Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-17 / 40. szám

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­N ÓGRÁD KERESKEDELMI VÁLLALAT Pályázatot hirdet Salgótarjánban, jövedelemérdekeltségben működő CIPÖBOLTIÁNAK VEZETŐI ÉS HELYETTESI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Pályázati feltétel: szakirányú iskolai, ill. szakmai végzett­ség, kereskedelmi gyakorlat. A bolt 1987. évi tervezett forgalma 16 millió forint Je'entkezés: szakmai önéletrajz benyújtásával személye­sen, vagy írásban február 21-ig a vállalat személyzeti veze­tőjénél. A Heves Megyei Autójavító Vállalat 3300 Eger, Faiskola u. 5. sz. értesíti a gépjármű-tulajdonosokat, hogy megnyitot­ta Heves városi telephellyel használlautó'iizletáyát. Tevékenységi kör: — személy- és haszongépjárművek adásvétele, — selejtezett haszon- és személygépjárművek bontásra történő felvásárlása, — bontott alkatrész-értékesítés. Nyitva: hétfőtől—péntekig 7—15 óráig. Cím: Heves, Lehel út 2. (a FULL szerviz telepén)* Telefon-r 11-450 '" j. . Ügyintéző: Vajda István. Értesítjük alvállalatokat, hogy dolgozóik részébe 1987. évre érvényes 9*00 forint és 1200 forint értékű tüzeifiar.yae-utaiváiiyo)íat az alábbi telepeinken vásárolhatnak Nógrád megyében Heves megyében Salgótarján Eger, megrendelő iroda 'Balassagyarmat Gyöngyös, Hatvan, Borsod megyében í: T’L.. Miskolc, Hoffman Ottó úti megrendelő iroda Sátoraljaújhely iSzerencs­' - ■> ­Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat megvételre felajánlja az Eger, Sas u. 5. sz. alatti ingatlant és az ott található létesítményeket« az alábbiak szerint. 1. Ingatlan: 18 000 m2 (5000 öl) közművesített, vasútállo­máshoz közel. 2. Épületek: — 1. sz. épület: pince+földszint+egyemeletes téglaszer­kezetű. Szintenkénti alapterülete 345 m2. — 2. sz. épület: 2 db 11 m magas, daruzott pályával rendelkező csarnok, melynek 2 végében 2 szintre osz­tott helyiségek találhatók, 332 m2 összterülettel. Az épület teljes egészében alápincézett, 319 m2 össz- alapterülettel. — 3. sz. épület: pince+földszint-femelet. Nettó alapterü­lete 157 m2 — 4. sz. épület: lapos tetős, 4 db szerelöaknás munka­hellyel, 282 m2 nettó alapterületű. — 5—6. sz. épület: 4—6 m magas épületek, csővázas szín­nel. 52 m2 nettó alapterületű. — 7. sz. épület: 233 m2 nettó alapterületű, lapos tetős. — 8—9. sz. épület: 69 m2 nettó alapterületű.-r 10 sz. épület: 30 m2 nettó alapterületű. — 11. sz. épület: 20 m2 nettó alapterületű, 2 szintes gázkazánház és a hozzá tartozó kémény. — 12. sz. épület: 150 m2 nettó alapterületű. — 13. sz. épület: 175 m2 nettó alapterületű. Felvilágosítást az ÉMÁSZ Vállalat központjában, (Miskolc, Dózsa Gy. út 13.) Vályi Béla üzemviteli főmérnök, és az Egri Üzemigazgató­ságnál (Eger, Szabadság tér 13.) Szabó István üzemigazgató ad. Focifarsang Szécsényben Régen rendeztek teremfoci­tornát Szécsényben, így a szervezőket sem lepte meg, hogy a Bőcifarsang ’87 elne­vezésű villámbajnokságra 13 csapat nevezett be. A helyi Magyar úti általános iskola tornatermében a hét végén, a városi művelődési központ rendezte meg a teremtor­nát, melyen a település üze­mi, intézményi és utcacsapa­tai indultak. A vonzáskörzet képviseletében a ságújfalusi- ak is a parkettára léptek. A nyolcvan résztvevő végig sportszerű, izgalmas mérkő­zéseket vívott egymással. Egyenes kiesésrendszerben — a legjobb négyig egy ki­emelttel — folytak a küzdel­mek. Az együttesek 2x10 per­ces mérkőzéseken döntöttek a továbbjutásról, majd a do­bogós helyezésekről. Eredmények. 1. forduló, ki­emelt: városi vegyescsapat. BRG—„Telep” 2—1, Szakkö­zépiskola—MÁV 7—2, Kultúr SC—Botláb SC 1—1 (bünte­tőkkel a Botláb SC jutott to­vább), Posta—Lakótelep 3—1, Ságújfalu—Hanyatlás SC 4—6, Skála—Keverőüzem 4—3. A 4 közé jutásért, kiemelt: MÁV városi vegyes—Botláb 3—2, Skála—Hanyatlás 14—0, Posta—BRG 1—0. A döntőbe jutásért: Skála—Városi ve­gyes 9—2, Posta—MÁV 2—2 (büntetőkkel a MÁV). A dön­tőben: Skála—MÁV 11—2. A tornát a Skála együtte­sé (Pénzes István, Juhász Ferenc, Varga László. Molnár László) nyerte a MÁV előtt. 3 a Posta és a Városi vegyes lett. A győztes csapat elnyerte a művelődési központ által fel­ajánlott farsangi kupát, s egy futball-labdát kapott aján­dékba. A többi résztvevő ok­levéljutalomban részesült. A gólkirály Juhász Ferenc (Skála) lett 21 góllal. SAKK. Gál fél pont előnnyel vezet Már a 6. fordulón is túlju­tottak a versenyzők Nógrád megye egyéni sakkbajnoksá­gán. Az eddig százszázaléko­san szeieplő Gál Gábor (N. Volán) ezúttal remizett Ká­nyával, de így is megtartotta vezető pozícióját. A 6. forduló eredményei: Istvanovszky K.—Szabó T. 1—0, Ponyi—Hovanecz 1—0, Sztremi—Halaj 0—1, Nagy M.—Szepessy J. 1<t~0, Kas­sai—id. Kazinczi 1—0, Len­gyel—Lukács L. 0-rl, Kor­mos—Pusztai 1—0, Szabó L.— Kovács M. 1—0, Vass—Kai­ser 1—0 id. Simkó—Czig- lédszki 1—0, Kiss K.—Márton 0—1, Kovács Klára—Simon 0—1, Pál—ifj. Kazinczy 0—1, Ozsgyáni—Juhász 0—1, Nyer­ges—Berzák 0—1, Fodor—ifj Simkó 0—1, A Gál—Kánya, a Koltányi—Tódor, a Neu­mann—Dóczy és a Horváth— Kovács A. találkozók döntet­lenül értek véget. A bajnokságban Gál vezet 5,5 ponttal. 2. Kánya Z. 5 ponttal. Lépni kell, de merre ? ■ A labdarúgó-világbaj­nokságot követően — a lassan már hagyo­mányos kudarc után — a sportág belső helyzete és a közvélemény erős nyomása egymást erősítve, a változta­tás kényszere elé állította az MLSZ új vezetését. Nincs és nem is lehet vita abban, hogy a változásokra szükség van, de megítélésem szerint a közelmúltban ho­zott döntések (?), állásfogla­lások közül éppen a legfonto­sabbak . nem kellőképpen át­gondoltak. A játékosok ún. eszmei értékéről, valamint a külföldre szerződés új fel­tételeinek kialakításáról van szó. Az MLSZ alapvető elkép­zelésével, ebben mindenki egyetért: a sportgazdaság lab­darúgópiacán ne legyen anarchikus a helyzet, vala­mint minél előbb valósuljon meg a szövetség, illetve a klubok gazdasági önállósága. A jelenlegi körülmények között azonban — a sajtóban nyilvánosságra hozott elkép­zelés — megítélésem szerint tovább nehezítené a tisztánlá­tást, bizonyos területen fo­kozná az anarchiát, illetve, nehezen egyeztethető az ál­talános sportpolitikai elkép­zelésekkel. 1. A játékosok „eszmei ér­téke” meghatározásánál szűn­jön meg áz adminisztrációs korlát, a piaci viszonyok ha­tározzák meg klubcserénél a „sportoló árát”. Véleményem szerint az az elképzelés csak akkor, lenne hflyes, ha már Jelenleg is; i — a klubok gazdaságilag alapvetően önfenntartók len­nének; — a játékospiacon a hiány a jelenleginél jóval kisebb len- e. Először szabaddá tenni az eszmei értékeket és ezt kö­vetően megvalósítani a gaz­dasági önállóságot — sze­rintem hibás sorrend. Sen­ki nem vitatja ugyanis azt, hogy jelentősen megemelke­dik — rövid időn belül — a játékosok árfolyama és a je­lenlegi gyakorlat alapján nem remélhető ennek közvetlen ha­tása a saját bevételek, illetve a reklám- és a bázisvállalati támogatásokban. Teljesen el­szakad egymástól — aránya­iban és nagyságrendjében — az egyesület saját bevétele, illetve a játékos ára. Az pél­dául, hogy egy játékos vá­sárlása — feltételezve egy já­tékos eladását is — 1 millió forint kiadását jelenti a klub­nak — sajnos, nem térül meg a nézőszám, esetleg a rek­lámbevétel növekedéséből. Szinte biztosan kialakul az a furcsa, — sőt, abszurd hely­zet —, hogy egy válogatott szintű játékos „eszmei érté­ke”, gyakorlatilag az árasok egyesületben meghaladja a teljes nézőszámból éves szin­ten a klub bevételét. (3000-es átlaglétszám alapján ez ma kb. 3 millió forint). Feltételezve az állami tá­mogatás kilátásba helyezett, fokozatos csökkenését, nem hiszem, hogy a reklámbevéte­lek vagy a bázisvállalatok tá­mogatásának esetleges nö­vekedése megfordítaná ezt a meglehetősen furcsa össze­függést. Milyen következményekkel járhat az így kialakuló hely­zet? A klub gazdálkodásának — szerintem nem kívánatos — központi kérdésévé válik a szerződtetett játékosok esz­mei értékével, mint „tőkével való” gazdálkodás. Megin­dul, a klubok között egy qlyan „tőkeáramlás” a játékosok adás-vétele alapján, amely mögött nem áll stabil gazda­sági háttér. A játékospiacon pedig ki­kapcsolni az ismert manipu­lációkat nem lehet, hiszen a hiány által irreálisan felér­tékelt játékos válik kulcs- szereplővé. , Ráadásul a „ki jár jól” alapkérdésre a vá­lasz egyértelmű: elsősorban a játékos, akinek a részesedé­se a felemelkedett eszmei dí­jakból jelentősen megnő — teljesítményének javulása nélkül is. — M agyarországon a tőkés­országok klubjaihoz hasonló szisztéma nem járható, hiszen a belső piac zárt, külföldi játékos vásár­lására főleg konvertibilis va­lutáért reális lehetőség nincs. Természetesen tudom az elgondolásnak van néhány hosszú távú előrevivő moz­zanata is (nevelő egyesületi érdekeltség) de a mai körül­mények között szerintem nem segíti, elő a kibontakozást. 2. A játékosok külföldre szerződésénél ne a kor, hanem az érté kapott összeg legyen a meghatározó. Az első — szinte határozat­ként — nyilvánosságra hozott elképzelésekhez viszonyítva, máris megfigyelhető bizo­nyos óvatosság, annál is in­kább, mert ebben döntési jo­ga az MLSZ-nek nem volt, és sportpolitikai okokból — szerintem — nem is szabad, hogy legyen! A külföldre szerződés fel­tételeit nem az egyes sport­ágaknak, hanem az ÁISH- nak kell szabályoznia, mert minden más esetben jogosu­latlan előnyökhöz juthatnak sportolók. Nem lehet az, hogy az egyik sportágban 30 év a korhatár, a másik sportágban nincs ilyen. 7 őszintén bevallom: nemér­tem az MLSZ álláspontját, mert nem lehet célja egyet­len sportági szövetségnek sem, hogy a hazai bajnokság színvonala, a látogatottság (még jobban) visszaessen. A magyar közönség nem kíván­csi „mesteremberekre”, a néhány húzóember eladása tovább csökkenti klub­csapataink nemzetközi ver­senyképességét. Az MLSZ érveit nem tar­tom elfogadhatónak: a. A profiknál edződött játékosokkal jobb lehet válo­gatottunk. Talán jobb lesz — bár az eddigi, igaz idősebb játékosok hazahívása nem ezt igazolta —, de a válogatott évente csak 8—10 mérkőzést játszik összesen, és annak is mint­egy felét itthon. A külföldi profiklubok nem a magyar válogatott ér­dekeit nézik, legyen akár mi­lyen jól megfogalmazott szerződés. b. A külföldi szerződés hú­zóerő lehet a fiatal játéko­soknak, javulhat a bajnok­ság színvonala. Kérdezhetném: így lett ez Jugoszláviában, Dániában, Svédországban? A válasz egyértelmű: nem. De van ettől komolyabbnak tűnő érv is. Ha elmennek az igazán jó játékosok, ki ad majd fazont egy-egy klubcsa­patnak, kitől kapja meg a fi­atal a tapasztalatszerzéshez, a mérkőzéseken nélkülözhetet­lenül szükséges támogatást? A külföldre szerződések mi­att minden, bizonnyal le­gyengülő csapataink nem­zetközi szinten még a „vajasa kenyér”-túrákon sem lesznek kapósak. Hol szerez rutint így a fiatal tehetség? c. A legjobbak eddig is itthon játszottak még is ala­csony a bajnokság színvonala. E zt az évet azt hiszem nem is kell cáfolni, hi­szen az alapkérdéshez összefüggés szintjén csak rész­igazsággal kapcsolódik. A baj­nokság színvonalának alaku­lása az edzők kérdésétől a lebonyolítás rendjén keresz­tül, a mérkőzések tisztaságá­ig számos más tényezőtől is függ. Sajnos, eddig egy világ- bajnoki ciklusban minimum két évig a bajnokság szín­vonala mellékes kérdés volt. A labdarúgásban lépni kell, ez nem lehet vitás. A változtatás irányait azon­ban nagyon alaposan át kell gondolni, mert a kellően át nem gondolt reformok tovább nehezítik a kilábalást a je­lenlegi helyzetből. dr. Balogh Miklós í Kosárlabda NB II. Host a nők vannak jobb passzban Férfiak: nyíregyházi vízügy— SKSE 85—74 (50—46) Nyíregyháza, v.: Patai, dr. Frizi. SKSE: Magyar 20/3, Balogh 3/3, Szabó 10, Laczkó 14/6, Gulyás 8. Csere: Tóth 9/6, Dániel 6/3, Tamás 5. Edző: Laczkó Sándor. Az eredmény alakulása: 5. p. 4—12, 10. p. 19—22, 17. p. 40—39, 25. p. 58—53 32. p. 68—62, 38. p. 76—69. A hét végi kettős forduló első találkozóján a tizedik percig saját elképzelése sze­rint játszott a vendégcsapat. Ezután kapkodni kezdtek, s az idegesség egészen a mér­kőzés végéig „kitartott”. SKSE—NAGYKALLÓI SE 86—71 (42—30) Nagykálló, v.: Belley, Tisza. SKSE: Laczkó 21/3, Magyar 20/6, Szabó 10 Balogh 4, Gu­lyás 4. Csere: Tóth 5/3, Far­kas 10, Tamás 8. Edző: Lacz­kó Sándor. Az eredmény alakulása: 5. p. 8—9, 10. p. 19—13, 15. p. 25—22, 25. p. 51—36, 30. p. 61—43, 35. p. 75—57. A hét végi második találko­zón a kezdeti bizonytalanko­dás után a tarjániak ügyeltek a pozíciós játékra. Távoli do­básokkal fokozatosan növel­ték előnyüket, s ezt a befeje­zést jelző sípszóig biztosan tartották. Jó: Laczkó, Farkas. Nők: SKSE—MONOR 88—39 (47—19) _ Vecsés, v.: Matlári, Turnár. SKSE: Angyal 25 Lukács 14, Szántó 14, Hegedűs 10, Jed- licska 4, cs.: Sipos 8, Lövi 4, Bagyinszki 5/3, Vojtárek 4, Karakasev. Edző: Szarvas József. Az eredmény alakulása: 5. p. 16—4, 10. p. 22—8, 15. p. 32—16, 25. p. 57—25, 30. p. 67—29, 35. p. 78—35. Fűtetlen teremben fogadta a tabella utolsó előtti helyén álló hazai csapat a vendége­ket. Ez a „hidegérzés” nem zavarta a tarjáni együttest, s gyors kitámadásokkal meg­lepték a vendéglátókat. An­gyalék ezúttal a közeli és tá­voli kosarakkal sem álltak hadilábon, többnyire ered­ményesen fejezték be támadá­saikat. A második játékrész­ben még jobban megmutat­kozott a két gárda közti tu­dásbeli különbség. A látottak alapján az egész csapat dicséretet érdemel. SKSE—OLEFIN SC 79—51 (34—24) Salgótarján, v.: Nemes, Bernáth. SKSE: Angyal 19, Szántó 13, Lukács 12, Jed- licska 4, Kaposi 4. Cs.: Hó­vári 14, Hegedűs 5, Bagyinsz­ki 6. Edző: Szarvas József. Az eredmény alakulása: 5. p. 11—2, 10. p. 18—11, 15. p. 22—18 25. p. 45—26. 30 p. 53—38, 35. p. 66—42. A rossz időjárás miatt ja­nuár 16-án elmaradt találko­zót az elmúlt hét végén ját­szották le. A bajnoki tabellán kedvezőbb pozíciót elfoglaló vendégek ellen jól kezdtek a tarjániak. A jó csapatmunka már a félidő végéig jelentős előnyt eredményezett. Fordulás után egyre nőtt a két csapat közti különbség. Lukács és Angyal pontjaival az SKSE biztosította győzel­mét. Jók: Lukács, Angyal, Jed- Iicska és Kaposi. Omaszta Zónán

Next

/
Thumbnails
Contents