Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-10 / 58. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Tojásszén A stúdióban ölve, szinte magam előtt láttam a megdöbbent arcokat, amikor a 16 éves Toldi Annamária rezzenéstelenül idézte tel a perceket, amint megölték — megölte — az idős éjjeliőrt, aki beengedte őket a szobájába, hogy megmelegedjenek. Talán nem is az volt a kihívó, amit mondott, hanem ahogyan mondta: minden részvét nélkül. Társait valószínűleg egy kicsit jobban megrendítették a történtek, de tettük súlyát ők is legfeljebb csak abból ismerték fel, hogy most sokáig börtönben lesznek. Ámbár a család hiányát, az otthontalanságot megszokhatták. Megszokták, hiszen majd mind intézeti gyerekként nőttek fel. Távol álljon tőlem, hogy pejoratív értelmezést adjak e megjegyzésemnek, mármint, hogy ezek intézeti gyerekek voltak. Mindig vallottam, hogy százszor jobb erkölcsi- pszichikai-anvagi-emberi körülmények közé kerülnek az állami intézetben azok a gyerekek, akiket azért vesznek állami gondozásba, mert a szülők alkoholizmusa, lumpenélete, uram bocsá’ bűnöző életmódja, súlyos erkölcsifizikai veszélyekkel terheli a gyerek életét. Megalakulása óta figyelemmel kísérem a fóti gyermek- város életét, és tudom, milyen rettentő veszélyes környezetből kerülnek oda pici korukban a gyermekek. S amikor 18 évesen elhagyják a fóti intézetet, a saját lábukra tudnak állni, nem sokan vannak, akik összeütközésbe kerülnek a törvénnyel. Mindezt azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert közismert, hogy a fiatalkori bűnelkövetők között nem kevés azoknak a száma, akik intézetből szöktek, úgymond, intézeti gyerekek. De ezeknél pontosan kimutatható az is, hogy valójában nem az intézet nevelte őket. Vagyis nem kicsi korukban kerültek az állami intézménybe, hanem a bűncselekmény elkövetését megelőző egy-két évben emelték ki őket káros környezetükből. Csak azért, nehogy „előítéletem” rabjává legyek, ezúttal is megvizsgáltam az ebben a bűnügyben szereplő öt fiatal családi hátterét. Mind az öten elvált szülők gyer- nekei. A két lányt egészen kicsi koruktól egy-egy nagyszülő nevelte, a másik hármat az anyjuk. Négyen — az otthoni körülmények miatt — 13—14 éves korukban állami gondozásba kerültek. Ennek a bűnügynek a személyes vonatkozásai is megerősítették azt a tapasztalatomat, hogy a nevelés szempontjából legkényesebb életkorban — 2— 14. életév között — a lehető legnagyobb szükség lenne az ép, az egészséges családi háttérre. Itt a viselkedésmintát, az erkölcsi normák kialakítását és „rögzülését” nemcsak az anyától vagy nagymamától kapia a gyerek, hanem az apától, nagyapától is. Nagyon fontos társadalmi kívánalom, hogy a férfi által nvúitható viselkedésminta, a családon belüli és a társadalmi magatartás is — ha ez megfelelő — hasson a gyermekekre, fiúkra és lányokra egyaránt. Ma sok gyereket kizárólag nő nevel. S még figyelmeztetőbb e megállapítás, ha tudjuk, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők 1986-ban négyötöd részt fiúk voltak. S ha már adatoknál tartunk, megemlítem — hiszen idetartozik —, hogy amíg a 60- as években a 18 év alattiak 80 százalékát nevelte két szülő, napiainkban már csak a felét. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a nedapó- guskar nagyrészt nőkből áll, bőven van gondolkodniva- lónk azon, mi a társadalmi háttere annak, hogy az elmúlt öt évben 40 százalékkal növekedett a fiatalkorú bűnelkövetők száma. S még mindig számok, tények! A gyerekek 18—20 százaléka nem vészi el idejében az általános iskolát, vagyis a társadalmi esvüttélés legelemibb normáit gyakran sem otthon, sem az iskolában nem sajátíthatja el. S mivel a bűncselekmény mindig valami súlyos személyiségzavart tükröz, a büntetés is csak akkor lehet nevelő hatású, ha a társadalmi együttélés normáinak legalább néhány téglája már beépült a fiatal fiúba, vagy lányba. Rendkívül figyelmeztető, hogy az összes bűncselekmények kétharmadát 35 évnél fiatalabbak követik el, s az ő „bűnözésük” a korábbiaknál lényegesen erőszakosabb, agresszívabb lett. E sötét képet valamelyest enyhíti annak tudata, hogy az első bűntényes fiatalkorúak — büntetésük letöltése után — zömében talpon maradnak. 60—70 százalékuk nem követ el újabb bűncselekményt. Ez azért is figyelemre méltó, mert ebben az életkorban az ember még rendkívül fogékony, személyisége nem kiforrott. Ha viszont megfordítjuk az arányt, s arra gondolunk, hogy a korábban elítélt fiatalkorúak 30—40 százaléka bűnismétlő, akkor már szomorúbb helyzetet látunk magunk előtt. Mert ne feledjük, a fiatalkorú, ismételt bűnelkövetőből, visszaesőből lesz a felnőttkorú bűnöző. Legalábbis az élet ezt mutatja. ... Toldi Annamária tojásszenet nyomott egy lapátnyéllel áldozata torkába, aki ettől fulladt meg. A többiek durván segédkeztek neki. Ha a Kék fény nézői jól figyeltek, kivehettek a képernyőn megjelenő lányok és fiúk szavaiból a korai elvetemültséget. Maguk elé képzelhették azt a szituációt, amelyben ez a rablógyilkosság lejátszódott. Hogy ezeknek a fiataloknak az élete hol futott vakvágányra, a filmriportból nem derült ki. De az itt elmondottak talán némi fényt vetnek arra, hogy hol kell keresnünk a fiatalkori bűnözésnek a társadalmi és személyi gyökereit. Mert természetesen a környezeti hatások mindig is emberek magatartásában, viselkedésmintáiban öltenek testet. S ilyen értelemben a környezeti felelősség mindig személyes felelősség is. A fiatal bűnelkövetőnél és a környezetében élő felnőtté is. | Visszaesett a forgalom Szerviz, bolt, benzinkút — egy helyen Ma már minden gépjárműtulajdonos jogos elvárása, hogy a fenntartással, ápolással kapcsolatos valamennyi igényét lehetőleg egy helyen, kielégítse. Egy új komplexum létrehozásában a véletlen is segített, hiszen a Nógrád Kereskedelmi Vállalat Salgótarján belvárosában levő gépjárműalkatrész-boltjait összevonta és leköltöztette a szobabérlők háza kihasználatlan helyiségébe. Az egymáshoz kapcsolódó tevékenységek így kétszáz méteres körzetbe kerültek; megtalálható itt az autójavító kisvállalat, a benzinkút és most már egy hónapja a jármű- és autóalkatrész-szaküz- let. Áttelepítése — számos előnye mellett — hátrányt is jelentett, elsősorban a vásárlóknak, akik megszokták, hogy szinte mindenhez hozzájutnak a belváros boltjaiban. Másrészt a NÓGRÁD- KER-nek, mivel az első havi mérleg alapján jóval kevesebb, mindössze 2,1 millió forintos forgalmat könyvelhettek el. Dr. Institórisz András, a vállalat igazgatója ettől függetlenül optimista: — A belvárosban nem nyílt volna mód parkolóhelyek kialakítására, itt viszont igen. Jelenleg is tárgyalunk a feltételekről a közúti igazgatóság vezetőivel. Azt sem szabad elfeledni, hogy az új bolt közelében jelentős üzemek helyezkednek el, így például a Nógrád Volán, a Vegyépszer és a BRG. Az átalakítás 600 ezer forintba került, melyet fedezett a másik két helyiségért kapott összeg. A forgalom visszaesése azonban csak részben fogható az átköltözésre. Az igazgató beszámolt áruellátási nehézségekről: egyes nagykereskedelmi vállalatok nem szállították időben a kért árut, s gond volt a választékkal is. A komplexum tehát az üzlet megnyitásával lett teljes, ám feladatát csak akkor látja el, ha a partnervállalatok egyeztetik a közös előnyökön alapuló stratégiájukat. A NÓGRÁDKER hamarosan tárgyalásokat kezd az autójavító kisvállalattal, és a Nógrád Volánnal, elsősorban az ésszerű anyagbeszerzés megszervezésére, az ellátás kiszélesítésére. A teljesség igénye nélkül kell szóvá tennünk, hogy á gépjármű-tulajdonosok öröme csakis akkor lesz maradandó, ha a szolgáltatások köre valóban kielégíti mindennemű igényüket; hét végén is lemoshatják autóikat és a javításhoz szükséges alkatrészért nem nekik kell átszaladniuk, hanem a bolt, vagy a szerviz megoldja azt. Magyarok külfö'dön Tavaly 530 magyar állampolgár utazott külföldre egyéni munkavállalóként a Fővárosi Tanács engedélyével. A foglalkoztatáspolitikai osztály tájékoztatása szerint a kérelmezők száma ennél valamivel több volt, ám sokan azért nem kelhettek útra, mert nem kapták meg a befogadó ország vízumát, illetve valamilyen oknál fogva meghiúsult a szerződés. Néhányan azért nem foghattak vándorbotot, mert az engedélyezők szerint a kérelmező túl alacsonyra helyezte a mércét, vagyis nem képzettségi szintjének megfelelően kívánt elhelyezkedni. A foglalkoztatáspolitikai osztálynak, csaknem négy esztendeje feladata az egyénileg külföldön munkát vállalni szándékozók kérelmének elbírálása. A vállalatfelügyeleti szervektől átvett hatásköre tavaly tovább bővült: a vállalati tanácsok, illetve a küldöttgyűlések által irányított budapesti székhelyű munkáltatók dolgozói is hozzájuk fordulhatnak kérelmükkel- Náluk kopogtathatnak engedélyért a nyugdíjasok, a kisiparosok és a kiskereskedők, illetve a kisvállalkozások tagjai, alkalmazottai^ a szellemi szabadfoglalkozásúak; mindazok, akik keresőfoglalkozást folytatnak. Jelentkezőkben nincs is hiány, ám sokan azt hiszik, hogy az osztály álláslehetőségek közvetítésével foglalkozik, holott erről szó sincs. A tanácsnál a külföldi munkáltató hitelesített ajánlatával, a hazai munkahely javaslatával kell jelentkezni, a kisiparosoknak és kiskereskedőknek az adóhatóságtól kell vinniük igazolást tevékenységükről. A legtöbb nehézséget rendszerint az okozza, hogy hosszú időbe telik a külországi dokumentumok beszerzése; emiatt gyakran kell megváltoztatni a kiutazási engedély időpontját. A külföldi munkaalkalmak jó része baráti, rokoni kapcsolatok révén jön létre. A legnépszerűbbek továbbra is a vendéglátói munkakörök: sok szakács és felszolgáló, illetve más éttermi dolgozó van az útrakelők között. Keresettek a magyar számítástechnikai szakemberek, a műszaki területen dolgozók és a szakmunkások is. Vannak, akik különleges foglalkozásukkal jutották külföldi szerződéshez. Volt közöttük állatitoll- szakértő, kottagrafikus és hegedűkészítő, valamint házi zenetanár. Az engedély öt évre adható, ám a tapasztalatok szerint a többség egy esztendőnél rövidebb időre kötelezi el magát. Tavaly hetven- hárman kérték kinntartózko- dásuk meghosszabbításátTavaly a világ 37 országában dolgoztak magyarok a Fővárosi Tanács engedélyével, a munkavállalók közül több mint 200-an 1986-ban tértek haza. A Bahamákon nyugdíjas orvos, illetve szállodavezető, a Bermuda-szigeteken egy kárpitos kisiparos talált magának állást. Van, aki Ugandában misszionárius: írás- tudatlan gyermekek tanítására vállalkozott. Az országhatáron túl munkát vállalók közül — a pénzkereset mellett —, jó néhányan a nyelvtanulás miatt keltek útra, illetve gyermekeik ide- gennyelv-oktatását e praktikus módon kívánták megoldani. A kinttartózkodással járó kötelezettségeket csak a legritkább esetben szegik meg a munkavállalók. A nyugdíj-, illetve a társadalombiztosítási járulékot szinte mindenki időben hazautalja, s a kereset 20 százalékát kötelező jelleggel felajánlja megvételre a Magyar Nemzeti Banknak. A valuta ellenértékét forintban kapják meg a külföldön dolgozók. Mindennapos utazás Kis városunkban a helyi autóbuszon mentem a kórházba. Az egyik megállóban egy fiatal mama szállt fel a buszra, karján egy körülbelül másfél éves formájú gyermekkel. A buszban, már ahogy az lenni szokott, minden ülőhely foglalt volt. Több fiatalember terpeszkedett az üléseken, mereven bámultak ki az ablakon, nehogy észre kelljen venniök az anyát, nehogy át kelljen adni a helyüket. A fiatal mama megállt, karján a gyermek, fél kézzel a fogantyúba kapaszkodva. A gyermek nyűgösködni kezdett, a mama pedig körbenézett. Én is álltam, de nem volt szívem tovább nézni, megérintettem hát az egyik, struccmódra üldögélő fiatalember karját és a fejemmel a mama felé intettem. A fiatalember dicséretére legyen mondva, szó nélkül felállt, átadta a helyét. Leült a fiatal mama, megkönnyebbülten felsóhajtott. Gyermeke mosolyogni kezdett, már kacarászott is. Valami köszönésfélét várok az asszonytól, de hiába. Esze ágában sincs megköszönni a fiú szívességét. Gondolataimban máris véleményt alkotok a fiatal mamáról. Már nem is tűnik olyan csinosnak, mint az előbb. Már nem is sajnálom, hogy olyan sokáig állt 'karján a gyermekével. Ügy látszik, ez a mama hiányzott az óráról, amikor az illemszabályokat tanították. Mert bármilyen szép dolog is az udvariasság, valóban akkor szép, ha kölcsönös. Egyre bosszantóbb, ha bárki is természetesnek tekinti a vele szembeni udvariasságot, de azt meg sem köszöni. Érdemes volna elgondolkodni azon — több más mellett — nem azért csökkent-e a férfiak, a fiatalok nőkkel szembeni udvariassága, mert még egy fejbólintást, vagy mosolyt sem kapnak érte. Végül van egy sanda gyanúm, ha ez a fiatal mama csemetéje felcseperedik, talán még a nagyanyjának sem adja át a helyét. Mert hát valahogy így tanulta — valakitől! Hemerka Gyula 1/ özei negyven éve óll **■ már a „nyugdíjastanya” Salgótarjánban a Tatár-ároknál. A valamikor szebb napokat is megélt házikót az acélgyári nyugdíjasok hozták létre. A szombat reggeli friss fehér lepel, mintha menteni akarná a menthetőt, takarja a megrongált, kövekből kirakott tűzhelyet, a toldozott-foldo- zott falakat, az üvegablakokat és azoknak hűlt helyét, s az ifjú poéták nemes egyszerűséggel felfirkantott szövegeinek erdejét. Pedig az ajtó felett felfüggesztett kis táblácska a természet szere- tetére és megóvására tanít. NYUGDÍJASTANYA S a cinkék - a kis néma tanúk - trillázva követelik a tavaszt, de hangszínükben sejthető még a hála azokért a munkában elfáradt és megöregedett kezekért, akik napról napra telerakták az etetőt, s azokért a szemekért, akik még tudnak örülni mindezért. Bencze Péter I
