Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

NÓGRÁDI TÁJIAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... ’ * Ki vigye el a fuvart ? Aki maszek fuvarossal szállíttat, az jobb minőségű szenet kap, gyorsabban ház­hoz hozzák, ám jóval drá­gábban — válaszolták a meg­kérdezettek, amikor a fo­gyasztók városi tanácsának illetékesei fölmérést készítet­tek. Salgótarjánban mintegy húszezren fűtenek hagyomá­nyos módon, érthető hát, ha a tüzelőellátás, illetve a -szál­lítás nem kis gond. Az ér­dekvédelmi szervezet ezt a problémakört legutóbbi ta­nácskozásán napirendre tűz­te. Zoltán Győzőné, a Tüzép salgótarjáni telepének ve­zetője nem kendőzte el be­számolójában a gondokat. El­mondotta, hogy a negyven­ötven milliós évi forgalmat lebonyolító vállalat „zsebken- dőnyi” területen működik. A mennyiségi igényeket általá­ban kielégítik, ám a minőség­gel már bajok vannak. „A lakosság inkább vásárolja a drágább külföldi szenet, mint az olcsóbb hazait” — utalt a tüzelőhiányra. A másik ok az egyik probléma forrása, a telep méretéből adódik: ke­vés a hely, nagy az igény, ezért érdekük, hogy miha­marabb kiszállítsák a tüze­lőt. No, és ki szállítsa? A Tüzépnek van egy szerző­dése a Volán vállalattal ám, ha az innen küldött teherau­tókra várnának a megrende­lők, akkor igencsak bedere- sedne az ablakuk... Marad hát a másik lehetőség, „a jobb, gyorsabb, drágább” ma­szek fuvar. Ennek feltételei, körülményei azonban, enyhén szólva, rendezetlenek. Mint például a fuvar ára. Kékesi Éva, az FVT salgótar­jáni elnöke, és a tanácskozás más résztvevői is szóvá tet­ték : a fuvaroztatók nem tud­ják ellenőrizni a szállítási költséget. „Örülök, hogy egy­általán haza h.ozzák, nem­hogy még számlát is köve­teljek”, így az egyik hozzá­szóló. Aki hozzátette még, hogy amikor a Volán* hozta a szenet, akkor telis-tele volt kaviccsal, porral, a magánfu­varos pedig csak odaszólt a darusnak: „Haver, rakd meg a javából!” És a haver meg­rakta. Persze, sokan ki sem mennek a Tüzép-telepre, csak szólnak a magánfuva­rosnak, hozzon ennyi és eny- nyi szenet. Aztán az elviszi, s mond egy összeget. Hogy is van ez? — tették és teszik föl többen a kér­dést. A tanácsi szakigazgatási szerv képviselője elmondotta, hogy. maximáltak a tüzelő- szállítási díjak, a magánfu­varosnak (is) minden eset­ben nyugtát kell adni a szál­lítási díjról, pecséttel ellát­va... Gordos Károly, az FVT tagja említette, hogy a fuva­rozáson kívül csak akkor le­het másféle tevékenységet végezni,- ha erre engedély, okmány van... Ami a minő­séget illeti: a port sem át­venni, sem eladni nem sza­bad! Szóval, vannak a jogszabá­lyok, s van a gyakorlat. Köz­te pedig a szakadék. Ismerős alapképlet. Mit lehet tenni? Mindent; a fogyasztó ne ros­téi jen számlát kérni, a fel­ügyeleti szerv szigorúan és gyakran ellenőrizzen, a Tü- zép-telep vezetői vonják fe­lelősségre, aki szén helyett port ad. S nem ártana mint Vácon például —, egy hatalmas táblát kitenni a be. járatnál, rajta -az érvényes fuvarozási tarifákkal. Ugyan­csak a Tüzép feladata: ren­dezni a Volánnal való szerző­déses fuvaroztatás feltételeit. ■A jogszabályt be kell tar- tani-tartatni. És egy szemé­lyes megjegyzés: a hagyomá­nyos tüzelőanyaggal fűtők te­kintélyes része idős, kisnyug­díjas, zömük a peremkerüle­tekben él. Amúgy is nehéz körülményeiket tovább kese- seríti ez a kiszolgáltatottság. Az FVT-ülés hangula'ta azon­ban azt sejteti: remélhetően nem sokáig. Tanka László VALENTINO — HADE :•*«*.* * Magyarországon készültek azok a szuperdivatos pulóve­rek, kötött kabátok, selyem nappali és estélyi viseletek, amelyeket az olasz Dalbosco SNC és a Hungarotex közös divatbemutatón prezentált. A fonalak, szövetek Olaszor­szágból jöttek, csakúgy, mint a modellek, amelyek a világ­hírű Valentino divatház kreá­ciói. Ä modellek nagy része viszont Magyarországon ké­szült — hazai gyárakban, szö­vetkezetekben. A közös produkciót olasz cég közvetítésével egyelőre külföldön, többek között Olaszországban értékesítik. De szó van hazai forgalma­zásról is. Képeink: a budapesti be­mutatóról készültek. (Hauer János felvételei) Harminc év Hugyagon Handóék hivatása A tanóráknak mára vége. A gyerekzsivajból csak hang­foszlányokat sodor a márci­usi szél a hugyagi iskola felé, ahonnan a tanító vigyázza tekintetével az ebédre vonuló emberpalántákat. Vajon hány­szor, hány nebuló lépteit ki­sérte figyelemmel harminc esztendő alatt? Nem tudná. Hiszen ma már a legelső ta­nítványok némelyikének az unokája figyeli a katedrán állót. Élhetne nyugodtabban is Handó János. Életkora — bár cseppet sem látszik rajta —, pihenésre jogosítaná a volt iskolaigazgatót. De a nyug­díjas ma is a gyerekekkel tölti napjai jó részét; de mint a község elöljárójának is na­ponta adódik végezni valója, miközben párttitkárként sem telik tétlenül ideje. A tenyérnyi irodában — ahová beszélgetni húzódtunk — hfllőben már a kályha— — Nem érdemes fűteni — legyint Handó János. — Fe­lesleges. A szünetekben a gyerekek között vagyunk, dél­utánonként pedig többnyire másutt adódik elfoglaltságom. — Most is elfelé készülő­dött... — Mestert kell kerítenem, aki kipofozná az iskola fo­lyosóját, mert beázik ameny­nyezet. — Még itt vagy!? — vi­harzik be egy asszony, s pillantását feddőn veti Han­dó Jánosra. — A hugyagi tagiskola megbízott igazgatója — mu­tatja be feleségét és felette­sét a tanító. Az asszony a kezét nyújtva, immár nékem háborog: — Beázik a mennyezet. Nedvesedik a fal, benne a villanyvezeték huzaljai... Fél­tem a gyerekeket a bajtól, hisz óvatlanok még a kicsik. A férj éhez. fordul: — Van már mester? — Lesz! A feleség nyugvó tekinte­téből látni: nem fog csalat­kozni az ígéretben. A férfihez fordulok: — A harmincadik tanévet kezdték Hugyagon. Tavaly, a nyugdíjazás évében készült számvetés a katedrán töltött esztendőkről? — A kellemetlent hamar elfelejti az ember. Ugye? — néz igazolásért feleségéhez. Az asszony bólint, a tanító befejezi a gondolatot: —Csak a tanítás, az együttlét öröme marad bennünk — mondja csendesen. — A társadalmi munka, a pártmegbízatás, kitölthették volna a pihenés éveit. — Ekkorka faluban nem tülekednek a friss diplomá­sok... A gyerekeknek tanul­niuk kell, hát maradtam. Felesége még megtoldja: — Maradtál, mert szereted a gyerekeket... — Nem is tud­nál meglenni nélkülük! — Te ugyanígy. — Amikor két gyermekünk családjával hazalátogat — mosolyog az asszony —, az első kanál leves után mind­járt a tanítás, a gyerekek ke­rülnek terítékre. Kohómérnöls fiam zúgolódik is olykor, hogy őt kirekesztjük a be­szélgetésből. — Ennyi idő után nyilván jól ismerik a falu népét... — Legtöbbjüket tanítottuk is. Ha a mostani diákok va­lamelyikével gondunk van, nem a gyereket, hanem szü­leiket vesszük elő; rajtuk kérjük számon a mulasztó* sokat... I Orvos és mérnök, tanár; tűzoltóparancsnok, újságíró,1 sok-sok szakmunkás került ki a hajdani hugyagi kisdiá­kok közül. Ehhez a Handó házaspár értő munkája is hozzájárult. Talán egyik leg­nagyobb sikerük: ha ma egy cigánytanuló az óraközi szü­netben a kenyerét majszolja, a falusi diák ekként fordul felé: „Adj egy harapást!” Tuza Katalin Kern ns’sidsn hal legesen néma A bécsi egyetem zoológiái intézetének vizsgálatai kiderí­tették, hogy egy Ausztriában honos fenékjáró hal, a botos kölönte kétféle hangot ad ki: fajtársait pattogó hanggal tartja távol a költőhelytől, a betolakodókat pedig brummo- gással űzi el. A botos kölönte hangja kb 100 hertzes, más halak hangja 1—8 kilohertzes frekvencia tartományban terjed; a hal­hólyagban levő izmok gyors mozgatásából erednek. n minszki autógyár növeli termelését A minszki autógyár MÁZ 6422-es* típusú, külföldön is népszerű tehergépkocsijai­nak a gyártása jelen tervidő­szakban (1986—1990) több mint egyharmadával növek­szik. A fémfelhásználás azon­ban, a nyersanyag gazdasá­gosabb felhasználása és a re- kontsrukció eredményeként, nem emelkedik. A rugalmas automatizált rendszerek bevezetése lehe­tővé teszi, hogy már a kö­vetkező évben jelentősen nö­veljék a legújabb típusú pót­kocsis teherautók gyártását. A tervek szerint 1988-ban tel­jesen átállnak ezek gyártá­sára. A MÁZ 6422-es típusú gép­kocsit 1983-ban nemzetközi zsűri minősítette Párizsban. A főjavítás nélkül 450 ezer, sőt 600 ezer kilométer meg­tételére képes szovjet teher­gépkocsi különleges üzem- biztonsága kelendő áruvá tet­te a konstrukciót a nem­zetközi piacon. Nagy Iván honismereti pályázat A Nógrád Megyei Múzeu­mok Igazgatósága 1987-re is meghirdette a Nagy Iván honismereti pályázatot nép­rajzi, történeti és tárgyi-do­kumentációs kategóriákban, közösen az SZMT-vel, a Ha­zafias Népfronttal, a KISZ- szel, a Magyar Történelmi Társulat megyei szervezeté­vel, valamint a Magyar Iro­dalomtörténeti Társaság me­gyei csoportjával. A pályázaton részt vehet­nek mindazok, akik múzeu­mi gyűjtéssel^ történetírással nem hivatásszerűen foglal­koznak. A pályázatnak fel­nőtt és ifjúsági (18 éves ko­rig) tagozata van. Pályázni lehet bármely önálló helyszí­ni gyűjtésen alapuló, levél­tári kutatáson nyugvó, ere­deti ismeretet és tényanya­got feltáró tanulmány be­küldésével. Egy pályázó több dolgozatot is benyújthat, el­fogadnak több pályázóból alakult munkaközösséget, is­kola, KISZ-szervezet és szocialista brigád által készí­tett, pályamunkát is. A me­gyei múzeumok munkatár­sai szakmai segítséget és kon­zultációs lehetőséget adnak a pályázók részére. A díjnyertes pályamun­kák egy példányát a bíráló- bizottság elküldi az országos pályázatok meghirdetőinek, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumnak és a Néprajzi Múzeumnak. A pályázatokat mellékletekkel együtt (tér­kép, fénykép, rajz stb.) kát példányban, gépelve lehet be­küldeni. Személyi lapon a pályázat beadásakor fel kell tüntetni a nevet, lakcímet, foglalkozást, a gyűjtés he­lyét, idejét, az 'adatközlők, a szakmai segítséget adók ne­vét. A pályamunkák bekül­dési határideje 1987. augusz­tus 31. Cím: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Sal­gótarján, Nógrádi Sándor tér 8. Az eredményhirdetésre az 1987. évi múzeumi és műem­léki hónapban, októberben kerül sor. Az érdeklődők a pályázatokkal kapcsolatos kérdéseikkel Balassagyarma­ton a Palóc Múzeumot, Szé_ osényben a Kubinyi Ferenc Múzeumot, Salgótarjánban pe­dig a Nógrádi Sándor Múze­umot kereshetik föl. A pályázat meghirdetői egyébként témaajánlással is szeretnék megkönnyíteni a választást, illetve fölhívják a figyelmet a kiemelt kuta­tási területekre a különböző témakörökre. Ezek között sze­repel a megye politikai moz­galmaiban szereplők életút­jának földolgozása, továbbá az irodalommal, a kultúrával és a művelődéssel, a helytör­ténettel, munkásmozgalom- törtériettel, valamint a nép­rajzzal összefüggő sok-sok té­ma. Memória GM Memória névvel ifjúsági számítástechnikai vállalko­zás alakult a KISZ balassa­gyarmati bizottsága mellett. Öt fiatal szakember arra vál­lalkozott, hogy felméri: a vá­rosban és környékén, válla­latoknál, szövetkezeteknél, más intézményeknél mennyi és milyen elektronikus szá­mítógép található, milyen fel­adatokat látnak el. Kíván­ságra a társaság — a jelen­legi díjazásnál olcsóbban —, kész a legkülönbözőbb mű­szaki, gazdasági, technológiai, számviteli, könyvelési és más programok elkészítésére, va­lamint bevezetésére, nyomon követésére, szükség esetén korrigáláséra. A Memória vál­lalkozás a bevétel harminc százalékát KISZ-nek, közös­ségi célokra ajánlotta fel. A balassagyarmati kezde­ményezés hátterében az áll, hogy a vállalatoknál, más szer­vezeteknél — és nem s csak Balassagyarmaton — igen sok elektronikus számítógép, esz­köz alussza álmát, vagy mert vásárlásukat csak a divat ve­zérelte, vagy mert nincs hely­ben elegendő hozzáértő e be­rendezések életrekeltésére. Az öt fiatal szakember vállalja a hozzáértő emberek körének szélesítését is tanfolyamok szervezésével és oktatással. Király Józsefné Mátrakeresztesen, az Észak-pesti Afész részére havonta mintegy négyszáz pár munkavédelmi kesz­tyűt készít. — RT — NŰCRÁD — 1987. március 18., szerda *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents