Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Sok bába között a gyerek... U rehabilitáció kérdőjelei Csökkent munkaképességű, rehabilitált — nevezik így is, meg úgy is. A köztudatban jobbára rokkant emberként emlegetik. A közvélemény eme helytelen szemlélettel nem áll egyedül. Mert sok esetben a foglalkoztató vállalat, az egyén szemlélete is sok kívánnivalót hagy maga után a re­habilitáció megítélésében. A határozatok, ,intézkedések, a társadalmi összefogás nyo­mán valami elindult Nógrád megyében. Sok munkahely már szívügyként kezeli a foglalkozási rehabilitációt. Még a kockázatvállalás árán is. De szívügyének tekinti-e az egyén, hogy maradék munkaerejét a köz javára haszno. sítsa? Három évvel ezelőtt nagy reményekkel indultak. Pénzt .és energiát nem sajnálva, ki­alakították á műhelyt. Olyan munkákat álmodtak oda, ami­lyeneket egy egészségkároso­dottember is elvégezhet min­den nagyobb erőfeszítés nélkül. Azt tartották, itt nem az anyagi haszon, a gazdaságos! ság az elsődleges, sokkal in­kább a humánus szemponto­kat kell figyelembe venni. A vállalat vezetői úgy gon­dolkodtak: elég a bújtatott munkahelyekből, amelyek rá­fizetésesek, ráadásul a dol­gozó is csak ímmel-ámmal látja el a dolgát, mondjuk, az anyagraktárban, vagy a portán. Arról már nem is beszélve, hogy a fizetséggel sem elégedett. Szóval, a műhely elkészült. Városszerte pozitív példaként említették. Lám, a megyei Volán vállalat élt a rehabili­tációs foglalkoztatás adta le­hetőségekkel, pénzügyi fórrá, sai egy részét e célra haszno­sította. Salamon Ferenc szociálpoli­tikai előadó: — Rendszeresen nyilván­tartjuk a csökkent munkaké­pességű embereket, tavaly számuk 69 volt, közülük je­lenleg heten dolgoznak a re­habilitációs műhelyben. És a többiek? A kérdésre Tóth József műszaki igazga­tóhelyettes válaszol: — A karbantartó részlegnél dolgozó megváltozott mun­kaképességű emberekkel nincs sok gondunk. Negyven­ötven százalékos munkaké­pesség-csökkenéssel még fog­lalkoztathatjuk őket eredeti munkahelyükön, segít ebben az is, hogy ezek az emberek szinte valamennyien szakmá­val rendelkeznek. Nagyobb problémát jelent a gépkocsi- vezetői munkakörből kikerü­lő rehabilitáltak elhelyezé­se. A csaknem kétszáz gépko­csivezetőnk mindössze tíz szá­zalékának van szakmája. Bo­nyolítja a helyzetet, hogy a volán mögött ülők többsége ötven éven felüli. Tehát sem a koruk, sem pedig a szak­mai képzettségük nem teszi lehetővé, hogy esetleg frek­ventált munkahelyre körülié­nek. Átképzésről, szakmun­kásbizonyítvány-szerzésről hallani sem akarnak, érthető módon. A rehabilitációs mű­helyt, ahol a betanított mun­ka is elegendő, elsősorban rá­juk alapoztuk. — Milyen munkaköri ártal­maknak van kitéve egy busz­vezető? — kérdezzük Né­meth László 52 éves csökkent munkaképességű embert, aki több mint harminc éve a Vo­lán dolgozója, teherautóval járta az utakat. — A társaim mozgásszervi panaszokról, gyomor-, ideg- bántalmakról panaszkodnak, gyakori a magas vérnyomás. Nekem a szívem romlott meg az évek során. A három­évenként kötelező pszicholó­giai, alkalmassági vizsgálaton gyorsan kiszűrik a szervezet károsodását. így az ember egyik napról a másikra leke­rül a járműről. És ott áll fél évszázaddal a háta mögött, szakma nélkül, tanácstalanul, tehetetlenül. — Jómagam is ebbe a ká­tyúba estem, ötvenszázalékos rokkantságot állapítottak meg, ami nem elég a nyugdíjazta­táshoz. Miután a táppénzes keretet kimerítettem, kény­telen voltam visszajönni dől. gozni. Még jó, hogy van ez a rehabilitációs műhely, ahol az ember testreszabott mun­kát talál magának, s a kere­set. sem olyan rossz. Aktív dolgozóként havonta bejött a hatezer, amikor betegállo­mányban voltam, a táppén­zem ötezer forintra rúgott, mióta ismét dolgozom, a vál­lalati támogatással együtt úgy 4900 forint kerül a borítékba. A Nógrád Volán a csök­kent munkaképességűek fog. lalkoztatásáért állami dotá­cióként több mint egymillió forintot kap évente, ebből egészítik ki a dolgozók kere­seteit, de a pénz egy részét fejlesztési célokra is felhasz­nálhatják. A vállalat telepétől néhány száz méterre barangolunk a háromhajós rehabilitációs műhelyben, kísérőnk Bakos Iván üzemvezető. — A fődarabjavító részleg elsősorban szakmunkát igé­nyel, de az elektromos kis- műhelyben a rehabilitált em. bér megtalálja a könnyű munkát. Alkatrészeket mos­nak, van, aki a tekercselés­sel próbálkozik, bár ehhez már kézügyesség és szakérte­lem szükséges. Az ehhez ked­vet érzőket az itt dolgozó szakmunkások irányítják. A rehabilitáltak csoportve­zetője Matthesz Pál, aki saj­nálkozva tárja szét a karját: — Jelenleg a Németh Lacin kívül mással nemigen tudnak beszélni, mert a többi csök­kent munkaképességű betegál­lományban (?) van. Nehéz ezekkel az emberekkel. Több­ségük csak muszájból dolgo­zik. Amikor megtehetik, rok. kantsági nyugdíjba mennek. Kezdetben jártak hozzánk a balassagyarmati, a pásztói te. lephelyről, de nekik megeről­tető volt a napi utazás. Az­tán volt, aki azért hagyott itt minket, mert sem az ülő, sem az álló munka nem fe­lelt meg neki. Tudja, itt a ke­mény szót mellőzni kell, az emberség nagyobb megtartó, erő. Ha valaki idekerül, kipu­hatoljuk, hol érezné jobban magát, mit szeretne csinálni? Megmondom őszintén, sokan kihasználták az engedékeny, séget, italoztak, lógtak, aztán eltűntek. — Hogyan lehetne ezt a műhelyt fellendíteni, gazdasá. gosabbá tenni? — Itt van a tekercselés. A vállalatnak nagy szüksége van erre a munkára. Ha va­laki több éven át csinálja, bei lejön, elsajátíthatja a fortélya, it. És, ha számíthatnánk folya­matos munkaerőre, tervet ií készíthetnénk hozzá. De hál látja: az emberek évente, fél. évente cserélődnek. Rájuk építeni nem lehet. Ha a gondolatot továbh pörgetjük... A városban és környékén még igen kevés helyen működnek rehabilitá­ciós műhelyek, sok vállalat, nál szinte mindennapi gönc a csökkent munkaképességű­ek foglalkoztatása. Nem le. hetne a Volán műhelyét nyi­tottá tenni? Más vállalatok, nak is felajánlani? Hogy na­gyobb legyen a kihasználtság' Hogy a „sok bába között n< vesszen el a gyerek...?,, Kiss Mária Hollandia harangjai Hollandia harangjai három- négy évszázadon át tisztán szóltak, ám sok közülük az elmúlt 25 évben lehangolódott. Ennek az az oka, hogy a sa­vas eső a harangok falát kor­rodálta, s a megvékonyodott falú harangok hangja lejjebb szállt. A korrózió a kisebb harangokat hamarabb káro­sítja. mint a nagyobbakat. Emiatt a különböző méretű harangok eltérő ütemben han­golódtak le s az együtt csen­gő-bongó harangok bizony egyre hamisabban szólnak. A bajon úgy segíthetnek, hogy a nagyobb harangom belsejé­ből óvatosan annyit marnák le, amennyi ahhoz kell. hogy a hangjuk összecsengjen. Néhány szakember szerint meglehet, hogy a savas eső Hollandiának már valamennyi — mintegy 15 000 — harang­ját megkárosította. Az or­szág környezetvédelmi minisz­tere most elrendelte, hogy ké­szítsenek tanulmányt arról, miképp füffg össze a levegő­szennyeződés és a harangok hangja. Eitoernvővel bányatűz eilen A bányatűz a föld mélyé­ben dolgozók legnagyobb el­lensége. Van-e egyáltalán va­lami, ami képes a sebesen terjeszkedő tűzlavina gyors megfékezésére? Ügy tűnik ez a valami: az ejtőernyő. A bá­nyamentők a menekülő ak­nában az ejtőernyőt kinyitva meg tudják akadályozni, hogy a levegő a tűzhöz áramol­jon. A művelet mindössze né­hány percet vesz igénybe, míg a legegyszerűbb gát fel­építése is legalább nyolc órá­ba kerül. A föld alatti ernyő elvét még 1973-ban dolgozta ki egy karagandai mérnökcsoport V. Plotnyikov vezetésével, ám akkor — a szerzőn kívül — még senki sem hitt a talál­mányban. A próbakísérletek azonban alátámasztották an­nak alkalmazhatóságát. A „tűzoltó ernyő” működési elve a következő: alapállapo­tában — félig nyitva — egy speciális támasztékhoz van erősítve. Az esetleges robba­nás hirtelen teljesen kinyitja az ernyő kupoláját, ami le­csökkenti a lökéshullám energiáját, és így a kataszt­rófa elhárulhat. Más felhasználási lehetősége is van a találmánynak: a por és füst elleni védelemre is felhasználható. Cigányfórum Pasztán fl változtatást segítő egySttmöhödás A méregtelenítő plraffinolaj A müncheni sugár- és környezetkutató társaság szakemberei megállapították, hogy a lassan lebomló nö­vényvédő szereknek az állati szervekből való kiürülése egy egyszerű eljárással alaposan meggyorsítható. A kutatók patkányokat és rhesusmaj- mokat szerves mérgekkel, hexaklórbenzollal (HCB). ille­tőleg halogénezett bifenilek- kel (HBB) etettek. Amikor azután az eledelükbe hetek­kel, vagy hónapokkal később csekély, nem mérgező adag­ban zsírszerű vegyületeket — paraffinodat, vagy hexade- kánt — kevertek, sokkal több lett az ürülékükben a rovar­ölő szer. Hasonló eredmények mutatkoztak más mérgekkel is. Ez az eljárás minden bi­zonnyal alkalmas arra, hogy vele a kérődzőket is kezel­jék. hiszen a kísérletekben a HCB a paraffinolaj hatására a juhokból is gyorsan kivá­lasztódott. A müncheni ku­tatók által alkalmazott anya­gok valószínűleg áteresztőbbé teszik a vastagbelet a zsírban oldódó anyagok számára, s a mérgező vegyületek ezért tá­voznak gyorsabban a szerve­zetből, Pásztó Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága február elején tárgyalta a városban élő cigánylakosság helyzetét és az ehhez kapcsolódó fel­adatokat. A testület ülését megelőzően — a vélemények szélesebb körű megismerése érdekében — a témát napi­rendre tűzte a Hazafias Nép­front városi bizottsága is. Az előterjesztést követően a nép­fronttestület tagjai vita ke­retében mondták el vélemé­nyüket, a lakosság megítélé­sét a városban élő cigányság helyzetéről. A vitában elhangzottak a következő főbb megállapítá­sokat tartalmazták. A cigány­lakosság helyzetének megoldá­sát a jövőben is fontos kér­désként kell kezelni. Egyik kiemelt feladat társadalmi beilleszkedésük segítése, amelyhez viszont elengedhe­tetlenül szükséges a cigányság saját helyzetén is változtatni akaró együttműködése. A kö­rükben végzett tudati felvi­lágosítás során meg kell győz­ni őket arról, hogy társadal­mi normáikból fakadóan az állampolgári jogok mellett a kötelességek is vonatkoznak a cigányságra. A feladatok között említet­ték, hogy a társadalmi és tör megszervezetek dolgozzák ki, határozzák meg konkrét te­endőiket a cigánylakosság társadalmi beilleszkedésének segítésében­Ez utóbbi feladat végrehaj­tásának egyik formájaként került sor városunkban a oigányfórum megrendezésé­re. A rendező szervek — a városi tanács művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sport­osztálya, a HNF városi bizott­sága és a Vöröskereszt városi vezetősége — azzal a szán­dékkal hívták beszélgetésre a város ás vonzáskörzetének cigánylakóit, illetve képvise­lőiket hogy ismereteik bőví­tésével is segítsék beilleszke­désük meggyorsítását. A fórumra meghívták a vá­rosi tanács hatósági osztálya, a rendőrkapitányság, az OTP és a városi kórház képviselőit is. A rendezvény első részében a felsorolt szervek képviselői adtak tájékoztatást a képviselt intézmények tevékenységéről, szolgáltatásairól. A hatósági osztály gyámügyi főelőadója részletesen foglalkozott a se­gélyezés különböző formáival és feltételeivel. Szólt a rá­szorul tság mértékének meg­állapításáról. Az OTP helyi fiókjának vezetője ismertette a cigányság által igénybe ve^ hető hitelek feltételeit. Külön kiemelte azokat a területeket, ahol kedvezményekre jogo­sultak. Az egészségügy képviselője —, aki a városi kórház szü­lész szakorvosa — az egész­séges életmód, a higiénia fon­tosságáról beszélt. Hangsú­lyozta a cigánylakosság kö­rében alig-alig ismert csa­ládtervezés jelentőségét. Vé­gül a rendőrkapitányság mun­katársa adott számot a bűnö­zés alakulásáról, a megelőz zés feladatairól. A tájékoztatókat követően a megjelentek számos kérdést intéztek gondjaikkal, problé­máikkal kapcsolatban az ille­tékesekhez. A legtöbb kérdés az ingyenes telkek biztosításá­val, a lakáépítési és -bővíté­si lehetőségekkel, a közmű- fejlesztéssel, valamint az egészségügyi rehabilitációval kapcsolatban hangzott el, amelyekre a résztvevők ér­demi válaszokat kaptak. A rendezvény hasznosságát tanúsítja az a kérés, amelyet az egyik cigányállampolgár így fogalmazott meg: „Több­ször is rendezzenek számunk­ra ilyen fórumokat”! Tari Ottó • városi népfronttitkár íavasznézőben Nagy a jövés-menés Salgótarjánban, a mezőgazdasági szak. boltban. Az idén másfél hónappal előbb érdeklődnek a ve. vők, mint tavaly, és igyekeznek beszerezni a vetőmagva. kát, növényvédő szereket, mondta az üzlet vezetője. Már a nőnapot várják a kibontakozó szirmok a fóliasátrak alatt. Taron Szalai Antalné 3000 tő szegfűt gondoz. A piaci standokon megjelentek a primőrök. Gazdag a vá­laszték a megyeszékhely vásárcsarnokában is. — Bencze — Társadalomtudományi alapítvány Felhívás A KISZ Központi Bizottsága az egyetemi hallgatók és főiskolai ifjúság társadalomtudományi tevékenységének ösztönzésére 1987. évben ismételten meghirdeti pályázatát társadalomtudományi alapítványára. Az alapítvány társadalomelméleti, politikai, gazdasági és kulturális kérdések elméleti igényű vizsgálatával foglalko­zó egyetemi, főiskolai hallgatók, illetve csoportok tevékeny­ségének elismerésére, munkájuk anyagi feltételeinek bizto­sítására szolgál. Az alapítvány felhasználható: elemző munkák, javasla­tok további kidolgozásához szükséges anyagi, technikai fel­tételek biztosítására; az alapítványt elnyert személy vagy csoport új témakörben végzendő vizsgálatához, kutatásai­hoz szükséges feltételek megteremtésére és publikációs te. vékenység finanszírozására. Az alapítvány — évenként több részre is felosztható — összege 100 ezer forint. Az alapítvány pályázat útján nyerhető el. Odaítéléséről — a benyújtott pályázatok alapján — bírálóbizottság dönt. Pályázhatnak: egyetemi és főiskolai hallgatók egyénileg; KISZ-szervezetek és alapszervezetek; tudományos diákkö­rök; szakkollégiumok; oktatók és hallgatók közös munká­ján alapuló stúdiumok résztvevői, és öntevékeny hallgatói csoportok. Pályázni lehet: bármely társadalomtudományi témakör­ben kidolgozott tanulmánnyal, részletes tanulmánytervvel; kutatási hipotézist és vizsgálati programot tartalmazó terv­vel; konkrét társadalmi kérdés vizsgálatával foglalkozó előtanulmánnyal és publikációs programmal; tudományos diákköri konferenciára is szánt dolgozattal és más doku­mentálható és értékelhető munkával. Pályázni csak még nem publikált munkával lehet. A pá­lyázat tartalmazza az alapítvány esetleges elnyerése ese­tére. annak felhasználására vonatkozó elképzeléseit is. A pályázó (személy vagy csoport) nevét és címét kérjük a pályázaton pontosan feltüntetni, A pályázatot gépelve 3 példánvban kel! elkészíteni. Beküldési határidő: 1987. március 15. Cím: KISZ Központi Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanács titkársága Budapest, Pf. 72. 1388. A bírálóbizottság döntéséről és annak indoklásáról az érintettek 1987. május 15-ig kapnak tájékoztatást. KISZ Központi Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanács NÓGRÁD - 1987. március 4., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents