Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-20 / 43. szám

Fizetnek a márkanévért Biztonsági lakat tsz-üzemből Megvette a TUTO és a GOGI biztonsági lakatok gyártási jogát és berendezé­seit a volt szécsényi ELZETT- től a Szügyi Béke Termelő- szövetkezet. Mint ismeretes, a szécsényi ELZETT beol­vadt a BRG-be, a régi gyárt­mányokat újakkal váltják fel. A hagyományos ELZETT- gyártmányok közül a TUTO és a GOGI biztonsági lakat most megmenekül az enyé­szettől: a szügyi tsz nógrád- marcali ipari üzemében meg­kezdődött három TUTO és két GOGI típus összesen hat­millió forintért megvásárolt gyártóberendezéseinek tele­pítése. A nógrádmarcali la­ka tgyár üzembe helyezését április 1-re tűzték ki. Terv Szerint az öt típusból évente egymillió-hatszázezer dara­bot bocsátanak ki, mintegy ötvenmillió forint értékben. Az új tsz-gyártmányt egye­lőre ELZETT felirattal hozzák forgalomba, a márkanév hasz­nálatáért fizetnek is az EL- ZETT-nek. Ennek ellenére időszerű technológiai módosí­tásra máris készülnek. A la­katokat kalapácslakkfestés helyett például sav- és lúg­álló szintetikus festék ráége- tésével védik. Később csök­kentik a nélkülözhető belső alkatrészek számát, kizárva ezzel néhány hibalehetőséget. A lakat döntő fontosságú al­katrészeit később rozsdamen­tes anyagból készítik, vagy felületvédelemmel látják el, ami nagy mértékben emeli majd a termék áruértékét. A szügyi tsz ipari ágazata 1979-ben kezdte meg műkö­dését, időközben kialakult az ágazat gépparkja. szakmun­kásgárdája. Eléggé nem di­csérhető előrelátással modern forgácsológépekkel felsze­relt szerszámkészítő üzemet is létesítettek, ezért a rendkí­vül szerszámigényes új ter­mékek zavartalan . gyártása sem okoz gondot. NÓGRÁD -• 1987. február 20., péntek Kohászok önmagukról — kritikus szemmel Az elmúlt évi munka értékelésére és az idei program megvitatására tartottak párttaggyülést a minap a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek hideghengerművében. A pártalap- szervezet hetvenöt kommunistájából hatvanhaton vettek részt az eseményen. Lemaradások a tervteljesítésben A pártvezetőség beszámoló­ját Bogár Gyula titkár ter­jesztette elő. A beszámoló a gyárrészleg tavalyi gazdálko­dásáról megállapította: ösz- szességében kedvezőtlen a mérleg. A termelés ugyan 4,1 százalékkal növekedett az elő­ző gyenge esztendőhöz ké­pest de 4,6 százalékkal el­maradt az eredeti tervtől. A minőségi mutatók romlottak, a takarékossági célkitűzések­nek nem sikerült eleget tenni. A rendeléseknek csak a 95.5 százalékát leljesíttette a kol­lektíva. A tőkésexport több mint három és fél ezer tonnával növekedett a korábbi időszak­hoz viszonyítva, teljes értéke meghaladta a négymillió dol­lárt, de tíz százalékkal alatta maradt a módosított tervnek. A valószínűsíthető nyereség megközelítőleg 92 millió fo­rint, hozzávetőlegesen tizen­öt százalékkal szárnyalja túl az 1985-ös szintet. Az átlag­bér a teljesítményektől na­gyobb arányban emelkedett, s ez az országos helyzethez hasonlóan nem kívánatos je­lenség. Pozitívum, hogy a kohászok rugalmasan alkalmazkodtak a felhasználói igényekhez. Gyártották az eltérő felületi tu 1 a j d on ságok ka 1 rend eikező érdesített acélszalagot, a kí­vánt lekerossúlyokat biztosí­tották. a kért technológiát al­kalmazva készítették elő szál­lításra a termékeket. Új meg­rendelőként jelentkezett a lengyel fél, igényének kielé­gítése összhangban állt a vál­lalati érdekkel. A gyártók a korábbi évekhez képest szá­mottevően növelték a mun­kaigényes magas karbontar­talmú és nemesített termékek előállítását. A belföldi meg­rendelőknek is olyan szab­vány szerinti termékeket szál­lítottak, amelyek megegyeznek az exportra fuvarozott áruk jellemzőivel. A gyárrészleg munkáját több külső tényező hátráltatta. Az ötvözött alapanyagból az ellá­tás egész évben kritikus volt, s olykor a Dexion-Salgó- tartozékok alumínium alap­anyaga is késve érkezett meg. A feldolgozó gyáregységben a csősori anyagellátás nehéz­ségei különösen a második fél évben jelentettek állandó programozási feszültséget. Né­hány súlyponti berendezés üzemzavar miatt tartósan nem termelt. A Quartó heflí gerlőberendezés rekonstruk­ciójának elodázása is negatí­van hatott a gyártásra. Természetesen belső hiá­nyosságok is hozzájárultak a tervek nem teljesítéséhez. Több intézkedést késve, csak részben, vagy egyáltalán nem hajtottak végre. Előfordultak fegyelmezetlenségek, nem használták ki a műszak nyolc óráját. A tervezéssel, az elő­készítéssel is gyakran volt baj. Az alapszervezet belső éle­téről szólva, a beszámoló úgy fogalmazott: a taggyűléseken való megjelenésben visszaesés tapasztalható, a vitaszellem azonban erősödött. A taggyű­lések betöltötték a gyárrész­legnél a nekik szánt irányító, koordináló szerepet,, megfe­lelő színvonalon végezték fel­adatukat. A vezetőség tevékenységét értékelő pártcsoport-értekez- letek összegző jelentései ál­talában kedvező véleményt tolmácsoltak. Jogos észrevé­tel, hogy a héttagú pártveze­tőségből továbbra is csak né­gyen végzik odaadóan a köte­lezettségüket. Az ok: a kri­tizált vezetőségi tagok az év során több hónapig voltak betegek, más alkalommal a gazdasági beosztásuk miatt jutott kevés idejük a párt- munkára. Mindezt figyelem­be véve is olyan álláspontra jutott a beszámoló: a vezető­ség munkájában, a döntések előkészítésében mindenkor a kollektivitás érvényesült. A pártcsoportok tevékeny­ségét a vezetőség úgy ítélte meg, hogy meghatározó a szerepük az alapszervezet munkájában. Vannak olyan tennivalók, amelyeket a párt­csoportok nélkül nem lehet megvalósítani. A pártcsoport- bizalmiak többsége jól látja el feladatát ám megoldásra váró gondok is vannak. Igény a támogatásra A pártcsoportoktól érkező, az elbeszélgetéseket összegző jelentésekben fellelhetők olyan szélsőséges vélemények, ame­lyeket a vezetőség nem tart reálisnak. Nem igaz az, hogy az elbeszélgetések formálisak, bár kétségtelenül át kell dol­gozni az eddigi rendszert. Az­zal sem ért egyet a vezető­ség. hogy a taggyűléseken a válaszadás nagyon „sarkos”, olykor kritikus hangvételű. Az elhangzott véleményekre, észrevételekre nyíltan, őszin­tén kell válaszolni, ha szük­séges, azt vissza kell utasíta­ni. Az ellenkező véleményt vallóval szemben a fórum­taggyűlés bevált, a párttagok zöme igényt tart rá. A titkár megfogadta a bí­rálatot, s már e taggyűlés összefoglalóját is rövidre fog­ta. Azzal viszont nem értett egyet, hogy a pártvezetőség tagjainak közvetlenebb kap­csolatot kellene kiépíteniük a gazdasági és a politikai mun­kában, hiszen naponta ott van­nak a munkahelyeken, adandó alkalommal a rendezvényeken. A vezetőség elfogadta a fel­vetést, amely rugalmasabb, gyorsabb intézkedést sürgetett a gondok megoldására. Ezzel együtt igényelte a párttagok­tól a nagyobb aktivitást, a hathatósabb támogatást. Két „kényes” kérdés. Az egyik: hogyan agitáljon az a párttag, aki maga sem ért egyet a szigorodó intézkedé­sekkel. A válasz: a párt ered­ményes tevékenységének alap­vető feltétele az eszmei, poli­tikai. szervezeti és cselekvési egység folyamatos megújítása, védelme és erősítése. Ez az egyik fő feladata a pártveze­tőségnek. A másik kérdés: minek tulajdonítható, hogy az aktivitás nem éri el a kívánt színvonalat? A válasz: az ak­tivitás hiánya az egyes párt­tagok közömbösségében, a párt iránti felelősségérzet hi­ányában, nem utolsósorban a kisebbségi érzésben keresendő. A vitában elsőként Lukács Béla, fogalmazta meg a gon­dolatát. Mint mondotta, aki a pártmunka elavultságáról beszél, az tegyen javaslatot a korszerűsítésre. És főleg ne azt hangoztassa, hogy „előre” hanem az „utánam” legyen a jelszó. Török Lászlóné a poli­tikai oktatás jelentőségét emelte ki, s javasolta: a bri­gádok értékelésénél vegyék majd figyelembe, hogy a ta­gok miként tesznek eleget az ez irányú kötelezettségük­nek. Bogár Gyuláné kérte: kapjon segítséget az a két szocialista brigád amelyik a „Barátság” szóba rendbetéte­lén fáradozik. Ketykó Viktor, a fiatal párt­tagok nevlésére irányította rá a figyelmet. Hangoztatta a pártmunka megújhodásának szükségességét. Bódi József „súlyos” kérdést tett fel: ho­gyan térhet vissza fél év múltán az a dolgozó, akit iga­zolatlan hiányzások miatt elbocsátottak? Szerinte nincs szükség a vándormadarakra! Javasolta: kezdeményezzenek versenyt a műszakok között. Tarján András gyárrészlegve­zető, felsorolt néhány téma­kört, amelyekben nem sike­rült előbbre lépni. Laza a munkafegyelem, nem tartják be a gyártási előírásokat, po­csékolják az anyagot, az ener­giát. a berendezések kihasz­nálása nem éri el a lehetsé­gest. Szólt a feladatokról. Eszerint: legalább 3.4 millió dollárbevételt kell elérnie a gyárrészlegnek, s augusztus közepétől, két és fél hónap alatt, fel kell újítani a Quar- tót. Kovács József, a megyei pártbizottság osztályvezető­je miközben szólt a megúj­hodás jelentőségéről, hangoz­tatta: meg kell tartania párt- munka értékeit. Ma már többé-kevésbé értjük a KB no­vemberi határozatának szelle­mét. de még csak most kez­dődik a konkrét munka. Min­denkinek az eddiginél jobban kell dolgoznia. Naprakészen kell tartani szakmai és poli­tikai képzettségünket, bár­mennyire is akadályozó ténye­ző lehet a munka. Hiszen Lenin szerint: „Aki nem ér rá ma tanulni a munkától, az holnap nem fog tudni dol­gozni a tudatlanságtól”. Oz egyik legiobb... A kritikus és önkritikus beszámoló, valamint a szó­kimondó hozzászólások után nem kis fejtörés minősíteni a hideghengermű pártalap- szervezetének tavalyi munká­ját. Szabó Antal területfelelős röviden így tolmácsolta a vállalati pártbizottság véle­ményét: nehéz körűimén vek között végezték gazdasági munkájukat a gyárrészleg kommunistái és pártonkívü- liei. Sajnos, immár három éve nem tudtak tervet telje­síteni. A lemaradásnak objek­tív és szubjektív okai van­nak. Nyílt, őszinte, segítőkész légkör uralkodik a gyárrész­legben s ehhez hozzájárul a magas színvonalú politikai munka. A hideghengermű a SKÜ egyik legjobb pártalap- szervezetét vallhatja magáé­nak. i Kolaj László öt százalékkal teljesítette túl 1986-os termelési tervét a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár. Az elmúlt évben egymilliárd.kétszázhuszonkettőmillió forint árbevételt ért el a. kollektíva. Exporttervüket a bázishoz viszonyítva tizenhét százalékkal növelték. A ké. pen Tóth Sándor a Karancs gáztűzhelyet vizsgálja. —RT— Klem képtelenség! Törvényt a kevesebb rendeletről Aki maga próbál valamilyen ügyes-bajos dolgának utána nézni, az nincs könnyű hely­zetben. Ha meg is találja az ügyre vonatkozó alaprendel­kezést. még korántsem biztos, Hogy az hatályos érvényű, s nemegyszer további rendelke­zések egészítik ki, illetve mó. dosítják. A készülő, új földjogi kó­dex elveiről beszélve mondta Bányász Rezső kormányszóvi. vő, hogy a jelenleg érvényes, mindössze húszesztendős föld­törvény több mint másfélszáz egyéb szabállyal együtt .teljes, S nem ez az egyetlen törvé­nyünk, amelynek ilyen bősé­ges „irodalma” van. Még a hozzáértőknek, a specialisták­nak is sok fejtörést okoz egv- egy jogi helyzet megnyugtató tisztázása, értelmezése. A jelenlegi túlszabályozott., ság kialakulásában döntő sze­repet játszott, hogy a társa­dalomban és a gazdasági élet­ben végbement változások ha­tásait gz alaprendelkezések sorozatos módosítgatásaival követte a jogalkotás. A jog­szabályerdő „sűrűsödésének” oka az is, hogy az arra jogo­sult szervek, hatóságok a gaz­dasági tevékenység minden apró mozzanatára igyekeznek követendő előírásokat kidol­gozni. A gyakran változó kö­rülmények közepette előfordul, hogy a jogszabályt utólag al­kotják és alkalmazzák a már kialakult viszonyokra. Ez a módosításokat szaporító „ké­sedelem” némi jogbizonyta­lanságot is okoz. Az sem ritka, hogy egy-egy életviszonyt egyszerre két ál­lami szerv is szabályoz, s ilyenkor a jogértelmezést ne­hezítő, eltérő szankciókat tar­talmazó, a jogszabályok hatá­sát gyengítő felesleges párhu­zamosság alakul ki. Pedig jogrendszerünk egységét és áttekinthetőségét jól bevált elvek rendezik. Dehát más az elv, és más a gyakorlat... Érvényt kellene szerezni annak az alapelvnek, hogy az állampolgárok alapvető életvi­szonyait, jogaikat és köteles­ségüket megszabó rendelkezé­sek, csak törvényben legyenek megfogalmazhatók. Vannak országok, ahol az úgynevezett törvényhozási tárgyak köre az alkotmányban vagy más ma­gasabb szintű jogszabályban rögzítve van. Ennek nagy előnye, hogy csak az Országgyűlés dönthet az alapvető jogokat és köte­lezettségeket megszabó maga­tartási normák kötelezővé té­teléről. A jogalkotás demok­ratizmusának kiteljesedését is jelenti az. ha a mindenkire egyaránt érvényes jogi előírá7 sokat a legfelsőbb népképvi­seleti szerv szentesíti. Ebből logikusan következik, hogy a kizárólagos törvényhozási tár­gyak körében törvényt, csak törvény módosíthat. Indokolt a különböző jog­erejű, tehát a kikényszeríthető rendeletek és határozatok ho­zatalára jogosult társadalmi, állami és szövetkezeti szervek még markánsabb elhatárolása a jog hierarchikus rendszeré­ben. Sőt, egyesek szerint a jogszabályok megnevezésével (törvény, határozat, rendelet) még egyértelműbbé tehető, hogy a jogszabály a társada­lom egészére, vagy csak egy csoportjára vonatkozik. Az elmúlt évtizedek során kialakult és megszilárdult jog­rendszerünk alkalmas arra, hogy segítse és szolgálja a szocialista társadalom építé­sének céljait. A jogrendszer „karbantartása”, a túlszabá­lyozottság megszüntetése idő­ről időre felvetődő feladat. Je­lenleg úgy tűnik, jogpolitikai céljaink maradéktalan érvé­nyesítésére most új jogszabály kellene a jogszabályok indo­kolatlan elszaporodása ellen... Lintner Sándor Számítástechnikai előadó társadalmi összefogással Bátonyterenyén, a Bartók Béla Általános Iskolában szá­mítástechnikai előadót ala­kítottak ki társadalmi össze­fogással. A városi jogú nagy­községi tanács, a Nógrád Me­gyei Pedagógiai Intézet, az ipari szövetkezet, a haris­nyagyár jelentős anyagi hoz­zájárulásával vált lehetővé hogy 70 tanuló sajátíthatja e. a számítástechnikai alapis­mereteket. A terem alkalmas arra is, hogy mind a helyi, mind a körzetben tanító pe­dagógusok képzését, tovább­képzését szolgálja....

Next

/
Thumbnails
Contents