Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

Ä magyar nép érett saját sorsának irányítására Pozsgay Imre ünnepi beszéde 1 — Minden nép, minden nemzet történetének vannak sötét, vagy homályos lapjai. Nekünk magyaroknak volt ré­szünk nemzeti tragédiákban, több is annál, mint ami ép­pen elégséges lett volna ah­hoz, hogy belátásra és józan­ságra intsen egy népet. Volt részünk rabságban, alávetett­ségben, félelemben és kény­szerű megalkuvásban: jól ért­jük tehát mit jelent kiszol­gáltatottnak és kihasználtnak lenni. Volt részünk testvér- háborúban és testvérnépekkel vívott élethalálharcokban. De sohasem feledhetjük, hogy nem volt egyetlen korszaka sem történelmünknek, amikor legalább egyszer fel ne emel­te volna a fejét ez a nép, ösz- szeíogva, az országban élő nemzetiségekkel is, hogy meg­váltsa helyét, szabadságát és jövőjét itt Európában —, mondotta. A továbbiakban arról szólt, hogy a magyar történelemnek nagy vonulatából kiemelkedik és jelképpé magasztosul egyet­len nap: 1848. március 15-e. — Erre a napra emlékezünk ma, ezt ünnepeljük itt együtt. A ínagyar forradalmak és szabadságharcok tavaszát, a magyar irodalomban jelképpé avatott márciusát. Emlékeznünk kell ugyanakkor mindazokra is, akik becsülettel akarták szolgálni a haza és a haladás ügyét, s nemcsak a nagy pil­lanatra, hanem a folyamat egészére is, mert csak így érthetjük meg a történelem szavát, mert csak igy válik világossá, hogy március zász- lai és kokárdái miért a nem­zet egészének, s miért nem csupán egy rétegének, vagy csoportjának a tulajdonai. — Nem elődeinken, nem a magyar népen, vagy annak szellemi és politikai vezetőin múlott, hogy akkor Európa nem lett gazdagabb egy erős, független, a polgári fejlődés útjára még idejében lépő Magyarországgal hangoztatta, majd arról szólt: az abszo­lutizmus logikájából és a be­lőle kisarjadt politika eszte­len gátlástalanságából követ­kezett, hogy — a jól bejára­tott adminisztrációban és a fegyverekben bízva — ész­revétlenek maradtak a re­formkövetelések és a bennük rejlő lehetőségek. Az abszo­lutizmusnak ez a korlátoltsá­ga váltotta ki a magyar nem­zeti egységet, s sodorta egy táborba mindazokat, akik nemcsak vitatkoztak, de szem. ben is álltak egymással a mindennapos politikai küzde­lemben. Tanuljuk meg tő­lük, hogy ilyen erkölcsök, ilyen jellemek és a kor kö­vetelményei szerint szükséges áldozatok nélkül nincs alko­tás, nincs haza, nincs demok­rácia és nincs társadalmi ha­ladás! Tanuljuk el a magyar történelemnek ettőil a nagy­szerű korszakától és éppoly nagyszerű embereitől, hogy aki tenni akar a hazáért és az emberiségért valamit, an­nak fel kell emelkednie a kor és a feladat követelmé­nyeihez. erkölcsben és tudás­ban egyaránt. A továbbiakban Pozsgay Imre a fél évszázada zászlót bontott progresszív nemzeti egységmozgalomra, a Márciusi Frontra emlékezett, amely is­mételten igazolta: a kommu­nisták történelmének azok a legszebb napjai, amikor kez­deményezéseik és a nemzet szükségletei közvetlenül ta­lálkoztak. Máig ható tanulság: a magyar nép érett saját sor­sának . irányítására, ügyeinek intézésére. A Márciusi Front bizonyította a népi demokrá­cia jogosságát, a magyar dol­gozók képességét az önkor­mányzatra. Pozsgay Imre ezután hang­súlyozta: Nekünk, mai ma­gyaroknak bárhol a világon, s itt Magyarországon tudnunk kell, hogy az emberiség vá­lasztás előtt áll, s a tét a megmaradás, vagy a pusztu­lás. Előttünk is ez a végső kérdés áll. Nekünk minde­nekelőtt itt, helyben van dol­gunk. — Vannak tenniyalók bősé­gesen, amelyeket csak együt­tes társadalmi-nemzeti össze­fogással tudunk elvégezni. Előttünk áll — elsősorban a mai középnemzedék és az if­júság előtt — nemcsak gazda­sági rendszerünk további át­alakítása, ésszerűsítése, hanem a legtágabb értelembe vett társadalmi és kulturális in­tézményrendszerünk reformja, demokratizálása, megújítása is. Közös megegyezésen és belátáson alapuló rend; po­litikai demokrácia; tiszta, áttekinthető viszonyok a köz­életben ; több ésszerűség a termelésben; nagyobb igaz­ságosság az elosztásban; tel­jesebb szociális biztonság a társadalomban; gazdag, sok­színű kulturális élet; tudato­sabb, magasabb rendű, erköl­csileg megalapozottabb köz­nevelés : ezekben jelölhetők meg ma legfontosabb vágyaink és törekvéseink. Nem irreális vágyak ezek, de megvalósu­lásuknak fontos feltétele: a nemzet, a magyar társadalom közös akarata! Ez az akarat erő, és ha erre az erőre tá­maszkodhat szellem és tudás, akkor és csak akkor lehet itt minőségi változás életünkben, akkor énülhet tovább egy ál­lampolgárainak biztonságos és meghitt otthont, határain kívül élő magyarjainak a nem­zeti összetartozás érzését és méltóságtudatot nyújtó Ma­gyarország. Az ünnepi nagygyűlés szó­noka végezetül a mai ifjakhoz szólt: — Ne kövessétek el hibá­inkat, merítsetek erényeink­ből! Magatoknak kell ki'küz- denetek he’vzeteteket; maga­toknak kell felépítenetek hazá­tokat, amelyben otthon érzi- tek magatokat. Minden nem­zedéknek ez a sorsa. De azt se felejtsétek, nem akármi­lyen alapra építhettek: ezer év és a legújabb kor nagy vállalkozásai együtt vannak ebben a fundamentumban. Ha majd eljön az ideje, hogy ítéletet mondjatok a rátok hagyott mű fölött, szigorúsá­gotokban is legyetek igazsá­gosak, tetteinket történel­münkkel együtt mérlegeljétek. Addig végezzük közös dolgun­kat. hiszen valamennyi nem­zedékben él a tettvágy és az alkotóerő. E nemzedékek fel­adatra. munkára szövetkezett közössége méltó lehet az elő­dökhöz. Ji forradalmi Hiúsági napok megnyitója Balassagyarmaton r (folytatás az 1. oldalról) Is tetteink alapján ítél majd meg az utánunk jövő nemze­dék és mond véleményt, hogy hogyan ismertük fel a kor parancsát, — hangsúlyozta többek között Mihályné Ba­lázs Melinda. Mint mondta, a polgári forradalom nemes célkitűzéseire emlékezve, ma a munkában kell helytállnunk ■— kevésbé látványos, ám a jövőnk szempontjából fontos feladatok megoldásában. A megyei KISZ-titkár ezt követően az ifjúsági mozga­lom harminc évéről beszélt, az ifjúság történelemformóló szerepéről, bátor állásfogla­lásáról a nehéz időszakokban. Az út, amelyet az ifjúsági, szövetség a „párttal, a nép­pel” együtt az elmúlt har­minc évben bejárt, sok tanul­sággal szolgál. Számos poli­tikai, szolidaritási, ■ kulturá­lis és sportakcióval együtt ma is emlékezetes a fiatalok résztvétele a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a nagyberuházások fölött vál­lalt védnökségek hosszú so­ra, a KISZ-lakásépítők akciója. Bebizonyosodott, hogy a fiata­lok akkor képesek kivívni a társadalom elismerését, ha konkrétan részt vállalnak az építőmunkában. A nagygyűlést koszorúzás, majd műsor követte a Palóc ligetben. Utána a Balassa ét­teremben a Pilvax kávéház hangulatát idéző estre került sor. A megemlékezést követő­en Petőfi Sándor műveiből irodalmi összeállítást láthat­tak. hallhattak a megjelen­tek Később Nagv Bandó And­rás fe'lénése emelte a han­gul a'ot és zárta a , március 15-i ünnepséget. A város általános iskolás diákjai megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Művészet és ifjúság seregszemle Balassagyarmat és von­záskörzetének diákjai között. Felvételen: a Palóc léptánc­csoport. Képek: Bencze — Á sajtó pontosan az átalakítás folyamatát Tanácskozik a szovjet újságírók kongresszusa A szovjet fővárosban szom­baton délelőtt megkezdte munkáját a Szovjet Újságírók Szövetségének VI. kongresszu­sa. A kongresszuson megje­lent Jegor Ligacsov, az SZKP KB titkára. Nyikolaj Rizskov miniszterelnök és az SZKP KB Politikai Bizottságának több más tagja. A külföldi vendégek sorában ott vannak a Nemzetközi Újságíró Szer­vezet vezetői, valamint a test­véri országok újságíró­szövetségeinek delegációi, köz­tük a magyar küldöttség Pálfy Józsefnek, a MUOSZ elnökének vezetésével. A szovjet sajtó feladata, hogy pontosan tükrözze az országban zajló átalakítási folyamatot, segítse a pártnak és az államnak a demokrati­zálásra, a nyíltságra, a társa­dalmi-gazdasági fejlődés meg­gyorsítására irányuló politi­káját — jelentette ki a Szov­jet Újságírók Szövetségének kongresszusán tartott előadói beszámolójában Viktor Afa- naszjev, a szervezet elnöke, a Pravda főszerkesztője. • A szövetség elnöke a sajtó megújulásáról szólva elmond­ta, hogy a lapokban, a rádió­ban, tévében ma már számos új, az újságírók számára ko­rábban elkerülendőnek ítélt téma szerepel: éles viták, ke­rekasztal-beszélgetések zajla­nak, sok időszerű problémát szociológiai alapossággal bon­colgatnak. Az elnök rámutatott: ma már jobb a kritikai észrevé­telek fogadtatása, s megszo­kottá vált, hogy magas ran­gú vezetők is személy szerin­ti bírálatot kapnak a sajtó­tól. Még mindig gondot okoz viszont a sajtónak egyes fel­ső szervek merev magatartá­sa. Az űrhajózási főhatóságok például a tömegtájékoztató eszközökre továbbra is ilyen habionos szöveget kényszeríte­nek: „a berendezés normáli­san működik, az űrhaiósok közérzete kiváló”. Ezzel meg- fosztiák a sajtót és így az ol­vasót is a valódi információ­tól, annak érzékeltetésétől, hogy mennyire veszélyes és hősies az űrhajósok munká­ja. Az újságíró-szövetség elnö­ke kiemelte: a szovjet sajtó iránti bizalom napjainkban minden eddiginél nagyobb. Végezetül a szovjet újságírók nemzetközi kapcsolatairól szólt. Mint közölte, a szövet­ség Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika 66 országában 80 társszervezettel tart fenn kapcsolatokat. A Szoviet Újságírók Szö­vetsége VI. kongresszusának vasárnapi vitájában a Szov- jetszkaja Rosszija főszerkesz­tője szükségesnek mondotta, hogy a sajtó munkatársai ne érjék be propagandisztikus lerendezéssel, hanem tanulják meg jól a szakszerű, hatásos érvelést. A Szovjet Állami Te­levízió- és Rádió Bizottság első elnökhelyettese önbírálat­tal idézte fel a tévéműsorok szürkeségének, érdektelenségé­nek korszakát. Az utóbbi időben azonban gyorsan nő az életszerű egyenes közvetí­tések és a vita- vagy fórum- jellegű műsorok száma, s ezekben viszonylag rövid idő alatt a szovjet kormánynak szinte minden minisztere vá­laszolt már a nézők kérdései­re — mondotta, majd méltat­ta a más országokkal televí­zióval közösen készített úgy­nevezett „televíziós híd” mű­sorokat. Az Izvesztyija e.gvik neves szemleíróia szerint sok külpolitikái újságírónak el­avult szemléletmódi a van Ré­gi fogalmazási sablonokat al­kalmaznak, amelvek már sem az értelemre sem az érzel­mekre” nem hatnak — mon­dotta. Szorgalmazta: szoktas­sák hozzá a közvéleményt, hogy az újságírók kommen­tárjaiban nem feltétlenül a szovjet vezetés álláspontja fe­jeződik ki. j A komphajó-katasztrófa: több áldozat? Útleveleket hamisított a Moszocf Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad hamisított brit útlevél­lel látta el külföldi akciókra be­vetett ügynökeit, illetve bér­gyilkosait — közli exkluzív értesülését első oldalán a The Sunday Times. Mint a lap diplomáciai munkatársa írja, gyanítható, hogy ilyen hamis útiokmányokkal csempészte ki Nagy-Brdtanniából két Mo- szad-ügynök Mordehai Vanu- nut, akit a Negev-sivatagban folyó titkos nukleáris fegyver- gyártás adatainak kiszolgálta­tása miatt hazaárulás címén állítanak bíróság elé Izrael­ben. Ugyancsak „brit” útlevéllel rendelkező ' izraeli ügynökök hajtottak végre gyilkos me­rényletet 1973-ban a PFSZ bejrúti központja ellen­Az útlevél-hamisítás bohó­zatba illő körülmények között jutott tavaly nyáron a brit hatóságok tudomására. Az NSZK-ban egy telefonfülké­ben fedezte fel valaki az „ottfelejtett” csomagot, ame­lyet —, mivel kitöltetlen brit útleveleket tartalmazott — el­juttatott a brit főkonzulnak. Az okmányokról Londonban állapították meg. hogy kitű­nő izraeli hamisítványok. A külügyminisztérium mélyen hallgatott az ügyről. A The Sunday Times úgv tudja, hogy Izrael londoni nagykövete csak azután tol­mácsolta kormánva bocsánat­kérését. miután Timothv Ren­ton külügyi á.llammin'szter összesen hét alkalommal til­takozott á legerélyesebben. A horvátországi sztrájkokról Horvátországban az elmúlt tíz napban 28 vállalat össze­sen mintegy 6600 dolgozója tartott hosszabb-rövidebb munkabeszüntetést kereseté­nek csökkenése miatt. Ennél jóval több üzem kollektívája rendkívüli munkásgyűlésen emelt szót a szövetségi kor­mány február végén elfoga­dott és a parlament által tör­vényerőre emelt úgynevezett intervenciós intézkedései el­len. A horvát szakszervezeti szö­vetség köztársasági tanácsá­nak elnöksége kibővített rend­kívüli ülésen tárgyalt a ki­alak. it helyzetről, s a vitá­ban több felszólaló kifogá­solta, hogy a szövetségi kor­mány az árak helyett — úgy­mond — a béreket fagyasz­totta be. Herman de Croo belga köz­lekedési miniszter jelentést tett a szenátusnak a zeebrug- ge-i komphajó katasztrófájá­ról. Az általa közölt adatok­ból kitűnik, hogy az áldoza­tok száma nem 134, mint ko­rábban jelentették, hanem jó­val 200 fölött van és a sze­rencsétlenül járt hajón több utas tartózkodott, mint ko­rábban mondták. Változatlan a bizonytalan­ság a katasztrófa okát illető­en- Nem igazolódott az, hogy a hajó betontömbnek ütkö­zött, vagy zátonyra futott vol­na. Bizonyosnak látszik, hogy a gépkocsik behajózására szol­gáló ajtó nyitva volt, de ez három méterrel a vízszint fe­lett van, a tenger pedig tü­körsima volt, így nem hatol­hatott be az az 1500—2000 köbméter víz,* amely a hajót felbillentette. Egy holland hajómentő cég több belga alvállalkozóval dolgozik a még mindig olda­lára borult hajó felállításán, majd kivontatásán, de még hetekbe telhet, amíg a kivon­tatott hajót majd átvizsgál­hatják, és az áldozatok számá­ra, valamint a szerencsétlen­ség okára választ kaphatnak. Esti kommentár Előkészületek az előkészítésre Michael Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes hétfőn kezdődő moszkvai tárgyalásai nem az elsők a ma­guk műfajában. A két ország rendszeresen folytat szakért^ megbeszéléseket a regionális kérdésekről, s ezeket szintén rendszeresen összegzik külügyminiszter-helyettesi szinten. Nagyon jó jel, hogy a két vezető nagyhatalom annyi évi szünet után most már intézményesen cserél véleményt a válsággócokról. Ez már önmagában is bizonyos feszültség­csökkentő tényező, s a mai viszonyok között ilyenből sosem lehet elég. Az előzetes hírek szerint Armacost elsősorban azokat a kérdéseket szándékozik feszegetni, amelyek szerinte „kel­lemetlenek” Moszkva számára, ugyanakkor azonban ' el­zárkózik azok megvitatása elől, amelyek Washington ér­dekeit sértik. Ezt nem lehet rossz néven venni, egy profi diplomatától, hiszen ő éppen azért tölti be ezt a magas posztot, hogy a Fehér Ház elképzeléseit segítse elő. Armacost most Afganisztán és Kambodzsa ügyében sze­retné „megszorongatni” szovjet tárgyalópartnerét. Ezzel is álcázni kívánja, hogy éppen az amerikai politika az, ame­lyik érdekelt e válságok elhúzódásában, s amelyik min­dent megtesz a szovjet, illetve a vietnami csapatok kivonásá­nak megakadályozásáért. Moszkvában már teljesen nyíltan a világ értésére adták, hogy döntés született az afganisztá­ni szovjet csapatok kivonásáról, s csak a szükséges feltéte­lek megteremtésén múlik a végleges menetrend bejelentése. Hanoi sem titkolja, hogy gazdaságilag és politikailag is ter­het jelent a kambodzsai misszió, amely ráadásul akadályoz­za a Kínával való kibékülést is. Az érintett szocialista or­szágok részéről tehát megvan a készség a tárgyalásos ren­dezésre. Nem így reagál azonban a washingtoni kormány­zat az ismételt nicaraguai békefelhívásokra. Az Egyesült Államok Afganisztán, Kambodzsa és Nicara­gua esetében egyaránt kormányellenes erőket támogat, ab­ban a reményben, hogy amerikai áldozatok nélkül viselhet hadat a haladás erői ellen, lekötheti a Szovjetunió figvel- mét, és saját propagandacéljaira használhatja ki a konflik­tusokat. Armacost látogatása George Shultz április I3-án kezdődő moszkvai megbeszéléseinek előkészítését is szolgália maid, ez oedig végső soron az év vége előtt Washingtonban ese­dékes Reagan—Gorbacsov csúcstalálkozó előkészítését célozza. Tgy a külügyminiszter-helvettes esetében nem túl­zás az előkészítő tárgvalások előkészítéséről beszélni. Hosz- szií folvamat veszi most kezdetét. Reméliük, sikerrel star­tol és ér majd a célba a két ország — mindannviunk árHe- kében. (Horváth Gábor* J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents