Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
K ASS AK LAJOS: ÖTÉVES A JAZZBALETTCSOPORT A salgótarjáni József Attila ” Városi-Megyei Művelődési Központ jazzbalettcsoport- ja az idén ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. Az öntevékeny művészeti együttesben különböző korosztályok — négyévestől 30 évesig - ismerkednek a koreogrófikus elemekkel, táncolnak saját és mások szórakoztatására. Az apró jubileum alkalmából új nevet választottak, ezentúl Pop-Sikk néven mutatkoznak be a közönségnek. Képeinken a showtáncot, breaket, klasszikus balettet egyaránt ismerő együttes produkcióiból adunk válogatást.-kJ Bárdos Lajos zenei hetek Immár tizenegyedik alkalommal rendezik meg a Bárdos Lajos zenei hetek rendezvénysorozatát Budaipesten május 9. és 31. között. Az országos jellegű és egyúttal nemzetközi zenei esemény a Budapesti Művelődési Központ, a Kórusok Országos Tanácsa, a Budapesti Kórusok Tanácsa, a Fővárosi Tanács, a Pest Megyei Tanács, az Óbudai Művelődési Ház, a Solymár Nagyközségi Tanács Apáczai Csere János Művelődési Háza, a budaörsi Jókai Mór Körzeti Művelődési Központ és a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola szervezésében, illetve támogatásával valósul meg az idén. A Bárdos Lajos zenei hetek — a Solymári zenei hetek közvetlen folytatásaként — tükrözteti a zenének a köz- művelődésben játszott szelepét, ízelítőt ad a vokális és a hangszeres népzenéből, illetve a zeneszerzők alkotásaiból a régmúlttól napjainkig. Így a magyar kóruskul- túrára épülő eseménysorozat bemutatja a zenei élet fejlődését, alkalmat ad szakmai tanácskozásokra és a társművészetekkel való kapcsolat elmélyítésére isA Bárdor Lajos zenei hetek nyitóhangversenyét május 9-én, a régi Zeneakadémián tartják. Ezen a délutánon kamarakórusok lépnek színpadra. Május 11-től rendezik meg a karvezetők és énekzene tanárok szemináriumát az Óbudai Művelődési Házban. A többnapos tanácskozáson szó esik a határainkon túl élő legrégebbi magyar csoport múltjáról, 'és jelenéről, a hangképzésről, a gregorián »énéről, a klasszikus forrnák világáról- Az előadásokat népdalkörök, kórusok első bemutatója gazdagítja. Május 16-án a Vándor Sándor munfcásénefckari szemle hangversenyét, azaiz vegyes karok koncertjét hallhatják az érdeklődők a budaörsi Jókai Mór Körzeti Művelődési Központban, másnap pedig a férfi- és a női karok találkozójára kerül sor a solymári Apáczai Cser« János Művelődési Házban. Május 22-én, ifjúsági zenekarok lépnek fel a József Attila Gimnázium dísztermében, 23-án a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és az Ifjú Zenebarátok központi kórusa ad hangversenyt, az óbudai evangélikus templomban. A rendezvénysorozat május 31- én az óbudai Fő téren fúvós- zenekari hangversennyel zárul...........................................................................................................................iiiiiiiiliiililililiiiiiinilliiillilllllliiiiliiiiiiiiilimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimilltlllllliiiiiiiiiimillllllfHillllllllHillllllliliiiiitil v alahol hangosat kukorékolt, s válaszul itt is, ott is felhangzott a kakasszó. Ébredt a falu. — A csőszkunyhóban fű és földszag terjengett, és meleg volt, jó meleg. A prices keménységét száraz fű enyhítette, a falakon mindenféle szerszám lógott. Ambrus bácsi, az öreg csősz mindig megengedte, hogy Laci itt húzódjon meg, valahányszor apja kikér" gette a világija. Szegről-vég- ről rokonok is voltak tán, de nem ez számított, hanem a barátság, amely a két embert összefűzte az irdatlan korkü- lönbség ellenére is. Mert Ambrus, a csősz már nyolcvan felé ballagott, s a téesz tiszteletből, emberségből inkább, mint szükségből tartotta. Laci már egész kis kölyök korában szívesen szegődött mellé kíváncsi társnak, lelkes hallgatóságnak, mikor a dűlő- utakat rótta. Az öreg már vagy fél éve szép csendesen elaludt, átálmodta magát egv másik világba, de a csőszkunyhó ottmaradt mintegy Laci mene- dékhelveként. Az éjszakára gondolt, anyjára, testvéreire. Vajon hol húzták meg magukat? Különösen a kicsi rémült meg, Tercsi, mikor az apja ordítani kezdett, és recsegve ösz- szetört egv széket. _ Piszok inzvenélők! Csak s zívtátok a véremet! Tlveneket ordított vérbebo- rult szemeit forgatva vadul. Hát Ilyenkor jobb tágulni a közeléből. Laci már tudta. Egy óvatlan pillanatban kisurrant, és a kertek alatt mezítláb a csőszkunyhó irányába, futott. A ruháit is csak útközben szedte magára. Az öreg még biztos nem ébredt fel. Majd csak déltájt De akkor meg újrakezdi az ivást. E szerint itt töltöm a következő éjszakát is — gondolta a gyerek keserűen. Az. hogy az iskolába ma sem jut el, nem is okozott neki igazi bánatot. Még örült is, hogy az egész napot szabadon, kénve-kedve szerint töltheti a csőszkunyhóban. — Csősz leszek majd — gondolta magában —, Ambrus bácsitól már megtanultam mindent, amit egy csősznek tudni kell. Kunyhóm már van, a járást Is ismerem, és nem féiek senkitől, tán apát kivéve... E gondolat megnyugtatta. Nagyot nvújtózott, és leugrott a nriecsről. Egv szögön csíkos tarisznva lóeott. A gyerek belekotort, és felderült az arca. Szerencsére itt van még egy darabka szalonna, még a nejlonba csomagolt kenyér. Igen, ehető még, nem száradt ki teljesen. Hagyma is akadt a sarokban. Igen. pontosan úgy csinált mindent, ahogv az öregtől látta Falatozni kezdett. Akkor valaki m»gzörrentet* te a kunyhó ajtaját. — Jaj! — szaladt végig rajta az ijedelem. — Apám az... Aztán csend lett. Már-már azt hitte, csak képzelődés volt az egész. Ugyan ki a fene jönne ide egy üres kunyhóba hajnalok hajnalán? Apa? Alszik az tökrészegen, mint a bunda... De aztán megint. És hozzá valami hang is. Valami nyü- szögés. Most aztán igazi rémület kerítette- hatalmába. Még a szeme is elkerekedett a rémülettől. — Csak nem Ambrus bácsi kísért? Keresztet vetett gyorsan, egymás után háromszor. — Minden jótét lélek az Urat dicséri... Így hallotta ezt a nagyanyjától. Biztos óvszer a kísértetek ellen. A kísértet kapirgálni kezdett, és vakka ntott. — Egy kutya... ! Az ajtóhoz szaladt, és félre- toíta a reteszt. Lucskosan, szürkén és ázot- tan ott ült a küszöbön egv reszkető, horpadt hasú jószág. 0, Istenem, de csúnyácska volt szegény! Laci mégis azonnal valami barátságfélét érzett iránta. Egy lény volt, vele egyívású, akivel láthatóan rosszul bánt az élet. — Hej pajtás, te hogy találtál ide? A kutva barátsága jeléül a farkát csóválta. — Tán kergettek, mi? Na gyere be, megleszünk itt ketten is. A kutya gondolkodás nélkül belülkerült, de üsztesség- tudóan megült az ajtó mellett. — Nem harapsz? Megsimogathatlak? — kérdezte a gyerek, és az eb piszkos kis tenyere alá hajtotta loncsos, ázottszőrű fejét. Együtt ettek. Tisztességesen fele-fele alapon. A kutya nem ugrált az ételért, mint neveletlen jószágok, amit kapott, akkurátusán fogyasztotta, ízlelgetve az étel ritkán érzett ízét Azután elaludt uosszan és nyugodtan. Addig a gyerek rendbetette a kunyhót, elsúrolta a bográcsot, ahogy az öregtől látta, a botot az ajtó közelébe készítette, jó erős, kézbeillő szerszám volt, Ambrus bácsi maga készítette. Segítette a járást, és szükség esetén elriasztotta a tolvajokat. Vizet hozott az üres kőkorsóba, megmosdott, az inge aljába megtörölközött. Talált egy üres tányért, azt lerakta a kutya mellé. Ez lesz az ő edénye — gondolta. A ztán, amikor felébredt, Laci füttyentett neki, s elindultak. Szépen, akkurátusam mentek egymás nyomába, elől a gyerek, utána a kutya. A nap már az ég peremére kapasz kodott, vörös képét egy berkenyebokorra támasztva. Balázs Katalin OSTROM UTÁN Ne tépd ki galambom csőréből az olajágat ha közeleg rombadűlt városunk felé acélkék szárnyai alatt hozván a magasban gyógyírt a betegnek, téglát az építéshez hogy takarjuk el, ami volt a véres napokban s, aki él még, dobálja le gyászos rongyait mert születőben a való igazság báránya a fiatal lány szíve új vágyakkal teleFogadd be, vendégeld meg messziről jött galambom ki maga is ivott a fájdalom kútjából s most hírét hozza a lassan pirkadó hajnalnak ami után oly tikkadtan szomjúhoz a szív. Ö, szép fényesség> még e nap alkonya előtt vezéreld el hozzám békénk ezüst madarát hogy dalolja ki panaszaink bő áradatát nyűgöző álmából ébressze fel az alvót. ÁDÁM TAMAS: Fonnyadt almák a fákon A hamut forró vízbe szórták megvárták, míg csendesednek a buborékok s leülepszenek a szürke szemcsék így készült nagyanyám házában a mosópor nagyapámnak fanyar humora volt mikor a harangkötél hullámzása alábbhagyott tizenegy önként jelentkezőt kért az ebédhez huszonkét kéz emelkedett a magasba hátha az élelem is megduplázódik télen fonnyadt almákat kötözött a fákra és odahívta kicsiny gyermekeit kiknek a szájuk tátva maradt és az üregekbe beesett a hó az iskolában Kaleczky kántor úr szigorától felrepedtek a kezek őt elvitte a háború SZŰDY GÉZA: KAGYLÓZÚGÁS Mi visszhangzik örökké, amerre csak elhaladok, a folyton leomló s újraépülö falak tövében? Mi a zárt erdők lombkoronái közt, a csillogó hajnali vizek fölött, s az éjszakák bugyraiban? Mi visszhangzik örökké a keresztelők és temetések e zebracsíkos átkelőhelyein, szerelmek napsütötte táján* s az elhagyatottság száraz vízmosásaiban? Mi az ifjúság roppant ege alatt s az öregség homályló barlangjai öblén? Mi az őszi ködök ponyvája alatt, a jéggel páncélozQtt folyók üveges partjai közt? Mi a városok örökös ostromzajában? Mi az emberi magány e világűri csendjében? Mi visszhangzik az elszennyeződő vizekben s levegőben, a haldokló tölgyesek mélyén, ahol kiveszett fajok árnyai imbolyognak? Mi a végveszély óráiban, melyeknek kondulása mintha sűrűsödne már e süppedékek fölött, elkínzó álmaink atlantiszi homályán? ZEPES1 JÓZSEFt Harc az ébredéssel Vödrömben megfagyott a víz hajnalra és a rőt lámpaernyőn egy póknak deres szakálla nőtt. Zúzmara hullt az ágyra, mégis kivert a láz; sütött a paplan, párna, mint jéghideg parázs. És ekkor nyílt az ajtóm és láttam, hogy megáll dermedt lékjében gőgösen a fényes Fagyhálál. „Eljöttem — mondta büszkén — hogy megmentőd legyek. (S jeges kezével tüstént letépte ingemet) KISS BENEDEK: Divatjamúlt e gúnya, kinőtte mér a lét, hoztam helyette, nézd, szép jégvirágos mentét." Ezt hallván, térdrehulltam és kértem, ha lehet, engedje ágyban érnem csupán a félhetet. Gúnykacaj volt a válasz. Gondoltam, nincs tovább: ha vesznem kell, hát vesszek el harcban legalább. S kikelni rest az ágyból, ezen a hajnalon fedezék lett a párnám és paizs a paplanom. TAVASZI LÁZBAN Két fa között harkály hullámlik át, tavaszi lázban üzemel a világ, csattog a metszőolló, kapák nyele fényesedik tenyerektől, nyéltől tenyér kérgesedik, tavalyi vöröshagyma nyuszifül-szárat tol föl, puha szőnyeget sző a tyúkhúr, venyigerakás füstöl, asszonyt nevetés szikrája csap fölé, telten az adomázó vadász basszusa b eledörren, kerékpárjára dől, úgy ugratja a menyecskét; elhúz egy asztmás Trabant; szeretnéd nyugtatni sajgó tagjaid, leülsz a padra, rágyújtasz s nagyot tüsszentesz a képedbe cirmoló napba. NÓGRÁD - 1987. április 25., szombat 9
