Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
Réti Zoltán műtermében A lélek látomásai A legjellem- *őbb „korai” Réti-afcvarellek között tartható számon a Téli utca. Pár évtizede készült, még mielőtt a művész mai elvontabb formanyelve, jellegzetes szerkesztési módja, .a kompozóci- ós szerkezet teljesen egv- értelművé vált volna mind az akvarellben, mind pedig — különösen az utóbbi időben — az olajképben. Ez az akvarell még a hagyományosabb építési móddal készült, még nem hullámzik a fe- Réti Zoltán a munka szünetében. Több lület, idézve kiállításra elegendő kép gyűlt össze a nemcsak a hűl- műteremben. Fotó: Tóth Sándor lámos nógrádi tájat, hanem a zenét, an- finomak, talán azért, mert nak időbeni folyamát is. hiányzik az igazi magaslatok A Téli utca mégis már az éles fennsége. Valóban la- „átmeneti” művek közé tar- pályosabb és lágyabb ez a tozik. Már -nemcsak a hóba táj, amit mindenekelőtt a műsüppedt régi balassagvarma- vész színvilága idéz hitelesen, ti főutcáról van szó, fölismer-. Én legalábbis ebben látom hető valóságjegyekkel, pél- munkásságának legnagyobb dául a kis sarki bolttal, az érdemét, az ugyancsak alap- utca vonalával, hanem a mo- vetően nógrádi motívumvá- tívumok közötti szelekciós ké- lasztáson túl. pesség szigorodásáról is, amely Réti Zoltán műterme a majd a későbbi akvarellek- csöndes Nagy Iván u.tcai házben bontakozik ki a mága hoz ragasztva, épülésekor meg- teljességében. A központi kép- lehetősen tágasnak tetszett témát itt is kevés mellék- számomra. Most kiderül, hogy gondolat szövi át, például az milyen zsúfolt, akvarellekkel, elmosódó emberi figurák, s rajzokkal, olajképekkel ra- néhány részletezőbb megöl- kott. Több kiállításra elegen- dás, de az alapvető vizuális dő friss anyag halmozódik a jelenség, a tél már embléma- falak mentén, a polcokon. Amit tikus tömörséggel, egybehang- évek során át akvarellben esi- zó jelentéstartalmú motívu- nált, most olajban festi meg, mokkái jelenik meg a képen, szinte sorozatként. Portrék és S már bomlóban a hagyó- tájak, amelyek a nógrádi vi- mányokra épülő kompozíci- dék adottságaiból szövődnek, és szerkezet is — a fák ágai, s a hozzájuk kapcsolódó von- a téli ég jelenségei itt-ott zalomból, hiszen a művész mintha hullámzani kezdené- maga is e föld gyermeke, nek —, s a színek már a mai Réti Zoltán úgyszólván be- Réti Zoltánt idézik a püspök, hunyt szemmel is biztonságoméba hajló hófehér, a barokk- san tájékozódik az Ipoly men- sárga megannyi átmenetével, tén, a kiöntések tájékán, a különös, időtlen harmóniájá- Börzsöny, a Cserhát, a Kával. Amikor kívülről beviíá- rancs falvaiban, Patvarc, Er- git a hó, sajátos fényt kap a sekvadkert, Őrhalom, az ártéli utca, belső izzása telteb- valányhajas mezők, a dűlő- bé válik. utak mentén. Ismeri és szeNemrég svájci vendége volt réti az itteni embereket, az a művésznek, aki találóan ő örömükre is festi a képe- jegyezte meg a nógrádi vi- it. vallomásait, az éledő föld dékről, hogy itt jóval több tayaszi pompáját, a nyár fé- az átmenet a színek között, nyét, az ősz érettebb színeit, mint Svájcban, s ezek nagyon a tél opálos báját. S mindenkor az itteni embereket, a munkálkodókat és ünnepeiket csöndesen őrzőket, a megfáradtakat és muzsikába fe- ledkezőket. Nem utolsósorban pedig csaknem minden képén a fákat, amelyek meggyőződése szerint domináns szerepet játszanak az ember életében. Jelképes értelmük is van és fölemelhetik a tájat. Hol voltak még a „zöldek”, az európai környezetvédők, amikor —, mint annyi más művész — Réti Zoltán is figyelmeztetett a tájak épsége megőrzésének korparancsára. Itt van például egy kép. a Szélkakas, a szélső ház melletti kiszáradt fával, mögötte szép dombvidék, fölötte a kivételesen plasztikus, testes felhőkkel. A festő azzal szolgálhatja a tájak, s bennük az ember, az élet védelmét, ha műveiben féltő gonddal mutatja föl mindazt, ami veszélyben van, s amit megőrizni a jövő nemzedékei számára kötelesség. Űj elemet jelenthetnek munkásságában az aktok, annak ellenére, hogy korábban Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez készített akvarellsorozatban már fölvillant — igaz, még nem hangsúlyosan — a meztelen női test Éva-alakjának megfogalmazásakor. Ezek az újabb olajképek viszont egyértelműen a női test artisztikumá- nak keresztül kívánnak fontosat mondani, legtöbbször szelíd szomorúsággal az ember létállapotairól, Az Egyedül, a Pongyolában, a Zöld akt, a Bánat, a Vörös- hajú nő, a Copfós, a Jutka és a többi kép kerüli mind a vizuális, mind pedig az értelmi szemfényvesztés, érzelmi, gondolati és tárgyi gazdagsággal bír. Ügy vélem, ezek a képek a lélek látomásai nemcsak a női test, tüneményes állapotairól, hanem embertársaink lényegéről. Az ember tragédiája sorozat után most Madách Mózeséhez is akvarellsorozat készítéséhez fogott a művész. Mózes e lapokon is sajátos átírásban tűnik föl. Mózes, a vallástörténetek hatalmas alakja, a nagy tanító és népvezér, aki lehozta népének s az emberiségnek a Törvény kőtábláját a Szinájban. hétköznapibb mivoltában is megjelenik az akvarelleken. Nemcsak az égő csipkebokor, a lángoszlop tűnik föl, hanem a nyáját legeltető pásztor, a kisjuhok óvója, már-már a nógrádi táj ismerős alakja, az emberi egymásrautaltság bölcs tudója. A művész Mózes- értelmezése még nem kiforrott. Érdeklődéssel várjuk a sorozat folytatását. Tóth Elemér Társadalmi segítség a múzeumnak Városszépilő értékmentés Tizenegy éves tanuló, nyolcvanesztendős bácsika. gyári munkás és mezőgazdasági dolgozó épp úgy megtalálható a lelkes lokálpatrióták között, mint az értelmiségi vagy középiskolás diák. Tíz év alatt háromszorosára nőtt Szécsény város múzeum - barát körének tagsága; ma többen vanak háromszázötvennél. Arról nem szól a fáma. hogy hányán vannak azok, akik pártolóként támogatják a kör tevékenységét, de a munkahelye^ ismertek. Első helyen érdemel említést a helyi termelőszövetkezet, mint a legnagyobb segítő. S támogatást adnak az ELZETT, január elsejétől a BRG 2. számú gyáregysége, a költségvetési üzem, az erdészet és az ÉPSZÖV szocialista brigádjai, továbbá az OTP, a Palóc Háziipari Szövetkezet és a gyógyszertár dolgozói. Teszik ezt annak ellenére, hogy nem mindannyian köri tagok, hogy sokan közülük nem is a város lakói, hanem a vonzás- körzet falvaiban élnek. De mert itt dolgoznak, hát kötődnek a városhoz: múltjához és jelenéhez. Az ő támogatásuk is hozzájárult ahhoz a kimagasló eredményhez, amelyről a baráti kör számot adhatott nemrégiben. Az alakulás óta eltelt évtized alatt közel kétezer tárgy- gval, kettő és fél ezer darab dokumentummal és fotóval gyarapították á múzeum gyűjteményét. írásos pályázatra nyolcvan dolgozat érkezett, s az> utóbbi években meghirdetett gyermekraj zpál váza tra is tucatnyi alkotást küldtek évente. Tavaly novemberben például közel negyven kis művész alkotásából rendeztek kiállítást. A kör elsődleges feladata a Kubinyi Ferenc Múzeum gazdagítása, bár közművelődési kínálatunk is olyan széles körű, hogy bármelyik művelődési intézmény megirigyelhetné. Klubestek, arrfelyek beszélgetéssel teltek, majd egy-egy vállalkozó ' szellemű, helytörténeti ismeretekkel bíró tagtárs előadásával folytatódnak. Ma pedig neves történészek, agrármérnökök, orvosok és régészek előadásait hallgatják ezeken az összejöveteleken. Vetélkedők, kiállítások, tanulmány utak és kirándulásuk színesítik a kulturális kínálatot. Krasznahorka, Prága és Bécs nevezetességei, a vácrátó- ti arborétum, vagy a szentendrei skanzen és a cseszt- vei Madách-kúria egyaránt felejthetetlen élmény számukra. A kör közmővelődési .tevékenysége gazdag. Vajon milyen jelző illenék a baráti kör által végzett társadalmi munka minőségére és meny- nyiségére? A múzeum környezetének rendbe tétele, óvása; síremlék megmentése a temetőkertben; segédkezés a keleti bástya felújításában. Címszavakba foglalva csak ennyi a számtalan tettből. Városszépítő, értékmentő társadalmi munkájuk forintértéke eléri a hárommilliót. Ám a kör tagjai igazi értékteremtésnek azt érzik, hogy Szécsényben egyre terebélyesedik általuk azoknak a tábora, akik ragaszkodnak a város jelenét is éltető múlthoz. s ténykednek a jövő városáért. — tuza — ' Kirakatversenyt hirdet a KISZ KB Kirakatversenyt hirdet a KISZ KB ifjúmunkás tanácsa a KISZ megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére, olyan KISZ-szervezeteknek, amelyek az ország valamely helységében kirakattal rendelkeznek. Az országos versenybe egy KISZ-szervezet több témakörrel, több kirakattal is benevezhet. Pályázni a március 15-re elkészítendő kirakatokról felvett, minimálisan 12x18 centiméteres, színes fotókkal, vagy — különösen, ha hang-, illetőleg mozgáshatásokat is felhasználnak — videofilmmel lehet. A KISZ KB ifjúmunkás tanácsa titkárságára (Budapest, XIII. kér. Kun Béla rakpart 37—38.) legkésőbb március 20- ig beküldendő képekhez, filmekhez részletesen csatolni kell a berendezett kirakat témáját, címét, pontos helyét, valamint a pályázó KISZ- szervezet nevét és címét. A svéd képzőművészet alkotásaiból Margarita Renberg: Alak Anne Marie Nordin: Cím a lépcsőn nélkül Jómagam ugyan semmire sem tartom as ol>an „kalandozásokat”, amelyek könyvek lapjairól merítenek és három- négy könyvforrásból buzogtat- nak egy negyediket —, de itt, a Vág mentén haladva, semmiképpen nem mellőzhető néhány régvolt és ma is élő jó barát, akitől tanulni lehet. Tanulni persze, egyképpen érdemes, ha azt, amit tanult az ember — maga is kipróbálja a helyeken. Akár a Vág mentén, akár a régvolt Med- nyánszky Alajostól tanulva. Ö írta le Regék és mondák című munkájában a Vágót emígyen valahogy „szilaj áll- hatatlanság, a szilaj és állhatatlan folyó szeszélyes kanyargása” jellemző az egész tájra. Az ő idejében (1829.) a Vág minden alkalmat és kő- szirtakadályt felhasznált arra, hogy újabb és újabb medret válasszon-vágjon magának. A „Vagus, a Tévelygő” aztán sok gondot okozhatott, de sok örömet is és munkalehetőséget a híres tutajosoknak, akik a Dunáig úsztattak a sebes folyón... S akkor már itt van a felvidéki táj egyik legkiválóbb mai ismerője, Szombatiig Viktor is (Csehszlovákia nagy útikönyvét mindnyájan forgatjuk) éppen a fent említett személyes példával. Tőle tudom — mindent bejárt maga is, amiről valaha írt (sokat írt), sőt, minden alkalmat megragad máig, hogy értesüljön az időközben beállt változásokról a kedves tájakon. Viktor bátyánk (maga gö- meri, de éppen ezért húz a palóchoz erősen) legszebb idejében. regőscserkész korában még végigtutajozta a Tévelygő, mára már rendbeszabályozott Vágót társaival, s éppen errefelé volt az a tunelos-vasúti alagutas férfiasság próbája is, amikor úgy mentek végig az egyik veszélyes tunelon, hogy közben azért jött a vonat is! A nagy falhozlapulás és a nagy kormolódás ideje lehetett az a nap. Vágbesztercét sem lehet leírni nélküle. Ezért hát beleszövöm Juraj Malgot alelnökke! történt találkozásunk leírásába. Hol mindenhol talál Salgó- tarján-barátra az ember! Hát éppen Povazská Bystricán a járási tanács szupermodern székházának egyik legfelsőbb emeletén (kis .ipari csoport tagjaként, de inkább, mint vendég vagyok jelen). Vág- beszterce lehetne testvérvárosa Salgótarjánnak —, ha már nem lenne amúgy a másik híres Beszterce, Besztercebánya az! — abban is, hogy itt is mindent lebontottak az alapokig, és újat építettek az évtizedek alatt. Talán a méretei is hasonló, ak ennek a modern városnak a Vág mentén a salgótarjáni méreteket tekintve. Ugyanúgy éktelen magas hegyek között fekszit (a tarjániak nem éppen éktelenek, de azért hegyek). ugyanúgy az ipar a kenyere, s ugyanúgy hiába Barátokkal a Vág keresi az ember a műemlékeit, mint a tarjániakat, amelyek persze, soha sem voltak. Itt azért maradt egy-kettő, például a gótikus-barokk templom, falai »között Podma. niczky-, Balassa-, Mérey-sír- emlékekkel. A nemzeti bizottság (tanács) járási hivatalának első alel- nöke, elnökhelyettese, ahogy mi mondjuk, Juraj Malgot erős testalkatú, keményakara- tú ember, eredetileg műszaki pályán mozgott, meglátszik abból is, hogy a város vázlatos térképét néhány jól sikerült, merész tollvonással ka. pásból felrajzolja elénk egy darab papírra. Olyan az a város így, mint egy kinyílt négy-, vagy ötszirmú virág. Közepe tágas és környező hegyei, dombjai közé (s persze, rá) bekúsznak az újabb lakótelepek, azok adják a szirmokat. Vágbeszterce kiemelten fontos ipari központja a tájnak, s ez meglátszik mindenben; útjaiban, áruházaiban, modern szállóján, a Manimál elnevezett igazán nagyszerű hotelon, amelyben egy közelmúltbeli Vág-völgyi túra alkalmával megszállva csodálkoztunk —, miként pattog az erős napsütésben a kis erkélyek alumíniumötvözetből készült erkélye. Érdekes aztán visszatérni oda a félig-meddig hivatalos „köntösben”, ahol az ember már megfordult turistaként. Dicsérem a Manin Szállót, egészen újszerű és minden pontján formatervezett éttér, mét még a korábbi emlékek alapján is némiképp elfogultan (tévedésből dupla adag reggelit hozott a főúr, akkora reggelit azóta sem ettem) és Malgot elnök szerényen hozzáteszi a maga véleményét: „kicsit sok benne a fém...” Mondom aztán a tájat dicsérvé, a tizen-valahány emeletes, a szélein mindenütt az üvegsarkaknál áttetsző járási székház tetején, ahol a panorámát is nézzük, mi vendégek, nemcsak azt a nagyszerű szerkezetet, amit salgótarjáni videotechnikások szereltek a moszkvai tévé adásának helybeli vételére — és Juraj Malgot bólogatva hozzáteszi: „Salgótarján az egyik legszebb város, amit mostanában építettek...” A munkakapcsolat elhozta hozzánk, s a munkakapcsolat em. bermeleg barátsággá alakult át fokról fokra azok között a szlovák és magyar emberek között, akik minden nehézséget (néha még a bürokráciát is) legyűrve egyet akartak" — felépíteni, megalkotni a vágbesztercei híradástechnikai beruházást. Hol van most a hőségtől pattogó Manin szállóbeli erkély? Hordja a havat a szél, partján innen fentről alig látszik Povazská Bystrica legújabb lakóterülete, a hegyre épült Rozkvet (virágzás), ami aztán újabb nyári emléket dob a télbe; mondom is a tolmács alkalmi feladatát nagy türelemmel és beíeérzéssel ellátó Ilonkának (maga amúgy fülek! származék), hogy talán Léván szálltunk meg egyszer egy Rozkvet nevű szállóban. „Az szövetkezeti és azért választották a virágzás nevet...” Hát, így valahogy összekötődik minden tájban és emberben, emlék és valóság télhidegben virágozva. Vágbesztercén, persze, hogy szóba kerül aztán a „bolond gróf”, a Pongrácz, akit csak nehezen lehetett lebeszélni arról, hogy vára népével (fizetett legénység volt) ne induljon hadra a közeli Zsolna melletti fészkéből a „nagy Beszterce”, Besztercebánya ellen. Egyes vélemények szerint —, s magam is ezen vagyok — nem bolond volt Pongrácz, Mikszáth sem annak írta, hanem olyan ember, aki a jelen kiskirályai ellen vonult hősi pózban, de valóságos értékekkel a szívében. Ja hát, ilyenformán valóban bolond volt. Juraj Malgot azonban kedves makacssággal újra javasolja, hogy akkor most kerekedjünk fel „nem nagy ez a hó még...” és nézzük meg a közeli (három kilométer mindössze) Ma- nin-hasadékot. Anélkül nem mehetünk haza! Ott ma is, ilyen időben is turisták forognak. Olyan a Manin, amiről a szállójukat is elnevezték a vágbesztercei - ek, mint egy félbehasított, majd ezer méteres cukorsüveg. „Ez a Nagy-Manin, a másik meg a Kis-Manin’’ mondja Szudruh Malgot és mutatja karjával a hirtelen felszökkenő hegyes végű csúcsokat. Az egészen szűk- kis úton állunk a Manin hasadé- kának közepén, ha az ember a tetőket akarja innen látni, — vigyáznia kell, nehogy ha«* nyatt essék. A Manin-patak vágta vol. na ketté ezt a nyolc- és fcilenc- száz méteres hegyet? Mindenesetre, itt csörgedezik most is, télen is soha sem fenékig befagyra, valahol meleg vizű forrás működhet a meder mentén. Körben, a bizarr sziklafalakon sok helyütt márvány emléktáblák. Á Manin a sziklamászók egyik legfőbb gyakorlóterepe, eddig heten lelték itt halálukat. Szilveszterkor — hagyomány ez már — a vágbesztercei ek feljönnek ide a legmagasabb csúcsra éjfél után. Persze, a lejtős oldalról érkeznek. Vidáman kurjantgatnak, mögöttük a város, Povázska Bystrica fénylik. T. Pataki László NÓGRÁD — 1987. január 17., szombat 7
