Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-04 / 53. szám
A I Jól képzett szakemberek segítik Jobbágyiban, a Budapesti Bőrdíszmű Szövetkezet rész. legében, a termelési tervek sikeres végrehajtását. A hatékony munkában élen járnak a szocialista brigádok, közöttük a Benyó Tamásné vezette kollektíva, amely eddig már háromszor szerezte meg az aranykoszorús címet. Képünkön a brigádvezető tart beszá. mólót munkatársainak, Bóna Józset'nénak, Szentkúti Ervinnének, Kakuk Istvánnénak.- kj Az iparról — másképp Tegyük fel, hogy rádió- vagy tv-riporter módján, mikrofonnal a kezünkben, körin. terjút készítünk a járókelőkkel a városi utcán. Jó néhány embert megállítunk, s mindenkinek ugyanazt a kérdést tesszük fel: Mondja uram (asszonyom), mi jut eszébe, ha azt a szót hallja, hogy ipar? A válaszok könnyen elképzelhetők. A legtöbben nyilván azt felelnék: hát a gyárak... No meg a bányák... Nekem a minisztérium épülete, illetve a miniszter arcképe jelenik meg a lelki szemeim előtt... Csaknem biztosra vehetjük, hogy a megkérdezettek alig vagy csak elvétve szólnának a szövetkezeti, tsz. stb. iparról. Pedig mit is mond a statisztika? Nem kevesebbet: a magyar ipar által előállított, mintegy 1200 milliárd forint termelési értékből csak 82 százalékban részesedik az állami ipar. További, csaknem 6 százalékban tsz- és állami gazdasági ipar, mintegy 5,5 százalékkal az ipari szövetkezetek, 1,5 százalékkal a magánkisipar, beleértve a gmk-kat és polgárjogi társaságokat is. Az építőipari szervezetek 1, á szövetkezeti szakcsoportok, vgmk-k újabb 1, az áfészek szintén 1, az egyéb ipari szervezetek pedig 2 százalékban veszik ki részüket a termelési érték előállításából. Ügy véljük, e számok meggyőzően bizonyítják, hogy az ipar sokkal sokszínűbb, bonyolultabb, mint ahogy vélnénk. Másfelől kiderül az is, hogy nem udvariasságból mondta egy alkalommal az ipari miniszterünk: Amikor magyar ipart mondunk, abba * tsz-, szövetkezeti, a kis- és áfész-ipar is beleértendő. Az olvasó persze, megkérdezhetné: de miért fontos ez egyáltalán? Mint minden tudásnak, ennek is meg. van a maga előnye. Először is, ha valaki az iparcikkboltokat járva, nem kap meg valamilyen keresett árut, ne feltétlenül a „magas” ' minisztériumot vagy magát a minisztert vegye célba a „fohászkodásával”, mert nem lesz igazságos. Napjainkban ugyanis már mintegy kétszázezer-féle terméket gyárt a magyar ipar. Könnyen beláthatjuk, hogy az Ipari Minisztérium ágazati felelőssége alá tartozó néhány száz iparvállalat képtelen ennyit előállítani. Egy hasonlattal élve: ha mindenért ezt a néhány száz céget tennénk felelőssé, épp úgy melléfoghatnánk, mint az egyik jeles ünnepünk előtt a kenyérhiánnyal. Ha visszaemlékszünk, mindenki az állami sütödékre gyanakodott, ott „nyomozott”, mígnem kiderült, hogy e sütőüzemek épp úgy dolgoztak, s épp annyi kenyeret adtak, mint más nagy ünnepek előtt. Jó néhány magánpékség és magánkereskedő viszont — mit sem törődve a lakosság igényeivel — már az ünnep előtt ünnepelni kezdett. A Belkereskedelmi Minisztériumban ekkor kijelentették: úgy igazságos, ha a magánpékség, a magán-kiskereskedő is csak akkor pihen, ha már megsütötte, illetve eladta a maga szokott kenyérmennyiségét. Végtére is a kenyérellátás — általában az emberek ellátása — nem tehető függővé a szeszélyektől. Nyilvánvaló az is, hogy Iparunk sokat emlegetett megújulását, szerkezeti korszerűsítését sem lehet a néhány száz minisztériumi vállalatra korlátozni. Ebben az órl szág mintegy 4500 állami, szövetkezeti, tsz- stb. ipari üzemének egyaránt részt kell vennie. Elképzelhetetlen másképp, hiszen ezt a négy és fél ezer szervezetet a kölcsönös függések bonyolult szövevénye hatja át. A kisüzemek többnyire a nagyoktól vásárolják meg a feldolgozásra váró nyers- és félkész anyagokat, a termeléshez szükséges gépek, berendezések, szerszámok sokaságát, stb-t. A kisüzemek viszont speciális csavarokat, fogaskerekeket, temérdek más, apróbb alkatrészt, egyedi berendezést állítanak elő a nagy gyáraknak. Bár a termékek többnyire kicsiny értéket képviselnek, viszont, ha nem érkeznek meg idejében, vagy megérkeznek ugyan, de elavultak, mit sem ér nélkülük a nagyüzem sok millió forint értékű gépe, terméke. Ezért kerülhet nehéz, sőt szorongatott helyzetbe a minisztériumi ipar is, ha csak azt. korszerűsítik. Ezért kell beruházni, fejleszteni a többi szektorban is. M. I*, S*abilok maradtak lói sikerült a szembesítés Nagyorosziban Jó érzéssel szembesítette beszámolójában a végzett munka eredményeivel azt a közgyűlési határozatot Osto- roczky József, a Nagyoroszi Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, amelyet az 1986. évi munkát értékelő és az 1987. évi tervet tárgyaló zárszámadó közgyűlésen ismertetett a tagsággal. Egyetértés után, folyamatos cselekvés Bebizonyosodott, hogy a nehezebb és gyorsan változó piaci körülmények, valamint a szigorúbb közgazdasági sza. bályozók közepette is lehet tiszteletreméltó eredményeket elérni, ha a végrehajtásban átgondoltabb, szervezettebb, hatékonyabb a munka, ha a tagság nemcsak egyetért a javát szolgáló tervekkel, hanem cselekvőén, céltudatosan és következetesen támogatja a vezetést a végrehajtásban, ha nem csökken a szorgalom, a közösség jelenéért és jövőjéért érzett felelősség, ha az eredmények mellett évközben sem félnek szembenézni munkájuk hiányosságaival, ha időben felismerik a kínálkozó lehetőségeket, s nem késlekednek azok megragadásával. Ennek köszönhető, hogy a •termelőszövetkezet 1986-ban a tervezett 7 millió nyolcszázezer forinttal szemben 8 millió 457 ezer forintra teljesítette eredménytervét. Ez azonban elmarad az előző évitől. A növénytermesztési ágazat 7 százalékos túlteljesítéssel járult a többleteredményhez. Még jobb a helyzet az állattenyésztési ágazatban, ahol 10 százalékos a túlteljesítés. Az előírtnál több fa került ki az erdőkből, a gépesítési ágazat is sikerrel oldotta meg feladatát. Az alaptevékenységből származó árbevétel 5 százalékkal haladja még a közgyűlési Határozatban megjelölt szintet. Az alapfeladatokon kívüli munkák adták az összes árbevétel kétharmadát, a fedezeti összegnek pedig a 70 százalékát. Az ágazatban egy egészséges szelekció, átrendeződés következett be. Figyelembe véve a szűkülő piaci lehetőségeket, a jőve. delmezőség követelményét, szerényebb célt tűztek maguk elé a fafeldolgozó részlegben, amit a korábbi létszám 50 százalékos leépítésével oldottak meg. A legeredményesebben dolgozó részleg a Budapesten működő motorfel. újító és csapágygyártó bedolgozói kollektíva volt. Elfogadhatónak minősítette a beszámoló az építőipari tevékenységből származó bévé. telt. Bár a varroda eredménye lényegesen elmaradt a tervtől, mégsem szüntetik meg, mert fontos szerepe van a női munkaerő-foglalkoztatásban és bíznak a gyorsabb felfutásban. A vegyesipari ágazatot sem törölték a kiegészítő tevékenységek sorából, annak ellenére, hogy teljesítménye gyengébb volt az előző évinél, de már fúlván a piac okozta nehézségeken. Nem késlekedett a tsz. vezetőség a tagsággal egyetértésben, amikor az öntödét és az élelmiszer-csomagoló részleget kellett felszámolni. Ez a sors vár az idén a kevésbé eredményesen dolgozó szakcsoportokra is. Ilyen ellentmondásos fejlődés közepette árbevételi tervét az ágazat 70, fedezeti tervét pedig 25 százalékkal szárnyalta túl. Stabilizálás — növekedés •Az idei terv összeállításánál messzemenően figyelembe vették a Központi Bizottság tavaly novemberi határozatából adódó feladatokat, a tagság cselekvő támogatását, bővülő feladatvállaló készségét, alkotó közreműködését. Kettős célt tűztek maguk elé. A stabilizálást, ahol erre mód és lehetőség van,* a termelés növelését, az országos átlagnál magasabb szinten, a gazdasági munka színvonalának emelésével, a hatékonyság, a jövedelemtermelő képesség fokozásával együtt. A feladatok megvalósítása mindenkitől újszerű gondolkodást, lendületesebb cselekvést, vállalkozói készséget, szervezettebb és fegyelmezettebb munkát kíván. Csak ily módon válik valósággá az alaptevékenység összes árbevételének 15,1 százalékkal való túlszárnyalása, az alapon kívüli tevékenység fedezeti hányadának 4,9 százalékos növelése. Ki, miként látja az elvégzendő tennivalókat? — Az alaptevékenységen belül növeljük a termelés színvonalát, fokozatosan bevezetjük a folyékonyműtrá- gya-felhasználást, javítjuk a lencsetermesztési társulat munkáját. Az állattenyésztésben a költségek mérséklésé, vei egyidejűleg emeljük a hatékonyságot. Ennek érdekében új szerkezetben oldjuk meg a takarmány termesztést; növeljük az olcsóbb tömegtakarmányok mennyiségét és minőségét. Az állattenyésztési ágazatban, az állategészségügyi előírások, valamint a technológiai szabályok szi. gorú megkövetelésével javítjuk a szaporulati mutatót. Az ipari tevékenységben tovább folytatjuk az egészséges szelekciót — sorolja szinte maga számára tennivalókat Gyi- mesi János főagronómus. Magyar Sándor raktáros, a szakszervezeti bizottság elnöke szerint, a belső szabályzatok korszerűsítése hozzájárulhat a munkaidőalap jobb kihasználásához. Cegléd Ferenc, fatelepvezető állítja, hogy a jó szellemű csapata többre is képes. Pintér Sándor állat- tenyésztési ágazatvezető sze- 'rint a közgazdasági szabályozók is segítenek az ága. zat gazdaságosabb termelésének megvalósításában. Macz- kó József, varrodavezető az árbevétel növelése céljából a saját alapanyagos termelés megvalósítását szorgalmazza. Mravik István, mezőgazdasági gépszerelő csoportvezető az új érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésében lát újabb költségcsökkentési lehetőséget. Molnárka István, műhelyvezető szerint a feltételek biztosításában is előbbre kell lépni. Kálmán Vilmosné, főkönyvelő-helyettes az alap- bizonylatok megbízhatóságában és gyors továbbításában vél újabb lehetőséget a költségek csökkentésére. Dr. Soós Gábor, nyugdíjas államtitkár az eredmények elismerése mellett, nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy minden terméknél túlszárnyalták a költségeket. Ennek mérséklése újabb nyereséget jelent. Pele János, a termelőszövetkezet nyugdíjas elnöke a vezetők és a tagság között kialakult kölcsönös bizalom erősítését jelölte meg a továbbfejlődés egyik lényeges momentumának. Megőrizni, továbbfejleszteni — A termelőszövetkezet 1986. évi eredménye jó példa arra, hogy a nehezebb gazdálkodási feltételek között is lehet eredményesen. kiegyensúlyozottan gazdálkodni, tervet teljesíteni, stabilnak maradni ha a vezetők munkáját, a megújulási készség, a folyamatos kezdeményezés, a lehetőségek gyors felismerése és kihasználása jellemzi. Ezt a folyamatot kívánják továbbfejleszteni, amikor 1987. évi tervükben nagyobb részt vállalnak a mezőgazdaság előtt álló feladatokból. Az alaptevékenység fejlesztése mellett, az ipari tevékenységben viszont nagyobb árányú lépésekre volna szükség — zárta a témával kapcsolatos gondolatait Varga József, a rétsági városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára. V. K. ÜVEGBE CSISZOLJA ÁLMAIT Hírességeknek kijáró fo* sadtatásban részesült. Celluloid szalag örökítette meg, amint a kilencvenöt esztendős dédnagyapa, Klauber József kézenfogva bevezette az « egykori munkahelyére. Üveges dinasztiákról készült * televíziós felvétel, a mesterség öröklődését szándékozott tetten érni. Az ő családjuk beleillett a képbe, hiszen anyai ágon a férfiak az üveggyárban keresték a kenyerüket. A hajdani suhanc „filmhőst” Simó Alajosnak hívják. Immár negyvenéves. Most, két és fél évtized elmúltával is ugyanott dolgozik, ahová dédnagyapai kísérettel belépett. A salgótarjáni öblösüveggyár üvegcsiszolója. Az egyik legkiválóbb szakember. Mesterszakmunkás. — Nagyon sokat köszönhetek az elméleti és a gyakorlati oktatóimnak — emlékezik a középmagas, tanáros kinézésű, roppant barátságos ember. — Közülük kettőt említek. Az egyiket, Juhász Károlyt, sajnos, már eltemettük. Halála után szocialista brigádunk felvette a nevét, kifejezve ezzel is az iránta érzett tiszteletet. A másik nagyrabecsült mesterem Va- lenta György volt. Ök ketten megtanították szeretni a szakmát, emberileg is példaképek maradtak számomra. A tudás vágyát is beleplántálták ezek a nagyszerű szak- tekintélyek. Először a köz- gazdaságiban szerzett érettségit, méghozzá kitűnő eredménnyel, majd az építőanyag-ipari technikumot is elvégezte. Azóta is képezi magát. mert ezen a pályán gyorsan változnak a követelmények. A hajdanvolt mesterek, a megméretés igényét úgyszintén beleoltották Simó Alajosba. Neki és társainak minden év végén versenyszerűen kellett elkészíteniük a vizsgadarabjukat, ö mindenkor ötöst kapott, már akkoriban megmutatkozott a kiváló gyakorlati érzéke. A későbbiekben a Szakma ifjú mestere versenyeken tette próbára a tudását. A legnagyobb sikere egy harmadik helyezés volt. — Mesterszakmunkás 1979- ben lettem — feleli érdeklődésemre. — Budapesten, minisztériumi képviselők jelenlétében kellett szigorú elméleti és gyakorlati vizsgát tenni. Akkoriban talán fél- százan rendelkeztünk ilyen minősítéssel az országban. Kiválóan végeztem, mire tíz százalékkal felemelték az órabéremet. Apropó, megbecsülés! Azt mondja, az erkölcsi elismeréssel elégedett, az anyagival már kevésbé. Kiváló dolgozó, kapott Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. A havi fizetése hatezer forint körül mozog, órabérben dolgozik, mert az ő munkáját képtelenség teljesítményben végezni. — A tervező művészek rajzai alapján készítem el a mintapéldányokat. Ezeket küldi el a gyár a nagy kereskedelmi központokba, mutatja be a jelentős külföldi és hazai kiállításokon. Ugyancsak ott láthatók a mintatermünkben. Aztán, ha van megrendelés, a mintadarab alapján kezdődik meg a sorozatgyártás. Ki tudja, milyen hírneves vendégek kapták már ajándékba a Simó Alajos által csiszolt tálakat, kelyheket, vázákat. Vagy melyik győztes sportoló őrzi vitrinben a ' sikerével kiérdemelt műremekeit. Neki, odahaza nincsen- nek ezekből az egyedi darabokból. ám egy szekrényt töltenek meg azok az ajándék- tárgyak, amelyeket a különféle szakmai versenyeken nyert. — A mi szakmánk divatszakma — magyarázza. — Nekünk rendszeresen muszáj új termékeket gyártanunk, különben nem tudunk eladni. Lépést kell tartanunk az igényekkel. Jelenleg például az egyszerű, vonalas stílus a kedvelt. A kecses, húzott formák dominálnak. A kombinált dekorációk a felkapottak. Ezek figyelembevételével kell elkészítenünk a piacra szánt üvegtermékeinket. Szakmai hozzáértését mutatja, hogy önmaga is tervez. Papírra rajzolja, majd üvegbe csiszolja álmait. Azért is szereti a mesterségét. mert változó, lehet kombinálni, érvényesülhet a jó ízlés, a szépérzék. Ez azonban még kevés ahhoz, hogy valaki igazán maradandót alkosson. Szerinte tizenöt évet el kell tölteni ezen a pályán, s csak utána teljesedik ki igazán a tehetség. Mert ez a mesterség rendkívül összetett. Olyan szakmai ismeretekbe is beavat, hogy a pezsgés kelyhet flutenek hívják. A bort testesebb kehelyből, a gobletből illik inni. A likőr- kehely a legkisebb űrméretű a sorban, nevében benne van, milyen italt fogyasztanak belőle. Többször is kijavít, tudtomra adva: pohár az, amelyiknek nincs talpa. A felesége hasonlóképpen üveggyári családból származik és szakmabeli. Az Országos Mérésügyi Hivatalt képviseli az öblösüveggyárban, felügyel az űrméret pontos betartására. Két fiuk szakított a hagyományokkal, más pályát választottak. Simó Alajos portréjához tartozik még, hogy igazi közösségi ember. Ifjú korában a KISZ-ben alapszervezeti titkárként tevékenykedett, most a szakszervezet munkása. Munkavédelmi ellenőr. Vágyainak megfogalmazásakor kibújik belőle a szakember: szeretné, ha ismét rangot jelentene üvegesnek lenni. A saját elképzeléseiben mértéktartóbb: — Többször akartak kinevezni művezetőnek, de nem vállaltam. Itt, a csiszológépem mellett érzem magam igazán otthonosan. Ez az én világom. Kolaj László Fotó: Rigó Tibor NÓGRÁD — 1987. március 4., szerda 3
