Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. április 27., HÉTFŐ NOGRAD 3 Kedvelt a lakodalmas mézes Cipó és torta a diétázóknak „Ha elromlik valami, * nem hívunk szakembert!” István Mihályné, Styevka Ágota takarikákat csomagolja. és Kovács Béláné a tor. (Bábel felv.) Minden rosszban van va­lami jó. A romhányi sütő­üzem kemencéjének tavalyi felrobbanása nagy kártoko­zott ugyan, annyi előnye azonban volt, hegy a javí­tási munkákkal egy kalap alatt rendbe tették az el­hanyagolt berendezéseket, így most biztonságos műsza­ki feltételek közt dolgozhat­nak a pékek. Márciusban több mint másfél millió forint értékű péktermák készült el a rom­hányi gt sütőüzemben, s ez már kevés híján annyi, mint amennyit egy hónapi teljesítményként terveztek- A termelés kemenceátépí­tést követő felfuttatása az év első három hónapjának feladata volt- ez időre nem is számít jelentős jövedelem­re az üzem. Nézőpont Bontatlan boríték H ová lett 240 ezer forint? — a kérdés nem bűnügyi eljárásban- hanem egy tanácsülésen hangzott el- A megfogalmazás természetesen nem volt ilyen sarkos, a .kivancstskodás azonban egyértelműen jelezte, hogy a kér­dező tanácstag nyitott szemmel él és dolgozik­Miről is van szó? Ne gondoljon senki bűncselekményre, a közpénzek felelőtlen kezelésére. A tény egyszerűen any- nyi, hogy a tanácstagnak feltűnt: az egymás után tárgyalt két napirendben nem azonos a járdaépítésre felhasznált összeg. A válasz, a magyarázat sem maradt el- Eszerint az egyik előterjesztés a járdaépítésre, anyagbeszerzésre for­dított valamennyi pénzt tartalmazza. A másik — lévén szó a közműfejlesztési hozzájárulás esetleges kivetéséről — csak's a teljes egészében befejezett munkálatokat ösz- szegezte­Krimi tehát nincs, annál több a tanulság- A kétségét és bizonytalanságát a társaival megosztó tanácstag maga­tartása mindenkinek hirdette: ő készült a tanácsülésre. Munkája mellett — történetesen fogorvosról van szó —, otthoni teendői rovására is szakított időt arra. hogy a kézbesített paksamátát áttanulmányozza az első betűtől az utolsóig- Ügy cselekedett, mint, ahogy csakis csele­kedhet a választott tisztségviselő: komolyan vette a meg­bízatását. Bizonyságként ott van előtte a tekintélyes súlyú előter- jesztés-köteg. egyik-másik stencilezett lap olyan, mint a mákos tészta. Annyi rajta a kérdőjel, a megjegyzés, a kiegészítés, az észrevétel- Nem is annyira az előterjesz­tést készítők kritikájaként- hane-m szemléltetve az olva­só alaposságát, véleménynyilvánító készségét, a nézetek lehetséges sokféleségét. Mi ebben a rendkívüli? — a kérdés bárkiben megfo­galmazódhat. Így kell cselekedni mindenkinek, akii a kö­zösség bizalmából a tanács testületében ül, hiszen csakis így képviselheti igaz lelkiismerete szerint választóit a he­lyi „törvényhozásban”. A fogorvosnőhöz hasonló mentali­tású tanácstagok és mások között azonban éppen az a különbség, hogy ők nemcsak ülnek a tanácskozáson. Fel is á"n.ak- s. ha a kétségük, vagy közérdekű véleményük úgy diktálja, akkor akár többször kimennek a mikrofonhoz. Aktivitásukkal természetesen nemcsak a testületi ülés munkájába visznek elevenséget, hanem hozzájárulnak ah­hoz is, hogy a vitájuk nyomán születő döntések a lehető legteljesebb mértékben szolgálják minél több választó azonos érdekét- S mindehhez nem kell semmi ördöngös­ség, csak egy -kis.idő, meg egy bicska. Az utóbbi nem a vitához, hanem a bori,ék felbontásához. Igen, a tanácsülés nemegyszer számos napirendjének anyagát tartalmazó boríték felnyitásához- Az ember ugyan­is nem tudja, hogy mit gondoljon, amikor látja: a ta­nácskozásra érkező tanácstag kiteszi maga elé-a kibontat­lan borítékot. Az elnöki megnyitó alatt feltépi, beletúr — aztán pedig halvány gőze sincs arról, hogy miről dönt. I\ jó példaként megjelenített, az alaposságból példát * * adó tanácstag nincs egyedül, mint, afrogy a felké­születlenség miatt csakis jelenlétével ,-dolgozó” tanácstag­nak is vannak társai- S a mai viliágban akármilyen nagy kincs is az idő, jó volna a tanácstermék asztalán minél rit­kábban látni a bontatlan borítékot. Az ilyen mujasztá.st ugyanis, előbb, vagy utóbb, de mindenképpen észreveszik a választók is. Aztán pedig minősítenek — a majdani igennel, vagy nemmel­K. G. A sütöde Romhányt és a környező községeket látja el friss pékáruval. A há­rom műszakban dolgozó üzem nyolc órában a napi 20—25 mázsányi alföldi és palóc kenyerét készíti el, a másik két műszakban a dia­betikus termékeket­Hetente 13 ezer darab bú­zakorpás cipó sül barnára a romhányi kemencében, hogy zömmel budapesti boltokban kínálhassák a vevőknek. Sa­ját ellátást területére is szí­vesen szállít belőle az üzem, az igény azonban .—, ha van is — mindössze néhány da­rab. Húsvét előtt heti négy­ezer tortalapot sütött meg a negyvenfős üzem, de ünnep nélküli időkben is je'entős a mennyiség- Most- hogy az év első két hónapjában a diabetikus termékek gyár­tásának szigorú feltételeit is megteremtették a sütödében, gondolhatnak az édességet kedvelő, de diétára szoruló vásárlókra is. Április végén vezetik be a diabetikus tortakarika, a rolád és a kakaós piskóta- rolád sütését. A tészta ösz- szetétele olyan, hogy cukor­betegek is nyugodtan fo­gyaszthatják- Kedvelt ter­mék a lakodalmas mézes isi félkilós tasakokba csomagol­va. heti 600 kilót küldenek belőle az üzletekbe. Emléktábla­avatás Emlóktábla-avató ünnep­séget rendeztek szombaton Tatabányán dr. Gál István, a szénbányák néhai vezér­igazgatója születésének 70. évfordulója tiszteletére. Az ünnepség színhelye a róla elnevezett új, még épülő la­kónegyed volt, itt leplezték le az egyik háztömb falán Var­ga Imre szobrászművész al­kotását, amely a város pat- rónusának portréját ábrázol­ja. Az ünnepségen ott volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Kéapolyi László ipari miniszter, 'jelen voltak a bányaüzemek, a város lakos­ságának képviselői és Gál István családja, hozzátarto­zói. Valamikor gépállomás volt a „Gránit” helyén, s itt, a 'lakatosműhelyben — az egy­kori szárazalján — álltaik az aratógépek traktorok. Erről árulkodik a ferdén kialakí­tott mennyezet is, ami ma már szokatlan egy modern csarnokban. „Kifűteni sem lehetett könnyű” — gondol­kodom el, de Sziráki Imre, a Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat rétsági (tolmácsi) gyárának lakatosa megnyugtat: — Ez a két nagy kályha prímán b-efűti .a helyiséget, úgy, hogy nem vacogtunk a télen — mutat az ormótlan berendezésekre. Az asztál-on gondosan zacskóba csomagolva árvál­kodik a reggeli maradéka, Időnként egy-egy megéhezett kollégája közelebb merész­kedik és csippent a szalá­miból, vagy szalonnából, mi­közben dúskeblű hölgyek tekintenék Le rájuk a fali­naptárból. Imre már túl van azon az időn, mikor az ilyen fotók némi izgalomba hozták. Harmincnégy éves, rétsági otthonában felesége és leánya várja. Elégedett családapa; ezt árulja el mo­solygós tekintete, állandó jókedélye. Tizenkilenc éve dolgozik a vállalatnál. — Kétéves ipari tanulóként kerültem ide — mondja. — Előtte kisiparosnál dolgoz­tam. de az autószerelés nem nagyon tetszett. A szakmun­kás-bizonyítványt 1970-ben szereztem meg. Rá egy év­re az NDK-ba toboroztak fiatalokat, gondoltam meg­próbálom. Három esztendeig a leu.nai vegyi gyárban akadt munkám, csővezetékeket szereltem. Elég jól megta­nultam németül, de sajnos, már sokat felejtettem. Haza­kerülésem után két év kato­naság következett. Szóval, ha ezeket a vargabetűket nem számolom, egyfolytában a Gránitban dolgozom. . . A műhelyben különleges gépek készülnék. Segítségük­kel a legkeményebb köveket is vajként lehet szeletelni. Pár napja Lengyelországba küldtek egy vágógépcsalá­dot, de időnként nyugatné­met és svájci megrendelők­nek is gyártanaik. Most ép­pen holtszezon van ilyenkor javítanak, vagy besegítenek más munkaterületeken. Im­re például a gaterlapcsi- szoló elszakadt drótköteléhez készített kengyelt. — Néha, alig győzzük. Ezért alakult meg a vgmk, amiben én is dolgozom. Nem tagadom, kell a pénz. Munka közben Kép: Rigó És a vállalatnak is megéri, mert például a budapesti gyár rekonstrukciójához gyorsan kellett szállítanunk az acélszerkezeteket: porel­szívókat, silókat. Havonta úgy. . . 40 órát meg lehet csinálni. Szó, mi szó', egye­nesbe hozta a családot az a kis pluszkereset. Az OTP-nek még 220 ezerré! tartozunk és elég magas 'a rezsi. Min­den borítékból 4000 forint ugrik. Nem mondom, a szü­lők is segítenek, de nem akarunk rajtuk élősködni. Terveim pedig akadnak. . . Korábban olajkályhával fűtöttek otthon ami nem­csak a tárolást tekintve volt körülményes; a hasz­nálata is veszdőséges. Szi- koráék — kihasználva egy kínálkozó lehetőséget —, áttértek a hőtárolós kályhá­ra. Imre még ezen is talált javítanivalót... — A legfelső emeleten lakunk, ezért sok hő vész el. Az egyik barátom nem­rég talált rá megoldást, amit a lakásában meg is valósí­tott. Egy speciális tetőszige­telő módszer, amit szeretnék én is kipróbálni. Különben sem szeretek tétlenkedni otthon. Az ötletadó általá­ban a feleségem, én pedig a ’kivitelező. .. , — Imre! Kommunista mű­szak lesz — lép közelebb Grajkó Ferenc, szakszerveze­ti bizalmi. — Rendben! — a válasz. S. hasonló fejbólintássail nyugtázza valamennyi kollé­gája a bejelentést, öten al­kotják a Gagarin brigádot, valamennyien a lakatosmű­hely dolgozói. Imre bevallja, hogy mostanában nem úgy megy a versenymozgalöm, mint néhány éve. Akkori­ban patronálták a szátoki nevelőotthont, mostanában viszont ilyesmire nem jut idő. — Munka után legfeljebb tévézésre, olvasásra futja — magyarázza —, néha azért még benézek a tornaterem­be is. Annak idején aktívan fociztam, de ma már csak az öregfiúk csapatába fé­rek be. Télen részt vettünk a területi bajnokságban, ahol a második helyet szereztük meg tizennégy együttes kö­zül. A sportot nagyon szere­tem. Alig várom már a nya­rat, hogy mehessünk. Bánkra úszni. Ha az idő engedi, ki. viszem a családot a Bör­zsönybe. Üdülni ritkán me­gyünk. Ilyen áraik mellett meggondolja az ember... Sportos életét bizonyítandó még elmeséli hogy csak rit­kán fogyaszt alkoholt. Tár­sai is legfeljebb munkaidő után hörpintenek fel egy pohánkával. Az üzemben elég nagy probléma volt az italból, amíg a gyáregység­vezető be nem vezette az új szigorítást. — Megmondta a főnök: egy feles és mehet az em­ber. . . T. Németh László Kiváló vállalatok A közlekedési miniszter az illetékes szakszervezetek elnökségeivel egyetértésben a következő hét vállalatnak, illetve szolgálati főnök­ségnek adományozta a „Ki­váló" círoet az 1986-ban végzett kiemelkedő gazda­sági tevékenységük, vala-i mint a szocialista munka- versenyben elért eredmé­nyeik alapján: Budapesti Közlekedési Vállalat, Ma­gyar Légiközlekedési Válla­lat, Mátra-Volán, AUTOFER Autójavító Vállalat, Zala­egerszegi Közúti Építő Vál­lalat, MÁV Miskolci Körze­ti Uzemfőnökség és MÁV Dombóvári Körzeti Üzemfő­nökség. Az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke az érintett szakmai szakszervezetek el­nökségével egyetértésben a következő vízgazdálkodási szervezeteknek adományo­zott Kiváló vállalat címet: Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat (Kaposvár), Dunaújvárosi Vízi Társulat- Vas Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat (Szombat­hely)- (MTI) Vetik a kukoricát Az elmúlt hét közepén kezdték meg a kukorica vetését a szécsényi II. Rákóczi Ter­melőszövetkezet földjein. Az idén nyolcszáz hektáron termesztenek kukoricát. —RT— >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents