Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

\ Téli csendélet Diósjenőn Élénkülő versenytárgyalások öt éve már, hogy az állami és tanácsi pénzekből finan­szírozott beruházásokra a megredelőknek versenytárgya­láson kell kiválasztaniuk a legalkalmasabb vállalkozót. A piaci hatások érvényesítése az építőiparban gyökeres vál­tozásokat hozott, és természetesen olyan reakciókat is kivál­tott. amelyeket időnként újra kell jogszabályi keretbe fog­lalni. Ezt tette nemrégiben a Minisztertanács is, és márci­ustól kezdődően némileg módosította a vállalkozással és a szállítási szerződéssel kapcsolatos versenytárgyalásról szóló, 1982. évi rendeletét. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy a versenyhelyzet jól szolgálta az igényes partnerkapcsolatok kialakítását és a piaci viszonyok jobb áttekinthetőségét. A módosított sza­bályokkal még egyértelműbbé kell tenni a megrendelők és a vállalkozók számára piaci helyzetüket, szerepüket, jogkörü­ket. A változások egyik legfontosabbika, hogy márciustól a versenytárgyalási felhívást nem az Árszabályozás és Ter­mékforgalmazás című kiadványban, hanem rendszeresen egy országos napilapban kell közzétenni. Ez nem pusztán elvi kérdés, hanem a gyors átfutás révén biztonságosabb lehet a pályázók felkészülése. Annál is inkább, mert attól kezdve egy szakértőbizottság lektorálja a beérkezett felhí­vásokat, és őrködik azon, hogy ne jelenjen meg félreért­hető, semmitmondó szakmailag helytelen vagy megalapo­zatlan közlemény. Lektorálásuk azt is biztosítja, hogy a be­ruházók ne közölhessenek olyan felhívást, amelyre a felké­szüléshez nem áll rendelkezésre minimálisan 60 nap, szál­lítási szerződések esetében 30 nap. Változatlanul fontos szempont a verseny tisztaságának, a pályázók esélyegyenlőségének védelme. Ennek érdekében a zárt körű versenytárgyalásokról, azok eredményéről a pá­lyázókat egyszerre kell tájékoztatni. A jogszabály alkotói egyébként sokat foglalkoznak a zárt körű felhívásokkal, mert az a tapasztalat, hogy indokolatlanul megszaporodtak ezek a kivételezésre lehetőséget nyújtó pályázatok. Ha pél­dául egy tanács a saját építővállalatát akarja előnyhöz jut­tatni nem ír ki nyilvános versenyt, hanem a zárt körű ajánlatok értékelése után építőit hirdeti ki nyertesként. Nemcsak a piacfelügyelet dolga, hogy őrködjön a verseny tisztaságán. Azok a pénzintézetek, amelyek hivatalból fog­lalkoznak a beruházásokkal, szintén jogosultak rá, hogy a láthatóan privilégizált vállalkozókkal kötött szerződéseket ne fogadják el. A piacfelügyelet egyébként márciustól nagyobb jogkört kap, arra, hogy befolyását érvényesítse a verseny- tárgyalásokon: szakemberei részt fognak venni az értékelő tanácskozásokon, hogy ahol szabálytalanságot tapasztalnak, indokolt esetben leállíthassák a pályázat folytatását az ajánlatok felbontásakor. Az érdekelteken kívül azonban mások nem lehetnek je­len: olyan személyek, akik csupán tájékozódni akarnak a piacon "kialakult árakról. A vállalkozók már alaposan meg­tanulhatták a tisztességes játékszabályokat, a felkészülés pontos módját, a verseny menetét. Éppen ezért márciustól nem lesz lehetőségük arra, hogy mint korábban, menet közben módosítsák ajánlatukat. Attól kezdve pusztán az írásba foglalt, megalapozott pályamunkák versenyeznek, nem lesz lehetőségük áralkura, licitálásra. A verseny természetesen kétszereplős: a megrendelők és a vállalkozók felkészültségén is múlik, mennyire veszik ko­molyan a dolgukat. Sem egyikük, sem másikuk nem hoz­hatja olyan helyzetbe a vállalkozást, a megvalósítandó beruházást, hogy minden jogi következmény nélkül vissza­lépjen. Ennek megfelelően a beruházó szervezeteknek is tudniuk kell pontosan, mit akarnak, mennyi pénzük van a létesítményre: a vállalkozóknak pedig tisztában kell leng­niük saját képességeikkel, lehetőségeikkel, teherbírásukkal. Az építési és szállítási versenytárgyalásokról szólva nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy nem csupán be­ruházó és kivitelező létezik. A műszaki tervek készítői, az alvállalkozók például máig idegenkednek ettől a nyilvá­nos megmérettetéstől, úgy tetszik, a piaci hatásoktól véd­ve, „szélárnyékban” szerzik a munkát. Ahhoz azonban, hogy a verseny igazi célja, a kínálat és a kereslet egyen­súlya megvalósuljon, szükség van a beruházási folyamat minden résztvevőjére. Csak így javulhat a minőség á« az árak, így tükrözhetik a piac értékítéletét. _________Sz. K. A Ganz-MÁVAG az Idén több mint 60 százalékkal kí­vánja növelni konvertibilis kivitelét. A szocialista or­szágokba mérsékeltebb ex­portnövekedést terveznek. Mindehhez megfelelő rende­lésállománnyal rendelkeznek, sőt sok vásárlójuk már 1988. évi szállításra is rendelt. Most először kaptak meg­rendelést a MÁV-tól motor­vonatok szállítására, az idén két, egyenként négyrészes vonatot készítenek a vasút­nak. A dízel- és a villany­mozdonyokból, összesen 31-et gyártanak. Az év folyamán a vasúti járműgyár szerelőcsarnoká­ban elkészülnek az első sín­buszok is. Ezek a járművek az Ikarus 200-as buszkarosz- széria-elemekre épülnek. A két vállalat együttműködése nyomán, összesen 40 sínbuszt állítanak majd elő malaysia! és újrzélandi eágek megren­delésére. II tervezettnél több lakás Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium leg­frissebb adataiból kitűnik, hogy a vártnál kedvezőbb eredménnyel zárult a múlt évi lakásépítés. A népgazda­sági terv tavaly 62,5—65 ezer új otthon felépítését irányoz­ta elő, s az év befejezése előtti hetekben kapott jel­zések még azt valószínűsítet­ték, hogy ennek alsó határán valósul meg a terv. A mos­tani végleges adatokból vi­szont kiderült, hogy 1986-ban, összesen 69 346 új otthon épült az országban, tehát jó 4 ezerrel több, mint ameny- nyi a tervszám felső határa volt. A túlteljesítést elsősor­ban a magánlakás-építők erő­feszítései tették lehetővé; összességében az új lakások­nak már majdnem 90 száza­lékához jutottak hozzá a sa­ját erőből végzett házilagos kivitelezéssel, vagy vásárlás útján. A bőséges építőanyag-kíná­lat, valamint a termékek gyá­ri kiszolgálásának és az épí­tők bolthálózatának fejlesz­tése is segítette a házilagos kivitelezést. Jelentősen túl­teljesítették a lakásépítési előirányzatot Borsod, Hajdú- Bihar, Szolnok és Vas me­gyében, ám Pest és Veszprém megyében a tervezettnél ke­vesebb otthon készült el. Bu dapesten pedig, mintegy ezer lakással maradtak adósok az építők. Az országban ezer lakoson­ként, tavaly átadott 6,6 új lakással hazánk az európai országok középmezőnyéhez tartozik. Az idei népgazdasá' gi terv szerényebb feladato­kat 60—61 ezer új otthon és ezen belül állami erőből 6 ezer lakás építését irányozta elő. A budapesti feladat, mintegy 9 ezer új lakás át­adása lesz. A lakásépítési előirányzat csökkenése érde­keltebbé teszi a kivitelező vállalatokat és szövetkezete­ket abban, hogy javítsák a minőséget, s tartsák be a ha­táridőket. ff Szakadjon meg az ember?!" Szigor a fegyelemért és a minőségért KESERVES két esztendő után van a Glóbusz Nyomda rétsági gyáregysége. Joggal mondhatja a kollektíva: csak ez a két év, csak ezt tudnám feledni! A felejtésben persze segít az idő, ám a rossz emlékek elhessegetését nem csupán rá bízták az itteniek. A piaci gondok, az ezekből adódó ter­melési zavarok nem kimon­dottan a rétságiakon múltak. Ám, arra rá kellett ébred­niük, hogy ideje saját házuk táján is szétnézni, hiszen helyzetükön ők maguk is ja­víthatnak. A sorok rendezése az el­múlt év őszén kezdődött meg, s tart mind a mai napig. Más kérdés, hogy az intézkedések némelyike már előbb is idő­szerű lett volna — a minő­ségi premizálás például a legtöbb gazdálkodónál már hosszú évek óta a minden­napok eleven gyakorlata —, a Glóbusz azonban sokáig nem volt kénytelen szembe­nézni a ténnyel, miszerint a biztonságos piaci pozíció nem örökkévaló. Mindenekelőtt megszigorí­tották a munkafegyelmet a rétsági gyáregységben, amire alapot adott az is, hogy a rendeléshiány az év második felében már enyhült. Komoly elemzésnek vetették alá a ki­lépések, távollétek miatti vesz­teségidőket, s kezdték leszok­tatni az embereket arról —, ami addig meglehetősen elfo­gadott dolog volt —, hogy minden szíre-szóra ott hagy­ják munkahelyüket. — Gyors eredményt hoztak az intézkedések — mondja Balogh Antal, a gyáregység termelésvezetője. — Míg ko­rábban havi 350 órát is kitett a kilépések miatti kieső idő, januárban már 194 órára szo­rítottuk le. Az nem úgy van, hogy hadd menjen csak a dolgozó, úgyse kap bért azért a pár óráért! A hiányzó időt túlórában kellett pótolnunk, mert kellett a termeléshez. A szigor csak úgy hozhat eredményt, ha érvényesítésé­ben a munkásgárda is part­ner. Márpedig teljes értékű együttműködő fél csak akkor lehet, ha nemcsak megérti, hanem el is fogadja azt, hogy a mai viszonyok közt a régi módit többé nem lehet meg­tűrni. Ha megértik, hogy nincs fix munkahely, hogy a vállalatok feje felett Damok­lész kardjaként függ a csőd­törvény, s hogy nincs külső segítség, sorsáért mindenki maga is felelős. — No hiszen, hallottam én is olyan hangokat, hogy „mit akarnak már itt, szakadjon meg az ember?!” — mosolyog Sípos Lajos térmester, a Li­dice brigád helyettes vezető­je.— Hát, ami azt illeti, a megszakadásnál még nem tar­tunk. Szerintem a napi mun­kaidőből harminc-negyven percet még mindig meg le­hetne fogni! Azzal, hogy nem­csak jelen vagyunk, hanem valóban dolgozunk is. A térmester egyébként örül a fegyelem erősítését célzó intézkedéseknek. Már csak azért is, mert a kétsze­res vállalat kiváló brigádban megítélése szerint, eddig is rend volt, hiszen az elisme­rés kötelezte a tízfős csapa­tot. Akkor viszont legyen fe­gyelem másutt is! JÓ EGY ÉVE marketing­csoport segíti a központban a piaci igények felderítését. A rétságiak a javuló munkael­látáson érzékelik, hogy nem volt hiábavaló áldozni a pi­aci munka javítására. Ugyan­akkor, azt is tudják: termé­keik vásárlói minden marke­tingnél magasabbra értékelik a jó minőségű, határidőre szállított és olcsó gyártmányt. Márpedig e három feltétel kimondottan gyáregységi ka­tegória. — Tavaly szeptembertől kí­sérletképpen bevezettük a ter­mékek minőségi zsűrizését, mely az idén életbe lépő mi­nőségi premizálás alapjául szolgál —, közli a termelés­vezető. Az egy-egy tételre kitöltött minősítőlapon szá­zalékban határozzuk meg a minőségi teljesítményt. Zelenáné Gyuricza Tünde Riinőségellenőr az ívesgép­teremben szemrevételezi a do­bozokat. Mint mondja, órán­ként, sőt félóránként kisza­lad, hogy hiba esetén még időben javíthassanak. — Sok az anyagprobléma —■ tudatja a leggyakrabban vis­szatérő gondot a fiatalasz- szony. — Például, ez a mai eset is. Hazai kartonra nyom­tunk, a fekete szín szemmel láthatóan foltos lett rajta, selejt az egész. Még szerencse, hogy nem túl sok ment le belőle! A kék festékkel meg mindig baj van: lassabban szárad, könnyen elkenődik. Ha ez van soron, bizony sok­kal jobban oda kell figyel­ni. Tünde asztalán éppen Kon­dás István gépmester leg­utóbbi minősítőlapja látha­tó: az ötórai tea linzeresdo- boz felsőrészéről állította ki rajta a 80 százalékos minő­sítést az ellenőr. A 80 száza­lék azt jelenti, hogy a nyo­maton műszeresen mérhető és szemmel is érzékelhető hibák (poloskák) vannak. Mit szól ehhez Kondás Ist­ván? — Mit szólhatnék? — veti oda a morózus kedvében ta­lált gépmester. — Énvelem a minősítőlapokat nem beszé­lik meg, ennek így semmi ér­telme! Írja be azt is, hogy én nem félek a minőségi bére­zéstől! Velem még egyetlen selejtjegyzőkönyvet se Írat­tak itt alá! Kollégája Kovács József gépmester csak a fejét csó­válja e vélemény hallatán: — Már, hogyne jeleznének vissza, persze, hogy szólnak! én egyébként is úgy vagyok, addig el se kezdem a mun­kát, amíg a próbaívet alá nem írja a művezető, vagy a cso­portvezető. KOVÁCS JÓZSEF úgy vé-i li, nem járhatnak rosszul a minőségi premizálással. Meg­éri jobban odafigyelni, vár­hatóan több lesz ezáltal a ke­reset. Persze, akkor ugrik a majom a vízbe, ha már éles­ben megy a játék. Igaz, a minőségi bérezés­ben még nem, ám a gazdál­kodás egészében már a rét­ságiak számára is élesben megy. Most azon vannak, hogy felnőjenek a megemelkedett követelményekhez. Szénái Márta Januári szállításaikról Egyes vállalatok pótolták a lemaradást Január általában nem tar­tozik a vezetés szempontjá­ból kellemesnek mondható hónapok közé, akár vonattal, akár busszal, vagy személy- kocsival indul el az ember. Különösen 10-e után akado­zott a szállítás a hirtelen jött nagy hideg és hó miatt. A Nógrád Volán járatai mindvégig időben elindultak, de néhány nehezen járható szakaszon — Cered, Garáb, Kutasó —, egy-két busz a hó fogságában rekedt. Két na­pon nem tudták útnak indíta­ni a miskolci járatot, ettől el­tekintve viszont kiegyensú­lyozott személyszállítást biz­tosítottak a megyében. Több Mintegy 4 millió forintos nyereséggel zárta az elmúlt évet az Endrefalvai Aranykalász Termelőszövetkezet gumiüze­me. A melléküzemágban két műszakban tizenöt fő dolgo. zik, akik különféle roíí«»*H gumiárukat állítanak elő. —KT— vállalatnak besegítettek a ne­héz időszakban, mivel téli felkészülésük alaposabb volt, a többi fuvarozóénál. Minden szolgálati helyen fagybrigá­dok tették zavartalanná a gépjárművek indítását. Mint azt Kuris Sándor, a Nógrád Volán kereskedelmi és for­galmi igazgatóhelyettese el­mondta, mára „legnagyobb” problémájuk, hogy az utasok kénytelenek hideg ülésre ül­ni, mert a buszok fűtése nagy hidegben hatástalan. Megem­lítette az árufuvarozás nehéz­ségeit is; így például néhány napon át csak nagy erőfe­szítésekkel tudták elszállítani a Nógrádi Szénbányák kül­fejtési üzemeinek termelvé- nyét. Végső soron az év első hónapját a terveknek megfe­lelően zárta a vállalat. Nem volt ilyen szerencsés helyzetben a MÁV, mint azt Baki Lászlótól, a salgótarjá­ni állomásfőnökség vezetőjé­től megtudtuk. Január 12-e után mind a személy-, mind a tehervonatok menetrend­szerűsége, menetrendtartása 50 százalékos volt, sokkal rosszabb, mint korábban. Akadozott az üzemek kiszál­lítása is, ami megközelítőleg 4 ezer tonnával kevesebb fu­varmennyiséget jelent, a ha­vi tervezettnél. Némi javulást hozott a hónap utolsó két hét­végéjén meghirdetett rako­dási kampány, együttműköd­ve a térség nagyobb szállítói­val: a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel, a sík- és öblös- üveggyárral, valamint a Sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyárral. A szokatlan hi­degben védőitallal látták el a vasutasokat, de így is rend­kívüli erőfeszítéseket igényelt tőlük a forgalom biztosítása. Több helyen megbénult a fény- és félkarú sorompó, a váltók , működését is csak speciális kenőanyagokkal tud­ták biztosítani. Alapanyag-ellátási gondok jelentkeztek a megnehezült szállítások következtében a Magyar Kábelművek Balas­sagyarmati Kábelgyárában. Hegedűs János, a vasútüzem vezetője elmondta, hogy ja­nuár 12-e után három napon át járhatatlan volt az ipar­vágányuk. Először 17-én nyílt lehetőség 30 kocsi berakásá­ra, majd később — a rako­dási kampányok ideje alatt —, pótolták a lemaradásukat. Szünetelt a közúti távolsági fuvarozás is: csak 19-e után indítottak útnak teherjármű- veket. Január 12—15-ig — három­napon át — 21 órás vagon- hiányt jelentettek a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi osz- tályzójáról. Általában a hó­nap első felében akadozott a szállítás a vállalat valameny- nyi termelőüzemében. A mélyművelési üzemek kész­leteik csökkentése és a terv teljesítése érdekében hét végi műszakokkal pótolták a ki­esést. Január közepétől sike­rült visszazökkenniük az ere­deti kerékvágásba, bár a reg­geli fagyok még napjainkban is okoznak némi fennakadást a külszínen folyó csilleszállí­tásban. NÓGRÁD — 1987. február 7., szombat Ganz motorvonatok a MÁV-nak, sínbuszok exportra

Next

/
Thumbnails
Contents