Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

Tornászversenyre készülnek A téli szünet befejeztével tovább folytatják a felkészü­lést a megyei középiskolai tornászversenyre a salgótar­jáni Táncsics Mihály Köz- gazdasági Szakközépiskolá­ban. Kis Zoltán testnevelő tanár irányításává! a C Ka­tegóriás kötelező gyakorlato­kat és a szab adón választott gyakorlatokat próbálják a diákok mindennap. A tizen­két fős leány tornászcsapat talajon és gerendán gyako­rol nagy lelkesedéssel. Fel­vételeink az edzéseken Ké­szültek. Molnár Rita és társai a gúlát gyakorolják. A talajgyakorlat a lányok kedvence. — Rigó Tibor felvételei /Magyar Ifiúság Kupa Elkészült az új kiírás Az első díj: utazás az 1988-as labdorúgó EB-re Vélemén> különbség Szedih, kontra Lexerköhne „Ügy tűnik, hogy ameddig súlyos baleset nem történik, addig az illetékesek nem haj­landóit a változtatásra” — nyilatkozta a kalapácsvetés világcsúcstartója, a szovjet Jurij Szedih. „A legjobbak egyre messzebb képesek el­dobni a vasgoiyot, s ez las­san már a nézők biztonságát veszélyezteti. Csoda, hogy még nem. történt szerencsétlenség. Mindenképp szükség van olyan átalakításról, mint ami­re a gerelyhajításban már sor került.” Szedih javaslata szerint vagy a szer súlyát kell növel­ni (jelenleg 7,257 kg), vagy a kalapács drótját (pillanatnyi­lag hossza 117,5—121,5 cm), szükséges megrövidíteni. Fel­merült olyan terv is, hogy legfeljebb két forgást enge­délyezzenek a kidobás előtt, de ez a szovjet kalapácsvető szerint nem megoldás, mert már úgy is túljutott a 80 mé­teren. Ügy tűnik, nemzetközi szakberkekben Szedih ja­vaslatának számos ellenzője van. Karl-Heinz Leverköhne, a nyugatnémet kalapácsve­tők edzője szerint például a szer súlyának növelése gondot akozna az ifjúságiak átállásában a felnőtt kala­pácsra, a rövidebb drót pe­dig megváltoztatná a ver­senyszám jellegét. A nyugatnémet szakember ezért más javaslattal állt elő, egy olyan tervvel, amit már a stuttgarti EB-n be is mu­tattak. Ezek szerint a „drót­ketrec” — amelyből a kido­bás történik — méreteit változtatnák meg Többek között a háló magasságát 5,5 méterről 9,7 métene növel­nék, a „nyílását” pedig egy méterrel szűkítenék. Lever­köhne véleménve szerint így a célt tévesztett dobások is legfeljebb két méterrel szán­hatnának a szektoron kívül, tehát nem veszélyeztetnék a nézőket. A meghirdető szervek el­készítették az előző eszten­dőkben is nagy népszerűség­nek örvendő, ezreket meg­mozgató Magyar Ifjúság Ku­pa országos kispályás labda­rugó-akció kiírását. A MIK alapvető célja, hogy a kis­pályás labdarúgás népszerű­ségére építve tovább szélesít­se a rendszeresen sportoló fiatalok táborát, valamint nö­velje a sportszervezők, akti­visták számát, az ifjúsági kö­zösségek öntevékenységét. A vetélkedősorozatot férfi-, Bői és ifjúsági fiú kategó­riában rendezik meg. Azok a labdarúgók, akik NB-s, vagy területi, illetve az országos BŐf bajnokságban 1985. júli­us 1. után akár egy alkalom­mal is szerepeltek, nem ve­hetnek részt a kupában. Egy csapatba 11 fő nevezhető, az összetétel azonban a sorozat­ban nem változhat. Nevezési lapokat a megyei, városi, városi jogú nagyköz­ségi KlSZ-bizotteágokon lehet kérni, s azokat ide kell visz- szajuttatni 1987. március 15. ig. A nevezési díj férfiaknál és nőknél csapatonként 1100, ifjúsági fiúknál 550 Ft. Az 1987. kiírás újdonsággal is szolgál. A meghirdető szer­vek versenyt hirdetnek a vá­rosok, városi jogú nagyközsé­gek között. 1986. évi adatok alapján ebben döntő az össz­lakosság számához viszonyí­tott induló csapatok aránya. Minimum 15 csapatot kell szervezni. Az a település, mely ezen felül — lakossági arányokban — a legtöbb részt­vevő együttest mozgósítja, a megyei szervező bizottságtól tízezer forint különjutalniat kap és elnyeri a megyei dön­tő rendezési jogát. A nevezések beérkezése után, 1988. március 31 -ig ke­rül sor a megyei selejtezők­re és döntőkre. A megyei győztesek — kategóriánként — 1988 áprilisában a terüle­ti döntőkön vesznek részt, majd május 3-ig bezárólag az országos fináléra kerül sor. Ezen a területi verse­nyekről továbbjutott 8—8 csapat indulhat. Az együtte­sek két négyes csoportban körmérkőzést vívnak, s a cso­portok azonos helyezettjei döntik el a végső sorrendet a helyosztókon. A kupát rangjához méltó­an díjazzák. A kategóriák el­ső helyezett csapatai ingye. neó turistautat nyernek az 1988-as NSZK-beli labdarúgó Európa Bajnokságra. Az or­szágos döntőbe jutott többi együttes egyénekre szóló sportszervásárlási utalványt kap. Ennek összege — a he­lyezésektől függően — 1000— 5000 forint személyenként. A Magyar Ifjúság Kupával kapcsolatos egyéb tudnivalók­ról a KISZ Nógrád megyei, valamint a városi és városi jogú nagyközségi bizottságai adnak további felvilágosítást. Magyarország a 22. Az ismert olasz szaklap, a „Gazzetia dello Sport” is össze­állított egy európai labdarúgó­ranglistát, amelyet a mérkőzé­senként elért átlagpontszámok alapján állították fel. Magyarország válogatottja Por­tugáliával holtversenyben a 22. helyet szerezte meg, 1,0-nál ala­csonyabb átlaggal. A magyarok mérlege 1986-ban ugyan Jobb volt 50 százalékosnál, de a „Gazzetta dello Sport” csak a nemzetek kö­zötti összecsapásokat vette figye­lembe, így a két Magyarország— Ázsia válogatott találkozót nem. A ranglista élcsoportja: 1. Spanyolország 1.66 pont/mér- kőzés, 2. Csehszlovákia 1.55, 3. Anglia 1.50, 4. Olaszország 1.40« Utolsó lehetőség Január 12-ig meghosszabbítot­ták a jelentkezési határidőt Pegazus Tours és a Magyar Asz­talitenisz Szövetség társasutazásá­ra, amelyet a februárban sorra kerülő világbajnokságra szervez­nek. Az Üj-De!hibe tervezett in­dulás fe&ruár 21., a hazaérkezés napja március 3. Jelentkezni lehet a Pegazus Tours irodájában (Budapest, V. kerület Károlyi Mihály utca 3., telefon: 171-644). Ahol a sport összetartó eró Nógrádsipelci tapasztalatok Szécsény vonzáskörzetében sokszor emlegetik a nógrád- sipeki jó példát. Esetünkben természetesen a sportról van szó, noha más területen is letették már névjegyüket. Elég, ha a KISZ-díjjal kitün­tetett szabadidős-társaságuk­ra gondolunk. Míg azonban a település hétköznapjainak szervezői alig néhány eszten­deje, addig a helyi sportkör már több mint egy évtizede végez kimagasló munkát. Ez a tevékenység nem is any­nyira az eredményekben mu­tatkozik, hanem a kis falu sportéletének szervezettségé, ben, lakóinak összefogásá­ban, sportszeretetében. Vajon hogyan lehet szinte az egész „sipeki társadalmat” a sport szolgálatába állítani? Van-e ennek valamilyen tit­ka? Erre kerestük a választ, amikor Szép Bertalannal, a sportkör elnökével a múltról és á jelenről beszélgettünk. Van titok Gyorsan kiderült, hogy Szép Bertalan 1973 óta a nógrád- sipeki sportkör elnöke. Azaz, majd 15 éve. S, amikor be­szélgetőpartnerem elmondta, hogy nem a faluban lakik, csupán korábbi munkahelye, a büfé kötötte őt a település­hez, rájöttem: egy jól műkör dő sportkör tevékenységét mennyire meghatározza az ügyért tenni kész emiber. Mert az elnök Széosényben él, s néhány éve már nem Nógrád- sipékén dolgozik. Ma a Pa­lóc Skála Aruház élelmiszer­osztályának vezetője, de ide- kerülésekor sem tagadta meg a sipeki sportbarátokat. Meg. ma.ad t korábbi társadalmi funkciójában. Azóta is ő a sportköri elnök. Hangsúlyoz­za. hogy a^ipekiaket_a-von­záskörzet legjobban tevékeny­kedő sportköreként emlege­tik, az nem kizárólag neki köszönhető. Van ugyanis egy hétfős vezetőségük, lelkes ak- tivahálózatuk.' Itt, a faluban idősnek és fiatalnak is érde­ke, hogy „jól menjen” a fa. c: —. mert mégiscsak ez a meghatározó. — Említi a ne. VCiiet, főztük a pályagonclno- kot, idős Matuszka Istvánt, aiii nélkül nincsen ma mecas. De kiemeli a nyugdíjasokat is, köztük Czerovszki Berta, lant és Calcsik Józsefet, majd hosszasan sorolja a többi ak­megyei B osztály bajnokságá­ban szerepei, jelenleg a kö­zépmezőnyben tanyázik. Pa. naszolja is Szép Bertalan, hogy nem tudják pontosan, hányadik helyen, mert az il­letékes LASZ máig nem küld­te meg nekik az őszi végta­bellát! Hazai mérkőzéseiken áz átlagos nézőszám 150—200 között mozog. Ha a falu ezer körüli lélekszámát vesszük alapul, akkor ez jó értékmé­rője a helyiek sportszereteté- nek. Még jobb a pártoló sportköri tagság aránya! Ál­talában 260—270 fő között mozog! Van közöttük idős és fiatal, s ami számomra meg­lepő: nők is. A sportköri el­nöknek ez természetes, így van ez évek óta. A sporto­lók, az aktívák mozgósítják a családtagokat is. A tagdíjuk egyébként ‘ nem nagy psszeg. Férfiaknak 150, tanulóknak és nőknek 75 forint évente. A falu büféjében van egy becsület kasszájuk is, ide min­denki annyi pénzt dob be, amennyit akar. Volt is benne elég sok, mígnem a novem­beri vendégség éjszakáján egy azóta ismeretlen tettes ellopta... Nemcsak foci S, hogy Nógrádsipeken nem: csak a foci létezik, azt több szép eredményük is bizonyít­ja. Rendszeres résztvevői a falusi spartakiádoknak. Az előző esztendőben röplabdá­ban, kézilabdában és atléti-' kában is indultak a verseny­sorozaton, de természetesen, kispályás labdarúgásban is ott voltak a mezőnyben. A focisták az ózdi területi dön­tőre is eljutottak, míg Szita Mária az országos atlétikai döntőben szerepelt. A vonzáskörzet sportren­dezvényei nem múlnak el nélkülük. Tavaly például a szécsényi teremfoci-bajnok­ságon is részt vettek, s már most jelezték, hogy jó lenne az • idei versenybe is benevez- ; ni. Feltéve persze, ha lesz.. Szép Bertalan szinte min- den lényeges információt el-' mond, de már a jövőről is beszél. Hangsúlyozza, hogy nem ülnek majd babérjaikon, továbbra is becsülettel, oda-' adással munkálkodnak a fa­lu sportjáért. Mert azt sze­retnék, ha a sipeki jő pél­dáról még sokáig beszélné-' nek, s eredményeikkel, tevéJ kenységükkel tovább erősíte- nék a sportkörről alkotott vé-' leményt. Vaskor István Válaszol az illetékes Miért drága a jég? A téli sportok növekvő népszerűségét jelzi, hogy a síelés mellett egyre többen látogatják a megyénkben „lé­tesített” korcsolyapályákat is. Műjégpálya ugyan nincs Nógrádban, néhány települé­sen azonban áldozatos mun­kával, nagy erőfeszítések árán alakítanak ki „valódi je­get”. Persze, ha az időjárás engedi. Salgótarjánban, az ifjúsági sportcentrumban van korcso- lyázási lehetőség. A napok­ban sok olvasónk, sportbarát tette szóvá, hogy drágák a belépőjegyek. Míg az előző télen a gyerekeknek 5 forint, a felnőtteknek 10 forint volt a „beugró”, addig az idei sze­zonban már duplájára emel­kedtek az árak. Azaz: a fia­talok 10, míg a felnőttek 20 forint ellenében léphetnek a jégre. Panaszosaink azt is megemlítették, hogy a belé­pőjegyek csak fél napra szól­nak. Aki délelőtt vált jegyet, annak el kell hagynia a pá­lyát a déli órákban, mert technikai munkálatok miatt „szünetet” tartanaik, s ha dél­utárv újra el szeretnének lá­togatni, megint jegyet kell vásárolniuk. Ha utána szá­molunk — mondjuk egy négyfős családnál — egy egész napos „korimulatság” nem olcsó dolog: két felnőtt­nek és két gyermekének ösz- szesen 120 forint. Az érvek között elhangzott: azért,/is drágállják a jegyek árát, mert például a leninvá- rosi és a kazincbarcikai mű­jégpályákon is hasonlóak az árak, csakhát azok minősé­gében .összehasonlíthatatla­nul jobbak. A fentiekben vázolt gon­dolatokat elmondtuk Juhász Imrének, a salgótarjáni sport­csarnok és intézményei igaz­gatójának, aki az alábbi vá­laszt adta kérdésünkre: — A városi sportcsarnok, valamint az irányításunkkal működő ifjúsági sportcent­rum és a tanuszoda koráb­ban meghatározott bevételi terveit az idei esztendőre 22 százalékkal megemelték. Eze­ket a bevételeket természete­sen az általunk nyújtott szol­gáltatások árának emelésé­vel lehet csak elérni, hiszen bevételeink ezekből gyűlnek össze. Emelkedtek a tan­uszoda árai, s változtatnunk kellett a sportcsarnok szol­gáltatásainak eddigi tarifáin s. Ezért vált szükségessé a mrcsolyapálya használati di­ának felemelése is. — Mivel a belépődíj ösz- zege a korcsolyázók „saját sebét” érinti, az észrevé" elek egyfelől jogosak. őzt izonban nem szabad elfelej- eni: a nagypálya mellett az dei télen két kisebb terüle- en is kialakítottunk korcsoT yapályát, melyet az érdeklő- lók ingyen használhatnak. Szzel a lehetőséggel sokan él­lek. Példa erre január első vasárnapja is, amikor a ko- •ízók többsége ezeken hódolt red véne időtöltésének. Ekét íisebb területet egyébként a város általános iskolái és ávodai hétköznapokon is ngyen használják! Lifke csapata áll az élen Kilenc fordulóra került sor* a Salgótarján vonzáskörzeti sakk-csapatbajnokságon, mely^ nek küzdelmeiben nyolc csa­pat vesz részt Öt fordulóval) a befejezés előtt a litkei együttes vezeti a mezőnyt, a tavalyi bajnok, az St. Pető­fi viszont csak negyedik. A bajnokság állása: 1. Litt ke 27, 2. SKSE 25, 3. SVT SC 19,5, 4. Pedagógus 19,5, 5 St. Petőfi 18, 6. Síküveg­gyár SE 14,5, 7. Sportlétesít­mények 13, 8. Litke vegyes 8 ponttal. A táblánkénti legjobb egyé­ni teljesítmények; 1. tábla: Fegyveres Zs., Miklós A. 7— 7, Szabó L. 6,5 pont; 2. táb­la: Szepessy J. 7, Márton I. 6 pont; 3. tábla: Kovács A. 9, Szepessy E. 7 pont; 4. táb. la: Nagy J. és Juhász J. 5.5 pont. (A harmadik táblán játszó Kovács A. még veret­len!) A következő három forduló mérkőzéseire január 11-én — vasárnap — a városi sport, csarnokban kerül sor. Ezek közül az első — a 10. forduló — párosítása: SVT SC— T_.it- ke vegyes, Síküveggyár SE— Pedagógus, Sportlétesítmé­nyek—SKSE, Litke—St. Pe. tőfi. / avai is. igy siíierui megicjue- nem az egész dolog kulcsát, a „sipeki titkot” is. Nagyon egyszerű: a faluban a lakos­ság szereti a sportot, s van egy olyan tenni kész sport­köri vezetés, amely magával ragadja az embereket. A sportkör tevékenysége Nem különös, ahogyan mindennapjaikat szervezik. Ügy élnek, mint a nagyság­rendileg hasonló többi —me­gyénkben található — kis sportkör. Azaz, mégis más­képp! Szép Bertalan úgy fogal­maz, hogy 80 százalékban önfenntartóak. Saját bevéte­lekből — belépők, tagdíjak — tartják el magukat. A ta­nácsi támogatás 1986-ban 35 ezer forint volt, de a helyi elöljáróság — méltányolva ténykedésüket — év közben 12 ezer Ft-tal megtoldotta ezt. Jókor is jött ez az összeg! Megmagasították a'pályát öve­ző kerítés egy részét, azt, amely egy szomszéd lakóház felé esik. Mert voltak gon­dok. s nem akartak tovább veszekedni a szomszéddal. Egy-egy „eltévedt” labda ugyanis gyakorta leszedte a ház cserepeit. így ez a „ve­szély” is elmúlt, mindenki nyugodt lehet! S, ha már a társadalmi munkáról beszélgetünk, a sportköri elnök újabb konk­rét akciókkal példálózik. Ré­gi dologgal kezdi: „hajdanán” focipályájuk egyik és másik vége között nagy szintkülönb­ség volt, s azon — igaz, né­mi túlzással — jó hátszélben akár sílesikló versenyt is ren­dezhettek volna. Szinte az egész falu megmozdult, ami­kor a játéktér „simítását” végezték. Sikerült is rendbe­hozniuk a pályát! Büszkén említi, hogy az öltözőt. a WC-t is társadalmi munká­ban épftették fel, s nem is ■ akárhogyan A falu lakói sa­ját építkezéseikből megma­radt anyagokat ajánlottak fel, kezdve a téglától a hullám­paláig bezárólag mindent. Most a fürdőhelyiséget ala­kítják ki. A berendezések nagy része már megvan, ol­csó csempét keresnek, s ekkor gyorsan „nekiállnak” a mun. kánaki Eredmények, szervezettség A településen a foci a meg­határozó sportág. Csapatuk a NŰGRÁD — 1987. január 8., csütörtök j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents