Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
Ha mér lúd... fteégsífiés a9aU zau csrtalan! Nagy falatot kell megemésztenie idén a pásztói szerszám- és készülékgyárnak: az élelmiszer-ipari csomagolóüveggyártás programjának III. üteméhez kapcsolódóan már megkezdte, s zömmel év végéig be is fejezi az öntöde korszerűsítését. A 67 millió forint értékű rekonstrukció új berendezéseket foglal magába, valamint a forma élvonalbeli követelményeknek megfelelő minőségellenőrzésének megteremtését — oly’ módon, hogy lehetőség legyen a menet közbeni beavatkozásra is. Ha már lúd, legyen kövér! Az öntödei rekonstrukció megkezdésével párhuzamosan knowhow-vásárlás előkészületei folynak. Az angol cég, mellyel az egyezkedés jelenleg is tart, olyan gyártási eljárást ajánl, mellyel a készülő formák élettartama a mostani másfél-kétszeresére emelkedhet! — A hazai üveggyárakban egyre másra állítják munkába a modern, nagy teljesítményű üveggyártó gépeket — mondja Besze Károly, a szerszám- és készülékgyár műszaki igazgatóhelyettese. — A szapora gépek már eleve számot tartanak a strapabíró, jobb formákra, hiszen nem állhatnak le lépten-nyomon a csere miatt. Nálunk viszont többlettermelésre kínálkozna lehetőség a know-how által, így alkalmassá válnánk a hazai üvegipar igényeinek teljes körű kielégítésére... Ez ügyben az alku még folyik, hiszen nem mindegy, hogy a tervezett költségbe mi mindent sikerül „begyömöszölni”. Az öntödei rekonstrukció azonban nem tűr halasztást, kemény próba elé állítva a beruházással, belső szervezéssel foglalkozó szakembereket. — Ügy kell a munkát elvégeznünk, hogy közben az, öntödei termelés nem csökkenhet — teszi hozzá Bozsár Károly gazdasági igazgatóhelyettes. — Akár ki is tehetjük • táblát: átépítés alatt a termelés zavartalan! Részleállásokkal, szakaszos technológiai cserékkel oldjuk meg a rekonstrukcióhoz igazítva az öntöde általános nagyjavítását is. Szerencsére nem idegen az efféle nagy feladatok lenyelése a pásztói szakembereknek. Volt eddig is alkalmuk bőven a gyakorlásra a házilagos kivitelezések során. A mostani feladattal aztán bizonyíthatják: képesek-e eddigi tapasztalataikat egy, talán minden eddiginél komolyabb munkánál kamatoztatni. — Az Üvegipari Művekben, a minap tartott tervtárgyaláson is felvetődött a jó minőségű öntvény és forma kérdése — közli a műszaki igazgatóhelyettes. — Nemcsak mi, az üveggyárak is úgy ítélik még — ez most a pásztő4 kollektíva legfontosabb dolga! Ezzel megteremtjük a korszerű üveggyártás feltételeit, a többi aztán' az üveggyárak teendője! Az elképzelések közt egyébként a számítógépes forma- tervezés is szerepel. A számítógép lényegében egyetlen műszak alatt „kiadja” azt a biztonságos pontosságú formatervet, melyen eddig akár két hónapig is dolgozhattak, nem is szólván az azt követő próbagyártásról! A piaci alkalmazkodás gyorsítása nem puszta közhely, ezért tenni is, költeni is kell. A jó minőségű öntvény és a korszerű formagyártás feltételeinek megteremtésével most éppen ezen fáradozik a pásztói gyár. — Az igaz, hogy a műveken belül továbbra is egy család vagyunk az üveggyárakkal — vélekedik Bozsár Károly. — Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a családtagok közt is mind jobban üzleti alapokra helyeződnek a kapcsolatok. Számunkra az Üveggyárak kívánságainak teljesítése egyre inkább piaccá válik, magatartásunkat, cselekvéseinket is ehhez kell tehát igazítanunk. — szened — Felmérés ez idősek életkörülményeiről A statisztika időskorúnak nevezi a 60 évesnél idősebb férfiakat, az 55 évesnél idősebb nőket, valamint azokat, akik fiatalabbak ugyan, de korkedvezménnyel vagy betegség miatt már nyugdíjasok. Róluk, életkörülményeikről, munkavállalási lehetőségeikről, egészségi állapotukról ad képet a KSH Időskorúak helyzete című kiadványa, amelyet a Statisztikai Kiadó Vállalat tett közzé az 1984. évi mikrocenzus (kis- mépszámlálás) adatai alapján. Az összesítés szerint a nyugdíjkorhatáron felüliek száma 1984 végén 2.3 millió volt, s 2,2 millióan élveztek valamilyen jogcímen nyugdíjat. (A nyugdíjasok száma jelenleg már 2,3 millió.) összességében 1,9 millióan saját, 300 ezren pedig özvegyi jogon kaptak nyugdíjat. E két adat ma 2 millió, illetve 300 ezer. A saját jogú nyugdíjasok száma a nemek között csaknem egyenlően oszlik meg, özvegyi jogon azonban csaknem kizárólag nők élveznek nyugdíjat. Az időskorúak 15 százaié kának nincs életben lévő gyermeke, 25 százalékuknak egy, csaknem egyhamiaduk- nak 12, a többieknek 3 vagy több gyermeke van. A nyugdíjasok 32 százaléka él együtt gyermekeivel. A nyugdíjasok 80 százalékának nyugdíja nem éri el a 4 ezer forintot. PfiSITnilPOK, IUgBJiUI€nsGVOl.£SEK A POLITIK» SZOLSßLAITMB AIM pártnap az MSZMP tömegpolitikai munkájának bevált formája, s az utóbbi éveikben már rendszeressé váltak a gazdaságpolitikai jellegű pártnapi rendezvények is. Mégis az idei pártnapoknak kiemelt jelentőséget kölcsönzött a Központi Bizottság 1986. november 19—20-i és december 28-i határozata, s egyáltalán a népgazdaság helyzete. Így tartalmuk és szervezettségük egyaránt eltért a hagyományostól: más társadalmi feltételek között zajlottak, új kérdéseket kellett megértetni, elfogadtatni. Az előkészítés időszakában felmerült, hogy a decemberi pártfórumokat követően szükség van-e ismét nagy tömegeket mozgató rendezvényekre. A tapasztalatok egyértelműen igazolták, hogy a munkásigyűlések, pártnapok nagyfokú érdeklődést, valós igényeket elégítettek ki. A megyében megtartott 249 pártnapon mintegy húszezren vettek részt, s ez nyölcvanfős átlagot jelent. Figyelemre méltó, hogy a pár- tonkívüliek aránya megközelítette a 60%-ot, s ez magasabb a korábbinál. Hat helyen került sor munkásgyűlésre, amelyen a Központi Bizottság tagjai és más központi szervek képviselői tartottak beszédet. Legtöbb esetben az előadók a helyi kérdéseket jól ismerő politikai és gazdasági vezetők voltak, akik azonban jól felkészülten adtak tájékoztatást az országos helyzetről, tennivalókról is. A pártnapokat általában a nyitottság, a demokratikus légkör jellemezte. Kérdések, hozzászólások, érdemi észrevételek inkább a kisebb létszámú, hasonló felkészültségű, érdeklődésű kollektívákban hangzottak el. Az aktivitás összességében minden korábbit felülmúlt, s ez is azt bizonyítja, hogy az emberek igénylik az ilyen fórumokat, ahol elmondhatják gondolataikat, közvetlenül véleményt cserélhetnek politikai, gazdasági vezetőkkel. A munkásgyűlések, pártnapok elérték a céljukat. Jelentős mértékben járultak hozzá a XIII. kongresszus és a Központi Bizottság novemberi határozatának érvényesítéséhez, szükséges tudati feltételek megteremtéséhez. Mit jelent ez közelebbről, részleteiben? A kongresszus után egy olyan kép alakult ki a közvéleményben, hogy az ország túljutott a gazdaság konszolidálásának nehezén, s a határozat a népgazdaság élénkítéséhez, egy új, felfelé ívelő korszakhoz nyitotta meg az utat. E jogos remények és az 1985—86-os évek reálfolyamatai közötti ellentmondás fokozatosan módosította a bizakodó hangulatot, s erősen differenciálta a közgondolkodást. Növekedett az aggodalom az életszínvonal megőrzésének, javításának megalapozását, a fejlődés távlatait illetően. Több türelmetlen, szélsőséges megnyilatkozással is lehetett találkozni. Egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a gazdaság alapos elemzésének, az egyértelmű feladatmeghatározásnak az igénye. Egyebek közt ezért előzte meg fokozott várakozás a Központi Bizottság hovemberi ülését és határozatát, mind a politikai, gazdasági szféra, mind a közvélemény részéről. Az említett decemberi rendezvények elsősorban arra törekedtek, hogy a párttagokkal megismertessék a központi döntés tartalmát, szellemét és elinduljon a közös gondolkodás a megvalósítás helyi kérdéseiről. A Központi Bizottság határozatát a párttagság többsége felelős számvetésnek minősítette, jónak értékelte a népgazdaság helyzetének javítása szempontjából, s támogatást, bátorítást érzett benne saját környezete feladatainak, problémáinak megoldásához is. Ugyanakkor e fórumok arra is figyelmeztettek, hogy a határozat mélyebb értelmezésében, a helyi tennivalók kialakításában további feladatok is vannak. Annál is inkább, mert . a párttagok egy szűkebb része konkrétabb, határozottabb direktívákat, szankciókat, személyi konzekvenciákat is várt. A pártnapokkal folytatódott a határozat megértésének menete, s az év végi ünnepek, valamint a hideg tél következményei által eltérített figyelem ismét a gazdaság, a termelőmunka kérdéseire irányult. A párttagok soraiban sikerült jobban rendszerezni az eddigi ismereteket, tudatosítani a novemberi határozat tartalmát, s ennek alapján megfogalmazni a helyi feladatokat is. Sőt —, főleg a közvetlenül érintett ipari és agrárértelmiségiek soraiban —, már a műszaki fejlesztés felgyorsításával kapcsolatos teendőkről is esett szó. Nagyon fontos, hogy a pártnapok fórumot teremtettek a pártonkívüliek számára is a párt és a kormány határozatainak, elképzeléseinek, az ország, a népgazdaság, valamint az adott termelőegység, terület, vagy intézmény helyzetének alaposabb megismeréséhez. Az eszmecsere lehetősége erősítette a politika iránti bizalmat, aktivizálta a közéletet, s ez még akkor is örvendetes, ha az őszinte hangvétellel együttjáróan esetenként élesebb megfogalmazások is előfordultak. A pártnapok fő tartalmi jellemzőjeként a novemberi határozattal való egyetértést lehet említeni, még azok részéről is, akik kezdetben nem tartották elég mozgósító hatásúnak. E rendezvényeken is visszaigazolódott, hogy a Központi Bizottság reális, kritikus, önkritikus számvetést végzett, s a kongresszusi határozat1 szellemében egy olyan cselekvési programot fogadott el amelynek megvalósítása az egész országnak, minden kollektívának, valamennyi józanul gondolkodó állampolgárnak elemi érdeke. A pártnapok legtöbbjén az jutott kifejezésre, hogy az emberek készék jobban, hatékonyabban dolgozni. Támogatják a belső rend és fegyelem megszilárdítását, a munkaidő védelmét, a szelektív fejlesztést, a munkaerő ésszerű átcsoportosítását szolgáló intézkedéseket, de joggal igénylik, hogy időben tájékoztassák, készítsék fel őket a változásokra. Kedvező tendenciaként értékelhető, hogy az előrelépés legfontosabb tényezőjeként a helyi feladatok sikeres megoldását jelölték meg. A megújuláshoz, a magasabb teljesítményekhez azonban jobb munkaszervezésre, folyamatos anyag- és energiaellátásra. a követelmények pontos meghatározására, a kezdeményezéseket, vállalkozásokat ösztönző, támogató munkahelyi légkör kialakítására van szükség, melyben a helyi vezetés felelősségét hangsúlyozták. Elengedhetetlennek tartják azonban a jelenlegi bürokratikus túlszabályozottság felszámolását, az érdekeltségi rendszer átalakítását, a gazdálkodó egységek önállóságának további fokozását is, s ez már meghaladja a közvetlen irányítás hatáskörét. Mindemellett szűkebb körben egy olyan megnyugtató, leszerelő szemlélet is megjelent, amely a megszületett döntésektől automatikus hatásokat vár el. Ugyancsak a cselekvés ellen hatnak azok a szkeptikus felvetések, melyek szerint nincs elég eszköz, erő ahhoz, hogy a magyar népgazdaság úrrá legyen a helyzeten. Némelyek ezúttal is szá- monkérően. szóltak az elmúlt két év gyengébb teljesítményéről, de a hibák okait, a felelősöket mindig az adott körön kívül keresve. Kevésbé tudatosodik, hogy a jövőben az eddig is jól dolgozó egységektől szintén többet vár a társadalom. Bár a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kaptak a nem termelő szféra feladatai, a gazdaság erkölcsi, művelődési, egészségügyi vonatkozásai, még mindig nem sikerült a politikai, gazdasági és ideológiai összefüggéseket átfogóan, egységben értelmezni. Természetes, hogy szinte valamennyi pártnapon felvetődtek az életszínvonallal, az életkörülmények alakulásával kapcsolatos kérdések, vélemények. A dolgozók nagy többsége az elmúlt évben még nem érzékelte eléggé a kedvezőtlen gazdasági folyamatok konkrét hatásait, hiszen a jövedelemkiáramlás mértéke nem volt szinkronban a társadalmi teljesítménnyel. A jelenlegi helyzetet általába« megértőén, fegyelmezetten veszik tudomásul. Változatlanul sok bírálat érte viszont a főmunkaidőben és a túlmunkában szerezhető jövedelmek aránytalanságait, határozottabb, következetesebb intézkedéseket igényei a közvélemény a munkával nem arányos jövedelmek, a korrupció különböző megnyilvánulásainak visszaszorítására, megszüntetésére. A fiatalok, a pályakezdők körében továbbra is az önálló lakáshoz jutás problémái vannak az első helyen. Az alacsony nyugdíjasok újabb intézkedéseket várnak gondjaik enyhítésére. A gazdaság nemzetközi vonatkozásai elsősorban a Szovjetunióban zajló változásokkal összhangban kaptak hangot Zömében helyesen — a saoclalizmus perspektívája szempontjából, a reformfolyamatok kölcsönös hatásait feltételezve — ítélték meg a helyzetet, de elhangzottak szélsőséges vélemények is. Egyesek s«érint hazánkban is szükség lenne radikálisabb beavatkozásokra, káderpolitikái lépésekre, mások túlzottnak vélik az önkritikát, a nyilvánosságot. A szemléletformálás folyamata a pártnapokkal nem fejeződött be, hiszen továbbra is vannak zavarok, meg nem értett kérdések a szocialista építőmunka egész gyakorlatával összefüggésben. Ráadásul újabb nehézségekkel, konfliktus- forrásokkal is kell számolni. A gazdasági szerkezet, a munkaerő-struktúra változásai például nem képzelhetők el feszültségek nélkül Ez pedig ismételten próbára teszi a társadalom tűrőképességét. A pártnapok tanulságait nemcsak a tömegpolitikai munkában. hanem a pártáiét minden fázisában — a tervezéstől az ellenőrzésig — figyelembe kell venni. Az első komoly léckét a múlt évben végzett munkát értékelő beszámoló taggyűlések, az idei munkaprogramok jelentik. Ezekben jut ugyanis kifejezésre, hogy a párt helyi szervei és szervezetei mit akarnak tenni a novemberi határozat megvalósítása érdekében, hogy biztosítják a politikai feltételeit az eredményesebb munkának. ipgz azért is lényeges, hogy az emberek érezzék: a párt ““ nemcsak hirdeti a megújulás, a változás szükségességét, hanem felelősen részt is vállal az elhatározások megvalósításéban, az együttes cselekvésben, a tartalékok mozgósításában. Hiszen a szavakban megnyilvánuló tettre- készség realizálása jelenti az egyetlen garanciát ahhoz, hogy ne almozódjanak tovább a problémák és megkezdődjék a tényleges kibontakozás. Dr. Csongrády Béla Pirulák a Pécskő patikából A salgótarjáni Pécskő Üz. letházban lévő gyógyszertár, ban kétezerféle orvosságot tárolnak és forgalmaznak. A laboratóriumban többszázféle kenőcsöt, kanalas gyógy* szert valamint kúpokat készítenek. Az egyedi keverésű gyógvírekből naponta másfél száz van igény. Ezekben a napokban is keresettek a vitaminkészítmények, az antibiotikumok, bőven áll rendelkezésükre a máshol hiánycikként szereplő lázmérő is. Felvételeinken a laboratóriumba pillantunk be. képek: Rigó Tibor — Tolmácsiné Mikó Edit asszisz. Takaró Gézáné gyógyszerész a vényezőben egyedi készít, tens kúpot készít. ményeket állít össze. Kis Simon Tivadamé fájdalomcsillapító pirulákat csomagol, ezeket ellenőrzi Kelemen Rita gyógyszerész.
