Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

Gazdag lakásprogram, növekvő minőségi követelmények Beszélgetés J. I. Ivgyeiewel, a Kemerovo megyei tanács építési osztályának vezetőjével Kemerovói építészdelegáció tartózkodott megyénkben az elmúlt héten. Látogatásuk cél­ja az volt, hogy ismerkedje­nek azokkal az időszerű tár­sadalmi és gazdasági kérdé­sekkel. amelyek napjainkban az embereket foglalkoztatják, tapasztalatokat szerezzenek Nógrád megye fejlődéséről, különös tekintettel a telepü­lésfejlesztés beruházásaira, a lakásépítésre, s az ezekkel együttjáró gondokra. A delegáció vezetője Jevge- nyij Alexandrovics Avgyejev, a Kemerovo megyei tanács építési osztályának vezetője volt, aki vállalkozott arra, hogy kérdéseinkre válaszoljon, tájékoztasson a távoli testvér- megye mindennapjairól, gond­jairól. Építészről lévén szó, a beszélgetés természetesen az építkezések, a lakásellátás mennyiségi és minőségi fej­lesztése köré csoportosult. — Az SZKP XXVII. kong­resszusának határozatai új irányt és ütemet jelöltek meg a gazdaság fejlesztésére, a la­kosság szociális ellátásának javítására. Milyen konkrét tennivalókat jelent ez Keme­rovo megyében? — Nálunk korábban a hang­súly a nehézipar fejlesztésén volt. s eközben elmaradtak a szolgáltató és szociális beru­házások. Az építőipar példá­ul nem hozta a kívánt ered­ményeket a lakásépítésben, az 1985-ös évhez viszonyítva 10— 15 százalékos volt tavaly a le­maradás. Az elkészült távlati tervek ezért megjelölik, hogy a kilencvenes évek végére minden családnak önálló la­káshoz kell jutnia. Ez mint­egy 28 millió négyzetméter lakóterület megépítését jelen­ti, eddig évente 1 millió négy­zetméter lakóterülettel szá­molhattunk, amit a duplájára kívánunk emelni. Láthatja te­hát, hogy a terv feszített, tel­jesítéséhez szükség van a belső tartalékok feltárására, az erők mozgósítására. — Melyek a még feltáratlan belső tartalékaik, honnan kí­vánnak támogatást szerezni a lakásprogram maradéktalan végrehajtásához? — Elsősorban a munkafegye­lem erősítését említeném. Ügy tudom, ez nem csak nálunk, de önöknél is terítékre került. Le kell szoktatni az embereket arról, hogy a felelősséget úgy­nevezett objektív, külső ténye­zőkkel odázzák el. Nálunk tud­valévőén kemény telek, nagy hidegek uralkodnak, ám az élet mínusz 35 fokban sem állhat meg. Már az elmúlt té­len is alkalmaztuk a kinti munkát végzőknél, hogy negy­ven percet dolgoztak, ezt húsz perc melegedés követte, s az­tán ismét következett a mun­ka. Ami a kérdés másik részét illeti: a Szovjetunióban eddig a lakások mintegy 85 százalé­ka állami támogatással épült, a szövetkezeti megoldás 15 szá­zalékra rúgott. Most a gazda­ságokat, a szövetkezeteket ar­ra ösztönözzüK hogy nyeresé­gük egy részéből építsenek egy-két lakásos társasházakat. Ez elsősorban a falvakra ér­vényes, ahol az utóbbi évek­ben örvendetesen megnőtt az építkezési kedv, megállt a vá­rosokba való vándorlás. — A mennyiség mellett hangsúlyozott szerepet kapnak mind a gazdasági, mind pe­dig a társadalmi életben a mi­nőségi követelmények. Ezzel kapcsolatban milyen elképze­léseik vannak? Alkalmaznak-e olyan intézkedéseket, amelyek a minőség javulását szolgál­ják? — Ha a lakásprogramról beszélünk, akkor a minőségen nem csak a műszaki feltételek javítását értjük, de a lakások komfortfokozatát is. Az új típustervek kidolgozása folya­matban van. Ez már két-há- rom, sőt négyszobás lakásokat szorgalmaz, A jövőben az egy­szobás otthonokat ideiglenes­nek, átmeneti megoldásnak szánjuk, elsősorban a gyerek nélküli fiatal házasoknak, il­letve egyedül élő idős embe­reknek. A típustervekről még annyit; régebben a miniszté­riumban készültek, s nem mindig voltak alkalmazhatóak a helyi viszonyokhoz. A ter­vezés most lekerült a megyei tanács hatáskörébe, ahol a helyi tervezőintézet a geog­ráfiai adottságoknak, a saját­ságoknak megfelelő épületeket tervez. Az optimális alapterü­letnek ölven négyzetméteren felül kell lenni. Egy lakás ára 14—15 ezer rubel. Van aztán a minőségnek egy másik megközelítése is s ez már az építőiparban dolgozó­kat érinti. Nevezetesen arról van szó, hogy hiába készül el egy ház, ha műszaki kifogá­sok merülnek fel, a tanács ve­zetői és &z állami átvételi bi­zottság nem veszi azt át. A vállalat sem pipálhatja ki az éves tervében mint kivitele­zett beruházást. A mulasztást elkövető személyek ellen bün­tetőjogi eljárást indíthat a fent említett bizottság. Ugyan­akkor ösztönző rendszert is kidolgoztunk, amely a munká­sokat arra serkenti, hogy min­dent megtegyenek a kifogásta­lan minőség érdekében. — Ön, mint tanácson dol­gozó ember, arról is tud nyi­latkozni. milyen a tanácsok munkastílusa, az állampolgá­rokkal való kapcsolattartás Kemerovóban? — Amellett, hogy a taná­cson tevékenykedem, egy Ke- merovóhoz tartozó, nyolcezer embert számláló lakótelepi ta­nács tagja is vagyok. A me­gyei tanács apparátusa állan­dó kapcsolatot tart a helyi és a járási tanácsok vezetőivel, akik jól ismerik és továbbít­ják a helyi gondokat. Minden városban, járásban dolgozik egy főépítész, aki felelős azért, hogy a területén a dolgok rendben menjenek. Én. mint tanácstag a választóimmal rendszeresen találkozom, s a közvetlen beszélgetések segíte­nek abban, hogy begyűjtsem a közérdekű javaslatokat, s azt továbbítsam az illetékes fórumoknak. — Egyhetes megyei tartóz­kodásuk során Nógrád több településén megfordultak, szak­emberekkel beszélgettek, in­formációkat cseréltek. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek? — Először 1979-ben jártam Salgótarjánban. Csaknem tíz év elteltével óriási változások­nak lehettem szemtanúja. Olyan fiatal munkásváros ez, amilyen nálunk is sok van Kemerovóban. De építészeti­leg annyira újszerű — s itt főleg a városközpontra gondo­lok —, hogy irigylésre méltó. Jártunk a Beszterce-, a Ke­merovo-, a Gorkij-lakótele­pen. nagyon tetszik hogy a modern épületek tőszomszéd­ságában megtalálhatóak az üz­letek, az óvodák, a szociális létesítmények. Nálunk négy-öt évet is várni kell, mire egy lakótelepen a szolgáltatóhá­lózat kialakul. S végezetül en­gedjen meg egy kritikai ész­revételt. Furcsa volt szá­munkra, hogy a személyautók önöknél az utcán, a járdák mentén parkolnak. Aztán megtudtuk, a garázsellátással gondjaik vannak. Mi csak azt kívánhatjuk, hogy ennél na­gyobb gondjuk soha ne legyen. — Köszönöm a beszélgetést. Kiss Mária Univerzális Így hívják azokat a dolgo­zókat, akiket a termelési fo­lyamat bármelyik részén ered­ményesen és hatékonyan tud­nak foglalkoztatni a Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének varrodájában. ☆ Az egyes szalagon egy, min­den műveletet elvégezni ké­pes varrógép mellett ül Tóth Kálmánné szakképzett varró­nő, s figyelmét az előtte álló munkadarabra összpontosítja. — A szalagvezetők mindig arra a reszortra tesznek ben­nünket —, ahogy itt mond­ják, az univerzálisokat —, ahol hiányzik a létszám. Bevallom, én ilyenkor nem nagyon örü­lök a mozgatásnak. Aztán egy idő után már megszokja az ember. Milyen gyakran kerül sor az átültetésre? — ismétli a kérdést a fiatalasszony, majd így válaszol: — Igen változó. Előfordul, hogy egy héten csak egyszer, máskor meg naponta kétszer. Mindig a megrendelő igényétől és a létszámhelyzettől függ. Most például az összevarrógépen dolgozom — mutat az előtte lévő korszerű masinára. — Több fazont tudok vele fo­lyamatosan elkészíteni, mert alkalmas minden munkamű­veletre és keresni is lehet ve­le. Átlagban 110—120 száza­lékot érek el havonta, ami azt jelenti, hogy naponta 180 —200 forintot keresek. Ehhez jön még az univer­zálisoknak járó egyszeri négyszáz forint, de csak ak­kor, ha... ☆ Régi ismerősként köszönt­jük egymást Verebélyi János- néval, aki most is szívesen fogad és melegen beszél mun­kájáról. — Ahhoz, hogy megkapjuk az univerzálisoknak járó négyszáz forintot havonta, legalább két gépen, többféle műveletet kell elvégezni, s teljesíteni kell a 100 százalé­kot. Januárban két gépen dolgoztam, és több műveletet végeztem. Jelenleg angol ex­portot varrók. Nagyon vi­gyázni kell mindenre, mert a külföldi megrendelő nagyon igényes, igen szépet és kifo­gástalan munkát kíván tőlünk. Februárban eddig még nem kellett más géphez átülnöm. De lehet, hogy holnap már erre lesz szükség. Egyébként számomra nem jelent semmi­féle gondot az átcsoportosí­tás, mert mindegyik gépet jól ismerem. Az itt eltöltött húsz év alatt volt időm megta:,ül­ni kezelésüket. A régebbiekét úgy, mint a legkorszerűbbe­ket. Emellett a váltás azért sem jelent nehézséget, mert gyorsan ráhangolódok az új követelményekre. Aztán mu­száj is helytállni, mert csak akkor kapok pénzt, ha 'az új Egy idő után megszokja az ember.. • vélekedik Tóth Kál­mánné. Nagyon szeretek varrni — mondja Verebélyi Jánosné. Régóta nem kaptam pótlékot — állítja Kiss Jánosné. helyen' is teljesítem a nor­mát. Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy az első pillanat­ban örülök az átcsoportosítás­nak, de belátom, hogy a folya­matos termelés érdekében mozdulnom kell... — A feltételek mindig biz­tosítva vannak? — Esetenként előfordul, hogy az elkezdett munkafo­lyamatot meg kell szakítani egy fél vagy másfél ó rá raj mert nincs meg hozzá vala­melyik rész. Ilyenkor sem va­gyunk munka nélkül, nem hagynak állni bennünket ve­zetőink — mondja a kétszeres kiváló dolgozó, aki az összes műveletek közül legjobban a húzózárak .bevarrását szereti, mert szerinte ez a kabát lel­ke. ezt látják meg leghama­rabb, s ez a művelet a leg­igényesebb. — Van-e olyan részművelet, amit nem szeret? — Nincs, mert nagyon sze­retek varrni. Ha a szükség úgy kívánja, akkor otthon is a gép mellé ülök — válaszol­ja a Mátraverebélyből bejáró asszony. •k — Akárhová tesznek, min­denütt megállóm a helyem, hibás terméket nem adok ki a kezeim közül. Igaz. mielőtt tovább adom a következő re. szortosnak, alaposan megné­zem, úgy oldottam-e meg a feladatot, ahogy a technológia előírja, megfelel-e a követel­ményeknek — állítja határo­zottan Kiss Jánosné, aki va­lóban hivatásának tekinti az itteni munkát. Az eltöltött ti­zenhárom év alatt egy válla­lati Kiváló dolgozó kitünte­tést és egy Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést vett át eddigi tevékenységéért. A lá­nya is itt dolgozik, aki jelen­leg gyesen van. — Ha jönni kell, sohasem mondok nemet. A múlt héten például délutános voltam. Péntek este tízkor mentem haza. másnap szombat reggel bejöttem, hogy a nagy hideg miatt kiesett műszakot én is ledolgozzam. A kedves, közvetlen, ba­rátságos asszony januárban négy gépen és különböző munkafolyamatokon tanúsí­totta rátermettségét, sokirá­nyú képességét. — Legjobban a derekazást kedvelem, mert ezt szoktam meg. De nem tudnak olyan munkareszortra tenni, ame­lyikre azt mondanám, hogy nem kedvelem. A C szalagon egyedül ő képviseli az univerzálisokat. Csupán ennyit jegyez meg: — Régóta nem kaptam meg az univerzálisoknak járó négyszáz forintot. Pedig van, amikor egy műszakban három géphez ültetnek le dolgozni. ☆ — Foglalkozunk azzal, hogy a több reszorton és kifogás­talanul dolgozó asszonyoknak juttatott eddigi összeget job­ban, a mai követelmények teljesítésének ösztönzésére használjuk fel, mivel beveze­tése óta nagyon sokat és elő­nyösen változott a helyzet —, válaszol az előbbi észrevétel­re Erki' Dénes, a gyáregység igazgatója. V. K. Iz első két dijat kohászfiatalok kapták Pályázat export teljesítésére Szellemi termékeink külföldön A KISZ Nógrád Megyei Bi­zottsága, valamint az iparban és a szolgáltatásban dolgozó fiatalok rétegtanácsa még az elmúlt évben pályázatot hir­detett az exporttervek teljesí­tésére, túlteljesítésére. A szak­mai zsűri értékelése szerint * 15 ezer forintos első díjat a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek háromfős kollektívája Szombaton megkezdődött a dolgozók áttelepülése a tata­bányai belső szénmedepee utolsó működő aknájából. A XII/A aknában ugyanis, az első fél év folyamán befeje­ződik a termelés. A mintegy 170 millió tonnányi jó minő­ségű szén vagyont az elmúlt 90 esztendő alatt már szinte teljesen kitermelték. Elsőként a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével és a Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­— Szilágyi Dezső, Szűcs Ti­bor, Simon Csaba — kapta, akik az exportra kerülő hide­gen hengerelt szalagacél- készáruk minőségének meg­óvására tettek javaslatot. Ugyancsak a gyár két dolgo­zója, Fegyveres Zsigmond és Simon Csaba szerezte meg a második helyezést, míg har­madik az SVT dolgozója, Jó­nás Tibor lett. gádja címmel kitüntetett Sző­ke Gábor vezette frontbrigád búcsúzott el megszokott mun­kahelyétől. A brigád tagjai szombaton találkoztak a Ta­tabányai Szénbányák veze­tőivel, a vállalati párt- és tár­sadalmi szervek képviselői­vel, és megbeszélték új fel­adataikat. A régóta együtt dolgozó kollektíva a csorda­kúti bányaüzem egyik jól előkészített frontfejtésén foly­tatja a munkát Sokfelé forgalmazza külföl­dön a hazai akadémiai kuta­tóintézetekben, egyetemeken kidolgozott új találmányokat, technológiai, műszaki eljárá­sokat az AKADIMPEX szel­lemi termékeket értékesítő osztálya. Az 1984-ben alakult osz­tály több mint 800 külföldi céggel tart kapcsolatot, s an­gol nyelvű licencajánlati lis­táján számos országban kí­nálja szellemi portékáját. Rendszeresen részt vesz kiál­lításokon, és igyekezett be­illeszkedni a nemzetközi szel- lemitermék-kereskedelembe, nagyobb francia és amerikai számítógépes adatbankokkal szorosabbra fűzve kapcsolata­it. Máris olyan sikeres üzlete­ket könyvelhet el magának, mint például a hét évre szó­ló szerződés a japán Horiba céggel. A japán fél, mintegy negyedmillió dollárért vásá­rolta meg a Budapesti Mű­szaki Egyetemen kidolgozott ; kálium elektródaanyag al­kaimazasanak jogát. Hasonló­an sikeres üzletkötés ered­ményeként adta el egy fran­cia multinacionális cégnek a Veszprémi Műszaki Kémiai Kutatóintézet találmányát, amely újfajta granulálási el­járással tökéletesíti a növény­védő szerek előállítását. Ez az eljárás több más területen és iparágban is jól felhasznál­ható. Indiai partnerek meddőhá­nyóknál alkalmazható építési - kezelési eljárás jogát, egy osztrák cég pedig a Központi Fizikai Kutatóintézetben ki- kísérletezett, a gyógyászatban hasznosítható lézerberende­zést vásárolta meg. Az Egyiptommal létrejött szerződés szerint, magyar szabadalom alkalmazásával alakítják majd át állati ta­karmánnyá a Nílusban nagy számban fellelhető vízililio­mot. Angol nyelvű távokta­tási program eladásával a ka­nadai piacra is sikerült be­jutnia a szellemi termékeket értékesítő tevékenysége so­rán az AKADIMPEX-nek. Új bányában folytatják a munkát Brigádok társadalmi munkája Eredményesen dolgoztak az elmúlt évben a síküveggyári szocialista brigádok. Összesen 109 brigád tett felajánlást, ak adott szó teljesítéséért több mint 1200 brigádtag dolgozott az év folyamán. , Társadalmi munkát együttesen 23 ezer 653 órában végeztek, szak- és segédmunkával - segítették a gyári teendők végrehajtását, valamint támogatták a kör­nyező intézményeket, létesít­ményeket. Óvoda, bölcsőde pationálására például 1240 órai munkát fordítottak. az általános iskolának 5455 órá­ban segítettek, a sport- és hon­védelmi létesítmények fenntar­tásához pedig 1580 órai mun­kával járultak hozzá. Bauxítkutatás Saját tervezésű és gyártású kutató-fúró berendezésekkel bővíti és korszerűsíti gép­parkját a bauxitkutató vál­lalat. A korábbi'években egy- egy ilyen berendezést 300 ezer márkáért vásároltak az NSZK- ból. most pedig az általuk előállított gépekhez csupán 70 ezer márka értékű importra van szükség. Az évről évre növekvő kutatási feladatok megkövetelik a géppark fo­lyamatos fejlesztését. A vál­lalat kapacitásának mintegy a felét ebben az évben is a Nyirád környéki lelőhelyek gyorsított kutatására fordítja, s új bauxittelepek után ku­tatnak Fenyőfő, Csetény és Nagyegyháza környékén is. Tevékenységi körüket emel. lett az idén három akna fú­rásával bővítik. NÓGRÁD — 1987. február 23., hétfő 3

Next

/
Thumbnails
Contents