Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
Keresve a további kibontakozást Kerekasztal-beszélgetés a humán értelmiségről Az MSZMP Központi Bizottsága 1986. november 19—20-1 ülésén részletesen áttekintette a népgazdaság helyzetét, és határozatot hozott a fejlődés meggyorsítására. A döntés elsősorban gazdasági jellegű, ám végrehajtásában tennivalói vannak — a gazdasági szférán kívül — a kulturális ágazatban, az egészségügyben, az igazságszolgáltatásban, a közigazgatás területén dolgozóknak is. A párt megyei végrehajtó bizottsága a közelmúltban elemezte a humán értelmiség helyzetéről, társadalmi szerepéről, a politikai munka feladatairól szóló jelentést. E do- komentum, illetve téma fontossága szülte elhatározásunkat: kerekasztal-beszélgetést szervezünk a humán értelmiség képviselőivel, miként látják saját helyzetüket, munkájukat, társadalmi szerepüket, milyen a közérzetük, miféle gondolatok. nehézségek foglalkoztatják nap mint nap őket, hogyan szeretnének eredményesebb, hasznosabb munkát végezni. A beszélgetés résztvevői: dr. Csongrády Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Erdei Sándor üvegtervező iparművész, a képző- és iparművészek szövetségének megyei titkára, a Salgótarjáni Városi Tanács közművelődési előadója, Kojnok Nándor megyei könyvtárigazgató, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, dr. Langmayer Balázs pásztói körzeti orvos, a megyei tanács vb-tagja, dr. Molnár József balassagyarmati bíró, a megyei KISZ-bi- zottság mellett működő értelmiségi rétegtanács elnöke, dr. Rozgonyi József, a salgótarjáni Táncsics Mihály Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója, megyei tanácstag, a pedagógus-pártbizottság vb-tagja, dr. Szvir- csek Ferenc, a megyei múzeumi szervezet tudományos igazgatóhelyettese. Lapunkat Sulyok László rovatvezető képvi- s NÓGRÁD: A megyei párt- bizottság végrehajtó bizottsága milyen általános és sa* játos szempontok alapján döntött a humán értelmiség helyzete és a szükséges politikai feladatok vizsgálata mellett — ma, amikor főként a gazdaság kérdései foglalkoztatják az egész társadalmat? CSONGRÁDY BÉLA: A téma napirendre tűzésében nincs semmi rendkívüli; a különböző társadalmi rétegek helyzetével, szerepével való foglalkozás a politikai munka szerves része. S hogy a testület most mégis a humán értelmiséget választotta, annak több oka van. Először is abból a felismerésből indult ki, hogy igényes, korszerű humán értelmiség, a humán értelmiségi tevékenység e nélkül nem lehetséges fejlett műszaki értelmiség, kultúra sem. Másik kiindulópontunk az volt, hogy a társadalmi fejlődés mai szakaszában növekszik a szubjektív, emberi tényezők befolyása. A politikai intézményrendszer korszerűsítésében, a szocialista demokrácia kiteljesítésében, vagyis az egész demokratizálási folyamatban hangsúlyosabban vetődik fel a politikai döntéseket, az emberek véleményét befolyásoló közegnek — és a humán értelmiség feltétlenül ilyen — a szerepe. Ezrek és ezrek gondolkodását, magatartását, tevékenységét befolyásolja, erkölcsi normákat, életmintákat közvetít, kisugároz. Egyáltalán nem mellékes hát hogyan teszi ezt, milyen színvonalon látja el hivatását. A harmadik szempont az előbb.jknél szorosabban kötődik a megyéhez. Arról van szó, hogy nálunk igazi nagy lemaradás a humán értelmiség területén volt. Ráadásul sokáig bizonyos fenntartás, előítélet is érvényesült az értelmiséggel szemben. Talán nem véletlen, hogy Kádár János 1957. február 2-án éppen Salgótarjánban szólt az értelmiség társadalmi szerepéről. Innen indult el aztán az a szemléletváltozást igénylő, erősítő folyamat, amely számos politikai kampányban — például ezer szakembert Salgótarjánnak .— öltött testet, és a jelenlegi eredményhez vezetett. A végrehajtó bizottság határozata végül a történelmi hátrányok felszámolását is hivatott volt summázni, __ K OJNOK NÁNDOR: Véleményem szerint az értelmiség ügyeivel való történelmi szempontú foglalkozás ma már kicsit túlhaladott. A problémák feltárására és megoldására a jelenlegi szakasz elemzése, és ebben az értelmiség szerepének a megítélése célszerű. SZVIRCSEK FERENC: Adott esetben a történelmi megközelítést lényegesnek tartom. Megyénkben a múltból ugyanis sok sajátosság adódik, s ezek ismerete nélkül lehetetlen a mai helyzetet megérteni. KOJNOK NÁNDOR: Kétségtelenül. Mégis vallom: most az a dolgunk, hogy a problémákat nagyon radikálisan, őszintén, és határozottan vessük fel, mert ezeket nekünk kell megoldani. CSONGRÁDY BÉLA: Ezzel teljesen egyetértek... Megyénkben kilencezer körüli értelmiségi él. 62 százalékuk humán értelmiségi. Ez utóbbiak száma az elmúlt másfél-két évtizedben több mint kétsze- resére nőtt. Mennyiségi gondok kevésbé szorítanak, « hangsúly a minőségi ténye-' zőkre kerül. Napjainkban aa a fő kérdés, hogy milyen aa értelmiség tartalmi munkája,, hogyan alakul gondolkodása, erkölcsi, politikai arculata, közéleti aktivitása, léthely-, zete. Ezt elemezte a végrehajtó bizottság, miközben a történelmi ívet is meghúztál. NÓGRÁD: A humán értelmiség/ — képzettségénél, hivatásánál és társadalmi helyzeténél fogva — minden korban nem csak élénken reagált a változásokra, hanem aktívan ki is vette a részét belőle. Most egy olyan történelmi, társadalmi korszakban élünk, melyet nyugodtan nevezhetünk forradalminak. Ehhez mértek a feladatok is. A tennivalókban miként jeleskedik a humán értelmiség; társadalmi szerepvállalásához, aktivitásához mennyire kedvezőek cselekvésének körülCsaládom is lehetővé teszi a társadalmi feladatvállalást. Alapos elemzések, helyes döntéseik — s itt most idézhetném az elmúlt évek központi bizottsági és megyei pártbizottsági határozatait —születtek. figyelemre méltó állami, tanácsi intézkedések történtek. A bíróságra kerülő fiatalok 15—20 ezer forintos letelepedési segélyt kapnak, és kivételes esetben lakáskedvezményhez is hozzájuthatnak. De hozzátartozik a valósághoz: az utánpótlás biztosítása érdekében több kellene. Ugyanakkor érzem ennek korlátáit, azokat az akadályokat, amelyek — részint a kedvezőtlen és összetett nemzetközi folyamatok és belső hatásuk, részint gazdasági helyzetünk romlása révén — kialakultak, amelyek miatt jó döntéseink a kívánatosnál lassabban valósulnak meg. KOJNOK NÁNDOR: Az értelmiség politikai felértékelődése az utóbbi időben folyamatosan és vitathatatlanul megtörtént. Lemérhető ez a felerősödött felelősségérzetben, a cselekvés ösztönzésében és támogatásában, a követelmények pontosabb megfogalmazásában. Mindamellett tény az is, hogy ezt nem követte az anyagi elismerés, az életkörülmények lényegesen kedvezőbb változása. Hiszen amikor arról beszélünk, hogy erősítjük a munka, a produkció szerinti elosztást, a differenciálást, ég a humán értelmiség viszonylag kevesebbet kap, akkor logikusan érezheti: azért kapok kevesebbet, mert nem dolgozom jól, mert nincsenek megelégedve a munkámmal. Miközben a társadalmunkban — az értékek is változnak — annak nagyobb a presztízse, az a sikeres ember, aki többet keres. Ez nem tisztán anyagi, hanem elvi, erkölcsi közérzetet meghatározó alapprobléma. CSONGRÁDY BÉLA: Napjainkban erős a kísértés arra, hogy minden életszínvonalat javító döntést lentről, a központi intézkedéstől várjunk. Holott ez nem egyedüli forrása a javításnak. Vannak megyei, helyi eszközök is, elsősorban a tanácsoknál. Megyénkben sok jó, például kezdő pedagógusdkat és a kórházi orvosokat érintő kezdeményezés történt. Ezt látni és értékelni kell. Egyben kétségtelen anomália, hogy egyes fizikai munkát magasan megfizetünk, míg, ehhez viszonyítva a színvonalas szellemi munkát kevésbé honoráljuk. Ez viszont kikerülhetetlen mindaddig, amíg termelési struktúránk olyan, hogy nagymértékben igényli az ember fizikai erejét LANGMAYER BALÁZS: A közérzet szempontjából lényegesnek tartom: szereti-e valaki a munkáját, azt, amit csinál, vagy nem? Van-e ösztönzője, segítője? Kedvező körülmények közepette a kereseti viszonyok negatív hatásai hátrább szorulnak. SZVIRCSEK FERENC: A közérzetet, az aktivitást illetően, valóban meghatározóak a szakmai munkaelhivatottság lehetőségei, és ösztönzései, az egész munkahelyi légikor. Nagyon fontos a fő munkaidőben végzett teljesítmény és megfelelő erkölcsi, anyagi elismertsége. Ha ezek rendben vannak, akkor senki nem kényszerül képzettségétől elütő, külön munkákra, hivatásában jobban elmélyülhet, nagyobb szakmai, egyúttal közösségi hasznot hajthat, és a közéleti tevékenységre is több időt, energiát fordíthat. ERDEI SÁNDOR: Erről van szó. Nem szabad olyan helyzetbe hozni a humán értelmiség, például a művészek egy részét, hogy elveszítsék az egyetemen, a főiskolán beléjük plántálódott kritikus és teremtő lendületet, hogy szinte erejükön felül küzdjenek a puszta megélhetésükért, és kardoskodni kényszerüljenek azért, hogy őket a társadalom vagy szűkebb környezetük értékük szerint ismerje el. LANGMAYER BALÁZS: Ha bármelyik réteg képviselője közénk ülne, mindegyik majdnem ugyanezt mondaná el fizetéséről. De, tudomásul kell vennünk, hogy a mai helyzetben nincs meg az a MOLNÁR JÓZSEF: Mint bírónak meglehetősen sok a hivatali elfoglaltságom, és — bár sokkal többet szeretnék tenni — a közéletből is kiveszem a részem. A munkahelyemen — a bírák általános leterheltsége ellenére — megértéssel találkozom, segítenek, ösztönöznek a cselekvésre. yarga Imre: Radnóti. lehetőség, hogy központi forrásokból ezt az igényt kielégítsük. Éppen ezért én döntőnek azt látom, hogyan tudjuk mi hozzásegíteni a termelőszférát ahhoz, hogy megteremtse a javítást lehetővé tevő anyagi alapokat. ROZGONYI JÓZSEF: Szerintem is ez a lényeges. Meggyőződésem, akkor járunk el 'helyesen, ha megfelelő türelemre intjük saját környezetükben is az embereket, és Olyan hangulatot teremtünk i—, mivel egyik napról a másikra úgy sem tudunk változ- Itatni —, hogy ráébredjen mindenki: a maga területén kell szakszerűen, igényesen, felelősséggel cselekednie, mert a munkát senki nem fogja elvégezni helyette. MOLNÁR JÓZSEF: Az értelmiség számára — igaz rétegenként eltérő — széleskö- irűen adottak a szakmai és a közéleti cselekvés lehetőségei. Ezekkel ki hogyán él, azt maga dönti el. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy külső segítségre is szükség van. Lakás nélkül például nehezebb jó szakmai és közéleti munkát végezni. A helyi tanácsoknak és társadalmi tömegszervezeteknek fontos tennivalójuk az értelmiségi lét, az élet- tás munkakörülmények feltételeinek a megteremtése, lehetőség szeriinti, folyamatos javítása. A teendőket természetesen rangsorolni kell. Továbbá szükségesnek tartom a fiatalok minél nagyobb mérvű 'bevonását a vezetésbe. Az életkor itt még döntő súllyal esik latba... A bérezésnél Is... KOJNOK NÁNDOR: Elkeli Ismerni, az életszínvonal, az életkörülmények javításában •történtek erőfeszítések, de megítélésem szerint nem elegendőek. Mondhatjuk: eddig jutottunk, pillanatnyilag eny- nyit tudunk adni. Sok értelmiségi azonban felveti: miért csak eddig jutottunk el? Mi az oka annak, hogy nem tudunk tovább menni? Miért ilyen szűkösek a lehetőségeink? • NÓGRÁD: A társadalomban végbemenő folyamatok iránt a humán értelmiség kétségkívül — képzettségéből, helyzetéből adódóan — fogékonyabb. Éppen ezért sem lényegtelen: hogyan vélekedik önmagáról ez a réteg, milyen feladatokat lát a maga és a társadalom számára? ERDEI SÁNDOR: Egy kicsit élőbbről kezdem a választ. Az iparművészek jelentős számban vállalnak ’üzemi munkát. Képzettségük szempontjából humán értelmi ségiek, munkavállalásukat -tekintve, műszakiak. Harminc évig dolgoztam gyárban, és ez a kettős megítélés érdekes volt. Ha általánosságban esett szó rólunk, művészek voltunk, ám ha valami •sürgős gyári munka adódott, mindig szakembereknek tekintettek bennünket. És a •gyárnak elsősorban ez utóbbi •értelemben volt szüksége ■fánk. Igazi beleszólásunk viszont nem lehetett a termelésbe. Amikor például érzékelni kezdtük, hogy az értékesítéssel nehézségek vannak, •és felvetettük, jó volna programot készíteni az új helyzetre, a jövőre, leintettek ibennünket. Így aztán egy idő ‘imúlva az ember hangja hal- .ikulni kezd, majd elhallgat... ROZGONYI JÓZSEF: Az alacsonyabb műszaki fejlettség miatt —, ahogyan naár sző tvolt róla — túl nagy az igény á kvalifikálatlan munkára. Ebben azonban van egy óriá- Isi — politikai is — veszély: :az értelmiségi pálya presztízse egészében leértékelődhet, így az első generációs értelmiség és a mobilizáció kerül lleginkább hátrányos helyzetbe. Egyúttal erős kontraszelekció érvényesük Meggyőződésem, hogy nagyfokú elhivatottság kell ma is ahhoz, hogy valaki az értelmiségi pályára lépjen. És a választásban ez a döntő. Csak nagyon, •kis hányadra érvényes a más Szempontú —, például érvényesülési — mérlegelés. KOJNOK NÁNDOR: A humán értelmiség hagyományosan és jelentős mértékben kiveszi részét a társadalmi, közéleti cselekvésből. Megbízatásokat vállal, ismereteket, kulturális értékeket közvetít. Jellemző rá az is, hogy érzékenyebb a társadalmi igazságtalanságokra, a bürokráciára, a protekcionizmusra stb. Mindezeket másoknál kritikusabban éli át, ami be. folyásalja a produkálását, ma. gatartását, közérzetét... CSONGRÁDY BÉLA: Ezt természetesnek kell vennünk. Amiből nem következik, hogy a humán értelmiségnek rossz & közérzete. Egyszerűén csak kritikusabb a valósággal szemben, igényesebben viszo. nyúl hozzá, észreveszi ellentmondásait, tudatosítja és ki is mondja azokat. Ennek tudatában kell ma az értelmi- (s'égpolittkát gyakorolni. Pénzt osztani kevésbé tudunk, de vannak politikai eszközeink. Mint például ez a mostani beszélgetés. Lényeges, hogy szót váltsunk az értelmiségiekkel, személyes kapcsolatba kerüljünk velük, folyamatosan informáljuk őket, teremtsünk olyan fórumokat, amelyeken ütköztethetik véleményüket. Nagyon fontos, hogy érdemi észrevételeik jelenjenek is meg a döntésekben. KOJNOK NÁNDOR: A HNP megyei bizottsága mellett •nemrégiben alakítottuk meg a társadalompolitikai tanácsot, amely egyelőre a körzetközpontokban szervez fórumokat az értelmiség számára. Ugyanis számtalan problémával, vitatott nézettel találkoztunk. Tehát, párbeszédet kezdeményezünk, hogy lássuk, miként vélekedik az értelmiség országos és helyi szerepéről. Ha ezt tudjuk, akkor segíteni is tudunk, akkor képesek vagyunk társadalmi cselekvésének fokozására. ROZGONYI JÓZSEF: Aa értelmiségnek mind szakmai, mind társadalmi tekintetben az eddiginél többet és jobban kell tennie saját körében, egészségesebb munkamegosztás^ kell — a kulturális, a •tudományos és a közéletben egyaránt — kialakítania. Halaszthatatlannak tartom a nyitottság, a nyilvánosság, egyszóval a demokratikus •kontroll fejlesztését, általánosságban véve és a társadalom kisközösségeiben is. Az irányításnak helyzetbe kell hozni az értelmiséget, olyan feladatokkal megbízni, amelyek testhezállóak, elősegítik a problémák megoldását; javítják a közérzetet. Komolyan kellene végre vennünk már a szervezeti önállóságot, felnőttként kezelve az adott egységeket. Megvan a szükséges iránytű a cselekvéshez, de az eddiginél gyorsabban •és maradéktalanabbul kell párt- és állami határozatainkat megvalósítani, a legszélesebb értelemben összefogva; Tudjuk, csak előre van kiút.
