Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-29 / 100. szám

1987. április 29., SZERDA NOGRAD 3 Mindennap a maga örömével *r ftlCPEDIO avagy ahogyan iVIrlirifl •£ ____° kábelgyárban I IBM csinoljcilc Tartól Salgótarjánig csak egy nagyobbacska ugrás a távolság. Mondhatnánk azt is nem sokat tudhatott meg a világról, ki Tarról Tarjá- nig jutott el —, de ez így, persze nem igaz. Hogy útja során ki mennyit lát, mit ismer meg. mire nyílik meg a szíve — az sohasem a megtett kilométerek számá­tól függ. Most, hatvanhatodik évé­ben eképpen gondolja Bibok László. Ül az SZMT-beli ap­ró szobában, a délutáni ta­vaszi napsütés kellemes me­legében sütkérezve, s elidőz a hatvanhat esztendő egy. egy állomásánál. — Taron születtem, öten voltunk testvérek. Édesapám a községháza írnokaként ke­reste a család kenyerét. Má­sodik gyerek lévén, nekem meg kellett várnom, míg a bátyám elvégzi az iskolát, akkor következhettem én. Egyszerre ketten bajosan iskolázhattunk volna. Az egri felsőkereskedelmi isko­lában kettesre érettségiz­tem. Vagyis négyesre, hiszen akkor fordítva osztályoztak. Vagy ma osztályoznak for­dítva? — mindegy, hogy mondjuk. A frissen érett fiatalember első munkahelye a füleki edénygyár volt. Számlázónak vették fel. A világháború szele éppen csak megérin­tette: mint írnokot a pótke­retre tették, a frontra hát nem kellett mennie. Mire Becs mellől hazavereődött, Taron már megalakult a kommunista párt, a szoci­áldemokrata párt meg a klsgazdaoárt helyi szervezete. — Beléptem a szocdeme- sek közé. Aztán úgy láttam, azok inkább csak hangos­hárommillió forint értekben útfelújítási munkálatokat vé­gez a Nógrád Megyei Ta­nács Útkarbantartó és Költ­ségvetési Üzeme. Elsősorban Mátranovákon. ahol sok a e területen szükséges refor­mon felismerése nem mai keletű. Az MSZMP KB 1977 októberi határozatá­ban már megfogalmazódtak a tennivalók. A végrehaj­tásban azonban nem sike­rült megfelelő eiórenala­dást elérnünk. A vesztesé­ges, alacsony hatékonyság­gal működő termelés fel­számolása minden bizony­nyal nem történhet meg társadalmi konfliktusok nél­kül. Halogatása azonban még nagyobb ellentmondá­sok, gondok forrásává vál­hat. A gazdasági struktúra átalakításának szerves tar­tozéka a műszaki fejlesztés meggyorsítása. Megoldása tőkeigényes folyamat, ami­hez a forrásokat — többek között — a korábban emlí­tett veszteséges tevékeny­ségek felszámolása révén lehet megteremteni. A do­log másik oldala, hogy mű­szaki innovációt csak meg­felelően képzett, és megfe­lelően elismert műszaki értelmiség alkotó közre­működése révén lehetséges megvalósítani. A bevezető gondolatok között történt utalás arra, miszerint a szellemi munka, illetve an­nak termékei felértékelőd­tek a világban. A mi ese­tünkben ezek a tevékenysé­gek még nem kapták meg teljes egészében az őket megillető társadalmi elis­merést. Márpedig a techno­lógiai, gyártás- és gyárt­mánykorszerűsítési felada­tok a kreatív műszaki ér­telmiség nélkül megoldha­tatlan ok. Az intenzifikálás szaka­szában különösen felérté­kelődnek a személyi ténye­zők, előtérbe kerül a tel­jesítményelv, a színvonala­kodnak, odafigyelni viszont a kommunisták szavára ér­demes. Még abban az év­ben, ezerxilencszáznegyven- ötben a kommunista • párt tagja lettem. Az esztendő nyara már Salgótarjánban találta. Köz- tisztviselő az OTI-ban, majd járulékügyi osztályvezető, üzemellenőri osztályvezető. Amikor megalakult az ipar­ági társadalombiztosítás, a bányaipari dolgozók szak- szervezetéhez került. — Társadalombiztosítási ügyeket, üdültetést intéz­tünk, ellenőriztük az üze­meket. A társadalombiztosí­tási bizottság tagjaként vitás ügyekben is döntöttem. Több évtizedes szakszer­vezeti munkájában egy dol­got talált igazán fontosnak: a törvényesség keretein be­lül megtalálni a módját, hogyan lehet segíteni a bajbajutottakon. Így aztán, noha maga is sokat járt­kelt az üzemékben, a világ maga kopogtatott be Bibék László irodájába. S, mindig a szomorú, komor arcát mutatva. Hogyan lehet, hogy máig megőrizte a mélyéről fa­kadó, csendes derűt? Hogy nem lett keserű, magába forduló, az örömre érzéket­len maga is, hiszen az em­berek mindig csak bajukkal fordultak hozzá? — Az igaz hogy sokszor összeszorult a szívem, mert éreztem, a szakszervezet se­gítsége nem elegendő orvos­ság — barangol a régi em­lékek közt. — De azt is tud­tam, mindent megtettem, ami csak lehetséges, s a tá­masz. amit adni tudtunk, mégis csak könnyít a nehéz helyzetbe kerülő ember sor­lltf el újítás kiépítetlen tanácsi kezelés­ben lévő út, s ahol a tele­pülésfejlesztési hozzájáru­lás összegét, az idén erre sabb munka jobo megbe­csülése. Olyan emberi ér­tékeket kell érvényesíteni, középpontba állítani, mint az önálló gazdálkodás, kre­ativitás, új iránti érzékeny­ség, kezdeményezőkészség, kockázatvállalás stb. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek az emberek többsé­gében jelen vannak, viszont gyakorlatunkban igen sok korlát közé szorítottuk, szo­rítjuk ezeket az adottságo­kat, ambíciókat. Múltunk és jelenünk — méginkább jövőnk —, elméletünk egyes tételei és a megvaló­sult gyakorlat esetenként egymásnak ellentmondó kö­vetelményekkel vannak je­len gyakorlatunkban és gondolkodásunkban. Csak néhányat említve ezek kö­zül: a rosszul felfogott egyenlőség (egyenlősdi) és differenciálódás, stabilitás, és ezzel együtt rugalmas változtatás, közéletiség és elidegenedés, a sokoldalúan művelt ember és a szellemi munka nem kellő megbe­csülés, a hatékony és (vagy) teljes foglalkoztatás kérdései. A példák tovább sorolhatók, de talán ennyi is szemléletesen bizonyítja, hogy nem könnyű eligazod­ni ma a különböző értékek útvesztőjében. Egyes — csak meghatározott körülmé­nyek között érvényes — ér­tékeket kell a mai kor kö­vetelményeinek megfelelő, esetleg új értékekkel he­lyettesíteni, kiváltani. Mind szélesebb az a felis­merés, hogy gazdasági gondjaink nemcsak a sző­kébb gazdasági szférában gyökereznek, ezért megoldá­suk nem lehetséges csupán gazdasági eszközökkel. A társadalom gazdaságon kí­vüli szféráiban is olyan sán. És nagy dolog, tudja az is, hogy soha, egyetlen eset­ben sem próbált seniki félre­vezetni, becsapni a kicsivel nagyobb segély reményében. Pedig ugyancsak sokféle ember fordult meg nálam, s nem csupán akta formá­jában. Hiszen legtöbbjét személyesen is ismertem! Nyugdíjazását tulajdon­képpen senki nem gondolta komolyan. Kollégái már az ünnepélyes búcsúztatón is kérték, ne távozzon körük­ből véglegesen szükség van a segítségére. Ö maga is úgy vélte, összeroopanna, ha egyik napról a másikra el kéne szakadnia munkájától. — Mit csinálnék én egész nap otthon? A rejtvényfej­tést is meg lehet unni, pe­dig igazán szeretem. A Pécskő-hegyi kert sem elé­gít ki, pedig a szívemhez nőtt az a kis darab zöld. Azzal az érzéssel, hogy az ember segíteni tud másokon — semmi más nem ér föl! Pedig a tavalyi agyérgörcs után az orvosok komolyan figyelmeztették, állítsa a lángot takarékra. Bibók László meghallgatta őket, nem vitatkozott velük, nyil­ván igazuk van. Azt meg viszont ő tudja, hogy addig él az ember igazán. amíg dolgozni tud, s — noha el­fogadja az orvosok gyógysze­reit is — ebben a mediciná­ban bízik igazán. Alig van nap. hogy be ne köszönne az SZMT portájá­ra. Fölballag a kicsiny szo­bába, s munkához lát. Min­den egyes nap meghozza a maga kis örömét. Lám. megint csak segíteni tudott valakin.. . fordítják. Eddig négy utoa felújításával készültek el, Jánosaknán buszváró is épült. A tanács csaknem 500 ezer forint értékű társadal­mi munkára is számít. reformintézkedé leknek kell bekövetkezni, amelyek meg­felelő társadalmi hátteret biztosítanak a további fej­lődéshez. A felhalmozott el­lentmondásoknak csak ilyen rendszerszemléletű felfogá­sa és elemzése jelentheti a megoldást. Társadalmunk érettségét egyéb területeken is pró­bára teszik az előttünk ál­ló történelmi feladatok. A gazdaság radikális átala­kításának úgyszintén ve­lejárója egy korszerűen gondolkodó, a szocializmus mai szükségszerűségeit fel­ismerő és elfogadó, demok­ratikus jogaival és köteles­ségeivel egyaránt élni tu­dó embertípus kialakítása. A struktúraváltással szük­ségképpen együttjáró mun­kaerőmozgások, a teljesít­ményelv következetesebb alkalmazása következtében kialakuló differenciálódás, — egyéb más problémák­kal karöltve — megköve­telik, hogy az ezekből szár­mazó konfliktusok egy szé­lesedő társadalmi demok­ratizmus keretei között nyerjenek — a szocialista humanizmus elveinek meg­felelő —, az érintettek ál­tal is elfogadható megol­dást. Társadalmunk tudati viszonyai sok tekintetben még éretlenek, konfliktustű­rő képessége — bizonyos kérdések kapcsán — ala­csony a reformlépések igé­nyeihez képest. Kedvező je­lenség, hogy az utóbbi idő­ben ideológiai-politikai éle­tünkben egyaránt oldódtak a minden területen kívána­tos új szemléletmód kiala­kítását fékező mechaniz­musok. Sok tapasztalat mu­tatja, hogy abszolút jó, mindenki érdekeit maxi­málisan érvényesítő, csak Imre István. a balassa­gyarmati kábelgyár személy­zeti és szociális osztályának vezetője mondja: — Büszkék vagyunk arra, hogy nem kell a nyugati gyártmányú speciális gépe­ink karbantartásához, javí­tásához, svájci, olasz, vagy német szakembert hívni, mert a mieink jó felkészülf- ségűek. Még 1982-ben beruházás­fejlesztéshez kezdtek a gyár, matiak. s akikor kerültek a gyárba az Európában leg­korszerűbb kábelipari gépek és berendezések, amelyek öt­ször olyan termelékenyek, mint aminők a régebbi tí­pusúak voltak. — Akár a vezető — alsó, közép- és felső' szintű — be­osztású, akár a fizikai dol­gozók képzését nézzük, alap­állásunk az, hogy a gyári terv megvalósításának előse­gítése érdekében a szakmai műveltség fokozását kell szem előtt tartanunk. A kábelgyárban ez azért is kiemelt feladat, mert a kábelgyártás területére kö­zépfokú oktatási intézmé­nyeink szakembereket nem képeznek. A munkahely sa­ját maga oldja meg szak­munkásainak képzését. Pár­huzamosan különféle spe­ciális szaktanfolyamokat, be. Szolgóltatás­fejlesztés Szécsényben a városi ta­nács szolgáltatásfejlesztési elképzelései között szerepel egy új élelmiszer-vegyesbolt kialakítása. üzlethelyiségek telepítése, a bolti és ven­déglátóegységek felújítása, korszerűsítése az építkezők boltja tárolóterének a növe­lése. Tervezik a lakossági szolgáltatás bővítését: gumi- javítóra. háztartásigép-javí. tóra. rádió-tévé szerelőre. a kedvező hatások kibonta­kozását biztosító döntések nem lehetségesek. Dönteni — lehetőség szerint — úgy kell, hogy az adott időszak­ban a társadalmi fejlődés érdekeit leginkább segítő hatások kibontakozását biz­tosítsuk. A XIII. kongresszus meg­jelölte számunkra azt a gazdaságpolitikai irányvo­nalat, amelyet következete­sen érvényesíteni kell mun­kánkban. Ez eredményezhe­ti a gazdaság versenyké­pességének növekedését, a jövedelemtermelő képes­ség fokozását, a termék- struktúra átalakításának és a műszaki fejlesztés fel- gyorsításának révén. Ezzel együtt az egyensúlyi viszo­nyok megszilárdítása, majd ezekre építve, a gazdaság színvonalának, életviszo­nyainknak a javítása. A feladatok nem ke­vesek, megoldásuk a megszokottnál is na­gyobb erőfeszítéseket igé­nyel. Az átfogó reformlé­pések következetes végre­hajtását, a minden területen feszesebb és fegyelmezet­tebb munkavégzést, kocká­zatvállalást, a műveltség és a társadalmilag hasznos munka megbecsülését, a korszerű szemléletmód ala­kítását, a szükséges konflik­tusok vállalását, a társadal­mi demokratizmus szélesí­tését. Lehetőségeink rész­ben adottak, részben folya­matosan megteremthetők. Ebben a munkában nö­velik esélyeinket a szocialis­ta világ országainak több­ségében — mindenekelőtt a Szovjetunióban — kibonta­kozó reformfolyamatok. Szabó József tanító és továbbképző tan­folyamokat évről évre szer­veznek. — Most is folyamatban van egy tanfolyamunk, amelynek célja — magyaráz, za Imre István —, hogy művezetőket képezzünk a gyárnak; az itt szerzett jo­gosítvány országos érvényű lesz. Szakembereink írták az ide szükséges tankönyveket: mérnökök, jogászok és köz­gazdászok. Gyárunktól hatan részt vállalnak az oktatás­ban is. — Mi azért fordítunk gon­dot és a forintokból sem keveset '— a művezetőkép­zés előreláthatóan százezret visz a közös kasszából —, mert szükség van rájuk a termelésben. Természetesen kívánalom, hogy képzettsé­güknek megfelelő munkát végezzenek az emberek. Ugyanakkor erőnkhöz mérten dotáljuk anyagiakban is a szellemi gyarapodást. S ha valaki mégsem találja meg a számítását, nem gördíthe­tünk akadályt távozása elé. Nagy keletje van a kábel­gyárban a targoncavezetők­nek, akiknek képzését ugyancsak a gyáron belül oldják meg, itteni szakembe­rekkel. Tavaly huszonkettőn, idén harmincötén szereztek Az önállósodás némi bi­zonytalanságot hozott a Balassagyarmati Autóipari Szolgáltató Kisvállalat életé­be. A közgyűlés tavaly áp­rilisban választott új igaz­gatót és kicserélődött a teljes vezetés is. Fokozta a nehézségeket, hogy október­ben egy^, leltárellenőrzés je­lentős hiányt állapított meg, így az év végére kitűzött 1,2 millió forintos nyereség­ből alig félmillió maradt. Még mindig az elmúlt év­nél maradva — az örökség éreztette hatását —, nem teljesült az árbevételi terv sem, mivel egy korábban elkezdett beruházás csú­szott. Idei célkitűzésükben 14,7 millió forint munkadíjas ár­bevétel szerepel, 2,4 millió forint nyereség mellett. A köztudottan nehéz első ne­gyedév rendkívül biztató eredményt hozott a szerviz­nek. Az első három hónap­ban 2,7 millió forint bevé­telt terveztek, melyet meg­közelítőleg 200 ezer forint­tal szárnyaltak túl. gyári érvényű jogosítványt a dolgozók közül. A műszaki haladás ered­ményességét befolyásolja, hogy milyen a közösségek megújulásra való képessége, mennyire alkalmazzák az új műszaki, technikai ered­ményeket. ami csak á szak. mai műveltség állandó gya­rapításával lehetséges. Nap­rakész ismeretek szükségesek a változásokról a legújabb eredményekről. Ez pedig rendszeres képzést, önkép­zést követel vezetőtől, beosz. tóttól, értelmiségitől és fizi­kai dolgozótól egyaránt. Ezt szolgálják a be­tűs beruházásokkal is. A gyár műszaki könyvtá­rában kétezernyi kötet szakkönyv, sokféle folyó­irat, fordítások, szabványok és nem utolsósorban a mű­szakiaktól. vagy éppen az újító kedvű szakmunkások­tól származó pályamunkák várják az érdeklődőket. Az üzemrészekben a kü­lönböző osztályokon is köny­vespolcra nyúlhatnak a dol­gozók. Az információhordo­zók —, a kézikönyvek, ka­talógusok és szótárak stb. — mindennapos munkaeszkö­zök a kábelgyárban. A következő időszak szempontjából meghatározó lesz a hamarosan átadásra kerülő, „soproni” rendszerű festőműhely, amelyet 25 millió forintért építenek. A több lábon állás kényszere sürgeti a vállalatot, hogy a tervezett autósboltját mi­előbb létrehozza. Még eb­ben az esztendőben elkez­dik a használt személy- és kistehergépkocsik értéke­sítését is. Sőt — más szer­vizekhez hasonlóan —, au­tómentő-gépkocsit készíte­nek, saját erőből. A szécsényi teleppel együtt 75 dolgozót foglalkoz­tató kisvállalat szembe­nézett a Balassagyarmat és vonzáskörzetében mutatkozó jelentős konkurenciával is. Megfelelő érdekeltségi rend­szert dolgozott ki, így ma már a jövedelmek elérik, sőt meg is haladják az ipar­ági átlagot, örvendetes az a jelenség is, hogy a terve­zett 51 százalékos lakossági szolgáltatási részarányt 61- re tornázták fel. A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében folya­matosan javítják a meghibásodott centrifugálszivattyúkat. Havonta 6—7 darabot küldenek vissza a bányákba. Sz. M. Mátratermyén több mint Tuza Katalin Feljövőben a balassagyarmati szerviz

Next

/
Thumbnails
Contents