Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-24 / 96. szám

Avatás: 1987. június 38-án Eredeti pompájában... Utolsó roham a katonai kollégium építésén Bizony nagy feltűnést kel­tett 1984 tavaszán, amikor az egykori vármegyeházán egyen­ruhás katonafiataloik jelentek meg. Igaz a munka megkez­dését hosszú-hosszú tárgyalá­sok előzték meg, hiszen Ba­lassagyarmat vezetői, a lakos­ság szempontjából sem volt mindegy: mi lesz az elhanya­golt, pusztulásra ítélt, mégis igen értékes épülettel. És ek­kor jelentkezett a Magyar Néphadsereg, hogy megvásá­rolja az épületet, sok millió fo­rintos költséggel helyreállít­ja, átalakítja s katonai kollé­giumot hoz létre az egykori megyeházán. S még valamit az épületről: tavaly Aiúlt éppen 150 esztendeje, hogy megnyi­totta kapuit. — Az épület felújítását há­rom ütemben terveztük — mondja sétánk közben Tóth György alezredes, a katonai kollégium igazgatója. — Ere­detileg 68 millió forinttal kezdtünk, de az előre nem lá­tott rejtett, s később feltárt hibákkal együtt a teljes ősz- szeg meghaladja majd a 120 millió forintot. De ami igaz, ez igaz. Az egykori vármegye- háza, a. Jiolnap katonai kollé­giuma--eredeti pompájában, színében és mindenki számára elfogadhatóan szolgálja majd a kollégium növendékeinek ne­velését, nem utolsósorban Balassagyarmat város egész közönségét. Az épület bal szárnyát már elfoglalták a fiatalok, most a jobb szárnyon folyik az épít­kezés. Utolsó rohamra indul­taik a katonai főépítésveze­tőség kiskatonái, hogy telje­sítsék a vállalt határidőt, s 1987. június 30-án megtörtén­jen az átadás, a kollégium Most a belső vakolási mun­kák a legfontosabbak, hogy utána a szerelők vegyék át a terepet. névadó ünnepsége. Biztosíték erre az is, hogy rövidesen nö­vekszik a katonák létszáma, s április első napjaitól több mint 120 építő katona szorgos­kodik. hogy tartsák ígéretüket. Járjuk az épületet. Hol egy meszes-, festékesvödröt, hol egy építőelemet kell még ki­kerülni. átlépni, de látni, itt egy emberként tevékenykedik sorkatona, tiszthelyettes és tiszt. Hiszen a holnap tiszt- helyettesi, tiszti utánpótlásáról van szó. Közben Tóth György alezredes fáradhatatlanul ma­gyaráz : — Sok minden elkészült már. De miré a hallgatók bir­tokba veszik az épületet ad­dig sokat kell itt dolgozni. De talán inkább arról, hogyan is fogadja majd átadás után a kollégistákat az épület. Nem leltárt készítünk, s-nem Befejezés előtt az uj fodemszerkezet Helyreallitasa. Fotó: Bábel László is sorrendiségében, de érde­mes leírni hogyan szolgálja majd a kollégistákat az egy­kori vármegyeháza. — A végével kezdem — folytatja Tóth György. — Az épület külső falazata halvány pasztellszínű lesz. Ez beil­leszkedik a városképbe. A homlokzaton helyére kerül az egykori vármegyeháza eredeti címere is, ezzel adózunk Ba­lassagyarmat lakóinak. S mi lesz belülről? Nézzünk szét. Nem kell kísérőmnek ma­gyarázni, mert az új, korsze­rűen berendezett irodájában egy térképet tesz elém: mi, hol lesz majd. A növendékek elhelyezése 4—6 ágyas szo­bákban történik. Az önkiszol­gáló rendszerű étteremben egyszerre 120 főt tudnak étkez­tetni a minden igényt kielé­gítő több száz adagos konyhá­ról, Lesz itt hat szakköri he­lyiség, mint például számító- gépes, hadtörténeti, fotó, vagy barkácsoló, egyszóval az igé­nyeknek megfelelően. Lesz há­zimúzeum, avagy emlékszo­ba. Itt megtaláljuk majd a névadó relikviáit, — hiszen az átadásikor névadásra is sor kerül — a kollégium megala­kulása óta eltelt idő életét megörökítő dokumentumokat a Nógrád megyét bemutató tárgyakat és más emléktár­gyakét. Zeneterem is lesz, s minden osztálynak külön fog­lalkozóterem, emeletenként egy-egy ifjúsági klub. Megta­lálható a két kondicionálóte­rem. Lesz általános orvosi rendelő betegszobákkal, s egy fogorvosi rendelő. Nem végül, s nem is utoljára: a 15 ezer kötetes könyvtár és olvasóterem, ahol csaknem száz napi- és hetilap, folyóirat található meg. Csák tetézi mindezeket a 300 férő­helyes színházterem — kubai márvánnyal borítva — ami nemcsak a bentlakókat, hanem a város lakosságát is szolgál­ja. Mit hagytunk ki még a „lel­tárból”? Ki tudja. De amikor a kollégium udvaréra érkez­tünk az igazgatóval, látja meg­lepetésemet. Mindjárt mondja is. — Tudom, meglepi az elha­nyagolt, romhalmazokkal te­li udvar. De nyitásra itt örökzölddel övezett pihenő- parkot talál majd, sőt lesz itt két kisméretű kosár-, illetve kézilabdapálya is... Hallani az építő katonák éneklését, kopáosolását, látni a fürge kezek nyomán átala­kuló épületet. Somogyvár! László Folyékony műtrágya Helyben állítják elő Napjainkban a növényter­mesztés eredményességét dön­tően meghatározza a táp­anyag-gazdálkodás színvonala, ezen belül a hatékonyabb műtrágyázás. A jövedelme­zőbb gazdálkodás érdekében a Rétság környéki mező- gazdasági nagyüzemek közül korábban több is a folyékony műtrágyázás mellett döntött. A szilárd tápanyaggal szem­ben ez a technológia alkal­mazása többek között egy­szerűsíti a munkaT és az üzemszervezést. Például ke­vesebb a kézi és a gépi mun­kaerőigény, és nem utolsó szempont az sem, hogy az agrotechnikai műveletek so­rába rugalmasabban illeszt­hető, mint a hagyományos megoldás. Előnyei ellenére e tájkör­zet mezőgazdasági nagyüze­mei közül több azért nem tért át a folyékony műtrágya használatára, mert távol van­nak a gyártó üzemektől, s a szállítás növelné a költsége­ket. Kedvezően változott 1986-ban azzal a helyzet, hogy az Erdőkémia tolmácsi gyár­egysége vállalkozott a szusz­penzió előállítására. Kajzinger János üzemve­zetőtől megtudtuk, hogy a zárt rendszerű- gyártóberen­dezés kialakítására csaknem 4 millió forintot költött az üzem. A szövetkezetek igé­nyeit maximálisan ki tudják elégíteni. Ez ugyan nem köti le a jelenlegi gyártókapaci­tást, ám több szuszpenzió elő­állítására tárol ótartályok nélkül aligha vállalkozhatná­nak. Tavaly 1200 tonna, aa idén pedig több mint 7 ezer tonna anyag feldolgozására adtak megbízást a nagyüze­mek. A gyárkapun belülről nézve Műszaki fejlesztés, műszaki haladás Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1986. november 19— 20-i határozata, majd a de­cemberi állásfoglalása részle­tesen elemezte népgazdasági szinten a műszaki fejlesztés helyzetét és meghatározta a további feladatainkat. A ha­tározatok alapján megélénkült a részterületek elemzése, a helyzetfelmérések, lehetősé­gek vizsgálata. Ügy tűnik, hogy az élesedő viták köze­pette háttérbe szorul a gyors és hatékony végrehajtás. Emberi feltételek Vitathatatlan _ tény, hogy a műszaki haladás és a fejlesz­tés tőkeigényes folyamat, de a tőke csak az egyik és nem elsődleges feltétele a végre­hajtásnak. Tapasztalatom szerint először az emberi fel­tételeket kell megteremteni- Vagyis, olyan műszaki, köz­gazdasági, innovatív légkört szükséges kialakítani, amely elfogadható biztosítékot ad a műszaki fejlesztéshez ren­delkezésre álló anyagi eszkö­zök hatékony felhasználásá­ra. Ugyanakkor meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy a rendelkezésre álló technikai eszközeinket eléggé hatékonyan használjuk-e fel, a meglevő szellemi erőforrá­sainkat pedig mennyire hasz­náljuk ki. Sajnos- sok példá­val tudom bizonyítani, hogy van még mit tennünk. Gyári beruházásainkat ma­gyar tervező és kivitelező vállalatokkal készítettük el és építettük meg. A kivitelezés egész folyamatát tervezési, kivitelezési hibák 'ás határidő- csúszások tömege jellemezte. Egy 4,5 millió forintos vízlá­gyító építésére a jó nevű fő­városi tervezőintézettel kötöt­tünk fővállalkozási szerző­dést 1985- december 31-d be­fejezéssel. Sok-sok vita, szám­talan igazgatói szintű egyez­tetés után, sokadszorra most kezdik csak el kijavítani a hibákat. Hogy mikor lesz kész, az továbbra is bizony­talan. A 80-as évek elején jelen­tős összeget fordítottunk a korszerű szerel ökonveyo rok felszerelésére. Hosszú győzkö- dés után jelentős részét le kellett szerelnünk, mert nem feleltek meg a követelmé­nyeknek. Pillanatnyilag a ko­rábbinak a 20 százaléka dol­gozik csak­A termékfejlesztésieknél sem használtuk ki a kínálkozó, meglevő lehetőségeket. Pedig a jelenlegi, nem minden eset­ben legkorszerűbbnek mond­ható technológiai berendezé­seink most is alkalmasak sok új termék gyártására. Igaz, hazánkban nem egyszerű eze­ket kifejleszteni és főleg nem könnyű kereskedelmi forga­lomba hozni. Ez mindig koc­kázattal jár, s nem jelent a kezdeményezők ' számára mindig előnyt. Ezért már a gyáron belül van egy — nem is kicsi —i ellenállás az újjal szemben. Aztán- ha végre megszületik a korszerűbb ter­mék. akkor a kereskedelem és a felhasználók mutatnak, el­lenállást, illetve nem vállal­koznak­Az elmúlt évben egyedi fű­tésre kifejlesztettünk egy egy­szerű hulladékégető kazánt. Néhány 10 darab eladása után leállt a piaci értékesítése. Hasonlóképpen jártunk több új termékünkkel. Amikor a fejlett tőkésor- szágakkal hasonlítjuk össze magunkat, azonnal a fejlet­tebb technikát vesszük ész­re. Ha viszont egy kicsit job­ban körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy igen sok ipari üzemben a magyar gyárakhoz hasonló műszaki színvonalú és korszerűségű termelőesz­köz. sőt, esetenként még kor­szerűtlenebb technológia ta­lálható. Nehezebben vesszük viszont észre az ő előnyüket biztosító, magas fokú szerve­zettséget, a közepes techno­lógiai színvonalú, de kiváló minőséget produkáló üzeme­ket­Mindenki fejleszt Külföldi utam során a töb­bi között láttam csereszabatos terméket gyártó nyugatnémet és magyar üzemet. Vélemé­nyem szerint a termelőeszkö­zök színvonala nálunk maga­sabb volt. Termelékenység­ben és főleg a minőségben viszont az NSZK üzeme kép­viselt magasabb szintet. Ér­dekességként még megemlí­tem. hogy ott alig volt fej­lesztő, beruházási osztály sem létezett, ugyanakkor az egész vállalat fejlesztett. De felesleges emberek sem voltak. Két közvetlen terme­lőmunkásra, egy kiszolgáló ju­tott, s ebbe még a külkeres­kedő is belefért- Nem volt szesztilalom, de még véletle­nül sem jutott eszükbe, hogy itallal kínáljanak. Ha gyárkapun belül őszin­tén elemezzük helyzetünket, összehasonlítjuk munkánkat a világpiac legjobbjaival, a versenytársakkal, a konku­renciával, akkor feladatain­kat elég konkrétan meghatá­rozhatjuk. Versenyképességünk érde­kében folyamatosan csökken- tenünk kell a ráfordításokat. Ez a közvetlen élőmunkánál még elfogadható, viszont ked­vezőtlen a kép- amikor a tel­jes létszámot vesszük alapul. Nálunk az irreálisan magas kiszolgáló létszám eltorzítja és igen megnöveli a béreket és a bérekhez kapcsolódó költ­ségeket, s ezzel együtt termé­keink önköltségét. Ezért első­sorban a létszám jelentős csökkentésével kell önköltsé­günket javítani, az árver­senyben jobb pozíciókat elér­ni­Ugyancsak jelentős tartalé­kokat jelez a közvetlen anyag­felhasználások csökkentése. Ennek módszere a selejtcsök- kentés. a jobb fajlagos anyag­kihozatal, a takarékosabb gaz­dálkodás. Jelentősen változ­tatnunk kell technológiai és gyártmányfejlesztési , gyakor­latunkon. Olyan Vállalati - lég­körhöz, olyan ösztönző erköl­csi és anyagi elismerési rend­szerhez kell eljutnunk, hogy a vállalat minden dolgozójá­nak érdeke és feladata legyen az állandó fejlesztés. A látvá­nyosságok helyett, illetve mel­lette, az apró- de a hatékony­ságot, a műszaki haladást se­gítő fejlesztéseknek is na­gyobb tekintélyt és elismerést kell adnunk. A - kisgépesítéssel, a pótló­lagos automatizálással- a technológiai sorok jobb ki­alakításával, kisebb konstruk­ciós változtatásokkal szintén jelentős ‘ tartalékokat tárha­tunk fel- A nagyobb beruhá­zásokat viszont jobban, meg­fontoltabban kell előkészíte­nünk. A világpiacon való ma­radásunk megkívánja, hogy beruházásainkat is világszín­vonalon végezzük el, mert el­lenkező esetben csak tovább növekszik műszaki elmaradá­sunk. Fontos feladatunk a minő­ség javítása, a jelenlegi tech­nológiai eszközeinkkel elér­hető szintre való emelése. Eh­hez az szükséges, hogy az erős és vastag gyökereket eresz­tett mennyiségi szemlélet bűvköréből kitörjünk, és a minőségi követelményeket helyezzük a mennyiség elé. Még akkor is, ha a minőség egy része független a kollektí­vától. Ez az utóbbi azonban nem jeleni menlevelet arra a rossz szokásunkra, hogy min­dig külső okokra hivatkoz­zunk- Ami rajtunk múlik, a-/.t tegyük meg. Ez önmagában is jelentős minőségjavulást hoz, A felettes hatóságok is A műszaki fejlesztés, hala­dás soha nem volt könnyű feladat. Sok feszültséggel- ese­tenként ellenállással is jár, eredménye viszont a kollek­tíva többségének érdekét és javát szolgálja. Gyorsítaná ez irányú munkánkat, ha fe­lettes hatóságaink is na­gyobb figyelmet fordítanának e kényszerű belső megújulási folyamatra, esetenként báto­rítva, sőt megkövetelve ezek gyors végrehaitésát. Gressai Sándor, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatója Műszerköxpontok tudományos kutatásokhoz Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) bi­zottságának határozata alap­ján az idén tizenegy regi­onális műszerközpont kiépí­tését kezdik meg hazánkban, s ezzel hosszú távra egy-egy országrészben összpontosít­ják a különböző szakterüle­teken folyó tudományos ku­tatásokat. Az alapkutatásokat szolgáló speciális műszerpar­kokat olyan regionális köz­pontokban hozzák létre, ahol a tudományágnak már eddig is nagy hagyományai ala­kultak ki. Az OTKA-bizottság dönté­se azt segíti elő, hogy a nagy értékű műszereket — térítési díj ellenében — minden ku­tatóintézet és egyetem hasz­nálhassa. Korábban a kuta­tóintézetek a műszereket csak esetenként adták kölcsön más intézeteknek vagy egyete­meknek, azokat csak rész­ben használták kd, máshol pedig hiányuk lassította a tu. donaányos munkát. A 11 műszerközpont mi­aud hatot a fővárosban, ötöt pedig vidéken alakítanak ki, s mindenhol megbíztak egy úgynevezett gesztorintéz­ményt, amely felelős a köz. pontok létesítéséért. Buda­pesten a Központi Fizikai Kutató Intézetben az anyag- tudományi, a Kémiai Kutató Intézetben a kémiai szerke­zeti kutatások, a Semmel­weis Orvostudományi Egye­temen az orvosbiológiai, a Budapesti Műszaki Egyete­men a műszaki, a Magyar Állami Földtani Intézetben a földtani, a kertészeti egye­temen pedig az agrobiológiai és élelmiszer-biológiai kuta­tások segítésére alakítanak ki műszerközpomtot. Debrecenben az MTA Atom­magkutató Intézetében az atomfizikai, Miskolcon, a Ne­hézipari Műszaki Egyetemen az anyagtudományi, a sze­gedi biológiai központban a biológiai, a Pécsi Orvostu­dományi Egyetemen ar, or­vostudományi, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen pedig az agrokémiai és vegyipari kutatások támogatására hoz. nak létre központot. A műszerek vásárlására 1990-ig több mint egymilli- árd forintot költenek. A be­ruházási összeg 67 százalé­kát hazánkban illetve más szocialista országokban köl­tik el, a fennmaradó 33 szá­zalékból pedig dollárért vá­sárolnak műszereket. Minden központban tudományos ta­nácsot hoznak létre, amely javaslatot tesz arra, hogy az OTKA-pályázaton elnyert összegből milyen műszereket vásároljanak. A javaslatokat az OTKA-bizottság júniusban bírálja el, s meghatározza a műszerek beszerzésének sor­rendjét. A regionális műszerköz. pontokat a csúcstechnológia körébe tartozó berendezések, kel szerelik fel, s ezeket több, lehetőleg három műszakban fogják üzemeltetni. A műsze­reket a központok létreho­zásában közreműködő kuta­tóintézetek és egyetemek ked­vezményesen használják, más intézetek és vállalatok pedig a szolgáltatásokért nagyobb térítési díjat fizetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents