Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
Tudomány kontra lokálpatriotizmus Egy közgyűjtemény margójára Á posztmodern klasszikusa Robert Venturi: Összetettség és ellentmondás az építészetben A teremőr készségesen nyi- togatja az ajtót a zajos turistacsoport előtt. Kattan a villanykapcsoló, a fénynyaláb hol Az ember tragédiája korabeli színházi adaptációira esik, hol a jámboran pipázgató nagy írónk, Mikszáth Kálmán teljes nagyságú képét világítja be. A balassagyarmati Pa- .óc Múzeum megszokott mindennapjait éli, s az irodalmi nagyjaink előtt tisztelgő látogató mit sem sejt arról a feszültségről, amely a város távolabbi pontján lévő Csillagház, s a múzeum között feszül. No, nem is intézményi vita ez, inkább évek óta tartó egyéni perpatvar, amelynek sajnos, a helytörténeti vonatkozásaira méltán büszke, tradicionális település egyik köz- gyűjteménye esett a kereszttüzébe. A történet kezdete hosszú évekre nyúlik vissza. Arra az időre, amikor átszerveződött a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, s a múzeumi igazgatóság áttette székhelyét Salgótarjánba. A régészeti anyag Szécsénybe, a helytörténeti a megyeszékhelyre került, csupán a néprajzi vonatkozású tárgyi emlékek maradtak Balassagyarmaton. Mint minden változás, a fenti sem zajlott le konfliktusmentesem: az elődök fáradtságos gyűjtőtevékenységére hivatkozó helybéliek személyes sérelemnek tekintették a ..kifosztást”. A várost szerető lokálpatrióták lázas munkába fogtak, hogy a még fellelhető helyi, történeti dokumentumokat megmentsék, s feldolgozás után közszemlére bocsássák. S, itt kezdődött a bonyodalom... Rebmann Rőknsné, Horváth Endrének, a rézmetszés világhírű mesterének és a magyar bankjegygyártás megteremtőiének nénje 1974-ben felajánlotta a városnak a még birtokában lévő hagyatékot. A három esztendővel később megalakuló, a városi könyvtár égisze alatt működő honismereti kör az addig múzeumi felügyelet alatt álló gyűjteményt átvette majd 1982-ben ezt közjegyzői ajándékozási okirattal hitelesítette. A kör áldozatos munkája nyomán alakult ki — nagy társadalmi összefogás eredményeként —, az a kiállítás, amely jelenleg is a Csillagházban tekinthető meg. Közben a Palóc Múzeum is létesített egy státust, hely- történész muzeológus részére, akinek kifejezett teendőjét a balassagyarmati helytörténeti gyűjtőtevékenységben jelölték meg. Az 1983-ban aláírt szerződés, amely a városi tanács ég a múzeumi szervezet között született, támogatja az ez irányú munkát, a szelekciót és a leltározást a múzeum hatáskörébe utalva. Hiátuspótló jelleggel megkezdődött a várostörténeti leletek összeszedése, s az 1991- ben jubiláló Palóc Múzeum fennállásának századik évfordulójára létesítendő tárlat előkészítése. A szisztematikus gyűjtésnek köszönhetően a korabeli iparos- és kereskedővilágra, valamint a polgári értelmiségre vonatkozó kutatások eredményesen zárultak, ritkaságok és tárgyi, fotó+ör- téneti kuriózumok is előkerültek. A bonyodalom akkor hágott a tetőfokára, amikor a fennálló múzeumi törvényeknek megfelelően a Horváth End- re-gyűj teményt is múzeumi ellenőrzés alá kívánták vonná. S, elindult a rágalmazásnak, a kölcsönös ellenségeskedésnek egy olyan áradata, amelynek hullámai még a mai napig sem csitultak el. A tudomány szakavatottjai és a lelkes, ám kétségkívül laikus amatőr városvédők egymásra mutogatása, megmételyezte a légkört, s minden egyébre vezetett, csak egészséges együttműködésre nem. A múzeum arra hivatkozik, hogy a történeti hitelesség felelőssége nélkül. a jól bevált szabályok elsöprésével nem lehet gyűjtőmunkát végezni, különösen akkor, ha az nem meríti ki teljesen az önzetlenség fogalmát A kör viszont az általa földerített szellemi dokumentumok elorozását tekinti jogtalannak, felemlegetve a honismereti aktívák működését a Cigányközösség Hógrádmegyerben Klub a mának — fórum a holnapokért A tapasztalatok országszerte azt mutatják, hogy azokon a helyeken, ahol mű" veiődési közösség van, ott gyorsabban változik a cigányság helyzete. Nógrádmegyerben és a társközségekben — Magyargéc, Kisgéc — élők több mint egyharmada cigányszármazású. Ha körülnézünk Me- gyérben, úgy látjuk, itt jól és szépen élnek a cigányok. A rendezett falusi portákról nem tudni melyikben élnek közülük, melyiket lakják magyarok. Többen szakmunkásvizsgát tettek, s az érettségizett sem ritka már. A helybéli kisszövetkezet ad megélhetést évtizedek óta sokuknak. E munkahely volt legfőbb motorja a beilleszkedési folyamat felgyorsulásának is, segített abban, hogy elkezdték önmaguk művelését. Cigámyklub és hagyomány- őrző együttes régóta működik Megyerben, bár utóbbi jó pár éve megszűnt. A klub ma is létezik, a művelődési ház ad otthont a negyven főt számláló közösségnek. A klubtagok fiatalok. Tizen- és huszonévesek ők. van köztük tanuló és munkás. Többen fiatal házasok, akik párjukkal együtt látogatják az összejöveteleket. A heterogenitást figyelembe véve alakítják programjaikat úgy hogy ki-ki találjon érdeklődésének megfelelőt. Egészségügyi felvilágosí8 NÓGRÁD - 1987. tas, ismerkedés — kertészettel vagy állattartási tudnivalókkal — éppúgy helyet kapnak a rendezvények sorában, mint a lakásépítési, otthonkialakítási ismeretek. Mert sokuk szeretne építkezni, mert többen beköltözés előtt állnak már. Mindez jelzi azt is, hogy a közös együttlét hogyanjait közös döntés előzi meg. A hasznos tudnivalók mellett a művészet értékeivel is ismerkednek. A kitekintést hol író-olvasó találkozó, hol képzőművészeti kiállítás, máskor pedig hagyományőrző együttesek megtekintése jelzi. Járt már nálunk Szepesi József költő, Balogh Balázs István festő. Idei terveikben szerepel a hajdani sikeres hagyomány- őrző együttes újraélesztése, mert, mint hiszik és vallják, jóval több lehetőséget nyújt számukra a szereplésnél. A közös próba, a mások előtt való megmérettetés inkább kísérőjelenség. A fontosabbik az az emberformáló hatás, amely kihat a résztvevőre, a családi életre és ezen túl a munkára is. A nógrádmegyeriek klubja hely a szórakozásra, művelődésre. de egyfajta fórum is. A saját sorsukat alakítani akaró fiatalok gyűlnek itt össze, akik tudatosan odafigyelve környezetükre, formálják, alakítgatják a holnapot. — tnza — őr 31^ szombat helyi értékek megőrzésében. A dolog odáig fajult, hogy Budapestről hívott a helyi tanács —, amely egyébként mindent megtesz az ésszerű megegyezés érdekében — szakértőt a hagyaték felmérésére, s az állami tulajdonú műtárgyak kezelőjének kijelölésére. Végigjárva a vitában illetékes szerveket és személyeket, így a Palóc Múzeum, a városi tanács, a megyei tanács művelődési osztálya, valamint a honismereti kör képviselőit, meghallgatva a kölcsönös érveket és ellenérveket ezen sorok írója szinte kibontha- tatlan szövevényére bukkant a szakmai presztízsféltésnek és az egészségtelen lokálpatriotizmusnak. Hogy egy nagy múltú, patinás település szellemi elöljárói egyazon cél érdekében más-más megoldási módokat képzelnek el, az hagyján. De az, hogy személyes konfliktussá emelik annak a közgyűjteménynek az ügyét, amelynek elsősorban a nyilvánosság épülését kellene szolgálnia, s az általuk szeretett város dicsőségét kellene öregbítenie az mindent jelez, csak önfegyelmet és toleranciát nem. Elvégre a huszadik század végének dolgozó polgárai vagyunk, nem pedig torzsaik odó, egymásra irigykedő gimnazisták, akik elcsippentik egymás orra elől a lehetőségeket. Márpedig a nézeteltérés feloldása mindkét fél jól felfogott érdeke lenne. Balassagyarmat városának tanácsa a közeljövőben testületi ülésen tárgyalja meg, s remélhetően teszi helyére a Horváth Endre-hagyaték körül kialakult vitás kérdéseket. Az egyetlen ésszerű javaslatot — miszerint a gyűjtés és a gesz- t or kodás joga a köré marad, a múzeumi szervezet pedig szakmai iránymutatással és véleményezéssel élhet — megszívlelve talán véget ér az a kálvária, amely kis hazánk nagy szülöttjének hagyatékát kísérte. S, talán rádöbbenünk arra, is. hogy józan reálpoKtikával többet érünk, mint elvakult, idejétmúlt virtuskodással. Vaszari Erika A cím kétségkívül kevésbé blikfangos, mint mondjuk, a Szexpiaci körséta című kiváló riportköteté. Nem óhajt tömegeket vonzani: Venturi eredetileg 1906-ban megjelent munkája a szakemberhez szól inkább, mint a laikushoz. A baj csak az, hogy a laikus igen szoros kapcsolatban van az építészeti szakmával: néz, sőt lakik... Nem árt tehát, ha tudjuk, mit forralnak ellenünk az architektúra alkotói, mellesleg természetesen a legjobb szándékkal. Azt hiszem, ha ez a könyv előbb megjelenik, az óbudai monstrumházsor tervezői — mely építmény vizuális értelemben valósággal pofánveri az Árpád-hídról a Duna nyugati partjára érkezőt — megkegyelmeztek volna annak a cirádás homlokzatú földszintes épületnek, amelyben mindössze egy ócska kis kocsma működött; ez az épület azonban valami mélységesen emberi esendőséget őrzött magában, és ellensúlyozta volna azt az idegesítsen tökéletes geometriát, amely mellesleg azért is idegesítő, mert enyhén szólva nem tökéletes. A mi 88—92 fokos derékszögeink bizony karikatúrái a modern építészet eszményének... Bocsánat: a modem éofté- szet már nem modern építészet. A modern szó — amely, amúgy mellesleg, a reneszánsz korából származik, és idestova félezer éves — számos építész szemében az „elavult” rokonértelmű szava. Talán a nagy Major Máté volt az utolsó mohikán, aki egyértelműen hitt benne, s aki pontosan azzal a hévvel, talán ugyanazokkal a szavakkal morgott posztmodemekre, mint fél százada a neobarokk hívei őrá és eszmetársaira. A modem tehát ma a posztmodem, a modern utáni modem ; az csupán a komótos magyar könyvkiadás folyománya, hogy a klasszikus modernség alapkönyvei, a Bau- haus-kiadványok vagy Corbusier fő műve az utóbbi 'évtizedben jelentek meg. Lakóház Chestnut Hillben: Pa Venturi és Rauch tervei szerint Venturi a posztmodern építészeti ideológia klasszikusa. Hosszabb időt töltött Olaszországban ösztöndíjjal, és számtalan példát szedett össze vonatkozólag, hogy egy Bauhaus professzor szemével nézve az építésztörténet jeles alkotásai rossz osztályzatot érdemelnének. „Michelangelo híres lépcsőjén a Bibliotheca Laurenzi- ana előcsarnokában a két külső lépcsősor hirtelen megszakad, és tulajdonképpen sehova sem vezet: ez a méret és a tér viszonylatában tulajdonképpen helytelen lenne, de helyes a lécső és a Á Bolgár Kulturális Központ terveiből mögötte levő terek összefüggésében” — és így tovább. Vagyis az elméletileg szabálytalan gyakorlatilag helyénvaló. És más összefüggésben, a tipikus amerikai kisvárosi főutcáról szólva: „A szedett-vedett elemek látszólag kaotikus egymás- mellettisége izgató élettelisé- get, hitelességet fejez ki. és így újfajta egység jön létre”. Akár a pesti körúton: kül- lön-külön minden ház st - lushamisítvány, együtt hűséges művészi tükre annak a kornak, melyben született, s ilyen értelemben egyenértékű egy gótikus katedrálissal. Nézze el nekem az olvasó, hogy ilyen pórias pesti párhuzamokkal untatom részletes ismertetés helyett — de Venturi adatokkal zsúfolt és kissé túlfilozofált kötetét Major Máté sem tudná röviden ismertetni. Aki kézbe veszi, annak javaslom, először BatBudapesten a Népköztársaság útján, a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ szék- házánál három nap is „ontja” sugarát: a híres kop- rivsticai faragásos mennyezetek bronzba öntött napmoti- vumai. — Szokásos év elejei sajtó- tájékoztatónkra készülünk — mondja Nino Nikolov igazgató. Utána pedig, immár hagyományosan, magyar művészek bolgár témájú műveiből nyitunk tárlatot. Az idén Gerzson Pál festő- és Mezey István grafikusművész munkáit mutatjuk be. Bulgáriai témák és motívumok láthatók a kiállításon. — Milyen volt a bolgár kultúrcentrum számára a tavalyi év? — Eredményes. Fő célunk munkánk minőségének és hatékonyságának javítása volt. Talán nem túlzás, ha határozott előrelépésről beszélek ezen a területen. De sikereinket csupán kezdetnek tekintjük. — Melyek voltak 1986 legfontosabb rendezvényei? — Erre nehéz válaszolni. Én sikeresnek tartom a bolgár hétfők elnevezésű rendezvénysorozatunkat. Ennek keretében nyitottuk meg képző- művészeti és fotódokumentációs kiállításainkat, rendeztük meg irodalmi estjeinket, és zenei estjeinket. De a hun- garo-bulgarica és a bolgár valóság sorozataink rendezvényeit is általában hétfői napokon tartottuk. — E hétfői rendezvények nevesebb vendégei? — Aleksvandar Rajcsev 'és Kraszimir Kjukcsijszki zeneszerzők, Vaszil Gjuzelev történész professzor, Király Péter, az ELTE szláv tanszékének vezetője, Utossy József és Kiss Benedek költők, a bolgár költészet magyar tol- mácsolói. — Vidéki rendezvényeik? — Természetesen folytattuk vidéki rendezvényeinket is. A Hazafias Népfront bizottságaival közösen márciusban Baranya és Somogy, majd pedig Zala megyében rendeztünk barátsági hetet. Ösz- szel pedig Szolnok megyében volt hasonló rendezvénysorozatunk. Űj színfoltot jelentett, hogy ezek keretében bolgár képzőművészeti kiállításokat is bemutattunk. Rendszeresen hívunk bolgár vokális és hangszeres együtteseket is ezekre a hetekre. — Mit szándékoznak tenni az idén? Csak néhányat említek közülük Dimcso Debeljanov költő születésének 100. évfordulója, Vaszil Levszki, a bolgár forradalmi nemzeti felszabadító mozgalom létrehozója születésének 150. évfordulója. De megemlékezünk majd Dimitrov születésének 105-ik, valamint Vaszil Kola- rov születésének 110. évfordulójáról is. A szocialista országok budapesti kulturális központjai a népfronttal közösen több rendezvénnyel köszöntik a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját. — S kiket várnak Bulgáriából? — Februárban Venceszlav Nikolov gordonkaművész Sebestyén János csemballómű- vésszel közösen ad majd hangversenyt, a központban. Várjuk Iván Nenov grafikus-, Georgi Bozsilov festő-, Rum- jana Szekulova és Konsztan- tin Valcsev iparművészeket. Vendégünk lesz Mircso Mano- lov filmrendező, akinek szerzői estjét a dél-dunántúli megyékben is szeretnénk megismételni, ott is bemutatni magyar vonatkozású dokumentumfilmjeit. Minden vendégünket persze képtelenség felsorolni. — Említette a dél-dunántúli megyéket. Ott mi lesz? — Már hagyomány, hogy márciusban, a drávai csata évfordulójának napjaiban — március 10—17-e között — Baranya, Somogy és Zala megyébe látogatunk. Aztán májusban Tolna megyében, októberben Bács-Kiskunban lesznek bolgár kulturális napok. Nógrád megyében október 21—22-én tervezünk barátsági napokat. — Mi a központ fő célja az idén? — Hatékonyabban dolgozni barátságunkért, növelni a bolgár kulturális és szellemi értékek jelenlétének mértékét a magyar társadalom életében. Ehhez sok segítséget kapunk a magyar sajtótól is. Ezúton is köszönöm a Bulgáriáról, a bolgár-magyar kapcsolatokról és központunk rendezvényeiről adott tájékoztatásukat. Támogatásukra a jövőben is számítunk. U &. C Alvar Aalto: Brémai lakóháza ta Imre jól tájékoztató utószavát olvassa el, különösképp elgondolkozva azon a mondaton, hogy „olyan épületet tervezni, amelyet a közönség szeret — bármilyen furcsa is kimondani — új célkitűzés az építészetben”. Bár tartós célkitűzés is volna! „Beépített ellentmondás”; „Ráhelyezett ellentmondás”; „A bonyolult egész követelménye”. .. már e fejezetcímek is jelzik, hogy ez az építészeti ilozófia nem könnyű olvasmány. De érdekes tanulmányozni, hogy jelenünk építészeti gyökereinek — Gropius és társai — megismerése után a Le Corbusier ronchamp-i kápolnájából és már nem-domatikus művekből kinövő új építészet forrásait megértsük. Hisz a „fogyasztók” végül is mi leszünk — ha telik rá. Ss. A.
