Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-02 / 78. szám

HAI AJANLAMK KOSSUTH RADIO: 4.30: Jó reggelt! 8.05: Műsorismertetés 8.15 s Mai programok 8.20: A hallgatás beleegyezést jelent? 8.30: Most érkezett 3.00: Johann Strauss operettjeiből 3.44: Száll a madár ágiról ágra 10.05: Diákfélóra 10.35: Éneklő ifjúság 10*50: Századunk zenéjéből 11*24: Műsorajánlat 11.30: A százszázalékos nő 11.54: Reklám 12.30: Ki nyer ma? 12.40: Reklám 12.45: Magyarok között Szlovákiában. 13.00: Durkó Zsolt: Halotti beszéd 13.34: Műsorajánlat 13.40: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót 14.05: Műsorismertetés ' 14.10: A magyar széppróza századai 14.24: Népdalok. néptáncok 15.01: Rádiószínház — Nő arcképe háttérrel 10.05: Révkalauz 17.00: Etűdök hangszalagra 17.50: Nóták 18.15: Hot] volt, hol nem volt. .. 18.25: Könyvújdonságok 1.8.28: Műsorismertetés 18.30: Esti magazin 19.15: Lottósorsolás! 19.20; Reklám 19.25: Oj széncsata. 20.15: Mi a titka? 21.15: Madrigálok 21.40: Nem betegség — hanem \ állapot 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Rácz Aladár cimbalmozik 22.50: Tízszer tíz perc a turizmusról V. rész 23.00: Operaest 0.10: Himnusz 0-15: Éjfél után PETŐFI RADIO: 4.30: Reggeli zenés műsor 8.05: Tárogatómuzsdka 8.20: A Szabó család 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben. 10.30: Széljegyzet 10.45: Láttuk, hallottuk 11.25: Világújság 12.00: Hírek németül, orosza és angolul 12.10: Zenés játékokból 12.25: Útikalauz üdülőknek 12.30: A népművészet mesterei 1?.58: Műsorismertetés 13.05: Nosztalgiahuliám 14.00: Lelátó — Sportmagazin 15.05: Néhány perc tudomány 15.10: Operaslágerek 15*45: Törvénykönyv 16.00: Könnyűzenei sitúdlónk felvételeiből 17.08 r Finn dezsessa- felv ételekből 17.30: Segíthetünk 18.30: Slágerlista 19.05: Sport 19.15: Operettkedvelőknek 20.05: A Poptarisznya dalaiból 21.05: A Magyar Rádió Karinthy-színpada 22.01: Gyulai Gaál Ferenc szerzeményeiből 22.35: NéprTaiköT’ök nódiuma 23.20: A Talking Haeds együttes nagylemezei 10/5. rész 0.15: Éjfél után ♦ MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok, információk, szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nógrád megyéből. — 17.30: Műsoris­mertetés. Hírek, időjárás. 17.35: A Tiszától a Dunáig. Zenés magazin. (Közben: 18.00 —18.15: Észak-magyarországi krónika. — 18.25—18.30: Lap- és műsarelőzetes.) MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.00: Tévétoma nyugdíjasoknak 9,05: Teledoktor 9.15: Szia, Mami! 9.45: Juanita 10*40: Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes 12.00: Képújság 16.40: Hírek 16.45: Naszreddin Hodzsa országában 17.10: Sorstársak 17.30: Tájkép MIT? SALGÓTARJÁN — József Attila Művelődési Központ: A helyünk Európá­ban című előadássorozat mai előadása 18.30 órakor. az MSZMP gazdaságpolitikájá­nak kezdeteiről szól. Előadó dr. Szakács Sándor, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára. — Kohász Művelődési Köz­pont: 14.30 órakor kezdődik a Petőfi Általános Iskola ün­nepélyes csapatgyűlése. PÁSZTÓ — Lovász József Művelődé­si Központ: 14 órától a Me­seszínház művészei a Furfan­gos juhász című mesejátékot 18.00: Képújság 18.05: Tévébörze 18.15: Telesport 18.40: Reklám 18.45: A rózsaszín párduc 19.05: Esti mese 19.15: Lottóisorsolás 19.20: Reklám 19.30: Híradó 1. 18.45: A rózsaszín párduc. » Amerikai rajzfilm­sorozat. 20.00: Reklám 20.05: Telefere 21.15: Panoráma 22.15: A lélek dalai. 23.05: Híradó 3. 2. MŰSOR: 16.45: Képújság 16.50: Egy színház száz éve A szegedi körzeti stúdió műsora 18.00: Pannon krónika 19.00: Tévétorna 19.05: Tv-tükör 19.20: Néha a tenger a győztes 20.05: Száz híres festmény 20.15: Betű reklám 20.20: Kosárlabda bajnoki Európa-kupa-döntő 21.10: Híradó 2. 22.10: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-hlradó 20.00: A raaigy nyereg — 4. rész 21.05: A sötétség leple alatt — Rövidfilm 21.20: 3x5 — Szórakoztató vetélkedő 22.10: Találkozás szovjet- művészekkel 23.00: Hírek 2. MŰSOR! 19.30: Tv-híradó 20.00: Tv-fórum 20*40: Ladislav Burlas: Emberi találkozás 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: A nős férfi MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.! Frankenstein menyasszonya. (14) Színes, szinkronizált an­gol fantasztikus film. — Ka­mara: És a hajó megy. . . (14) Színes, szinkronizált olasz film. — Balassagyarma­ti Madách: Délután 2-től: A tizedes, meg a többiek. Há­romnegyed 6 és 8-tól: Csók, anyu! (14) Színes, magyar finn. Iskolamoyi: Tótágas. — Korcárs: Aprószentek. (14) Színes, spanyol film. — Pász­tói Mátra: Sárga haj és az arany erőd. Színes, szinkro­nizált amerikai—spanyol wes­tern. — Kisterenyei Petőfi: Gyanús árnyak. Színes kínai történelmi kalandfilm. — Szé- csényi Rákóczi: Az elvará­zsolt dollár. Színes magyar bűnügyi filmvígjáték. — Nagy- lóc: Mad Max. (18) Színes ausztrál bűnügyi film. — Jobbágyi: A fekete nyíl. Szí­nes szovjet történelmi film. mutatják be az intézmény színháztermében. BALASSAGYARMAT — Rózsavölgyi Márk Zene­iskola: A galériában Radics István festőművész alkotásait május ÍO-ig, munkanapokon 8—20 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. RÉTSAG — Asztalos János Művelő­dési Központ: Este hét óra­kor kezdődik a Népszínház előadása, amelynek címe: Bugrisok. A kiállítóteremben Hemző Károly Ünnepek cí­mű fotókiállítását láthatják az érdeklődők, amely április 30- lg tekinthető meg. HOL? MIKOR? 4 NÓGRÁD — 1987. április 2., csütörtök Beszédes gondok Sokaknak talán nem téma beszédkultúránk, nyelvünk ápolása, a durva és trágár be­széd visszaszorítása. Pedig fontosságáról a párt legutób­bi kongresszusán is szó esett, a Hazafias Népfront pedig ta­valy októberben felhívással fordult az ország lakosságá­hoz. Vannak, akik raccsolnak, pöszítenek, dadognak gyer­mekkoruk óta. A gond azon­ban elsősorban nem a szüle­tett beszédhibásokkal van, hanem a helytelen nyelvhasz­nálókkal. Nem kevés például a nyilatkozók között a mellé- beszélő, ködösítő, sokat és fö­löslegesen szövegelő. Van, aki annyira siet mon. dókájával, hogy vállalat he­lyett gyakran vállat mond, sokszor használja a „teljes egészében” kifejezést a tel­jesen, vagy egészen helyett. (Hallott már valaki negyed, vagy fél egészről?) Sokan használnak — fölös­legesen is — idegen szavakat. A bocsánatos bűnök közé so­rolható az olyan — erőltetet- ten udvariasikodó — szöveg közti szószaporítás, mint az „engedjék meg, hogy..meg a „szeretném elmondani.,." gyakorisága. (Ügy sem tilta­kozik senki, ha meg már szó­hoz jutott valaki, nem csak szerené, hanem el is mondja, amit akar.) A kulturált beszéd nem zár­ja ki egy-egy táj jellegzetes szóhasználatát. Természetes­nek fogadom el a „vazsme_ gyei” hanghordozást, a szege­di özóst, azt, hogy a Hajdú­ságban a ló az lú, és szere­tem a palóc beszédet is. A mindinkább elterjedő —, - s egyáltalán nem tájjellegű, nem is beszédhibából eredő — nyögdécselés, nyögés azon­ban egyre több embert ide­gesít. Némi túlzással azt is mond­hatnánk, sokak számára ma „sikk” a nyögés, a szó végi mássalhangzók „ö”-vel erősí­tett nyomatékos ejtése. („Mer- tö”, „minekö” stb.) Csalóka hiedelem lehet az a helytelen nyelvhasználóknál, hogy a mondataikat megszaggató ööc- zés, eeezés-nyökés — jó hangzik, gondolatgazdagságot sejtet a hallgatóban. Türel­metlenséget annál inkább (nyögné már ki, mit akar). Ha megfestené önarcképét. ?zt írhatná alá jelmondatnak: gondolkodom, tehát nyögök. Környezetet szennyezni sem csak füsttel, szeméttel, la­7ísztelt szerkesztőség nem trágársággal, ocsmány be. széddel, káromkodással is le­het. Gyermekkor, mra em.ekez. ve, a mi bányatelepünkön nem a jól megtermettek, nem az erősek, nem a jó bányá­szok káromkodtak. Inkább azok, akik csak hanggal bír­ták. A gyengék, a hetvsnke- dők, a tehetetlenek, a szájhő­sök. Lányok, asszonyok i"t- kán, s még az ottani kocsisok sem vitték túlzásba a dolgot. Mostanában viszont sokan szinte kötőszóként használják a trágár szavakat. A károm- kodók némelyike meg egye­nesen dicsekszik azzal, hogy „beszédéről, szókimcndásáról” távoli vidéken is felismerték nógrádi mivoltát. (Ha ez csak ránk lenne jellemző, nem ké­ne országos felhívás.) Az ocsmány beszédű, a ká­romkodó, a trágár legtöbbször fel sem fogja — durván ne­mi tevékenységre felszólító — „kötőszavai” érteimét, ak­kor sem, ha saját anyjáról, leánytestvéréről lehet szó Dől belőle az undokaég, nem tö­rődik azzal, hogy e masokat zavar. Habonyi Zoltán 4 leégett Hiába sietett, ntéqis késett... Köztudott, hogy a salgótar. jani gyors csak elvétve köz­lekedik menetrendszerűen. Jómagam évek óta egyszer sem érkeztem a menetrend, szerinti időben sem Budapest­re, sem Salgótarjánba. Szá­mos esetben még a legna­gyobb hidegben sem fűtik a gyorsvonati kocsiktól meg­fosztott szerelvényt. Az azonban még nemigen fordult elő, hogy hamarabb induljon ki az állomásról. Március 19-én ezt is megél­tük. 6 óra 32 perckor érkez­tem a salgótarjáni megálló­hely peronjára, s akkor már a vonat mozgásban volt. A MÁV órája is ennyit mutatott. Zsebemben az előre váltott gyorsvonati jeggyel bemen­tem a forgalmi irodába, ahol a szolgálatot teljesítő hölgy, valamint a bent tartózkodó két hivatalos személy is meg­állapította, hogy valóban ha­marabb indult ki a gyors, ezért letelefonált a szolgálat- tevő a külső állomásra, hogy tartsák fel a hamarabb induló gyorsot, mert az utas lema­radt. A válasz nemleges volt. így a 6 óra 40 perckor induló személyvonattal kellett uta­mat megkezdenem. A MÄV ne csak azt nézze, hogy ki van a peronon, ha­nem az órára tekintsen, mert a három perc is idő, és ez alatt érkezhetnek utasok... A Keletiben várakozó társaim nem sokkal előztek meg, mert a hamarabb kiinduló gyors ismét ké'ott. Dr. Gajzágó Aladár Akikre büszkék a gatgaqutaiak Március közepén Budapesten rendezték meg a szlovák szólis­ták versenyét, amelynek részese voltam. Igaz csak hallgatóként, de nem érdektelenül ültem a nézőtéren. Izgalomtól fűtötten vártám a Vyletel vták IV. című gálaműsor megnyitását. A szín­padi színes forgatagban falum- beliek is feltűntek. Például Ora- vecz Andrásné nyugdíjas, klu­bunk tagja, a pompás gutái nép­viseletben, aki a területi elődön­tőn sikeresen túljutva, az orszá­gos versenyre is meghívást ka­pott. Kincset érő szlovák népda­lok éneklésével méltán nyerte el az első helyezést. Azt mondják, a jó példa ra­gadós. A község művelődését irányító emberek bizakodva vár­ják a követők feltűnését. A le­hetőség adott, hisz* az idén is megrendezik megyénkben — ok­tóberben a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban •— az idősek fesztiválját, amely várja mindazokat, akik szerep­lésükkel örömet szeretnének szerezni • embertársaiknak. A Vyletel vták IV. döntője még egy meglepetést tartogatott a galgagutai kis szurkolótábor számára. A prózai előadók so­rában Menczel Sándorné, a mű­velődési kör lelkes aktivistája egy szlovák ballada elmondásá­val méltán érdemelte ki a ka­tegória II. díiát. A zúgó taps és a röpülő virágcsokrok az elis­merés szép megnyilatkozásai vol­tak. Hugyecz Jánosné tanítónő a nyugdíjasklub vezetője Egy meglehetősen felhábo­rító eset késztetett arra, hogy írjak Önöknek. Ügy gon­dolom, együtt tenni tudunk valamit, hogy másoknak ne legyen olyan kellemetlen él­ménye, mint nekem volt. A tévében gyakran felfi­gyeltem a MÉÜ Vállalat, rek­lámjára. Eszembe jutott, hogy valóban mindenki jól jár, ha mi sem égetjük el a hulladék papírt, hanem elszállítjuk a MÉH-telepre, Salgótarjánba. Egy vásárlás alkalmával kocsiba pakoltuk az előre ösz- szekötegelt papírt és elmen­tünk a MÉH-telepre. Ott el­kezdtünk érdeklődni, hogy hol kell átadni, amit hoztunk. Észrevettük, hogy egy abla­kon át egy 55 év körüli férfi integet, hogy a mérlegen lé­vő acéllemezeket pakoljuk le és amit hoztunk rakjuk rá. Mi már ezt furcsának talál­tuk, hiszen a reklám alapján kedvesebb fogadtatást vár­tunk. Pedig még csak ezután jött a lényeg. Miután lemér­te a papírt, felszólított, hogy azt rakjam a mérleg mellett álló talicskába. Először nem akartam hinni a fülemnek, de aztán arra gondoltam, hogy én vagyok a fiatalabb és meg­tettem amire UTASÍTOTT. Ö végignézte, majd egy elegáns mozdulattal egy távolabbi pontra mutatott: Oda vigye! Ez erős volt. Az anyukám is, az öcsém is és én is értetle­nül bámultunk magunk elé. Miután magamhoz tértem ter­mészetesen kijelentettem, hogy nem viszem el. Ö jót derült rajtam és azt mondta, hogy akkor nem számolja el! Nos, eltoltam a talicskát. Egy valamit azonban nem ér­tek: Minek költ a MÉH rek­lámra, ha ilyen dolgozókat alkalmaz? 1987. március 24. Az eset napján. Katona Miklós Kazár tanulságai A NÓGRÁD 1987. március 23-t szamában megjelent, hogy leégett! egy fóliasátor. A károsult mond­ja: „Csak az bánt, hogy nem véletlen volt a tűz..igaza van Mikus Andrásnak, a tüzek nem véletlenül keletkeznek. A nyilat­kozat olyan érzetet kelthet az Olvasóban, bogy a károsult szán­dékosságot tételez fel. A tűzeset Ügyében vizsgálatot rendeltem el. Megállapítottam, hogy az eseményekről csak a cikk megjelenésével szereztünk tudomást, így a tűz keletkezésé­nek okáról nyilatkozni még nem tudunk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tűzvédelmi jogszabály kötelezően előírja „a vállalatok, a társadalmi szervezetek, vala­mint az állampolgárok a tűzol­tóság közreműködése nélkül el­oltott, illetve az emberi beavat­kozás nélkül megszűnt tüzet is kötelesek az állami tűzoltóság­nak késedelem nélkül bejelente­ni, és a kár színhelyét a tűz- vizsgálat vezetőjének intézkedé­séig változatlanul hagyni.” A bejelentési kötelezettség el­mulasztása szabálysértésnek mi­nősül. Bállá Géza tűzoltó alezredes, a Nógrád Megyei Tűzoltóság parancsnoka wy////////////////^/////////y/////////A ,Srr*SSSSSSSS*SSSSSSSS*S***SS*SSSSSSSSSSSSSS*SSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSS***S*J*,sS*/**s***s**>*"' * Z///////Ä» BERNARDO GUIMARÁES 3 s aura, a Látni akartam, s beszélni vele bármi áron. Ép­pen ezért tájékozódni kezd­tem a szomszédságban, s egy lelket *sem találtam, akivel beszélő viszonyban lenne, s aki később bemutathatott volna neki. Megtudakoltam, ki a ház gazdája, s elmentem hozzá. De még ő sem tudott használható hírrel szolgálni. A ház bérlője pontosan fize­ti a havonta esedékes díjat; ez minden, amit róla kiderí­tettem. Minden áldott nap ott töltöttem a délutánokat a kerttel szemközt, de már csak gyalog, hogy/nagyobb eséllyel láthassam, s csodálhassam őt. Ám ez sem vezetett szinte soha eredményhez. Még ha kint volt is a kertben, éppen úgy elveszítettem a szemem elől, mint a legelső alkalom­mal. Egyszer aztán, amikor arra jártam, leesett a kendő­je, amikor felpattant a pád­ról, s én, ha már megnyílott az első alkalom, vettem a bátorságot, hogy belépjek a kertbe. Felvettem a kendőt, utánaszaladtam, hogy oda­adjam, de fél lábbal már a küszöbön volt, amikor oda­értem. Olyan bájos mosoly- lyal köszönte meg, hogy majd­nem a lába elé borultam. De ő nem hívott be, s a legcse­kélyebb biztatással sem szolgált. — Az a kendő, Álvaro — vágott a szavába egyik be­szélgetőtársa —, biztosan nem véletlenül esett le, hanem azért, hogy közelebbről is lát­hasd gazdáját, és beszélj ve­le. Romantikus választékos­ság, a coquetterie1' finom válfaja. — Nem hiszem. Nincs ben­ne egy szemernyi kacérság sem, lénye tisztaságot és egy­szerűséget áraszt. Annyi bi­zonyos, hogy nehzemre esett eáy tapodtat is mozdulni ar­ról a helyről. Mintha vala­milyen delejes erő tartott volna vissza. A tisztaság, a kaland titokzatos lehelete csa­pott meg. Álváró itt megállt a törté­nettel, s hosszasan elmeren­gett a kellemes emlékezésben. — Ez minden?! — kérdez­te egy másik társa —, ro­máncod mindannyiunkat ér­it. Coquetterje: francia sző, je­lentése kacérság, tetszeni vá­gyás. Magyarul Is használ­juk az ebből származó ko. kettálni igét. rabszolganő (39.) dekel. — Folytasd már, alig várom a kibontakozást... — A kibontakozást? Ja, vagy úgy! Hát ott még nem tartunk. A történet végét még én magam sem ismerem. Kimerítettem az összes lehe­tőséget, hogy bejuthassak is­tennőm szentélyébe, de min­den hiábavalónak bizonyult. Végül a véletlen sietett segít­ségemre, s ez már többet ért ügyeskedésemnél, s összes igyekezetemnél. Az egyik délután kikocsikáztam a Santo Antónió negyedbe, a Beberibe folyó partjához — sétámat azóta is imába fog­lalom! Megpillantottam egy férfit és egy nőt, amint ki­bontott vitorlával haladnak. Egy pillanat múlva a csónak megakadt egy homokzáto­nyon. Rögtön kipattantam a kocsiból, elkötöttem egy de­reglyét, a partról, s a két zá­tonyra futott segítségére siet­tem. El sem tudjátok képzel­ni, mekkora meglepetésben volt részem, amikor a vitor­lás két utasában a házikó titokzatos leányára és apjára ismertem. — Voltaképpen már rég ezt vártam; de a cselekmény to­vábbra is drámai. Szerelmi történeted a titokzatos tün­dérrel egyre inkább egy fan­taszta költő tollára való. — Mégis, ez a tiszta igaz­ság. Mivel mindketten átáz­tak és átfáztak, felajánlottam nekik a kocsimat. Hosszas vonakodás után elfogadták meghívásomat. Hozzájuk haj­tattunk. Talán mondanom sem kell, hogy azóta — ha nem is szélesre, — kitárult előttem a titokzatos barlang ajtaja. — S ha jól látom — kér­dezte a doktor —, igencsak beleszerettél! — Hogy szeretem-e? Imá­dom, s egyre jobban, sőt mi több, jó okom van feltételez­ni, hogy ő is... Legalábbis nem közönnyel tekint reám. — Adná az Isten, hogy ne valami csábító bordélyházi Kirké12 után rohannál, egy kalandornő után, akiből any- nyi jár a világban, aki ha tudja, hogy gazdag vagy, ki­veti a pénzedre a hálót. 12. Homérosz Odüsszeia című eposzának nőalakja, aki odüsz- szeuszt és társait disznóvá változtatja. később a főhős kérésére megtöri varázslatát {Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents