Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-09 / 57. szám
Akiről beszélnek .-Minden lében kanál vagyok../’ Egyperces iegifzet Élénk a szeme, a beszéde és szerencsére a fantáziája, gondolkodása is. Negyedikes gimnazista egy kisebb középiskolában. Pásztón. Halász Andreát sokan ismerik és kedvéül- ebb^n a városban- Nem csak azért, mivel sok ünnepélyen mondott verset már a kó-ábbi években, a fontosabb ok: érdeklődése, lakóhelye, e kisváros iránt. Mint ifjú honismereti kutató sok helyen megfordult az utóbbi hónapokban — Pásztó fejlődéséről írt pályamunkát. A Mikszáth- napon első díjat kapott érte. Emellett a magyar irodalmi pályamunkája is díjazott lett. a szépprózamondó-versenyen második helyet ért el. a szép magyar beszéd különdíját is ő érdemelte ki. Persze pünkösdi királyság maradhat ez, ha eltelik a sikerrel és mindennapi munka nincs mögötte... — Néha rossz is. hogy minden lében kanál típusú va- gvok. Talán jobb lenne, ha c'ok egy-két tantárgy érde- ke’ne. és a felvételire készülnék. Mosolyogva mondja ezt — nem mérlegelte sose komo- lvan. hogy leszűkítse az érdeklődési körét. Az első számú kedvenc a történelem, a honismeret. S ehhez kaocso- lódik az irodalom, a művészettörténet. .. — Jogász szeretnék lenni, a miskolci nehézipari egyetem •jogi karára adtam be a felvételi papíromat. Az idei pályázati dolgozatom az országos tanulmányi verseny egyik témája volt: településünk fejlődése a felszabadulás után- De átfoghatatlannak éreztem ezt Pásztó esetében, ezért csak a 60-as évektől napjainkig igyekeztem felkutatni az anyagokat, összegyűjteni a véleményeket. — Ki segített ebben a munkában? — A tanárom, Pintér Nándor szakirodalmat adott, közbenjárásával régi tanácsi anyagokat is megkaptam egy időre. A hosszú távú fejlesztési terveket is ideadták. A várossá nyilvánítás érdekében elkészített pályázat szín. tén rengeteg információt nyújtott. — Akkor nem is volt nehézsége az anyaggyűjtéssel? — Volt néhány eset, amikor azt mondták kis üzemekben; ez belső használatra készített írás vagy hogy abban az időben mi még nem voltunk itt, nem tudunk informálni. .. — A tanuláson kívül moz- galrrti munkával is foglalkozik, pályázatokat ír, a felvételire készül. Mire jut szabad ideje? — Olvasni és zenét hallgatni szeretek legjobban. A Mikszáth-szépprózamon- dó-versenyen Sánta Ferenc Kicsi madár című novelláját mondta el. Először lépett pódiumra prózával, bizonyára ezért választotta ezt a hatásos, múltban játszódó művet, pedig a mai téma jobban illett volna hozzá. De megtudtam: maga akart olyan írást mondani, amelyet meghallgatnak. ami hatással lehet másokra. Ez sikerült — nagy csönd és nagy taps követte. —gkm— Olvasói megtartására törekszik Végh Aulai újabb tárgyalásra vár Mint ismeretes, a Gyó- gyitßatatlan című könyv megjelenése után Kenyeres Imre feljelentette a szerzőt, Végh Antalt, akit a bíróság becsületsértés címén pénzbüntetésre ítélt. Az író fellebbezett. Az újabb tárgyalás előtt, a fellebbezés közbeni időszakban Végh Antal a Vasárnapi Hírek március 8-i számában válaszolt az újságíró néhány kérdésére. Végh elmondta, hogy valóban rosszul lett a legutóbbi tárgyaláson, ugyanis amikor a bírónő belekezdett ítéletének indoklásába, hányingert kapott. „Sokat tanultam ebből a tárgyalásból. Ezt az egész ügyet egészen más motívumok mozgatják, mint eleinte hittem. Mindez szinte jól jön nekem a következő kötetem munkálataihoz” — vallja az író, aki úgy tervezi, hogy a „Mit ér az ember hit nélkül?” című könyvének egy részében a tárgyalásokon szerzett tapasztalatait is megírja. Ez a mű várhatóan az idei könyvhéten jelenik majd meg. Végh Antal véleményt nyilvánít Verebes Józsefről is. „Híve voltam győri korszakában. De ez már, amit most csinál, nem tetszik. Reklámszerepek, színpad, tv-nótázások... Ez nem illik egy magyar ISfe I-es edzőhöz, főként nem egy magát komolyan vevő, új szellemű labdarúgó-szövetségi kapitányhoz.” Az író további terveiről is beszél. Imi szeretne Móricz Zsigmondról, s már dolgozik egy másik témán is: az 1950-es évek jugoszláv határszéléről ír, melyben a szereplők egy magyar lövészezred katonái lesznek. Mint mondja, meg akarja tartani eddigi olvasóit, s ez másképpen nem sikerülhet, csakis az újabb írói teljesítményekkel. KIS BOLT A SALGÖ ÜTŐN (Tudósítónktól.) Salgótarjánban, a Salgó út 6. szám alatt üzemel a Salgótarján és Vidéke Áfész 58. számú önkiszolgáló élelmiszerboltja. A kis bolt eladótere nem éri el a hatvan négyzetmétert, forgalma, választéka azonban ennek ellenére jónak mondható. Régebben zöldség-gyümölcs áruda volt, amit két éve alakítottak át önkiszolgáló élelmiszerbolttá, s ezután forgalma meghatszorozódott, jelenleg havonta hatszázezer forint értékű árut forgalmaznak. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert vevőinek zöme kispénzű nyugdíjasokból tevődik ki, s nagyobbrészt apró-cseprő bevásárlásokból jön össze a havi forgalom. A bolt raktára igen kicsi, 15 négyzetméteres, így a raktári gondokat a szállítókkal való jó kapcsolat enyhíti. Ujj Mátyásné boltvezető elmondta, hogy a szállítók kérésükre rendkívülii szállításokra is vállalkoznak. Ekképp nem meglepő, hogy az itt vásárlók zöme elégedett a kis létszámú bolt dolgozóinak munkájával. Alighanem a fél ország nevetett, de legalább is csendesen mosolygott o híren, hogy állítólag, valamely kis faluban, vagy falvakban, gyűjtést rendeztek Isaura javára, attól a nemes célról vezéreltetve, hogy a szegény rabszolgalány szabadságának megváltását ezzel is elősegítsék. Mit tagadjam, először én is mosolyra húztam a szám, de mosolygós kedvem hamar lelohadt. Nem elsősorban azért, mert a tévésorozat kiváltotta hisztéria számomra elképesztő méreteket öltött, inkább azért, mert szíven ütött a gondolat, hoqy ki tudja hányán létezhetnek az országban, akik nem tudják: a XX. században élünk, akik képtelenek egy múlt században játszódó romantikus történet, s napjaink valósáqa között különbséget tenni, akik számára nem tűnik fel, hogy csupán egy filmsorozatról van szó a sok közül. A hír, - feltéve ha igaz, de még a rádióban is elhangzott -, számomra azt jelenti, hogy Magyarországon, ma, a harmadik évezred küszöbén, a rádió, a televízió, a sajtó és a könyvek mindent elöntő áradatában is sokan vannak, akik számára a tömegkommunikáció hír- özöne, valamint az iskolában eltöltött évek túlságosan sokat nem jelenthettek, akik néznek, de nem látnak, akik hallanak, de nem értenek. Talán túlzók, de úgy látom, hoqy a film elsöprő sikere, s az említett gyűjtés (igaz, ma a gyűjtéseknek keserves divatja is lett), kritikája, mégpedig kemény kritikája <az oktatásnak, az információközvetítésnek, az ismeretterjesztés- és a tudatformálásnak. Nem lehet mosolyogni a híren, s nem szabad leqyintgetni sem a történtek hallatán. (speidl) Gondoltok Dühünk rendszerint azok ellen fordul, akik hozzánk a, legközelebb vannak. A düh szomorú dolog, a legigazibb emberi szomorúság. (Nacume Szoszeki) Mindig visszás dolog, ha I parancsolunk, amikor nem vagyunk biztosak abban, hogy az emberek engedelmeskedni fognak. (Mirabeau) A demokrácia olyan államforma, amelyben az ember megmondja, mit akar, és azt teszi, amit mondanak neki. (Gerald Barry) A nem ivás szégyene Leteszem a főesküt: nem azért írok a témáról, mert a közelmúltban a kormány is hozott néhány adminisztratív határozatot az alkoholfogyasztás, elsősorban a munkakezdés előtti és a munkahelyi alkoholfogyasztás visszaszorítására. (Bár, ha ezt tenném, akkor sem érezném „bűnösnek” magam, mert az intézkedésekkel egyetértek.) Amiről szívesen megosztom gondolataimat az olvasóval, az a következő: Kedves ismerősöm férjénél az orvos magas vérnyomást és kezdődő cukorbetegséget állapított meg. Gyógyszereket írt fel számára, és szigorúan közölte, hogy amíg a gyógyszert szedi, nem ihat egy kortyot (em, Az illető férfi szívesen megiszik társaságban egy-egy fröccsöt, a nyári melegben egy üveg hideg sört, de ennél többet soha. Nemhogy nem alkoholista, de még csak nem is rendszeresen ivó ember. Az orvos figyelmeztetését komolyan vette, és az alkoholfogyasztási tilalom semmilyen nehézséget nem jelentett számára. Igen ám, de... Átadom a szót a feleségének: „Amióta István gyógyszert szed, és egy kortyot sem ihat, teljesen furcsán alakul az életünk. Névnapra voltunk hivatalosak a múlt héten egy jó barátunkhoz. Kitértünk előle. István azt mondta, ő nem kíván egyenként mindenkinek magyarázkodni, hogy miért nem iszik. Gondolhatod, hogy megsértődtek, mert ráadásul annyira zavarban voltam, hogy egy egészen átlátszó buta kifogást mondtam. De ugyanez történt fordítva is. Disznót vágtak otthon a rokonok. Azt még valahogy kimagyaráztam, hogy nem tudunk odautazni. Ám, a só- goromék meghozták a kóstolót azzal, hogy ők is velünk fogják majd vasárnap elfogyasztani, mert a vágáskor úgy kifutottak az időből, hogy már nem is ültek le a vacsorához. Persze, azt mondtam, rendben van, akkor vasárnap szeretettel várjuk őket. Amikor a férjemnek megmondtam, hogy jönnek a húgáék ebédre, szemrehányóan nézett rám: — De hát tudod, hogy nem Ihatok! — Hát te majd legfeljebb nem iszol — feleltem. A következményekre én sem számítottam. István töltött a sógornak, mire az rászólt: — Nocsak, beteg vagy, hogy magadnak nem töltesz? — Beteg vagyok — felelte István. — No, éppen úgy nézel ki — volt a válasz, és a sógor gyorsan töltött Istvánnak is. Hogy megmentsem a helyzetet, elkaptam előle a poharat, és azt mondtam; — Istvánnal volt egy fogadásunk, ha egy hónapon belül akárcsak egy kortyot is iszik, akkor én nyerek. Ezután gyorsan koccintottam, és én ittam meg István borát. A sógor sokat sejtetően nézett ránk: — Mi van pajtás, felöntöttél a garatra, és most vezekelsz?! No, hát te tudod... — mondta gúnyosan. Lenyeltük a dolgot, a hangulat jól elromlott, de hogy egy hónap múlva mit fogok mondani a sógornak, azt igazán nem tudom. Inkább egyéves fogadást kellett volna kitalálnom ott hirtelenjében. ..” Eddig az asszony elbeszélése. Én pedig azon gondolkodtam el, mennyire igaza van, nálunk, sajnos, elképzelhetetlen egy társasági együtt- lét szeszes ital nélkül! Tévedés ne essék: nem vagyok megrögzött antialkoholista. Csupán azon gondolkodom, hányán vannak, akik csak a társaság kedvéért emelik fel az első és második poharat. És hogy mi következik azután ?!... (s-) A bét várható eseményei Hétfőn a megyei tanács végrehajtó bizottsága soron kívüli ülést tart Salgótarjánban; az őrhalmi és a varsányi termelőszövetkezetek veszteségrendezéséről lesz szó. Pásztón, Szécsényben és Bátonyterenyén is e napon tárgyalnak a tanácsi végrehajtó bizottságok. Kedden az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága — egyebek között — a központi gazdaságfejlesztési programokhoz való kapcsolódás ipari tapasztalatait vitatja meg, Salgótarjánban. Szerdán a Hazafias Népfront megyei nemzetiségpolitikai munkabizottsága — Salgótarjánban — a nemzetiségi községekben folyó közművelődési munka tapasztalatait összegzi. Csütörtökön magyar—NDK barátsági találkozó lesz Salgótarjánban; megyei mezőgazdasági aktívaértekezletet tartanak a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán; a HNF megyei környezetvédelmi bizottsága a megyei tanács környezetvédelmi koncepciójának megvalósításáról tárgyal. Pénteken a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei elnöksége ülésezik Salgótarjánban. Szombaton Petőfi-emléktúrát szervez a KISZ salgó- tariáni bizottsága a salgói várhoz. Vasárnap a forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitója lesz Balassagyármaton. LINDA Igen, itt van a művésznő, csak hát zárt ajtók mögött. Ilyenkor, fellépés előtt nem lehet zavarni, hesseget el mindenkit a menedzser az öltöző környékéről. Megközelíthetetlen a félelmetes karateütéseiről, bravúros nyomozásairól lassan világhíres Linda. Még egy igen iparkodó rendőrnek sem sikerül auto.gramot kérnie, pedik ők kollégák... Aztán az Első Emelet-koncert közepe táján fölszalad a színpadra Linda, énekel négy számot, majd újabb fél óra várakozás. S, végre kattan az ajtó, mondja a menedzser: mehet az interjú! Bent az öltözőben Linda kedvesen, bár meglehetősen fáradtan fogad bennünket. Fotót semmiképpen nem enged készíteni, inkább ad szép, színes, aláírt képeket. — Megkérdezhetem, mivel foglalkozott fellépés előtt: olvasott, szerepet tanult. ■. koncentrált ..., vagy pulóvert kötött? — Egyiket sem — mosolyo- dik el —, készülünk a budapesti tavaszi fesztiválra, s a világítókkal volt egy megbeszélés — vesz elő egy hatalmas színpadrajzot. — Egyeztetnünk kell, hogy mikor, hova kell állnom, milyen legyen a megvilágítás. Egyébként, monumentális rendezvény lesz, benne film, sport, popzene. Nagyon készülünk. — Valójában mi is ön? Színész? Sportoló? Énekes? Netán, másodállásban nyomozó? — A színészetből van diplomám, a többi dolog úgy jött ■.. Szeretek énekelni is, de ezt csak mellékesen. Különben most készül a harmadik nagylemezem. A Linda- filmek pedig olyan népszerűek, hegy csinálni kell. Lassan hozzá kéne kezdenünk újabb epizódok forgatásához, sőt készül erről egy másfél órás rajzfilm is. Egyébként, csak a filmben vagyok nyomozó. — Nem zavarja, hogy Görbe Nóra neve hallatán mindenki csak Lindára gondol? S, úgy tűnik, ebből a skatulyából egyhamar nem is fog kikerülni __ — Egyáltalán nem zavar ez a skatulya- Azt hiszem, ilyenféle „skatulyákra” minden színész vágyik. Hát nem az a színész dolga, hogy olyan szerepeket játsszon, amit a közönség befogad? örülök, hogy ekkora sikere van Lindának! — Film is készült a forgatás körülményeiről, könyvet adtak ki, rengeteg interjút, portrét... Szóval, magától már mindent megkérdeztek, ezeket fölösleges újra föltenni. Mégis, azt hiszem, néhány olyan kimaradt, ami a magánéletére vonatkozik, válaszolna egy-két ilyen kérdésre? — Tessék. — Mikor főzött utoljára? ön szokott a családnak bevásárolni? S, hogy áll össze egy napi program? i NÓGRÁD - 1987. mi — Ma délelőtt is én vásároltam be! Főzni viszont ritkán szoktam, egyszerűen nincs rá idő. Reggel hatkor keltem, elvittem a gyereket a bölcsi- be ... elbúcsúztam a páromtól, aki Párizsba utazott- Aztán kitakarítottam, mentem bevásárolni, elintéztem a tévében egy-két szervezési ügyet. Délután jöttünk le a salgótarjáni koncertre, ahonnan valamikor éjféltájt érünk haza. — A pénzért csinálja? Egyáltalán, milyen szerepet játszik életében a pénz? — Nem érdekel. Most se, amikor nincsenek anyagi gondjaim, de akkor sem érdekelt, amikor négy évig albérletben laktam, nehéz körülmények között. — És a szerelem? Itt a salgótarjáni közönségnek minden dalában a szerelemről énekelt. Igen átélte ... — Érzelmes típus vagyok —* neveti el magát —, de nagyon hűséges is! — Emlékszik az első „igazira”? — Jaj, mikor is volt..* mondhatnám az ovisat is, de az komolytalan! Az első „igazi szerelmem” egy gimnáziumi tanár volt. Persze, ez olyan plátói kapcsolat volt, nem is tudott arról, hogy mennyire „bele vagyok esve”. Aztán elmúlt. — Most, gondolom a gyerek került a középpontba. Hogy van? — Köszönöm, jól megvagyunk. Bár, igen keveset tudunk együtt lenni. Holnap szabadnapos vagyok, most bepótolhatom az elmaradást.. • Végszóra nyílik az ajtó, hároméves lányka toppan be sivítva, nyomában a nagypapa: kedves művésznő, kellene egy kép, amint az unokámmal együtt... Nem, sajnos, nem lehet, hangzik az elutasítás, fellépés után nem engedem magam fénykápeztetni senkinek. Értsék meg, teszi hozzá, aztán siet föl az emeletre, ahol pár száz autogramkérő várja. Türelmesen. Tanka László 9., hétfő 5
