Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

«'} i A NÓGRÁD bátonyterenyen A kultúra hadállásai Manapság keveset beszélünk kulturális életünkről. Ügy érezzük, mintha növekvő gazdasági gondjaink háttérbe szo­rították volna a felépítmény e fontos tényezőjét. (Bár, ha a termelés- és a munkakultúra szavakat kiejtjük, máris a kettő közvetlen kapcsolódási pontjára tapintunk rá.) A mű­velődési intézményekben dolgozók, a könyvtárosok, a nép­művelők számára a kultúrával való törődés nem szezoná­lis elfoglaltság, nem divathullám. Többéves előrelátást, hosszabb tervezést jelent és ezzel párhuzamosan gyors al­kalmazkodást a napi aktualitásokhoz. Bátonyterenye. ez a 16 ezer lelket számláló nagyközség kulturális intézményi ellátottság szempontjából felvehetné a versenyt bármelyik nagyvárosunkkal, öt művelődési ház eiégíti ki a változó lehetőségekhez mért színvonalon a tele­pülés lakóinak közművelődési igényeit, Petőfi Sándor sza­vaival .. a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet,.. Íme a választék. Reprezentatív látványban részesül a látogató a bátony- terenyei Bányász Művelődési Házhoz érkezve. Az új kön­tösbe öltözött művelődési in­tézmény vezetője Szerencsi Andrásné. Segítségével arra kerestük a választ: hogyan indult a munka a megszépült kultúrpalotában és az miként funkcionál? — Művelődési házunk eredetileg bányász katonai munkásszálló volt. A lakosság művelődését 1957-től szolgálta, 1962-ben pedig nagy­teremmel, előcsarnokkal bő­vült intézményünk. Szabad-e ide belépni? Homoky József belső épí­tész tervei alapján 1982. szep­tember 15-én kezdődött el az újabb felújítás. Véglege­sen tavaly szeptemberben ve­hették birtokukba Impozáns otthonukat, ami valóban a kultúra fellegvára lett. Mind­ez a tervezési költségekkel együtt 55 millió forintba ke­rült. A felújítás költségeihez a szénbányák támogatást ka­pott a SZOT-tól, a BDSZ-től és a tanácsi szervektől. Az üzemek és a lakosság által végzett társadalmi munka ér­téke meghaladta az egymillió forintot. — A Népművelés ój műve­lődési háznak nevez bennün­ket tévesen, örülünk, hogy újnak nézünk ki. Kelleme­sebb ilyen esztétikus környe­zetben dolgoznunk és fogad­nunk a pihenni, szórakozni vágyó embereket. Megnagyob­bodott a könyvtár területe. Fonotéka kiépítésére is sor ' került, elsősorban a fiatalok veszik igénybe. Intézményünk energiakölt­ségei igen magasak — mond­ja tárgyilagosan az igazgató —, de azért még nem maradt el programunk, mert a vil­lany-, vagy a gázszámlát nem tudtuk kifizetni. A fenntar­tási költségekre külön válla­lati támogatásban részesü­lünk. Alaptevékenységünkhöz, színvonalasabb és igényesebb rendezvényekhez is adottak a lehetőségeink. Saját bevétele­ink növelésére inspirálnak bennünket. A Bányász a kulturális «laptól tavaly 360 ezer forin­tot kapott, a szénbányáktól 1.9 millió forintot, a szak- szervezeti bizottságtól 150 ezer forintot, az egyéb szer­vektől, (például a Fűtőbertől) a lehetőségeikhez mérteni céltámogatást. A munkatervü­ket a költségvetéssel a szak­szervezeti bizottság fogadja el. A folyamatos és zavarta­lan működés tehát biztosított. Nem vagyunk elégedettek — Ismeri el Szerencsiné —, a nagytermi bevétellel. Nincs Igazán kihasználva, ez részben a szegényes propagandának köszönhető, másrészt a láto­gatók részéről is megmutat­kozik egy bizonyos fajta ér­dektelenség. Akkor lennénk elégedettek, ha legalább azt sikerülne elérnünk, hogy egy kis haszonra szert tegyünk, inert egy komolyabb rendez­vény legalább 10 ezer forint­ba kerül. A belső gondjaink nem tartoznak a nagyközön­ségre A Bányászban február 2-án Soltész Rezső mutatja be mű­sorát. 22 ezer forintért. Telt házas produkció esetén is, csak 350-en válthatnak je­Szerencsl Andrásné gyet. A IJungária együttes 35 ezret kért egy előadásért. Ele­ve ráfizetéses lenne, mert a Hungária-koncertet nem bír­ja el Nagybátony. A kiállítóhelyiségben éven­te 8 nagykiállítást rendeznek. Állandó bányászati kiállítás van. Nagy sikere volt a ga­lériában a szénbányák négy amatőr képzőművészének, a legtöbb anyaggal Bus István vájár szerepelt. Bobály Attila tárlatát is igen sokan ke­resték fel, akárcsak az intéz­mény amatőr fafaragójának, Csáki Pálnak, a kiállítását. Most a Victor Vasarely ha­gyatékából rendezett kiállítás­ban gyönyörködhetnek az ér­deklődök. Ezután Orosz Ist­ván akvarelljeit mutatják be a látogatóknak. Sikeresen mű­ködik a házban egy gyermek- képzőművészkor, Somos köy Ödön vezetésével. A felnőttkönyvtár 25 ezer kötettel és 64-féle folyóirat­tal várja az olvasókat. Az üzemekben 11 letéti könyv­tárat működtet. A tízezer kö. tetes gyermekkönj'V-tár jól szolgálja az olvasóvá nevelést, a művelődési szokások kiala­kítását. Rendszeresek az isme­retterjesztő előadások, az író­olvasó találkozók. Fehér Klá­ra aratott nagy sikert. Ta­vasszal a Tatabányán élő Se­bestyén Lajos látogat el ide. A közösségi élet színtere is az intézmény. Vállalati, nagy­községi politikai rendezvé­nyek, fórumok, politikai okta­tások, brigád-összejövetelek, tanácskozások is gyakoriak a házban. Esztétikusán kialakí­tott vöröstermében adott a lehetőség a házasságkötések, névadók tartására. Az át­adáskor még félve jött be az emberek többsége. Olyan volt a hangulat, hogy szabad-e ide belépni? Jó érzés, hogy most azzal köszönnek el, hogy akkor ugye megtarthatjuk itt az esküvőnket, vagy eljöhe­tünk a brigáddal, vagy ugye hozhatjuk az unokánkat né­vadóztatni? A hangulatos (ne az italra tessék gondolni?) brigádtalálkozók híre ide- vonzza az embereket. A nyi­tott ház gyakorlatát akarjuk megvalósítani — így foglalta össze koncepciójukat Szeren­csiné. A kultúra „kiszerelését” 13 dolgozó végzi. Az igazgató mellett van három könyvtá­ros, három takarítónő, egy gazdasági vezető, egy közön­ségszervező, egy adminisztrá­tor. Hiányzik egy népművelő. Készül az intézmény új szer­vezeti és működési szabály­zata. A kisterenyei körzeti mű­velődési házzal az együttmű­ködés a programok egyezte­tésében merül ki tgy som­mázza véleményét az igazga­tó; — A kiállításokat meg­esiíiáljtfk, a zenekart fellép­tetjük, de már sokkal na­gyobb a gondunk, ha egy ün­nepi műsort kellene összeál­lítanunk. Erőinket egyesítve, hatásosabb programokat ren­dezhetünk. Erney Attila, a bátonytere­nyei tanács művelődés-, egész­ségügyi-, ifjúsági és sportosz­tály vezetője azt fejtegeti, hogy a négy tanácsi és egy szakszer­vezeti irányítású művelődési ház csak ideális együttmű­ködéssel érhet el sikereket. Koncentrálni kell a közműve­lődést! A gazdaságtalan kül­területi művelődési házak ese­tében a reformok útjára kell lépni. Először a rákóczibá- nyatelepi volt bányakaszinót szeretnénk átadni a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vál­lalatnak azzal, hogy legalább két klubot működtessen és álljon rá a videózásra. Egye­lőre a lakosság biztos ellen­érzéssel fogadja majd, de ez a jövő útja. Maconkán sem érdemes fenntartani egy vidé­kies házat. Eladjuk vagy át­adjuk valakinek. A harmadik szakaszban a falusi Petőfi Művelődési Ház következne, amennyiben a helybeliek ezt megértéssel fogadják. Intéz­kedéseink nem azt jelentik, hogy kultúra nélkül maradná­nak e településeken élők, a klubok vennék át a szerepű­ket. Mert hol van az előírva, hogy Bátonyterenyén öt mű­velődési házat kell fenntar­tani?! A feltételeket javítaná az erők koncentrálása! — Jó lenne rábírni a me­gyei moziüzemi vállalatot, hogy kistérenyei moziépüle- tét adja el és az ezért kapott pénz nagy részét fektessék be a művelődési ház korszerűsí­tésébe, ugyanannyi összeget a tanács is adna, igy már 5 millió forinttal lehetne vala­mit kezdeni. Az elö'i megálla­podás létrejött. Nagy lehetőség rejlik ebben, ugrásszerű mi­nőségi javulást eredményezne. A négy tanácsi művelődési ház jóval mostohább körül­mények között gazdálkodik, mint a valóságos ékszerdoboz­nak számító Bányász. Jól il­leszkedik a képbe. Épület­adta lehetőségei vetekednek a salgótarjáni József Attila Me­gyei-Városi Művelődési Köz­pontéval. A kisterenyei körze­ti művelődési ház vezetője Molnár József. A Petőfit fő­állásban vezeti Vidó Ágnes. A Rákóczibányatelepen és a Maconkán levőt tiszteletdíja­sok Irányítják. Koncentrálni a közművelődést! Az együttműködés dőcce- nőkkel jár. Erney Attila en­nek okát abban látja, hogy elzárkózás van a bánya ré­széről. — Bizonyítja ezt, hogy csak egy alkalommal jelen­hetett meg a közös kiadású Bátonyterenyei Műsor. Mind­máig nem fizették ki a felét, pedig a Molnár Jóska sem egy krőzüs, hiszen 1,1 millió fo­rintból gazdálkodik, a Bányász 4 millióból. Személyi feltéte­leink viszont lényegesen job­bak. A szervezeti együttmű­ködésben azért sikerült meg­állapodnunk, mert az ünnep­ségeket és a nemzetközi ren­dezvényeket —, például a szimfonikus zenekari találkozó — a pártbizottságon figye­lemmel kísérik, így a bánya sem vonja ki magát. De, aboi csak már velünk állnak szemben, ott bizony zavarok vannak. — Mi arra is hajlandók lennénk — vonja le a követ­keztetést Erney Attila —, hogy átvennénk a bányától az egész intézményrendszert, akárcsak Komlón, ahol átadta a költ­ségvetését feladattal együtt, tehát a munkásművelődéssel, a szakszervezeti feladatok­kal együtt a tanácsi szervek­nek, mi az, amit ezért elvár a szakszervezet. Abba is be­lemennénk tehát, hogy a fel­adatokkal együtt átvállaljuk. De, úgy is partnerek vagyunk, hogy átadjuk az intézmény- rendszerünket feladattal együtt nekik. ÜT'* jpi p| .*S#**V' ' 'fgg ÍV v :.v.X N ÍXv'w.XíW.'VX-X-XfK-ÍC-.v.!• 'víV. Valóságos ékszerdoboznak számít a Bányász Művelődési Ház. Elmaradt a párbeszéd Molnár József, a kisterenyei körzeti művelődési ház igazgatója úgy véli, az integ­rációnak van jövője, a jelle­gét kell erősíteni. Hogy, mi­ben áll ez? A két „nagy” mű­velődési ház együttműködé­sében. öt művelődési házra nincs szüksége Bátonytere- nyének, ez nagy luxus. Az öt településrészen viszont min­denképpen szükséges lenne va­lamiféle alkalomszerű mű­velődési lehetőségekre. Az átadandó intézmények felsze­reltsége; állaga azonban olyan, hogy a tárgyalások csak hát­rányos helyzetből indulhatnak ki. Költségvetés® tavaly 1 millió 64 ezer forint volt. En­nek fele a bérekre ment el. Az idén is ugyanennyire szá­míthatnak, csak 20 ezerrel csökkent az összeg. Ez egy intézményre is kevés! Ez ki­zárólag csak a működési költ­ségvetés. A festést, a mázo­lást, a fenntartó, a tanács egyéb forrásból nem fedezi, így erre is a működési pénz­ből kel! elvenni. Rákóczite- lepen a vécé beázik, 60 ezer­be kerül a megcsináltatása. Szenes kályhával fűtenek, ezért a népművelőknek nem­csak az a dolguk, hogy szer­vezzék a propagandát a prog­ramoknak. Arra is ügyelniük kell, hogy kettőkor lejár a takarítónő munkaideje, estére mégsem maradhat fűtés nél­kül a terem! Ügy gondolom — mondja Molnár József — a művelő­dési intézmények együttmű­ködése ügyében a tanácsnak és a Nógrádi Szénbányák szakszervezeti bizottságának kellett volna tárgyalnia. Ami­kor egy olyan reprezentatív létesítményt, mint a Bányász, átadnak, akkor a tanács ré­széről valamilyen szakmai programnak kellett volna kör­vonalazódnia, mint a közmű­velődési politikáért felelős szervnek. De elmaradt a pár­beszéd a tanács és a bánya között! Nincs igazi rivalizálás, mert a két nagy művelődési ház­nak mások a lehetőségei. A helyi járat egyenlő feltételeket teremthetne. Akkor megfor­dulhatna az emberek agyá­ban, hogy programot válasz- szanak. Ha egy időben rendez­ne Korda-estet a Bányász és a Petőfi, csak 20—30 ember totózna hová menjen. Nagyon jó programnak keil lenni an­nak, amiért kimozdulnak az emberek. Ma már ritka a kirobbanó sikerű produkció. Ennek alapvető okát abban látom, hogy átrendeződött az emberek szabad ideje. Ezen a vidéken jelentős a háztájik szerepe. Nőtt a saját erőből épülő .lakások száma. A sza­bad időt és a pénzt leköti éz a munka. Ellentmondás van abban, hogy az emberek ke­vesebbet költenek kultúrára, mert rohannak a pénz után, de ugyanakkor mégis ragasz­kodnak saját kultúrházaikhoz. A művelődési házak műsor- kínálata olyan, hogy évente öt-nyolc szórakoztató rendel­vényt nyújt a lakóknak. Hiá­nyolnák ezeket, de a klub- foglalkozásokat is. Másfél órára egyszerűbb nekik át­menni a Petőfibe, mint a Bá­nyászba. A Ho/i-előadásra a 350 férőhelyre eladtak 500 A helyiek csak falusi művelődési háznak nevezik a Petőfit. Molnár József jegyet. Verekedések, rendőri beavatkozások határozták meg a múltjukat. Sok terenyei szülő ma is azt mondja: nem engedem oda a lányomat. Tudatosan igyekszünk ki­használni — igy érvel Mol­nár József — a park adottsá­gait. De a Népkertnek a sor­sa sincs eldöntve, hogy sétá­lópark legyen, és amennyiben lehetséges rekesszük ki a nagyközönséget és csak az érdeklődők jöjjenek ide, meg­őrizve a csendet és az őspark nyújtotta hangulat varázsát Vagy legyen valóban nép­kert, de akkor sokkal többet kellene ráfordítani a fenntar­tásra. A nyári koncertekhez úgy kéregettük össze a be­rendezéseket. Megoldatlan az épülethangosítás, befejezetlen a világítás. A tanács fejlesz­tési tervében 1990-re irányoz­ták elő felújításunkat 1,7 mil­lió forintos áron. Nincs szabadtéri színpad, se kialakított koncepciója a Népkertnek, pedig igen jól kiegészíthetné egymást a két nagy intézmény, jóllehet tel­jesen különvilág a szak- szervezeti és a tanácsi mű­velődési intézmény. Egyikben ott van az egység: a mozi, a klub, a művelődés minden formája, a másikban pedig külön működik a mozi. a könyvtár és a művelődési ház, hogy csak a főbb szervezeti egységeit nézzük. Mások a ráfordítási költségek is. A szakszervezet jóval többet ál­dozhat erre, mint a tanács. A cél persze mindkét helyen ugyanaz. De „összemosni” a művelődési intézményeket ke­mény vállalkozás. Nem hi­szem, hogy erre törekedni kéne! Mindenképpen valami­féle egészséges együttműkö-* désre, koordinációra inkább; De nem tartom helyesnek azt a nézetet sem, hogy elég Bátonyterenyének egyetlen művelődési ház, a Bányász, a többit pedig szüntessük meg, vagy szervezzük át. Ha elké­szül majd az összekötő út a Mátra-lakóteleppel, akkor öt­tíz perces sétával megköze­líthető lesz Terenye és Bátöny. Ennek kisugárzása a közmű­velődésben is jelentkezni fogj Pénz hiányában csak papí­ron létezik a módszertani köz­pont. A kisterenyei körzeti művelődési házhoz tartozik Luciáivá, Kis- és Nagybár- kány, Mátraverebély, Dorog- háza, Nemti, Mátramindszent, Mátraalmás és Mátraterenye. Hiába jár Molnár József a tehetséges fiatal közművelő­dési vezetők egyéves speciá­lis vezetőképzőjére, csak ne­gyedévenként tanácskozhat a körzetben élő népművelőkkel munkaértekezleten. Nincs gép­kocsijuk, se megfelelő hango­sító audiovizuális berendezé­sük, amit kölcsönözhetnének a rendezvényekre. Azért le­hangoló a kép, mert sokszo­rosítójuk, fénymásolójuk, sten­cilgépük sincs és ezek száz­ezres nagyságrendűek. A kör­zetiek sem fordíthatnak sú­lyos tízezreket ünnepi műso­rokra, ezért cserélgetik a mű­vészeti csoportokat. Máig érvényes szentenciákat tartalmaz az a határozat, amelyet az MSZMP KB a közművelődés fejlesztésének feladatairól 1974-ben hozott. „A szocialista társadalom további építése szakmailag jól képzett, a termelési kul­túra és a munkaerkölcs kö­vetelményeinek megfelelő, munkájukat tudatosan, célsze­rűen és termelékenyebben végző, közösségi dolgozókat igényel... A közművelődés nem szűkíthető le a kultúra, a műveltség terjesztésére, közvetítésére: fontos feladat a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakításának segítése, a szocialista eszmék­kel való értelmi-érzelmi azo­nosulás, a közösségi szellemi a cselekvő erő, a közéleti aktivitás fejlesztése. A szo­cialista közművelődésnek elő kell segítenie olyan társadal­mi légkör kialakítását, amely­ben az értelmes élet igényei­nek kielégítése, a közösségi célokért végzett munka jelenti a társadalmi értéket. .. Köz­művelődés-politikánknak fon­tos feladata, hogy hozzájárul­jon a művelődési, kulturális egyenlőtlenségek —, s ezen túl a társadalmi különbségek — csökkentéséhez, és meg­gyorsítsa az egyéniség mind teljesebb kibontakoztatását” Vajon emlékeznek-e még erre a dokumentumra azok a közművelődési szakemberek, akik a tényleges munkát vég­zik? És. ha emlékeznek és en­nek szellemében cselekszenek, akkor vajon elegendő-e ez? És vajon forgatják-e az 1976- os közművelődési törvény lapjait? Bizonyára igen. Ez azonban édeskevés az üdvös­séghez. A siker feltétele az, hogy a művelődést irányító és az intézményeket fenntar­tó szervek ugyanúgy értelmez­zék a rendeleteket és az azok­ból rájuk háruló feladatokat. Buzafalvi Győző Fotó: Bencze Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents