Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Képviselők a falugyűlésekről A falugyűlések a közélet jól bevált fórumai, hosszú eszten­dők tapasztalatai alapján kü. Ionosén a kisebb telepü’ése. ken kíséri élénk érdeklődés az évről évre visszatérő pár­beszédet. Az Országgyűlés té­li ülésszaka révén, számos nógrádi képviselővel szót vált­hattunk, s a beszélgetésekből az derült ki: a választókerü­letek képviselő a ..helyi nyílt parlamenteknek” is nagy je­lentőséget tulajdonítanak. A hosszú, a késő esti órák­ba nyúlt beszélgetések hasz­nát igy summázta Vastag Ottilia, a rétsági székhelyű választókerület, képviselője: a helyszínen, .személyes tapasz, tatással szerzett információ­kat semmi sem pótolhatja. A választókerület eredményei­ről, gondjairól a falugyűlések segítségével is valósóghűbb kép alakulhat ki. Mit tapasztaltak a tanácsi tervek véglegesítését megélő, ző tanácskozásokon — ezt kérdeztük más országgyűlési képviselőktől is. Iftzsér Gáspár: Nagyobb aktivitás Tőzsér Gáspár, a bátorryle- renyei székhelyű választóke­rület képviselője mindenek­előtt ezt mondta: — Számos helyem érzékel­tem, hogy a falugyűléseket is felhasználták — a helyi teen­dőket érintő vita mellett — a Központi Bizottság novem­beri határozatából adódó fel­adatok elemzésére. Az embe­rek pedig úgy szóltak, hogy megértik és felsorakoznak a nagy jelentőségű dokumentum végrehajtására. A mondandó, íiak mindenütt az volt a lé­nyege: mindenki előtt nyil­vánvaló, hogy változás csakis e jobb gazdasági munka ered. menyeként következhet be. A továbbiakban így össze, gezte a falugyűlések tapaszt*. Tatait: szembetűnt, hogy a ko. sétubjná’l is nagyobb volt Bá- tony temen ye körzetében az ak­tivitás. A hozzászólásokat pe­riig jelíemezte az is, hogy az emberek látni akarják, a pénzüket hasznosan köitifc-e el; mire fordítják a rencteL ■kesésre átló, a keneténél szű­kösebb anyagi forrásokat. So­kat jelez az alábbi mondat is: — Örömmel láttam. hogy közérdekből kértek saót a vitáikban, az egyéni sérelmek gondok helyett, a telepiül egészét érintő teendőkrő! szól­tak. Végül egy apróság, ami a helybelieknek természetesen igen fontos. — Mostanában állandóan napirenden van a szolgálta­tás. a kereskedelem és a kis­települések kapcsolata. Ez en­gem különösen érin-t, hiszen a választókerületemben sok az apró falu. A falugyűlések is azt bizonyították, hogy jó visszhangja van a kistelepü­lések kereskedelmi rekonst­rukciójának, a boltok felújí­táséinak és korszerűsítésének. A népességmegtartó képesség i;ly módon való erősítésére ki. Váltképpen Nagybárkány kör­nyékén, a Kis.Zagyva völgyé­ben láttam és hallottam jó példákat. Sámfa Gábor: „E öregedő” települések A kereskedelemmel kapcso­latos véleményeket és tapasz­talatokat idézte elsőkén t a falugyűlések kapcsán Sándor Gábor képviselő is. Aa ő vá­lasztókerülete Pásztó és kör­nyéke. Igaz, nem olyan elége­detten szólt, mint Tőzsér Gás­pár. — Jártam én is a feáugyű- Tésekre, de még mennyire jár­tam. A végién már azt hit­tem, hogy elkopik á lábam. — S, a tapasztalatot? — Gonddal és bajjal is ta­lálkoztam bőven. Bokor és Ka. tasó például határozottan az elöregedés jeleit mutatja. Ez- ael együtt, nem érezheti az ember, hogy valamilyen ha­tározott terv lenne az itt élő emberek megtartására. A ke. reekedetend ellátás javításéért például, a pásztói áféíK egy­általán nem vállal semmit, vagy csak résziben cselekszik. Megértem én, persze, hogy rá­fizetéses itt üzemeltetni a kis boltokat, de az ott álakét ez nem vigasztalja, — Azt jelenti «*, hogy rossz szájízzel ment beaa a képviselő a falugyűlésekről ? — jüan egészen. Az ecee- gíefc például, számos figye­lemre méltó eredménnyel di­csekedhetnek, a gondjaik kö­zül. talán esse a vizet említ, hetném. Ezen segítene a régi terv vaAóca. váltása — ma már újra egyes többet beszél­nek róla —, hogy völgyzáró gát kellene a Szuhupatakon, Ecseg és Cserbátuaentiván kő­sóét--, *. r. Bővült az építőanyag- termelés Többéves jelentős fejlesz­téssel lényegesen javult, s im­már az rgen veket is megha­ladja az alapvető építőanya­gok kínálata. Befejeződött nyolc téglagyár rekonstruk­ciója, további 32 üzem nehéz fizikai munkáinak gépesítése, és belépett a termelésbe a Mátra Gázbetongyár, amely 1986-ban 140, 1987-ben pedig már 225 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő fa­lazóelemet ad. Ez a tetemes gázbetonfcínálat az érintett térségben már csökkentette a téglakeresletet. Kialakult te­hát az azonos célt szolgáló és az egymást helyettesítő ter­mékek közötti piaci verseny, amelyben előtérbe kerültek a korszerűségi, a gazdaságossá­gi és a minőségi követelmé­nyek. Az ablakok és ajtók, to­vábbá a tetőfedő anyagok vá­lasztéka is bőséges. Az építőanyagok összetétele azonban nem eléggé igazodott a kereslethez. Égetett tető. cserépből például, a hazai termelés nem fedezte az igé­nyeket, ugyanakkor betoncse­répből túlkínálat vök. Fal­burkoló csempéből a színesés a mintás áru mennyisége meghaladta a szükségleteket, fehér csempéből pedig nem volt elegendő, ezért Csehszlo­vákiából és Bulgáriából kel­lett importálni. Az építőanyag-ipar 1986-ba® összességében a népgazdasá­gi tervben számítottnak meg­felelően, mintegy egy száza, létofeal bővítette termelését. Kedvező, hogy az átlagosnál dinamikusabban fejlődött a szigetelőanyag-ipar, továbbá a szigorú hőtechmkai szab­vány követelményeit kielé­gítő Salaaoelemek és szerke. zetek gyártása. A hazai tér. melés bővülésével lényegesen csökkentettek a dollárelszá- molású importot, főként fa­lazóanyagokból és csomagoló, üvegekből, de tűzálló anya. gokból még vóltozatlanöl nagy a behozatal. Az ágazat eleget tett rubedelszátnoiású szállítá­si kötelezettségeinek, a kon. vertibiiKs export-élőárán yza - tát pedig több .mint 5 sezá-za- iéikted túlteljesítette. Aa elő­zetes jelzések seermt, az építöateyag-iperf üzemek vesz­teség nélkül zárják az 1986-os évét Ám, ae alapvető építő­anyagok gyártásának jöve­delmezősége. a 2,4 milliárd forint értékű állami termelői árkiegészítés ellenére is ala­csony, mmdbstwe 1—S száza- Jékos. (MTI) Eseménydús évet zárt a Technika Háza Az első, teljes évét zárba a salgótarjáni Technika Háza. A* Endre falvai AranykHáf» Termelőszövetkezet alumíni­umöntödéje az elmúlt évben kezdte meg működését. Kü­lönféle konzolok és távtartók öntésével foglalkoznak, amely­ből kétmillió-ötszázezer forint árbevételt értek el Endrefal- rám. A képen Burján Tamás­aié és Báli Pátné öntik he atu- MMnrumot. ~9»— A korszerű létesítmény ran­gos rendezvényeknek adott otthont, koncentrálta az idá­ig meglehetősen szétaprózó­dott munkát, melyet a Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége me­gyei szervezete fejtett ki. Az esztendő kétségtelenül legkiemelkedőbb eseményé­nek számított a műszaki és közgazdasági hónap rendez­vénysorozata. Az MTESZ-e* kívül elősegí tette a hónap si­ketét a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat és a Magyar Közgazdasági Társa­ság aktív közreműködése. Mintegy száz tanácskozást, előadást tartottak ebben az időben, amelyeknek 7509 hall­gatója volt. Jól egészítette ki az októberi rendezvény- sorozatot a MIGÉRT színvo­nalas műszerkiállítása. Az év során számos elő­adás hangzott el a kutató-és fejlesztőmunkáról. A megyei népi ellenőrzési bizottság fel­kérésére nagy érdeklődéssel kísért vitafórumot rendeztek a műszaki fejlesztés terüle­tén tapasztalható hiányossá­gok megszüntetéséről. A Technika Háza néhány országos- rendezvény színhe­lye volt 1986-ban. Áz OMBKE béngteszt&ekoszíájjH awtes-' te meg a bányamentők or­szágos konferenciáját. Össze­jövetelük része volt a 125. évfordulóját ünneplő Nógrá­di Szénbányák eseménysoro­zatának. Az OMBKE vasko­hászati szakosztálya hívta össze a VIII. országos vas- kohászati hidegalakitó-kon- ierenciát. A Gépipari Tudo­mányos Egyesület az ország szereléstechnológiai szakem­bereit látta vendégül a Tech­nika Házában, az Építőipari Tudományos Egyesület pedig itt tartotta országos regioná­lis elnökségi ülését. Az MTESZ szélesítette kap­csolatait megyénk gazdasági és társadalmi szervezeteivel, részt vett a megyei tudomá­nyos tanács munkájában. A csehszlovák és bolgár társ­szervekkel idén is folytatták cserelátogatása ikat. Az esztendő közepén kezd­te meg működését a műszaki' klub, s négy összejövetelen az aktuális gazdaságpolitikai kérdések kerültek terítékre. Április végén alakult meg a seniorok tanácsa, amely a nyugállományú vezető szak­embereket tömöríti. A Technika Háza mindin­kább porondja a műszaki ér­telmiség tevékenységének, el­sősorban rendezvényein ke­resztül. Lakat az óévre Zárgyártők a BRG-beti A képen látható bárom asszony egy hété* keresztül tanul­ta a/, antennaszerelés fortélyait a BRG salgótarjáni acy í- rában. Lakatforgatáshoz szokott kezük január elején mír a forrasztást és egy sor — eddig az Etzettben „ismeretle*’' — műveletet végez. Az újjávarázsolt csarnokban a tmk dolgozói rekordg.vort. u ság alatt szerelték be az antennagyártáshoz szükséges gé­peket. Képek: Rigó Tibor — Az eddigi műveleteknél az igazság, hogy a pénz jól jön lényegesen bonyolultabb fel- mindenkinek és ez a fajta adat vér ránk — magyarázza munka lehetőséget biztosít a az üzemvezető. — Az asszo- többletkeresetei;. Nem mon- nyok ügyesek voltak, s lát- dóm, a két műszakos rendből hattáfc, semmi boszorkányság adódhat bejárási probléma, de nincs az antennakészítésben. igyekszünk mihamarabb orvo- Az viszont igaz, hogy más solni. Meg aztán a családo- tempóra lesz szükség, s lénye- soknál a gyerekek elhelyezé- ges szempont lesz a minőség, se. Azt hiszem a férjeknek A lakatnál értékesebb termé- megértőknek keit lenniük. A két állítunk: elő... légkörről csak annyit,: ttüoz­— Nem félünk — jelenti ki nak azok, akik itt bizonyta- Mikuláné. — Tizenhét. esz- lanságról beszélnek, meg az tendeje vagyok itt és megér- emberek félelméről. Az asszu- tem már néhány változást. nyok példája mutatja, hogy — Az elején azért nem volt semmiféle pánikhangulat nincs. „Érognomtt kék kidolgozni o veszteségesen és oz ala­csony hatékonysággal gaz­dálkodó egységek tevékeny­ségének gazdaságossá téte­lez«. . ,»* (MSZMP KB 1986. november 19-20-i ülésének határozatából.) Festékszag árad szét a ha­talmas csarnokban. Friss gép­zsír illatával párosul, melyet a szép sorba« felállított esz­tergák, fúrók árasztanak ra­gyogóan új vastestükből. Kö­rülöttük serényen dolgoznak a tmk-részleg lakatosai, villany­szerelői. Sürget az kiő, hiszen január 5-től már magnófejek, antennák készülnek az Elzett Szécsényi Zárgyártó Vállalat eme átrendezett épületében. Varga László technok>g«s egy köteg gépkönyvvel szem­lézi a vadonatúj berendezése­ket- Licskó Béla üzemvezető­vel együtt a BRG salgótarjá­ni gyárában tanulmányozták az új termékek gyártási mű­veleteit, technológiáját. — Ezeket a fúróasztalokast az ott szerzett tapasztalatok alapján terveztem — magya­rázza Varga László. Közben targonca érkezik újabb be­rendezésekkel rakotton. Hár­man a fűtőkazán elemeit il­lesztik a helyére. A szerelők kábelkötegeket húznak ki, egyszóval nem áH meg a mun­ka egy pillanatra sem. Lics­kó Béla is megérkezik, s lát­ván csodálkozásunkat, meg­jegyzi: — Hát bizony mozgal­mas napokat élünk. Szeret­nénk, ha nem maiadna sem­mi az utolsó pillanatra, mert a feladat nem kicsi. A szomszédos épületben asszonyok próbálják a kész lakatot. Naponta 3500 darab kulcsot forgatnak meg a zár- szerkezetben. Monoton, ideg- feszítő munka, kesztyű nél­kül tönkremenne az ember keze is. Mikuta Istvánná be­tanított munkás már ismeri ez éld feladatát. Negyed- magával sajátította el Salgó­tarjánban az antennagyártás fortélyait, s hősikén jegyzi meg: — Az ötödik nap végén minden részműveletet magunk csináltunk. Egy kicsit azért féltünk a forrasztástól, mert idáig soha nem láttunk for­rasztópákát. A tarjániak na­gyon rendesek voltak; meg­mutatták az egyszerűbb meg­oldásokat. így nem kellett sze- rencsétlenkednünk. — Egészen új dolgot fogunk gyártani — magyarázza Le- hoczki Béláné betanított mun­kás. — Nézze, itt tudom, hogy naponta 3500 lakatot kell ki­próbálnom, s ezért ennyi a kereset. Az antenna más. Há­rom, négy napig is készül egy, s csak a végén derül ki, an­tennát csináltunk-e egyálta­lán. Ezt még meg keli szok­nunk. Licskó Béla szobájába fcvrt- táija az asszonyokat, ott foly­tatódik a beszélgetés. Harma­dikként érkezik Fiikor Berta­lanná üzemi adminisztrátor. Kicsit meglepődünk, miért vá­lasztotta a fizikai munkát, de válasza eloszlatja kételyein­ket: — Beszélgettek itt létszám- leépítésről, s ebbe* a munka­körben semmi hasznomat nem venné az üzem- Meg hát a pénz is többnek ígérkezik. Egyébként dolgoztam én a szögezőben gépen is, úgyhogy nem ú>j nekem a fizikai mun­ka. olyan egyszerű — folytatja Lehoczkiné. — Az antennára szerelt kábel hosszabbra sike­rült az előírtnál, s a lyukak nem találtak egymásra — mo­solyod ik el­— Furcsa volt, hogy eddig legfeljebb íakalapáccsal dol­goztunk, s most különleges csavarhúzókitó, kombinált fo­gót és vaskalapácsot adtak a kezünkbe — mondja Mikuláné. — Na és az elnevezések — rázza hitetlenkedve a fejét Le- hoczkiné. ,— Dipól, reflektor, meg ilyenek. Ónozás, direk­tor. .. Először csak csodálkoz­tunk. .. Meg hogy „praxizní” a csavarokat — neveti el ma­gát. — Időnként átjárunk a ké­szülő üzembe — ragadja meg a szót Filkorné. — Rá sem is­merünk- Másfél hónapja még lakatot gyártottunk ott. De már kezdjük megszokni. Re­méljük. a főnök azért a „ré­gi” marad — kacsint Licskó Bélára. Az asszonyok közben visz- szatérnek megszokott munka- padjukhoz, Licskó Béla még megjegyzi: — A bloblát senki nem sze­red. Hiába beszélnénk itt ön­tudatról, meg ilyenekről; az Lehet, hogy néhányon ter­jesztik az ilyesmit; semmi alapja. Csak ró kell nézni az új csarnokra- Szerintem gyö­nyörű — mondja elfogultan. Irodájába* tolatják Róka Miklóst, a gyár igazgatóját. Mint elmondja, másnap dön­tenek a BRG vezetőivel a mű­ködési formáról. (Később te­lefonon értesített, hogy a gyár­egység ti brióst kapták-) A han­gulatról így vélekedik; — Azon szerencsés üzemek közé tartozunk, amelyek ide­jében kaptak segítséget a ne­héz -i-zdálkodásból való ki­lábaláshoz. Ezt a dolgozók ks megértették. Szerintem sincs szó pánikról, vagy efféléről. Az viszont igaz, hogy ezt a munkát néhány dolgozó — koránál, betegségénél fogva — nem képes elsajátítani,' Számukra az illetékesek ke­resik a megoldást. Terveink­ről csak annyit: már az ér első felében változik a két­fajta termékszerkezet aránya. Ehhez persze a január 5-én Celldömölkre utazó csoportnak is maximálisan el kell sajátí­tani a magnófefgyártás csín­ja t-bmjwt. .. T. Nemeih László Lenin Kohászati Művek: megújulási program A Lenin Kohászati Művek, nél 1986. második felében, megkezdték a 1 megújulási program végrehajtását. Csök­kentették a gyengébb minősé­gű acélok előállítását, ugyan­akkor növeltek az ötvözött, acél-gyártást. Hazai gépipari vállalatokkal közös beruhá­zásban új gépeket vásároltak, és ezeket a termékszerkezet korszerűsítésének a szolgála­tába állították. Megvásárol­tak a Medicor Művek mis­kolci üzemét, s itt elkezdték elektronikus anyagvizsgáló és mérőműszerek, különböző technológiai ló4yia*nat«eaéHö rendszerek gyártását. Közvet­len termelési, műszaki és egyéb irányú kooperációs szer. zödéseket kötöttek a KGST. országok több nagyipari üze. mével, aminek haszna már a közeli jövőben megmutat, kozik. A vállalat tevékenységét korszerűsítő intézkedéseknek köszönhetően, 1986 végére több mint öt százalékkal csökkent az egy tonna acél előállítására fordított ener­giafelhasználás, s mintegy télezerrel kevesebb emberrel az előző évinél több terméket állítottak élő. A hazai meg­rendelők részére a tervezett­nél 23 ezer tonnával több árut szállítottak, a tőkéspiacon pe­dig terven felül ötmillió dol­lar értékű terméket adtak el. Az idei költségmegtakarítás eléri, a 200 millió forintot. Mindennek eredményeként, a szeptember végéig keletke­zett 574 millió forint veszte­séget, december végéig kigaz­dálkodtak, s így az LKM adós. ság nélkül zárja az 1986-os esztendőt. (MTI) NÖGRAD — 1987. joooór 2„ péntek "C. ti. L.

Next

/
Thumbnails
Contents