Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-06 / 55. szám

\ Ha jó. akkor nem idegenkedünk tőle... Keményen visszaüt a felületesség A Szügyi Madách Imre Ter­melőszövetkezet szerelőmű­helyének egyik hatalmas ajta­ja tárva-nyitva, jelképezve, hogy rövidesen beköszönt a kellemes tavaszi idő. Bentről a gépek és a kopácsolás zaja hallatszik- A nyitott bejárata tál szemben levő akna felett, kijavításra váró vetőgép áll. Mellette Szölszki János szere­lő, Beszédbe elegyedünk­— Az ütemtervnek megfele­lően haladunk. Az idén rövi- debb idő alatt javítjuk ki a gépeket, mint a múlt eszten­dőben- Órabérben fizetnek bennünket, de tisztességesen látjuk el feladatunkat, nem húzzuk az időt, nem lazsá­lunk. Nem tehetjük, mert a gépeket határidőre kell rend­be tenni. •. — Már tavaly is jobb volt az alkatrészellátás, ez a fo­lyamat az idén sem állt meg. Ezért most jobban haladunk — kapcsolódik a beszélgetés­be Dósa László traktoros, aki a téli időt, mint gépjavító hasznosítja a szerelőműhely­ben- — Holnap öt traktor mű­szaki vizsgájára kerül sor, de rövidesen útjára bocsátjuk ezt is — mutat a befejezés előtt álló tehergépkocsira. — A vetőgépen is már csak az utolsó simítások vannak hátra — kér ismét szót a bo­rostás arcú. szakmájában 22 éve dolgozó és otthonosan mozgó Szölszki Pál, majd kis­vártatva hozzáfűzi: — Arra nem tudok válaszolni, hogy egv-egy erőgép kijavítása mibe kerül. — Nehéz lenne megmonda. ni, mert a javítás közben sok a beugró, a tíz percet, vagy fél órát kívánó munka- Ilyen­kor nem mondhatom a kollé­gának, hogy gyere később, nem akarok kizökkenni a tempóból, hanem azonnal hoz­zálátok, hogy ő folyamatosan tudjon kint dolgozni. Ezeket a beugró munkákat mindig az végzi el, aki legjobban ért a kívánt feladathoz — véle­kedik a nyílt tekintetű, hatá­rozott Szavú, véleményét jól formába öntő Dósa László. — Pillanatnyilag jobb és folyamatosabb a gépjavítás, mint egy évvel korábban- Nem panaszkodhatunk az al­katrészellátásra, bár nem min­den tekintetben kifogástalan. Ezért beszerzőkocsink napon, ta úton van, járja az orszá­got, hogy a szükséges alkat­részeket időben előteremtse — egészíti ki az előbbieket a mellettem álló Gaál György, a termelőszövetkezet főmér­nöke, majd kisvártatva a mi­nőségre tereljük a szót. — Egy éve, hogy megkap­tam az új Rábát- Mivel ga­ranciális, így hát nem nyúlha­tok hozzá. Az egész aratás­ban kifogástalanul működött. Az előző —, amivel jó né­hány évet dolgoztam — sem hagyott cserben, mert az évi nagyjavításnál nemcsak a „lesz majd valahogy” elvet vallot- tuk, hanem tisztességesen, vagyis önmagunknak dolgoz­tunk — állítja Dósa László­— A gépet nem lehet be­csapni — kapcsolódik a gon­dolathoz Kárdási Pál erőgép­vezető. — A felületességet, a hanyagságot, később, kint a földeken, a munka közben megbosszulja, de úgy is mond­hatom: keményen visszaüt­A fiatal szakember sok területen dolgozott a közös gazdaságban, amíg eljutott mai beosztásáig. Szakember­társai, a burgonyaszedő és -töltőgépek specialistájának ismerik. — Ha valami komolyabb hiba adódik a gép használata­kor, akkor a javításokat kí­sérő munkalapból megállapít­hatjuk, melyik traktoros, vagy "szerelő követte el a hibát — zárja le a témát a főmérnök­Végül szóba hozom, hogy más gazdaságokban már tel­jesítménybérben történik a gépek javítása. Mit szólnának, ha a szövetkezet vezetősége itt is bevezetné ezt a másutt jól bevált elszámolási mód­szert? — Erről már két évvel ez­előtt is beszélgettünk. Ha jó, akkor biztos, hogy nem ide­genkedünk tőle — hallatja sza. vát Szölszki János­— A követelményeket, a lehetőségeket meg kell be­szélni a vezetőséggel — egé­szíti ki az előbbieket Dósa László, majd'a főmérnök fe­lé fordulva kérdi: — És ki végzi el majd a beugró javí­tásokat? — A műszaki feltételeket kell előbb megteremtenünk — vélekedik Gaál György. Azzal búcsúzunk el egymás­tól, hogy az erőgépeket javí­tó szakemberek az idén is jói vizsgáznak majd, az ütem­tervnek megfelelően, március 15-re kijavítva és hadrendbe állítva adják át a tavaszi munkát végző erőgépvezetők­nek. T. K. Munkahelyi váltás a dorogi bányákban A teljesítmények növelése és a gépek jobb kihasználása érdekében február elején a vállalat szakszervezeti bizal­mitestületének egyetértésé­vel bevezették a munkahelyi váltást a Dorogi Szénbányák bányaüzemeiben. Ez azt je­lenti, hogy közvetlenül a föld alatti munkahelyeken kezdődik a bányászok mun­kaideje, akkor, amikor a csa­patok váltják egymást. Mind ez ideig más volt a rend Do­rogon: az aknába szállás megkezdése jelentette a mun­kakezdés idejét. A lencsehe­gyi bányaüzemnél például ed­dig hat órakor vitték a mély­be a kasok a reggeles műszak dolgozóit, és 14 órakor hozták őket a felszínre. Most Viszont korábban, 5 óra 40 perckor megindulnak a bányaliftek, és később, 14-óra 20 perckor kezdődik meg a felszínre szállí­tás. Ilyen módon tehát meghosz- szabodott a dolgozók bányá­ban töltött ideje, a munka­helyeken ténylegesen nyolc órát dolgoznak; a le- és a ki­szállás idejére viszont pótlé­kot fizet nekik a vállalat, beosztásuktól függően mű­szakonként 30—50 forintot- Az elkésőktől megvonják a pót­lékot és nem kapják meg fizetésüket az egész műszakra. A, hasznos munkaidőalap növelését hozó munkahelyi váltást olyan módon oldották meg a dorogi vállalatnál, hogy a bányászok szabad ide­jét valójában mindössze na­pi 15 perccel rövidítették meg. Sok időt nyertek ugyanis azzal, hogy ésszerű munka- szervezéssel meggyorsította^ a bányákba történő le- és ki­szállásokat, a föld alatt pedig minden egy kilométernél hosszabb' útvonalon gépesí­tették a személyszállítást, Pótolják a munkaórákat Fiatalok időbanki a A munkaidőalap teljes ki­használásában kamatozik a Nyírség Konzervipari Válla, latnál évek óta jól működő időbank, amelyben a KISZ- tagok az idén 800 órát kíván­nak összegyűjteni. Ebbe a munkaügyi osztályon pontosan nyilvántartott „perselybe” a fiatalok olyas túlórákat rak­nak .be, amelyekért nem kér­nek semmiféle térítést. A be­tétként összegyűlt idővel a KISZ-szervezet gazdálkodik, azazz bármelyik — közéleti, társadalmi megbízatás miatt munkaidőben távollévő — tagjának kiutalhatja. A há­rom műszakos munkarendben, illetve a szezonban szomba­ton és vasárnap is folyamato­san termelő nyíregyházi üzemben elképzelhetetlen, hogy például egy KlSZ-gyű- lést akkor tartsanak, amikor valamennyi fiatal szabad. Évente átlagosan több száz órát tesz ki a csaknem háromszáz KISZ-tag egyéb közéleti, tár­sadalmi tisztsége miatti tá­voliét is. A kollektiven össze­gyűjtött idővel viszont pótol­ják a fiatalok a kiesett mun­kaórákat, s főként Olyan idő­szakban, amikor a zökkenő- mentes termelés érdekében egyébként í« szükség van túl­órára. Minden ötlet annyit er... ...amennyi megválásul belőle. Am. ha ötlet sínes, akkor bizony a helyzet reménytelen. Nos, máreius elején a KISZ- esek megfújták a trombitákat: gyerünk, mondja el min­denki, mit kellene jobban és főként, hogyan csinálni, min lehetne javítani. Megyénkbe mintegy félszáz munkahelyen tanácskoztak a „hogyan tovább”~ról. Szécsény Kiscipőben a felelősségtudat — Amikor meghallották a gazdasági vezetők, hogy né­hány napon belül szeretnénk egy ötletfórumot szervezni, többen felhördültek: jaj, hát ilyen hamar nem lehet ezt megcsinálni! — meséli Bo- renszki Ervin, Szécsény vá­ros KISZ-bizottságának tit­kára, majd elmondja, hogy végül ü a kábdeldobüzem, a BRG helyi gyáregysége, a gyógyszertár, a szécsény! és a környező téeszek, a pedagó­gusok és az ÉPSZÖV-fiatalok vállalták, hogy „ilyen ha­mar” megrendezik a fórumo­kat. — S, hogyan látják a KISZ- esek a megújulási folyama­tot? — Az az igazság, hogy még erősen érezhető az a szem­lélet, hogy majd „fent” el­döntetlek mindent, ott "mond­ják még mit kell tenni... Van ennek égy veszélyesebb kinö­vése is, amelyet úgy fogal­maznak meg némelyek, hogy „nálunk minden rendben van, hiszen hozzuk a terveket, nincs gond, a problémák or­szágos szinten jelentkeznek”.. Szóval, az egyéni felelősség- tudat, a kezdeményező szel­lem még kiscipőben jár. Azért, elhangzottak javas­latok a körzet fiataljaitól is. A BRG szécsényi részlegében Géczi András a magnetofon- törlőfejek gyártásának szak- szerűsítését szorgalmazta, Tó­biás Attila, a karancssági té- esz főmérnöke a Budapest­re utazó ingázók buszkihasz­náltságát kifogásolta. Okkal, hiszen legtöbb téesz busza még félik sem telik meg... Javaslata: a karancssági, a varsányi, • szécsényi és as endrefalv! szövetkezetek kö­zös buszon szállítsák munká­saikat a fővárosba! Antal György ugyancsak a karancs­sági szövetkezetből azt kez­deményezte, hogy a téeszek tartalékoljanak pénzt a ve­tést végzők részére, s akkor osszák csak ki, amikor már látni az eredményt-. Salgótarján Most tétre megy A salgótarjáni síküveg­gyárban nagy a sürgés-forgás. Egy paksamétával a hóna alatt sikerült elcsípnünk a KISZ-klubba siető titkárt, Csák Ferencet. A csomag­ban tizenöt ötlet lapult. — „Az ötlet most tétre megy!” elnevezéssel már ko­rábban akciót kezdtünk, amelyben a hasznosítható ja­vaslatokat díjaztuk a KISZ- bizottság pénzéből. Ez az el­Tizenötféle szörpből évente 300—400 vagonnal rendelnek a hazai felvásárlók Drégely­palánkról. A Szondy Mgts* üzemében, amely az 19G0-as évek végétől gyárt szörpöt, na. ponta palackok ezreit töltet: meg. (fotó: Bábel) képzelés hat hónapra szól és most indítottuk márciusban. A hónap első hetében beérke­zett. javaslatok alapján dön­tünk, hogy mennyi pénzt szá­nunk a jutalmazásra, majd értékeljük a kezdeményezése, két 1-től 100 tétig. Ezekkel a politikai casinóban lehet ját­szani, ahol gazdasági és politi­kai kérdésekre kell válaszol­niuk a résztvevőknek, 'így elveszthetik vagy megdupláz, hatják tétjeiket. Ezután kiszá­moljuk, hogy mennyi pénz jut egy-egv tétre, és kifizetjük — magyarázza Csák Ferenc. — Márciusra a maximumot, öt­ezer forintot szántuk. Eddig huszonkét ötlet érkezeit be, melyeket később bírálunk el, — tette hozzá. — Mi lesz a sorsuk? — Tizenhármat honorá­lunk most az üzemi KISZ- bizottság pénzéből. Kettő­ezernégyszáz forintot tudtunk ezekre adni. A legjobb ötlet Tarlósi Gyula és Borsos Fe­renc művezetők agyából pattant ki. Szerintük a víz­szintes edzőkemence im­port-kgrámi ahengereinek egy részét magyar azbesztre cserélhetnénk ki... Ha be­válik kétmillió forintot nyer­het rajta a gyár... Balassagyarmat Jutalom a börzén Balassagyarmaton és kör­nyékén mintegy harminc helyszínen szerveztek tanács­kozásokat, fórumokat. \ — Már korábban megvi­tattuk a KB-határozatot, a KISZ felhívását is, most már tényleg a cselekvésen a sor! Ezért nem újabb vitákat, ha­nem kifejezetten ötletbörzé­ket szerveztünk. Ezeket a vá­rosi zsűri elé hozták a kö­zösségek képviselői, s a bi­zottság döntött arról, milyen ötletet jutalmaz —■ magya­rázza Kanyó Tibori a városi KISZ-bizottság titkára. A fémipari vállalatnál ma­roknyi csapat gyülekezik, Molnár Gyula. KISZ-bizott. sági titkár szemlátomást ide­ges, lesznek-e elegen, s ha lesznek, van-e ötlet, javas­lat? Mert ide úgy illenék jön­ni. Itt van Batta István mű­szaki osztályvezető, kezében jegyzetfüzet... Lehetünk vagy tucatnyian, amikor Molnár Gyula megnyitja a tanács­kozást: „Gyerekek, kinek, milyen ötlete van?” Széles Zoltánnak nem csak ötlete, hanem rajza is van egy többorsós marógépről, amely a jelenlegi tízperces munkafolyamatot tizedére csökkentené, ha alkalmaz­nék... Majd újabb javaslat hangzik el: hasznosítsuk ezt a rengeteg kidobott alumíni- umhulladékot! Például, le­hetne belőle hólapát, kará­csonyfatartó, netán kerítés, antenna— Sziporkáznak az ötletek. Estére már kitűnik, hogy valóban volt értelme a fóru­moknak, mert sok kisebb-na- gyobb kezdeményezés szü­letett. Ezek közül a lényege­sebbek : a Magyarnáíiéori Ál­lami Gazdaság fiataljai a személygépkocsik és a teher­autók téli üzemeltetésére tet­tek javaslatot. A balassagyar­mati kórházban született az elképzelés, hogy a műtéti testfelület sterilizálását — a követelmények megtartá­sa mellett \— jóval olcsóbban lehetne megoldani, ha a nyu­gati fólia helyett fertőtlení­tő sprayt és magyar fóliát használnának — így a kilenc­ven forintos költség két fo­rintra csökkenne... A kábel­gyári fiatalok számítása sze­rint egymillió forintot 'meg­takaríthatna a gyár, ha aha-, ta! más kazánokat nyáron le­állítanák, s áprilistól—októ­berig bojlerekkel biztosí­tanák a szükséges meleg­vízmennyi séget. Pásztó Mi közünk az egészhez ? Pásztán inkább az értelme­zésről folyt a vita a helyi fó­rumokat], így a. Váci Kötött­árugyár pásztói gyárában, a .szerszám- és készülékgyár­ban, a Mátraaljai Állami Gaz­daságban, illetve a bujáki és a káliói KISZ-szervezetekben. Este pedig a pásztói termelő- szövetkezet klubjában gyüle­keztek a KISZ-esek, hogy itt összegezzék tapasztalataikat. Eljött a fórumra Domonkos László, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára is, aki ezúttal nem az elnökségbe« hanem a résztvevők közé „ve­gyülve”, „inkognitóban” akar­ta végighallgatni a fórumot. Vitaindítót Balázs Ottó, a megyei pártbizottság munka­társa mondott. Azonban el­maradt a vita. Legalábbis né­hány percen át néma csend volt a teremben... Ezt meg­unva, fölállt a KISZ KB titkára: — Látom, nehezen értitek vagy egyáltalán nem értitek, mi közünk nekünk, fiatalok­nak ebekhez a dolgokhoz? Mi közünk nekünk ahhoz, hogy ilyen a gazdasági helyzet? Hi­szen korábban is voltak hely­zetelemzések. .. korábban is voltak felhívások... gondok. Csakhogy most a helyzet egé­szen más! És ha ennek a fe­lelősségét nem élezzük, ak­kor kilátástalanná válik a jövőnk... Ha éppen egy KISZ-tagnak adják ki a mun­kakönyvét? Akkor, mit mon­dotok, mint KISZ-vezetők? Mit tudtok mondani, ha nem készültök föl erre? Nos. ezért sem öncélú ez a tanácskozás: valóban a jövőnk a tét. És abban legyünk egységesek, cselekvőek, hogy komolyan vegyük gondjainkat, problé­máinkat, véleményt mond­junk, javaslatokat tegyünk! Néhány pillanatnyi tanács­talan csend után, „beindul­tak” a hozzászólók. Az első azt kifogásolta, mért kell mindent megreformálnunk, hiszen vannak dolgok, ame- lvek beváltak, jól mennek... Egy másik KISZ-es azt sérel­mezte, hogy vannak, akiknek munka nélkül „aranyéletük'* van, hárommilliós házat épí­tenek, Javaslatot, kon terét ötl etet alig. Amikor másnap fölhív­tuk a városi KlSZ-bizottsa- got, hogy közöljék a legjobb ötleteket, csak ennyit mond­tak: anyagilag is támogatni kell a több szakmát elsajátí- tókat: a mezőgazdasági fiata­lok a termékek árát alacsony* nak tartják..'. És még egn március 13-án, ismét megszer­vezik az ötletvásári;, ugyanis az erre szánt ötezer forintot nem sikerült kiosztani... Még maradi néhány ezer Milyen eredménnyel jártai akciónap? Erre a kérdésre kértünk választ Méhes And­rástól, a KISZ Nógrád Me­gyei Bizottságának titkárá­tól. j — Sok tanulságot hozott. Mintegy félszá* KlSZ-szerve- zet élt a lehetőséggel. Sok­helyütt éreztük, hogy renge­teg a megválaszolatlan kér­dés. De valami elindult: az aktivizálódás megkezdődött. Szó sincs arról, hogy mi egyetlen ötletnaptól vártuk volna a helyzet megjavítását, sőt mint annyiszor elmond­tuk már, itt egy hosszú távú cselekvési és szemléleti-gon­dolkodási egység megterem­tését szorgalmazzuk! Néhány helyszínen, például Balassa­gyarmaton, a Nógrádi Szén­bányáknál, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél és még több üzemben, intézményben érzékeltük, hogy a gyár gaz­dasági vezetői is komolyan veszik a fiatalok kezdemé­nyezéseit, partnernek tekintik őket... — A megyei KISZ-bizottság ötvenezer forintot szánt az ötletek honorálására. Mennyi maradt meg belőle? — Arányosan fölosztottuk ezt a pénzt. A balassagyar­matiak például fillérig „elköl­tötték”. de Pásztán mind megmaradt... Még folytatjuk az Ötletbörzéket. De utána jön a lényeg: figyelemmel kísér­ni, hogy be is vezessék a jó ötleteket! Romhányi Tamás, * Tanka László /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents