Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

Az ipariéi a vásárié kosaráig Míg az ipartól a vásárló kosarába jut az élelmiszer — hosszú az út. Ezenközben pedig sok minden történhet: törhet, folyhat, sérülhet az áru, a gyűjtőcsomagolásban szállított portéka ,,megfo­gyatkozik". a boltban eset­leg kiderül, nem is azt, és nem is annyit kapott az üz­let. amit és amennyit ren­delt. Mindez a kereskedelem örökös vitáinak forrása. A kifogásolt kérdések egvike- másika pedig nemritkán a vásárlón csapódik le, hiszen — noha az üzletben minő­ségi szempontok alapján is átveszik az árut — jut még neki is panaszra okot adha­tó termék. Hiányos teljesítés Hogy, s mint teszi meg az élelmiszer az üzleti polcig vezető útját — ezt vizsgálta egyik tavalyi év végi ellen­őrzéseként a megyei tanács kereskedelmi osztályának ke­reskedelmi felügyelősége. Nógrád megyében klasszi­kus nagykereskedelmi tevé­kenységet egyedül a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat salgótar­jáni raktárháza, illetve a ba­lassagyarmati, a szécsényi és a pásztói lerakat végez. A hozzájuk befutó bolti ren­deléseket átlag 60 százalékos mértékben teljesítik. ami nem jobb és nem rosszabb az országos helyzetnél. Nagy­mértékű ugyanakkor a szó­ródás, a rendelés kielégítése 30—80 százalék közt mozog — s ez már inkább a gon­dok okozója lehet. A viszonteladók rendelé­sének hiányos teljesítése nem mindenkor a Duna Vállalat rovására írható. Az ipar ugyanis gyakran csak a szál­lítás előtt közli nagykeres­kedelmi partnerével a gyár­tási akadályt — az effajta tájékoztatással pedig tudo­másulvételen kívül nem sok tennivaló lehet. Kedvező vál­tozás gyanánt értékelhető viszont az, hogy a kisboltok jobb kiszolgálása céljából a nagy kiszerelésű, ipari cso­magolású élelmiszereket igény Ű'j kazánház épül Keszegen, a Nézsai Május 1. Termelő- szövetkezet műanyagüzemé­ben. Két korszerű kazán be­állításával a műanyag-feldol­gozáshoz szükséges gőz meny­nyi sége a duplájára nő, s ez­által növekszik az üzem ter­melése. A beruházás költsége eléri a kilencmillió forintot. Tavaly a 30 fős kollektíva 22 millió forint értékben szál­A Salgótarjáni Kohászati üzemek 1986-os műszaki fej­lesztési tervében kiemelt fel­adatként szerepelt a környe­zetvédelem szempontjából is fontos kénsav-regeneráló meg­építése és beüzemelése. A de­cemberi próbaüzem sajnos si­kertelen maradt, mivel nem várt tervezési és technológiai hiányosságok merültek fel. szerint bontja meg a nagy­kereskedelem. A Duna Vál­lalat rugalmasabb magatar­tását jelzi az a kiszolgálási rend is, miszerint a vevők heti két alkalommal szemé­lyesen kereshetik fel a leraka­tod s közvetlen tapasztala­taik alapján rendelhetnek. A boltokban időnként je­lentkező választékhiányért azonban nem csupán az ipar tehető felelőssé. Megállapí­totta ugyanis a vizsgálat, hogy tavaly novemberben egy sor olyan áru hiányzott az üzletek kínálatából, rnely- lyel a salgótarjáni raktár­ház rendelkezett ugyan, túl­nyomó részét azonban me­gyén kívülre szállította, fgy aztán az egyik élelmiszer- bolt 121-fajta megrendelt áruja helyett csak 31-et, a másik 113-ból csupán 39-et kapott meg. A nógrádi fo­gyasztók érdeke azt kívánja, hogy az ellátásukra alakult nagykereskedelmi szervezet elsősorban az ő igényüket elégítse ki, s csak a fenn­maradó készlettel gazdálkod­va lépjen ki a megyéből. Megverték a boltvezetőt A megye élelmiszerboltjai a tejet és tejterméket a Kö­zép-magyarországi Tejipari Vállalat pásztói, szécsényi és váci üzeméből szerzik be. A tejipar évi 100—110-féle ter­méket kínál partnereinek, eb­ből a választékból azonban rendszerint csak a bő fele jelenik meg az üzletekben. A vizsgálat megállapítása szerint ennek egyik oka a bolti dolgozók hiányos áru­ismerete. Egyszerűen nem tudják, hogy a megszokott termékeken kívül mi min­dent rendelhetnének még! Ez gátolja az ipar eseten­kénti áruhelyettesítési törek­véseinek sikerét is. A tejtermékek szállítója a Tejipari Szállítási, Szolgál­tatói és Készletező Vállalat- Feladata, hogy az árut bolt­nyitásra a helyszínre fuva­rozza, átadja és intézze a visszáruzást. A volt rétsági lított — elsősorban csomago­láshoz használatos — polisz- tirolkészítményeket az ORI- ON-nak, a Videotonnak, a Romhányi Építési Kerámia­gyárnak és más cégeknek. A rekonstrukció, amely az első negyedévben fejeződik be, szükségessé teszi a raktár- korszerűsítést. -bővítést is; erre az év hátralévő részé­ben kerül sor. A gyár fejlesztési főmérnök­sége a tervezésért felelős vál­lalattal, a vasipari kutatóin­tézettel megvitatta a gondo­kat és meghatározták a szük­séges teendőket. Együttműkö­désük révén várható, hogy a berendezés mihamarabb szol­gálja majd a gyár környezet- védelmi feladatainak megva­lósítását. járást ellátó váci szállítókat a vizsgálat ideje alatt is sok panasz érte: gyakran késnek, nem akarják visszavinni a folyós tejet, sőt egyikük de­cember 2-án tettleg bántal­mazta a Börzsöny Áfész egyik vegyesboltjának a ve­zetőjét. (Rendőrségi ügy lett belőle.) A kora hajnali órák­ban természetesen még nin­csenek nyitva az üzletek, a szállítók ezért az ajtó elé rakják az árut, annak min­den következményével (lo­pás, szándékos rongálás, szennyeződés) együtt. A ká­rok megelőzésére a megyé­ben mindössze tíz üzlet ve­zette be az úgynevezett zsi- lipes, kétkulcsos rendszert, az áru védelmére szolgáló el­járás kiterjesztését — állí­tólag — gazdasági nehézsé­gek gátolják. Spórolni — de okosan! A másik nagy művi szál­lító a Nógrád Megyei Sütő­ipari Vállalat. Munkájával szemben változatlanul kifo­gás, hogy — főleg vidéken — a kenyér és péksütemény csak a délutáni órákban jut el a boltba. A megye több települése továbbra sem kap elegendő péksüteményt, a ce- redi körzetbe például csak heti két alkalommal szállít. A reggeli kifli, zsömle előző nap délelőttjén készül, így másnapra kiszárad, eldefor­málódik. Az ipar, a nagy- és a kis­kereskedelem együttműkö­dése lehetne harmonikusabb is. Látni kell azonban azo­kat a kezdeményezéseket is, melyék az erre való iparko­dást jelzik: a rendszeres tú­rajáratok, a slepptúrák, a közös boltok létesítése, a Du- nalánc-bemutatók, kóstolók szervezése kedvezően érinti a fogyasztói érdekeket. Az el­látást nehezítő jelenségek zöme viszont a költségek csökkentésére vezethető visz- sza, mely hasznos törekvés, kivált ha egészségesen ér­telmezik. Sz. M. Több és jobb mecseki biikett A rekonstrukció tavaly le­bonyolított első ütemének eredményeként a korábbinál jobb minőségű és a tavalyinál 10 százalékkal több tüzelő­anyagot állít elő a Mecseki Szénbányák nagymányoki bri­kettüzeme. A gyártás korsze­rűsítésével elérték, hogy a korábbi, jogos minőségi pa­naszok száma minimálisra csökkent, s a rekonstrukció­val megteremtették a folya­matos téli termelés feltételeit is. A legtöbb feketeszenet tar­talmazó hazai brikettből az idén 450 ezer tonnát kívánnak készíteni. Tavasszal megkezdődik a rekonstrukció második üteme. Hozzáfognak az új késziettér építéséhez, az üzemi vágány- hálózat áthelyezéséhez, a még hiányzó szállítóberendezések szereléséhez, valamint igen fontos porlekötő renszer kiépí­téséhez. NSvekszik a poliszliroltermelés Prototípus — gondokkal Kukoricamérleg — 1986 Elkészült az elmúlt év ku­koricatermésének mérlege a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban. Az eredmények — figyelembe véve az átlagnál lényegesen kedvezőtlenebb időjárást — arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek még ilyen körülmények kö­zött is képesek figyelemre méltó növénytermesztési ered­mények elérésére. Az aszály ellenére sikeres volt az elmúlt esztendőben e fontos takarmánynövény ter­mesztése. A növények a 30 évi átlagnál ugyan 4,5 száza­lékkal kevesebb úgynevezett hőösszeget kaptak, és a csa­padék mintegy 25 százalékkal elmaradt a sokévi átlagtól, mégis a harmadik legnagyobb termésátlag született meg 1986-ban, és sorrendben a negyedik legnagyobb termés- mennyiség. Az üzemek tavaly 1,12 millió hektáron foglal­koztak kukoricával, s várha­tó, hogy az idén a termőte­rület tovább növekszik; az adatok szerint elérheti az 1,15 millió hektárt. Az elmúlt évben öt megyé­ben értek el hektáronként 7 tonna fölötti termésátlagot, a megyék közötti összesítésben az első három helyezett, sor­rendben: Baranya, Békés és Tolna megye. Az országban 23 mezőgazdasági nagyüzem takarított be hektáronként 10 tonnánál nagyobb termést. A legnagyobb hozamot a Nádud­vari Vörös Csillagban érték el. itt 1200 hektáron 11722 kiló kukoricát termeitek, egy hektárra számítva. A második a Kocsi Aranykalász Terme­lőszövetkezet az 1400 hektá­ron elért 11 111 kilogrammos terméssel, harmadik a Tisza- földvári Lenin Tsz, ez a gaz­daság 1413 hektárról hozta le a kukoricát, hektáronként 10 936 kilogrammot. Azt. hogy az elmúlt eszten­dő nem kényeztette el a nö­vénytermesztőket, jelzi, hogy ugyan a 10 tonna fölött tel­jesítők száma nagyobb az egy évvel korábbinál, amikor is 14 ilyen gazdaság volt az ország­ban, a 8 és 9 tonna közötti hozammal dolgozók száma azonban most kisebb. Kilenc és tíz tonna között az ered­mények nagyjából hasonlóak a két évben; tavaly 57, ta­valyelőtt 54 gazdaság termelt ilyen színvonalon. lövője is van Elesnek Amikor a szénbányászat visszafejlesztése megkezdő­dött Nógrád megyében, bi­zony sokan akadtak pesszi­misták, akik semmi jövőt nem jósoltak Etesnek és a hozzá tartozó bányatelepek­nek. Szétszórt, munkástele­pülés Etes, Amália-, Albert- és Rau-telep. így a négy tele­pülésen alig több mint 1600 lakos van még ma is. Aztán az egyre csökkenő lakossági szám, az építkezési kedv megszűnése, és még sok más tényező szinte igazolta a ko­rábbi pesszimistákat. — A község VII. ötéves te­rület- és településfejleszté­sének a célját abban határoz­tuk meg, hogy javuljanak a lakosság életkörülményei, ugyanígy az intézményekben az ellátottság, és célunk a Ez még a régi mozi épülete Ez viszont már a 7 millió üzietház — A község kétezerig hosz­szú távú rendezési tervvel rendelkezik. Szerencsénkre megszűnt az elvándorlás, így a település holnapját is meg­határozhattuk. ALbert-telep egy elöregedett része a köz­ségnek. De, a tervünk jó. A kolóniák lebontás:' után üdü­lőteleppé —, ({»bbitelepek­kel — szeretnénk átalakítani. Amálián tervein : szerint, minél több lakást kívánunk az ott lakókkal megvásárol­tatni, s helyükre korszerű csa­ládiházas telkeket kívánunk kialakítani, csakúgy, mint Rau-telepen. — Az anyaközségben. Ete­sen is megindult a fejlődés. Itt a város vonzása, a bejáró dolgozók álláspontja a meg­határozó. Mi már egy kor­szerű orvosi lakást megépí­tettünk, ezért áprilisban meg­kezdődik a körzeti orvosi ren­delés, saját orvosunkkal. forintos költséggel épült látását szeretnénk megoldani; Van-e tehát jövője Etesnek? öt év alatt, mintegy 35 lakás épült, többet átalakítottak, korszerűsítettek. Jelenleg. 90 építési telek áll rendelkezé­sünkre. S, hogy van jövőnk, bizonyítja: megépül a köz­pont, átalakítjuk a kultúrhá- zat, parkot rendezünk, létre­jön a faluközpont és ehhez szeretnénk a lakosság segít­ségét is igényelni. Igaza van a tanácselnök­nek. A lakosság sokat segít­het Etes holnapjának megte­remtésében. A megszavazott és elfogadott 500 forintos te­rületfejlesztési hozzájárulás, az új üzletház felépítését bizto­sította. S, mivel a községben ötszáznál több a nyugdíjas ember, ezért a még befolyó fejlesztési alapból az öregek napközi otthonának kialakí­tását tervezik. A lakásépítési kedvet az új házsorok bizonyítják község népességmegtartó ké­pességének fokozása. Töre­kednünk kell arra, hogy köz­ségünkben az alapvető szük­ségletek mind teljesebb kör­ben kielégíthetők legyenek. Ilyen például, hogy elő kell segíteni kereskedelmi ellátott­ságunkban a napicikk- és élelmiszer-eJlátottság folya­matosságát. — Növelni kell a hírközlés­sel összefüggő biztonságot, csakúgy, mint a közlekedés feltételeit. Mind az utak ál­lapotában, mind a járatsűrű­ségben, az igényekhez kell igazodni. És itt kell még el­mondani, hogy a község meg­felelő ivóvízzel nem rendel­kezik. Sőt. vannak közkútja- ink, melyekben a víz csak részben felel meg a követel­ményeknek — summázza a VII. ötéves terv legfontosabb feladatait Lénárt Dezső, a köz­ség alig 34 éves tanácselnö­ke. A fiatal tanácselnöknek, bár a szomszédos Borsod megyé­ből került még 1975-ben Etes- re —, kötődése van a köz­séghez. Nemcsak azért, mert a felesége is idevaló, hanem önmagát is gyökeres község- belinek vallja. Amióta pedig 1984 novemberétől a tanács- elnöki tisztet is betölti, mint patrióta beszél a település­ről. Éppen ezért mertem fel­tenni azt a kérdést, hogy mi jellemzi ma Etest és a hoz­zá tartozó egykori bányatele­peket. A tanácselnök őszintén szól. Mint mondja, Amália nagy gond a tanács számára. Régi bányásztelepülés. Az is igaz, hogy itt élt a bánya: egykori elitje. A települések közül egyedül csak itt van vezeté­kes ivóvíz. Albert-telep. Már sok az új ház. Rau. Többet fejlődött, mint ahogy gondol­ták. A kisvasút helyett, itt most utat építettek. Mi több, sok szabadterület is rendel­kezésre áll az új házak épí­téséhez. Ami pedig az együttes te­lepüléseket illeti. Etesen és környékén nincs termelő­üzem. A munkaképes lakos­ság 99 százaléka Salgótarján­ba jár dolgozni. Van-e jövője Etesnek? — tettük fel a kérdést a tanács­elnöknek. Lénárt Dezső: a fejlődés nem állhat meg községünkben (Fotó: Bábel László) Megoldottuk az orvosi tanács­adás lehetőségét, elkülönítve látja el orvosunk a terhes- és csecsemőgondozást. S, még valamit. Tavaly, mintegy 7 millió forint értékben az áfész támogatásával vegyes­boltot, kis éttermet, takarék­szövetkezeti kirendeltségei is létrehoztunk a településen. — Bár a kisvendéglőnél még gondunk van, mert el­akadt a melegkonyhai szol­gáltatás, pedig, mintegy 200 idős ember melegkony hás-el­Az intézmények, létesít­mények korszerűsítése, fel­újítása mellett, igen jelentős feladata a tanácsnak az :sko- lá kettősségének megoldá­sa. Mintegy, 140 iskolás gyer­mek sorsa van a tanács ke­zében. Éppen ezért nem is merész az a távlati terv, amit önmaguk számára megfogal­maztak: még ebben a terv­időszakban Etesen egy nyolc tantermes, tornateremmel el­látott iskolát hoznak létre. Megkérdeztük a tanácsel­nök legóhajtottabb kívánságát is. Ő erre így felelt. — Szerintem maradjunk a realitásoknál. Legfontosabb te­endők, amit a VII. ötéves tervben megfogalmaz tünk, az legyen is teljesítve. Marad­jon meg a lakásépítési kedv, sőt növekedjék, akkor kétezer­ben is lesz Etes. Ehhez pe­dig kell a lakosság társadal­mi segítsége. Tavaly már 2690 forint volt az egy főre eső munka értéke — ez jóval több mint az 1985-ös —. de ahhoz, hogy tovább lépjünk, még nagyobb támogatásra van szükségünk ... Van jövője tehát Etesnek. Képzeletben már kialakul az alberti üdülőtelep, az amá- liai és a raui családiházas te­lepülés és szinte látja az em­ber Etes holnapjának falu­központját. Ezért pedig mind a négy település lakosságának érdemes is tenni... Somogy vári László | NÓGRÁD — 1987. január 29., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents