Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

Kit képviselnek a pótképviselők? Beszélgetés rir. Kiement Tamással, az Országgyűlés elnöki titkárságának — Az országgyűlési képvi­selők és a tanácstagok válasz­tásáról szóló 1983. évi, III. tör­vény új rendelkezései közül a társadalomra és egyénekre gyakorolt hatását tekintve az egyik legjelentősebb a köte­lező kettős vagy többes jelö­lés bevezetése. Ez a megol­dás nyilvánvalóan az állam­polgárok választói aktivitásá­nak fokozását, választási rend­szerünk demokratizmusának növelését, a formalitás kikü­szöbölését kívánta szolgálni. Az általános kettős, illetve többes jelölés azonban felve­tette a kérdést: mi legyen a választásokon induló, de ott „alulmaradó” olyan jelöltek sorsa, akik a választók — sza­vazatokban is kifejeződő — széles körének bizalmát, meg­becsülését élvezik. Üj törvé­nyünk a pótképviselői és pót- tanácstagi intézmény beveze­tésével válaszolt, s kimondta, hogy az a jelölt, aki az ösz- szes érvényes szavazatok leg­alább egynegyedét megkapta, pótképviselővé, illetve pótta­nácstaggá válik — mondta dr. Kiement Tamás, az Ország- gvűlés elnöki titkárságának főosztályvezetője, aki kérdése­inkre válaszolt. — Mit várt az Országgyű­lés az új választási törvény meaalkotása után a pótképvi­selőktől? — Ennek az új intézmény­nek a jelentőségét növeli az a tény. hogy megválasztott pót- képviselő esetén nincs szükség időközi választások kiírására abban az esetben, ha valami­lyen okból (összeférhetetlen­ség, visszahívás, haláleset) a képviselői hely megüresedik. Ekkor a pótiképviselő a vá­lasztás alapján, a jogszabály­ból következően a megürese­dett tisztségbe lép, mandá­tummal rendelkező képviselő­vé válik. Erre az elmúlt hó­napokban már volt is példa. Az új törvényt az 1985. évi választások során alkalmazták először, s a pótképviselőség ma már több mint háromszáz társadalmilag aktív, közmeg­becsülésnek örvendő szemé­lyiség tisztje. Többségüknél igen szoros eredményt hoztak a választások. Gyakran csak néhány szavazaton múlt, hogy képviselői mandátumhoz jus­sanak. Így indokolt a velük való törődés, pozíciójuk elis­merése a társadalmi és az ál­lami szervek részéről. főosztályvezetőiével Mindez nem feledtetheti azonban a tényt, hogy a kép­viselő a választott, ő az Or­szággyűlés tagja, neki kell képviselnie választói érdekeit. A pótképviselő nem vehet át képviseleti jogokat. Személye kapcsán két célt tűzhetünk ki: felkészítését arra az eset­re. ha pótképviselőből képvi­selővé válik, illetve közéleti tevékenységének biztosítását, szervezését. Ezek a feladatok elsősorban a Hazafias Nép­frontra hárulnak, hiszen ez a tömegszervezet megkülönböz­tetett szerepet játszik a társa­dalmi szervek között válasz­tási rendszerünkben. — A választásokon azt mondtuk, aki „alulmaradt”, nem bukott ember. Mondhat­juk-e ma: nem tétlen ember? — A Hazafias Népfront Bu­dapesti Bizottságának alkot­mányjógi munkabizottságá­ban javaslatot készítettünk a társadalmi és állami szervek számára. Ezekből szeretnék most néhányat kiemelni: Elsősorban meg kell tud­nunk, hogy a pótképviselők milyen közéleti munkát lát­nának el szívesen, illetőleg milyen társadalmi vagy álla­mi szerv tevékenységéhez kap­csolódnának. A többség vál­lalt már ilyen jelentőségű fel­adatokat, azt is jó lenne is­merni — országos összesítés­ben —, hogy melyek azok a területek, ahol dolgoznak. Ez a felmérés a területi népfront­bizottságok feladata. Ajánljuk, hogy a megyei, fővárosi népfrontbizottságok évente legalább egy alkalom­mal szervezzenek találkozót a képviselők, pótképviselők és a népfront aktivistái számára. Ezeken a találkozókon nem­csak a képviselők adnának tájékoztatást munkájukról, ha­nem alkalom nyílna a terület aktuális problémáiról való eszmecserére is. Számos lehe­tőség nyílik arra, hogy a pót­képviselők aktívan vegyenek részt lakóhelyük társadalmi életében. Példaként említenék egyet: a törvénytervezetek társadalmi vitáinak megszer­vezésébe be kellene vonni őket. — Milyen tájékoztatást kap­nak a pótképviselők? — Ami az informáltságukat illeti: néhány helyen már le­hetővé teszik, hogy a pótkép­viselők megismerkedhessenek a következő ülésszak írásos anyagaival. Valamennyien rendszeres tájékoztatást kap­nak az Országgyűlés irodájá­tól, az ülésszakok előkészíté­séről, a bizottsági ülésekről. Az érdeklődő pótképviselők részt vehetnek az üléseken. Természetesen nem mindany- nyian egyszerre, mert a hall­gatóság részére biztosított he­lyek száma — sajnos — kor­látozott. A tanácsi szerveknek java­soljuk, hogy időnként hívják össze a képviselőket és a pót­képviselőket, adjanak tájékoz­tatást terveikről, eredménye­ikről és gondjaikról. Jó meg­oldás az is, ha a tanácsok bi­zottsági munkájukba bevon­ják a pótképviselőket is. Cél­szerű lenne tájékoztatni őket a tanács üléseinek napirend­jéről, s kapjanak meg minden olyan információt, amely a vá­lasztókerület jelene, jövője szempontjából fontos. Az ajánlások összegzése megtörtént, s rövidesen eljut­tatjuk az illetékes állami és társadalmi szervekhez. — Joghézag miatt van-e szükség az ajánlásokra? — Erre azért van szükség, mert a pótképviselőkkel kap­csolatban eligazítást sem a választási törvény, sem pedig más jogszabály nem tartal­maz. Tehát joghézag van, amit a kialakuló gyakorlatnak kell betöltenie, s ha ez megtör­ténik, jogszabályi megfogal­mazásra is sor kerülhet. Az ilyen eljárás nem szokásos jogalkotásunkban. de azt hi­szem, az adott esetben ez in­dokolt, hiszen egy új jogin­tézményről van szó. Javasoljuk, hogy a népfront vállalja magára a pótképvi­selőkkel való szorosabb kap­csolattartást. munkájuk fi­gyelemmel kísérését, hiszen a ciklus vége felé e szervezet­nek kell elsőként megtennie ajánlásait a képviselőjelöltek­re. Nyilvánvaló, hogy azt a pótképviselőt, aki „öt évre el­tűnt”, aligha fogják javasolni akárcsak második jelöltnek. Az viszont lehetséges, ho'gy ä népfront helyi szervezete úgy foglal állást, hogy mivel a pótképviselő jobban ismeri a helyi és országos gondokat, meggyőzőbben érvel és moz­gósít a jobbítás érdekében, tehát alkalmasabb a feladat­ra, mint az aki „öt évig csak ült” a Parlamentben. Hát márcsak ezért is érdemes pót­képviselőként (is) dolgozni. R. I« Városfejlesztésért adóalap­csökkentés Kisiparosok és kiskereske­dők adóalapját csökkentette a Szolnoki Városi Tanács an­nak elismeréseként, hogy pél­damutatóan hozzájárultak a lakosság jobb ellátásához és kiemelkeedő társadalmi mun­kát végeztek a város fejlesz­téséért. Az 1986. évi adóalap csökkentése 43 kisiparost és 8 kiskereskedőt érint, együt­tes összege több mint három-: millió forint. A kedvezményben olyanok részesültek, akik nagy értékű városfejlesztési társadalmi munkájuk mellett, hosszabb ideje magas színvonalú la­kossági szolgáltatást nyújta­nak, műhelyükben rendsze­res hét végi ügyeletet tarta­nak, műszaki fejlesztéssel emelték az általuk nyújtott szolgáltatás színvonalát, pél­dásan dolgoztak közintézmé­nyek és lakások felújításán, orvosi műszerek karbantartá­sán, valamint olyan kisiparo­sok és kiskereskedők, akik korábban ellátatlan peremke­rületekben, új városrészekben nyitottak üzletet, és munká­jukat a lakosság megelégedé­sére végzik. A városi tanács az érdek- képviseleti szervekkel egyet­értésben döntött az adóked­vezményről, és arról minden érintettet írásban értesít, Csöelőregyártás Tengiznek Négyezernégyszáz tonna cső olaj-, illetve gázipari elöregyár- tására kötött szerződést a Ve- gyépszer az NSZK—francia—ka­nadai Lurgi konzorciummal. A huszonhatmillió francia frank értékű megállapodás értelmében a salgótarjáni nagyüzem már február közepén hozzálát a szov­jet tengizi olaj- és gázipari komplexum számára csőszaka­szok, csőrendszerek előállításá­hoz. A tempóra jellemző, hogy az első nyolcszáz tonnányi szál­lítmányt április 15-ig útnak kell indítani Tengizbe, ahol megtör­ténik a csövek összeszerelése. A Lurgi-megrendelés nagyságát ér­zékelteti, hogy a munka négy­szerié nagyobb a Vegyépszer al­győi, százhalombattai és más edigi hazai munkájánál. Megfogják a forintokat... Látogatóban a szécsényi bútor gyártóknál Az Ipoly Bútorgyár szécsé­nyi leányvállalatának dolgo­zói kifejezetten nem szeretik a telet. Okuk van rá, még­hozzá több szempontból is. Egyrészt: olyan alapanyagot használnak fel a gyártás so­rán, amely érzékeny a mínu­szokra. Lassúbb a munka, ki­sebb a teljesítmény, kevesebb a pénz. Másrészt: a néhány héttel ezelőtti farkasordító hidegekben két napig szüne­telt a termelés. Harmadsor­ban: évkezdéskor a szokásos­nál kevesebbet rendelnék a partnervállalatok, hiszen ki­alakulatlanok a tervek. Így aztán Burda Sándor igazgatót akár pesszimista hangulatban is találhatnánk. Ám, a nagy tapasztalatú szak­ember nincs kétségbeesve, sőt: bizakodóan fogalmaz: — A januári lemaradásun­kat az első negyedév végére behozzuk, s eleget teszünk időarányos kötelezettségünk­nek. Hamarosan áttérünk a hőmérsékletre kevésbé re­agáló laminálos bútorlapok feldolgozására. A hideg tehá.t a jövőben nem hátráltathat­ja a gyártást, annál is in­kább, mert új, korszerű csar­nok építése szerepel az elkép­zeléseinkben. Gyakorlatból tudom, hogy megrendelőink is nemsokára rákapcsolnak ke­reskedelmi tevékenységükben, s napok alatt elszállítják majd a kétmilliós készletet. Az igazgató úgy véli, az idén némileg fellendül a bú­torpiac. Márpedig ha ez így lesz, akkor meg kell fogni a forintokat! Mindjárt a prog­ramkészítéskor szükséges a korábbinál magasabbra állí­tani a mércét. Mire vállal­koznak a szécsényiek? — A tervezett termelési ér­tékünk 31 millió forint. A célul tűzött nyereség megkö­zelíti a 7 millió 600 ezer fo­rintot. A tavalyinál kedve­zőbb eredményeket hárommal kevesebb, ötvennégy főnyi létszámmal akarjuk elérni. Igaz, a rhúlt évben kétmilli­ót költöttünk műszaki fej­lesztésre, annyit, mint a ko­rábbi húsz esztendőben együttvéve. Két alapgépet vásároltunk,, persze használ­tan, mert a szegény ember vízzel főz. ■ Átsétálunk az üzembe, hogy szemrevételezzük az új szerzeményeket. Az udvaron a lehetőségekhez mérten rend és tisztaság, a havat eltaka­rították. Ez a gondosság jel­lemző erre a maroknyi kol­lektívára! De, a növekvő igé­nyű bútoriparban csakis ilyen szemlélettel lehet megélni. Az említett két alapgép egyikénél, a lapmegmunkáló­nál, Pusztai Józsefnéval be­szélgetünk. — Könnyebb és gyorsabb a munkánk. Húsz százalékkal nagyobb a teljesítményünk, ami nekem hozzávetőlegesen ötszáz forint többletkerese­tet jelent havonta. Méret- pontosabbak a szekrényhát­Egymilliárd forint postaforgalmi fejlesztésekre A Magyar Posta az idén összesen egymilliárd forintot — a tavalyinál csaknem 30 százalékkal többet — fordít a postaforgalmi szolgáltatások javítására és a postahivata­lokban dolgozók nehéz, sok­szor idegfeszítő munkájának könnyítésére. Február 9-től, mától tel­jes kapacitással dolgozik a székesfehérvári új postai fel­dolgozóüzem, mely az ország jelentős részének postafor­galmát bonyolítja le. A le­vélfeldolgozó részleg kivételé­vel teljesen gépesítették, au­tomatizálták az új üzemet. A csaknem 500 millió forintos beruházás két év alatt készült el az Alba Regia Építőipari Vállalat kivitelezésében. Kor­szerű szállítószalagok, anyag- mozgató gépek könnyítik a munkát. A nehéz levélzsáko­kat, hírlapkötegeket, csoma­gokat emberi beavatkozás nélkül osztják szét a külön­böző rendeltetési helyek sze­rint. A teljes munkafolyama­tot számítógép vezérli, melyet a VILATI állított elő. A még hiányzó levélfeldolgozó auto­matát — amely további 200 millió forintba kerül — vár­hatóan csak egy év múlva tudják megvásárolni, mert az eredeti beruházási keretből erre már nem futotta. A ki­fejezetten postai munkák mellett ebben a központban történik majd az idetartozó körzet teljes készpénzforgal­mának feldolgozása is: Fejér, Komárom, Somogy és Veszp­rém megye mintegy 350 hi­vatala ide továbbítja pénz­küldeményeit, s a kézbesítő- hivatalok is innen kapják meg pénzellátmányukat. Eb­ben a hivatalban naponta 300 ezer levél és 5 ezer csomag fordul majd meg, s a körzet hírlapjait is itt osztják szét. A székesfehérvári feldolgo­zóüzem része a közeljövőben kiépülő országos hálózatnak. E postaforgalmi góchálózathoz tartozik a tavaly elkészült szolnoki csomag- és hírlap­elosztó központ is. Ezt az idén tovább bővítik: hama­rosan üzembe állítják a le­vélszétosztó berendezést, mely napi 100—120 ezer levelet ke­zei majd. Az összesen, 11 köz­pontból álló hálózatnak része lesz majd a pécsi levél-, cso­mag- és hírlapelosztó üzem is, ennek építését jövőre kezdik meg. Itt is gépesítik, illetve automatizálják az összes mun­kafolyamatot. Az idei jelentős postai be­ruházások közé tartozik a budapesti Orczi téri központi hírlapelosztó Ü2em létesítése is. Az épület már elkészült, jelenleg a belső építési mun­kák folynak, a gépek szerelé­sét jövőre kezdik meg. Vár­hatóan 1988 második felében kezdődik itt a próbaüzem, s a rákövetkező évben indul­hat meg a folyamatos munka. Terék István asztalos: „Megszűnt a monoton, nehéz fizikai munka”. lat, javulnak a termelés mu­tatói. az emberek megtalálják a számításukat. A tavalyi fejlesztés azt is jelenti, hogy hat munkás felszabadult a korábbi területről, másutt foglalkoztatható. Két évvel ezelőtt, mindössze 42 ezer fo­rint volt az egy főre jutó évi kereset, most átlagosan 58 ezer 600 forintot vihetnek ha­za a dolgozók. Az eredmé­nyek alakulásában jelentős szerepe van a teljesítméhy- bérezés bevezetésének, hi­szen ez ösztönöz a magasabb százalékra, a jobb minőség­re. — Az óvodáknak kevesebb, az iskoláknak, kollégiumok­nak több bútort gyártunk az idén — jegyzi meg útközben Burda Sándor. — A gyermek - és az ifjúsági bútorokkal nyitunk a kiskereskedelem felé, mert a nagykereskedel­mi vállalatok nehézkesebben reagálnak a változó piaci igényekre. Ennek pedig mi is kárát látjuk. Először szere­pelünk majd az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásáron, egy új típusú gyermekbútort állítunk ki. Azt akarjuk, hogy a második fél évben már pi­acképesek legyünk ebből az olcsó, könnyen kezelhető, többfunkciójú bútorból. Az elmúlt évben az Artexen ke­resztül egymillió forintért értékesítettünk Junior elneve­zésű bútort Szlovákiában, a külkereskedelmi vállalat most hétmilliós igényt jelzett. A szécsényi bútorgyártól« úgy is megfogják a forinto­kat, hogy egyedi megrende­léseket teljesítenek. Az ilyen munka viszont elmélyültebb szaktudást igényel. Kitűnő szakemberekben sincs hiány az üzemben. — Huszonkilenc évet húz­tam le a cégnél, művezető­ként mentem nyugdíjba, öt 'éve már nyugdíjasként dol­gozom. Jól jön a mintegy negyvenezer forintos évi ki­egészítés. meg aztán örömö­met lelem a munkában. Je­lenleg nyolcvan öltözőszek­rény legyártására szól a megbízatásom a BRG helybe­li gyárától — magyarázza Tupcsa Béla, akinek a szak­értelmére a tanulók képzésé­ben is számít majd a mun­káltató. Megismerkedünk még Éliás Istvánnéval, aki azelőtt él­fóliázott, most tiplizik. örül az átszervezésnek, mertköny- nyebb lett a munkája, a ke­resete ugyanakkor nem vál­tozott. Józsa Lászlónétól öröm­mel halljuk: az elmúlt év­ben legyártott közel 30 mil­lió forint értékű bútorra csak négyezer forint árkedvez­ményt kellett adnia a leány- vállalatnak, olyan minimáiis volt a minőségi reklamáció. Ehhez kétségtelenül hozzájá­rul a csomagolok, vagyis az ő jó munkájuk is. — Még egy sorozatfúrő gé­pet vásárolunk, majd kiala­kítjuk a szerelősort, s ezzel teljes lesz a gyártási techno­lógia — mondja búcsúzáskor az igazgató. — Ezzel a mun­kásgárdával lehet termelni, csak a feltételeket kell bizto­sítani hozzá. Ez pedig nekünk, vezetőknek a feladatunk. Kolaj László Fotó: Rigó Tibor Barna Lászlóné:. „Most már érdemes innen nyugdíjba menni.. falak, javult a bútorok minő­sége. Pár lépéssel odább üzemel a másik szerzemény, az élfó­liázó. Terék István asztalos, aki itt tanulta ki a mester­séget, dicséri a gépet. — Megszűnt a monoton,» nehéz fizikai munka. A ma­sina olyannyira pontosan végzi az élek fóliázását, hogy alig kell utána simítani. A teljesítmény itt is egyötödé­vel növekedett. Barna Lászlóné kezében kés, az éles pengével kaparja le a bútorlapok éleiről a rajtuk maradó sorjákat. Sze­rencsére, nincs sok tenniva­lója. A fiatalasszony, aki végzett asztalos, tizenhat esz­tendeje keresi kenyerét az üzemben, így aztán sokat tudna mesélni az itteni fej­lődésről. Sommásan csak ennyit mond: — Alig ismertem rá a gyártócsarnokra, miután gyes­ről visszajöttem. Most már érdemes innen nyugdíjba menni... Az önállósodás jót tett a szécsényi munkásközösség­nek. Fejlődik a leányválla­Ez' a központ lesz vala­mennyi színes folyóirat el­osztóbázisa, vaflamint a Bu­dapest környékére szánt na­pilapoknak a terjesztését is itt végzik majd. Minden mun­kafázist számítógép vezérel. A teljes, több évig húzódó beruházás — s benne az eu­rópai élvonalhoz tartozó tech­nika és - technológia kiépítése — mintegy 870 millió forint­ba kerül. A beruházás egy későbbi szakaszában közös vasúti-postai beruházással olyan pályaudvart építenek majd a központ mellé, amely­hez valamennyi vasúti fővo­nalról csatlakozni lehet, s így szükségtelenné válik a jövő­ben — a mostani elképzelések szerint a 90-es évek elejétől —, hogy a városon keresztül gépkocsikkal szállítsák a kü­lönböző küldeményeket a Ke­leti, a Nyugati és a Déli pá­lyaudvarra. Az új csomópont a teljes magyar mozgóposta- vagonpark — azaz 90 vasúti kocsi — fogadására és ki­szolgálására lesz alkalmas. j NÚGRÁD = 1987. február 9„ hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents