Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-19 / 66. szám
Megjelent a Társadalmi Szemle márciusi száma A szocialista társadalmi jelentőségének fokozottabb túlbiztosítása révén sikerült formáció mint világrendszer csupán néhjány évtizedes múltra tekinthet vissza. Az új társadalmi rendszer nagyobb részt elmaradott régiókban került hatalomra. A fejlődés nem volt egyenes vonalú, a társadalomátalakítás során alkalmazott módszerek és formák nemcsak az eredmények nagyságát. de időtállóságát, maradandóságát, értékét is befolyásolják. A szocializmus fejlődésének, az elért eredményeknek és hibáknak az objektív vizsgálata követeli meg a történeti összefüggések, körülmények gondos számbavételét, a történetiség elvének szigorú érvényesítését. Huszár István történelmi utunk és a közgondolkodás összefüggéseit elemzi. Bizonyosnak látszik, hogy ® kollektivizmus eszmeköre manapság nem örvend jó „egészségi állapotnak” hazánkban. Mi több: olyan benyomásunk támadhat, mintha a kollektivizmus egy objektív és szükségszerű — ámbár jócskán megkésett — társadalmi individualizációs •folyamat hatására, illetve egy tor lakodó individualista életfelfogás nyomására visszavonulóban volna, s egyre másra adná fel hadállásait. Sokak képzeteiben a gazdaság újszerű vonásai ugyancsak „ellene dolgoznak” a közösségi vonások erősödésének, vagy akár puszta létének. Pataki Ferenc az egyén és a közösség viszonyát vizsgálj® a mai magyar társadalomban. A halmozódó feladatok elvégzéséhez az emberi tényező előtérbe állítása több feltételt és követelményt sorol előre, s ezek között' igen fontos tényező a bizalom. S, bár a bizalmi viszonyok forrása a múltbeli tapasztalat, ez csak szükséges feltétel. Mai viszonyaink között a bizalmat a lényegi, a jövőt is meghatározó döntésekkel, az alkalmazott irányítási módszerek által folytonosan táplálni ^ell. A kellő politikai érzékenységet nélkülöző munkastílus — a nehezebb periódusokban párosulva a szükségszerűen népszerűtlen intézkedésekkel — repedést okoz a politikai viszonyokban, s a társadalmi kapcsolatokban. Hajdú István azt kutatja, milyen tényezők befolyásolják a politika iránt megnyilvánuló bizalom alakulását. A foglalkoztatásban jelentkező ellentmondások gyökerei szocialista fejlődésünk történeti keretei közé ágyazódnak. A múltból örökölt fejletlen és a háború által szétzilált gazdaság számára egyetlen lehetőség kínálkozott a kibontakozásra: a szocialista iparosítás. A nagymértékű tőkehiány, a korszerű technika beszerzésének pénzügyi-kereskedelmi korlátái gazdaságilag, a meghirdetett ideológiai célok (a munkához való jog garantálása, a társadalmi egyenlőség és a női egyenjogúság feltételeinek a megteremtése), pedig politikailag támasztották alá az erőforrások (köztük a munkaerő) maximális mozgósítására irányúló törekvéseket A teljes foglalkoztatottság keresleti és kínálati oldalról való elkerülni a munkanélküliséget, de megalapoztuk a munkaerőhiány általánossá válását. Frey Mária megvilágítja a foglalkoztatásban mutatkozó ellentmondások történelmi- társadalmi okait. Amikor visszatekintünk az elmúlt három évtizedre, és kimutatjuk kapcsolatát az 1945-től kezdődő, mélyreható társadalmi változásokat hozó forradalmi folyamattal, nem felejthetjük el, hogy ebben a folyamatban az első nagy törést az a hatalomgyakorlás! mód okozta, amelynek éppen a forradalom szolgálata lett volna a dolga. A válság minden további oka ennek következtében fejlődhetett ki, válhatott jelentős tényezővé. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a politikai intézmények és a társadalmi fejlődés kölcsönhatását vizsgálja. Radikális változások idejét éli a Szovjetunió. Az újra és újra nekilendülő folyamat kulcsszavai: gyorsítás és átalakítás. A gyorsítás volt szovjet testvérpártunk válasza a megelőző mintegy másfél évtized gondjaira, a fejlődési ütem lassulására. Meghirdetése a történelmi felelősség felismerését tanúsította: a Szovjetuniónak a társadalmi- gazdasági fejlődés dinamizálásával kell /válaszolnia a változó belső és nemzetközi — világpolitikai és világgazdasági — feltételek új kihívására. Zalai István összegzi az eltelt két esztendő eredményeit. Műszak után gyógyfürdő ' Mint köztudott, a Szibéria— Nyugat-Európa gázvezeték Urengojból indul el. Az itt dolgozó munkások életkörülményein javít most az az új szanatórium, amely a folyó partján, egy gyógyforrás mellett épült. Az intézménybe a műszak után járnak a dolgozók gyógykezelésre. Ez az új létesítmény egy turnusban 150 urengoji munkást fogad, akiket a műszak végeztével busz- szál visznek ki, a kezelések után ott töltik az éjszakát is, és reggel a gyógyfürdőből mennek a" munkahelyükre. Egy-egy ilyen kúra 24 napig rtart, a költségek körülbelül kilenctizedét a vállalat és a szakszervezet fizeti. A Tyumeny-területen (Nyu- gat-Szibéria), ahol az uren- goji gázmezők is húzódnak, mintegy 30 hasonló intézmény működik. Egész éven át nyitva vannak és egy esztendő leforgása alatt mintegy 40 ezer embernek nyújtanak különféle kezeléséket és biztosítanak nyugodt körülményeket a pihenésre. KBnnyfi alumínium hangszigetelésre Japán mérnökök könnyű, habjellegű, porózus alumíniumot állítottak elő. Fajlagos sűrűsége csak 0,23, vagyis az alumínium normális sűrűségének csak 10 százaléká. Hang- szigetelésre, szigetelésre, valamint könnyű fémkonstrukciók építőelemeiként lehet felhasználni. Egy 15 milliméter vastagságú habalumínium például 4 kHz körüli frekvenciák mellett 15 dB-lel csökkenti a hangerősséget. Előnye az is, hogy a habalumíniumot jól össze lehet kötni alumíniummal, rézzel, vagy titánnal. Hőálló képessége 500 °C-ig terjed. Azon kívül jól vágható, hajlítható és fúrható, A KÖPORC balassagyarmati gyáregységében a hazai elektronikai ipar részére készítik a különféle típusú kondenzátorokat. Csizmadia Erzsébet és munkatársa a műszeripari alkatrészek kapacitív értékét ellenőrzi. — RT — Napf óink technikája Aki szmokingot ölt Megyénk egyik legtehetősebb szövetkezete, a szécsényi II.. Rákóczi két Commodore—64 típusú személyi számítógépével igazán nem tartozik a komputerizált mezőgazdasági üzemek közé. S mint azt dr. Hütter Csaba elnöktől megtudtuk, ez legkevésbé pénzkérdés — bár a számítógépek ára még mindig irreálisan magas —, sokkal inkább attól függ, lesz-e eredménye a mikroelektronika bevetésének, vagy sem? — Aki szmokingot ölt, előtte cseréljen fehérneműt is — fogja össze véleményét. — A számítógép, mint az érték- elemzés, adatszolgáltatás modern eszköze, arra való, hogy a szervezetten, fegyelmezetten működő egységek munkáját segítse. De álljunk meg egy szóra! A napi teendők jelentős részét kitölti a fegyelmi vétségek kinyomozása, anyag után való futkosás, és még sorolhatnám... Ilyen feltételek mellett, hiába siránkozunk azon, hogy a számítógép nem segített! Ez a szerkezet-más helyett nem végez el munkát. Érdekes megfigyelni, ahol nagyobb a számítástechnika múltja, ott a fegyelem is nagyobb. A kérdés persze, fordítva is felvetődhet: vajon a számítógép alkalmazása befolyásolja-e a felhasználók szemléletét,— Nem hiszek benne — veszi át a szót Palatitz László . főkönyvelő. — Egyes területeken lehet, hogy hozna eredményt, de összességében szinte kizárt. És a számítógép alkalmazása csak az egész gazdasági egységet tekintve hozhat átütő eredményt. A szövetkezet egyik számítógépe a tenyészállat-nyilvántartásban segít, míg a másik az anyagkészletet követi napi pontossággal. Két évvel ezelőtt kezdték alkalmazni ezt a módszert, elsősorban gyorsasága miatt. — Több területen is látok benne fantáziát, nemcsak az említett kettőben — magyarázza dr. Hütter Csaba. — Ahhoz, hogy jobban dolgozzunk, nemcsak a számítógép hiányzik a szövetkezetnél. Szeretnék elmesélni egy történetet. Előrebocsátom, hogy én a számítógép pártján állok és úgy vélem, nem kidobott pénz, amit a C—64-esekre költöttünk. Szaszkó Ferencné és Czimer Pálné adminisztrátorok a szarvasmarha tenyészállatok adatait veszik nyilvántartásba, számítógép segítségével. Fotó: Bábel László Ezért is határoztunk úgy, hogy néhány embert elküldünk számítástechnikai tanfolyamra. Magam is elolvastam jó néhány, ezzel kapcsolatos könyvet, így amikor visszatértek, érdeklődve faggattam őket, mit tanultak a szövetkezet pénzén. Őszinte legyek? Egyesek még az alapfogalmakkal sem voltak tisztában. Odáig már eljutnak, hogy vállalják az iskolát, feláldozzák a szabad idejüket, no, de ez kevés. A szövetkezet vezetői úgy gondolják, még nem érkezett el az idő a komputertechnika széles körű bévetésére. A már említett alkalmazási területeken a vizuálisan már kevésbé követhető folyamatokat viszik gépre. Szaszkó Ferencné és Czimer Pálné adminisztrátorok a tenyészállatok adatait programozzák. — Nyilvántartásba vesszük az állatok számát, a megtermékenyítés időpontját, mikor ellett, vagy azt, hogy mennyi tejet adott — magyarázzák. — Korábban mindezt füzetekben vezettük! Az hatszor több időt vett igénybe, mint a számítógéppel. — A software-t az egyik kontírozónő fia, Balázs Róbert készítette — mondja Viktor István központi állattenyésztő. — A fiú középiskolás, szeretnénk, ha érettségi után nálunk vállalna munkát. Nagy szükségünk lenne rá. hiszen egy jó hónapja kezdtük el az embrióátültetési programot, melynek végeredményeként szeretnénk létrehozni egy törzstenyészetet. Az adatok feldolgozása pedig mindinkább megkívánja a számítógép használatát. Látogatásunk idején vendéget fogadott dr. Hütter Csaba, Dr. Tóth Tiborral, a Mezőgazdasági Ügyvitelszer- vezási és Számítástechnikai Közös Vállalat igazgatójával beszélgetett, többek között az ügyvitel gépesítésének lehetőségeiről. Kevesen tudják, hogy a MÜSZI tagvállalatainak elnöki teendőit a szövetkezet elnöke látja el, ézért beszélgetésünk végén szóba kerül a MÜSZI szerepe megyénk termelőszövetkezeteinek programokkal, gépekkel történő ellátásában. — Ez a tevékenység specialistákat igényel, s ilyeneket csak nagyon kevés termelő- szövetkezet „tart”. A MÜSZI nem varázsló, csak azokkal a partnerekkel képes hatékonyan együttműködni, akik meg tudják mondani, mir« van szükségük. Ehhez meg kell teremteni a szervezeti rendet, ezután szükség van jó szakemberekre, ® akkor talán már van értelme, hogy blokkolta isiik a számítógépet... T. Németh Liszt« A z országúiról mármesz- sziről látszik a nógrádi vár rokkant bástyája, e kövek a régmúlt idők véres csatáinak tanúi. Háborúság és viszály azonban ma is zajlik a várrom alatt: az indulatok korántsem veszélytelen fegyverét használva, küzdenek egymás ellen az elszomorító „várjátékok” mai csatározói. Az összetűzés oka a szép nevű Almáskert. Egy üdülő- terület, amit irigyelni szokás a helybeliektől, hiszen a hiedelmek szerint a pihenni- vágyók csakis javára, válnak a településnek. A nógrádi kirándulás, az Almáskert regényével való ismerkedés után azonban ezzel tér haza a krónikás: megverte a teremtő ezzel sz üdülőterülettel Nógrád államigazgatásának mai vezetőit. E bevezető után — még a tények ismerete előtt — jó okkal kérdezheti bárki: akkor meg minek nekik a hangzatos nevű üdülőterület? Az egyelőre bizonytalan kimenetelű csata egyik résztvevőié, Tölgyesi János tanácselnök, erre ezt válaszolhatják — Többször a szemünkre vetették már, hogy minek az üdülőterület, ha nincs meg ennek a feltétele. Csakhogy sokat nem tehetünk. Olyan örökségről van szó, amivel ma együtt kell élnünk, akár tetszik, akár nem. Az örökség onnan datálódik, hogy a termelőszövetkezet egyszer csak rájött: nagy- üzemileg nem művelhető azon Háborúság a nógrádi vár alatt I. ha tetszik, ha nem tó bizottság mal titkárától hallom: — Ezt is megfúrta valaki. Bejelentést tettek a népi ellenőrzésnél, s egy új jogszabályra hivatkozva új eljárást kértek. Mondván: a telkek területe alapján számítsanak ki mindent, hiszen előfordulhat, hogy valaki jobban jár esetleg száz forinttal. Kicslnyeség? Ne vonjunk le belőle messzemenő következtetést. A lényeg, hogy örülni lehetett a villanynak. A helyi tanács pedig azóta is fizeti a közvilágítási átalánydíjat — az üdülőtulajdonosok helyett. Félreértés ne essék, ezt nem a tanácselnök, vagy a vb-titkár, hanem a krónikás mondja. A villanynak, persze, van egy szépséghibája. Ha történetesen kiég néhány égő, az eső pedig megered, akkor nincs az az ÉMÁSZ-autó, amely a helyszínre tudna menni. Úgy van, nem kell tovább tippelni... a mai viszálykodásnak és csatának az út hiánya az oka. Pontosabban a szemlélet, hogy ki és miiből építse meg azt a bizonyos úthálózatot, megteremtve a 842 telek jő megközelít tésének lehetőségét. A tanács —, mintha a kost ségben egyéb gondja és baja nem volna — a rettentő nyomás alatt 1984-ben elkészít tette a tervdokumentációt és a költségvetést. A végeredt meny: összesen 7,6 millió fos rintra lenne szükség. Tekintélyes summa. S bár a jeleié szerint a felnőttek nemigen értik meg, a várdomb alatt labdázó tizenéves gyerek in tudhatja: ennyi pénze nincst^ nem ís lehet a tanácsnak art ra, hogy utat építsen az Alt máskert üdülőinek. A megvalósításról azonban nem tettek le, a lehetséges megoldást így idézi Tölgyesi János» — Úgy véltük, hogy a mat gas költség miatt a megépít tés csakis szakaszosan lehetséges. A felső útszakasz kit vitelezése ugyanis önmagábaál 2,5 millió forintba kerülne. N ógrádon ógy okoskodj tak, mint a lehetőségeket figyelmen kívül nem hagyók szerte as országban. A korántsem a felfedezés erejével ható megoldást^ ennyiben foglalják össze a tanács vezetői: — Ha a telektulajdonosok településfejlesztési hozzájárulás címén fizetnének ezeí forintot, öt év alatt összejönne annyi, hogy indítható lenne a szórt útalap építése. Kelemen Gábor Következik: A realisták és é iellegjárók esatái nem lobogtatta az adásvételi ■ szerződéseket sem. Talán azért, mert az akkori vezetők is úgy gondolták: jobb a békesség, a nyugalom egyaránt javára válhat az őslakosnak, meg az üdülőnek is. — Az alsó útszakaszon egy parkolót építettek a hetvenes évek közepén, s ehhez a tulajdonosok anyagi támogatását is kérték. A tanácselnök felidézi, hogy volt, aki ötveh forintot (!) is hajlandó volt áldozni, a 243 telek tulajdonosától összesen 16 ezer forint jött össze. Mintha csak előképe lenne ez a mai hiábavaló próbálkozásoknak is. Az idő azonban az Almáskertben sem állt meg. — A telektulajdonosok sérelmét, zúgolódását enyhítette a két ütemben, 1982-ben végrehajtott villamosítás, ezt egyébként a Nógrád Megyei Tanács kétszázezer forintos támogatása is segítette. S, hogy az érdekeltek is zsebbe nyúljanak, elvégre az ő érdekeikről volt szó, egy-egy telekre kivetettünk 860 forint közműfejlesztési hozzájárulást. Az ember azt hinné, hogy a telektulajdonos fizet, mint a köles, elvégre ennyi pénz igazán semmiség a villanyhálózatért. Valóban így lenne? Dudás Györgytől, a végreha y a nehezen megközelíthető frá- í nya domboldalon az Almás- ! kert. Felparcellázták hát az i egészet; hétvégi művelés cél- í jára, a hetvenes évek elején, 1 az OTP rétsági fiókja révén ; 243 telket értékesítettek. . A i telkeket villámgyorsan megvásárolták — főleg budapes- ] tiek — a nagy sietség az árnak c is köszönhető volt. S, hogy egy-egy telekért az akkori •. áron számolva is bagót kértek, az azzal magyarázható: ’ realisták már akkor is vol- 1 tak ezen a vidéken. A té_ 1 nyekkel számolva ugyanis a : tanács már az értékesítés előtt 1 kikötötte az OTP-nél: a te- i rület közművesítését nem vál- < Lalhatja. Ma már úgy tűnik, hogy ezt mindenki csak addig vette tu- ' i domásul, amíg a telkekért a 1 csaknem jelképes összeget ' kifizette. A tulajdoni bejegy- 1 zés után megváltozott a ' szemlélet, s ezt így idézi a i Nógrádi Közös Tanács mai t elnöke. Tölgyesi János: — Hiába az adásvételi szerződésben is rögzített kikö- ' tés. hamarosan jelentkeztek a i közműigényekkel, kérték • a villamos energiával való el- i látást, a területhez vezető ősz- i szekőtő út alsó és felső sza- ; kaszának kiépítését. A tanács nem mosakodott, 1 NÓGRÁD — 1987. március 19., csütörtök ?
