Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
Együtt, egyszerre húzzák a kocsit Panasztalan beszélgetés Mátraterenyén Cifra idők nyomában Helyes-e palócokról beszélni? Á kulturális intézményrendszer megújítása az utóbbi évtized egyik szükségszerűsége. A konkrét lépések megyénkben is megtörténtek még az évtized elején (és a kívánalmaknak megfelelően jó ideig folytatódnak.) Űj fogalommal ismerkedtünk meg: általános művelődési központ. Mi lakozik mögötte, benne? Mozgékony szülők Ősszel lefz öt esztendeje, hogy Nógrádban megalakult ez első általános művelődési központ, az akkori Homokte- renyén. Ma — a közigazgatási átszervezések után — ebben b szervezeti formában hét iskola és négy közművelődési intézmény dolgozik. Harmincegy a pedagógusok száma, tizenkilenc a népművelőké, könyvtárosoké, technikai dolgozóké. Az épületek a Mátratere- nyét alkotó településeken — Homokterenye, Mátranovák, Nádújfalu — találhatók. — Amikor az új működtetési forma mellett döntött a helyi tanács, egyetértésben a felsőbb szervekkel — emlékezik vissza György István, az általános művelődési központ igazgatója —, az jelentette a kiinduló pontot, hogy az iskolának és a közművelődési hálózatnak azonos a célja, és egységes rendszerben minden bizonnyal tudatosabb, tervszerűbb, egymásra épülőbb együttműködés valósítható meg. Ha egyeztetjük elképzeléseinket, rövid és hosszú távra egyaránt megsokszorozhatjuk szellemi és anyagi erőinket, kiküszöbölhetjük a fölösleges párhuzamosságokat, és így várhatóan nagyobb eredményeket érhetünk el. Teljesen logikus. Például: fca mindegyik falurésznék van húsz-húszezer forintja a könyvállomány gyarapítására, púkor abból mindeevik könyvtáros a legfontosabb és az olvasóinak leg-ihkóbb tetsző könyvet kívánja megvenni. A húszezer forint azonban manapság csekélyke összeg, optimálisan sem lehet felhasználni. hát még a legmegfelelőbben. Hatvanezerrel többre Ju+ az ember. De többre jutottaik-e Mátraterenyén? Másképpen: beigazolódott-e az összevonás helyessége? — Amióta az általános művelődési központ működik, érzésem szerint, mozgékonyabb a kulturális élet — vélekedik Eczet Istvánná, a Ganz-MÁVAG helyi gyárának gépírónője, az iskolai szülői munkaközösség egykori elnöke, ma lelkes tagja, a mátranová- ki kultúrház szabadidős klubjának vezetője. — Korábban 70—80 embert tudott mozgatni a munkaközösségünk, ma kétszáznál is többet. Sikerült a szülőket érdekeltté tenni a munkában. S, a vezetők is jobban odafigyelnek ránk és ez hihetetlen energiákat ad. A népművelő ösztönöz, szakmai tanácsokat nyújt, s hagyja a kollektívákat önállóan dolgozni. Barátságos konkurensek — Amióta ÁMK vagyunk megkezdődött a közművelődési intézmények felújítása, a homokterenyei iskolában sikerült a központi fűtést bevezetni, széles körű társadalmi összefogással — sorolja György István az eredményeket, amelyek még hosszan folytatódnak. Most csak a legjellemzőbbeket, a legérdekesebbeket említjük: kidolgozták a köz- művelődési intézmények több célú hasznosításának terveit, és hozzá is fogtak a megvalósításhoz; kétszáz személy számára éitkezőkészletet vásároltak, s családi és társadalmi ünnepekre kikölcsönzik; a homokterenyei és mátranová- ki iskolának színes tévét, videót szereztek be, s rendelkeznek számítógépekkel is. — Az a fontos, hogy nem külön gondolkodik az iskola, a napközi, a könyvtár, a kultúrház — vallja az igazgató. — így oda tudjuk koncentrálni az erőiket, ahová szükséges, és így a szűkebb anyagi viszonyok közepette is látványosabb haladást vagyunk képesek elérni. A területen működik egy szakszervezeti intézmény is. a Ganz-gyár művelődési háza. Állaga jő, pár esztendeje újították fel, a környéken a legvonzóbb. — Két-három hónapra előre megbeszéljük a programokat, ki mit csinál — mondja Majer József, aki két éve irányítja az általános művelődési központ közművelődési munkáját. — Hagyjuk egymást dolgozni. — Konkurenciát csak úgy jelentünk egymásnak, hogy közel esnek egymáshoz az intézményeink — formálja véleményét Kovács Jenöné, a szakszervezeti kultúrház igazgatója. — Egyébként egyetértés van köztünk. Ha kell kisegítjük egymást. Előfordult például, hogy egy korábban lékötött előadást technikai okok miatt nem tudtunk megtartani, és az általános művelődési központ átvállalta, nem kellett lemondani. Pedig megtehették volng, hogy legyintenek, fulladjunk bele. .. Persze mindenki tisztában van azzal, hogy a kialakult munkamegosztás tovább finomítandó. Mindenki csak azt csinálja, amihez ereje, szakértelme, pénze van. így színvonalasabbak lehetnek a rendezvények, növekedhet a nézőszám, és nyugodtan szervezhetnek közönséget akár egymásnak is. 3avuló szemlélet — Tevékenységünk eddigi tapasztalatait egyértelművé tették; felkészültségben, magatartásiban, gondolkodásban megfelelő, nyitott rugalmas alkalmazkodásra, változtatásra képes személyek kellenek az egyes posztokra. Nekünk ezt sikerült elérni. Mind a könyvtárak, mind a kulitúr- házak élén ilyen — és fiatal — emberek tevékenykednek. Változott a tantestület szemlélete is. Á többség ma már érti-érzi az ÁMK feladatát. A gondunk az, hogy egyelőre nem azonos a munkaintenzitás. Ezen azonban javíthatunk. A fontos hogy egységes a gondolkodás: ha együtt, egyszerre húzzuk a kocsit, nagyobb sebességgel mehetünk előre, mintha fcülön-fcülön erőlködnénk. S, György István szavaihoz nine* hozzá tennivalónk. Sulyok László Gábor Marianne képei Rongybabák Srác Bohóc és családja Huszadik századi fesztésze- tünk örökifjú mestere ezen a tavaszon tölti be hetvenedik életévét, s mostani önálló kiállítása épp a negyvenedik^ idehaza a huszadik, amely a külföldi hússzal együtt gyarapítja hazai és nemzetközi presztízsét. Harmincöt művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, számos munkáját hazai múzeumaink, sorra választották be és tüntették ki külföldi művészakadémiák, a párizsi Musée Nationald d’Art Moderne s Európa más nagy múzeumai fogadták be munkáit — 1976-ban pedig a firenzei Uf fizi-képtár két önarcmását is elhelyezte a világ halhatatlanjainak önarckép-gyűjteményében. A legújabban keletkezett művekből és a gazdag életmű egyrészéből álló jelen antológia hiánytalan áttekintést nyújt a hazai és külföldi látogatóinak Gábor Marianne munkásságának értékeiről, azokról az érdemekről, amelyek hírnevét itthon és határainkon túl is megalapozták. Művészete ugyanekkor olyan, mint a jellegzetes kézirat, amelynek árnyalatai, vonásai kivétel nélkül személyé“ hez kötöttek és olvashatók, nem utalják a nézőt vaiákos grafológusra, hogy megfejthesse mondanivalóiának tartalmát, sőt miértiét is, mindazt, ami benne művészi és eszményi érték. Bizonyos, hogy tisztelőinek tábora ezúttal is növekedni fog, amire meggyőző garancia képeinek frissessége, szellemessége. alkotójuk szókimondó igazságérzete, esztétikai meglepetésekkel szolgáló kolorisztikus találékonytóga. P. Ö. G. ötven évvel ezelőtt írta Szabó Zoltán Cifra nyomorú. ság című szociográfiáját. Nagyot fordulhatott a világ 1937• tavasba- nyara óta. Jó húsz éve, amikor erre a tájra kerültem, soha egyetlen percig sehol nem éreztem, hogy talán a palóc elnevezés — amiként néhányan ezt állítják, állították — gúny lenne, vagy lekicsinylése egy nagyjából összefogható tájegység parasztjainak. Az immár klasszikussá (a magyar szociográfia klasszikus értékű művévé) emelkedett- nemesedett Cifra nyomorú- sógr-ban Szabó Zoltán még ilyeneket írt, írhatott: . .A múlt század elején.-, a palócokat inkább gúnyolták, mint ismerték.-." S hozzáteszi még, hogy ez bizony nem nagy hátrány volt, mert az ország többi 'fajtáját sem ismerték, de azokat még-- csak nem is gúnyolták. Hogy a gúny miből eredhet, arra is igyekezett kitérni — felelőssé téve a kor nadrágos emberfajtáját — a mű szerzője: a jó indulatú, de csak az, semmi más, védelmezők is a gúny elől védték a palócot, aki úgy jelenhetett meg az ország palettáján, mint valami Göre Gábor, és földje is úgy, mintha végig Rátét lenne.... Ahol csalafinta, körülményes észjárású emberek laknak, cifra és érthetetlen beszédű parasztok élnekMiközben valóságos irodalma keletkezett a palóc- ság eredetére vonatkozó kutatásoknak (s máig nem tisztázott egy sor alapvető kérdés), már jól félévszázada is eljuthatott odáig a felismerés, hogy a palóc a felvidéki részeken megállva-megélve, elég szűkös körülményei kötött, talán más tájon élőkhöz képest is jobban őrizte — segítette ebben zártsága is talán — önmagát és nemcsak magyar maradt, de még ezenfelül megmaradt palócnak is! Jó magam nem bajlódnék tovább ezzel a kérdéssel, ha nem találok olyan ötvenéves megállapításokat is, amelyek elsősorban arra kívánnak bizonyítékként feltűnni, hogy a név kicsinyes lett volna, gúnyból állt. mert mi másért írhatta maga a szerző „Palóc: ez a szó sokszor fordul elő, ha e vidék népéről esik szó, de alig- alig fordul elő a vidék népe között. Ez az elnevezés valójában sokkal inkább szerepel az irodalomban, mint az életbén, a palócok nem nevezik magukat palócok- nak-’’’ maradt az is, s nem az az igazság, amit éppen e kérdésben járkálva megyeszer- te a gyarmati Palóc Múzeumban! hallottam: az Ipo- lyon túli részeken ma is szebben beszélik a palócot, tisztább a kiejtés és fertőzet" lenebb a magyar nyelv. Ez nem „hivatalos” megállapítás, nem is tudományos vizsgálódás összegzése, egyszerűen egy éppen tanítványaival a múzeumban tartózkodó tanárnő és más jelenlévő tapasztalásokon alapuló megállapítása. De mindez itt- és most nem is kérdés- Mit mondanak a moho- raiak. vagy a halápink arról, hogy léteznek-e ma is a palócok, és, hogy sértésnek számít-e, ha valakinek azt mondják „palóc"? Valaki, aki maga is cserháti ember erre elmond egy történetet, amiben főszereplő egy gyöngyházzal, ezüsttel takarékosan kivert-díszített sublót a maga százötven vagy még több évével, s ami régtől a család tulajdona. Nemrégiben szállítás közben a sublót fiókjának alján olyan feliratot talált a gazda, ami nem csak. hogy palóc, de lengyel eredetre is mutatott, a családot illetően! S cseppet sem bánta vagy restelkedett miatta, aki megtalálta, s akinek családjára vonatkoztatható az a régi-régi név. Együttél itt is egy családban sokféle faj és nemzet- Miért pont a palócot rés- teln.é valaki? Bárkit kérdeztem: sértő-e a palóc név? mindenki azonnal és határozottan felelt 7iem-et, s volt nem egy, aki hozzátette, „sőt, éppen ellenkezőleg van ez is...” így jártam azokkal a gyarmati diákokkal is, akik a Palóc ligetben! kis csapatban vonultak a múzeum irányába Birócziné Marnia Eleonóra) — „Nem tartom magam palócnak, de ha az lennék sem sértene!” amit ugyancsak a gyarmati utcán mondott egy fiatal nő „a palócok Hollókőn élnek-.." és kicsit töprengve még hoz“ zátette „s talán még Bujákon...” Ez a vélemény elsősorban arra mutat, hogyha már (még) nem sikerült is a tudománynak eldönteni a palóc név eredetét, sem nemhogy a nép érkezését erre a tájra, vagy különösen, azt, hogy honnan is érkeztek egyáltalán? — legalább any- nyit érdemes lenne megismertetni szélesebb körben, éppen itt a palócok földjén, amit nem szégyell senki emberfia, A balassagyarmati II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hatodikos növendékei dr. Faragó Józsefnével, a Palóo Múzeum könyvtárában. Érthető talán a mai megváltozott valóságban is gyökerező kíváncsiság — mi a helyzet ma a palóc névvel, a palóc néppel, amikor már nagyobbrészt minden eltűnt, ami korábban a népművészetben, viseletben hiedelemvilágában, szokásaiban, más fajtáktól erőteljesen megkülönböztette, s maradt egyedül — de ez is nagyon eltérő mértékben bisebb-na- gyobb vidékenként — a jellegzetes beszéd. Ha ugyan tanárnőjük dr- Faragó József né vezetésével. Fent azután a múzeum könyvtárában rövid beszélgetés folyt arról, hogy a gyarmati II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hatodikos diákjai — egy kivételével gyarmati születésűek. az az egy talán vadkerti, ha jól jegyeztem meg — történelemszakkörben végeznek külön tanulmányokat, s most amúgy is sokan készülnek Mikszáth Kálmán születésének évfordulójára, vetélkedőre, Szívesen beszéltek arról, hogy a várost palóc fővárosnak nevezik sokfelé, hogy cseppet sem zavaró előttük, ha egyiikük-másikuk más megyébe elvetődve rokonokhoz, ismerősökhöz ezt hallja, „na. megjötél palóc..-?" S amikor kereken kérdeztem tőlük, hogy hát akkor gúnynév-e a palóc? szó szerint egy hangon jött a válasz „nem". A legfontosabb talán az, hogy a palóc mára valósággal felvállalja az élet számos terüetén ezt a nevet- De a tájékozatlanság nem csak régen volt jellemző, s oka ma is a hiányos Oktatás, nevelés más szóval az általánosabb érvényű művelődés. Elgondolkoztató az a vélemény. Palóc Szécsényben a háziipari szövetkezet és palóo hét esztendeje a Skála Áruház is, az utóbbi keresztapjára, vagy keresztanyjára eddig nem sikerült rátalálnunk, db így is bizonyosra vehető, hogy hiányozna ez a megkülönböztető elnevezés az áruház megjelenéséből.-. Érdékes azonban, hogy jó néhány szécsényi, akivel őszt szehozott a véletlen, miközben a „fehér kun”, a palóo valamennyi jegyét magán viselte — vallotta, hogy sem ő, sem pedig Szécsény nem palóc! De éppen itt büszkék a helybeli étteremben a palócgulyásra, mint hagyományos ételre. A palóclevesről azt tartják ugyan máshol, hogy maga Mikszáth ötölte ki, de erről más a véleménye az üzletvezetőnek, Miklós Józsefnek, Rigó Csaba szakácstanulónak és a nyugdíj előtt álló ludányi (halászi) ..kézilánynak” Uram József nének. Éppen ő vallja magát teljes joggal s büszkén palóci nak-.. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Rigó Csaba a palóc gulyást | . “ főzi a szécsényi étteremben | NOGRAD —- 1987. április 25., szombat \
