Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
SB2EKE» EXE3 í&Icsssq Erősebbé válnak a pozitív irányzatok a szovjet társadalom életében BlISíhail Gorbacsov beszéde az SZKP KB ülésén Kedden délelőtt Moszkvában összeült az SZKP Központi Bizottsága. A testület megtárgyalja az átalakítási folyamat és a káderpolitika kérdéseit. Előadói beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tartott. A tanácskozás résztvevői előzetesen megkapták a főtitkári beszámoló téziseit, az állami vállalatokról szóló törvény tervezetét, valamint azt az összegezést, amely áttekintést ad a dolgozóknak az átalakításról és a káderpolitikáról írt leveleiből. A beszámolót követő vitában felszólaltak vezető párt-, állami és gazdasági tisztségviselők, neves tudósok, összesen tizenkét személy. A KB-ülés ma folytatódik. Előadói beszédében Mihail Gorbacsov bevezetőben a következőket mondta: „Az SZKP XXVII. kongresszusa hatalmas felelősséggel ruházott fel bennünket, a Központi Bizottság tagjait: biztosítanunk kell az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésének meggyorsítását eélzó stratégiai irányvonal megvalósítását. Ebből kiindulva, a Központi Bizottság ülésén olyan kérdést bocsátottunk vitára, amely elsőrendűen fontos a KB 1985 áprilisában tartott ülése és az SZKP XXVII. kongresszusa által kidolgozott politikai stratégia sikeres végrehajtása szempontjából. Ez az átalakítás és a párt káderpolitikájának a kérdése. A kérdést széles körű társadalmi és politikai összefüggésbe ágyazva kell vizsgálnunk, fi- gvelembe véve a múlt tanulságait, a jelenlegi időszak jellegét és a jövőre vonatkozó feladatokat. Az áprilisi ülés és a párt XXVII. kongresszusa megnyitotta a társadalomban kialakult helyzet objektív, kritikai elemzéséhez vezető utat, és az ország sorsa szempontjából történelmi jelentőségű döntéseket hozott. Visszafordíthatatlanul megkezdtük az átalakítást, megtettük az első lépéseket ezen az úton. Határozottan leszögezhetjük: a szovjet társadalom életében hatalmas változások mennek végbe, erősebbé válnak a pozitív irányzatok”. Gorbacsov hangoztatta, hogy a XXVII. kongresszus politikai irányvonala, maga az átalakítás a dolgozók, az egész szovjet nép széles köri támogatására talált. Mindazonáltal nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbító változások lassan mennek végbe, a társadalomban felgyülemlett problémák okai mélyebbeknek bizonyultak annál, mint ahogy azt korábban elképzelték. Ezért van szükség arra, hogy alaposan megvizsgáljuk a kialakult helyzet gyökereit, tisztázzuk a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján az országban történtek okait. az elemzésre elengedhetetlenül szükség van azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a hibák. Ez annál is szükségesebb, mivel a társadalomban, sőt magában a pártban is változatlanul tapasztalható: bizonyos értetlenséggel figyelik az ország bonyolult helyzetét. Gyakran teszik fel n Ír Ar 4- nnno T TQC '7linL-_ű +111 _ zottan éles fordulatot? —mutatott rá Mihail Gorbacsov. „Minden létfontosságú kérdésben teljes világosságra van szükségünk. Csak a helyzet teljes ismerete teszi lehetővé azt, hogy megtaláljuk a bonyolult kérdések megoldásának helyes útjait” — hangoztatta a szónok. Gorbacsov a továbbiakban méltatta azokat a történelmi eredményeket, amelyeket a Szovjetunió csaknem hét évtized alatt ért el. „Eredményeink hatalmasak és vitathatatlanok, a szovjet emberek joggal büszkék sikereikre. A pártnak azonban az életet teljességében és bonyolultságában kell látnia. Még a leghatalmasabb eredmények sem takarhatják el a társadalom fejlődésének ellentmondásait, hibáinkat és mulasztásainkat”. Gorbacsov rámutatott: fejlődésének bizonyos szakaszában az ország veszíteni kezdett haladásának üteméből, kezdtek felhalmozódni a megoldatlan problémák, a stagnálás jelei, s más, a szocializmustól idegen jelenségek is mutatkoztak. A gazdaságban és más területeken is megmutatkozott a változások objektív szükségessége. Ezek végrehajtására azonban nem került sor a párt és az állam politikai és gyakorlati tevékenységébenA politika és a gyakorlati, tevékenység kidolgozása során felülkerekedett a konzervatív hangulat, a tehetetlenség, a törekvés a sémákba be nem szorítható jelenségek figyelmen kívül hagyására. A létfontosságú problémák és ellentmondások, a társadalmi problémák és távlatok felismerésének foka nagyban at ól függött, hogy müven hangulat uralkodott az elméleti munka frontján. Az a lenini tanítás, miszerint az elmélet értéke „az életben megmutatkozó minden ellentmondás pontos megfogalmazásában” rejlik, gyakran maradt figyelmen kívül. A szocializmussal kapcsolatos elképzelések sok tekintetben megmaradtak a harmincas és a negyvenes évek színvonalán, amikor a társadalom más feladatok megoldásával foglalkozott. A fejlődő szocializmus mozgatóerőinek és ellentmondásainak dialektikája, a társadalom valódi állapota nem vált mélyreható tudományos kutatások tárÉlve a szocializmus előnyeivel Súlyos következményekkel járt az, hogy csökkentették a vállalatok és egyesülések gazdasági elszámolási jogait. Ez aláásta az anyagi ösztönzés alapjait, a munkában és a társadalmi életben tanúsított emberi aktivitás csökkenéséhez vezetett. Lényegében kialakult a gazdasági eszközökkel történő hatalomgyakorlás meggyengülésének egész rendszere, létrejött a társadalmi és gazdasági fejlesztés fékezésének, a haladó tartalmú átalakítások visszafogásának egyfajta mechanizmusa. E fékezés okai a szocialista demokrácia •intézményeinek működésében mutatkozó súlyos hiányosságokban, az elavult és a realitásoknak néha nem megfelelő politikai és elméleti megállapításokban, az irányítás konzervatív mechanizmusában gyökereznek. Mindez kedvezőtlenül hatott a társadalmi élet sok területének fejlődésére. Az anyagi termelésben az utóbbi három ötéves tervidőszakban a hetvenes évek eleje óta a legtöbb mutatót tekintve nem teljesítették a terveket. A gazdaság egészében véve, kevéssé mutatkozott késznek az újítások befogadására, a termelésben kiéleződtek az arány- talanságok.^ Miközben sikeresen megoldottuk a lakosság foglalkoztatottságával kapcsolatos kérdéseket, garantáltuk a szociális biztonságot, nem tudtuk kihasználni a szocializmus lehetőségeit a lakáskörülmények javításában, az élelmezésben, a közlekedés megszervezésében, az egészségügyi ellátásban, az oktatás színvonalának emelésében. Megsértették a szocializmus legfontosabb elvét, az elvégA lenini elvek normái szerint Erősödő folyamatok Ez a folyamat már megkezdődött az országban. Egyre élettelibb a pártszervezetek tevékenysége. Szélesedik a bírálat és az önbírálat. Tevékenyebbek a tömegtájékoztatási eszközök. Fokozódik a dolgozók részvétele a társadalmi ügyekben, az ország irányításában. Elsőrendűen fontos a demokrácia fejlesztése a termelésben, a valóban önigazgató kezdeményezések következetes bevezetése a dolgozó kollektívákban. A Politikai Bizottság tevékenyen támogatja a különböző köztársaságokban, határ- területeken és területeken már megtett lépéseket a gazdálkodás más, perspektivikus szövetkezeti formáinak kibő- vítésére. Külön kell szólni a vállalatok, a termelőüzemek, az üzemegységek, az osztályok, a részlegek, a mezőgazdasági részegységek, a munkacsoportok vezetőinek, a brigádvo’ze- tőknek és a művezetőknek a választhatóságáról. Az átalakítás jelenlegi szakasza gyakorlati síkra viszi át ezeket a feladatokat. Itt az idő változtatásokra. A választási elv általános alkalmazásának alapján demokratizálni kell a vállalati vezető réteg kialakításának folyamatát Ez minőségileg más helyzetet teremt, növekszik a kollektíva szerepe, saját tevékenységéért viselt felelőssége. A vezető posztok választás útján történő betöltése nemcsak hogy nem ássa alá, hanem éppen növeli a vezető tekintélyét. Űj megközelítésben kell vizsgálni a párt- és társadalmi szervezetek, a gazdaság- irányítási szervek szerepét. A munkahelyi demokrácia kiszélesítése feltételezi az egyszemélyi vezetés és a kollegialitás szerves egységét, a demokratikus centralizmus elmélyítését, az önirányítás fejlesztését. A Politikai Bizottság életünk demokratizálása elvi jelentőségű irányának tekinti a szovjet választási rendszer tökéletesítését. A szovjet társadalom további demokratizálásának keretein belül meg kell vizsgálni a párton belüli demokrácia szélesítésének kérdéseit is. Mihail Gorbacsov több konkrét javaslatot tett, és utalt arra, hogy a demokratizálásnak érintenie kell a párt központi vezető szerveinek kialakítását is. A társadalom demokratizálása új módon veti fel az ellenőrzés kérdéseit is. Ami a „fentről” történő ellenőrzést illeti, az utóbbi időben lényeges vátozások történtek. Eltűnőben vannak a birálat és az ellenőrzés előtt álló sajátos „tiltott zónák”. Ugyanakkor e tekintetben még sok tennivaló • vár a Politikai Bizottságra, a i KB titkárságára és a kormány- . ra. , A „felülről” történő ellenőr- : zés fontosságának elismerése • mellett, a társadalom demok- : ratizálásának körülményei kö- : zött alapvető fontosságú az ' „alulról” történő ellenőrzés • növelése. A legfontosabb feladat megteremteni és megerősíteni a dolgozó emberektől kiinduló valódi ellenőrzés eszközeit és formáit. Mindenekelőtt a beszámolási kötelezettségről van szó. Eljött az ideje annak, hogy kötelező érvénnyel betartsuk a rendszeres beszámolási kötelezettség szabályait, amelyek minden választott és kinevezett vezetőt beszámolásra köteleznek a munkáskoi- lektívák és a lakosság előtt Az ellenőrzés terén nagy lehetőségekkel rendelkeznek a tanácsok, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek Igazi demokrácia nem létezhet a törvényen kívül es a törvények felett. A párt XXVII. kongresszusa meghatározta, mely irányokban kell fejlesztenünk jogrendszerünket, erősítenünk a törvényességet. Ebben az ötéves tervidőszakban a gazdaság, a társadalmi élet, a kultúra, a szocialista önkormányzat fejlődésével, az állampolgári jogok, a szabadság garanciáinak bővítésével kapcsolatban- új törvényeket kell előkészítenünk és elfogadnunk. Az igazi demokrácia hatékonysága attól függ, mennyire fejezi ki a széles tömegek érdekeit. Ezzel összefüggésben Mihail Gorbacsov megállapította azt is: a közélet demokratizálásának fontos területe az, hogy pártonkűnili- ek is kerüljenek vezető beosztásokba, valamint szélesebb körben kell nőket is jelölni vezető posztokra. Az előadó ezután a nemzp tiségi viszonyok fejlődésével foglalkozott. Ezután Mihail Gorbacsov a káderpolitika kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott: ma olyan káderpolitikára van szükség, amely megfelel az átalakítás feladatainak. A szocialista építés éveiben hazánkban erős, jól képzett káderállomány jött létre. Ezzel egv- gyütt a mostani plénumon szólni kell káderpolitikánknak az utóbbi időben jelentkező hibáiról és torzulásairól Az első az, hogy időben rendezni kell a párt Központi Bizottságában és Politikai Bizottságában megoldásra megérett káderproblémákat, különös tekintettel a vezetés utánpótlásának biztosítására. Ennek a természetes folyamatnak a megsértése egy időben meggyengítette az SZKP KB Politikai Bizottságának és titkárságának, egészében az SZKP Központi Bizottságának, s annak apparátusának a munkavégzési képességét, sőt a kormányét is. Az áprilisi plénum után. elvtársak, lényegében rövid idő alatt megújult az SZK0 KB titkárságának nagy része és a Központi Bizotság osztályvezetőinek személyi összetétele, gyakorlatilag lecserélődött a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökségének egész személyi állománya. Mihail Gorbacsov a kádermunka számos fontos jövőbeni feladataira is felhívta a figyelmet. Végezetül ezt mondta: „Helyes lenne, ha ezen a konferencián megvitatnánk a pártélet és a társadalom egészének további demokntizálá- Sát.” (MTI) Igen, megvannak a biztosítékok. Ez — az egységes akarat, a történelem során egybeforrott párt és nép közös cselekvése, az, hogy együttes felelősséggel viseltetnek a szocialista haza jelene és jövője iránt. Ez — a szocialista demokrácia sokoldalú fejlődése, a nép tényleges részvétele az ország életét érintő összes kérdés eldöntésében, a nyíltság, a társadalmi ellenőrzés, a kritika és az önkritika lenini elveinek teljes helyre- állítása, a politikában tanúsított őszinteség: a szavak és a tettek egysége. Ugyanakkor az átalakítás körülményei között, amikor ilyen élesen vetődik fel az emberi tényező kérdése, újra vissza kell térnünk a lenini kérdésfelvetéshez. A lenini kérdésfelvetés a szocialista rendszer demokratizmusának maximumával foglalkozik, amikor az ember gazdának és alkotónak érzi magát. Csak a szocializmus sajátjaként jelentkező demokratikus formák fejlesztésével, az önigazgatás bővítésével léphetünk előre a termelésben, a tudományos és a műszaki haladás terén, az irodalomban, a kultúrában, a művészetben. Csak a demokrácia útján és a demokráciának köszönhetően lehetséges maga az átalakítás. Csak igv lehet teret nyitni a szocializmus leghatalmasabb teremtőerejének — a szabad országban folyó szabad munkának és szabad gondolkodásnak. sett munka alapján történő elosztás elvét. Az emberek tudatában egyre inkább meg- ?yökeresedett az „egyenlősdi” pszichológiája. A szocializmusra vonatkozó lenini megállapításokat leegyszerűsített módon magyarázták, gyakran megfosztva azokat elméleti mélységüktől. Ez vonatkozik olyan kulcs- Eontosságú problémákra, mint a társadalmi tulajdon, az osztályok és a nemzetiségek közötti viszonyok, a munka és a fogyasztás mérése, a szövetkezet kérdése, a gazdálkodási módszerek, a néphatalom és az önigazgatás stb. Az elméleti fronton kialakult helyzet kedvezőtlen hatással volt a gyakorlati kérdések megoldására. A gazdálkodás és az irányítás gyakorlatában konzerválódtak az elavult módszerek. A termelés és a munka ösztönzése lényegében a mennyiségi, az ex- tenzív fejlesztés követelményeinek felelt meg. Külön kell szólni a szocialista tulajdonról. Csökkent ugyanis annak ellenőrzése, hogy ki és hogyan rendelkezik vele. A szocialista tulajdont gyakran szétforgácsolta az ágazati és helyi szemlélet, sok esetben munka nélkül szerzett jövedelmek forrásaként használták fel. Nem volt megfelelő a szövetkezeti tulajdon kezelése. Ennek súlyos következményei lettek az agrár- és szociálpolitikában. Az áru- és pénzviszonyok szerepével, az értéktörvény működésével kapcsolatos előítéletek, sőt ezek gyakori szembeállítása a szocializmussal — voluntarista módszereket szültek, a gazdasági elszámolás jelentőségének lebecsüléséhez, „egyenlősdihez” vezettek a munkabérek ki- alaíkításában, szubjektív elemeket vittek be az árképzésbe. megsértették a pénz- forgalom törvényeit és így figyelmen kívül maradtak a kereslet és kínálat szabályozásának kérdései. A társadalmi korrózió elemei negatívan hatottak a társadalom szellemiségére, szinte észrevétlenül elkoptatták azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyek mindig is népünk sajátjai voltak: az eszmei meggyőződés, az önfeláldozó munka, a szovjet hazafi- ság. Ennek következménye volt az, hogy csökkent a társadalom ügyei iránti érdeklődés, tapasztalható volt a lé- lektelenség és a szkepticizmus. A társadalomban kialakult erkölcsi légkörre nézve végzetes következményekkel jártak a törvények figyelmen kívül hagyásának tényei, az eredmények meghamisítása, a megvesztegetések, a meghu- nyászkodás. a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szemlélet. A megtorpanás ideológiája és pszichológiája megmutatkozott a kultúrában, az irodalomban, a művészetben. A művészi alkotó tevékenység értékelésének kritériumai csökkentek. Emiatt az életet a maga valóságában bemutató, súlyos társadalmi és erkölcsi problémákat felvető alkotások mellett sok közepes színvonalú alkotás is született A párt által végzett hatalmas munka ellenére a párt vezető szervei képtelenek voltak idejében és kritikusan értékelni a társadalomban, a kommunisták egy készének viselkedésében mutatkozó negatív tendenciák fölerősödését Sok pártaLaipszervezet nem tudott kitartani az elvsaerű álláspont mellett, nem foiyta- tott határoaott harcot a kedvezőtlen jelenségekkel, „a nekem mindent szabad” elvével a klikkszellemmel, a fegyelme, zetlenséggel, az iszákosság terjedésével szemben. Nem mindig utasították vissza eléggt az ágazati és helyi szemléletet. a nacionalista megnyilvánulásokat. A párton belüli helyzetre a: is hatást gyakorolt, hogy í pártszervek sok esetben neri fordítottak kellő figyelmet i pártélet lenini elveinek é: normáinak szigorú tiszteletbei tartására. Ez talán leginkábl a munka kollegialitásának megsértéseiben nyilvánult meg Itt a párttaggyülések és a vá lasztott szervek szerepénei meggyengülésére gondolok - mondotta. Nemritkán meg sértették a kommunistái egyenjogúságának az elvét is Sok. vezető posztot betölt párttag kívülesett az ellenőr zésen és a bírálaton, s ez pártetika súlyos megsértései hez vezetett. Mihail Gorbacsov a továb biakban rámutatott: Ebben helyzetben vetődött fel az or szág társadalmi-gazdasági fej lesztése meggyorsításának, a átalakításnak a kérdése. Lé nyegét tekintve forradalmi je lentőségű fordulatról és inté2 kedésekről van szó. A Politikai Bizottság véle ménye szerint az átalakítás megrekedt folyamatok lekü; dése, a fékező mechanizmi szétzúzása, a szovjet társadé lom társadalmi-gazdasági fe lődésének meggyorsításáht szükséges hatékony mechani; mus megteremtése. Stratég ánk legfontosabb elgondolás hogy a tudományos-műszál forradalom eredményeit öss; kell kapcsolni a tervgazdá kodással és működésbe ke hozni a szocializmus teljes p< tenciálját. Az átalakítás végső célja ■ az ország életének mélyreha megújítása, a társadalmi sze vezettség legmodernebb formáinak alkalmazása a szocializmusban, társadalmi rendünk humanista jellegének lehető legteljesebb feltárása valamennyi meghatározó vonatkozásban — gazdasági, társadalmi-politikai és erkölcsi téren egyaránt. E folyamat új minőségbe csap át Az országban újfajta erkölcsi légkör van kialakulóban, folyik az értékrend alkotó átgondolása, átértékelése. Mindinkább aktivan működő elvvé válik a nyíltság, az értékelésben megnyilvánuló igazságosság, a hibák iránti kérlelhetetlenség. Hozzákezdtünk anyagi-műszaki bázisunk gyökeres átalakításához, a népgazdaságnak a tudományos-műszaki haladáson alapuló rekonstrukciójához, strukturális és beruházási politikánk megváltoztatásához. Jelentős Intézkedéseket teszünk az irányítás tökéletesítésére. Kidolgoztuk és most ültetjük át a gyakorlatba az új bérezési elveket, megszüntettük a magánmunkavégzés indokolatlan korlátozásait, ösztönözzük szövetkezetek szervezését termelői és szolgáltatói szférákban. Gorbacsov ezután elemezte a gazdasági és szociális fejlődés tervének teljesítését az ötéves terv első évében. Hangsúlyozta: az átalakítás kezdeti szakaszában nagyon fontos a realizmus, az, hogy az elvégzett munka objektív értékelésének talaján álljunk. Ez az egyedüli helyes pártszerű megközelítés. A szovjet emberek nagyra értékelik a pártnak az átalakításra irányuló vonalát, ugyanakkor nyugtalanságuknak adnak hangot gyakorlati megvalósításának menete miatt. Arra szólítják fel a pártot, hogy töretlenül ültesse át az életbe a kijelölt irányvonalat. Ebből, elvtársak, le kell vonnunk a politikai következtetéseket. A helyzet elemzése, az átalakítás tapasztalatai élesen vetik fel a legfőbb kérdést. Megvan-e a biztosíték arra, 1 hogy sikerül végigvinnünk az átalakítás megkezdett folyamatát, megvan-e a biztosíték arra, hogy a korábbi hibák nem ismétlődnek meg, s hogy • sikerül garantálnunk társa- > dalműnk nagyszabású fejlő• dését?
