Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
Kassák, a képzőművész Születésének századik évfordulóján Kassák Lajos az európai avantgarde úttörői és haláláig következetes harcosai közé tartozott. Egyaránt jelentékeny író, képzőművész, tipográfus, szerkesztő és művészetszervező volt. A vihart fakasztó, villámokat szóró, szigorú, kemény emberek fajtájából való volt, a forradalmat vajúdó nagy nemzedék utolsó mohikánja. A rombolva építők kíméletlen szóki- mondésával állt a barikádokon, írásban és tettekben egyaránt küzdött a társadalmi haladásért, az új emberért. A negyedik rend, a proletariátus képviselője volt egész életében. Emberi és művészi fejlődésének útja nehéz küzdelmeken át vezetett, mint önéletrajzában írta: „Művészi fejlődésem útja tüskékkel és vastörmelékekkel volt telehlntve.” Fanatikus hit, kivételes képesség, állandó szellemi nyugtalanság és igényesség emelte a századvég proletárnyomorában született érsekújvári lakatosinast a nagy művészeti forradalmak vezéralakjai közé. 1915. november elsején indította meg A Tett című folyóiratát, mely a magyar avantgarde első sajtóorgánuma volt 1916. október 2- án már betiltották, de egy évre rá, 1917-ben már követte a Ma, a hazai progresszió legfontosabb folyóirata, melyet még emigrációja alatt is kiadott. A folyóirat köré gyűjtött, művészeti felfogásukban is haladó festőkkel kiállításokat is szervezett, melyek a legújabb európai absztrakt törekvések szószólói voltak a lappal együtt, 1919 elején' meghirdette az aktivizmus programját, proletárdiktatúrát követelve. A tömegek mozgósítására új, plakátszerű művészetet propagált. Forradalom és avantgárd izmus 1919 előtt, sőt a húsza« évek elején is még azonos fogalmakat jelentettek. Nem kis szerepe lehetett abban, hogy a Tanácsköztársaság nemzetközi hírű plakátjait a Ma köré csoportosult aktivista műi vészek Uitz, Nemes Lam- pérth. Kmetty készítették. A Tanácsköztársaság alatt a közoktatásügyi népbíz- tosságon dolgozott. A forradalom után letartóztatták, Vnajd kalandos úton Bécs- be emigrált Ne Nagy nyomorban, szorongásokkal telve lett a konstruktivizmus prófétája. Szerkesztői tevékenységét töretlenül folytatta, kapcsolatba került az európai avantgarde központjaival és neves képviselőivel. Körülötte gyülekezett a magyar haladó művészek zöme, akiknek a Tanácsköztársaság bukása után emig. rálniok kellett (Kernstock Károly. Tihanyi Lajos, Czó- bel Béla, Berény Róbert, Pór Bertalan, Úitz Béla, Nemes Lampérth József, Czigány Ödön, Bortnyik Sándor, Pátzay Pál). Hozzájuk csatlakozott Moholy Nagy László és a Berlinben élő Bernáth Aurél. Kassák Bécsben kezdte el festeni híres képarchitektúráit az orosz konstruktivisták, például Liszickij Prounjainak hatására. Sorra művészetébe emelte a századelő avantgarde stílustörekvéseit, a futuriz- must, az expresszionizmust, utolsónak a konstruktivizmust, mely „az új műszaki eredmények összesűrítő- Je... a művészet új szintetikus fejlődésének kezdete.” Első képarchitektúráját 1921-ben festette és állította ki. A képnrchitektúra kiáltványa 1922-ben jelent meg a Mában: ,.A képiThi- tektúra a síkra építés. .. mi hasonlóan minden építészhez, elindulunk a magunk területéről a síkról, mint alapról a térbe, úgy mint, akik többet nem kiszolgálni, hanem saját képükre átformálni akarják a világot.” A képarchitektúrák fekete-fehér mérnöki konstrukciók, körök, párhuzamosok, négyzetek, háromszögek ötletes kompozíciói geometriai rendbe szorítva. Ilyen képarehitektúrák a Ma címlapjai, de készített színes térkonstrukciókat Is. A húszas évek közepe felé már keveset festett, rajzolt, hazafelé készülődött. A Bauhaus-művészekhez közeledve, képarchitektúráit a gyakorlati megvalósítások felé fejlesztet+e. az új tipográfiával kísérletezett. plakátokat, kolázsokat és fötömön tázsokat készített. 1926-ban hazatért, 1928-ban képarehitektúrái- ból és alkalmazott grafikai munkáiból kiállítást rendezett. Sorra jelentek meg regényei, közben könyv- és folyóirat-címlapokat, néKompozíció Női portré Tájkép hány sikeres plakátot tervezett fotomontázzsal. Megszervezte a haladó művészek munkakörét, maga köré gyűjtve a fiatal nemzedéket, Korniss Dezsőt, Trauner Sándort, Lengyel Lajost, Haár Ferencet, Képes Györgyöt, Vajda Lajost, Schubert Ernőt. Megszervezte á korabeli magyar élet visszásságait feltáró szociofotó-mozgal- mat, 1940-ben letartóztatták. Kiszabadulása után irodalommal foglalkozott. A felszabadulás után rövid . ideig a művészeti tanács alelnöke volt, de a fordulat éve után belső emigrációba kellett vonulnia. Az 1960-as években külföldön sorra rendezte sikeres kiállításait. Itthon nehezen kapott kiállítóhelyiséget, s a mostani, születésének centenáriumán, a magyar nemzeti galériabeli lesz az első életműkiállítása. Űj korszakában, mely Európa-szerte a konstruktívizmus reneszánszának ideje volt, alkotott még néhány képarchitektúrát, de ezeken már a szürrealizmus hatása látható. 1967. július 22-én halt meg a korszerű század eleji törekvések hazai talajba plántálója, egész művésznemzedékek serkentőj e és támogatója, aki saját művészetével a húszas évek legnagyobb konstruktivistái között foglal helyet. Brestyánazky Ilona felejtsd itt a fogkefét! — kiáltott fel az asszony és a vasalót óvatosan végighúzta az ing gallérján. Az efféle langyos őszi napokon bizonyára élvezet az utazás. A levegő már hűvös, de az embert birizgálja egy- egy meleg sugár; úgymond, biztatgatja: örüljön. — A felöltőt se felejtsd! A férfi belépett a szobába. Két frissen kitisztított cipőt tartott a kezében, és tétován megállt. A feleségeletette a vasalót, elvette a cipőket, és óvatosan belecsúsztatta mindkettőt egy zacskóba. — Ha te nem lennél... — mondta a férfi, aztán felsóhajtott. — A fogkefe! De jó, hogy mondtad. Megyek. Megyek és elcsomagolom. «— Tokjában rakd el. — Persze, a tokjába« — mondta a férfi, és ein evetté magát. A ritkán utazó ember izgalma vibrált körülötte. El hogy most egyedül, húszévnyi házasság után! Mint legénykorában. De hát ez nem okoz közöttük... Nem okoz. Okozhatott volna persze, mert az anyja csak őt hívta. Mint mindig. Sok-sok éve. De ő egyedül nem ment. 0 szereti a feleségét, próbálja ezt gz anyja megérteni. De mo«t a felesége mondta! menj! H a z a s o Menj csak! Majd én addig Itt... Semmi baj. A felesége beszélte rá. Ö most sem akart. — Miért ne mennél? Erezd jól magad! Legalább te. Engem csak ne félts! Majd én elfoglalom magam itthon. Nekem is jót fog tenni... Már hetekkel az utazás előtt a készülődés lázéban égtek. Az asszony Ingeket vásárolt és fehérneműt, kitiszt i tta tta az öltönyeit és a nyakkendőket; a zsebkendőkbe pedig belehíroezte a férje monogramját. Ó, ezt nem kellett volna — nézegette az ember büszkén. Tudta 6, hogy az anyjának szól ez a monogram, az öregasszonynak, aki engesztelhetetlenül gyűlöli a menyét, de mégiscsak az ő monogramja. Az ő neve a zsebkendőn. Érte folyt ez a harc a két nő között évtizedek óta. Jöttek a levelek Belgiumból, bennük a feleségéről egy szó sem esett. Érkeztek néha csomagok, de csak neki, a fiúnak, az egyetlen gyermeknek. Mennyi veszekedés, sírás éveken át! Talán most vége. A felesége volt az okosabb. Azzal, hogy beleegyezett, menjen ki egyedül, mondhatjuk azt is, győzött. Akármi történhet kint, S ezt a bizalmat nem el, — Hova tegyem a képeket? Ült a férfi kék alsónadrágban az ágy szélén, ölében a becsomagolt festményekkel és tétován nézegette a bőröndöket. Az asszony az ingeket hajtogatta össze. Any- nyit akart eltenni, hogy mosni se kelljen az anyjánál. Ne mondhassa senki... Mit is? — Hova tegyem? — kérdezte ismét a férfi, és végighúzta kezét a csomagolópapíron. Ez sem volt kis dolog. A felesége beleegyezett: vigye a képeket, szerezzen örömet az anyjának. A nagyapjáról maradt rájuk a családi örökség. A képek valamikor az anyja szobájában függtek, még lánykorában. Bizonyára Örülni fog neki az öregasszony, és talán kedvesebb lesz, ha tudja, hogy a menye,.. Ámbátor. ., Mindegy. A feleségét akkor is becsülni kell érte.. Hogy lemondott. Egy ekkora értékről. — Ebben nem tudok tanácsot adni — mondta az asz- szony —. de jól tedd el. Ügyesen. — És kiment a konyhába. Kitöltötte magának a kávét, leült az asztal mellett a lócára, és kibámult az ablakon. A» udvaron egy csen evész fa állt. Vékony ága) görcsösen mer®deztek felfelé. Évek óta nem volt rajta levél, de nem akarták kivágni. Mégiscsak egy fa. Egy fa az üres udvaron. Megitta a kávéját, langyos volt és keserű. Aztán kimosta a csészét a csap alatt. Egy óra múlva megérkezett a taxi. Ügy beszélték meg az asszonnyal, nem kíséri ki a repülőtérre, a búcsúzás mindig nehéz. Megölelték egymást. Így álldogáltak egy darabig. — Üdvözlöm anyádat —' mondta az asszony, és kinyitotta az ajtót. — Visszajövök — emelte fel a bőröndöket a férfi. — Miért ne jönnél? Vigyázz magadra! — Ha megérkeztem, rögtön hívlak. — Csak utazz nyugodtan. A. asszony az ablakhoz állva megvárta, míg a taxi elindul, aztán felemelte a telefonkagylót és tárcsázott. — Halló... Szeretném bejelenteni, hogy Kiss Antal, aki ma, a háromórás géppel Brüsszelbe utazik, védett festményeket, akar kivinni az országból... Nem érdekes. Kiss Antal. Brüsszelbe. — És letette a kagylót. Még álldogált mozdulatlanul néhány pillanatig. Ügy döntött, moziba megy. Végül is egyedül van. Azt csinál, amit akar, Nógrádi Gábor BÉNYEI JÓZSEF: Hazatérhetsz Köszönd meg a kerítések dadogó ritmusának, hogy olyankor is hazavezettek, amikor szemed világító cserépdarabkái belehulltak a mámor kavargó kútjaiba s a szélütött jegenyefák táncoltak hajukba tűzött csillagokkal — Köszönd az árokparti fűnek, hogy volt párnád, eledeled, tartott árnyékot arcodnak, amikor hosszú útjairól az elégedetlen csodakeresésnek hazataláltál s tétova lábad alig ismerte a falusi fordulókat — Köszönd a torony árnyékának, hogy megbújt alatta egy jászol, amelyben sárga kukoricaköró zizegett s hiába csörgették láncaikat a térdreboruló buta tehenek, csak szemük és orruk fényessége volt hajnali olajosmécsed — Köszönd a krumplisveremnek, hogy mindig megvédett két szem krumplit a fagytól, két korty tejet a forróságtól azért, hogy ízüket sose feledd el — Köszönd a kaskötő széknek, hogy borzongatták éjszakai nyugalmad boszorkányos mesék, manók imbolygó surranással, ördögfiókák, lápi li- dércek, s hogy adtál az öreg Illésnek egy kara) kenyeret, mert megmutatta, hogy táncolnak a holtak Dávid hegedűjére a kikerekedett holdban Köszönd a mindennapi lélegzetet, a lépés biztonságát, és azt a mozdulatot, hogy meg tudod emelni kalapod minden ember előtt, aki az úton- járók alázatával rádköszön —, és hogy megtanítottak kezet fogni s azt a nyulat is, amit egyszer kabátja bekötött ujjábán hozott apád — és köszönj meg mindent, ami vagy, ami voltál, s amivé lesznek a gyermekeid, köszönj meg mindent a kerítésnek és krumplisveremnek, és álmodd azt, hogy feláll a fehér szalmán egy újszülött kisborjú reszkető lábbal, de nnvamosdaUa tisztasággal és szemében olyan mély a rigt'j'C 'Ség, mint a tiedben valamikor, amikor útnak indultál s azt hitted, legalább meghalni hazatérhetsz... SZIKRA JÁNOS! Föltámadás Pompeji szeretőiről szólok, a párról, kit betemetett a láva. Gyönyörük koreográfiáját kétezer éve őrzi a kő. A teljesség önkívületében hevernek összetapadtan, de megrezdülhetmek bármely pillanatban, akár a tiltott jegyesek romlatlan arca fordul a föld alatt párja felé. Egyetlen szóra, egyetlen intésre várnak csupán s folytatják újra a félbeszakadt ölelkezést, egyensúlyozva némán a sikoly hóhatárán. S fölkelnek — Hajukból kifésülik a századakat s ifjan és időtlen elindulnak a dolguk után. SZEPESI JÓZSEF Nincs mit írjak Nincs mit írjak — borzalom • 6, múzsa, mit tegyek? Költőjének e napon nem hajt a vers fejet.’ Béna nyelvvel körmölök sok ezi-azt félszegen. Hiába: irka-firka, tőkfej tökmagot terem. Nincs mit írjak, jóllehet, e téma megszokott. Bánja eb, nem emelek egy versnek kalapot. A Jelenkor márciusi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi folyóirat márciusi számának élén Berták László új versei, Szentkuthy Miklós készülő regényének egy részlete és Nádas Péter Mélabú című terjedelmes esszéje olvasható. A lírai rovat Parti Nagy Lajos, Szervác József, Biszt- ray Adám és Bagossy László verseivel egészül ki. Kiemelkedően érdekes olvasmány a Kiáltozás, Balassa Péter Halálnapló című esz- szésorozatának második része. A prózaírók újabb nemzedékét Marton László, Győré Balázs és Pálinkás György képviseli a számban. A tanulmányrovatban ösz- szeállítás olvasható Kassák Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából, valamint Szakolczay Lajos tanulmánya Sinkó Ervin bécsi folyóiratáról, a Testvérről. A kritikai rovatban — többek között — Domokos Mátyás ír Mándy Iván új könyvéről, Dérczy Péter Parti Nagy Lajos verseskötetéről és Győrffy Miklós Tatay Sándor elbeszéléseiről. A szám képanyaga Kassák Lajos ötvenes évekbeli munkásságát idézi fel (a Kassák- emlékmúzeum anyagából). NÓGRAD m 1987. március 21., szombat i
