Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
Új kiállítás Sopronban A Zettl—Langer gyűjtemény A porcelán* és az üveggyűjtemény A Zettl—Langer-gyűjtemény megteremtője Sopron egyik nagy lokálpatriótája, Zettl Gusztáv volt. Dédnagyszülei 1750-ben Bajorországból telepedtek le Kőszegen, majd a szülők 1830-ban Sopronba költöztek. Ekkor vették meg a Balti úti házat, és itt született 1852-ben Zettl Gusztáv. Barátja, műgyűjtőpályájának részese Storno Ferenc volt, kora neves restaurátora. a soproni Storno-magángyűjte- mény megalapítója. Zettl Gusztáv 1870-ben Bécsbe került kereskedelmi gyakornoknak. Elhatározta, hogy festőművész lesz, ám az apai határozat a művészi álmok végét jelentette. Hazatérve Sopronba, bekapcsolódott apja üzletébe, a napi munka után azonban festett, zenélt és gyűjtötte a régiségeket. A háború után a magyar állam védetté nyilvánította a gyűjteményt. * Nézzük meg — a teljesség Igénye nélkül —, mit sikerült a műgyűjtő Zettl Gu'z- távnak megmentenie az enyészettől. A lépcsőház falán fegyvergyűjtemény látható: puskák, kardok különböző időkből (köztük egy aranyozott hüvelyű, drágaköves török kard is), íj, nyílvesszőkkel, odébb két dob az 1848—49-es magyar szabadságharcból. Csont- markolatú török handzsárok, gyöngyházberakásos arab és török puskák. Két szép 16. századi tőrök nyereg, mellettük Wallenstein katonáinak mellvértjei, rákfarkú sisakjai, pisztolyai. A sarokban római amfora, egy vitrinben pedig régi népviseleti darabok: egy borvörös, ezüstgombos parasztmellény, aranyfonáltól súlyos hollandi és bajor íö- kötők, vörösréz kancsók, tálak. A lépcsőház lámpája egy hatalmas vendéglőscégér, a hajdani Kakas vendéglőé. Amott érdekes zár- és oot- gyűjtemény. Az előszoba ajtaja fölött gót betűs felirat: „Kommt herein, hier ist’ s gut seini” Jöjj be, jól érzed itt magad! Itt vannak az őskori és ókori régészeti leletek, amelyek az egykori Scarbantia földjéből kerültek elő az ásatások és építkezések során. Pattintott, csiszolt kőeszközök, nyílhegyek, „tűzkutyák”, bronzkori, vaskori használati tárgyak. Sok a római kori emlék: mécsesek, az elmaradhatatlan obulussal, utolsó szolgálatként Charonnak, az alvilág hajósának. Üvegfiolák, „terra sigillata” edények, fibulák, római bronzeszközök, -gyűrűk, karperecek... Széles polcokon bőrkötésű fóliánsok sorakoznak. Biblia 1564-ből metszetekkel, régi jogi könyvek, korai útleírások válogatott történeti munkák, latin, illetve német nyelven. Az ebédlőbe nyíló ajtó mögött ismét vendéglőscégér, vasból kovácsolt forgácscsomóval. [A forgács, (németül, „buschen”) jelezte a borkiméréseket a soproni gazdapolgárházalkban. innét a „Buschenschank” elnevezés.] Az ebédlőbútor úgynevezett „altdeutsch”, ónémet stílusú. Egy biedermeier vitrinben óhabán edények (a legrégibb 1643-ból való), alattuk piros mintás holicsi edények. A színes üvegablakokon a négy ősi foglalkozás, a halászat, vadászat, födművelés és a pásztorkodás képei, fölöttük bölcselkedő szövegek. A pásztor fölött ez áll: „Beschützen u. erhalten Heisst nicht veralten.” (Megőrizni és megtartani nem jelent elavulást.) — Akár a család jelmondata is lehetne! A szobát 12 gyer- tyás — ma már villanyégős — 17. századi flamand bronzcsillár villágítja meg. A falon értékes metszetek: öt eredeti Dürer-metszet, 1505-ből és 1512-ből. a Kis- passió első lehuzatai. Alattuk egy Rembrandt-metszet, a Golgota, a 18. század végéről. Egy szép szekrény tele van régi értékes porcellánnal és üvegneművel. Alt-Wien, Meissen, Rosenthal remekei. Schlaggenwald kézi festésű készlete, óherendi darabok láthatók egymás mellett. Előszeretettel gyűjtötte Zettl Gusztáv a céhemlékeket is. Céhiratok, korsók, mesterlevelek, billikomok mellett jelentős értékei a gyűjteménynek a céhládák. E szobában találhatók a Zettl- gyfijteménv legértékesebb képei: eredeti alkotások Jacques Courtistól, Maulbertschtől. B. J. A 70. évforduló jegyében A szovjet kultúra gazdag programja Több minit 3300 rendezvény, 900 ezer résztvevő 1986-ban ezekről számolhatott be a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza vezetősége. Imponáló számok, tudományos és művészeti előadásokról, kiállításokról, filmekről, színházról és sok egyébről, amelyek a Szovjetunió mai életét mutatták be a magyar közönségnek. A fokozódó érdeklődést kétségtelenül növelte az SZKP XXVII. kongresszusa, amely az ország társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális életének átalakítását, megújulását tűzte ki célul. A rendezvények természetesen nem szorítkoztak a budapesti székházra, hanem kiterjedtek szinte az egész országra, valamennyi városra és sok-sok településre. Az idei év kiemelkedő eseménye lesz a nagy októberi szocialista forradalom 70., valamint a Szovjetunió megalakulásának 65. évfordulója. A rendezvények jelentős része e két nevezetes dátumhoz kapcsolódik, persze úgy, hogy azok a mai történésekkel, a szovjet ország mai. változó életével ismerteti meg a látogatókat. Várhatóan kiemelkedő rendezvény lesz a Szibéria a tudományban című kiállítás. A szovjet kultúra programjában minden évben szerepel az egyes szövetségi köztársaságok életének bemutatása. Az idén Üzbegisztán és Litvánia mutatkozik be a magyar közönségnek, ez utóbbit Budapest mellett Debrecen. 8 NÖGRÁD - 1987. február 7H szombat ff Jövőre is vis a 8 szécsényi Kulinyi Ferenc Múzeum közművelődési munkádról A múzeum sokféle közművelődési tevékenysége közül hatásukban, munka- és ötlet- igényességükkel kiemelkednek a kiállítások. Ennek megfelelően a legnagyobb figyelem múzeumunkban is e közművelődési forma felé irányult. Kiállításaink széles skálája biztosíték arra, hogy mindenki talál kedvérevalót, gyerektől öregig, az átlaglátogatótól az ínyencig. Hiszen ki ne gyönyörködne a természetet az épületbe varázsoló vadászati kiállításon, ki ne csodálná meg a régészeti kiállításon emberőseink leleményét és szépérzékét, s ki ne érezné át a zömök, hideg keleti bástya várkiállításán hányatott történelmünket? 54 ezer látogató A felsorolt állandó kiállítások képezik a látnivalók gerincét. Ezek mellett rendszeresen megjelennek a kastélymúzeum falai között a magyar festészet klasszikusainak remekei, tavaly például Szinyei Merse Pál, modem képzőművészetünk mestereinek válogatott darabjai a Mihályfi-gyűjtemányből. A múzeumban csodálhattuk egy évig a zömében XVI. —XVIII. századi közéleti férfiúkat ábrázoló arcképgyűjteményt. Nemrég nyílt meg az idén 10 éves múzeumbaráti kör tagjainak ajándékaiból válogatott kiállítás. Buda török alóli felszabadulásának 300. évfordulójára a török kori Nógrád történelméből adtunk ízeLítőt. A távozó látogató élményének —, úgy érzem — ez mégiscsak egy része. Talán szétválaszthatatlanul összefonódik evvel a nyugodt de- rűjű kastélyépület és környezete, a kiállításokat körülvevő belső tárgyi és emberi miliő. Az igaz, a szép, a kellemes és a jó emléke maradt meg abban az 54 ezer látogatóban, aki hazánk, a szomszédos országok és olykorolykor még távolabbi vidékekről is a szécsényi múzeumban járt 1986-ban. Közömbösen kevesen tudtak elmenni vendégkönyvünk mellett, amelyben talán a legszebb beírás az: már jártunk itt korábban is, de ide jövőre is visszajövünk. Programok helybelieknek Míg a kiállítások látogatóinak döntő többségét nem a helybeliek teszik ki, addig a többi közművelődési rendezvény számukra jött létre. Gazdag műsorral várták az érdeklődőket a múzeumi hónapok eseményei, amelyek közt mindig szerepelt — egy új kiállítás megnyitása mellett — hangverseny, tudományos ismeretterjesztő előadás, vetítés a megye és Szécsény múltjából. E programsorozat alkalom arra, hogy felhívja a figyelmet a múzeumra, amely így egy időre kiemelten vehet részt a település kulturális életében. E hagyományos forma mellett tavaly a múzeumi világnapon tettünk kísérletet újszerű rendezvényre, amely török kori kiállításunkhoz kapcsolódott. Egész napos, kosztümös, zenés „török” rendezvényünk határozhatja meg a további világnapok formai jellegét. Múzeumunk dolgozói több helyen tartottak előadást, rendszeresen jelentek meg írásaikkal; többek közt e lap, a NÓGRAD hasábjain is, a Mesélő múlt rovatban. Ebben az évben indítottuk az iskolásoknak szánt szakkörünket, az ifjú történelembarátok körét, amely a történelem íratlan és írott forrásaival, azok lelőhelyeivel tanulmányi kirándulásokon, vártúrákon kívánja a kör tagjait megismertetni. Kivettük részünket a honismereti vándortábor és az olvasótábor szécsényi rendezvényeiből. A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központtal való együttműködésünk keretében valósultak meg azok a hangversenyek, amelyeken csehszlovák, nyugatnémet, balassagyarmati, salgótarjáni és szécsényi zenekari együttesek, kórusok adtak műsort. Hagyományosak karácsonyi hangversenyeink. A közművelődési tevékenységből jelentős részt vállal az idén 10 éves múzeumbaráti kör — gazdag témájú előadásaival, vetélkedőivel, országjáró kirándulásaival, pályázataival, a helytörténet tárgyainak gyűjtésével. Éppen e tízéves pályázatigyűjtő munka válogatott darabjaiból adott ki könyvet a közelmúltban, és a múlt évben fejezte be 7a temetői panteon körüli munkákat. Őszintén a nehézségekről Persze, a közművelődési munkában mi is szemben találtuk magunkat olyan problémákkal, amelyek országosan ismertek. Ezek közül a legszembetűnőbb, hogy a múzeumi rendezvényeket, foglalkozásokat a két szélső korosztály, a fiatalok és az idősek látogatják. A köztük lévő tinédszer- és középkor- osztály egyelőre, úgy tűnik, megfoghatatlan a múzeum számára. Ennek ismert társadalmi, gazdasági okai mellett, talán a tizenévesek és a középkorúak művelődési eszménye és a múzeum nyújtotta kulturális lehetőség közti különbség is szerepet játszik. A másik gond — összefügg az előbbivel — az üzemek, vállalatok és intézmények, valamint a múzeum közti laza, rendszertelen és nem is nagyon igényelt kapcsolat. Bár papíron e kapcsolatok pontosan megfogalmazottak, pontokba szedve, a valóságban mindkét fél a könnyebb ellenállás irányába haladva más, nem kevésbé fontos és időszerű feladatok felé fordul. Ez pedig erősíti mindkét fél — a kulturális intézmény és a gazdasági egység, a hivatal — befeláfordulását: az ember közti kapcsolat közvetítőeszközökön keresztül jön létre (tv, rádió, video, film, könyv). Elvész a közvetlen művészi élmény, elsilányul a párbeszédre való készségünk, és végeredményben szikárabbá válunk magunk és egymás sTémára. Hausel Sándor igazgató Zöld betűkkel irt könyv Michael Ende: Végtelen történet A vérbeli epika szinte sohasem mellőzheti a mesét — az igazi mese pedig nemcsak a gyermeket, de a felnőttet is lebilincseli. A romantikus lelkületű, filozófiai érdeklődésű, NSZK-beli Michael Ende Végtelen történet című regényével olyan mesét alkotott, amelyben a fiatal olvasó számára a boldog azonosulás élménye, a kalandos história követése a döntő, a felnőtt viszont inkább a bravúros formsra. a kompozícióba fogott gondolatokra figyelmez. Ende „ától cettig” mondja a mesét, s ezt ezúttal szó szerint kell értenünk: az egyes fejezetek az ábécé egymást követő betűivel kezdődnek. Egész oldalnyi iniben is megrendezik. Építőművészeti és építőipari, plakát- és népművészeti kiállítás, és természetesen számos művészeti rendezvény teszi színessé, sokoldalúvá a szovjet kultúra munkáját. A Hazafias Népfront és az MSZBT helyi szerveivel közösen hazánk valamennyi megyéjében az idén is sor kerül a magyar—szovjet barátsági napok megrendezésére. Az elsőt februárban a Borsod megyei Encsen tartják. A barátsági napok keretében előadások hangzanak el kiállításokat mutatnak be, találkozókat szerveznek, és filmbemutatókat tartanak. g. t ciálé nyitja az újabb és újabb epizódokat, méltóságot, patinát, titokzatosságot kölcsönözve a szövegnek. „Könyves könyv” a végtelen történet, hiszen főszereplője, egy magányosságra hajlamos kisfiú az antikvárium zugában, öreg kötetek közt keresve menedéket társai gúnyolódása, özvegy édesapja mogorvasága elő] — s aztán hirtelen „belekeveredik" abba, amit olvas. A könyvkereskedésből magával vitt kincset az ő gyermeki lelkesült- sége, becsületessége, bátorsága teszi valódi értékké. Prériharc és csodasárkány, jövendőmondás és Kislány Királynő.... — jellegzetes és mégis újszerű mesei elemek, figurák. Színes, fantáziadús. erkölcsi bölcselkedéssel futtatott regény ez — mozivászonra kívánkozott A közel* múltban a hazai mozikba is eljutott Wolfgang Petersen 1984-ben készített filmje, amely forgatagosságával, gran- diozitásával, érzelmességével biztos sikerre számíthat közönségünknél, ahogy mondani szokás, kilenctől kilencvenkilenc évesig. A Végtelen törénet számos formai érdekessége közé tartozik, hogy — szokatlan módon — zöld betűkkel nyomtatták a szöveg nagy részét, s rozsdabarnával a többit. A valóság és az álom, az élet és a mese így, ebben is elválik egymástól. Egyáltalán nem puszta színjátékról van szó: Michael Ende Végtelen történetében a „zöldek” közismert természetvédő mozgalma programot, üzenetet vélt fölfedezni. A regény 1979-es megjelentetése után részben annak köszönhette a váratlan népszerűséget, hogy meséjéből sokan — s nem ok nélkül — az emberi környezet, a romlatlan természet féltését hallották ki leghangosabb szólamként. Az Európa, illetve az Árkádia Kiadótól gondozott szép — immár újranyomásban is napvilágot látott — könyvet Hárs Ernő fordította magyarra. Nem csupán átültette, magas szinten tolmácsolta a nehéz szöveget, a sok szójátékot — de valóban magyarította is a művet. Bux Barnabás Boldizsár, Atráskó, Fu- hur az ő tolla nyomán másodszor is megszülettek, hiszen eredetileg nem egészen így hívták őket. E sorok írója első olvasásra megszerette a Végtelen történetet, amely az új ráolvasás és a „mozizás” próbáját is kiállta. De azért ne becsüljük túl a könyvet: ez a jól s ügyesen megírt példázat azok közé a modern mesék közé tartozik, amelyek jönnek, látnak, győznek, s öt-hat esztendő múltán egy másik váltja föl őket. Mintha tudná ezt Michael Ende is: ő írta meg (eredetileg még a Végtelen történet előtt, s akkor nem valami nagy sikert aratva) a fiatal olvasók között mostanában hódító regényt, a Momót. Aligha kell mesebeli jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy a belőle forgatott filmváltozatot a mi mozijainkban is megnézhetjük majd. T. T. ADAM TAMÁS: ELHAGYOTT DIÓFA Csodálkozom itt hagytad kedvenc diófád mikor kibuggyant a zöld tudom télen fenyegettek a meztelen ágak és féltél hogy magához rántanak a gyökerek kezedről még le sem kopott a barna folt kötényedben még ott van az érett dió íze utánad szárad maja s árván hullik utolsó könnye
