Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-26 / 48. szám

A dolgozó embert kell a munka középpontjába állítani Lázár György Angyalföldre látogatott Mihail Gorbacsov felszólalása a szovjet szakszervezetek kongresszusán Mihail Gorbacsov beszéde után a szovjet szakszerveze­tek XVIII. kongresszusán folytatódott a vita. A tanácsko­zás szerdai munkanapján 15 küldött fejtette ki véleményét a napirenden szereplő kérdésekről. Több hozzászóló hang­súlyozta, hogy a szovjet társadalom átalakítása, fejlődésé­nek meggyorsítása nem csupán a gazdaság változásait, ha­nem a tevékeny szociális politikát, az emberekről való fo­kozott gondoskodást és érdekeik védelmét is jelenti. A felszólalók hangoztatták, hogy a korszerű termelésben a hatékonyság mellett nagy szerepe van a biztonságos, egészséges és kulturált munkakörülményeknek, s szorgal­mazták ezek fokozottabb javítását. Számos külföldi vendég is felszólalt a szerdal ülésen. Üdvözölte a kongresszust a csehszlovák, a kubai és a viet­nami küldöttség vezetője. Antop Benya, az osztrák szak- szervezeti szövetség vezetője a1 kongresszuson szerzett be­nyomásai alapján elmondta: úgy látja, hogy a szovjet dol­gozók nagy eredményeket értek el a második világháború­tól sokat szenvedett országuk fejlesztésében és bizakodva nézhetnek a jövőbe is. Szerdán előterjesztette jelentését a kongresszus mandá­tumvizsgáló bizottsága. Eszerint a* 5000 résztvevőnek több mint fele munkás és mezőgazdasági dolgozó; a tanácsko­záson 2231 női küldött vesz részt — ez az aránv minden korábbit felülmúl —; a résztvevők az ország több mint hatvan népét és nemzetiségét képviselik. A Szovjetunióban folyó át­alakítás menetéről, a szovjet szakszervezetek ezzel kapcso­latos legfontosabb feladatai­ról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről mondott beszédet szerdán a szovjet szakszervezetek XVIII. kong­resszusán Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Beszédének elején emlékez­tetett arra, hogy egy évvel ezelőtt ült össze az SZKP XXVII. kongresszusa, egy hó­nappal ezelőtt tartotta leg­utóbbi ülését az SZKP Köz­ponti Bizottsága és alig több mint egy hete rendezték meg a moszkvai Kremlben a bé­kefórum résztvevőinek ta­lálkozóját. A főtitkár kifejezte meg­győződését, hogy a kor szel­leme fogja áthatni a szak- szervezeti kongresszus mun­káját is. Felhívta a figyelmet arra, hogy az átalakításban még csak az első lépéseket tették meg, s a legfontosabb, tehát a legnehezebb még hát­ravan. A jelenlegi alkotó munka nem a semmiből nőtt ki, nem a puszta földre épül. A szov­jet népnek van mire büsz­kének lennie, van mire tá­maszkodnia, s megvannak azok a hatalmas értékei, ame­lyeket mindenek fölébe he­lyez. Mögötte van a nagy­szerű forradalom, amely gyö­keres fordulatot hozott az országban és a világban, meg­határozó jelentőségű volt az emberiség sorsára. Birtokában van a szocializmus gyakorla­ti megvalósításának igen gaz­dag, sokrétű, bár még nem teljes mértékben átgondolt ta­pasztalata, amelyet, mindig fel kell használni az élet által felvetett problémák megoldá­sa érdekében. És birtokában van az az óriási gazdasági, tudományos-műszaki, szelle­mi potenciál, amelyet e ha­talmas ország minden népé­nek energiája és tehetsége hozott létre és sokszorozott meg — mondotta Mihail Gor­bacsov. Mindannyian azt akarjuk — folytatta —, hogy a job­bat hozó változások minél előbb bekövetkezzenek. Az SZKP KB főtitkára ez­után szólt a januári KB-ülést megelőző és azt követő idő­szakról. A főtitkár ezután megálla­pította: csak a januári plé- num erősítette meg azt a meg­győződést, hogy az átalakítás visszafordíthatatlanná vált. A munka a párt irányításá­val folyik, az SZKP tekinté­lye növekszik — mondotta Mihail Gorbacsov, majd le­szögezte: nem eltávolodunk a szocializmustól, hanem az át­alakításon keresztül kibonta­koztatjuk és megerősítjük an­nak potenciálját. A szónok ezután arról be­szélt, hogy az átalakítás egye­seket lelkesít, új erővel tölt el, másokban a bizonytalanság érzetét kelti, megint mások­nak nem tetszenek a végbe­menő változások. Különösen azoknak nem, akik megszok­ták. hogy egykedvűen, gépie­sen dolgozzanak, akik közöm­bösek, tehetetlenek és nem kezdeményezőek. De vannak olyanok is, akik cinikus mó­don személyes jólétük gyara­pítására használták ki az el­lenőrzés korábbi hiányát. Furcsa lenne — mondotta a szovjet vezető —, ha az át­alakítás mindenkinek megfe­lelne, a becsületeseknek és a becsteleneknek, a szorgal­masaknak és a lógósoknak egyaránt. Az ellenzők között azonban vannak önzetlen, be­csületes emberek is, akik egyelőre a régi elképzelések foglyai, nem ismerik fel a társadalom problémáinak ki­éleződött, kritikus voltát, őket meg kell győzni, az ügy igaz­sága révén kell kivívni bizal­mukat. A szakszervezetek feladatai­ra áttérve Mihail Gorbacsov hangsúlyozta hogy az elmon­dottak természetesen a szak- szervezetek munkájára is vo­natkoznak. A kongresszuson folyó vita középpontjában ép­pen az a kérdés áll, hogy mik ezzel kapcsolatban a szakszer­vezetek legfontosabb felada­tai. A feladatok és megoldá­si módok két, egymással ösz- szefüggő szemszögből vizsgál­hatók. Az első: a szakszerve­zetek szerepe a társadalom egészében, alkotmányos joga­ik és kötelezettségeik, viszo­nyuk a párttal, az állammal és annak szerveivel — a minisz­tériumokkal és a főhatóságok­kal —, továbbá a többi társa­dalmi szervezetekkel. A má­sik: a szakszervezeteknek köz­vetlenül a dolgozók kollektí­váiban végzett tevékenysége, a tömegekkel, az emberekkel való mindennapos és sokrétű kapcsolata. Az átalakítás körülményei közepette a szakszervezetek új szerepét abban látom — fejtette ki Mihail Gorbacsov —, hogy egyfajta ellensúlynak kell lenniük a gazdaságban a műszaki szempontok túlzott érvényesítésével szemben, és küzdeniük kell a gazdasági döntések szociális tartalmá­nak erősítéséért. Ez pedig azt jelenti, hogy a szakszerveze­teknek nem csak jóvá kell hagyniuk a tervek és progra­mok szociális kérdésekkel fog­lalkozó fejezeteit, hanem te­vékenyen részt is kell venni­ük azok kidolgozásában, s ha szükséges meg kell fogalmaz­niuk saját alternatív javasla­taikat. Országos méretekben a szakszervezeteknek tevéke­nyen kell küzdeniük azért, hogy ne lehessen elszakítani a szociális fejlesztést a terme­lési feladatok megoldásától. A kongresszusnak a kor kö­vetelményeivel összhangban meg kell határoznia a szak- szervezeti tevékenység átala­kításának széles körű prog­ramját. Lényegesen növelni kelj a szakszervezetek har­cosságát, gyökeresen ki kell irtani a formalizmust, a kam­pányszerűséget. az aktagyár­tást és a bátortalanságot. A szakszervezete^ legyenek áll­hatatosak és következetesek a szovjet emberek létfontosságú igényeinek kielégítésében En­nek érdekében pedig a dolgozó embert kell munkájuk közép­pontjába állítani. A szakszer­vezetek véleményének a dol­gozók véleményét kell kifejez­nie­A szovjet vezető részletesen szólt a szakszervezetek közre­működését is igénylő szociá­lis feladatokról, köztük az egyik legfőbbről, a lakásprob­léma megoldásáról. Emlékez­tetett arra a kitűzött célra, hogy a következő három ötéves tervidőszakban minden családot önálló lakáshoz vagy házhoz kell juttatni. A szocialista munkaverseny kérdéseire térve rámutatott, hogy már sokszor esett szó az e területen mutatkozó forma­lizmusról, ugyanakkor válto­zások alig érzékelhetők. Mint mondotta, a munkaversenyre ma mindenekelőtt azért van szükség, hogy fejlesszék a munkások alkotókedvét, a kezdeményezőkészséget, a tu­datosságot, a tehetséget, a szervezés tudományát és a leghasznosabb tapasztalatok elsajátítását. A szakszerveze­tek belenyugodtak, hogy nincs valódi versengés, megeléged­tek a látszateredményekkel, a versenyformák olyan sokféle­ségével, amelyet a közönséges ember már nem is tud átte­kinteni. Néha már úgy tűnik, hogy a szakszervezetek segít­ségével a munkaversenyben beindult valamiféle „papíron létező motor”, amely képes attól függetlenül is működni, hogy léteznek-e az egymással versengők vagy sem. A mun­kaversenyt „vissza kell hozni a földre”, a műhelyekbe a brigádokhoz, s segítségével valóságos és jelentős felada­tokat kell megoldani. Ahogy a dolgozók kollektí­váiban alakulnak a dolgok — állapította meg az SZKP KB főtitkára —, úgy mennek majd az egész társadalomban. Ha si­kerül megszervezniük a magas termelékenységű munkát, ha biztosítják a termékek jó mi­nőségét, fejlődni fog az or­szág egész gazdasága. Ha a kollektívákban rend és szer­vezettség uralkodik, ez lesz a jellemző az egész társadalom­ra. Ha megtanulunk normális emberi kapcsolatokat kialakí­tani a kollektívában, s ott egészségesebbé válik az erköl­csi és szellemi légkör, ugyan­ilyen egészséges lesz a társa­dalmi légkör országszerte. Mihail Gorbacsov kifejtette: a gazdasági önelszámolás rendszerének általános elter­jesztésével a dolgozói kollek­tívák és a szakszervezetek az állam erős partnereivé vál­nak a szociális programok vég­rehajtásában. A szovjet szak­tanács és a köztársasági szak- szervezeti tanáosok szélesebb körben élhetnének törvény­kezdeményezési jogukkal a dolgozók érdekében, és hatá­rozottabban szembeszállhatná­nak a gazdasági szervek olyan törekvéseivel, amelyek szűkí­tik a dolgozói kollektívák te­vékenységi körét. Elfogadha­tatlan, ha a szákszervezet jó­váhagyása nélkül változtatják meg a termelési terveket, el- vesznek a gazdasági ösztönzé­si alapból és más szabályta­lanságokat követnek el. A szakszervezetek nem békül- hetnek meg mindezzel. Beszédének befejező részé­ben az SZKP KB főtitkára a nemzetközi élet főbb kérdése­it tekintette át, hangoztatva, hogy azok a legközvetlenebb módon kapcsolatban vannak az ország belső fejlődésével. A Szovjetunió védelmi ere­jéről szólva Mihail Gorba­csov végezetül hangsúlyozta: az ország mindent megtesz a jövőben is a maga, barátai és szövetségesei biztonságának szavatolására, ám nem fejlesz­ti a szükségesnél jobban vé­delmi erejét- Nem ismétli au­tomatikusan és gondolkodás nélkül az imperializmus fegy­verkezési lépéseit, s a jövőben is kész minden becsületes lé­pésre a fegyverzet korlátozása és csökkentése, ennek meg­bízható ellenőrzése terén, a nemzetközi biztonság megszi­lárdítása érdekében — mon­dotta a szovjet vezető. 2 NÓGRÁD - 1987. február 26., csütörtök Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szer­dán látogatást tett a főváros XIII. kerületében. Társasár gában volt Markovics Ferenc, a budapesti pártbizottság tit­kára is. Délben kezdődött a program a kerületi pártbi­zottság Váci úti székházában, ahol a párt-végrehajtóbizott­ság tagjaival találkozott és folytatott eszmecserét a kor­mány elnöke. Bornemissza Sándor, a XIII. kerületi pártbizottság első tit­kára — aki Lázár Györgyöt az érkezésekor Kiss Zoltánnal, a kerületi tanács elnökével együtt köszöntötte — tájé­koztatást adott Angyalföld po­litikai életéről, gazdasági eredményeiről, a közhangulat­ról, a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdésekről. El­mondta, hogy ebben a 150 ezer lakosú városrészben, ahol mintegy 250 ipartelep műkö­dik, mindig is felelősen fog­lalkoztak az emberek a szű- kebb vagy tágabb közösség — a munkahely, a kerület, az ország — dolgaival. Az ismert gondok­kal együtt, most is megvan a bizalom a párt, az ország ve­zetése iránt. Ugyanakkor a korábbinál érzékenyebben re­agál a közvélemény a gazda­sági nehézségekre, tapasztal­ható aggódás is, hogy vajon meg tudjuk-e őrizni az elért eredményeket, s hogyan tu­dunk kilábalni a felgyülemlett gondokból. Lázár György azzal vette át a szót, hogy először tolmá­csolta a Központi Bizottság, személy szerint Kádár János az MSZMP főtitkára, vala­mint a kormány üdvözletét és jókívánságait Angyalföld ve­zetőinek, munkahelyi kollektí­váinak, egész lakosságának. Ezután kifejtette: olyan idő­szakban vagyunk, . amikor megnövekedett a párt által irányított, a kommunisták ál­tal kezdeményezett aktív po­litizálás szerepe, jelentősége. Mégpedig olvan értelemben is, hogy egyidejűleg jelentenek politikai kérdést az ország gondjai, az emberek, a csalá­dok egyéni problémái, legye­nek azok akár gazdasági, jogi jellegűek vagy más természe­tűek. Nem lehet úgy tagolni a kér­déseket és a rájuk adandó vá­laszokat a soron levő teendő­ket. hogy ,.ez politikai, ez meg állami feladat”. Ilyen összefüggésben szólt részletesebben- az MSZMP Központi Bizottságának ta­valy novemberi határozatáról, amely a gazdasági munka megjavítására serkent min­den területen. A közvéle­ményben nagy várakozást kel­tett és kedvező fogadtatásra talált e dokumentum, amely több tekintetben és több kér­désben h korábbiakhoz képest hangsúlyosabban fogalmaz. Egyetértésre talán kritikus és az önkritikus hangvétel, az önmagunkkal szembenézés igénye — a gondok megoldá­sa, az előrehaladás érdekében. Kinek-kinek a maga terüle­tén kell megmutatni, megta­lálni a teendőjét, mert csak így bontakozhat ki aktív cse­lekvési egység. Arról is szólt Lázár György, mint boldogulásunk nélkü­lözhetetlen eleméről, hogy a vezetés részéről nem szabad türelmetlennek lenni az em­berek problémáival szem­ben, még kevésbé elzárkózni azok elől. Fontos eleme ez a bizalomnak, az egyetértésnek és egyet akarásnak. Nem mondhatunk le arról, hogy beavassuk az embereket az általános — hazai és.nemzet­közi — kérdések összefüggé­seibe, az ország gondjaiba, megvilágítsuk előttük a ki­váltó okokat ugyanúgy, mint a kivezető utat. Korábbi hi­bákért „felelősök” keresése, vagy egymásra mutogatás he­lyett az összefogásban van az erő. Csak akkor haladhatunk előre, ha mindenki tisztában van vele: gondok önmaguktól nem oldódnak meg, azért ten- ni-cselekedni kell, s csak az változik jóra, amit mi változ­tatunk meg. A kijelölt teen­dők végrehajtásában tétová­zásnak, késlekedésnek nincs helye, s az együttes cselek­vés meghozza az eredményt — hangsúlyozta Lázár György. Vállalkozói szellem — sikeres beruházás (Folytatás az 1. oldalról) A külföldi szervezők ké­pességvizsgálat alapján irá­nyították a dolgozókat új munkaterületükre. A kiemel­kedő képességet mutatók se­gítségével indult meg a be­tanítás. Mindez nem csekély fe­szültségekkel járt. Jó szelle­mű, átképzésre döntően * al­kalmas munkásgárdát kapott az új gazda, a bátonyiak azonban nemcsak tudták, ha­nem szerették is addigi mun­kájukat, ahhoz való kötődé­sük máig érezhető. Meggyő­ző, érvelő politikai munká­val, folyamatos tájékozta­tással, messzemenő segítség- adással kellett elhinteni a hitet: ez a beruházás a kol­lektíva jövőjét, biztos boldo­gulását szolgálja. A ruhagyártó szalagokon az első perctől tőkésexport­termék előállítása folyik. Az elmúlt év szeptemberétől de­cember utolsó munkanapjáig 7800 darab ruha készült el dollárral fizető vevő rendelé­sére. Ez év januárjától már kimondottan bátonyterenyei szalagjaira alapozva, foga­dott el a gyár exportrende­lést — vállalva a határidő betartásának kockázatát. Januárban 4055, februárban eddig 9500 darab termék ké­szült el az év végéig össze­sen tervezett 360 ezer dara­bos mennyiségből. Ezzel a mennyiséggel éri el a bá­tonyterenyei üzem a 75 szá­zalékos felfutást, melyet a pályázatban ígért. Tervei sze­rint a hitelek csaknem egy- harmadát még az idén visz- szafizeti. Az elnökség vitájában Ág- ner Gyula, az SZMT vezető titkára elismerően szólt ar­ról az úttörő szerepről, mellyel a ruhagyár bizonyította: a ter­melési struktúraváltás napja­inkban oly erőteljesen hang­súlyozott követelményének le­het példásan is megfelelni. Szót kért a vitában Gécai János, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára is. Aláhúzta, hogy a ru­hagyár egész eddigi történe­tében egészséges vállalkozói szellemről tett tanúságot, s e vállalkozó magatartása — mely az iparban ma még nem álta­lános — nagyra értékelhet»- De dicséretet érdemel azért is, mert éves tervfeladatainak csaknem teljes egészében ele­get téve oldotta meg a beru­házást, mind az anyagi-tech­nikai teendőkről, mind a szel­lemi felkészítésről, az embe­rek bizalmának erősítéséről van is szó. Az elvégzett mun­ka értékét emeli az is, hagv eközben értelmes, korrekt alkotói együttműködést tudott kiépíteni mindazokkal, akik valami módon a beruházás­hoz kapcsolódtak. A neheze azonban még hátravan: most kezdődik a bizonyítás! Megyénk áru- és személyszállítása (Folytatás az 1. oldalról) Kiemelt figyelmet fordít a munkás- és tanulószállításra a Nógrád Volán — tűnt ki az el­múlt évet értékelő beszámoló­ból. A vállalat az előző évek­hez hasonlóan, jó színvonalon látta el feladatát. Aktív üzlet- politikájukkal rugalmasan al­kalmazkodtak a fuvarpiacon tapasztalt feszültségekhez. Fel­újítási alap képzésével és kötvény kibocsátásával új gép­járművedet szereztek be. je­lentősen csökkentve a „0”-ás állomány részarányát. A vita során szóba került a hatvani vasúti pályaudvar korszerűsítése, s az ezzel kap­csolatos problémák. Az áru­szállításnál továbbra is csú­szásokkal kel] számolni, a személyszállítás menetrendi változásait — szükség esetén — pedig időben közük majd a tömegkommunikációs esz­közök. Örvendetes viszont, hogy Hatvan és Selyp között a‘ f-ágánykorszerűsítés ' ‘ során figyelembe veszik a későbbi­ekben megvalósítandó villa­mosítási programot. Felvetődött a Salgótarjáni Kohászati Üzemek jelentős ko­csirakodási késése, ami Baki László salgótarjáni állomásfő­nök véleménye szerint az éj­szakai ki-berakodásnál jelent­kezik és összefügg a korsze­rűtlen iparvágánnyal is. Gál Sándor, a MÁV miskolci igaz­gatóságának helyettes vezető­je javasolta, hogy az érintet­tek bevonásával vitassák meg a feltételek javításának lehe­tőségét. Szomszéd József, a megyei tanács vb közlekedési osztá­lyának vezetője nagyra érté­kelte a beszámolók őszintesé­gét, alapos kidolgozását és kiemelten foglalkozott a Nóg­rád Volán szinten tartást cél­zó üzletpolitikájával. Köszöne­tét mondott a téli operatív bi­zottság munkájában közremű­ködő fuvarozóknak. Végezetül Húszak Artúr kiemelte, hogy az idei évi tervek egybees­nek a központi szállítási ta­nács és a megye elképzelései­vel. Felülvizsgálják a kínai—szovjet határvonalat A kínai külügyminisztérium szóvivője szerdai sajtóértekez­letén kijelentette, a Moszkvá­ban megtartott kínai—szovjet határtárgyalások első forduló­ján megállapodtak abban, hogy felülvizsgálják a Kína és a Szovjetunió között húzódó teljes határvonalat, kezdve a keleti határszakasszal. A tár­gyalások légkörét a komoly­ság és a nyíltság jellemezte- A tárgyalások éppen csak, hogy elkezdődtek, de Kína re­méli, hogy mindkét fél közös erőfeszítéseinek eredménye­ként haladást érnek el a tár­gyalásokon — mondotta a kí­nai szóvivő. A szóvivő bejelentette, hogy Vu Hszüe-csien kínai külügy­miniszter március 7. és 29. között hivatalos látogatást tesz hét európai országban: Cseh­szlovákiában. Lengye'ország- ban, Bulgáriában, Olaszor­szágban, San Marinóban, a Német Szövetségi Köztársa­ságban és Svájcban. George Shultz amerikai kül­ügyminiszter közelgő pekingi látogatása kapcsán a kínai szóvivő általában stabilnak minősítette a kínai—amerikai kapcsolatokat, de hozzátette, hogy változatlanul fennállnak bizonyos problémák, amelyek akadályozzák a kapcsolatok továbbfejlesztését.

Next

/
Thumbnails
Contents