Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-23 / 69. szám
A borotvaél vészéivel laip nincs, kényszerpihenő! Riadó... riadó... riadó. Ajándék volt ez a nap Rossz után — mert hiszen kiböjtölte már — mindig jobbat vár az ember. Csalatkozott reményeiben a Salgó Cipőipari Szövetkezet kollektívája, mert nem kímélte őket á kudarcoktól az 1986-os esztendő — s nem kezdődött különbül az idei sem. Ha lúd, legyen kövér A tavalyi évet csaknem egészében az összekuszált termelési programok, a kapkodás, a jobb híján való hirtelen vállalások jellemezték. Mindjárt kezdetül, több mint két hónapot késett a női lábbelikhez szükséges műbőr — a nagykereskedelmi vállalat már a szállítási határidő letelte után tudatta, hogy a termelő akadályt közölt. A vevő — miután nyilvánvalóvá lett, hogy a női cipőket nem kapja meg időben — lemondta a rendelések nagy részét, s kötbérigényét is érvényesítette. A szövetkezet is bejelentette félmillió forintos költségtérítési igényét a nagykereskedelmi vállalatnak... Ha már lúd, legyen kövér! A Pannónia Szőrmekikészítő, Konfekció és Kereskedelmi Vállalattal utólag bejelentett áremelés miatt, árvitája van a szövetkezetnek. Ennél is kacifántosabb azonban a debreceni Hajdúsági Bőrgyártól kapott bőr ügye, amelyből a salgótarjáni cipősök 30 ezer pár női csizmát és kilencezer pár bokacipőt készítettek. Abból a bőrből, melyen a festék három napnál többet nem bírt ki ... Az első reklamációk már december elején megérkeztek — mind a szövetkezet, mind a bőrgyár legnagyobb megrökönyödéséie. A lábbelik ugyanis igen kényelmes, sikerült darabok voltak, a bőr pedig — papíron — első osztályú ... ! — Ez annyi, mint három peres ügy. — Pontosan —• legyint Szép Antal elnök. — Kéne már ide egy elnökhelyettes, hogy legyen valaki, aki dolgozik, míg én a bíróságokat járom... Az elnök akasztófahumora Indokolt. Ilyen előzmények után ugyanis idén már kétszer kellett leállnia a szövetkezet aljagyártó részlegének — anyaghiány miatt. Januárban nem jöttek meg a cipő- talpak — a szállító a nagy hóra hivatkozott —, a részleg negyven dolgozóija vett ki kílencnapi kényszerszabadságot. Februárban — pedig hol volt már akkor a januári • hó! — újból nem volt cipőtalp. Akkor húszán álltak le öt napra. — Az emberek megértik, hogy nincs talp — mondja az elnök. — De, hogy a borítékban emiatt kevesebb van, azt már nem! Természetesen a vezetőket hibáztatják, s ezen nincs is csodálkoznivaló. Oda-vissza üresen De vajon valóba« megértik-e az anyaghiány miatti leállásokat? Sorsszerűnek tekintik-e, hogy ismétlődően haza kell menniük, vagy csupán álláspénzt kapnak a teljesítmény szerinti díjazás helyett? — Szerintem a vezetőknek erőszakosabbnak kellene lenniük — vélekedik Nagy Tibor, az aljagyártó részleg vezetője. — A talpgyártó monopolhelyzetet élvez. Ö dönti el, mikor, leinek, mennyit szállít, s nyilvánvaló, hogy az ilyen kis szövetkezeteket, mint mi is vagyunk, hétraso- rolja. Éppen ezért nem szabad beérni a halogató válaszokkal, a magyarázkodásokkal. Tűrhetetlen, hogy anyagszállító autóink úgy jönnek haza, mint ahogy elmentek. Üresen! A cipőipari szövetkezet termékeinek 90 százaléka formatalpas. Létkérdés hát, hogy a talpak megérkeznek-e időre, vagy sem. A késedelmes beszállítás taccsvonalra teszi az egész kollektívát: kapkodás kezdődik, bérmunkára vadásznak, hogy egyáltalán legyen mit csinálni. Akármivel iparkodnak is pótolni — az eleve ráfizetés. — A jó suszter is csak úgy jó, ha elegendő munkája van — fogalmazza meg sokéves tapasztalatát Nagy Tibor. — Mert akkor a munkájára figyel, gondosan dolgozik, nem gányol össze semmit. A jó anyagellátás tehát nemcsak mennyiségi, hanem legalább ennyire minőségi kérdés is! Meg pénzkérdés. Az alja- gyártó részleg dolgozói aszerint formálják véleményüket a szövetkezet vezetőiről, hogy mennyit tudnak hazavinni a család asztalára. S miután a hazai üzleti kapcsolatokban uralkodó fegyelmezetlenségeket, az üres ígéreteket mégsem ültethetik a vádlottak padjára — hát a szövetkezet vezetőit vonták kérdőre. Az aljagyártó részleg kezdeményezésére naunkásgyű- lést hívtak össze. A munkások Klajban Józsefné betanított dolgozót kérték fel a szóvivő szerepére. Klajbanné tizenkét pontba foglalva sorolta a kérdéseket: mit tettek a szövetkezet vezetői a kétszeri leállás megelőzéséért? Táncolni, gúzsba kötve? — Felolvasták nekünk a sürgető táviratokat, telexeket — mondja Klajbanné. — Hát, mi ezt nem fogadjuk el! Nekünk nincs havi fixünk; dolgoznunk muszáj, ha keresni akarunk. Márpedig azért jövünk be, hogy dolgozzunk. Ez a mi feladatunk, a vezetőké meg az, hogy ehhez biztosítsák a feltételeket. Nekik kell tudni, hogyan! A termékszerkezet korszerűsítését egyébként idén is folytatja a szövetkezet. Rendkívül csinos farmercsizmát jelentet meg a piacon, nyúl- bőrből készült lányka- és női szandáljai exportra kerülnek. Igaz, a januári, februári zűrök után eleve jócskán, a tavalyi terv alatti árbevételre készítettek tervjavaslatot. Lehet, hogy újabb anyagkésedelmek miatt, még ez is csupán illúzió?! (Március 4-én, szerdán jártunk a Salgó Cipőipari Szövetkezetnél. A 713-as modell gyártásának a program szerint március 9-én, hétfőn kellett megkezdődnie, a hozzá való talpak azonban még sehol sem voltak.) Gúzsba kötve táncolni lehetetlen. Borotvaélen, ha lehet is, balesetveszélyes! Szendl Márta Fővállalkozó az árkorláttal szemben Tanulmány a lakásépítési vállalkozók versenyéről Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet az ÉVM vállalkozás-fejlesztési célprogram- bizottság részére készített tanulmányban feltárta a lakásépítő szervezetek közötti verseny élénkítésének jelenlegi akadályait, és javaslatokat dolgozott ki a kibontakoztatást elősegítő intézkedésekre. Az intézet munkatársai 22 lakásépítő vállalat és szövetkezet, valamint 12 nagyberuházó szervezet tapasztalatait gyűjtötték össze közvélemény-kutatással és kérdőíves felméréssel. A tanulmányt az intézet tudományos tanácsa is megtárgyalta és elfogadta. A tanulmány szerzői különösen nagy figyelmet szenteljek a versenytárgyalásos rendszernek. Megállapították, hogy ennek jelenlegi szabályai —, bár némi finomításra szorulnak — kellő alapot szolgáltatnak a verseny kibontakoztatására. A gondot inkább az okozza, hogy a lehetségesnél kevesebb a sikeres lakás- építési versenytárgyalás, tehát nem alakult ki olyan versenyhelyzet, mint más építmények esetében. Ennek okait elsősorban abban látják, hogy a lakásépítés az építőipari átlagnál alacsonyabb jövedelmezőségű, s ezért a vállalkozók inkább más, nyereségesebb munkákat keresnek. Ha mégis részt vesznek a la. kásép ít és i verseny tár gya 1 ásükon, akkor további .gond, hogy a maximált áron belüli szűk jövedelmezőségi sáv következtében az ajánlatok árszintje között nem alakulhatnak ki jelentős eltérések. Probléma az is, hogy amíg a versenvtárgyalásokon részt vevő íővállallíozó árkorláftal találja magát szemben, addig szállítóit és alvállalkozóit nem kötik ilyen fékek, s így a közös munkával szerzett nyereségből indokolatlanul nagyobb arányban részesülnek. A tapasztalatok szerint a versenyt kiíró megbízó többnyire a kedvezőbb Járajónlat alapján választja ki a nyertest, s kevésbé mérlegeli a vállalkozó megbízhatóságát. A kötzvélemény-feu tatásba bevont kivitelezők többsége jogosan kifogásolja, hogy a versenykiírások gyakran szűkszavúak, és nem tartalmaznak elegendő információt. Gyakran csak a versenytárgyalások után derülnek ki a megrendelők sajátos kívánságai. A pótlólagosan bejelentett igények miatt a megkötött szerződések lényegesen eltérnek a benyújtott nyertes ajánlatoktól. Ezért a kivitelezők és a beruházók is szükségesnek tartják a versenykiírás szabályainak egységesítését és korszerűsítését. A tanulmány szerzői javaslataikat is összefoglalták a minisztérium részére készített anyagban. Megifjodnak a balatoni hajék A MAHART balatoni hajózási leányvállalatának 26 személyhajóján és 4 kompján a tavaszi szezonnyitóig befejezik a karbantartó és felújító munkákat. A legnagyobb, mintegy 8 millió forintos költségű munkát a Kossuth komphajón végzik az MHD balatonfüredi gyáregységében: a komphajót keresztben kettévágták és egy betéttel toldják meg. A hosszúság növelésén kívül szélességben is jobban hasznosítható teret' nyernek azzal, hogy lebontják az egyik fedett utasteret. A megnagyobbított és átalakított komphajó az eddigi 24 helyett átlagos méretű személyautó szállítására válik alkalmassá. Egy másik kompot, a Széchenyi István nevét viselő átkelő- hajót új motorral látták el. A környezetvédelmi program jegyében a kompok és a vízibuszok után a Balaton .egnagyobb hajóját, a 600 személyes Beloianniszt is felszerelték szennyvízgyűjtő tartállyal. Tervezik, hogy még az idén radarral látják el a komphajókat, hogy ködös időben is biztonságosabbá tegyék a közlekedésüket. Birkóznak a feladatokkal a szécsényiek. Együtt a tábortűz mellett Karancsságon. Korán keltek szombaton a kisdiákok. Legtöbbjük már hat órakor ott kuksolt a rádió előtt, várta, mikor mondják be az országos riadót. Aztán 7 óra 36 pexxkor elhangzott a vezényszó: Kisdobosok, úttörők! A KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója alkalmából az országos parancsnokság riadót rendel el! Kérünk gyülekezzetek az előre kijelölt helyen, s ott megkapjátok a feladatokat! Hét órától együtt volt már a megyei, riadóparancsnokság stábja: Agócs Zoltánná, Dobákné Vajvoda Zsuzsa, Palotás József, Juhászaié Kincses Helén, Bállá Árpád, s a parancsnok Gaál Gabriella megye! úttörőelnök. A rádió bejelentése után szétröppen a parancsnokság a megye különböző részeibe, hogy a helyszíneken gyűjtsenek tapasztalatokat. Néhány perc múlva a Lovász József Általános Iskolában vagyunk, ahol nagy a sürgés-forgás. Ök most rendezik a Lovász-napokat, így a kettő együtt sok-sok programmal szolgál. Elmentek a gyerekek a piacra, ahol képzeletben bevásároltak, s egy fantáziaebédet készítettek, aztán fölkeresték a környékbeli időseket, virággal köszöntötték őket, s felajánlották segítségüket, Voltak, akik ajándékokat készítettek a május elején érkező finn gyerekeknek, mások pedig palacsintát árultak. — Itt a finom friss lekváros, túrós, kakaós palacsinta — harsogja Kállai Norbi, Pa- czolay Gergő, Varga Gabi és Tóth Attila. A pedagógusok és a szülők már hajnaltól sütötték a palacsintát, alig győzik, s szívesen adnának az ünnepelt KISZ-eseknek is, ám őket nem látni... Sietünk tovább, a következő állomás a kisterenyei Kossuth Lajos Általános Iskola alsó tagozata, ahol már kész a csákó, a zászló, sőt a 3/c- sek csatára is indulnának, olyan jó a kedvük. Lengetik boldogan a zászlót, miközben éneklik: „Fel-fel vitézek a csatára, a szent szabadság oltalmára ...” Sándor Imréné igazgatóhelyettes és Mag Barnabásné rajvezető gyűjtik az ötleteket, milyen javaslatok hangzottak el környezetük jobbá tételére: Játszóteret. KRESZ-parkot szeretnének a gyerekek a népkertbe, no. és ■persze uszodát, golfpályát, teniszpályát. úttörőházat. Mátraverebélyben szorgos munka folyik az iskolakertben, Jakubovics Gabi és Berki Szabolcs gereblyével a kézben vezénylik a munkát. A lányoknak, mint például Egervári Noéminek pedig a szeméthordás jut. De, nézzük csak. ott szorgoskodik a gyerekek között, gereblyével a kezében, csaknem az egész tantestület, élén Kaszás Istvánná igazgatóval és Tóth László csapatvezetővel. A gyerekek egy része üveget gyűjt, mikor ott voltunk már ezer üres üveg várta visszaváltási árát Fönt a termekben pedig zajlik a nagytakarítás, s ide eljöttek az egykori tanítványok, mai KISZ-esek is, Hartmann Csilla, Kovács Tibor és Imre, Verebélyi Ildikó és a többiek. Megilletődötten, ám annál nagyobb kedvvel díszítik a hajdani „alma mater” falait. — Nagyon jó hangulatban zajlott le a riadó — mondja Sütő Ilona úttörőtanács-titkár a pásztói Kun Béla iskolában Németh Lászlóné csapatvezetőnek —, ám azt is megjegyzi a talpraesett lányka, hogy bizony több KISZ-íiatalt szerettek volna látni ezen a születésnapi eseményen, elvégre őket ünnepelték. Egy gyors megyei értékelés is megtörténik Pásztón Földi Katalin, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának munkától®«, megyéi instruktor részéről, aki színesnek, tartalmasnak, igen hasznosnak minősítette a riadó napját. Bent a megyei úttörőelnökségen kora délután már a hivatalos értékelés is lezajlik, hiszen ki-ki beérkezett az információival. Így megtudjuk a többi között, hogy Balassagyarmaton a Dózsa-iskolások hálastafétát futottak, a ka. rancsságiak tábortüzet gyújtottak, Érsekvadkerten KISZ—úttörő vetélkedőt rendeztek, a salgótarjáni Petőfi iskolában 1957-es KlSZ-ta- gok jöttek el egy baráti beszélgetésre, Szécsényben ügyességi játékokon mérték össze tudásukat a pajtások, Ludányhalósziban maga a tanácselnök, Szigeti László irányította a riadáparancsnokság munkáját, a rétsági iskolások 13 000 forintot gyűjtöttek ősz- sze, amit felajánlanak a Gyermekekért segélyalapra. Nagyorosziban Együtt-egymá- sért vetélkedőt rendeztek a a úttörők és a KISZ-esek. Dré- gelypalánkon a a családok is bekapcsolódtak a rendezvényekbe. a horpácsi nevelőotthon gyerekei az alsópetényi társaiknak készítettek ajándékokat. . Fölsorolni is lehetetlen, milyen sokszínű események zajlottak. $ valóban: szép születésnapi a jándék volt ez a nap, (tanka) Idén ritkán tapasztalt -;jó idő fogadta a hét végi vasúti rakodókat, szállítókat. Ennek ellenére csak a fuvaroztatók egy része jelentette be kocsi- igényét az állomásíőnöksé- gekre, s ebből arra következtethetünk, hogy a vállalatok viszonylag alacsonyra szabták negyedéves tervüket és még a januári elmaradást is pótolta az említett időszakban szervezett három hét végi rakodási kampány. A MÁV budapesti ígazga. lóságához tartozó legjelentősebb átrakóponton, a balassagyarmati üzemfőnökségen, szombaton és vasárnap 50 vagont biztosítottak a térség két legnagyobb kiszállítójának: a balassagyarmati kábelgyárnak és az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat felsőpetényi agyagbányájának. Az igazgatóság különös gondot fordít a kábelgyár exporttervének teljesítésére, a szükséges szerelvény idejében történő összeállítására. A balassagyarmati vasúti csomópont átlagos hét végi kocsi forgalma 30—35 között mozgott eddig az idén. A szokásosnál kevesebb gondja akadt a MÁV miskolci igazgatóságához, tartozó salgótarjáni állomásfőnökség dolgozóinak. Az elmúlt hét végén mindössze a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kiszolgálása jelentett feladatot számukra. Az üzem 27 fedett vagont rendelt, belföldi szállításokra. Sajnálatos módon az új kereskedelmi telep átadása titán sem emelkedett meg a nagy- konténeres rakodás, pedig az eszközpark a tavalyinál nagyobb arányú fuvarozást is lehetővé tenne. A salgótarjáni öblösüveggyár ezen a hét végén nem vette igénvbe a vasúti szállítást, de útnak indítottak egy kamion világítási üveget, osztrák megrendelésre. Nagyüzem volt szombaton és vasárnap a nagybátonyi állomásíőnökségen. A két napon 108 vagont rendelt a Nógrádi Szénbányák, mely. bői szombat délelőttiig 70-et a rendelkezésükre bocsátott a MÁV. További 50 nagykocsit kaptak vasárnapra, így a mélyművelésű üzemek szenét maradéktalanul elszállítottál» az erőműveikbe. A terven felüli vagonok a hétfői indulást segítették. A bánya ellátása január közepétől jelentősen javult, csak időnként fordult elő kocsihiány. Egyes — korábban répaszállításra használt — kocsik állapota ugyani* nem tette lehetővé a szénfu- varozáet. ezért több esetben jogos kifogás érte 3 vasutat. Az igazgatóság — észlelve n problémát — megtette a szükséges intézkedéseket és a Hatvanból Nagybátonyba irá. nyitott szerelvényeket már ért. nek megfelelően állítják ósszeí A szénbányák mellett 6 va-. gon terméket szállítóit belJ földre a Fűtőbei' bátonvtere- nvei gyáregysége az elmúlt hét végén. NÖGRAD — 1987, moreit» £3-, hétié 3 Hét vége a síneken Elegendő kocsit biztosított « mav \ *
