Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

Legnagyobb esélyünk a műszaki szellemi kincs hasznosítása Aktivaértekezlet a Technika Házában Zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlést tartottak tegnap Bátonyterenyén a Pentamer Ipari és Szolgáltató Kisszö­vetkezetnél. Sikeres esztendőt hagyott hátra a gazdálkodó egység. Mint azt Pintér Barna, a szövetkezet elnöke el­mondta, 6,6 százalékkal teljesítették túl nyereségüket, 6,87 millió forintot értek el. Az idén ezt 7,2 millió forintra szeretnék teljesíteni úgy, hogy a termelés 8,6 százalékos növekedésével számolnak. Sokat várnak az új termékek bevezetésétől, mint a felvé­telen is látható dróthálós eurokonténertől. Ez évben meg­próbálnak 4 000 darabot legyártani, ami importkiváltó ter­mék lenne és exportlehetőségekkel is kecsegtethetne. — bp — Hűlép a méhészeteknek A Technika Házában meg­tartott műszaki aktívaérte­kezleten a nógrádi ipari és mezőgazdasági üzemek po­litikai és gazdasági vezetői, összesen több mint százfőnyi hallgatóság vett részt. Előadásában dr. Tétényi Pál, az OMFB elnöke min­denekelőtt aláhúzta: a mű­szaki fejlesztés mára hazánk­ban is a mindennapok reali­tásává lépett elő. A világ- gazdaságban oly viharos gyorsasággal fejlődik a tudo­mány, a technika, melyhez a magyar gazdaságnak is tem- pósabban kell kapcsolódnia. Ez indokolja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága az el­múlt év decemberében átfo­góan elemezte a hazai ipar és mezőgazdaság műszaki ál­lapotát és cselekvési progra­mot adott az ütemesebb fel­zárkózáshoz. A következőkben az előadó leszögezte, hogy a politikai vezetés időben felismerte a műszaki haladás fontosságát: csaknem húsz esztendővel ez­előtt, a tudománypolitikai irányelvek megjelentetésével kínált fel serkentő erőt a műszaki-technikai fejlődés­hez. Az útjára induló aktivi­tást többi közt az is jelzi, hogy a rákövetkező évtized­ben a beruházási, felhalmo­zási arány megközelítette vagy elérte a negyven száza­lékot. Az is tény azonban, hogy a beruházások haté­konysága elmaradt a fejlett iparral rendelkező országoké mögött, mérsékeltebb arány­ban szolgálta a fejlett tech­nika bevezetését, elsősorban kapacitásbővítés jellemezte. A hetvenes években eszten­dőnként átlag hat százalék­kal nőtt a munka termelé­kenysége, ez fedezte az ipari teljesítmények bővülésének 98,5 százalékát, míg 1975 után a termelésnövekedés tel­jes egészét. Gyors fejlődés indult meg a mezőgazdaságban is. A ter­melési színvonal tekintetében az európai országok közül a kilencedik helyre rukkolt elő a magyar mezőgazdaság. A kutatási-fejlesztési ráfordí­tások évi tíz százalékkal gya­rapodtak, imponáló szám­ban nőtt a tudományos ered­mények, találmányok száma. Mindez mégsem volt ele­gendő ahhoz, hogy a nyolc­vanas években jó esélyekkel vehessük fel a versenyt a fej­lett ipari országokkal. Nem tulajdonítottunk kellő jelen­tőséget annak, hogy Magyar­országnak a műszaki fejlő­désben elsősorban importált eredményekre kell építenie, kivált a csúcstechnikát ille­tően. Erőteljesen megnyir­bálta a kezdeményezések ha­tásosságát az is, hogy a nem­zetközi munkamegosztásban, kutatásban való részvételünk nem bővült eléggé. Az ered­mények részlegességének to­vábbi oka az, hogy a koráb­ban húzóágazatnak tekintett gazdasági ágak e szerepkört ma már nem tudják betölte­ni. Műszaki fejlettségi szin­tünk mindezek következté­ben ma közepesnek mond­ható. .. A műszaki szellemi telje­sítmények külföldi értékesí­tése egyben választ ad a ki­bontakozási alkalmakat ke­reső kérdésre. A jelenlegi helyzetből való kikerülés alapvető feltétele a nagy értékeket képviselő szellemi potenciál, mellyel a magyar gazdaság ez idő szerint is rendelkezik. Az igazi veszély az, ha a nemzeti jövedelem alakulása nem juttatna ele­gendő eszközt a szellemi kincs megtartására. Nem' en­gedhetjük meg, hogy e ve­szélyzónának akár közelébe is kerüljünk! A továbbiakban műszaki fejlesztési politikánk leg­főbb vonásait fogta csokorba az OMFB elnöke. Mindenek­előtt látni kell,, hogy a mű­szaki fejlődés csak a gazda­sági folyamatokkal össz­hangban valósulhat meg, s ez azt is jelenti, hogy első számú színtere a vállalat. A fejlesztések eredményességé­nek legfőbb mércéje a ter­mékek versenyképességének erősödése, melyet legrövidebb úton a ráfordítási költségek csökkentésével, a termelés ésszerűsítését célzó intézke­désekkel szolgálhatnak a gaz­dálkodók. Gyakran s méltánytalanul éri szemrehányás a műszaki fejlesztési politikát az anya­gi erők szétforgácsolása mi­att. Tények igazolják, hogy a kutatási-fejlesztési ráfordítá­sok 41 százalékát a gépipar­ban, 15 százalékát a szerves vegyiparban használják fel — az összes anyagi előirány­zat nyolcvan százaléka jut a legfőbb feílesztési teendőkre. A ráfordítások mértéke ter­mészetesen a mielőbbi gya­korlati megvalósulás esé­lyeitől függ. A következőkben néhány soron lévő, fontos feladatról szólt az előadó. Az elektro­nizálás terén ilyen a távköz­lési hálózat műszaki teljesí­tőképességének fejlesztése, ih­letve a mikroelektronikai program (gyöngyösi tűzkár miatti) újragondolása. A „morzsák” előállításában szin­te morzsányi a magyar gaz­daság elmaradása, van hát mit keresnünk e téren. Bele­kóstolt már az ország a szá­mítástechnikába, a további fejlesztésekkel szemben azon­ban az egységes rendszert és a pontosan kidolgozott stra­tégiát kell követelményként támasztani. A gépgyártás fejlesztéséhez kapcsolódó elgondolások je­lentősége elsődleges: a precí­ziós technika, a kiegészítő automatizálás és elektronizá­lás igen hatásos erősítő in­jekciónak ígérkezik. Előadása során az OMFB elnöke több ízben is a jelen­levők figyelmébe ajánlotta az anyagtakarékos technológiák, a másodlagos anyagfelhasz­nálás és az energia ésszerű fogyasztása kiemelkedő jelen­tőségét. Ez az az ajtó, mely mindenki előtt nyitva áll, ezért minden egyes gazdál­kodó tehet valamit! Az innovációs folyamat gyorsulását a központi prog­ramokhoz kapcsolt igen elő­nyös feltételek mellett olyan általános légkör megterem­tésével is segíteni kell, mely­ben a lendületes műszaki ha­ladás az egyetlen elfogadott magatartás. Állami intézke­dések is támogatják a tem- pósabb előrejutást. A hozzá- adottérték-adó és a személyi jövedelemadó tervezett be­vezetése például — azáltal, hogy ösztönzi a vállalatközi kooperáció bővülését, illetve tágasabb lehetőséget kínál a vállalaton belüli különféle költségnemek konvertálására — várhatóan kedvezően hat a műszaki fejlődésre. Ezen túl is több olyan intézkedést készítenek elő — többi közt az OMFB-nél —melyek a műszaki fejlődés hatékonysá­gának erősödését ígérik. Nem lehet azonban halo­gatni a vállalati hatáskörbe tartozó feladatok elvégzését sem. A vállalati műszaki fej­lesztők eredményességének el­ismerésére kialakult formák is vannak már, mégis kevés helyen alkalmazzák. Pedig ma már nem számít új keletű tapasztalatnak: a sikeres fej­lesztő szakembereket meg kell becsülni! Sz. M. A méhek tavaszi kirajzásá­ra készülve megkezdték a műlép gyártását a Nagybajo­mi Áfész viaszfeldolgozó kis­üzemében. A méhészektől fel­vásárolt sonkolyt — a nyers méhviaszt — olvasztás és tisztítás után a kaptárak mé­retének megfelelő lemezekké sajtolják. A műlép felületén milliméternyi vastagságban kialakítják a jellegzetes hat­szögletű rácsmintát, amit a méhek majd a mézgyűjtés­hez, fiasításhoz szükséges kamrácskákká építenek to­vább. A nagybajomi üzemben az idén mintegy 35—36 ezer méh­család Számára elegendő mű- lépet készítenek, s terméke­ik az ország távoli vidékeire is eljutnak. A termelés egy- tizedét helyben használja fel Somogy naegye egyik legna­gyobb — több mint száz ta­got számláló — méhészszak­csoportja. A hasznos rovarok gazdái már szemrevételezték a jobbára szabadban telelte­tett kaptárakat, s megnyug­vással tapasztalták, hogy át­lagosan nyolc-tíz százaléknál nem nagyobb a méhcsaládok létszámvesztesége. Ezt sem a hideg időjárás, hanem fő­ként különféle betegségek okozták. Védekezésül gyógy­szeres cukorlepényeket he­lyeztek el a kaptárakban. Nehezebben elhárítható ve­szélyt jelentenek azonban a kiéhezett cinkék. A hosszúra nyúlt tél leleményessé tette az apró madarakat: a kaptá­rakat kopogtatva felébresz­tik, kicsalogatják és jó ét­vággyal belakmározzák az óvatlan méheket. Korszerű takarmány­betakarító gépek A legnagyobb hazai mező-i gépipari vállalatnál, a Szol-J noki Mezőgépnél úgy progra­mozták az első negyedévi ter­melést, hogy a szálastakar­mányok betakarításához idő­ben kellő mennyiségű kor­szerű gépet adhassanak a gazdaságoknak. Az elmúlt években ugyanis jogos bírá­lat érte a vállalatot, hogy nem szállítja le ezeket a gépeket az esedékes munkák ideié­re és az igényeknek megfe­lelő mennyiségben. A bírálat szóba került az év eleji mun­kásgyűlésen is, ahol elha­tározták, hogy változtatnak ezen a helyzeten, s most va­lóra váltják a határozatot. A szálastakarmányok első betakarítása általában május­ban kezdődik, a szolnokiak március 10-ig legyártottak és értékesítettek 300 Hesston kör­bálázót az év során elkészülő 2500-ból. Az RK—2-es típusú fűkaszából eddig négyszázat szállítottak le, és a fennma­radó 140 gép is elkészül már­cius végéig. Gyártanak az el­ső negyedévben 100 új típu­sú, az elődeinél többet tudó, RK—185-ös , fűkaszát is. Növények, fák megpróbáltatásai Március közepe táján téli­es a . határ képe. Az elmúlt időszak szokatlanul hideg idő­járása alaposan felborította a mezőgazdászok számításait. A tavaszi munkakezdést min«< denütt el kellett halasztani,1 egyelőre tétlenül vesztegel­nek a téli időszakban rend­be hozott traktorok, vetőgé­pek. Az agronómusok pontosan nem tudják felbecsülni, hogy a március elejei kegyetlenül hideg időjárás mekkora ká­rokat okozott a növényekben, fákban. Annyi azonban bizo­nyos: az átlagosnál lényege­sen nagyobb mértékű kipusz­tulásra, elfagyásra kell szá­mítani ebben az esztendőben^ A keleti országrészben a mí­nusz 15, mínusz 20 fokos éjsza­kai hidegek „meztelenül” érték az őszi búzavetést, nagy kérdés, hogy mennyire tudtak ellen­állni a védtelen, zsenge nö­vények. Valamivel kedvezőbb a kép a Dunántúlon, ahol né­mi védelmet adott az öt-tíz centis alkalmi hóbunda a ve­téseknek, ámbár itt is na­gyobb mértékű kipusztulás­tól tartanak a szakemberek.' a megszokott ritmus sze- £ képviselői munka elején rint teszi a dolgát dr. z>zua- r gyi Tibor ezekben a napok­ban is, március közepének azonban van egy különleges­sége. A salgótarjáni városi pártbizottság titkára közéleti tevékenységének új fejezeté­re készül: országgyűlési kép­viselőként első alkalommal vesz részt a parlament ta­vaszi ülésszakán. A városért és a választó- kerületért eddig pártfhun kés­ként és pótképviselőként te­vékenykedő közéleti embert az izgalmat sem nélkülöző na­pokban arról kérdeztük: hon­nan és hogyan vezetett az út az újabb felelősségteljes meg­bízatásig. A beszélgetés meggyőzően bizonyítja, hogy fontosak a gyökerek. A kisterenyei mun­káscsaládban, a közszolgála­tot vállalt szülőiktől kapott indíttatás ma is meghatároz­za dr. Szilágyi Tibor helyét, kötődését. A gyermekkort ez­zel a kifejező mondattal idé­zi : — Olyan volt az életem, mint minden munkássvere- ké. Nehéz és szerény körül­mények között éltünk. A mindig jó tanulmányi eredményt elért fiatalember útia az Eötvös Loránd Tudo- mányegvetem bölcsészettudo­mányi karára vezetett, s az Eötvös kollégium lakója le-' betett- Most, amikor a neves pályatársakat idézi, szót ejt a könyvtárról is. — Igen nagy fontosságúnak tartom, hogy a kollégium ré­vén a kultúrához és tudó-, mányhoz juthattam hozzá. A kollégiumi könyvtár megha- tározó volt az életemben. Mindig tanárnak készültem, s a diploma után a salgótarjá­ni Stromfeld Aurél gépipari technikumban kezdtem taní­tani. A pályámhoz e patinás intézetberf kaptam a legtöb­bet. Szívesen emlékszem, mi­lyen jó kapcsolatom volt a kollégákkal és a gyerekek­kel. Ma pedig, hogy ötvene­dik életévemhez közeledek, mindenfelé találkozom velük a párt-, társadalmi és gaz­dasági életben — jelentős be­osztásokban. Dr. Szilágyi Tibor azt mondja: a technikum csinált belőle igazi lokálpatriótát, az iskola kötötte a városhoz. Ez akkor is igaz. ha később már a Nógrád megyei oktatási igazgatóságon tanított filozó­fiát, s az esti egyetemi hall­gatókkal. meg a KlSZ-iskolá- sokkal foglalkozott- A tanár azonban tanulni akart, pályá­ja sok szempontból példaadó lehet ma is. — Lénveges változás volt az életemben. amikor az SZKP főiskoláján tanulhat­tam. 1977-ben végeztem, két év múlva pedig folvtattam le­velező aspirantúrán az SZKP politikai akadémiáját. A száraz tényközléshez még valami hozzátartozik. Szilágyi Tibor itt szerzett tudományos fokozatot, s lett a filozófiai tudományok kandidátusa, vö­rös diplomával. A kiemelkedő teljesítmény elérése közben pedig mindig jutott ideje más­ra is. A közéleti tevékenység vázlatos felsorolása sokoldalú és sókat vállaló emberről ta­núskodik. Gimnazista korában részt vett a KISZ megalakításában, az egyetemen KlSZ-alapszer- vezeti titkár, a kollégiumban önkormányzati vezető, salgó­tarjáni tanárként pártveze­tőségi tag. Moszkvában a kin­ti évfolyam párttitkára, a nagykövetségi pártbizottság és végrehajtó bizottság tagja, a pártépftési munkabizottság vezetője. Itthon 1982-ben ismét jelen­tős állomás következett, meg­választották a salgótarjáni városi pártbizottság titkárá­nak- E választott tisztség újabb -lehetőségeket teremtett arra, hogy még jobban el­mélyüljön kapcsolata a város­sal. — A teendőket is egyértel­műbben érzem. Szeretem a vá­rost, engem pedig ismernek az emberek. Nem fogadóórát kell tartani, hanem állandó kapcsolatra kell törekedni — ez az elvem. Ügy vélem, ezt ismerték el a választók, ami­kor megtiszteltek bizalmuk­kal- A húszévi pártmunka tapasztalata pedig kellő ön­bizalmat adhat a képviselői tevékenységhez is. Salgótarján déli körze­téhez — ezt a választókerü­letet képviseli dr. Szilágyi Tibor a Parlamentben — kü­lönösen sok szál fűzi. Itt ta­nított, rendszeres látogatója az üzemeknek, lakóterületek­nek. — Ezentúl képviselőként még jobban kell törődnöm ez­zel a városrésszel. A felada­tok megoldását pedig nagy­szerűen segítheti az a kiala­kult gyakorlat, hogy együtt­működési szerződések alapján dolgoznak az üzemek a vá­rosi tanáccsal. Azt a tényt, hogy a déli körzetben sok gyár található, egyébként sem lehet figyelmen kívül hagyni. S, a további teendők? Az intézmények sorsára, jövőjé­re éppúgy ügyel dr. _ Szilágyi Tibor, mint más fontos té­nyekre. — Sok a tennivaló az idős­korúak és a pályakezdő fi­atalok problémáinak megol­dása érdekében, szerintem ki­emelt feladat a hátrányosabb helyzetben levő területek se­gítése. Baglyasalján például sürgősen meg kell teremteni a jobb telefon- és postai szolgáltatást, az úgynevezett öreg Zagyvapálfalván az alapellátás javításáért kell ten­ni, Forgácsom a kolóniaszerű lakások folyamatos felszámo­lása elkerülhetetlen. Az önkényes válogatás is jelzi: ezernyi a teendő. A ho­gyanra pedig választ ad az újdonsült képviselő: — Pártmunkát és képvise­lői megbízatást egyaránt szívvel és lélekkel kell vé­gezni, hiszen mindkettő a bi­zalmon alapul. Az én fele­lősségem kétszeres, hiszen olyan nagy tapasztalatú, el­kötelezett képviselő munkáját kell folytatnom, mint Brutvó János volt- Pótképviselőként rendkívül hasznos volt vela együtt dolgozni, mély benyo­mást tett rám őszinte és nyílt személyisége, embersége. Ami pedig az eljövendő te­vékenység gyakorlatát illeti s számítóik az immár nagy ta­pasztalatú. nógrádi képviselő- társaim segítőkészségére. Így készül dr. Szilágyi Ti­bor az úiabb szolgálatra. A szolgálatra, amely a várost, a választókerületet, az embert kívánja gazdagítani. Kelemen Gábor H ■» NÓGRÁD — 1987. március 14., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents