Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
Kohó az idegenlégiós Lausanne-ba vezetett a kanyargós pályafutás Le Matin, 1986. okt. 16.: „Un succés signé Kovács” (Kovácsnak köszönhető siker) Egy nyurga, vékony srác a hatvanas évek ele.ién a nagy- bátonyi grundon kergette a labdát. Kovács Istvánnak hívták. Bizonyára akkor ő sem gondolta, hogy jó negyedszázaddal később profi labdarúgóként keresi majd kenyerét. Pedig így történt. Az 1986-os „nagy ugrásig” kanyargós út vezetett. Nagy- báitonyból a megye egyetlen NB I-es csapatához, az SBTC- hez igazolt. Öt esztendő után, 1975-ben odébbá'llt: a Vasas játékosa lett. A Fáy utcában töltött néhány esztendőt követően egy újabb első osztályú klub, a Tatabánya következett, 1981-ben aztán visszatért régi sikerei színhelyére, Salgótarjánba. Nemcsak a „honvágy” hozta a megyeközpontba. 10 válogatottsággal, közel 300 NB I-es mérkőzéssel a háta mögött választotta a másod- osztályú tagságáért küzdő Sté- cét. Ezt a gesztust később Uaász Sándor, a csapat edzője azzal honorálta, hogy elüldözte Kokót a gárdából. Merthogy Haász meg akarta tanítaná futballozni, Kovács vi- . szont úgy vélte, hogy őt nem kell már tanítaná. Egerbe igazolt, majd újabb kanyar után a területi bajnokságban szereplő Síküveggyár SE labdarúgója lett. Amolyan levezetésnek szánta a harmadik vo- na'at. S amikor a visszavonulás gondolata foglalkoztatta — derült égből villámcsapásként — idén tavasszal a Vasas jelentkezett érte. A leírt, a feledés homályába merülő játékos íigy újra az NB I-be került. Ráadásul tagja volt az MNK-t nyert csapatnak, s ő nyerte ej a döntő legjobb játékosának felajánlott különdíjat. Azt a zsolnai porcelánvázát máig is büszkén emlegeti. Már tavasszal sokan rebesgették, hogy Kovács külföldi klubokkal tárgyad. Közben az ÁISH az idegenlégiósok frontján „létszámstoppot” rendelt el. így bizonytalanná vált Kohó szerződéskötése. Végül zöld utat kapott. 1986. szeptember 1-től a svájci, második ligában, szereplő Etoile Sportive FC Malley játékosa. Három évre kötelezte el magát a lausanno-i egyesülethez. Megbeszélt randevúnkra pontosan érkezik. Legalább olyan pontosan, mint a beadásokra a pályán szokott. Most azonban nem gólszerzés előtt áll. Csupán a „kinti” dolgokról kell beszélnie. Amikor a Pécskő-kávéház- ba belép, sokan utánanéznek. Megismerik, külsőleg semmit se változott. De vajon változott-e a profi élet hatására? — Semmit — mondja Kohó. — Mielőtt kimentem Svájcba, én is sokat gondolkodtam: most mi lesz? Mit követel majd a profi élet? Hidd el, ugyanaz az életvitelem, ugyanaz az edzésmunkám, mint idehaza volt. A különbség csak annyi, hogy a mutatott teljesítmény alapján a Malleynál jobban megbecsülnek. P Hogyan kerültél Svájcba, s éppen ehhez a lausanne-j klubhoz? — Tavasszal láttak a vezetőik a Vasasban játszani, mikor éppen játékosnézőben jártak Magyarországon. Később egy ausztriai túránkon is figyeltek, s eljöttek az MNK- döntőre is. Hívtak, én mentem. A frigy hamar létrejött, a hivatalos engedélyek után szeptembertől lettem a Malley játékosa. H Milyen pontokat tartalmaz szerződésed? — Hosszú lenne felsorolni. Lényege: történjen bármi, két évig a játékosuk vagyok, utána pedig eldönthetem, maradok-e a harmadik esztendőre. ü Anyagilag? — Nézd, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érié meg. Jól jártam. Kaptam egy háromszobás lakást, berendezve, a szerződésem idejére személyes használatra egy 1800- as Datsun személygépkocsit. ü A esaládot itthon hagytad. Miért? — Nem akartam megbolygatni két gyermekem életét. Krisztián fiam már hatodikos, szerencsétlen dolog lett volna tanulmányait megszakítani. Lányomat, Barbarát nem akartam egyedül kivinni, így feleségemmel együtt itt maradtak Tarjánban. Most biztos arra gondolsz, hogy milyen élet ez így! Tudod, sezt így írd meg: nekem egy szuper feleségem van, aki nélkül nem jutottam volna idáig. Most is vállalta az áldozatot, az én érvényesülésemért. Maradt a gyerekekkel. No, persze, naponta, kétnaponta beszélgetünk: a telefon ilyen távolságból is kapcsolatot teremt. futballozó — volt svájci válogatott Chapuisat fia. Én vagyok a korelnök a magam 33 évével. P Hogy megy a játék? Elégedettek-e teljesítményeddel? — A srácok befogadtak, tisztelnek. Egyébként jól megy a foci. Amolyan visszavont, irányító-kiszolgáló centert játszom. Többnyire külön őrzőt kapok a meccseken. Az őszi szezonban 28 gólunkból ötöt én szereztem. „Félidőben” 19 ponttal az 5. helyről várjuk a folytatást. Csak négy pont a hátrányunk az elsővel szemben. Blaise Richard edző elégedett velem. O ma már a bravúrról, a feljutásról álmodozik. A bajnokság elején még a bennmaradás volt napirenden... W' Milyen a bajnokság? Különbözik-e színvonal a hazaitól? — A másodosztály légkörét személyesen is megkóstoltam, az első liga mérkőzéseit pedig rendszeresen megnézem a tévében. Mit mondhatok? Hasonló a miénkhez, talán egy kicsit gyengébb Svájcban a szinvonaf, mint idehaza. BB A játékosok? — Nagy részük félprofi, azaz. munka mellett focizik. A Maljeynál este léi hattól vannak az edzések, napközben mindenki dolgozik. Egyébként általában egy csapatnál két külföldi szerepel. Főleg jugoszlávok, nyugatnémetek, hollandok és lengyelek. A jónevű jugoszláv Sztojkovics például a Lugano, az NSZK- beli Nieder man pedig a Cias- so labdarúgója. Az első és második ligában csak két magyar játszik: Birinyi és én. B Nyelvi nehézségek? — Nincsenek. Amit a pályán kell mondani, azt hamar megtanultam. Mostanában intenziven tanulom a franciát. Lausanne ugyanis francia nyelvterület. Van egy tolmácsunk is — egy kinn élő magyar —, aki szinte mindig velünk van. B9 Sok mindenről beszélgettünk, csak csapatodról nem. Milyen együttes az F, C. Malley? 1 — Most kerültek fed a másodosztályba. Rebuttini Serge, egy autófestőüzem és egyben a klub tulajdonosa azért szerződtetett bennünket — ugyanis dr. Birinyi, egykori játékostársam ide is „elkísért” —, hogy az idei szezonban segítsünk kiharcolni a bennmaradást. A. csapat fiatal, 20—22 éves a többség, de van 17 éves srác is közöttünk. Ő á 45-szö- rös — még mindig aktívan \ Pályán és azon kívül is. lü Meddig tart a szabadság? — Január t9-én utazok vissza. Kezdődik az alapozás. A március 8-i bajnoki rajtig Marokkóban és Izraelben készülünk, majd Rio de Janeiro- ban folytatjuk az edzésmunkát.. Szóval, olyan február elé nézek, amilyenben nem volt részem itthoni pályafutásom idején. Tavasszal újra „élesben” játszunk. Szeretnék bizonyítani. s a csapat erőssége maradni. Vaskor István Beamon nyomában Emmijan kettős világbajnoki győzelemre készül A szovjet Robert Emmijan az elmúlt idény kétségkívül legsikeresebb távolugrója. Madridban fedettpályás Euró- pa-bajnoki aranyat nyert (832 cm), majd augusztusban Stuttgartban, a szabadtéri kontinensviadalon sem talált legyőzőre (841 cm). Legnagyobb ugrását Moszkvában, a Jóakarat-versenyeken mutatta be: 861 centis teljesítményével nemcsak az NDK-beli Lutz Dombrowski Európa-rekordját (854 cm) javította meg, de az idei világranglista első helyét is megszerezte. A 21 esztendős atlétát sikerei magabiztossá tették. Jövőre újabb nagy eredményekkel szeretné bizonyítani, hogy ennek a számnak jelenleg ő a legjobbja. — A tavaszi indianapolisi fedettpályás, s a nyár végi római szabadtéri világbajnokságon egyaránt indulni akarok — nyilatkozta. — S, ha már ott vagyok, akkor mindkét aranyérmet szeretném hazahozni. Nem félek a vetélytár- saktól. Akkor sem változtatok tervemen, ha a két amerikai klasszis, Lewis és Myricks is az ellenfelek között szerepel. A szakemberek szerint Em- mijannak kitűnőek az adottságai. Ha futógyorsaságán javít, akkor a 9 méteres eredmény sem elérhetetlen. — Teljesen más a stílusom, mint az amerikaiaké — magyarázta Emmijan. — Ök elsősorban sprinter-képességeik- re alapoznak, légmunkájuk korántsem tökéletes. Én valóban lassúbb vagyok náluk, az elugrás után viszont már gazdaságosabb a mozgásom. Nem „fékezek” feleslegesen Ügy gondolom, ha a külső tényezők — hőmérséklet, szélviszonyok, szurkolói "segítség” — kedvezőek, akkor a közeljövőben valaki — talán éppen én — megdöntheti az amerikai Bae- mon 890 centis világcsúcsát. A világ sportja Február 8—15. között Québec-ben jégkorongfesztivált rendeznek — jelentette be Marcel Aubut, az egyik észak-amerikai profiligához, az NHL-hez tartozó „Quebec Nordiques” elnöke, a nagy sikernek ígérkező eseménysorozat rendezője. A kulturális és sportfesztiválon többek között az NHL-szelekció és a szovjet válogatott méri össze erejét. Az NHL elnöke, John Ziegler 1984-ben jutott arra az elhatározásra, hogy felfrissíti és igazi látványossággá teszi a gyakran unalomba fulladó ligameccseket. A kanadai— szov.jet erőpróbák nem újak. A tengerentúlon ma is emlékezetes a szovjet válogatott többszöri szereplése. Mostani vendégjátékukat is nagy érdeklődés előzi meg. A közönség élvezheti a szovjet hadsereg énekkarának, továbbá Nyina Súrkina és Ju- rij Vlagyimirov szovjet ba- lectáncosok bemutatóját is. A fesztivál műsorán szerepel még szovjet, amerikai és kanadai ruhatervezők modelljeinek bemutatója, és szakácsvetélkedő is. A Francia Labdarúgó Szövetség elnöke, Jean Fournet- Fayard meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a FIFA elnöke, Joao Havelange Zürichben kijelentette: Svájcnak nagy esélye van arra, hogy elnyerje az 1998. évi vb- döntő rendezési jogát. Jean Fournet-Fayard ezt azért vette rossznéven, mert korábban Havelange rendezési kérelmük támogatásáról biztosította a franciákat. A FIFA elnöke az AFP jelentése szerint „élénken bátorítja a svájci kormányt arra, hogy nyújtson be kérelmet a rendezési jog elnyerésére”. * Svájc 1954-ben már rendezett vb-t. Zsúfolt tornaterem Sport a Táncsicsban A Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolában három testnevelő tanár irányításával folynak a sportfoglalkozások. Hetente 36 tornáórát tartanak, a mintegy 600 diáknak, akiknek többsége leány. A téli hónapokban az iskola tornatermében tartják foglalkozásaikat. Különböző labdajátékok, tornagyakorlatok, gimnasztika, erősítő gyakorlatok és váltóversenyek szerepelnek a tanterv szerinti programban. Képünk az elsős tanulók testnevelésóráján készült. — Rigó Tibor felvételei — ,.T— i- „TT —■—■——■ TTUHI .ll.-MIl—■■■■Hl III !■■■■■ I II I I Az argentinok biztosak a győzelemben Ha az előzetes nyilatkozatok magabiztossága alapján döntene egy különleges zsűri arról, melyik együttes nyeri a labdarúgó Interkontinentális Kupát, akkor a 90 percet le sem kellene játszani... A Libertadores Kupát elnyert argentin River Plate vezetői és játékosai ugyanis egészen biztosak abban, hogy a BEK-győztes román Steaua Bukarest ellen szinte formaság lesz a kupadöntő. Erre az összecsapásra a tokiói Jojogi stadionban kerül sor, magyar idő szerint vasárnap hajnalra virradóra. A 70 ezer néző mellett a tv-közvetítések jóvoltából 50 ország érdeklődői is szemtanúi lehetnek Dél-Amerika és Európa legjobb klubcsapata randevújának. — Határozott győzelmi szándékkal jöttünk és nyerünk is — mondta a River Plate edzője, Hector Veira. — Igaz, a 30 órás repülőút nem volt éppen kellemes, de az ilyesmit is. el lehet viselni. Közös érdekünk Fordítsunk nagyobb figyelmet az utánpótlásra! éhány évvel ezelőtt a Népsportban megjelent tudósítás szerint 35 ezer néző szurkolta végig a 9 éves gyerekek focibajnokságának országos döntőjét. No nem nálunk, hanem Mexikóban. Ilyesmi bizonyára máshol is előfordul, főleg a futballt szerető országokban. Nálunk —, miközben vb kudarcunk fölött kesergünk — a gyerekek alig fociznak. Idő, hely, érdeklődés hiányában? Is-is. Márpedig a focitudásra is érvényes, hogy a képességek csak megfelelő tevékenység közben fejlődnek. A mai helyzet találóan jellemzi Barcs Sándor — a Népsportban megjelent vitaindítójában —, amikor megállapítja: „elsorvadtak az alapok”. Kesergéssel azonban nem sokat jutunk előre. Szerencsére a sportirányítás jól látja a tennivalókat, de nem lebecsülendők a szervezett utánpótlás-nevelés és a foci népszerűsítése érdekében sok helyen kibontakozó erőfeszítések sem. Ügy tűnik azonban, hogy nem használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. E helyütt csupán egy jellemző példát említek. A NÓGRÁD-ban már évekkel ezelőtt megjelent egy írás, amely javasolta, hogy a városi kispályás labdarúgó-bajnokság téli rájátszásaihoz kapcsolódva, a szép számú közönség előtt gyermekmérkőzések is lehetnének. Szerencsés lenne megrendezni például a város általános iskoláinak teremfocibajnokságát. Ügy tűnik, hogy ez ma még túl merész elképzelés. Szegény ember vízzel főz: már annak is örültünk, hogy december 6-a délutánjára az SBTC focisulisainak bemutató mérkőzését harangozta be a N0GRÄD. A meghirdetett időpont előtt mintegy 30—35 érdeklődő szeretett volna bejutni a városi sportcsarnokba. Az ajtók azonban zárva voltak. Csupán a „nagyok” találkozójának kezdése előtt nyitották ki. A 12 éves „pirosak” és „kékek” így az oldalbejárón besettenkedő szülők, tanárok és ‘más érdeklődők előtt, csendben az edző sípszavára, félhomályban kezdték el összecsapásukat. A nézőtérről úgy tűnt, hogy a rendezőség „nem vállalta” a mérkőzést. A bemutató és annak a NÓGRÁD-ban történt beharangozása csupán a focisulis gyermekek edzőjének, Dávid Róbertnek a „partizánakciója”, magánkezdeményezése volt. (Amiért mindenképpen elismerést érdemel!) Ezt alátámasztja az is, hogy a reflektorokat csupán a mérkőzés befejezése után kapcsolták fel! Reflektor? Nevek, góllövők bemondása? A rájátszás nem a gyerekek rendezvénye — mondhatná valaki! Örüljenek, hogy egy órát focizhattak, miközben a rendezők figyelmét a „nagyok” mérkőzéseinek előkészítése kötötte le. Valóban. Mulasztás nem történt. Felelős nincs. A probléma ennél súlyosabb, távolabbra mutató. A szemlélettel, a hozzáállással van komoly gond. A gyerekekre, az annyira óhajtott felemelkedés letéteményeseire a „nagyok” árnyékában kevesen figyelnek. A labdarúgó egyesületek, sportvezetők energiáját az első csapat körüli teendők kötik le. Középszerű játékosokért százezreket, milliókat fizetnek, eközben az utánpótlásra csak morzsák jutnak. De ne kalandozzunk el ilyen messzire. ..! A teremfoci-rájátszás vitathatatlanul elismerésre méltó . kezdeményezés. Egészen . biztos, hogy nem veszélyeztetné pozícióját, ha a programba gyermekmérkőzéseket is beiktatnának. Sőt! Színesedne a műsor, növekedne a nézőszám. Mert sok szülő ott lenne a nézőtéren! A mennyiben hinni lehet a határozatoknak (márpedig ” úgy tűnik, most lehet), akkor a nem is túlságosan távoli jövőben a Dávid Róbertéhoz hasonló „partizánakcióknak”, sőt, nagyobb akcióknak lesz létjogosultságuk. Szinte mindennaposak (hivatalosak!) lehetnek. Miért ne kezdhetnénk el már most!? Nem valószínű hogy egy-'egy 2x10 perces gyermekfoci felborítaná egyes rendezvények menetét. A következmény pedig — sok egyéb mellett — nem t más, mint a foci népszerűségének növekedése p* n nél eredményesebb „művelése” Salgótarján1 Czene Gyu/r
