Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-16 / 39. szám
.......O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O Akiről beszélnek Száz esztendő emlékei Mottó: „egy csillag nézi magát a kútban egy asszony nézi a sápadt ablakot öreg néni emlékeivel alszik ■ aszott kezén hallgatnak a Napok” (Lőrinczy I.) Trázs volt a falu neve 1887-ben, amikor világra jött; ma, Julianna napján őrhalom köszönti szülöttét: özvegy Varga Gergelynét. A századik születésnap a tzárnrztésé is egy kicsit, no meg az emléké... — Száz esztendő... — csóválja fejét hitetlenkedve a néni. — Csudálkozom is, hogy maradtam meg idáig. Dolgoztam mindig, sokszor éjjel keltem dagasztani, holdvilágnál indultam egy-egy hát rozséért —, s mintha most is átélné, legyint rá egyet. — A család nem segített? — Tizennyolc esztendősen mentem férjhez, ilyentájt — emeli mutatóujját nyomatékül — farsangkor volt a lag- zink — bólint igazára. — Huszonhatot még be se töltöttem, amikor az uram odamaradt az olasz fronton. Élt-e, vagy meghalt? Sose tudtam meg... Csak a várakozás jutott nekem — hangja elcsuklik. s a máig tartó veszteség köny- nyeket csal szemébe. — Miből élt a két gyerekkel? Közelebb hajol, nem hallja már élesen a szavakat. — Dolgoztam éjjel-nappal; szántottam az ökrökkel, arattam, kaszáltam. Jár-kel nyugtalanul a linóleummal borítót, de négy éve még mázlós, döngölt földön. — A két gyerek nem áhítozta az apát? — Dehogynem, csak azt mondtam mindig: nem adom a kezikből a kenyeret... De nem kettő volt! Ötöt neveltem: két sajátomat és a sógorom három árváját — homályosul megint szeme. — Felneveltem azokat is, mert eszembe jutott — árva voltam én is —, jólesett, mikor engem fésültek... Hányszor fűtött be a kemencébe? Nem tudja ma már. S, azt sem, hány gu- zsaly kopott kezeiben, csak arra emlékszik, hogy mázsaszám tilolta a kendert, vég nélkül szőtte a vásznat. A homokos őrhalmi termőföld és a hajdanvolt királyi útvonal őrzi titkát annak is, hányszor, hányfelé vitt a káposztával megrakott, asszonyhajtotta ökrösszekér útja. — Mivel telnek napjai most? Körbemutat a szobán elébb, úgy adja a választ: Itt vagyok bent, mór mindig... A legkedvesebb unokám, Hegedűs Istvánná végez mindent körülöttem — mondja élénkülve, hisz ajtóban az emlegetett. A karoslócához tipeg. Ruhája korcán matató keze ha- lovány, mint időtől barázdált kedves arca. Odalett a fékető alól a dús konty, s ő még most is másokért remeg: — Mi lesz veled Gergely, ha én már nem leszek... — sóhajt hetvennyolc esztendős fiáért. S kézbe veszi az időtől fakult családi bibliát és fohászt rebeg a kórházban szenvedőkért, rég’ eltávozott barátnőkért; száz esztendő öröméért, bánatáért: az életért. — tuza — i — Ritkán mozdulunk ki a fővárosból. Most is inkább a legutóbbi tarjáni nagy sikerünk, s a Ka- rancs Szálló vezetőivel meglévő barátság hozott ide —mondta pénteken a késő esti órákban kissé fáradtan Benkó Sándor, a budapesti Sze- csuán étterem konyhafőnöke, aki . példásan vezényelte az ínyenceknek való kínai vacsoraestet. A ritka alkalomból vörös abSzecsuáni kóstoló rosszal terítették az asztalokat, több száz léggömb volt a térelválasztó, sárga feketébe bújt pincérek, valódi kínai legyezők és pálcikák... Egyszóval minden együtt, ami egzotikus hangulatot lehel, meg némi izgalom: milyenek is azok az ízek és izék? — A szecsuáni konyha áll legközelebb az európaihoz, a magyarhoz pedig főként, hiszen erősen fűszeres, csípős — így a séf, akinek nem volt ideje figyelni, hogy a negyeszékhely vállalkozó polgárai miként viaskodnak kezükben a pálcikával egy-egy falatért, mondjuk a ropogós mézes kacsából, s ha netán sikerült, a szűk asztaltársaság tapsa sem maradt el. Legfeljebb a cá.pauszamylevtes okozott némi riadalmat az egyébként halászléhez szokott publikumnak, vagy egy- egy hangosan pukkanó léggömb, avagy a helyi pincérek paló- cos kínai kiejtése. Íme egy példa: ha a vendéglátásért felelősek akarják, tudnak színvonalas étteremmel előrukkolni. Igaz. ehhez az is kell, aki megfizeti. Most volt. (ó-) Üljünk be egy kényelmetlen általános iskolai padba, valamikor az 1968-as tanév végén. Szorongani fogunk abban a padban, nagyra nőtt diák nehezen fér már bele. Nem baj, gondoljunk arra, hogy pár év múlva kényelmesen elterpeszkedhetünk, a technikum zöld asztalai mellett. Mindehhez azonban utazni kell. Szálljunk fel gyorsan szüléinkkel a kisváros állomásán, s utazzunk el a Nyugatiba, ott majd átszái- lunk, s tovább utazunk. Kicsit küszködjünk a könnye- - inkkel, amint szüléink magunkra hagynak a kollégium udvarán. Egy hónap múlva ugyanis hazaengednek, ismerni fogjuk az utat, csak egyszer kell átszállnunk. Még csak el sem ázunk, a pályaudvarra nem esik be az eső. Hetvenkettőben a technikumot szakközépiskolára változtatják, de ez a tény utazási szokásainkon nem fog változtatni, mi ugyanúgy a Nyugatiban szállunk át. Érettségi előtt már ismerősök leszünk, kezünkben nemzedéki kegytárgyak, kö- rözöttes kifli, pár debreceni, szelet kenyérrel, mustárral. Ivekig utazgassunk így, de érettségi után fogadjuk meg, jó ideig nem szállunk vonat* TÖRTÍNETéK ra. Fogadalmunkat ne tartsuk be, vitessük el magunkat katonának. Ha lehet, jó mesz- szire vonuljunk be, a lényeg az legyen: a Nyugatit érintsük, amikor haza, illetve ka- tonáékhoz vissza utazunk. Oldjuk meg úgy, hogy aki az Alföldön él, az a Dunántúlon szolgáljon, a dunántúliak pedig az Alföldre vonuljanak be, így nem lesz senkinek honvágya, s az átszállás is garantált. Intézzük úgy, hogy a zsold- ból jusson sörre, kávéra, s az sem baj, ha a Nyugatiban bevágjuk a szokásos debrecenit. A mustárt el ne felejtsük! Amint leszerelünk, csendesen morogjuk magunk elé, már ezután nem utazunk ennyit. ígéretünket ezúttal sem sikerül majd betartani, mert egy váratlan pillanatban jelentkezni fogunk az ország legtávolabbi főiskolájára, s mivel ott.ránk — távoli vidékek küldöttjére — Váróteremről váróteremre örömmel várnak, el is járunk szorgalmasan. Tanuljunk levelező tagozaton, csak így ismerhetjük meg két-három éven belül az ország valamennyi vasúti megállóját plusz még a csomópontok. Diplomaosztót követően szervezzük meg, hogy barátaink a tizennyolcadik vágány mellől integessenek utánunk. Jól sejtjük, nem máshol vagyunk, mint életűn^ fontos állomásán... Otthon helyezkedjünk el általános iskolában. Nem fog történni velünk semmi különös, egészen addig, amíg be nem lépünk első osztályfőnöki óránkra, a legelső a tanévben. Rövid ismerkedést követően a gyerekek majd arra kérik a tanító bácsit, ugyan vigye már el őket kirándulni. Az osztály nyilván a Vidámparkot, és az Állatkertet akarja meglátogatni. Ne keseredjünk el. Vigyük el a gyerekeket! Pár hónap múlRobbanás — mulasztások mialt Emberi mulasztások okozták a bulgáriai devnyai vegyipari kombinátban tavaly történt robbanást — derül ki abból a szakértői jelentésből, amelyet pénteken tárgyalt meg a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottsága. Tavaly november 1-én reggel robbanás történt a mintegy 13 ezer főt foglalkoztató devnyai vegyipari kombinát egyik üzemében, ahol klórt, vinilkloridot és PVC-t gyártottak. A szerencsétlenségnél 20 személy életét vesztette, nagy anyagi károk kelethez- tök A BKP KB Politikai Bizottsága elé terjesztett jelentés szerint az üzemben durván megsértették a berendezések javítását, üzemeltetését és kiszolgálást szabályozó előírásokat, a különböző dokumentumokban előírt normatívákat. Kétszáz érát beszélt egyvégtében fin lo no íí világcsúcskísérlet Kétszáz órát beszélt egyvégtében az ötvennégy éves indiai A. Dzsajaraman. Vállalkozásának célja az volt, Ihogy neve bekerüljön a legfurcsább világcsúcsokat is rögzítő Guinness Bookba. A Guinness Book verseny- szabályainak értelmében minden órában ötperces szünetet tarthatott volna. Ö inkább azt választotta, hogy minden 'harmadik órában tizenöt percet töltött evéssel, alvással 'és mosakodással. Kísérletét éjjel-nappal nyomon követték: a jegyzókönyvet eljuttatják a Guinness Book szer- kesz tőb:i zöttságához. A. Dzsajaraman most harmadszor vágott neki a maratoni beszéd világrekordjának megdöntéséhez. Az előző két alkalommal nem sikerült neki, most viszont esélye van rá. Az érvényes csúcsot egy ausztráliai tartja 188 órával. Az indiai férfi keményen készült mostani vállalkozására. Három hónapon át naponta két órákat aludt és étrendjét úgy állította össze, hogy a kilencnapos ébrenlétet és folyamatos beszédet bírja energiával. va, amikor újabb továbbtanulás után nézünk, s kezünkbe akad a felvételi tájékoztató, úgyis azt fogjuk tapasztalni, nem sikerül más egyetemre menni, csak háromszáz kilométerre lévő intézménybe, korunknál fogva levelező tagozatra. Nincs is más dolgunk, csak fölszállni a kisváros állomásán, s a Nyugatiban lekászálódni a vonatról. De most az egyszer ne rohanjunk! Menjünk be ráérősen a régi váróterembe. Ott senkit sem fogunk találni. Se berceli sokszoknyás nénikét, aki éppen hazafelé igyekezne a piacról, se nyírségi cigányokat, akik vadul vernék a gitárt, s közben szemelt rizlinget kortyolgatnának, se igazoltató rendőröket, akik itt, a szemünk láttára üldöznék a senkiházi suhancokat, se kollégiumba visszautazó diákokat. Csak néhány kóbor utas kószál majd a hatalmas, hideg teremben. Haladásunk jelképes lesz, a hatvanas évekből sétálunk át a nyolcvanas évekbe. Ahogy majd nyílik a nyi- korgós faajtó, csendesen állapítsuk meg: sokáig tart az út, amíg átérünk egyik váróteremből a másikba.. R. L. A két várkató eseményei Hétfőn Pandúr József festőművész tárlatát nyitják meg a balassagyarmati Rózsavölgyi galériában; a HNF salgótarjáni fogyasztók tanácsa a lakosság tüzelőanyag- ellátásánk helyzetéről tárgyal. Kedden a megyei tanács végrehajtó bizottsága kihelyezett ülését tartja a bátonyterenyei nevelőotthonban; értékelik az intézmény munkáját, valamint a körzet tanácsi végrehajtó bizottságainak intézményirányító, ellenőrző, hatósági tevékenységét. A Salgótarjáni Népi Ellenőrzési Bizottság munka tervét állítja össze. Csütörtökön a megyei tanácsi vezetők értekezletén, Salgótarjánban, a helyi tanácsok pártirányításának aktuális feladatairól lesz szó; a Szakma kiváló tanulója verseny megyei eredményhirdetésére kerül sor a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Pénteken a Generál Bau Kisszövetkezet zárszámadó közgyűlése lesz a szakszervezetek salgótarjáni oktatási központjában; a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban Haumann Péter zenés műsora várja az érdeklődőket. Szombaton az SBTC kibővített ünnepi elnökségi ülését tartja Salgótarjánban, megalakulásának 65. évfordulója alkalmából. Megyei amatőr képző- és iparművészek kiállítása nyílik a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Tábi Natasa és Deszpot Ágnes a szakkör szemléltető eszközeit rendezgetik. Természetkutató szakkör Jobbágyiban Játékosan tanulnak Hagyományai vannak már Jobbágyiban a természetkutatásnak. Lendvai Ferenc biológia-szakfelügyelő vezetésével régóta működik a Fri- ewaldszky Imre természetkutató szakkör az általános iskolában. A foglalkozásokat az intézet diákjai látogatják. Ebben a tanévben heti két órában 44 alkalommal terveztek összejövetelt a kis természetbarátok. Programjukban az előadások mellett kirándulások, vetítések és vetélkedők szerepelnek. A kiselőadások témáját a gyerekek a tananyaghoz kapcsolhatóan, azt kiegészítve, érdeklődésüknek megfelelően választják. Az iskola eszközeivel rendszeresen meteorológiai és csillagaszati megfigyeléseket is végeznek. A kor tagjai megismerik a természetet, a sűrűn tartott kirándulások és gyűjtőutak során gyakorlati tapasztalatokra is szert tesznek. Mindezeken kívül játékosan tanulnak és mélyebben sajátítják el a tananyagot. De az ' sem utolsó szempont, hogy a természetszerető gyerekekből idővel természetvédő felnőttek válnak... (romhányi) Amíg a vevők és eladók között dúl a vita az élelmiszerüzletek hét végi nyitva tartásáról, addig a 65 esztendős Óra* vecz Géza és felesége már 17 esztendeje vasárnapi nyitva tartással is szolgálja vásárlóit a salgótarjáni vegyeskeres* kedésben. Megéri-e? „Vasárnap a hétköznapi forgalom kétszeresét érem el, a Kővár utcai kis boltom előtt kocsikaravánok állnak meg. Kenyéren, tejen, húsárun kívül visznek itt mindent. A nyolcvanezer forintos készletem háromszor is kicserélődik havonta. Ha nem lennének vevők, ugyan miért nyitnék ki?” — kerekíti ki- véleményét a kiskereskedő, majd újra kiszolgálni indul. Pályafutása 1939-ben indult a Hangya szövetkezetnél, hangyaszorgalma azóta sem csitult. — kulcsár — NÖGRAD - 1987. február 16., hétfő 5 V
