foltokban rsnoán Talán már holnanra eltűnik, a meg. lehetősen zord telet —. ha kissé késve is — legyőzi a tavasz. Kelemen Gábor Egyetértésben dolgozik az Egyetértés A brigádvezető jön-megy, szervez, buzdít. Kiss Ferencné az egyik legkiválóbb varrónő. Nevüket az elmúlt eszten­dőben kétszer is ország-világ elé tárta a honi sajtó. Elő­ször akkor, amikor elnyerték a Magyar Népköztársaság Ki­váló Brigádja címet. Másod­szor azzal irányították ma­gukra a figyelmet, hogy munkaversenyt kezdemé­nyeztek iparágukon belül, a nagy októberi szocialista for­radalom 70. évfordulójának méltó megünneplésére. Jobbágyiban, a Salgótarjá­ni Ruhagyár telepén dolgozik az Egyetértés Szocialista Bri­gád. Szőke Lászlóné szalag­vezető, a pártalapszervezet titkára kalauzol el a kollek­tívához. ö is tagja a bri­gádnak, méghozzá csaknem kezdettől. Az indulás egyéb­ként 1967-et jelenti, ekkor alakult a munkásközösség. Jelenleg húsz asszonyt és lányt tömörít, akiknek a túl­nyomó többsége legalább ti­zenöt éve keresi itt a kenye­rét. Amiből következik, hogy kellő rutinnal, megfelelő szakmai hozzáértéssel dolgoz­nak. — Az már igaz — nevet Kiss Ferencné. — Akár már bekötött szemmel is tudnánk varrni. A fiatalasszonynak meg kell emelnie a hangját, hogy értsem a szavait. A téglalap alakú munkateremben meg­reked és felerősödik a varró­gépek zümmögése. Nem szá­moltam, de hozzávetőlegesen három tucatnyi gép sorjázik egymás mögött és mellett, három oszlopban elhelyezve, s föléjük kivétel nélkül nők hajolnak. — A telepen százhatvanan dolgozunk — jegyzi meg kí­sérőm. — Férfit itt csak mu­tatóban látni. Az idén meg­lehetősen nehéz feladat há­rul ránk, százhárommilliós tervet kell teljesítenünk. Az Egyetértés brigád a termelés­nek negyven-negyvenöt szá­zalékát biztosítja. Visszatérve Kissnéhez: ala­pító tagja a brigádnak. Be­tanított munkásként kezdte, majd letette a szakmunkás- vizsgát. Az egyik legjobb varrónő, a teljesítménye rendszerint 110 százalék kö­rül alakul. Igazi közösségi ember: vöröskeresztes titkár, a munkaügyi döntőbizottság tagja. Kiváló dolgozó, meg­kapta a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést, a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát. Szeretem a munkahe­lyemet és a munkámat — jelenti ki. — Igaz, hajtani kell, hiszen roppant feszes a norma. Mi csak első osztályú minősége* adhatunk ki a ke­zünk alól, mert ezek a ter­mékek életvédelmi célt szol­gálnak. De jól keresünk, jó­magam hazaviszem havonta az ötezer forintot. Kiss Ferencné sorsa nem egyedi, többen is hasonlóan sikeres pályát vallhatnak ma­gukénak a brigádból. Sándor Jánosné,” aki szintén az ala­pítók közé tartozik, az emlí­tett kitüntetéseken túlmenő­en, a Munka Érdemrend bronz fokozatát is átvehette. Ugyanebben az elismerésben volt része Schoblocher Ottó- né brigádvezetőnek, aki szak- szervezeti bizalmi. Rajtuk is túltett a szalagvezető, hiszen a Munka Érdemrend ezüst fokozatát őrzi odahaza. — Brigádunk sikerének titka, hogy tagjai többre, jobbra törekednek — magya­rázza Németh Józsefné, aki betanított munkásból nőtte ki magát a meócsoport vezető­jévé. A pártvezetőség tagja, szervező titkár, kiváló dol­gozó, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatának birtokosa. — A tagság négy­ötöde legalább szakmunkás. Kitűnő nálunk a közösségi szellem, egyetértésben és egy. irányba húzunk, s tőlünk telhetőén segítjük a hozzánk kerülő fiatalok emberi-szak­mai beilleszkedését. Erről Kiss Bernadett tudna sokat beszélni. Az ifjú var­rónő az elmúlt év júliusától dolgozik a brigáddal, de bi­zonyítania kell ahhoz, hogy a kollektíva befogadja. Az asszonyok ugyanakkor leá­nyukként kezelik, tanácsok­kal látják el. Bernadett is nagyon igyekszik, s már 80 százalékos teljesítményre ké­pes. Ügy néz ki, hogy július­tól felveszik a brigádba, s patrónusai javasolják majd a szakszervezeti ifjúsági ta­nácsba. Nagy Andrásné szakszerve­zeti főbizalmi elismerően szól a hírneves asszonybrigádról: — Az Egvetértés a legjobb brigád a vállalatnál. Tagiai a legfogékonyabbak az újra, a változásokra. Mernek vállal­kozni. Szinte minden kezde­ményezés tőlük indul ki. Cél­kitűzéseik meghatározása­kor messzemenően figye­lembe veszik a vállalati és a népgazdasági érdekeket. A brigádvezető konkrétu­mokkal is szolgál: — Az MSZMP, a KISZ, a magyar szakszervezetek, az SZKP kongresszusának tisz­teletére egyaránt szerveztünk úgynevezett kongresszusi mű­szakot. Negyedévenként bri­gádműszakkal járulunk hoz­zá a terv teljesítéséhez. Ma­gától értetődően a két kom­munista műszakot is meg­tartjuk évente. Mi megoldot­tuk a munkaidőalap gazdasá­gos kihasználását. Nálunk dolgozónként és műszakon­ként mindössze néhány perc lehet a kieső idő. Mi min­denkor ügy dolgozunk, hogy december 17-re eleget te­gyünk az éves feladatunknak. A brigádnak személyre szó­lóan, jó a kapcsolata a part­nervállalatok szakemberei­vel. A gvöngyösvisontai kül­fejtés Thorez brigádjának tagjaival, a „gyémántfiúkkal” versenyben állnak a jobbágyi varrónők. Tőlük a helybeli óvoda és iskola “patronálása már megszokott. Miként az is, hogy önmaguk épülésére, rendszeresen kiállításokat rendeznek a maguk készítette kézimunkákból. A kemerovói küldötteknek azt a zászlót ad­ták át nógrádi itt-tartózkodá- sukkor, amelyet Schoblocher Ottóné, Szőke Lászlóné, Né­meth Józsefné és munkatárs­nőik varrtak-hímeztek. Ha vetélkedőt szerveznek, kultu­rális, vagy politikai progra­mot tartanak, bízvást lehet számítani az Egyetértés bri­gád részvételére. Látogatásunk végén a vá­gyakról, az elképzelésekről kérdezzük vendéglátóinkat. Szőke Lászlóné fogalmazza meg a választ. — A Magyar Népköztársa­ság Kiváló Brigádja cím új­bóli elnyerését tűztük ki cé­lul. Remélhetően, a tavalyi tevékenységünkkel ismét ér­demesekké válunk a magas kitüntetésre. Tágítva a kört, azt szeretnénk, ha legköze­lebb a telepünk is kiérde­melné a Kiváló telep -címet, ígérjük, rajtunk nem múlik majd... Kólái László Fotó: Bencze Péter Oktatás a házon belül Takarékos és biztonságos számítógépes rendszer a kábelayárban hibákat, s a második fél év­től már öt osztály — az anyagellátás, a munkaügy, a meó, az értékesítés és a szá­mítástechnika — dolgozóit se­gíti, munkájukat könnyíti és gyorsítja. A. oktatást a gyáron belül oldották meg; a hatnapos képzésen mintegy húszán vet­tek részt. összecsatolásuk lehetővé te­szi, hogy meghibásodás ese­tén másik gép (vagy gépek) vegye (vegyék) át annak sze­repét, így a javításhoz szük­séges idő sem veszik el. Az idei első fél év a próba­időszak a gyárban, hiszen párhuzamosan folyik a gépi és a manuális feldolgozás. Ezalatt szűrik ki az esetleges Immár két hónapja üzemel kifogástalanul az az országo­san is egyedülálló, számító- gépes rendszer, melyet az MKM balassagyarmati ká­belgyárában valósítottak meg. ■ A PC—NET lokális hálózat nevet viselő komplexum je­lenleg öt IBM kompatibilis komputerből áll, melynek ér­téke 2,5 millió forint volt.

Next

/
Thumbnails
Contents